Csak a kíváncsiságom vagy a fene nagy étvágyam, a kanos énem volt az, aki eljutatott ehhez a nőhöz, akit az előbb olyan hangosan mondta ki a nevem, hogy szinte fájt abbahagyni, de minden jónak vége lesz egyszer. Végig a fejemben kattogott, hogy a bárpultnál ugyanazon a csajon legeltettük a szemünket, csak neki több vér volt a pucájában és odament hozzá, n meg őket néztem és végül mégiscsak őt hoztam haza. Megesküdnék, hogy már láttam őt korábban, és ami azt súgja, a felejtős énem még akar belőle pár kört, amit nem biztos, hogy mára fogunk elpazarolni. Újratalálkozás egy olyan téma az én életemben, ami inkább nem, de van, hogy kivételt teszek. Nem én vagyok a szőke herceg a fehér lovon, nem fogok vele ellovagolni a naplementében, de látom a szemén, hogy nem erre vágyik, ami még jobban vonzóvá teszi számomra.
Nézem a meztelen mellkasát, ahogy fel alá emelkedik, még jobban dobog a szíve, mintha egy maratont futott volna le, de ez talán még annál is sokkal több kalóriát dobott le rólunk.
- Lehetnék romantikus, de nem szokásom és talán ennyi ismeretség után felesleges lenne nyomatni a szépet ugye. - könyököl fel a párnára és felé fordulva a fejem a tenyerem és ránézek. Baszki ez a csak kurva jól néz ki, kár érte, hogy nem vagyok, a kapcsolatok híve elnézegetném bármeddig, bár most egy kicsit talán a fű is nyomott belém egy kis romantikát, de ennél több nem szorult belém, mint a távolból meredés a lányra, aki talán nem is akar ennél többet, és ha józanul gondolkodok, nekem sem kell egyáltalán senki.
Ritkán ötlik fel bennem ez az egész, hogy egy csaj bejön, és nem csak megtetszik, és akkor már miért ne szórakozzak el vele este, vagy már reggel van?
- Mennyi az idő? - kapok az ágy melletti éjjeli szekrényhez, ahol remélhetőleg az órám lapul, de üres, felnyomom magam az ágyba, és meglátom a nadrágomat, amibe elrejtettem valamikor az este folyamán, mert kényelmetlenné vált a viselése. De ahelyett, hogy felkelnék, hogy ellenőrizzem, csak vállat vonva dobom vissza magam mellé és megint felé fordulok.
- Éhes vagy? - kérdezem tőle széles vigyorral az arcomon, mert én be tudnék tolni egy egész pizzát is akár, és ki tudja egy jól lakott csajszi mennyi mindenre képes még a szabadidejében.

Elég frusztráló volt az egyik tárgyalás, ahol felkerestek, hogy jó lenne menedzselni egy klubbot, amit egy elkényeztetett kis hercegnő kaput az apjától, de valahogy nem az igazi. Bár nem értettem, hogy a lányt vagy a helyet kell gatyába ráznom. De az biztos, hogy nekem nehezemre esik elfogadni, hogy valakinek csak úgy az ölébe hullik minden, én pedig köröm szakadtáig küzdöttem azért, hogy oda érjek ahol vagyok.
Ezért is jó, mikor a zene a mellkasodban dübörög és vannak szórakozási opciók. Ilyenkor amúgy is van mit levezetnem. A lány a pultnál annyira édes volt. Azok a szőke tincsek, ahogy ugrándoztak minden mozdulatára, vagy ahogy búgta a szavakat a vöröslő ajkaival. Nem tudtam mi varázsolt el benne leginkább. De tudtam, hogy nem fog ellen állni. Már épp megízleltem volna a csókját, mikor feltűnt egy sötét árny a pult másik felénél. Ahogy izzó tekintettel figyelte a játékunkat. Amíg őt figyeltem a lány sóvárogva vette el azt ami szerinte járt volna neki. Olyan mohón csókolt, mintha attól félt volna, hogy nem következik be a hajnal. A nap nem töri át a sugarakat. Én még is csak mást figyeltem. Tudtam mit akarok és jelenleg ő volt az egyik, a másik pedig épp úgy becézte ajkaimat, hogy elvonta a figyelmem. Tudja a lány, hogy mit akar és ezzel magával vonta a figyelmem. Édes volt, akár a cukrozott eper. Amint végre levegőhöz jutottunk egy apró bocsánat kérést megejtve letörölve az elkenődött rúzsomat vettem célba azt, aki most mellettem piheg. Még éreztem az adrenalint magamban, ami úgy száguldott az ereimben, hogy lassulni nem hagyta a szívem. Felduzzadt ajkamat megnyalva fordulok felé, ahogy megérem a jeges tekinteteket magamon.
