Nos, hogy is mondjam. Kicsi a bors de erős. Olyan vagyok amilyenek velem. Ha kedvesek velem én is az leszek a másikkal. Ha gonoszak, én is gonosz leszek. De olykor van, hogy mások nélkül is bevonzom a bajt. Valamiért ragaszkodik hozzám. Talán mert mindig rosszkor vagyok rossz helyen….ezt lehet csak én gondolom így. Kíváncsi természetű vagyok, szeretek új dolgokat tanulni és amiért olykor furán néznek rám az az, hogy tanulni nagyon szeretek. Mindenki azt mondja, hogy a rossz magatartáshoz rossz tanuló képesség párosul. Nos én nem ilyen vagyok. Imádok tanulni, még ha rossz gyerek is vagyok. Azonnal amint elmondják megjegyzem és ott van a fejemben és ha felriasztanak hozzám vágják ezt a kérdést én azonnal válaszolok rá. Mert ilyen….ilyen agyam van. Sokat olvasok, és matekozok. Ez a két kedvenc idő töltésem, a zene írás mellett. Igen művész lélek vagyok és olykor szoktam ezzel pénzt is szerválni az utcán ha otthon nem volt elég a dolcsi a családnak. Szeretek csavarogni, és magamtól felfedezni helyeket. Viszont ha valamit nem szeretek és rám nyomják tűrök…egy darabig. Aztán kitörök és mindent vissza dobálok arra aki ezeket a nyakamba varrta. Nem áll tőlem messze a verekedés sem, 3 fiú tesó mellett főleg nem. De ami a legnagyobb szívem vágya és ami olykor meg mutatkozik bennem…vágyom egy anyára…

Hát hol is kezdjem…2005 nyár közepén születtem, ha úgy vesszük. Megszülettem és pár hónapra rá anya le is lépett az életünkből. Maradtam én a 3 fiú tesóm, és apa. Apáról tudni kell, veterán. Megjárta Irakot, és Avganisztánt. Aztán tudjuk milyen a katonák. Iszákosak, és folyton az elhunyt barátaikról beszélnek. Nos apa csak egy indokot keresett, hogy ihasson. A fivéreim neveltek, ha úgy vesszük. Akkor még apa dolgozott, Daniel a legnagyobb bátyám pedig 3-ról gondoskodott oda haza. Vagyis, reggel otthon hagyott minket reggelivel, mikor nagy szünete volt a suliban haza rohant főzött valamit aztán rohant is vissza a suliba. Apa mindig csak este jött haza és mikor lehajolt, hogy puszit adjon mindig büdös hányás és pia szaga volt. De hát akkor még nagyon szerettem mert apa volt.  Aztán Daniel befejezte az általánost de nem ment tovább tanulni, apa nem biztosította ezt a lehetőséget és ráadásul a sok piálástól a munkája is elveszett. Ekkor lehettem 5 éves….Roland 6, Emett pedig 10 Daniel pedig 14. Danielnek munka kellett így dolgozni állt, hogy nehogy éhen haljunk abban a kis garzon lakásban….azonban amint Daniel kitette a lábát….kezdődött a pokol. Emett iskolába ment de én és Roland….Szóval mi örültünk ha egy napot a szobánkban töltöttünk és csendben eljátszhattunk egymással. Apa mindig mérges volt és minket okolt azért mert anya elment. Okolt minket azért, mert katona lett, és okolt azért is, hogy iszik. Szóval sok hibánk volt amit egy életre megjegyeztem a testvéremmel. Persze sokszor látta a jeleit Daniel, annak, amik itthon történnek velünk. De ha ő szóvá is tette mindig azt hallgattuk, hogy kiabálnak egymással és végül Danielen is elcsattan nem egy pofon…Sőt…ami a legcsúnyább volt az mindig a szíj. Szóval én alig vártam, hogy iskolába menjek…Bár az előtt, hogy a további veréseket megússzuk Rolanddal fogtuk magunkat és szökni kezdtünk. Kimásztunk az ablakon lecsúsztunk az eresz csatornán és uzsgyi a nagy világba. Érdekes helyen laktunk, sok olyan szegény család volt mint mi. Valakinek még garzon lakás se csak egy lakókocsi jutott. Megismerkedtünk az utcával és annak világával. Megtanultam lopni, később hazudni olyan szépeket, hogy bármelyik felnőtt elhiggye míg Roland kipakolta  a táskát az oldalán. Megismerkedtünk utca gyerekekkel vagy bandázó nagyfiúkkal akik mindig menő biciklikkel jártak ezért mindig megdobáltuk őket kaviccsal és ők kergetni kezdtek minket. Vagy el kaptak és alapos verekedésbe kezdtünk, vagy sikerült eljutnunk a mindig megbeszélt sikátorig ahonnan át tudtunk mászni a kerítésen.  