Az utolsó pár száz méteren csak úgy loholok Zed után. Értem én, hogy futni jöttünk, de azért igazán gondolhatna arra is, hogy nekem rövidebbek a lábaim, mint neki. Így aztán ami neki egy kis kocogás volt, az nekem egy feszített tempójú rohanás volt. Igazán jobban át kéne gondolnom a jövőben, hogy kivel megyek futni és egyáltalán minek. Így aztán amikor végre beérem, akkorát csapok az izzadt hátára, hogy csak úgy visszhangzik a házak között. -Mondja, maga normális? - kérdezem lihegve, mert hát rohadjon meg azért. Meg minden. Még azért a kevéske levegőért is küzdenem kell, amit kapok, így aztán lerogyok a legközelebbi padra valami fura, artikulálatlan hang kíséretében. -Te figyelj, ez nem futóverseny ám. - szólalok meg újra, amikor végre kapok már egy kis levegőt. Igazán alulértékelem én ezt a levegővétel dolgot. Szerintem még életemben nem örültem ennyire, hogy tudok lélegezni, mint most. Levegő! Akarom, hogy tudd, örökre szeretlek. És könyörgöm, ne haragudj,hogy eddig természetesnek vettelek. Szörnyű hiba volt! -Ezért ma te fizeted az ebédet. Ezzel kell kárpótolnod. - bökök Zed mellkasára. Nem mintha nem tudnék magamnak ebédet venni, de hát nehogymár. Ez a minimum azok után, hogy úgy meghajtott, mint valami hörcsögöt. Hát az egereim nem futnak ilyen tempóban! -Apropó! Tényleg hozzád vágta egy csaj a cipőjét a bárban? - kérdezem. Mert hát én mindenről tudok. Na jó, lehet, hogy állandóan ott lebzselek én is. Elvégre Zedre is vigyáznia kell valakinek, míg ő őrizi a rendet rendületlenül, nagyon komolyan. És hát persze, hogy elpletykálták nekem a srácok! Nem tudom, ki ez a csaj, de remélem, máskor is jön, mert szeretnék gratulálni neki, valamint örök imádatot fogadni neki. Ez valami zseniális húzás, hogy hozzávágta a cipőjét. Én eddig még csak ruhákat vágtam hozzá, de lehet nekem is rá kéne szoknom a cipőkre.
Nagyon is jól hallja, hogy Nova lemaradt mögötte és kapkodja a levegőt, csak épp már ennél jobban nem tud visszalassítani, mert akkor sétálhatna is kocogás helyett, de azért igyekszik a maga módján igazodni a lány tempójához és rövid lábaihoz. Kis Corgi lábak, hát mondja valaki, hogy nem kurva cuki! Már az utolsó métereket futják, mikor végül gyorsít, hogy legalább azt a pár száz métert tényleg futva tegye meg, aztán vigyorogva és izzadtan megáll, és bevárja Novát. Nem is kell sokat várnia, érkezik a hátára az ütés, hogy felprüszköl tőle, aztán lihegve fordul Nova irányába, hogy lássa, amint a lány kecsesen lerogy az egyik padra. – Papírom is van róla! – felel röhögve, kicsit előre görnyed és megtámaszkodik a térdén, de neki rövidebb idő is elég ahhoz, hogy a légzését visszaállítsa a normális tartományba. – Pedig azt hittem, futni jöttünk, de csak kocogós séta lett belőle! – vág vissza azonnal, végül leül Nova mellé a padra és kényelmesen hátradől. – Mindig én fizetem az ebédet, nem is értelek – vigyorog, mint a tejbetök, végül is nem gond az az ebéd, amúgy is kezd éhes lenni. Ellenben a következő mondatra nincs felkészülve, így rögtön fancsali lesz az ábrázata is, úgy pillant Novára. – Mi van, Luisnak megint eljárt a szája? Esküszöm, pletykásabb, mint egy nő! – morog, az orra alatt valami érthetetlen hozzátéve holmi nagypofájú alakokról. – Amúgy ja, azóta is fáj a mellkasom, még nyoma is lett, nézd meg! – felel fújtatva, ezzel egyidőben felrántja az izzadt pólót magán és úgy mutogatja a nyomát a cipő sarkának a mellkasán, ami körül már lilás-zöldes a bőre. Gyógyul, de még kell annak a sérülésnek pár nap, hogy eltűnjön teljesen. – Látod, látod?! És bazdmeg hozzám baszta, ilyet nem csesztem még, mióta a Sinnerben dolgozom! – teszi még hozzá bosszús fejjel, aztán vissza lerántja magán a pólót, majd visszadönti a hátát a pad támlájának. – Cserébe mondjuk felcsaptam a vállamra a hamvas kis testét, aztán úgy tessékeltem ki a drogos haverjával együtt. Annak se tudom, mi járt a fejében, mikor a hegyomlásnak akart nekimenni. Mi van mostanában mindenkivel, hogy meghülyültek az emberek?! – fakad ki rögtön, kezét széttárva tanácstalanul maga előtt, úgy néz Novára barna szemével.
