Hm ... igazán magam sem tudom, valamikor tiszta derű vagyok, és percenként rácsodálkozom a világra, és jókedvűen szemlélem a sok embert a metrón, villamoson, a buszon, a tájat, a helyet, ahol lakom. Néha meg minden annyira bonyolult és érthetetlen. Azt tudom, hogy sokan kedvelnek, sokan nagyon nem, tehát valakinek nagyon bejön, amilyen vagyok, valaki pedig falra mászik tőlem..., néha halál összeszedett vagyok, néha pedig érzem, hogy hülyeségeket beszélek össze-vissza, de csak folytatom..., azt hiszem, alapjában véve elég ideges természetű vagyok, valamint nagyon egoista, tehát ismerem a képességeimet, néha talán túlértékelem őket, és másokat nézek le, kicsit azt hiszem, reálisabban kéne gondolkodnom... összeszedni talán nem tudtam mindazt, ami engem jellemez, de lehet, hogy ez jellemez leginkább.

Kiskoromba teletömték a fejem, hogy egy gazdag férfit kell, válasszak, hogy mindenem meglegyen. Sok pénz, helyes férj és sok, sok gyerek. Így is nőttem fel, hiszen anyám mindig azt mondogatta, hogy szép vagyok, és ezért mindent megkaphatok. Kicsit manipulált csak. De akkoriban fel sem tűnt, hogy mennyre a pénz érdekli, mint sem az, hogy jó helyre kerüljek be. Egyik pasi jött a másik után, micsoda meglepetés, nem? Anyám nem hagyott semmit a véletlenre. Amikor meguntam elmentem egy buliba egyedül, vadidegenek közé, hamar rá kellet, jöjjek, hogy ez az én világom, az éjszaka, a bulik és.. jött egy lány, már nem emlékszem a nevére, de miért is kéne? Egész este táncoltunk és ittunk, olyan volt, mint egy angyal, szőke haja csak úgy hullámzott, ahogy táncolt, aztán a zene hevületébe ő már teljesen ellazult és ajkai birtokba vették az enyémeket. Először furcsa volt, de az istenit, kihitte volna, hogy életem addigi legjobb csókját egy nőszemélytől fogom megkapni?
Lényeg, a lényeg, hogy egyre többször kimaradoztam otthonról, minden este másik klubba voltam, fel akartam fedezni magam. Rájöttem, hogy a fiúk ugyan úgy vonzanak, mint a lányok, egyszer pasival kavartam, aztán lánnyal. Olyan voltam, mint egy gyerek, aki feszegeti a határait. Aztán eljött az idő, hogy elmondjam a szüleimnek, hogy mi a helyzet velem és mennyire nem akarok feleségül menni egyik bájgúnárhoz sem. Természetesen apám oly’ annyira kiakadt, hogy kitett a lakásból, minden pénz nélkül, a holmiaimat kidobálta az ablakon és üvöltött. Persze minden szomszéd minket nézett, mert úgy festett, apám elvesztette az eszét. Bár lehet sosem volt neki. Ezért neki láttam, munkát keresni, amit egy sztriptíz bárban sikerült találnom, egészen jó kereslet, hogy riszálod magad a kéjenc férfiaknak és ők teletömik a bugyidat, mert többet akarnak. Amit tőlem sosem kaptak meg. Egyre drágább holmikat engedhettem meg magamnak, ami még is csak minden nő álma. Ki ne szeretne szinte hobbiból egy este annyi pénzt keresni, mint más kemény munkával egy hónap alatt? Persze most jöhetnek a szánakozó kommentek, hogy ez nem helyes, meg a szépségemet nem kéne elpazarolnom, van eszem használjam azt. De miért, ha gazdagabb lehetek, mint más, kevesebb munkával? Kérlek, semmi kedvem vért izzadni annyi pénzért, hogy épp csak megéljek. Aztán elkezdtem megunni a dolgokat. Mindig ugyan azok a kívánságok, ugyan azok az emberek. Minden ugyanaz, amit untam. Így kiléptem, nem egyszerű egy ilyen munkát otthagyni, de nem vagyok félős kislány. Aztán egy bárban pincér voltam, mikor leltározni kellett énekelgetni kezdtem, mikor a főnök bejött és hirtelen azt hittem, hogy le fog cseszni, hogy mit dalolászok, miért nem dolgozom, helyette megdicsért, hogy micsoda hangom van, és elmehetnék énekesnőnek. Ami kicsit meglepett, mert kiskoromba mindig a fésűt ragadva énekeltem a Barbie girl-t. Kihitte, hogy még is csak tehetséges vagyok, nem csak a magamutogatáshoz értek. Az akkori főnököm segített bejutni egy tehetségkutató ügynökhöz, aki egyengeti az utamat.

