A nagy zűrzavar és a fulladozások közepette már nem nagyon voltam tudatában mikor-mi történt körülöttem, utána pedig álomba zuhantam és már annyira sem tudtam semmiről, mint előtte. A gyógyszerek teljesen kiütöttek, amire az alkohol csak rátett egy lapáttal, így mit sem tudtam róla, hogy hányan izgulnak értem, köztük Roman is, akinek bűntudata volt miattam, a történtek miatt. Arról sem tudtam, hogy Killian eltűnt. Mégis mi történt? Hogy fajulhatott idáig egy egyszerű kis táborozás? És ki a felelős érte?
Olybá tűnt senki sincs a helyzet magaslatán és én sem tudok mit tenni, hiszen nem vagyok magamnál, pedig talán én még jelen állapotomban is a topon lennék, ha magamhoz tudnék térni és megtalálhatnám Killiant.
Szerencsére volt valaki, aki még a távolból is őrangyalként figyelte az eseményeket. Persze csak lazán, két sör között néha belenézett a GPS-be, vagy belehallgatott a poloskába és így szúrt neki szemet, hogy valami elképesztően nem stimmel a táborban. Több "tragikus" részlet is a fülébe jutott, többek közt, hogy Horatio majdnem meghalt és, hogy Killian eltűnt.
Első reakciója az volt, hogy hál istennek nem az Ő jelenléte indította el a tragédiákat, szóval néha Roman magától is be tudja vonzani a bajt, nem kellenek ehhez az ő fekete felhői. A második reakciója az volt, hogy jobb ha ezt a helyzetet nem hagyja rájuk. Nem, mintha nem bízna Romanben, vagy Horatioban, vagy bárkiben, aki ott tartózkodik, de úgy érezte saját kezébe kellene vennie az irányítást, mielőtt még nagyobb bajba keverednek, vagy még több hülyeséget csinálnak.
Igaz, nem Julian volt a garancia arra, hogy varázsütésre minden gond megoldódik, de abból kiindulva, amit Shane és Cale-el művelt le, jobb, ha vigyáz rá és Horatiora. Persze Romannek nem beszélt róla, hogy tudja mi volt, készségesen úgy tett, mintha bevenné Roman kamu meséjét a sérülésekre, meg minden, de attól még ő mindenről tudott.
Most már csak arra volt szükség, hogy kitaláljon valami profi, hihető hazugságot arra, hogy mit keres ott velük, így első dolga volt megkeresni Julie-t.
- Szia. Szükségem lenne a segítségedre egy akcióhoz - kezdte és tudta, ezzel el is húzta a mézes madzagot. - Emlékszel, amikor apád azt mondta elmegy táborozni pár hekussal? Képzeld, Horatio majdnem belehalt, mikor allergiás reakciója lett az alkoholtól, aztán a párja, tudod a profilozó nyomtalanul eltűnt. Csak cigizni ment ki, de már órák óta eltűnt. Valami nekem nagyon nem stimmel ott és oda kéne mennünk. Valami van ott, ami nekem nem tetszik és szeretnék ott lenni segíteni előkeríteni Killiant és rájönni ki és mit tett vele, na meg ügyelni rá, hogy Roman ne csináljon túl nagy ostobaságot.
Szóval... játsszuk el, hogy te minden áron el akartál menni megnézni őt és az ott összegyűlt zsarukat és hát persze nekem is nagyon hiányzik, mégis csak a férjem, aztán ott leragadunk nyomozni.

---

Mindeközben én magamhoz tértem, pillantásaim pedig Cadere vetettem.
- Te jó ég, de rosszul érzem magam - motyogtam, de legalább már nem fulladtam, ellenben még mindig úgy éreztem, mintha a torkom meg lenne püffedve és fájt a fejem is, meg kicsit kába is voltam. - Killian? Roman? - kérdeztem, mikor tudatosult bennem, hogy csak Cade és én vagyunk.
Felnyomtam magam az ágyban, majd kitámasztottam a hátam az ágytámlával és úgy figyeltem Cade-t. Homályosan, de emlékeztem az eseményekre és pont ez zavart a legjobban. Mit műveltem? Égett is az arcom rendesen, amíg egy Jeep hangját meg nem hallottam a parkoló felől. Egy Willy típusú Jeep Wrangler, amit Julian vezetett. Nemrég, az esküvő után vette a Lexus mellé.
A terepjáró hangja elcsendesült, aztán jött is a szerepjáték.
- Öcsém, ennyi rendőrt egy helyen még a legdurvább gyilkossági helyszíneken sem látni - mosolyogtam. - Na merre lehet az a jó madár? - megnézhetném a GPS-en, de nem tettem. Max, majd ha senki nem figyel és nem botlunk bele itt sem.
- Hé, szívem, merre vagy? - kérdezte hangosan, én pedig felkaptam a fülem a hangra. - Ez a professzor? - pillantottam az ajtó felé. - Mit keres itt Roman férje?

Not a good idea.