Én egyáltalán nem találom viccesnek a szitut, de azért örülök, hogy ő ilyen jól szórakozik. Öregem, így meghajtani valakit igazán pofátlanság. A pad, amire végre lerogyok most olyan, mint a legpuhább, legfinomabb kanapé. -Adok én is olyan papírt neked! - kiáltok rá, de abba már nem megyek bele, hogy miféle papírt akarok neki adni. Főleg azért, mert én sem tudom, ilyen sokáig nem gondolkodtam és nem is vagyok biztos benne, hogy jelen állapotomban van rá elég agykapacitásom. -Hogy rohadna le a veséd! - morgom az orrom alatt. Méghogy kocogós séta. Tehetek én róla, hogy a szülei tornyot csináltak gyerek helyett? És akkor még csodálkozik, hogy mindig ő fizeti az ebédet, mikor ilyen rohadék. Meg torony is. -Meg is érdemled. - fonom össze a karomat magam előtt durcásan. Az a minimum, hogy kárpótol az ilyen helyzetekért. Meg azért, hogy egyáltalán elviselem, amilyen borzasztó egy alak. -Nem Luis hibája, hogy népszerűbb vagyok nálad. - vigyorgok rá. -Meg szebb is. - teszek rá még egy lapáttal, mert gyanítom, hogy ennek nagyobb szerepe van a dologban, csak hát nem igazán mozgatja meg a fantáziámat. De legalább az ilyen hasznos kis infókat felhasználhatom ellene, amikor piszkál. Csoda, hogy állandóan ott lebzselek? -Jaj, majd mindjárt megsajnállak, te nagyra nőtt csecsemő! - röhögök fel, majd ahogy elkezdi a pólóját, eltakarom a szemem. -Ewww nee! Kiég a retinám! Hát mutogassa magát annak, aki kíváncsi rá, én nem vagyok. Ruhában is pont eleget látok belőle, nem kell itt a sztriptíz. -Biztos megérdemelted. - bölcselkedem, mert hát nyilván a lány pártját fogom, bárki is legyen az. Nem azért vagyunk barátok, hogy kedves legyek vele, na. -Ki tudja. Lehet csak nem szeret élni. - vonok vállat. Én már rég feladtam, hogy megértsem az embereket. Meg aztán nem mondhatnám, hogy az én életem és döntéseim kimondottan logikusak a többség számára, de nekem is megvannak a magam okai. Persze, hősünk esélyesen csak hülye, de hát na. Ki vagyok én, hogy ítélkezzek?
– Jól van már, na! – fakad ki, miután leül Nova mellé a padra. Hát nézzenek már oda, még ezért is őt hibáztatja, végül is ki akart jönni futni, na ki? – Milyen harapós vagy mostanában – forgatja a szemét, de nem tesz egyéb megjegyzést, még azért is el lenne küldve rögtön melegebb éghajlatra, ellenben szóba kerül, ami napokkal korábban történt a Sinnerben, hogy rögtön összerándul még a gyomra is az emlék hatására. – Dörgöld ezt is az orrom alá, jól van! Megnézheted, mikor főzök neked legközelebb, asszonynépség! – teszi hozzá sértetten karba tett kézzel, aztán tart ez addig, amíg nem rájön, hogy igenis megmutatja, hol baszták neki a mellkasának azt a hülye magassarkút. Nem hatja meg különösebben Nova kifakadása, hogy ne mutogassa magát, csak azért is megteszi, persze már vigyorogva, mint egy idióta. – Már megbocsáss, nem tehetek arról, hogy végzem a munkámat. A haverjának nem kellett volna belekötnie abba a hústoronyba, ráadásul drogosan és akkor nem lett volna balhé – vágja rá azonnal, már nyugodtabban és lehúzva magán a pólót. Nova nem értékeli úgy sem, ha félpucér, nem mintha különösebben meghatná a lányt a dolog. – Lehet. Azért szoktam próbálkozni, de minden este rá kell jönnöm, hogy tök felesleges – von vállat a témára. – Szerintem kedvelnéd a csajt – teszi hozzá most már normális mosollyal az arcán, nagyjából úgy, ahogy akkor szokott mosolyogni, mikor valamelyik dögös bigét össze akarja szedni, Nova már ismerheti ezt a mosolyát kellően. – Mexikói. Igazi tüzes csibe – vigyorog, mint a vadalma, miközben pihennek a padon.