Egy újabb nap. Immáron felszakadt szemöldökkel és sajgó öklökkel térek a gardrób szekrényemhez, hogy az irodai ruhába bújtassam magam. Tekintve, hogy hajnalban felkelve végig futottam Manhattan lakóövezetét és a frissítő tusolást is letudva a tarkómat vakarva állok, körbe tekert törölközővel és tanácstalanul. Nem igen kedvelem, hogy blézert kell húzni, de a munkaszerződés szinte hatalmas betűkkel, kiemelve van lejegyezve, hogy elegáns ruha használata kötelező az irodában.
A telefon panaszosan csipog, hogy ne nyúzzam meg és öltözzek fel, mert nem sokára kezdődik a heti agyleszívás.
A kocsiba beülve indítok néma csendben az iroda felé. A robusztus épület előtt az öltönyösök mindenkit szemmel tartanak, így csak felmutatva a kártyát lépek be az üvegajtón. Végül pedig a lift záródna, de látom, hogy a fekete zuhataghoz tartózó test robog, és kiált, hogy tartsam az ajtót. Na, meg még mit nem. Én nem osztozom vele. Így a nyitva tartó gomb helyet, a becsukódást elősegítőt nyomkodom. A fém ajtók kettőnk közé falat vonva elzár a nőtől.
Lemerem fogadni, hogy mellkasomba a büszkeség dagad az blúz alatt. De mit értek én ezekhez ugye?
A folyosó cikázásába elmerengve lépek a tárgyalóba, ahol már lassan megtelt minden szék. Így unottan a leghátsó sorba foglalok helyet.
A meeting már legalább tíz perce tart, mikor is besuhan az a bizonyos női alak, aki előtt becsuktam a liftajtót. Gunyoros mosoly kúszik az arcomra, ahogy végig pillantok, eddig mindig szinte patika állapotba jelent meg. Most pedig enyhén zilált, alig észre vehető, ahogy a mellkasa hevesebben süllyed és emelkedik. Így jár az, aki más pasijával hetyeg előtte este.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hadd kezdjem azzal, hogy imádom a névválasztásod, a Rafaela egy gyönyörű név.
A hölgyemény mindenképpen érdekes utat járt be, biztosan megtanulta, hogy hogyan kell megdolgoznia a saját pénzéért, hogy nem minden van aranyból, hogy az emberek kegyetlenek tudnak lenni. Azt meg legfőképpen, hogy a férfiak mit szeretnek és mivel tudod elcsavarni a fejüket.  
Egy nagyon érdekes karaktert hoztál el nekünk, aki átvészelte a nehéz időszakot, mikor az apja kidobta és semmi nélkül kellett feltalálnia magát. A végére mégis sikerült egy járható utat kitaposnia magának, amiben bár nem tűnik boldognak, de minden bizonnyal halad a boldogság felé. Őszintén szólva kíváncsi leszek, hogy mik a terveid a hölgyeménnyel, sok potenciált látok benne és ha jól sejtem még nagy dolgokat fog majd véghezvinni.  
Mindenesetre nem szeretném tovább húzni az idődet, sok szerencsét kívánok neked, aztán vigyázz, nehogy a pimaszságod bajt hozzon rád.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!