Elég frusztráló volt az egyik tárgyalás, ahol felkerestek, hogy jó lenne menedzselni egy klubbot, amit egy elkényeztetett kis hercegnő kaput az apjától, de valahogy nem az igazi. Bár nem értettem, hogy a lányt vagy a helyet kell gatyába ráznom. De az biztos, hogy nekem nehezemre esik elfogadni, hogy valakinek csak úgy az ölébe hullik minden, én pedig köröm szakadtáig küzdöttem azért, hogy oda érjek ahol vagyok.
Ezért is jó, mikor a zene a mellkasodban dübörög és vannak szórakozási opciók. Ilyenkor amúgy is van mit levezetnem. A lány a pultnál annyira édes volt. Azok a szőke tincsek, ahogy ugrándoztak minden mozdulatára, vagy ahogy búgta a szavakat a vöröslő ajkaival. Nem tudtam mi varázsolt el benne leginkább. De tudtam, hogy nem fog ellen állni. Már épp megízleltem volna a csókját, mikor feltűnt egy sötét árny a pult másik felénél. Ahogy izzó tekintettel figyelte a játékunkat. Amíg őt figyeltem a lány sóvárogva vette el azt ami szerinte járt volna neki. Olyan mohón csókolt, mintha attól félt volna, hogy nem következik be a hajnal. A nap nem töri át a sugarakat. Én még is csak mást figyeltem. Tudtam mit akarok és jelenleg ő volt az egyik, a másik pedig épp úgy becézte ajkaimat, hogy elvonta a figyelmem. Tudja a lány, hogy mit akar és ezzel magával vonta a figyelmem. Édes volt, akár a cukrozott eper. Amint végre levegőhöz jutottunk egy apró bocsánat kérést megejtve letörölve az elkenődött rúzsomat vettem célba azt, aki most mellettem piheg. Még éreztem az adrenalint magamban, ami úgy száguldott az ereimben, hogy lassulni nem hagyta a szívem. Felduzzadt ajkamat megnyalva fordulok felé, ahogy megérem a jeges tekinteteket magamon.
- Ti pasik nagyon kretének vagytok. A csaj legalább cirógatna – pufogok neki panaszosan és magamra húzva a takarót megrázom a fejem. Nem sokat adtunk arra, hogy mélyebben meg ismerjük egymást. A nevét is már csak a taxiban tudtam meg két csók között. Mindketten ugyan azt a lányt akartuk, de végül egymás neveit nyögtük a sötét szobába. Lehet ez kellet nekem, hogy valaki úgy gyötörje a testem, hogy fájjon és érezzem, hogy élek.
- Hajnali három – válaszolok miután kudarcba fulladt a kísérlete, a telefonom még időben landolt az éjjeli szekrényen és ahogy újra nekem szenteli a figyelmét, közelebb bújok hozzá.
- Gyakorolj, itt és itt – irányítom a kezét a szegycsontomhoz, ahol végig vezetem a hajam tövéig. Ebből sose engedek. Bár nem értem mit keresek még ezen a helyen, hiszen a ruhám valahol az ajtóba heverhet, ami épp arra elég, hogy a leszaggatott fehérneműm hiányát takarja. Képtelenség, hogy a vörös csipkét újra fel tudom húzni. Ettől még morcosabbá válnék, ha épp nem arra kértem volna, hogy simogasson.
- Szerinted a szoba szerviz ágyba is hoz valamit? - lehunyt szemmel sóhajtok fel, már attól, ahogy a kezét vezettem magamon. - Sajtburgert ennék – újra felnyitva sötét íriszeimet nevetek fel, ahogy a nyakába csókolva harapom meg a vékony bőrt.

Csak a kíváncsiságom vagy a fene nagy étvágyam, a kanos énem volt az, aki eljutatott ehhez a nőhöz, akit az előbb olyan hangosan mondta ki a nevem, hogy szinte fájt abbahagyni, de minden jónak vége lesz egyszer. Végig a fejemben kattogott, hogy a bárpultnál ugyanazon a csajon legeltettük a szemünket, csak neki több vér volt a pucájában és odament hozzá, n meg őket néztem és végül mégiscsak őt hoztam haza. Megesküdnék, hogy már láttam őt korábban, és ami azt súgja, a felejtős énem még akar belőle pár kört, amit nem biztos, hogy mára fogunk elpazarolni. Újratalálkozás egy olyan téma az én életemben, ami inkább nem, de van, hogy kivételt teszek. Nem én vagyok a szőke herceg a fehér lovon, nem fogok vele ellovagolni a naplementében, de látom a szemén, hogy nem erre vágyik, ami még jobban vonzóvá teszi számomra.
Nézem a meztelen mellkasát, ahogy fel alá emelkedik, még jobban dobog a szíve, mintha egy maratont futott volna le, de ez talán még annál is sokkal több kalóriát dobott le rólunk.
- Lehetnék romantikus, de nem szokásom és talán ennyi ismeretség után felesleges lenne nyomatni a szépet ugye. - könyököl fel a párnára és felé fordulva a fejem a tenyerem és ránézek. Baszki ez a csak kurva jól néz ki, kár érte, hogy nem vagyok, a kapcsolatok híve elnézegetném bármeddig, bár most egy kicsit talán a fű is nyomott belém egy kis romantikát, de ennél több nem szorult belém, mint a távolból meredés a lányra, aki talán nem is akar ennél többet, és ha józanul gondolkodok, nekem sem kell egyáltalán senki.
Ritkán ötlik fel bennem ez az egész, hogy egy csaj bejön, és nem csak megtetszik, és akkor már miért ne szórakozzak el vele este, vagy már reggel van?
- Mennyi az idő? - kapok az ágy melletti éjjeli szekrényhez, ahol remélhetőleg az órám lapul, de üres, felnyomom magam az ágyba, és meglátom a nadrágomat, amibe elrejtettem valamikor az este folyamán, mert kényelmetlenné vált a viselése. De ahelyett, hogy felkelnék, hogy ellenőrizzem, csak vállat vonva dobom vissza magam mellé és megint felé fordulok.
- Éhes vagy? - kérdezem tőle széles vigyorral az arcomon, mert én be tudnék tolni egy egész pizzát is akár, és ki tudja egy jól lakott csajszi mennyi mindenre képes még a szabadidejében.