Tulajdonképpen magam sem tudom, mitől vagyok ennyire frusztrált. De a tény, hogy Zed is észrevette, cseppet sem nyugtat meg. Persze, idegeskednem mindig van min, de én magam sem vettem észre, hogy mennyire irritál minden. Legalábbis addig, amíg ő rá nem mutatott, így egyszerűen csak elhallgatok és magam elé meredek. Mert hát ugye hogy magyarázzam meg azt, amit magam sem értek igazán. Elvégre mindenem megvan. Pénzem, barátaim, egy király kecóm, egy aránylag jófej anyám. Szóval tényleg, mire vágyhatnék még? -Bocsi. - motyogom némi hallgatás után, de válasszal továbbra sem szolgálok. Nem szeretem, hogy észrevette. Minek vette észre egyáltalán? Foglalkozzon a saját irritációival inkább… -Ugyan már, imádsz nekem főzni. - nevetek fel, felocsúdva végül ebből a nagy bambulásból, még a nyelvemet is kiöltöm rá. Igen, foglalkozzunk inkább ezzel, egyébként is jobban főz, mint én. Mondjuk, nem tettem olyan magasra a mércét a tojásrántottával. -Túlságosan szereted, hogy élvezem a főztödet! - vigyorgok rá, mert tudom, hogy így van. Büszke a főztjére és van is miért, így aztán egyértelmű, hogy tőlem mindig be is zsebelheti a dicséreteket rá. -Tudod, vannak ám itt jóízlésű emberek is! - takarom el a szememet. Mi a nyavalyáért kell ennek a gyereknek állandóan vetkőzni? -Basszus, csak egy este nem jövök le és ennyi mindenről lemaradok! - nevetek. nyilván nekem kicsit más a sztori, mint neki, elvégre én nem őrzök semmiféle biztonságot, én azért megyek oda, hogy jól érezzem magam. meg aztán ez a cipő akkor is zseniális. -Jaj, ugyan már! Tudod, hogy kellesz oda. - lágyulok meg, mert amúgy meg tudom, hogy mennyire bosszantják az ilyen szituk. De hát ha nem lennének ilyen szituk, neki nem lenne munkája, hiszen nem lenne mit őrizni. -Úúúú, csak nem kerítőt akarsz játszani megint? - forgatom meg a szememet mosolyogva. Nem csajozok. pont. Az ilyesmi csak még több komplikációt hozna az életembe. Nem véletlenül őrizgetem annyira a magánéletemet. Zed is csak azért tudhat róla, mert megfenyegettem, hogy kiszúrom a heréit tűvel, ha elmondja valakinek.
Érzékeli, hogy Nova mennyire harapós mostanában, bár az okát nem tudja, de nem is fogja feszegetni. Ha Nova szívét nyomja valami, úgy is elmondja, ha pedig nem, hát akkor sem fog összedőlni a világ, itt lesz mellette, ha szükség van rá. – Segáz – von vállat és finoman meglöki a könyökével a lányt, hogy kicsit felrázza ebből a nagy bambulásból, aztán tart ez addig, amíg emlegetni nem kezdi neki az akkor éjszaka történteket. Eddig is tudta, hogy milyen pletykásak a munkatársai, de azt azért még Zed sem gondolta volna, hogy ennyire, cserébe persze próbálja felhúzni magát meg haragosnak mutatkozni, de ez nagyjából annyit is ér, amennyit. Szóval semennyit! – Ez a szerencséd! – vágja rá azonnal vigyorogva, mert ez így igaz. Szeret Novának főzni, talán ő az egyetlen nő az anyján kívül, akit mindig próbál meglepni valami új finomsággal. A futó kalandjainak nem szokott főzni, amúgy sem szokta őket hazavinni, túl problémás lenne, másoknak meg nem igazán szokta villogtatni a tudását, legfeljebb a munkatársainak ünnepek alkalmával. – Jó ízlésű emberek, hol? – kérdez vissza röhögve és látványosan körülnéz a parkban, hátha talál valakit, de azokon az embereken kívül nincs ott senki, akik már eddig is hülyén nézték kettejük harsány viselkedését. Ezek meg egyébként sem hatják meg Zedet, és ha már lehet pucérkodni, miért ne mutogatná magát, mégha Nova nem is szokta kultiválni, hogy állandóan ledobálja magáról a felsőket. – Látod? Többet jöhetnél, aztán megnézhetnéd, mi van ott – felel nevetve, arra meg, hogy kell oda, megmelengeti a szívét. Gyerekként szar érzés volt, hogy nem tudta, mit kezdjen magával, szóval ez a meló tényleg betalált, mellette azt tud csinálni nagyjából, amit és amikor akar. – Kivételesen nem, inkább megtartanám magamnak! De megpróbálkozhatsz nála, soha nem lehet tudni – tárja szét kezét, végül is soha nem lehet tudni, lehet a végén még Zed maradna hoppon, ki tudja, a kiscsajnál ki játszik. – Jut eszembe, mikor jössz el velem motorozni? Már a múltkor is megígérted, aztán azóta is csak tervezzük a dolgot – pillant kérdőn Novára, múltkor szó volt róla, és már isten se tudja, mióta fűzi a lányt, hogy menjen el vele legalább egy túrára. A srácokat egyébként sem fogja hívni, a legtöbbje nem motorozik, a motoros haverok meg mindig valahol vannak, ami nem itt van.