- Ti pasik nagyon kretének vagytok. A csaj legalább cirógatna – pufogok neki panaszosan és magamra húzva a takarót megrázom a fejem. Nem sokat adtunk arra, hogy mélyebben meg ismerjük egymást. A nevét is már csak a taxiban tudtam meg két csók között. Mindketten ugyan azt a lányt akartuk, de végül egymás neveit nyögtük a sötét szobába. Lehet ez kellet nekem, hogy valaki úgy gyötörje a testem, hogy fájjon és érezzem, hogy élek.
- Hajnali három – válaszolok miután kudarcba fulladt a kísérlete, a telefonom még időben landolt az éjjeli szekrényen és ahogy újra nekem szenteli a figyelmét, közelebb bújok hozzá.
- Gyakorolj, itt és itt – irányítom a kezét a szegycsontomhoz, ahol végig vezetem a hajam tövéig. Ebből sose engedek. Bár nem értem mit keresek még ezen a helyen, hiszen a ruhám valahol az ajtóba heverhet, ami épp arra elég, hogy a leszaggatott fehérneműm hiányát takarja. Képtelenség, hogy a vörös csipkét újra fel tudom húzni. Ettől még morcosabbá válnék, ha épp nem arra kértem volna, hogy simogasson.
- Szerinted a szoba szerviz ágyba is hoz valamit? - lehunyt szemmel sóhajtok fel, már attól, ahogy a kezét vezettem magamon. - Sajtburgert ennék – újra felnyitva sötét íriszeimet nevetek fel, ahogy a nyakába csókolva harapom meg a vékony bőrt.

Annyira nyálas lenne, ha nem lenne kedvem ma felkelni mellőle? Olyan jó legeltetni a szemem a tökéletes alakján a apimsz arcán, ahogyan már előre látom, hogy valami beszólás lesz. És igazam is van, de csak nevetek rajta. Ezt mondjuk én nem nevezném kreténségnek, hiszen az érintés talán túl inti egy ennyire józan pillanatban, amikor néha elég ha a szem gyönyörködik, de a csajok mindig többet akarnak, én meg csak nevetni tudok azon mennyire telhetetlenek. Pedig mindent megtettem annak érdekében, hogy neki jó legyen, és a hangokból este, a sóhajokból azt hiszem elég is volt neki mindaz, amit nyújtani tudtam. De mégsem, neki a cirógatás kell, de lehet ezzel kicsit rossz helyen kopogtat, de ezt nem kötöm az orrára még.
Akármennyire is akarom őt nézegetni tudom, hogy ez csak a pillanat szépsége és hamar elmúlik, mert a fejem ki fog tisztulni ennél is jobban, mert lehet a mozgás enyhített a vadságomon, amit az alkohol okozott, de még mindig bámulom, ami azt jelenti lassan megveszek és ezt nem most és főleg nem vele kellene megtennem, a nevét is alig tudom, azt sem tudom mikor értünk vissza és, hogy most mennyi az idő, szinte totál elvesztem, szóval nem határozottan nem most van az ideje megveszni valakiért, akit alig ismerek.
