Ez így nem teljesen tiszta. Ha magamról mesélek, akaratlanul is elfogult leszek, nehéz lenne objektíven megítélni magamat. Persze az sem lenne teljesen reális, amit mások mondanak rólam. A barátaim bizonyára pozitív jelzőket aggatnának rám, a haragosaim pedig elhordanának mindennek.
Van, aki ridegnek gondol, hisz csak kevesen lehetnek tanúi, mikor önfeledten boldog vagyok. Van, aki erőszakosnak ítél, hisz az ökömmel remekül bánok, a gyengébbik nem előjogaira való tekintet nélkül. Van, aki munkamániásnak képzel, hisz szeretem, amit csinálok. Más csak egy beképzelt tuskót lát bennem.
Nem vagyok egy romantikus típus, mint az már kiderült. Ha a szerelem valóban egy mindent elsöprő érzelem, ahogy azt mondják, akkor én még soha nem voltam szerelmes. Nem is vágyom rá, nekem erre nincs szükségem. Egy-két napos barátnők pont kielégítik az igényeimet és a szükségleteimet. Szeretem a nőket. Szeretek játszadozni és csábítani. A nők szeretik a rossz fiúkat.
Mit mondhat biztosan az ember a múltjáról? Ahogy öregedünk, úgy változik az ideológiánk, s ebben biztos vagyok.
Diákéveim alatt minden tantárgyból kiemelkedő, átlagon felüli teljesítményt nyújtottam, személyes kedvencem a nyelvtan óra volt. Már akkor is megmutatkozott intelligenciám és gyors észjárásom, amely kiemelt a többiek közül. Természetesen rengeteg barátot szereztem, nem szállt fejembe a dicsőség, nem kérkedtem képességeimmel és eredményeimmel. Mindenkit megajándékoztam barátságommal, aki kiérdemelte azt. A tanárok elégedettek voltak velem, a tanulmányi eredményeim jók és az esetek többségében nem is volt rám panasz. (Persze ez nem azt jelentette azt, hogy nem vagyok benne a jó bulikban, de azért mindennek voltak határai.)
Végül elcsesztem azzal, hogy nekimentem az egyik tanárnak, mert olyat mert mondani, természetesen kivágtak egyből.
Otthon ezt nem fogadták kitörő örömmel, sokat veszekedtünk. De jobbnak láttam lelécelni otthonról. Azt mondtam, majd a bátyám befogad. Ott legalább szívesen látnak. Mennyi lehettem? 14? 15?
Azt már nem ecsetelném el, hogy sikerültek-e a terveim, vagy megbuktam.
Ugorjunk az elmúlt 3 évre.
Mert azóta csinálhatom a legnagyobb bulikat a városban. Licitálok a szűz lányokra. Ha olyanok, akkor sokat ajánlok fel értük, hogy megtegyék az első lépésüket a nagyvilágba.
Az igaz szerelem nem létezik...
Éveken át hittem benne, ráadásul úgy éreztem, rátaláltam. Egyszer, hogy pontos legyek.
Különben ezért változtattam nevet. Nem akartam, hogy a bátyámon essen csorba ez miatt. Ő rendőr, szóval nem lenne szép tőlem, ha ilyenbe keverném.
- HÁT ITT VAGY, CUKORFALAT!Ezek voltak az első szavak abból a csábos szájából. Nagy baj, mert ahogy végigmér, máris forrongok… és nem a jó értelemben. Cassandra a kocsinak támaszkodik, napszemüveget visel, a haja vörösesbarna, a pimasz vigyor a képén meg nyilván az összes rajongói farkat megkeményíti. Szerencsémre jó pár dögösebbnél dögösebb csajjal találkoztam az elmúlt hónapokban, így ez már nem hat meg különösebben.
Miközben kezet nyújtok, az ajkát biggyeszti, és feltolja a napszemüvegét. Döbbenetes, smaragdzöld szempár néz rám.
- Nocsak! Semmi csók?Felvonom a szemöldökömet, karomat összefonva, határozottan állok előtte.
- Most komolyan?Fejét hátraveti, lekapja a szemüveget, és rágcsálni kezdi a szárát. Ismét végigmér.
Pislogok párszor, hogy biztosan tudjam, ébren vagyok-e már, vagy még álmodom az útra bekapott altató miatt. Általában csak egy gyors numerára hozom el magamhoz a csajokat, ha már szűztelenítést akartak…de ez a csaj…
- Egy igazi díszpéldányhoz van szerencsém, nem igaz?A csaj ámuló tekintetét széles mosoly kíséri, szétterül azon az idegesítően tökéletes arcán. Magas arccsont, kis gödröcskék, vibráló, huncut szempár.
Hozzám lép, karja a nyakam köré fonódik, és leheletnyi csókot kapok a halántékomra.
Eltolom magamtól, csak hogy ne legyen már az arcomban.
- Nézd…-
Hát ez nagyon jó! - gúnyolódik.
Összeszorítom a fogamat, és visszatartom a lélegzetemet. Ha most megharapnám, biztosan kettéválna a nyelvem. Irritáló ez a csaj! És sokat fizettem érte. Remélem megéri a pénzét.
+ 18
Ez komoly kihívás lesz, az már biztos. Bunkó, őrülten szexi, öntelt, őrülten szexi, irritáló, felkavaró, őrülten szexi, gyerekes, eszement szexi. Kihagytam volna valamit? Ja, igen! Pokolian szexi.
Kioldotta a nadrágomat, és végre letolta rólam. Péniszem máris nedves, ahogy kiszabadult a farmer rabságából.
- Kapd be a végét, hogy benned lehessek végre.
Előttem térdelt, kezem a hajába markolt, és egy finom lökéssel kitöltöttem a száját. Mélyen, egészen a torkáig engedtem.
- Ez a kezdés, drága, tökéletes volt.- Mindig is szerettem a cicákat. Főként a puncicákat! Két test. Egyértelműen a csajra hajoltam és hátulról, erőteljesen belé hatoltam. Fel sikított a fájdalomtól, sajnos nem lehettem vele kíméletes. Ez ezzel jár. Gyors numera az egész.
- Mennyire szűk vagy, istenem!Végigsimítottam a gerincén, és belekapaszkodtam a hajába, Ütemesen mozgott azzal a csinos kis fenekével, jómagam pedig a vállába kapaszkodva, újra és újra löktem egyet.
- Az enyém vagy. Most már az enyém vagy… - morogtam mély, dübörgő hangon. Tudom jól, hogy ezek után már semmi közünk egymáshoz, de jó húzni az agyát. Általában ezt teszem, aztán csalódhatnak. Legalább nem hisznek majd a szerelemben pár szép szó miatt.
Jó pénzt kapok egy egy ilyen alkalomért, szóval elég gyakran hívnak el ilyen eseményekre, főleg ha akad olyan, aki a fogamra való. Általában a 14-17 évesek azok, akik lázba hoznak. Most is akadt egy ilyen, már majdnem megkaparintottam...de jött érte két tagbaszakadt ember, szóval ennyi volt. Fizettem érte, végül elvitték. Mondjuk nem fogom feladni, megkeresem és teljesítem kívánságát. Mindenhol magamon akarom tudni az illatát.