Tudom én azt pontosan, hogy mennyire szeret főzni. Igazából jobban belegondolva talán éppen az ő főztje tudna most feldobni. Azok a fura gombócok, amiket szokott csinálni, amiben nem is tudom, hogy mi van, de jobban beválik még a fagyinál is. -Mi lenne, ha csinálnál abból a Szeretem Gombócból? - Mivel elképzelésem sincs, mi van benne, egyszerűen Szeretem Gombócnak hívom, mert így legalább mindig tudja, mire gondolok. Ha valaha is elrabolnának és vallatni kezdenének, bárkit eladnék azokért a gombócokért. -Mi az, hogy hol? Hát itt! - mutatok magamra. Kötekedhet velem, amennyit akar, és sok mindent lehet rám mondani, de ízlésem az legalább van. Na, persze, tudom én, hogy Zed jó pasi, de nincs szükség rá, hogy még én is pumpáljam az egóját. Pumpálják neki eleget a pipijei. -Jesszusom, hát csak egy estét hagytam ki! - bököm oldalba nevetve, mert hát ennél többet már tényleg csak akkor járhatnék a Sinnerbe, ha ott laknék. Egyszer még Dariot is elvittem, bár neki annyira nem jött be. Ő a chillesebb helyeket kedveli, de érdekelte, hogy én mit szeretek. Én meg a Sinneren kívül legfeljebb melegbárokba járok, oda meg aztán csak nem vihettem. -És ugyan mihez kezdenék vele. - fonom össze a karjaimat egy gúnyos mosollyal. Persze nem azt mondom, tök jó lenne egy barátnő, aki szeret. Hogyne lenne jó? De lássuk be, nem sokan békülnének ki azzal, amivel a kenyeremet keresem. Főleg hogy ez néha azzal is együtt jár, hogy hetekre elutazom… hát… hetyegni valaki mással. -Hát mert aztán nem jelentél meg a paripádon! - nevetek. Mindig is meg akartam tanulni motorozni, csak aztán rájöttem, hogyha lezúgok és lejön a glazúr a képemről, akkor aztán bajban leszek. Bár jobban belegondolva, kétlem, hogy Dario emiatt dobna, csak épp így kivel megy majd azokra a fura jótékonysági partikra? Hát, nem velem. És akkor bajban leszek. De ha nem én vezetek, az más. Tudom, hogy Zed vigyáz rám. Persze, állandóan piszkáljuk egymást, de sose hagyná, hogy bajom essen.
– Most, hogy mondod… – mélázik egy pillanatra, oldalra billentett fejjel, miközben feltámaszkodik könyökével a pad támlájára, kényelmesen kinyújtóztatja maga előtt a lábait. – Szerintem van hozzá minden odahaza, úgyhogy, ha itt kifújtuk magunkat, menjünk hozzám és megcsinálom őket – felel mosolyogva. Igen, ez határozottan nagyon jó ötlet. Nem kell étteremre költeni, és legalább elbohóckodnak együtt, miközben főz. Nova amúgy is rég járt nála, bár lehet, a rumlit odahaza nem fogja annyira kultiválni, de azt majd lerendezi főzés közben. Ellenben a jóízlésű embereket szerinte lasszóval kell összefogni, és egy sincs itt, ami nem igaz, Novának tényleg jó ízlése van. Jó, valószínűleg a legtöbb csajnak jobb ízlése van nála, de amire nem gondol, az ugyebár nincs is. Viszont szóba kerül az a kiscsaj, aki megdobálta a cipőjével, Zed úgy van vele, hogy talán szimpatikus lenne Novának a lány, legalábbis ott motoszkál a fejében, hogy ez a kettő biztos jól kijönne egymással. – Ezt is én mondjam meg neked, tessék feltalálni magad! – legyint a kezével bohóckodva. Örülne, ha Nova tényleg összejönne valaki „hozzá illővel”, de tudja, hogy nem fogja csak úgy ott hagyni Dariot. Egyszer látta a fickót, mikor Nova valahogy rávette, hogy lejöjjön vele a Sinnerbe, nem tűnt rossz arcnak, de fenntartásokkal kezelte a helyzetet. Egyszerre volt mérges a férfira, miközben tartotta tőle a tisztes távolságot. – Ezen ne múljon - csókolom a kezed -, holnap reggel kilencre ott vagyok érted! Vagy ha nagyon álmos leszel, akkor legyen kilenc-harminc! – vágja rá rögtön nagyon fellelkesülve. Egyrészt mert régóta tervezgetik a túrát, másrészt buli lenne elmotorozni valahova Novával, akár New Yorkon belül, akár a környező városokban. Talán még az lenne a legjobb, ott úgy sem akkora a forgalom, kényelmesen tudnának haladni, ha meg bármi van, akkor sem lenne gebasz. – Viszont valami zárt ruhát azért szedj elő, ami megvéd, protektort és bukót hozok neked. Kesztyűd van? – pillant kérdőn Novára, saját maga nem látja, de kívülről egyértelműen mutatja az izgatottság jeleit, mint a gyerekek karácsonykor, amikor megkapják az ajándékokat.
