Manhattan és Avoca között négy és fél óra az út autóval, szóval igyekezett kényelmes, mégis praktikus autót választani az útra, hogy se neki, se Candynek ne legyen elviselhetetlen ez a pár óra, mire elérnek a motocross verseny helyszínére a hétvégén. A táskájába már összepakolta, amire szüksége volt, kivételesen nem versenyezni indult, hanem megnézni Candyvel a közös barátjukat, aki benevezett és szólt, hogy örülne a szurkolótábornak, nem szívesen lenne egymagában a hétvégén. Zed elintézte a bérelt autót, sötétkék Ford Focus, szedán, pont jó arra, amire kell, miközben megállt Candy lakásától nem messze és hívta a lányt, hogy jöhet. Amint Candy megérkezett, kipattant és betette a lány csomagját a csomagtartóba, visszaült a volán mögé és már indultak is, hogy neki vágjanak az útnak. - Elpakoltál mindent, kiscsaj? – vigyorgott Candyre, miután beálltak a csütörtök esti csúcsba. Egyszerűbb volt éjszaka elindulni, mint reggel, Zed egyébként is jobban bírta az éjszakázást, Candy meg ha akart, tudott aludni úgy is az autóban. – Jut eszembe, nálad van a szállás visszaigazolása? Nem volt időm kinyomtatni – nézett Candyre, remélte, hogy volt annyira előrelátó a lány, hogy kinyomtatta helyette is, amit kellett. Teljesen kiment a fejéből a héten, aztán már csak akkor jutott eszébe, mikor már az autóban ült és jött a lányért.
Minden hónapban egy olyan hétvége van, amikor nem dolgozik és ezt mindig igyekszik a lehető legjobban kihasználni. Így, amikor az a visszautasíthatatlan ajánlat jött szembe, hogy a várost hátrahagyva, elmehet egy versenyt megnézni, nem ellenkezett egyetlen egy pillanatra sem. Nem az a nő, aki az indulás hetében ötször pakolná át a táskáját, amit teledobál felesleges holmikkal. Jobban szereti a kevesebb, néha több elvet követni és tényleg csak a legszükségesebb holmikat eltenni. Így csak egy hátizsáknyi holmival indul el a bérelt autó felé, melynek anyósülésére úgy huppan le, mintha ez mindennapos mozzanata lenne. - Ha még egyszer kis csajnak hívsz, ismét kapsz egy gyomrost - néz a másikra komoly tekintettel, de szája sarkában megbújik egy mosoly. Szavai igazak, tényleg ad lazán egy maflást a másiknak, még azzal az eshetőséggel is számolva, hogy akár ki is teszi a szűrét útközben. - A telefonban benne van - ő aztán nem szórakozik holmi papírokkal, ha a telefonról is lazán elérhető valami. Annyit mindig megtesz, hogy nem bízik az internet varázsában, így előre képernyőfotózza, amire szükség lehet, nehogy akkor ne legyen valami elérhető, amikor éppen szükség lenne rá. - Azért egy kissé csalódott vagyok, hogy nem merted bevállalni, hogy motorral menjünk - sóhajt egy drámaibban, miközben beköti magát. Sokkal stílusosabb lett volna az, még akkor is, ha kényelmesnek kicsit sem lett volna mondható.
Türelmesen várakozik az autóval a járda mellett, amíg Candy odaér hozzá. Kiszáll és bedobja a lány cuccát a sajátja mellé a csomagtartóba, amíg Candy helyet foglal az anyósülésen, de nem állhatja meg szó nélkül a dolgot, főleg, hogy a másik csak egy hátizsákot hozott magával. – Jól van, na! De morcos valaki – vág hülye arcot, persze ez rögtön vigyorgásba vált át. Igazából nem zavarja, ha Candy megüti, nem először fordulna elő és valószínűleg nem is utoljára. Gyorsan elindulnak, beállva az esti csúcsforgalomba, hogy a GPS mutassa az utat a telefonján. – Oké, erre nem gondoltam – teszi hozzá elgondolkodva. Eszébe sem jutott a nagy rohanásban, hogy egyszerűbb a telefonon megmutatni az igazolást, de végül is nem hülyeség. Vállat von, miközben bekapcsolja a rádiót, hogy a háttérben halkan szóljon a zene, amit olykor a GPS hangja tör meg. – Szerintem az első óra után a fejemhez vágtad volna, hogy inkább busszal mész tovább és nem ülsz vissza a motorra – felel azonnal. Ha egymagában ment volna, még nem is lett volna annyira vészes a motorral való közlekedés, megszokta már, de egy utassal a háta mögött, főleg, hogy Candynek abban a lehetetlen pózban kellett volna ülnie négy órán keresztül. Biztos volt benne, hogy instant sírás lett volna a vége. – Egyébként is, megvetted már a teljes protektort? Mert anélkül biztos, hogy nem ültél volna mögém, főleg nem ilyen hosszú útra! – néz a lányra komolyabban, miközben rátenyerel a dudára az előttük tötymörgő idióta miatt.
Kezdőlap
Manhattan és Avoca között négy és fél óra az út autóval, szóval igyekezett kényelmes, mégis praktikus autót választani az útra, hogy se neki, se Candynek ne legyen elviselhetetlen ez a pár óra, mire elérnek a motocross verseny helyszínére a hétvégén.