Az elején éreztem már, hogy nem lesz ez olyan jó ötlet. Az első sörös üveg teljes kiürítése is meglepett, de mikor tovább fokozta újabb és más italokkal, akkor kezdtem igazán aggódni. Ha csak csendben szürcsölgetett volna, nem lett volna gond, esetleg, ha el-el hint egy kis hülyeséget, de kezdtek elfajulni a dolgok. Roman beavatása pedig a lehető legrosszabb ötlet volt. Ő láthatóan jobban bírta az italt, mint az eddig ivászatban szűz Horatio, de élvezte is, hogy pimaszkodhat, sőt, még adta is alá a lovat. Nem mondom elfogott egy kis féltékenység, noha tudtam, józanul Horatio Roman közelébe sem menne. Igaz, az is elgondolkodtató, hogy így, kevésbé kontroll alatt miért teszi. Ilyenkor ugyanis általában olyasmiket teszünk vagy mondunk, amiket alapvetően nem mernénk. Mindenesetre kellemetlen volt nézni, ahogy odacsődülve még hozzá is simult Hemlock.
- Heh, ebből is látszik, hogy te még egy félős kis gyerek vagy, Sicnlair. Én legalább megmertem tenni ezt a lépést. Te meg még csak az ivást is most kezded... - piszkálódott, amit én már rosszalló pillantásokkal és csípőre tett kezekkel reagáltam le. Nem voltam tőlük egy méterre sem, szóval bármikor közéjük léphetek, de azért nem akartam én lenni az ünnep rontó. Cade is jól szórakozott láthatóan, de azért éreztem felőle is, hogy ő sem akarna átlépni határokat, azzal, hogy hagyja újdonsült barátját veszni hagyni egy dugódani mellett. Még is hiába biztosított róla, hogy nem lesz baj, nem szívesen bíznám másra ezt a lökött fickót. Ráadásul Roman még tovább itatta is, ami köztudott nem egy jó opció, pláne, ha keveri az italokat. Száj húzva figyeltem, ahogy legalább elhajol az üvegtől Horatio néhány korty után. Roman felnevetett Horatio kérdésén, és izmának fogdosásán, amit még a poén kedvéért még be is feszített.
- Elismerem, ha a hátsód a farkamnak préselve riszálod. Abból eltudom dönteni, hogy milyen sokat gyúrsz vagy sem... - simította egyik kezét hasáról ágyéka környékére és nyomta hátrébb, hogyha önkéntesen nem, akkor majd ő megoldja. És ezen a ponton léptem én is közbe.
- Na jó, elég! - kaptam el Horatio üres karját és próbáltam közben lehámozni Roman kezét róla. - Engedd el, ez már nem poén... - morgolódtam kissé idegesen, mert sokan voltunk, de jobbára csak nézőink akadtak. Nem vagyok már Horatio orvosa, de a párja vagyok, és orvosként tudom, hogy meg kell óvnom az ilyen szituációktól. Nem tudom, hogy végül nekem sikerült e kiszabadítanom, vagy Horatio élt a lehetőséggel, hogy lefeszítettem róla Roman perverz mancsát, de végül legalább tőle távolabb tudhattam. Erre nekiállt vedelni...
- Mit művelsz? Megőrültél? Épp eleget ittál... Horatio... elég...
- Hajrá, csibém, mutasd meg milyen nagyfiúnak látszódhatnál! - nevetett Roman, nem zavartatva magát, hogy neki így nem jut már az üvegből.
- Oké, talán tényleg kint kéne folytatnunk... - jegyezte meg kínosságból tarkóját vakarászva Cade. Én voltam nyilván az első, akinek szemet szúrt, hogy a józanság elvesztésén túl is akadtak problémák Horatioval, így elvéve tőle az üveget és lerakva egy közeli asztalra kezdtem el nézni, hogy mi baja. Őszintén szólva, mégha egyértelmű is volt, hogy allergiás tünetei vannak, nem gondoltam volna, hogy pont az alkoholtól.
- Jól vagy? - kérdezte Cade is kissé aggodalmasan, közelebb lépve, pedig egyértelműen nem volt jól. Akkor már Roman is alább hagyott a hülyeségekkel és ő is odalépett, hogy lássa mi van vele. És lassan mindenki elbizonytalanodva figyelte az eseményeket.
- Orvos kell! - szólaltam meg hangosabban, miközben átpakolva vállam felett Horatio egyik karját, sietősen igyekeztem vele ki a szabad ég alá. Nem lesz jobban, de kevésbé füstös és fojtogató a levegő, plusz nincsenek körülötte több százan. Cade el is rohant orvosért, Roman pedig jött utánunk és figyelte, ahogy leültetem egy padra Horatiot.
- Mi baja van? - kérdezte kissé értetlenkedve, ahogy figyelte a fokozatosan rosszabbodó tüneteket.
- Allergiás reakció... - pihegtem aggódóan, ahogy hátra simítottam párszor Horatio haját, és igyekeztem észnél tartani és figyelni életjeleit, míg kiér az orvos.
- Az gáz... Biztos evett valamit, nem? - kérdezte, de őszintén alig bírtam figyelni még rá is. Fejem ráztam rá, bár nem voltam benne biztos hirtelen, hogy egyáltalán evett e bármit is vagy sem. - Szerintem nem nyúlt a kajához...
- Akkor az alkohol lesz. - bökte ki az egyetlen igazán értelmes választ, azóta, hogy itt van. Kissé félve pillantottam fel rá. - Az alkoholtól?
- Volt egy vendégünk a bárban, akinek szintén ilyenje volt. A mentősök mondták, hogy a piától. Csóri majdnem meghalt... - mesélte el röviden és tömören... mi várható Horatiora.
- Bazd meg Roman! - mordultam rá, mert nem, ez most nem segített. - Orvost! - kiáltottam, de akkor felnézve láttam, hogy már jön Cade és egy orvos pólóban lévő fickó.
Egészen addig, amíg át nem vittük a gyengélkedőre és nem kapta meg az injekciót nem tudtam megnyugodni. De onnantól a buli is behalt és inkább mindenki visszavonult a házába. Cade és Roman velem együtt eleinte az gyengélkedőn voltunk, mindketten felelősnek érezték magukat és még Roman se volt akkora érzéketlen mamlasz, hogy ezt csak úgy félvállról vegye, de miután az orvos közölte, hogy rendbe jön Horatio, csak hagyjuk pihenni, átvittük a mi faházunkba és ott vigyáztunk rá. Mégha nem is Horatiotól - lévén, hogy ő addigra biztos nem volt magánál - Roman is bocsánatot kért, hogy még tukmálta is az italt belé, Cade pedig sajnálta, hogy ennyire félvállról vette a dolgot. Persze most már mindegy, és nem haragszom rájuk, hiszen valószínűleg az első üveg sör is elindította már a bajt. Senki sem hibás, és egy kicsit mégis mindenki. Leginkább magamat okoltam, hogy hagytam idáig fajulni a dolgokat. Roman végül hajnalban magunkra hagyott, mondván, hogy ledől most már. Cade pedig addig is olyasmikkel próbált "szórakoztatni", mint amikkel korábban Horatiot is. Nem elismerésekkel, mint inkább az együtt sikeresen megoldott ügyeink népszerűségével. Nem szokásom, és nem is vagyok igazán füstös típus, de még a hajnali órákban nekem is ki kellett mennem egyet cigizni, mert valahogy le kellett vezetnem a feszkót, ami történt, mielőtt Horatio magához tér, hiszen neki lesz szüksége inkább a pátyolgatásra. Cade addig vigyázott rá.
Csak hogy a huzamosabb cigi szünet után sem tértem vissza a házba. Kora reggel, néhány órára még Cade is beszunyált a székben, míg vigyázott az én kis plüssmackómra. Roman kopogás nélküli belépése riasztotta fel, hogy elsőként érdeklődjön Horatio felől.
- Nah? - bólintott az ágy felé Hemlock, miközben Cadere nézett, aki álmosan törölgette szemeit.
- Alszik. A gyógyszer és az alkohol is alaposan kiütötte... - felelte ásítva, majd nyújtózva egyet. - Hány óra? Killian még mindig kint dohányzik...? - kérdezte, mert most már örült volna, ha ő is ledőlhetne egyet aludni. Roman értetlenkedve vonta össze szemöldökeit.
- Reggel 7. És nem, már akkor sem volt itt, mikor jöttem. - felelte Hemlock. - Mikor ment cigizni?
- Még 3-4 fele... - jegyezte meg lassan ébredő megvilágosodással és aggodalommal Cade. Neki is fura volt és Romannak is.
- Talán csak elbóbiskolt valahol... - találgatott Roman, de ő sem volt biztos benne, el is tekintett Horatio felé. - Mindenesetre körbenézek, dee... neki ne szólj. Még a végén pánikba esik és esténként bepisil majd... - poénkodta el, bár egyikük sem nevetett. Roman végül be se ment a házba, hanem elment megkeresni. Cade pedig izgulhatott mit mondjon miért ő van ott és hol vagyok. Ráadásul gőze sincs róla, hogyha Horatio felébred, mit kezdjen az egész helyzettel.

öltözék: x zene: Quaternion helyszín: Camp Stillwater

Not a good idea.