Mi tagadás, rabja vagyok azoknak a gombócoknak. Noha elképzelésem sincs, hogy csinálja őket és legfeljebb a hozzávalók felét tudom kisilabizálni az elkészült remekműből, de nem is ez a lényeg. Hanem az ízük! Már csak ezért is nem veszhetek soha össze Zeddel, mert nem tudnék a gombócai nélkül élni. Meg… lehet, hogy ő is hiányozna. Egy kicsit. -Majd énekelek neked, hogy motiváljalak. - vigyorgok rá. Persze, bizonyos értelemben nagyon motiváló lenne: hogy minél gyorsabban kész legyen és abbahagyjam a vinnyogást. Nem ez a titkos tehetségem, na. Sőt, ha engem kérdezne bárki, akkor valószínűleg semmiféle erősséget nem tudnék felemlegetni a futáson, meg a jó ízlésemen kívül. Kicsit néha irigykedem is Zedre. Ő olyan sok mindenben jó, engem meg legfeljebb a vitrinbe lehetne kitenni. -Rajongana Darioért, egészen biztos vagyok benne! - vágom rá aztán később, ahogy itten próbálja rámtukmálni a Cipős Csajt. Tényleg nem a lány ellen vagyok, egész biztos vagyok benne, hogy gyönyörű, meg tuti jófej, ha megdobálja Zedet. De akkor se fér bele egy barátnő az életembe. Vagyis inkább… én nem férnék a barátnő életébe. -CSÓKOLJAD IS! - kiáltok fel kinyújtva a kezemet. Nem kell nekem kétszer mondani az ilyet! Ha a kezemet akarja csókolni, akkor csókolgassa nyugodtan. De csak addig vagyok lelkes, amíg meg nem üti a fülemet az időpont. -Olyan korán? Ki kel fel hajnali kilenckor? - kérdezem lefelé görbülő ajkakkal. Normál esetben akkor fordulok a másik oldalamra, hogy tuti mindkét oldalam szép legyen. Nemám felkelni! Ilyen hülyeséget. -Tudod, hogy fázós vagyok, persze, hogy van. Van nerc, meg rókakesztyűm. Meg aztán van az a rózsaszín bőr, meg az új Gucci, tudod amit tavaly vettem, amikor baromi nem lelkesen eljöttél velem vásárolni. - Úgy a felénél rájövök, hogy talán ne soroljam fel az egész kollekciót. Őt ismerve már a másodiknál elunta. Vásárolni is csak azért jött el velem, mert megvesztegettem fagyival. -Na! Gombócot akarok! - pattanok fel és még toppantok is hozzá, mint valami ovis, vigyorral a képemen, aztán belekarolok, hogy elindulhassunk haza. A gombócokhoz.