Már majdnem érdekelne is az idő múlása, amikor közelebb jön és a kezemet a bőréhez érinte. Olyan sima és annyira kívánatod, ha nem most facsart volna ki párszor, akkor azt hsizem mentem megint neki esnék, de most valóban meg kell maradnom annál, amit akar. Nem állok ellent, a kezét követve teszem amit kér, majd amint szabadon hagyja a kezeimet is folytatom a szemébe nézve.
- Szóval erre buktok ti csajok? Szex után összebújás és egy kis simi? - nem olyan vészesek a nők ha tényleg csak ennyi kell nekik, egy jó rendbetevés, és máris megszelidülnek. - De nem hallom, hogy dorombolsz. - hajolok a füléhez és adok mellé egy csókot. Az én kedélyeimet még alvó farokkal is igencsak borzolja, amit csinálok, lehet neki is hasonló érzést okoz.
De egy valami még talán a szexnél is fontosabb vagy legalább egy szinten van vele, az meg a kaja. A fű és a kiadós szex után nem csoda, hogy rohadt éhes vagyok.
- Amit csak akarsz ameddig így reagálsz az érintésemre. - kacsintok rá, és amit annyira élvezett hirtelen szakítom meg. A telefonomon tárcsázok egy számot, leadom a rendelést, jó sok sajtburger, nem tudni mennyivel bír el, és három nagy pizza, lehet nem látszik, de a kaja a mániám, vagyis az egyik.
Ahogy a nyakamba harap eldobom a telefont és felé kerekedek, a takaró köztünk van,a mi mázli, mert érezné, hogy képes volt pillanatok alatt megint olyan állapotba hozni, amire azt hittem most nem leszek képes még egy fél óráig.
- Ki vagy te Rafi? Mi az igazi neved? Olyan csábosan vetted át az egész figyelmet arról a lányról és most olyan vagy, mint egy vadmacska és közben nem tudok semmit sem rólad. - nem csókolom meg, mert ennyire még nem tudok belezökkeni a normális kalandok világába, hiszen szex közben okés a csók, de utána, már az valaminek a kezdete és ez csak szex volt elvileg. Gyakorlatilag meg összehordok mindenféle kérdést, amire komolyan várom a választ.

Nem mondanám, hogy túlvállaltam magam, mert tudom mennyi az elég. De az, hogy a jelenlegi munkám ennyire felbosszantott, ez lett a vége. Egy ágyban egy idegennel, aki épp annyira volt tökéletes ahhoz, hogy levezessem a feszültséget, ahogy kékjei felfalják minden porcikámat. Na jó, nem csak a szemei tették meg, de attól még, hogy a szőkeség hoppon maradt, nem jelenti azt, hogy nem éreztem jól magam. Csodálatos volt, szinte még belülről remeg a testem attól, amit tett vele. Ezt viszont nem kötöm az orrára. Látszólag nagyon elégedett magával. Mondani valómon pedig csak jót szórakozik, amire én durcis pofimat előhúzva bökök az oldalába, de azért én is felnevetek.
Nem terveztünk hosszú andalgást. Igazából ilyenkor már fel öltözve távozom, hogy a saját ágyamban aludhassak. Még is nem tudok megmoccanni, csak fejemmel keresem az elhajigált holmijaimat és rá kell döbbenjek, hogy a bugyim nélkül kell haza menjek. Jó, nem az első eset. De ez a ruha elég rövid, hogy taxiból kiszálljak óvatlanul.
- Az összebújás nem kell, de a simogatás igen. Tudod, hogy rendeződjön a belső békéd, amit felkavartál – nevetek egyet, ahogy kérdezget. Úgy tűnik, hogy nem sok rutinja van abból, hogy nem csak dugni kell, ahhoz hogy egy nő eljusson a csúcsig. Jó, ez ma sikerült neki, de attól még vannak igények. Egészen ügyesen követi az instrukciókat és a következő mondatára csak felsóhajtok, hiszen ajkai már megmutatták a gyönyört és újra lüktetni kezdett minden porcikám és megnyalva az ajkamat vonom meg a vállam.