Már vártam, hogy visszatérjen és még mielőtt önmagától kezdene ellenkezni, én előadom neki a mentő övet szolgáló esti sétát, amivel végülis még sem vonja ki magát teljesen a dologból, de mégsem kell elviselnie a tömeget. Hát ehhez képest... esélyem sem volt felhozni a dolgot. Megjött és konkrétan tárgyra sem térve elkezdett öltözni. Hosszas másodpercekig figyeltem, ahogy készülődik, s jól láthatóan nem a mit sem sejtő esti sétához. Értetlenkedve pillogtam rá, de ezek után égett volna a képem felhozni a dolgot. Miért érzem, hogy az a fickó mondhatott neki valamit? Meg sem mertem jegyezni, hogy a buliban biztos ott lesz Roman is. Meg még pár italtól biztos kellemetlenebb személy. Persze... örülnöm kéne, hogy beleveti magát a "barátkozásba", de őt ismerve, biztos más jár a fejében és a többieket ismerve, okozhatnak neki kellemetlen pillanatokat. A végén meg majd én leszek a hibás, mert miért hagytam... Mégsem szóltam, és lebeszélni sem akartam. Mély levegő Killian, Horatio nagyfiú, és ha ez nem volna elég, ott leszel vele te is.
Szóval átöltöztünk, én legalább is biztos és elmentünk a néhány házzal odébb lévő partira, ami már nagyban ment, és ezt hallottuk is a házból, hiszen bömbölt a parti zene. Nem csak az étkezdében ment a buli, bár érthető módon ott voltak az italok, ételek, de kint is lehetett csacsogni, táncolni és egy helyen még tábortűz is volt, ahol a táncra kevésbé fogékonyak ültek és ittak. Alapvetően nem nézett ki rosszul, sőt, egész jó hangulatot csinált a sok idegen közt, de azért... továbbra is aggódtam Horatio miatt, aki viszont úgy tűnt nagyon is tudta mit csinál. Na pont ettől féltem még inkább.
Oké, buli, nyilván fontos a megjelenés, de azon még én is meglepődtem, mikor sört láttam a kezében. Nem szóltam érte, sőt, talán jobb is ha kicsit ellazul, így én megmaradtam a gyümölcsös italoknál, és kevésbé erős italoknál, mert ma végig nekem kell majd rá figyelnem. Amúgy meg... aranyos volt, ahogy a sört kortyolgatva ott ült mellettem, mint egy félénk, de bátor fiút játszó kis alsós, aki inkább nem ment a felsős táncosok közé. Aztán jött a második üveg...
Mikor megjelent előttünk az egyik nyomozó, aki nem csak csodálkozva nézte Horatiot sörrel a kezében, de meg is merte szólítani, azt hittem rossz néven veszi a kis csipkelődést. De nem. Még nevetett is. Oké, talán tényleg túl izgultam... Ezt hittem, amíg nem válaszolt másodjára.
- Jól van, Sherlock. - mosolygom zavartan lábára simítva kezem az asztal alatt, mert élvezem én, hogy ilyen bújós kis cicává vált, csak hogy közben vagy épp egy üveg sör lötyög a kezében, vagy egy pohár bor. - Szerintem mára bőven eleget ittál, hogy holnapig ne is légy szomjas... - jegyzem meg neki halkan, de hallhatóan a zene miatt. Nehéz volt diszkrét maradni, mivel sokan, akik még józanok voltak minket figyeltek. Főleg Horatiot és az egyre lazább viselkedését. Egy idő után viszont enyhén szólva is kényelmetlen volt, ahogy viselkedett. Hát még mikor Romant is kiszúrta és bevonta a hülyeségeibe. Hemlock épp néhány hasonszőrűvel ittak, valami egészen mást, vélhetően erősebbet, mint, amit Horatio, de még így is józanabbak voltak. Nem is vette magára, sőt mikor odanéztem is feltűnt, hogy talán ők is egy ideje már Horatiot nézik.
- Le vagy maradva, kutyuska! Én már nem randizok... - mutatott pohárral a kezében gyűrűs ujjára, jelezvén, hogy ő és Julian már házas, de azért vigyorgott. Cade is ott volt mellette, valamit mondott is válaszképp Horationak, miközben nevetve viszonozta a pohár emelést. Normanra néztem, majd róla az én kis részeg gazfickómra. - Rendben, mostmár tényleg ne igyál többet, drága, mert a végén még azt fogod hallucinálni, hogy egy suli buliban vagy... - markolgatom meg finoman vállát, jelzés értékűen. - Olyan másnapos leszel, hogy a hetet is végig rókázod majd, és emiatt maradsz majd le mindenről.
- De ez is csak annak ajánlott, aki bírja a piát, cicám! - nevetett fel Roman, még talán kissé tetézve is a dolgot, mert, hogy láthatóan jól szórakozott Horatio kifordultságán. És néhány pohár bor után...
- M-mi? Horatio... mit... mit csinálsz? - pillogtam rá eleinte értetlenkedve, majd totál zavarban, ahogy énekelni kezdett. Szerintem én nála is vörösebb voltam. Édes volt, és más esetben nagyon is megható és romantikus, mégha kótyagos is, dee... itt, ennyi ember közt, akik ráadásul tudják is milyen... inkább kínos. De legalább... elnyugodott. Legalább is egy időre. Átkaroltam lassúzás közben és úgy ringatóztam vele együtt. Még le is álltam volna az aggódással, annak tudatában, hogy eztán majd lelépünk, erre... mii... most tényleg ide hívta Romant? Aggodalmas, értetlenkedő arckifejezéssel néztem a fickó felé, aki végignyalva saját alsó ajkán, mint, akinek egészen más járna az eszében, kezében egy üveg tequilaval szépen oda is jött hozzánk. Úriemberesen, csupán tekintetemmel szórtam felé szikrákat, hogy fél méteren belül meg se közelítsen minket, mert lehet, hogy nem vagyok egy erőszakos ember, de nem állok jót magamért, ha most bántani kezdi Horatiot. Már pedig miért ne tenné...? Eleinte tartotta is a távolságot, bár erőteljes farkasszemezésbe kellett vele kezdenem, de amint enyhült Horatio szorítása, mintha csak kiszúrta volna, elkapta hátulról, megmarkolta felsőjét és finoman kirántotta a kezeimből, át magához. Egyik kezével át is karolta a hasánál, másikkal pedig az üveget emelte meg és nyomta Horatio szájához, megbillentve, és így megpróbálkozva megitatni vele.
- Csak a csípő mozgást fogadom el táncként... Aki jár kondizni, tudja, hogy kell mozgatni a hátsóját... - mosolyogta, és mivel közben engem nézett - hiszen Horatio háttal volt neki - nem tudtam eldönteni, hogy most valamiért engem akar bosszantani, vagy mindkettőnkkel. - Nyugiii... amíg ilyen helyesen viselkedik nem fogom agyonverni... Úgy leitatom pár perc alatt, hogy bealszik és viheted is innen, ne rontsa itt a nagyok partiját... - "vígasztalt" vagy tudom is én, s bár rossz szándékot éreztem mind e mögött, az mondjuk talán jó egérút, ha ájultra issza magát.
- Ne parázz, vigyázok rá. - lépett mellém Cade mosolyogva, vállon veregetve. Na már most lehet hülye vagyok, de mintha finoman arra céloznának, hogy hagyjam itt Horatiot. Ami ugye nem működik. - Hadd tombolja ki magát... Holnapra úgyse fog rá emlékezni. Hemlock meg elég gyakorlatias piásnak tűnik, biztos tudja, hogy üsse ki hamar. Várj kint egy 10 percet, szívj el egy cigit, és kivisszük neked, mikor már alszik... - bíztatott Cade, de valahogy nehéz volt hinni nekik. Most nem azért... de miért akar mindig lekoptatni Horatioról?
- Hallod, kutyus. A gazdi aggódik érted, nem mer egyedül hagyni velünk. Mond meg neki, hogy nincs mitől félnie. - nevette Roman Horatio fülébe, miután elvette ajkaitól az üveget. Már ha addig is ivott és nem tolta el előtte.

öltözék: x zene: I Like It helyszín: Camp Stillwater

New friend?

