Összességében egyáltalán nem rendelkeztem olyasfajta ambíciókkal, ami ahhoz kellett volna, hogy hasznos tagja legyek az egyetemen működő hallgatói önkormányzatnak. Hiába szerettem én lenni a vezető egy csapatban, valójában csak azzal a csapattal voltam hajlandó együttműködni, akiket kedveltem. A probléma pedig itt kezdődik és valójában véget is ér. Mert rengeteg olyan ember volt HÖK-ös, akikhez nem akartam hogy bármiféle közöm legyen, végképp utáltam volna, ha keti több órát velük kell töltenem, hogy megbeszéljünk ilyen-olyan részleteket a következő aktuális szakos buli, vagy egyetemi program kapcsán. A szórakozás része érdekelt, a kötelesség oldala viszont egy az egyben taszított. Nem mintha térden állva könyörögtek volna nekem, hogy csatlakozzam közéjük, mindenki teljesen meg volt elégedve azzal a munkával, amit Finn végzett. Nem akarok nagyképű lenni, de ezen a ponton senkinek nem szabadna elfelejtenie, hogy Finn az én egyik legjobb haverom. Márpedig aki ezt a titulust birtokolja, az rossz ember nem lehet. Mint ahogyan senki nem is volt baromarcú, akivel az időmet szeretem tölteni. Gondolom erre szokták mondani, hogy az ember nem választja meg a családját, hanem megtalálja őket, mert sokkal szívesebben lógtam Lix-el, Finnel, Cleoval, Layvel, vagy az aktuális párjaikkal és az ő barátaikkal, mint bárki mással. Nyilván lenne még jó pár név ezen a listán, de Yenával folytatni valószínűleg nem lenne túl jó döntés, mert nála kihúztam a gyufát. Egy egész dobozzal. Aztán ott van Dan, akit ugyanolyan szívesen vittem volna el inni, mint Cleot, de Dant drágább lett volna leitatni és kiszedni belőle azokat a dolgokat, amiket ő annyi idősen művelt, mint mi, így azt egy másik napra kell halasztanom. Akkor is, ha a pénz a mi családunkban amúgy sem jelent akadályt.
Úgy volt, hogy csak rövid ideig húzom Cleo idejét, és azután, hogy meglátogattunk néhány üzletet, hazaviszem őt, hogy maradjon ideje a tanulásra, de olyan szép nap volt ma - amúgy kurvára nem, mert az eget keretező szürke felhőknél undorítóbb dolgot keveset látni még New Yorkban is -, hogy más irányba fordultam a frissen szervizelt Bugattival, mint kellett volna és ezt egészen addig tettem, amíg nem találkozott a pillantásom egy kifejezetten értetlen Cleoéval, aki egészen eddig az anyósülésen nyomogatta a telefonját, abban a hitben, hogy lovagabb lovagja leszek a saját bejáratú tanáránál. Ilyesmi viszont nem létezik egyik alternatív univerzumban sem, szóval csak egy vigyorral feleltem a kérdő pillantására. - Épp elrabollak - jegyeztem meg könnyedén, mindenféle ellenvetést nem tűrve, amiről neki is tudnia kellett, hogy így van. Mindketten tudjuk - de leginkább én -, hogy ha valami nem úgy történik, mint ahogyan én azt kitaláltam, akkor addig csinálom a balhét, amíg nem hajlik az egész világ az akaratom szerint. Azt gondolom ez csak és kifejezetten azért lehetséges, mert már anyám hasában sem voltam egyedül és részben megfosztottak azoktól a jogoktól, amik egy 4D ultrahangos képen is csúnya kis babát illetnek. Szerencsére mióta kijutottam onnan, csak egyre jobban nézek ki.
- Leparkolok itt, aztán átsétálhatunk két sarokra abba az utcába, ahol a legjobb a forralt bor az egész városban. - Számomra ez kifejezetten jó ötletnek tűnt. Aztán ha majd haza akarunk menni, vagy hívunk egy taxit, vagy egy sofőrt, akinek minden bizonnyal élete lehetősége lenne, ha vezethetné a több millió dolláros autómat. Vagy Finnel kellene dealelnem, ha nem a csajában... csajával van épp, ő amúgy is annyira vágyik rá, hogy minden lehetőséget megragadjon, amikor a kezébe adom az autóm kulcsát.
- Nézd... - Ezen a ponton épp a záróbeszédemet adtam elő neki, azzal az aprócska hiányossággal, hogy nem egy tárgyalóteremben voltunk. - A vizsgaidőszak az agyadra fog menni és amúgy is tök ciki mindenből elsőre átmenni. - Én csak tudom. Örülök, ha van kit megfizetnem, aki megcsinálja helyettem az idióta házikat, Finn még így is rávesz arra, hogy én is öljek energiát az egyetembe. - Te is tudod, hogy így felöltözni nem éri meg ha nem mutatod meg legalább két helyen, hogy mennyire jó nő vagy. - Az állammal felé böktem, miközben a szemeimet végig járattam az enyémnél jóval több energiabefektetéssel elkészült outfitjén. De én a nagybátyáimnál voltam előző este, ezért mondhatni korlátozottak voltak a lehetőségeim, hacsak nem akartam Dan valamelyik öltönyét magamra venni, ami nem működött volna. Dannak megvan a maga stílusa és nekem is. És az enyém az, hogy a vizsgaidőszak kellős közepén inni megyek a barátaimmal.