- Dorombolás elmarad, talán ha ügyesebben csinálod – kacsintok rá végül. Nem mintha most is panaszom lenne, de azért ne legyen már ennyire elégedett magával. Főleg, ahogy gonosz módon szakítja meg a teendőjét. Pedig telefonálás közben is folytathatta volna.
- Tehát akkor kapok enni, ha továbbra is készenlétben állok? - nevetek fel végül, ahogy látom, hogy tárcsáz és hallgatom, ahogy leadja a rendelést persze nem bírom ki, hogy ne cselekedjek és harapjak bele a nyakába. Meg is lesz az eredménye, a telefon valahol az ágyban köt ki, ő pedig rám nehezedve néz a szemembe. Ahogy a takaró kettőnk közé simul, szinte áldom magam, hogy magamra húztam. A testem azonnal megrándul, hogy ismét ilyen közel áll hozzám. Körmeimmel az oldalát simogatva viszonozom a tekintetét.
- Rafi vagyok, aki ma este kielégített. Legyen elég ennyi – kezemmel való cirógatás pedig nem áll le egy pillanatra sem, egészen a csípőjéig vándorolnak, végül pedig kihúzom az egyik lábam a takaró alól, hogy mellé húzhassam fel.
- Tudod a lány, akire csorgattad a nyálad, hát a csókjai tüzesek voltak. De most keményebbre vágytam. Nem pedig egy vibrátorra – nevetve tűrtem el a tincset, ami eltakarta kékjeit és felnyögve igazodom alatta.
- Jó játszadozni a lányokkal, ügyesek a szájukkal is, kipróbálhatnád, hogy milyen a varázslat – emelem meg a szemöldökömet és a lapockájánál marok a bőrébe, hogy közelebb vonjam magamhoz.
- Na meg azért egy szoba többet ér, mint egy szórakozó hely mosdója – nevetek fel, ahogy eszembe jut, hogy a lány miket súgott a fülembe miközben le sem vettem a szemem a Evan arcáról. - Mohón mindkettőtöket akartam – vallom be őszintén és egy kisebb habozás után megcsókolom. Eleget járt a szám feleslegesen és a hajába túrva élvezem ki a kesernyés csókot, kelletlenül húzódva el.
- Te? Mit kerestél abban a lebujba?

Szexelni valakivel akit nem ismersz könnyű, nincsenek elvárások, nincsen k-nlódás, ott van viszont az éppen fellángoló alig egy pár óráig tartó vágy, az élvezet minden mozdulatban és a kaland, hogy vajon másnap hogyan kelünk fel, amikor minden tisztulni kezd a fejükben. Ez az ami miatt én ennyire élem az egyéjszakás kapcsolatokat, nem elköteleződök, hanem egyszerűen lezavarom a frusztráltságom a csajokon, akik élvezik, hogy annyira oda vagyok értük, legalábbis ameddig alattam fekszenek. Persze mindig vannak kivételek, mint most ez a csaj is, Rafi, olyan mint akit nem akarok azonnal kidobni, olyan pimasz, olyan könnyen csavarta el a fejem, hogy fel sem tűnt és engedelmesen kezdem használni a kezem rajta, kivételesen nem szexuális értelemben.
-  Neked rendeződik, de dorombolás nélkül, hol marad az én lelki békém? - biggyesztem le az ajkaimat, megjátszva, a szomorúságot, mert én nem kapom meg ami a fülemnek olyan kellemes lenne tőle. Mellette fekve egészen jól érzem magam, nem akarok szabadulni az esti programomtól, csak elvagyok mellette de segítsége eben ő is, hogy nem kezel úgy, mint aki szerelmes, nincsen részéről erős pillázás és nyafogás, ami igazából csak beszéd de olyan, mintha minden fájdalma benne lenne, de közben csak bájologni akar.
Rafi más lány, mint a többi és ez akkor válik még nyilvánvalóbbá, amikor nem salátát kér, és még békében sem hagy, ameddig a hasát eltelíteni akaró ételt megrendelem. Ahogy a nyakamba harap szinte azonnal vetődök rá, nem hagyok gondolkodási időt neki, mert félő, hogy visszakozi. Talán ő egy olyan lány, aki képes lenne engem is ledominálni pillanatok alatt ha akarna.