Amit láttam, hogy jobbára jobban élvezi egy személyes társaságom, mint a bentiekét. Nem is nagyon tűnt társaságkedvelőnek, mert láthatóan csak Roman provokálása végett kelt fel a helyéről. Igen, én már akkor kiszúrtam őt. Kíváncsi voltam hajlandó e velem szóba állni, noha nem ismer, ellenben én őt. Azt hallottam, hogy elég nárcisztikus, ezt pedig igen hamar meg is erősítette, de azért... nem olyan reménytelen, mint azt sokan állítják. Vagy csak megváltozott kicsit a "baleset" óta.
- Na de az még is csak más, mintha útnak is indulnak bizonyos nyomok után, semmint, hogy tabletről dirigáljon. Legalább is én szeretek jórészt ott lenni. Amihez kicsit is értek, szeretem személyesen figyelni, ellenőrizni. Elvégre több szem többet lát. Ezért sem szeretek egyedül dolgozni. Csak a mai napig tartó lelkesedésem miatt, sokszor cserélődnek a kijelölt társaim. Pedig egyáltalán nem vagyok munkamániás. - nevetek zavartan, ezt előre leszögezve. Teszem, amit tennem kell, de élek is mellette.
- Ugyan... ne már... Ha ennyire kivonja magát, azt észre fogják venni, és mivel, hogy ez itt a csapatépítésről szól, lehet erőszakoskodni fognak. Ha még inkább kivonja magát, az pedig feszültséget okozhat. Szerintem próbáljon meg lazítani. Így legalább többen érdeklődnek majd maga után... Ki tudja, talán még Hemlockot is meglepi, ha amaz meglátja, hogy ön sem csak a munka körül forog. - vonok vállat, egy fajta ajánlatot, ötletet adva neki, de persze nem kötelező megfogadni. Csupán arra próbálok rávilágítani, hogy lehetnek itt még olyanok, akiket érdekelhet, de ha visszavonul, kivonja magát ezekből a programokból, esélyt sem ad nekik a megismerésre. Azt viszont feltűnt, hogy a nyomozását illetően igen gyors lezárásra került sor a részéről. Biztosra veszem, hogy mellé fogtam valamivel. Pedig csak a véleményem mondtam el, semmi konkrétat. Hát már ezt sem szabad? Ami viszont az FBI-ost illette, teljes volt az egyetértés.
- Igen, igen. Sajnálatos, hogy ezt nem idejében vették észre és orvosolták. Lehet kevésbé volna ennyire szenilis most. És örülhet, hogy még csak ennyivel bűntették. - csóválom fejem, mert azért az FBI nem semmi szakma, és ott súlyosabb is a büntetés, ha törvényt vagy szabályt szegnek. Ugyanakkor újabb meglepetés ért - noha ennek jelét nem mutattam -, mikor rávilágított, hogy a társa nem csak a nyomozásokban társa. Nem azért, mert férfi, hanem, mert alapvetően őt egy magányos, mindenki által került embernek tartottam. Oké, hát ez így újabb kérdéseket vet fel. Mindenesetre bólogatok néhányat.
- Ja, én se. Nyomozóként pedig meg van azaz előnyöm, hogy tudásom még a randikon is hasznosítsam. Apró részletek, amik árulkodóak lehetnek. Könnyebb kiszűrni a selejtet. - bármilyen csúnyán is hangzik, és nem is úgy értem, hogy, akire most célzok, az teljesen felesleges a világon, csak, hogy a kirakós darabkáink nem egyből valóak.
- Még eszébe sem jutott? - csodálkozom, ahogy elérjük az egyik padot és én is leülök mellé. Pedig elég szorgalmas és törekvő fickónak tűnik. De nem ragadok le rajta, csak némi hízelgés szempontjából dobtam be a témát. Másként sült el, ennyi.
- Jah, megértem... - bólogatok egyetértően. - Bár azt én nem igazán nevezném együtt töltött időnek, ahol csak áll, mint egy kiállított darab. Ráadásul lehet azt fogják hinni, hogy pusztán fél megjelenni. Roman biztosan... De ahogy gondolja... - élek hasonlatával elmosolyodva, de végére megadóan beletörődve felemelem kezeim. - De az tény, hogy rövidke ismeretségünk alatt, én is azt gondolom, hogy Hemlock nem veti meg az italt. - ingatom kicsit fejem a gondolatra. Vagy inkább tényre. - De ugye nem fél tőle...? Vagy azt gondolja akkor is megkeresné magát is belekötne? Nem olyan vészes pasas, bár annyira nem ismerem. De azért róla is hallani ezt azt... jót és rosszat is... meg pletykákat, hogy került a rendőrségre. - forgatom szemeim, mert aztán valószínűleg ennek fele sem igaz. Mindenesetre nem áll szándékomban feltartani, így a kellemes és sok mindenre kiterjedő beszélgetést követően, főleg, mert lassan beesteledik, még lesz egy laza vacsora, aztán jön a "megnyitó" esti parti. Én azért ott szeretnék lenni legalább a feléig, aztán utána úgy is eldől, de azt pedig nem ilyen sportosabb jellegű ruhában tenném, hanem akkor már kapnék magamra valami inget. Elvégre csapatépítő tréningen vagyunk és barátokat kell szerezni, ha jó csapatot akarok.
Killian a sétánk alatt tájékozódott a programok nagy részéről és a partiról, amire meglehet ő szívesen elment volna, de mivel tudta, hogy Horatio nincs oda ezekért, hisz a karácsonyi bulira is napokig kellett könyörögnie, így nem is erőlteti, sőt, fel sem hozza visszatértekor a dolgot. Inkább annak lehetőségével él - ki tudja milyen oknál fogva - hogy kettesben sétáljanak egyet a környéken. Arra Horatio csak nem mondana nemet.

öltözék: x zene: no new friends helyszín: Camp Stillwater

New friend?