– Énekelsz?! – kap a mellkasához teátrálisan, meglepően ijedt arcot vágva, ami rögtön átcsap vigyorgásba. Igen, ha Nova énekelne, valóban motiválóan hatna rá, hogy mielőbb befejezze a kaja készítést, mert megsüketülne a végére, vagy valami olyasmi. Nem mintha neki aztán jobb hangja lenne, de tény, főzés közben megesett már párszor, hogy dúdolta az épp aktuális dalt, ami a rádióban szólt. Lehet, majd most is megesik, majd énekelnek együtt Novával, csak a szomszédok fel ne jelentsék közízlés megbotránkoztatásáért. – Amíg meg nem kérdezed, nem tudhatod – von vállat, a fene se tudja, hogy vajon rajongana-e érte avagy sem. Ezt tőle kell megkérdezni, ugyebár. A csókoljad felkiáltásra ellenben nem rest megragadni Nova felé nyújtott kezét, és olyan szép, nyálas cuppanós csókot ad a lány mancsára, hogy ihaj. Majd törölgetheti a ruhájába, persze csak elröhögi magát erre az egészre, hogy tőle zeng az egész Central Park. Nem kicsit nézik fogyatékosnak, de már annyira nem érdekli őt mások véleménye, hogy simán lepereg róla minden helytelenítő pillantás. – Megbeszéltük, akkor megyek érted kilencre! – Nem különösebben hatja meg Nova kifakadása a korán kelésre, részéről az még nincs is korán, pedig ő aztán éjszaka szokott dolgozni, ennek ellenére vigyorog elégedetten, viszont a felsorolásra egyből fancsali arcot vág, kissé még el is kámpicsorodik. – Nem kell ám felsorolni a ruhatáradat, tudom, hogy van mindened is, ha kell, ha nem! Mondjuk cuki lennél valami rózsaszín szerkóban – gondolkodik el egy pillanatra, elképzeli maga előtt Novát teljes rózsaszín menetfelszerelésben, na jó, ezen felvidulva egyre lelkesebb kezd lenni. – Gyere, asszonynépség, gombócokra fel! – vigyorogva megvárja, míg Nova belé karol és együtt indulnak el a nem messze lévő lakásához, hogy ott elkészítse végre azokat a gombócokat Novának. Részéről egyre jobb lesz ez a nap, egyébként is éhesek mindketten, a főzés pedig megnyugtatja.
Elkapom Zed kezét, ahogy drámázni kezd, miközben én is majd megpukkadok a nevetéstől. Mert hát azt senki nem szokta szeretni, ha én dalra fakadok - még én magam sem, nemhogy más! -Motivállak, hogy gyorsabban készüljenek. - nyögöm ki két nevetéshullám között végül. Biztos vagyok benne, hogy hatásos lenne a dolog. Rekordidejű gombócok lennének, az tuti. És nekem erre van szükségem igazán. Gombócokra, meg nevetésre, nem pedig barátnőre. -Ugyan már! - legyintek türelmetlenül. Én is pontosan tudom, hogy senki nem akarna osztozni a párján. Pénzért főleg nem. Így sem mondanám, hogy az emberek többsége nagy véleménnyel van rólam, csak az nem igazán érdekel, elvégre nem ismerem az összes embert a világon. Idegenek véleménye miatt pedig egészen biztos, hogy nem lesz álmatlan éjszakám. Meg aztán valamit valamiért. Lehet, hogy nagyon szingli vagyok, de így legalább van egy szabad életem, amiben keverészhetek, vásárolhatok, bulizhatok amikor csak akarok. -Fúj! - kiáltok fel, ahogy sietve elkezdem a kezemet törölgetni Zedbe. Tulajdonképpen gondolhattam volna, hogy kapni fog az alkalmon, elvégre imád bántalmazni. Hol nyállal, hol meg ilyen hajnali ébredésekkel. -Szadista vagy. - nyögöm. Kilenckor még legfeljebb kimászni szoktam az ágyból egy bögre kávéért, nem pedig harci díszben menni valahová. -Nem is igaz! Nincs mindenem. - fonom össze a karomat magam előtt. Egy csomó mindenem nincsen. -Azt hittem, nem szereted a rózsaszínt. - teszem aztán hozzá vigyorogva, mert hát rendszerint inkább beszólogat, amikor rózsaszínben grasszálok. Aminek eredményeképpen sokat grasszálok rózsaszínben. -Mi az, hogy asszony!? Kisasszony vagyok! - legyintem meg játékosan, ahogy végre a nagy gombóctúrára indulunk. Meg aztán jól fog esni végre levenni a cipőmet, mert beleizzadtam és utálom, ha nedves a zoknim.
– Így-Így! – bólogat, mintha muszáj lenne, miközben majd kirobban belőle a röhögés. Oké, Nova és a saját éneke együtt már büntetés lenne mindenkinek, még talán kettejüknek is, de ugyebár mások véleménye nem számít, kicsire meg nem adunk, vagy valami ilyesmi… Ellenben a barátnő témát most már hanyagolni kezdi, leginkább azért, mert nem akarja vele frusztrálni Novát. Valójában Zed sem örülne, ha fordított helyzetben ez történne, szóval hamar tovább is lépnek a dolgon, de azért kapva kap az alkalmon, hogy jó nyálas csókot nyomjon Nova finom kis kacsójára, hogy aztán már tőle zeng az egész Central Park. – És erre még csak most jöttél rá? – hangosan felröhög. Igen, reggel kilenckor biztos, hogy be fog állítani Novához teljes menetfelszerelésben, természetesen a reggeli kávéval és reggelivel együtt. Ugyebár azért a reggeli az egy nagyon fontos étkezés, legalábbis Zednek biztosan, de ha Novának is visz, abból még baj nem történt eddig. – Rajtad szeretem – vágja rá reflexből, amikor leesik neki, hogy mit mondott. Igen, ezért szokott mindig beszólogatni is, mert azt el kellett ismernie már először is, hogy Novának cseszett mód jól áll a rózsaszín. Ennyit a heccelésről. – Asszony, kisasszony, eben-guba! – legyint, végül felpattan, és megvárja, hogy Nova belé karoljon. Gombócokra fel! Rohadt éhes már, és szíve szerint le akarja dobni magáról az izzadt cuccokat. Nem szeret azokban flangálni, amúgy sem egészséges.