Elkezdi mozgatni a fantáziám, elkezd érdekelni ki ez a lány, aki ennyire az uralma alá veszi minden figyelmem, de nem felel, amire csak felnevetek és igyekszem nem kimutatni, mennyire izgat, amit a kezével csinál. A simogatásnak tényleg hatalma van és szinte libabőrös leszek tőle, és a kezére pillantok.
-  Mi van ha ennyi nekem nem elég? - húzom fel a szemöldököm pimaszul, mert tényleg nem elég, bár nem akarom azonnal kifaggatni az életéről, de amiket tesz, amilyen mozdulatai vannak egyszerűen túl izgalmas, hogy annyival tudjam be, hogy a vibrátor helyett az én ágyamat választotta.
Magához húz és én le sem veszem a tekintetem róla, régen nem volt ilyen nő a közelemben, direkt, ezek képesek pillanatok alatt behálózni, amit nem engedhetek meg. Sajnos nem vagyok olyan állapotban, hogy képes legyek olyan lenni, amit ő megérdemelne, pedig egyre jobban hajlik minden cselekedete afelé, hogy többet akarjak belőle. De ez nem tudom mennyire jó.
- Ha ennyire mohó vagy, velem nem kell visszafognod magad, ha nőre vágysz csak szólj, és szerzek neked, nehogy azt hidd, hogy nem nézném végig sz-vesen ahogy egymással szórakoztok, még be sem kell szállnom. - kacsintok rá, majd meglepődök, amikor az ajkaink összeérnek. Mégis miért hagyom ezt, ilyenkor már messze kellene járnia a partneremnek, de ahelyett, hogy elhúzódnék még a nyelvemet is behívom a folyamatba egészen addig ameddig el nem távolodik tőlem egy kérdéssel, amit bár ne tett volna fel, sokkal jobban tetszett az előző programunk, amitől annyira visszakoztam.
- Téged, Rafi. - végig simítom a mellkasát félig leszedve róla a takarót. De nem szedem le az egészet, meg hagyok neki egy kis időt hadd egyen mielőtt belemenne mégegy körbe. Vagy többe, akár holnap is el tudnám viselni, hogy itt van és megzavarja a fejem. Ellököm magam felőle és az ágy támlájának támaszkodva ülök fel. - Érdekes lány vagy, titokzatos, és laza, eddig hol bujkáltál? - mert kevés olyan van, mint ő, és eddig nem nagyon volt szerencsém ilyen lányokhoz, kik pontosan tudják mit akarnak és nem csak a pasi kegyeiért hajtanak, még ittasan sem.

+18
Kapcsolatokkal nem sok jó tapasztalatom van, na meg minek leköteleződni, ha mindig jön valami új és valami izgalmasabb, ami elvonja a figyelmünket és akkor jön a veszekedés és a megcsalás. Mert persze egyikben sincs annyi, hogy míg van valaki melletted engedd el először és utána dönts olyanba, amit akkor meghozol. Elvész a varázs. A varázs, ami most itt pattogzik körülöttünk. Ahogy a lány ajkaival játszadozva másra vágytam. Persze megkapta, a testem úgy pulzál, mintha egy villám csapott volna belém a légzésem még rendetlenkedik, ahogy némelyik mozzanata megállította a legfőbb funkciót. De attól még nem mondanék nemet egy ismétlésre.
Ahogy megharapva reagál nevetve rázom meg a fejem. Hiszen a játék az játék, még ha élveztem is, hogy az ujjai a hajamban és a bőrömön siklottak, most még is újra fölém kerekedik és enyhén nyögök fel, ahogy még érzékeny testem megérzi a súlyát.