Roman jelenléte egyszerre volt szerencsétlen és szerencsés. Majdnem vérfürdőbe torkollott a dolog, de hála időbeni megjelenésemnek, mindenki épségben megúszta. Nem ismerem túlzottan, de az a homlokára van írva, milyen könnyen felkapja a vizet. Nem is értem, hogy a pszichológiai kiértékelésen, hogy jutott át. Bár meg lehet, új kollégaként teljesen új munka környezetben így az elején kicsit stresszes. Mindenkinek az. Na meg az sem lehet utolsó, hogy olyanokkal van körülvéve, akik finoman szólva sem csípik őt. Sok kérdés felmerül annak fényében, hogy vajon még is miért választotta pont ezt a szakmát. De a lényeg, hogy általa szerencsésen felvezethettem magam.
- Igen, kicsit valóban felgyorsult ez a világ, és bár mindig akadnak bőven lelkes jelentkezők, a szorgalom ide még nagyon kevés. Gyakorlat és megannyi tapasztalat szükséges, mert egy ügy sem ugyanolyan, ellenben lehet belőlük meríteni. Ezért is szeretjük felcsapni a korábbi sikeresen kivitelezett ügyek aktáit, többek között a magáét, hiszen, ha jól tudom, eddig nem igen akadt olyan nyomozás, ami kifogott volna magán vagy a csapatán. - mosolygom egyszerre elismerően és persze örömtelien, mert hát ki ne örülne ilyen sikereknek. Tény, hogy az áldozatokat ezekkel nem hozzuk vissza, de már az is valami, hogy lecsukjuk s ezzel meggátoljuk azt, aki gyilkolt.
Jól elbeszélgettünk, az egójának simogatása pedig kifejezetten látványos reakciót váltott ki belőle, még is úgy éreztem egy ponton, hogy nagyon mellé nyúltam. Hiszen lelépett. Ha nem ismerném nagyjából a jellemét - sokan beszélnek róla sokfélét - azt hinném visszatér, dee... inkább tartózkodónak és kevésbé barátságosnak írják le, szóval ja, ez most nem jött össze, így egy sóhajtást követően sarkon is fordulok és kilépek az ajtón. Nem egyedül én, de én is. Pedig ha várok egy fél percet, akkor láthattam volna, hogy közben már vissza is fordult irányomban. Meg is lepett, mikor utolért. Mármint, nem futottam vagy ilyesmi, de csodálkoztam, hogy végül még is csak utánam jött. Persze egyből el is mosolyodtam. Az én fajtámat... igen, le se tagadhatná, hogy ő az, aki.
Kíváncsian hallgattam az új ügyét és annak fejleményeit. Füttyentettem is egyet a végén.
- Hűha, akkor most tényleg eléggé a közepében van valaminek... Csodálom, hogy ott tudta hagyni egy időre és inkább eljött táborozni. Én biztos minden percben azon kattognék, hogy mikor lesz kész már az eredmény és hogyan tovább. Nem tudnék az itteni dolgokra teljesen rákoncentrálni, mert hát lássuk be, vannak fontosabb dolgok is. De azért szurkolok... Nem mondom, hogy kevésbé kedvelném az idősebb korosztály, de mindig elképeszt a gondolat, hogy mennyi fiatalnak kell így meghalnia. Előttük még az élet. 26... ennyi idősen éppen csak elkezdődhetett a nagy élet, célok utána hajkurászás... erre tessék... Nem csodálkoznék, ha egy féltékeny nő személy volna a tettes. Pedig a nők közt ritkább a sorozatgyilkos. - csóválom fejem. Aztán felhoztam a kirúgott FBI-ost és annak elég különös történetét. Nálunk is lehetnének szigorúbbak az átvilágítások, de az ember azt hinné, hogy odafent, azért ennél jóval speciálisabb módon szűrik ki az alkalmatlanokat.
- Komolyan?! - kerekedtek el szemeim nagy rácsodálkozásom közepette. - Személyesen ismerte??? Azta... nem lehetett semmi... - csóváltam fejem még mindig ledöbbenve, mint ha minimum valami hírességgel találkozott volna. Tudom, hogy negatív szereplő a fickó, de attól még elég nagy port kavart, szóval kit ne érdekelne milyen is volt, mikor még FBI-osként dolgozott.
- Állítólag a munkájába őrült bele... de ez gondolom pletyka... Meg, hogy... szerelmes lett a csajba? Még is mennyi idő alatt jutott el odáig? Két nap? Őrültség, de tényleg... - csóválom fejem továbbra is méltatlankodva az eseten. Ebből akár katasztrófa is lehetett volna.
- Ez így van. - bólogatok egyetértően, ami a kóros elmezavart illeti. - Bár ha már többüknek is feltűnt, hogy nem éppen szimpatikus a viselkedése, sőt néhányuk látta is a jeleket, azért valaki közbeléphetett volna. Még jó, hogy tragédia nem lett belőle... - sóhajtom megkönnyebbülten, miközben lassan ki is érünk a faházak közül a tó közelébe. Ott érthető módon kevesebb a fa, de így is akadnak lámpák, szemetesek és padok is. Sőt volt egy kisebb rész is, ahol kondizni is lehetett kicsit, mert ha gépek nem is, voltak ehhez fából készült "eszközök". Én pedig kifejezetten örültem ennek, mert szeretek sportolni, jó tesz a testnek és az elmének is. A tónál volt móló, bár a csónakok a parthoz voltak kikötve.
- Na és tervez feljebb lépni? Úgy értem, nem a fickó helyére, hanem... függetlenül tőle, mondjuk az FBI-hoz? - érdeklődöm, és mivel, hogy nagyon nincs más merre járni már erre, így jobb híján vagy leülünk az egyikre tó közeli padra vagy kisétálunk a móló széléig. Ha nem volna itt és volna rajtam fürdő nadrág, biztos bele is vetném magam. Kellemes meleg van, de azért jót lehetne csobbanni. Ehh, na majd este...
- Este lesz egy ilyen tábor helyi megnyitó parti a gyülekező épületben és azon kívül is. Gondolom korlátlan pia fogyasztás és egy kis löket a kezdéshez, hogy kicsit összeismerkedjen mindenki. Maga is eljön? - kérdem megemelt szemöldökkel, kíváncsian. Nem nézem ki belőle, de mint, hogy
azt, hogy ide eljött volna, ki tudja, mire rá nem veszik még. - Nem vagyok oda az ilyen bulikért, de nem is vonom ki magam, szóval én azért megjelenek néhány órára. Szükség is van rá, mert nem sokan jöttünk az őrsről és hát... ha tényleg csapatban kell dolgozni... el kél egy-két jó barát, akikkel tudom, hogy együtt tudok dolgozni... - nevetem el magam zavartan.