Alig tíz perc alatt eljutnak a lakásához, ahova rögtön betereli Novát, Zed meg azonnal lerúgja magáról a futócipőjét és az izzadt felsőjét. – Kérsz kávét addig is? – kiabál ki a fürdőszobából, mert nem, izzadtan nem fog főzni, senki kedvéért sem. Öt perc alatt letusol, és Nova örömére már felöltözve megy vissza a konyha irányába. A rövidnadrág pont megfelelő, meg az ujjatlan felső is. Ne mondja senki, hogy nem gáláns lovag. Amennyiben igen a válasz, gyorsan összekészíti a kávénak valót és feldobja a tűzhelyre, amíg a konyhapultra kipakolja a szükséges dolgokat a gombócokhoz. – Zuhanyozz, ha gondolod. Tettem ki tiszta törölközőt, meg ott a múltkori ruhád is, kimosva, kivasalva – teszi még hozzá, miközben keze sebesen jár az alapanyagok elkészítése közben, úgy, hogy még a kávéra is odafigyel.
Tulajdonképpen nem hazudtam. Az éneklésem nagyon motiválóan hatna rá, hiszen akkor aztán rohadtul sietne azzal a kajával, hogy minél hamarabb kész legyen és betömje vele a számat, hogy végre abbahagyjam. Ez egyfajta motiváció, még ha nem is a legjobb. Én legalább próbálom őt motiválni valamivel, ő bezzeg nem motivál arra a korán kelésre egy finom gofrival vagy egy karamellás lattéval… Ma már tényleg nem léteznek úriemberek! -Nem, csak megerősítettem az állítást. - Sose értettem, hogy a fenébe tudnak Clanaddal olyan korán kelni. Főleg Clanad, ő hajnalok hajnalán felkel, hogy bebumlizzon Manhattenbe Staten Islandről. Egyik agyalágyultabb, mint a másik. Sose fogom megérteni, hogy ezek ketten miért nem szeretnek aludni. És ezt nem enyhíti a gombóc sem. Bár mi tagadás, fontolgatom, hogy majd a korán kelésért szintén azzal kell megfizetnie, hogy főz valamit. Nem tehetek róla! Imádom a házi kosztot. Mármint hogy megenni, nem pedig megfőzni. Ez a konyhában ácsorgás egyáltalán nem nekem való. Vagy háromszor elunom az életemet, mire valami megfő. Az egyetlen, amit megfőzök, az a kávé, ezügyben ki is szolgálom magamat Zednél, így mire ő óbégat, én már munkában vagyok. -Már csinálom! - kiáltok vissza, így mire kijön a zuhany alól, őt is várja egy bögre. Elvégre kell az energia a főzéshez. Addigra én az enyémnek a felét már elpusztítom, a másik felét meghagyom a zuhany utánra. -Hű, szerintem ez az első, hogy bárki kivasalta. - vigyorodom el, de azért nyomok a képére egy puszit. -Köszi! - teszem hozzá, aztán elvonulok én is tusolni. Én mondjuk nem vagyok ennyire villám, még úgy se, hogy a hajamat végül meg se szárítom. Majd megszárad ebéd közben, amúgy is meleg van, szóval nem nagyon félek attól, hogy megfázom. -Láttam Clanad új képeit rólad. Be kéne küldened valami ügynökséghez. A végén még tudnál venni magadnak egy rendes nadrágot. - jegyzem meg, ahogy visszatérek, még mindig a hajamat nyomogatva a törölközővel.