- Mit szeretnél a lelki békéd kielégítésére? Ma este kérhetsz bármit – harapom be az ajkam, ahogy az állán húzom végig az ujjbegyeimet és a füle mögötti érzékeny területre tévedve újra a nyakába csókolva szívom meg a vékony bőrt, ügyelve, hogy ne hagyjak nyomot rajta. Én sem szeretem, ha látható helyen van nyoma annak, hogy előtte éjszaka jól szórakoztunk, épp ezért a nyelvem hegyével csillapítom a fogaim nyomát. Szeretem a szex utáni illatokat, olyankor minden feszültség elillan és megnyugszik az ember. Épp, ahogy mi is tettük. Nem is olyan régen. Ahogy a lábam kikerül a takaró alól közelebb kerülve ugyan, de még is van köztünk egy kisebb véd fal. Elhúzva azt, amire joggal kijelenthetem, hogy újra vágyakozunk. Érzem, hogy nem csak én gondolom így. Még is nem ugrunk azonnal egymásnak. Kell egy kis pihenés, apró játékok, amikkel még nem engedjük csillapodni a vágyat, de nem is préseljük ki a másik testét. Kelleni fog az a sajtburger, ami az éhséget eloltja, a másik fajtát pedig felszítja.
- Rafaela Garza – válaszolok arra, hogy nem elég. Bár nem szoktam az ilyen akcióimra megmondani nevem, mert nem akarom, hogy újra és újra felbukkanjanak az életemben, de úgy érzem, hogy Evan nem a lánykérést fontolgatja. Így legalább adok is, meg nem is magamból. Ne érezze, hogy csak kihasználtam.
- Ne mondd nekem, hogy kibírnád, hogy egy lány kényeztetne előtted és a sóhajokkal nem éreznél késztetést arra, hogy megcsókolj vagy mást tegyél – vonogatom meg a szemöldökömet és végül felnevetve kacsintok rá. Ez nem a pornó válogatás, ahol a lányok elhúzzák a menetet, hogy kielégüljenek a monitor mögött a férfiak. - De ha ennyire vágysz egy hármasra, van egy klub – ejtem ki a szavakat meggondolatlanul. Hiszen oda csak úgy juthatsz be, ha van egy tag, aki behív. - Oda szoktam járni, ha sok lesz a valóságból. Ott kapsz mindent, ami kell. Alkoholtól elkezdve plusz anyagok, játékok, nők és férfiak. Csak egy álarc kell, hogy az anonimitás megmaradjon – vonom meg a vállam, ahogy a csókba fojtom a szavaimat. Mielőtt túl sok mindent kotyogok ki. Főleg, hogy  nem tűnik olyan prűdnek és az egyetlen szere a valóságtól való elszakadás az ez. Valami nagyon nem jó történt vele. Főleg, ahogy lekerül rólam és feljebb tornázom magam.
- Dolgozni szoktam és nem egy körben mozgunk – nevetek fel, ahogy elmeséltem, hogy mennyire másképp kapcsolódunk ki. Főleg ha olyan az ember munkája ami elég sok stresszt okoz. Mint az enyém jelenleg. Hiszen beleszólni másnak a munkájába elég sok sértődést szokott okozni. Ahogy most Luana is érzi, hogy jött egy külsős, aki megmondja, mit kellene másképp csinálni, hogy legyen jövedelmező a munkája. A tanulás mellett. Ilyen ez a felnőtt élet, jön és rohadt gyorsan pofán üt.
Ahogy felnézek rá csak elmosolyodom, mert van benne elég fájdalom és érződik, hogy keresné a kötődést, de még sem. Így újra takaróval játszva takarom le őt, ahogy a lába közé fekve puszikkal hintem be a hasfalát. Még ha csak csöppnyi is a feledtetés, még is jól esik ha az elméje elbódul és nem ostromozza a bántó gondolatok. Ajkaimmal egyre csak feljebb haladva érem el a mellkasát, ahol játékosan elszórakozom a mellbimbója körül.
- Menyi idő még ide ér az étel? - suttogom a bőrébe, ahogy a takaró alatt kezemmel megtalálom amit keresek és lassan masszírozva feledtetem el a gondjait.