öltözék: x zene: no new friends helyszín: Camp Stillwater

Most adorable couple: Horian ღ

Azt hiszem azért érkeztünkor azért sikerült jó belátásra bírnom Horatiot, mégha nem is a legjobb megközelítéssel. Azt hittem, ha nehezen is indulunk neki, azért idővel belátja, hogy nem is olyan rossz ez az egész kirándulósdi. Sőt, azt gondoltam én is örülni fogok neki, ha egy pillanatig nem vág duzzogó fejet. De azt hiszem csúnyán mellé fogtam. Az első kellemetlen pillanatot Roman jelenléte okozta, amit én jobbára félvállról vettem, és azt hittem Horatio is, de... nagyot tévedtem. Őszintén szólva álmaimban sem gondoltam volna, hogy Horatio szándékosan megy majd oda provokálni az amúgy is hangulatát tekintve igen ingatag lábakon álló fickót. A gyerekei is problémásak, hisz okkal kerültek gyakran a rendőrségre, de a nevelésük eredményét tekintve, nem hiszem, hogy az apa különb lenne. Azt sem gondolom, hogy Roman felhagyott rossz szokásaival. S itt most nem a cigiről vagy a néhai ivászatról beszélek, hisz meglátásaim szerint alkohol és drog problémái is voltak... vannak. Az egyebeken túl. Még mindig hihetetlen számomra, hogy felvették, noha eddig ezek szerint nem adott okot rá, hogy kirúgják. Lényegében jót szórakozott Horatio válaszán.
- Örülök, hogy te is belátod, hogy egy kurva kutya vagy... - vigyorodott el, éppen csak nem veregette vállon gunyorosan Horatiot. - Idővel majd azt is belátod, hogy egy kibaszott korcs vagy, egy százféle undormány, aki még a menhelyen is halálra van ítélve... - tetézte a dolgot. Legalább is míg tudta.
- Szarok én itt mindenki fejére... Majd te is belátod, hogy ki a főnök. És akkor majd térdre ereszkedve esedezel nekem, hogy hunyjak szemet a faszságaid felett. De azt lesheted... - pöckölte homlokon.
- Pff, ugyan... egy pöcs vagy, először sem mertél visszaütni... inkább ziháltál és majdnem elbőgted magad, amiért rád szólt a szeretőd... vagy gazdid...tudja tököm, hogy hívjátok egymást... Esélyed se volna ellenem, simán a falra kenlek... - lépett egyet közelebb, vészesen közelebb, mintha ütni akarna, de legalább is támadni. - Lehet, hogy te ovis menüt eszel reggelire, de akkor jobb is ha még most haza húzol kölyök kutya. Nehogy a végén meglepjen valaki és elpicsázzon... - morogta fenyegetően, de halkan, mielőtt még felhívnák magukra a figyelmet. Ennél is jobban. De elkerülni a kíváncsiskodókat így sem tudták teljesen, Cade ugyanis talán pont időben jelent meg menteni a menthetőt.
Ő sem volt benne biztos, hogy elsőre szóra sikerül majd elküldenie Romant, akivel amúgy nincs rosszban - s pont ezért is próbálkozott be -, de örült neki, hogy az érkeztükkor megfelezett cigi ennyit hozzá tett kapcsolatukhoz, aminél már nem volt biztos benne, hogy gyümölcsözővé fog válni, pláne, ha Horatioval látja lógni.
- Ez pontosan így is van. De ha a versengés a csapatársak közt okoz feszültséget, inkább hátránnyá válik, semmit motivációvá. - teszi hozzá jelezvén, hogy még nem dőlt el ki kivel lesz, ha ilyesmire kerülne a sor. Mindenesetre nem a rossz kezdésre hajtott, így gyorsan tovább lépve, inkább belefogott az érett ismerkedésbe. Az elsőre leesett neki, hogy Horatio bár valóban egy zseni a történeteit ismerve, de pont olyan egoista is, amiként reagált a bókra. Persze attól még örült a találkozásuknak.
- Ó, igen, sokszor lapozzuk fel őket, ha hasonlónak tekinthető ügyön dolgozunk. Sőt, anno az is felvetődött, hogy "kölcsön" kérjük önt, mint tanácsadót, vagy mint... segítő kezet, de a kapitányságon leintették ezt a lehetőséget, mondván, hogy dolgozzon mindenki a maga őrsén. - vonta meg vállát finoman elmosolyodva. - Sajnálatos, hogy mégha megmenthető életekről is van szó, az őrsök is képesek viszolyogni a másiktól való segítségkéréstől. - vakarta meg kínosan tarkóját, mintegy jelezvén, hogy ő bizony nem ért egyet ezzel a hozzáállással. - Ó, persze, oké, semmi gond. - bólintott egy aprót, bár ő maga azt hitte, Horatio csak szimpatikusságból udvariasan így próbálta lerázni, így igazából néhány másodpercet követően el is indult kifelé.
Idővel feltűnt, hogy Horatio nincs mellettem, s hogy éppen egy másik kollégával társalog, de gondoltam annyi baj legyen. Nem morcoskodik, tehát jó társaságra lelt, ami nála ritka, és ennek nagyon örülök. Ugyanakkor visszatértekor - ami még csak nem is volt "végleges" - alaposan meglepett. Alig bírtam követni mondadóját, mert éppenséggel azon csodálkoztam milyen lelkes lett, ahhoz képest, amilyen a kocsiban volt. Örültem neki... és nem is teljesen. Boldog voltam, hogy jól érzi magát, ráadásul még meg is köszönte, s nem csak nekem, ami azért... elég nagy dolog... másrészt viszont, némi csalódottsággal pillogtam utána, mert hát... hahóó, én is itt vagyok, engem nem mutatsz be?
Nem féltékeny voltam, csupán... olyan érzés kerített hatalmába, mint amikor a szülő attól retteg az oviig, hogy a gyermeke, hogy fogja tudni kibírni nélküle az első napot, erre odaérnek, és nagyjából le se tojja, hogy esetleg adhatnak egy búcsú puszit vagy elköszönjön. Horatio is olyan sietősen lépett le tőlünk, mintha az a valaki fontosabb volna... már is... Oké. Talán egy csöppet még is csak féltékeny vagyok. A végén még a csapat választásnál is le cserél.
- Ehm... jó. Szeretlek... - intenék utána, de ő már ott sincs. Éppen csak annyit látok belőlük a tömegben, hogy nem nő, hanem férfivel van. Oké, ez megnyugtató. Vagy nem?! Némi aggodalommal és megszeppentséggel pillantok vissza a vezetőre.
- Sejtettem, hogy az itteni friss levegő jó hatással lesz rá, de hogy ennyire... Örülök, hogy feltalálja magát... még... nélkülem is... - szorítom össze ajkaim egy kínos mosoly kíséretében. Mert hát biztos nem lesz baj... had barátkozzon, hiszen amúgy sincs neki sok. Annak mondjuk kevésbé örülök, hogy Romannal mintha most még rosszabb volna a kapcsolatuk, de bízom benne, hogy a csatájuk helyett, inkább a barátkozással foglalatoskodik majd. Épp elég kellemetlen volt a pillanat, hogy végül én is meglógjak a kíváncsiskodók kereszttüzétől és inkább elmenjek felfedezni a helyet, illetve elrendezni a holmijainkat a kis faházban.
Horatio is kint érhette utol Cadet, aki persze nem ment messze az épülettől, de így, hogy jelenlegi beszélgető partnere ténylegesen visszatért hozzá, nem is tervezett tovább barátkozni egyenlőre.
- Na és mostanában milyen ügyön dolgozik? - érdeklődött kíváncsian, miközben haladtak a fakuckók között. - Hallott az őrült FBI-os ügyéről? Jesszus... elég durva, hogy ilyen magas beosztásban volt valaki, aki olyasmiket művelt, mint az a fickó... Oké, hogy a szerelem vak... de visszaélni a szakmájával... meg egy beteg ember befolyásolásával... huh... - csóválta fejét hitetlenkedve, és igen, Terryről beszélt, mert az ügy, noha diszkréten kezelve nem került címlapra, azért a rendőrségen nagy port kavart.

öltözék: x zene: moonlight helyszín: Camp Stillwater

Most adorable couple: Horian ღ

Éreztem én, hogy nem kéne bevallanom, milyen könnyedén győztek meg a csapatépítőről. Egy pillanatra, ahogy ez tudatosult is bennem, elhúztam alsó ajkam, és be is haraptam aztán, ahogy elsandítottam felé egy pillanatra.
- Neeem, azért az túlzás. Előbb kipuhatoltam, hogy pontosan miről is van szó. A körülményeket, a létszámot és a lehetőségeket, és úgy bólintottam csak rá. Elvből elutasítottam volna, persze nagy sajnálatomra, ha például házak helyett sátorban kellett volna aludni. Nem mondom, hogy teljes lesz a kényelem, hisz ez nem is erről, szól, de egy kicsit ki is kell tudni lépni a komfort zónánkból és gondoltam, neked ez egy remek lehetőség erre. Szerintem élvezni fogod... - mosolygom bátorítóan, olykor rá pillantva, mikor épp nincs a pedálon a lábam. Persze a mosoly főképp nekem szólt, mert rosszalló tekintete óta már annyira sem vagyok biztos a dolgomban, mint előtte.
Sokba bizony. Megerősítése mellett pedig tudom, hogy még annál is többe. Éppen ezért adtam alá a lovat kicsit és bíztam benne, hogy a karma nem fog ezért arcon legyinteni. Elvégre csak is jó szándékkal teszek, amit teszek. Rosszból sosem füllentenék, vagy viselkednék önző módon. Én is örülök, hogy kirándulhatunk egyet együtt, és annak is, hogy Horatio is egyre többször tesz olyan dolgokat - igaz, most még unszolásra -, amiket eddig egyáltalán nem. Szerencsére az - imádnivaló - egója simogatása ismét sikeresen bevált, így tova szállt aggodalmam és csak mosolyogva bólogattam rá egy ideig. Még akkor is bólogattam, bár kissé félrebiccentett fejjel, és kevésbé magabiztosan, mikor az engedelmességről beszélt. Pedig akkor még bíztam benne, hogy Romannak csak a szája volt nagy, egyébként nem lesz jelen. Jahj de nagyot tévedtem...
- Így van. - helyeselek, s igyekszem legfőképpen arra gondolni ez alatt, amikben tényleg egyetértek vele, így már is nem érzem hazugságnak. Végül így is leragadtunk egy-két tábort és alkalmazottakat illető dolgon, amiken végül megint csak jót mosolyogtam. Sóhaja után pedig finoman el nevettem magam.
- Vérfoltok alapismerete? Hm, ezzel azt akarod mondani, hogy jobb volna, ha helyettem, inkább egy másik nyomozóval lennél egy csapatban? - mosolygok rá egy piros lámpánál színlelt kíváncsisággal. Nem bántani akartam, csak rávilágítani, hogy attól még, hogy nem egyformák az ismereteink tökéletesen kiegészíthetjük egymást. Most épp ugyan példát nem tudnék mondani arra, hogy hogyan használhatnánk fel a körmös dolgokat egy táborban, de hiszem, hogy senki sem ennyire felszínes, hiszen én sem csak a pszichológiához értek, de kicsit a gyerekekhez, az állatokhoz és ha már itt tartunk barkácsolni is tudok. A csapat pont azért jó, mert különbözőek vagyunk. S a különbségek egyedi és pozitív hatását nem is mutathatná be jobban más, mint a kapcsolatunk.