Tulajdonképpen azt vallja, hogy annyira nem rossz az a korán kelés, kivéve, ha az ember előtte éjszaka dolgozott, de a részletekbe most ne menjünk bele. Ennek ellenére tartani fogja magát a megbeszélt időponthoz, legfeljebb készít valami finomságot Novának, hogy lekenyerezze, túlságosan örül most ahhoz, hogy ez kedvét szegje. Odahaza azonban első dolga lerúgni a lábáról a futócipőt, aztán már indul is a fürdőszoba irányába, hogy mielőbb lemossa magáról az izzadságot. Utál leizzadva főzni, egyébként sem egészséges, ha az ember a vizes cuccaiban van egész nap, nem véletlen, hogy a munkahelyén szokta használni a zuhanyzót és át is szokott öltözni munkakezdéskor és végeztével. – Istennő vagy! – kiabál ki a fürdőből, mielőtt belépne a vízsugár alá, alig pár perc alatt el is készül és végre tisztán, és felöltözve sétál vissza a konyhába, miután oda készítette Nova ruháját és a törölközőt. – Szívesen – vigyorog, a puszi után végképp, cserébe nekilát összekészíteni mindent a pultra, hogy elkészítse azokat a híres gombócokat, ahogy a bambusz gőzölőt is előszedi a konyhaszekrényből, hiszen szükség lesz rá. A kávét közben kortyolgatja, elégedetten hümmögve, Nova már nagyon jól tudja, hogy szereti a kávét. Keze sebesen jár a késsel együtt, míg Nova zuhanyzik. – Áh, nem vagyok konfekcióméret, sem olyan vékony, mint azok a srácok, nem hiszem, hogy beválogatnak – von finoman vállat, bár már nem egyszer megfordult a fejében, hogy esetleg megpályázhatna valami hasonló melót, de eddig nem vitte rá a lélek, leginkább a kudarc miatt, amit a világért sem vallana be Novának. Épp elég, hogy meg kell küzdenie az érzéssel. – Egyébként is, mikor jutna időm modellt állni, dolgozni a klubban és edzeni, meg motorozni? - Kifogások hegye, Nova biztosan kiszúrja, Zed nem is néz a lányra, miközben nyújtja a tésztát a gombóchoz, a hozzávalók pedig már összevágva állnak egy tálban a különleges szószban. – Nadrágot viszont tényleg kellene vennem, jó is, hogy említetted! Mi lenne velem nélküled? - kapja a pillantását Novára, vigyorog, mint a tejbetök, aztán visszafordul a gombócok készítéséhez.
Tulajdonképpen Zed talán az egyetlen, akinek a kedvéért hajlandó vagyok hajnalok hajnalán felkelni egy kis motorozás kedvéért. Persze, tudom én, hogy jól fogunk szórakozni, csak hát na. Nem vagyok kimondottan egy korán kelő típus, és valószínűleg soha nem is leszek. Az ilyesmi szimplán nekem való, ugyanúgy mint a főzés. De azért megvillantom a hatalmas főzőtudományomat, amíg Zed zuhanyozik: megnyomom a gombot. Az megy, már egész gyerekkorom óta. Végül is amúgy is megérdemli, ha már ilyen gondosan vigyázott a ruhámra. Egy kicsit jobban is, mint én. -Nem csak cingár srácokat szoktak keresni. A spotmárkák például inkább olyanokat keresnek, mint te. Ráadásul ki tudja? Lehet, te fogsz megihletni egy híres tervezőt, aki onnantól csak nagy, izmos srácokra tervez majd. - Személy szerint egyébként sem értettem soha, hogy miért csontkollekciókon mutatnak be ruhákat. Senki se néz ki úgy, ráadásul sokukat nem is mondanám kimondottan szépnek, annyira alultápláltak. Erősen kétlem, hogy bárki elszomorodna egy szépen kerekedő popsi láttán a kifutón. -Nem motorozol és edzel egész nap. A klub pedig csak este van nyitva. Bőven lenne rá időd és még egy kis mellékest is keresnél, miközben mutogatod magadat boldogan. - pillantok rá a bögrém felett komolyan. Persze, erőltetni nem fogom, ha nem akarja, de szerintem egy kicsit több jövője lehetne a kamera előtt, mint kidobóként. Ráadásul amúgy is szereti illegetni magát, akkor meg miért ne? -Nehéz nem emlékezni rá, mikor mindegyik úgy néz ki, mintha egy hatéves jött volna haza a játszótérről. - forgatom meg a szemeimet. És akkor még csak azokról beszéltem, amiket gyárilag így vásárolt, nem pedig azokról, amik kikoptak idővel mindenfelé. Ha abba is belekezdenék, akkor végképp sose érnénk a végére, mert nem megy el vásárolni a makacs fejével, pedig tudja, hogy ha pénz szűkében van, akkor szólhat. De sanda gyanúm, hogy megint én fogok elmenni neki vásárolni, mert elfelejti.
Kezdőlap
Nagyon is jól hallja, hogy Nova lemaradt mögötte és kapkodja a levegőt, csak épp már ennél jobban nem tud visszalassítani, mert akkor sétálhatna is kocogás helyett, de azért igyekszik a maga módján igazodni a lány tempójához és rövid lábaihoz. Kis Corgi lábak, hát mondja valaki, hogy nem kurva cuki! 