És mivel féltették a biciklijüket a menő fiúk nem szálltak le és másztak utánunk csak fenyegetőzve kiabáltak utánunk. Megtanultam cigit tölteni eladni és szívni. Bár szívni soha nem szerettem csak akkor csináltam ha olyanok társaságában voltunk akik nem hitték el, hogy ez minőségi dohány. Pedig ha tudnák… A szomszéd kertjének pázsit fűjét tépkedtük és azt szárítottuk ki, és tekertük folyton cigibe. Jó kis üzlet volt…Megismertem az alkoholt bár azt eddig sem szívleltem így akkor amikor megkínáltak az volt az első és utolsó, hogy én bele igyak egy újabb ilyen ördögi pisibe. Minden este, későn értünk haza, amikor már apa aludt de tudtuk, hogy Emetten és Danielen csattant miattunk az ostor. Sokszor mondtuk nekik, hogy ne jöjjenek haza, és menjünk el innen együtt….Talán meg is tettük volna, ha nem csak én élem túl azt az éjszakát.


Már iskolába jártam és 2016. május 25. volt. Nem mentem haza egyből későn értem haza nem akartam hogy megint szíj nyomok ékesítsék a testemet. Amikor beléptem az otthonunkban csend honolt de ahogy beljebb léptem a folyosón és a nappali ajtajához értem a bűzös kaki szagú kanapénkon ott ült mind a 3 bátyám vérző orral, lila puklikkal megtépett hajjal és még egyéb nyalánkságokkal…És tudom, hogy ezt nem egyedül csinálta apa…Mert tudom, ha egyedül lett volna a testvéreim simán lenyomják. De hát a nem folyamatos étkezésünk miatt és olykor a romlott kaják evése mellett mind annyian deszkák voltunk…Szóval vissza gondolva arra az estére…Apa a fotelban ült vodkával a kezében és nézte a tvt, valami másik kövér tag akit nem tudom honnan szedett össze ott ült a kis puffon annak kezében is valami féle pia. Rám néztek mindketten és rémülten néztem a testvéreimre. Daniel szemeiben láttam, az üzenetet ”menekülj el!” de én nem tettem. Nem tudtam, ott hagyni őket nem tudtam csak úgy elfutni és mindent hagytam a dolgok sodrásával történni. Hallgattam ahogy ismét elveszi apa azt a kevés önbizalmam, megmondja mennyire csúnya vagyok és még nőnek sem nevezhető mert neki sem lenne gusztusa megerőszakolni. Hallgattuk ahogy, mind a négyünket megnyomorít lelkileg és azt hittük hogy az öv elég lesz…De nem volt elég… Se neki se, annak a másik tagnak…de nekünk igen. Elő került a régi fegyvere és annyira emlékszem, hogy Daniel megpróbált megvédeni minket. Eldördült az első lövés egy hangos kiáltás és Emett hullott először el a szürke szőnyegen amit még talán anyu porszívózhatott? A lövöldözésre káosz alakult ki, én pedig remegtem mikor Roland levágott a földre és azt mondta bújak a kanapé alá. Úgy is tettem, engedelmesen és levegőt alig mertem venni. Eldördült még egy lövés mire össze rándultam de a saját számra zártam a kezem ne merjek sikoltani. Aztán hallottam még egyet...és még egyet….Aztán még egyet. Nem tudom hány napig feküdtem ott de arra sem emlékszem ki hívta ki a rendőröket. Valaki megtalált és elvittek a házból. Elvittek a testvéreimtől…Apa lelőtte őket, lelőtte azt a férfit aztán pedig saját magát…Ki maradt? Hát én….