Mivel ismerem Horatiot, ha csak nincs vészhelyzet, sosem érintem meg úgy nyilvánosan, hogy az kellemetlen legyen neki. De ha szükségét érzi, vagy látom rajta, hogy szüksége van rá, akkor amint alkalmunk van rá, megölelem, adok neki puszit, mert olykor a szavak nem elegek. Nem is volt azóta pánikrohama, én pedig bolond volnék fukarkodni az ölelésekkel. Meg is nyugodott kicsit, így a gyűlésen már nem duzzogott hallhatóan... legalább is, míg Roman nem hozta a formáját. Sóhajtottam egyet, és bíztam benne, hogy Horatio észre sem vette, de idővel annyira lefoglalt a beszéd figyelése, hogy mikor véget ért a dolog, és valaki odajött hozzánk beszélgetni, észre sem vettem, hogy Horatio meglógott mellőlem, még hozzá azért, hogy farok méregetésbe kezdjen Romannal. De tényleg... olyanok, mint a túl eleven általános iskolások. Alsósok, akik még abban a bizonyos "majd én megmutatom" korszakban élnek. Horatio az alacsony, vézna, szemüveges okos tojás, Roman pedig a kövér, pattanásos és általában mindenkit a szekrénybe záró hülye gyerek, aki tudja, hogy az általánosnál tovább úgy sem fogja többre vinni. Na jóó, ez így kicsit csúnya volt tőlem, de valahogy így tudom elképzelni a helyzetet. Roman is felkelt a helyéről, hogy némi várakozást követen, ha már nincs más, kimehessen dohányozni, de bőven beelőzte vele Horatio megjelenése, így el is tette a cigis dobozt, noha szájában már ott lógott a szál, csak még nem gyújtotta meg. Ugyan erről én mit sem tudtam, lévén, hogy már jó ideje nem vagyok a rendőrségen, de a gúnynév, amit Horatio aggathatott Romanra, olyan népszerű lett, hogy jobbára mindenki így hívja - a háta mögött is - Romant, akik nem kedvelik. Már pedig sokan vannak olyanok. Alapvetően pedig nem szokása mindent magára vennie, de mivel érthető okokból talán még kirekesztettebb tagja a "csapatnak", mint Horatio, ezt igen is zokon veszi. A továbbiak pedig csak egyre jobban szították benne a tüzet, noha tudta, hogy nincs igaza a Horationak.
- Bocs, de mit ugatsz, Rexie kutyus? Mi van, manapság már a rendőrségen sem divat a póráz és a szájkosár a korcsokra? - vágott vissza flegmán, miközben előkereste öngyújtóját is.
- Pff, na most aztán jól rám ijesztettél kutyuska... - forgatta meg szemeit. - Esélyed sincs ellenem. Pláne, ha verekedésről van szó. Legutóbb is csak szívjóságból hagytam magam, hogy legalább egyszer te is megtudj ütni... Ami a mentálisat illeti, ott is te járnál rosszabbul, mert ha engem felhúznak, előbb ütök, mint mondjuk te, aki csak a sarokban hüppög... és a verbális... mi a tököm az a verbális? Orálisban biztos te vagy jobb, amekkora szád van, de tuti, hogy a harmadikban is vernélek... Vagy a szájkaratéról beszélsz? Édesem, arról még Julian is tudna neked mit mesélni... - pöckölte homlokon, ha tehette, bár ennél jóval többet adott volna neki, ha nem lettek volna ennyire nyilvános helyen.
- De tudod mit, Rex kutyus? Elfogadom a kihívást... és ha nyerek, szépen letérdelsz elém és letolom a torkodon a farkam a vereségeddel együtt. - hunyorított fenyegetően, így hát igen, érezhetően nagyon magára vette a dolgot. Nem mintha ne látta volna a tűz csiholást még néhány arra járkáló, de mivel egyikük sem volt közkedvelt és szívesen nézték volna sokan, ahogy egymásnak esnek, senki nem lépett közbe. Én pedig igyekeztem elhárítani a rendőrségen dolgozó ismerősöket, akikkel mostanában nem beszélgettem, Horatiotól meg tartanak, de azért érdekelte őket mi van velünk, illetve, hogy tényleg lesz e egy "közös" gyerkőcünk.
- Na mi van? Hát nem volt elég neked az a plafon? Vagy az ütötte meg a buksidat, hogy megint ekkora a szád, Rexie kutyus... - kötekedett tovább Roman, és ekkor lépett közbe valaki.
- Hemlock... ne már, ez nagyon csúnya volt. - lépett oda hozzájuk egy fickó mosolygósan, de azért rosszalló pillantásokat vetve egyikre, majd másikra. - Most komolyan ezért vagyunk itt? Hogy versengjetek? Ebből hogy lesz így csapatépítés fiúk? - biccentette oldal fejét, Roman pedig még ha száj húzva is, de tett egy lépést hátra, hogy legalább ne centikre legyen Horatiotól, hanem legyen köztük egy távolság.
- Itt amúgy se lehet dohányozni. Szóval hess-hess... - intett az ajtó felé a fickó, persze nem bunkózva, hanem barátságosan. Nem akart nagyobb feszkót és hozzám hasonlóan próbálta menteni a menthetőt. Roman morgolódott valamit, aztán ki is ment rágyújtani. A fickó pedig Horatio felé fordult.
- Cade West, a Queens-i őrs gyilkossági osztályáról. Mondjuk... nem sokan jöttünk onnan, szóval, gondolom mindegy is... - nyújtotta a kezét. - És igen, tudom, Dr. Sinclair felügyelő, szintén gyilkosságiaktól. A nyomozásai még nálunk is gyakorta beszéd témák, főleg az újoncok körében. - mosolyogta.
- Meglepett, hogy itt látom. Azt hittem maga inkább a szabadnapjait is munkával tölti... - vonta össze szemöldökeit, igyekezvén finoman arra utalni, hogy munkamániásnak nevezze Horatiot, noha most kivételesen pozitívumként, lévén, hogy nyomozásokról van szó.

öltözék: x zene: moonlight helyszín: Camp Stillwater

Most adorable couple: Horian ღ

Vannak napok, pillanatok, amikor úgy érzem túl sokat várok el Horatiotól és ténylegesen önző módon feszegetem határait. Az, hogy Bailey hamarosan érkezik hozzánk, már folyamatban volt, és annyi huzavona után nem is mondanám vissza, hogy az apja lehessek. Sőt, hogy Baileynek két szuper jó apukája is lehessen. De úgy gondolom Lara magunkhoz vétele és annak rögtönzött közlése, illetve a háta mögötti csapatépítőre való jelentkezése már bizony határokat súrolhat. Úgy érzem jelenleg én vagyok, aki többet kért és várt el tőle, mint fordítva. Igaz, ő nem is szokott kérni tőlem ilyesmiket. Persze sosem hagyom jutalom nélkül, és még mindig annak lehetősége, hogy teljesítem egy kérését - már amennyiben ténylegesen él vele - és azért tegyük hozzá, miután Larát hazavittük, bőven igyekeztem kimutatni felé hálám. Lényegében egész nap rajta csüngtem és lestem minden kívánságát, este pedig még annyira odatettem magam.

Mentségemre szóljon, nem a háta mögötti összejátszás volt a lényeg. Kényszeríteni sem szívesen kényszerítem, csupán aggódom érte. Most, hogy már nem vagyok ott vele a nyomozások során, hogy már nem segítem a rendőrségen, és jelenleg ha jól tudom, még helyettest sem találtak... akarom mondani talált magának, akivel pótolhat, úgy érzem elfog szakadni attól a jó útról, amire akkor sikerült rá lépnie, mikor együtt kezdtünk dolgozni. Nem volt tökéletes, ez tény, de már nem fordult magába, kevésbé bunkó módon nézte le a körülötte lévőket és ami még fontosabb, megtanulta fékezni hangos gondolatait, amikkel nagyrészt mindenkit vérig sértett maga körül. Ha kiesik a "gyakorlatból", nos... tartok tőle egy idő után már az ilyen húzások is kevésnek fognak bizonyulni.
Arról szó sem lehetett, hogy egy buszon utazzunk a sok táborozástól jókedvű kollégáival, így pedig örültem, hogy volt rá lehetőség, hogy külön autóval menjünk az erdei helyszínre. Szerettem volna, ha kicsit tovább bírja pár napnál, szóval amíg lehetett mellőztem a hangos társaságot, akik minden  bizonnyal így is bele-bele próbálnak majd kötni, piszkálják, ahelyett, hogy örülnének, hogy eljön. De majd ott leszek mellette... remélhetőleg végig. Mert a sok vészmadárkodásával most engem is elbizonytalanított, pedig tudom jól, hogy olyan távol nem kerülhetünk egymástól, és ha mindenki jót akar magának, nem hoznak minket olyan helyzetbe, hogy nélkülem próbálják meg kezelni a... személyiségét.
- Őszintén szólva nem sokat kellett győzködnie... - vallottam be kínosan nevetve az egészen. - A múltkoriak után meg pláne jót tenne neked egy kis kiruccanás... Jó lesz, hidd el. - mosolygom, ahogy lassan ki is érünk a városból.
- És ha kibírod ezt a pár napot, jöhet a jól megérdemelt kényeztetés. - biccentem felé fejem, de azért a szemeim nem veszem le az útról. Közben pedig szélesen mosolygok. Ez alatt pedig nem csak a szexre gondolok, sőt, itt főleg a minden egyébre, mert másképp is lehet valakit kényeztetni, ő pedig nagyon szereti, ha ily módon foglalkoznak vele. Bár az ágyba vitt reggeliről elég hamar leszoktatott, amilyen kényes a rendre és tisztaságra, mondván, hogy "a reggeli nem az ágyba való".
- Szerintem ezt kicsit túl gondolod. Sőt... lehet egy igazi kiképzőtábor lesz, ahol még hozzád is csiszolódnak azok, akik... kicsit el kanászodtak. - mosolygom zavartan vezetés közben. Igen, itt főleg azokra célzok, akiket még számomra is teljesen érthetetlen módon foglalkoztat a rendőrség. Nem vagyok bolond, tudom, hogy Romant sem a két szép szeméért vagy az alkalmasságáért vették fel. Elsősorban biztos nem, bár annyira jól nem ismerem. Az, hogy most ő is ott lesz valószínűleg, önkéntes alapú. Az ötlet jónak indul, csak sajnos, sokan hasonlóan vélekednek erről az erdei kiruccanásról, mint Horatio. Mondjuk nem is a munka miatt, mint inkább, hogy itt nem lesz ész nélküli piálás és még feladatokat is csinálniuk kell. Aki tehette inkább szabadságot választotta. Szóval elég kevés volt a jelentkező, így kénytelen volt a vezetőség nyitni a többi osztály felé is. Roman pedig gondolván, hogy így javíthat majd a magáról alkotott véleményéről, belement. Igaz, erről Horatio még nem tud. Tartottam tőle, hogy ez volna az utolsó csepp a pohárban és képes volna összeveszni velem a kormányon, hogy visszafordítson minket.
- Én örülök neki... Legalább "munkaidőben" is együtt lehetünk... - simítok rá hozzám közelebb eső lábára, és meg is paskolom mosolyogva. - Ne legyél ilyen szigorú magaddal. Mégha nem is látszik, azért bőven akadnak, akik kedvelnek téged, s már csak tiszteletből sem ódzkodnának veled dolgozni... - jó, oké, ez lehet kicsit túlzó volt, és örülök, hogy a kocsi tető nem szakad a fejünkre, de gondoltam, ha motiválom, akkor kicsit ő is motiváltabb lesz. Vagy nem... túl jól ismerem. Ajajj, már megint kezdi...
- Ne légy ilyen pesszimista. Mindenki jó valamiben, és nem biztos, hogy itt minden arra lesz kiélezve, amiben éppen a nyomozók a legjobbak. A csapatépítés pont arról szól, hogy mindenkiben meglássuk a csapattársat. - bíztatom továbbra is, miközben azért elmondok egy gyors imát, hogy ha még nem késő, azért az összes titkárnő vissza mondja a kalandos hét lehetőségét. Mindenki érdekében. Annak pedig külön örültem, hogy engem is elhívtak, annak ellenére, hogy már közöm sincs a rendőrséghez. Bár lehet tudták, hogy más különben sosem veszik rá Horatiot.
- Ne már... ez sokkal jobb buli lesz, mint a golf... Szerintem jó érzésekkel tele fogod elhagyni végül a tábort. S ki tudja, talán még új "szövetségesekre" is szert tehetsz... - mosolygom. Szüksége volna rájuk. Bár ahogy hallom, eddig csak hozzá hasonló túl őszinte emberekbe botlott. Nem volt messze az erdei tábor a várostól. Kis házak voltak, és táborhoz képest, azért jól fel volt szerelve. Ha sátorozni kellett volna, nem biztos, hogy rá tudtam volna venni. Igazából mi értünk oda utoljára. Voltak ismerős arcok, többek között Romané is, aki egyenlőre a többi rendőr kollégájával próbált barátkozni, cigizni, de nagyjából őt is annyira kedvelték, mint Horatiot a nyomozó kollégái. Viszont voltak ismeretlen arcok is, a többi városi rendőrségről.
Mivel több napra jöttünk, nyilván volt holmink, bár nem sok, de így is először kiadták a kulcsokat, hogy kipakolhassunk. Aztán elmondták hol kell gyülekezni és hol fogunk ebéd mellett informálódni arról, hogy milyen programok várhatóak.
- Azért remélem nem öltönyben szeretnél "kalandparkozni"... - lépek oda mosolyogva a kis morcos macihoz, mikor már bent voltunk a kis háló helységbe és átkarolom vállai felett, hogy fejem is buksijára hajtva kicsit ringatózzak vele. - Szeretlek, maci...
Miután pedig kipakoltunk, elindultunk az ebédlőbe vagy étkezdébe, ami elsőre inkább olyan volt, mint egy régebbi stílusú menza. Már szinte mindenhol ültek, üres asztal nem volt, de azért üres székek még bőven. A vezetőség a tábor vezetőjével együtt kezdett beszélni, elsősorban, hogy mennyire örülnek nekünk meg ilyenek. Közben a konyha felől hallani lehetett, ahogy a konyhás nénik készítik az ebédet a számunkra. Aztán a bevezetőt követően elmondták, hogy a mai napra inkább csak egy kis pihenéssel készültek, úszással, grillezéssel, de holnaptól kalandos eseményeken veszünk majd részt. Persze önkéntesen és többféle lehetőség közül lehet majd választani. Ahogy körbenéztem közben láttam, hogy azért akadnak itt titkárnők, kevésbé komoly kollégák és olyan korúak is, akik nem biztos, hogy alkalmasak már a fára mászásra. Szóval biztos lesznek olyan programok, amik nem olyan megerőltetőek. Láttam, hogy Romant nem nagyon érdekelte a beszéd, vagy csak nem találta a helyét, mert eleinte a telefonját nyomogatta, majd mikor észrevette, hogy nézem, rám nézett elhúzta a száját, majd mellém, Horatiora pillantott és elég jól értelmezhetően elmutogatta neki a kezével és a szájával az orális kényeztetést. Ha mellé nem vágott volna gúnyolódó fejet, azt hittem volna, hogy felhívás akart volna lenni a részéről. El is sandítottam Horatio felé, hogy látja e vagy oda se nézett. Érzem én, hogy Roman részéről lesz még itt bosszantás, ami valljuk be... elég gyerekes... És szerintem Horatio legközelebb sem fél megütni...

öltözék: x zene: moonlight helyszín: Audi Q7