A hangulat még az időjárást is megfertőzte. Borult ég és szürke felhők nehezednek a városra, s így sötétebb van az átlagos nappalokhoz képest. Lassan kezd el szemerkélni, mintha csak érezné, hogy nem hangoskodhat, mintha csak sejtené, hogy egy család most milyen szomorú dolgokon megy keresztül. Egy temetésen vagyunk, mindenki feketében, nincsenek túl sokan, csak a szűk családi és baráti kör, a közeli hozzátartozók. Mindenki esernyőt tart a feje fölé, az összes fekete, egyet kivéve, az pedig egy kislányé. Az övé pöttyös, még az anyukája vette neki, az anyukája, aki nincs többé, akinek a hamvai az urnában vannak. Egy sápadt arcú férfi fogja a kezét, bőrének tapintása érdes és kemény a rengeteg munkától, a kislányt ez mégis hidegen hagyja, hiszen ehhez szokott hozzá, az apukája keze nem puha mint az anyjáé volt. Könnyekkel küszködik a férfi és a nagyszülők, a kislány pedig még nem fogta fel teljesen, hogy mi történik, még túl fiatal, csak öt éves.


Már napok, sőt talán hetek óta ezen gondolkozott. Mégis hogyan mondja el az apjának azt, hogy nem csak fiúkhoz vonzódik, hanem a lányokhoz is? Számára is furcsa még ez az egész, de most úgy érzi, talán rátalált a boldogság és reméli, ezt az apja is megérti majd, hiszen Frida egy csodálatos lány, de egyikük sem szeretné titokban tartani a kapcsolatukat. Magda apukája most a műhelyben van, egy klasszikus autón dolgozik, imádja a gépjárműveket, lánya azonban nem rajong értük annyira. Azonban az édesapjától rengeteget tanult, vezetékekről, csövekről, hálózatokról, műszaki cikkekről, hiszen a férfi szerelőként dolgozik és nem igazán ért a lányos dolgokhoz. Mindig is próbált közös érdeklődést taláni, közös programokat kitalálni, de minden egyes alkalommal végül a műhelyben kötöttek ki és Magdának ez nem volt baj. Nem problémázott, nem panaszkodott, érdekelte a dolog őt is, hiszen tudta, lányos dolgokról nem beszélhet az apjával és nem is csinálhatnak együtt semmi ilyent, s ezt gyorsan elfogadta, mert az édesanyja már kiskorában meghalt, emiatt pedig nem volt sok választási lehetősége.
Nagy levegőt vesz, mielőtt lenyomja a kilincset, a szíve hevesebben ver a megszokottnál. Bízik benne, hogy az édesapja megérti majd a helyzetet és nem akad ki, mert neki fontos az, hogy mit gondol az egyetlen családtagja.
- Apa, ráérsz egy percre? Szeretnék mondani valamit - bújik be óvatosan a nyitott ajtó kis résén, teljesen kinyitni ugyanis nem tudta, mert útban van az autó. A férfi leteszi a szerszámot kezéből, majd egy rongyot szorongatva valamelyest megtisztítja a kézfejeit.
- Mondd csak, baj van esetleg? - érdeklődik aggódva, mire Magda csak legyint a tenyerével, hogy nyugodjon meg.
- Apa, én. Nos, én biszexuális vagyok azt hiszem. És van egy barátnőm - mondja teljesen természetes hangon, de közben másra sem tud gondolni, hogy vajon mi járhat az apja fejében. Nem tud leolvasni semmit a férfi arcáról, csalódott lenne-e vagy csak meglepődött? Magda nem jön rá, s idegességében a kezét kezdi el tördelni, vagyis ő ezt annak nevezi, pedig csa piszkálja a bőrét a kezén.
- Mikor jön át vacsorázni vagy egy ebédre? - fodul felé mosolyogva édesapja, s az ő szívéről hatalmas kő esik le, most már megkönnyebbülhet.


Már most tudja, hogy Aurora ki fogja nyírni, hogy egy újabb kacatot cipel fel a lakásba, de ha szerencséje van és kevesebb dolga lesz - tehát kevesebben hívják ki dolgozni -, akkor végre lesz ideje nekikezdeni a felújításoknak. A lakótársa mondjuk már biztos megszokta ezt a hobbiját, de annyira különböznek, hogy gyakran elgondolkodik, vajon Auroranak mikor lesz elege a sok kacatból, amit felcipelget. Tény, lakótársát már régóta ismeri, ezért is költöztek össze, de nem akarja őt semennyire sem zavarni, és már többször is említette, hogy ha bármi nem tetszik neki, amit csinál, akkor szóljon és keres más elfoglaltságot. Eddig nem volt semmi probléma, de egy újabb hibás mikrót cipelve most Magda elgondolkozott rajta, hogy talán előbb meg kéne javítania az eddigieket, és eladni, majd csak azután felcipelni újabbakat. Szerencséjük van Auroraval, hogy a szüleik összedobták a pénzt egy közös lakásra és ugyan az övéké van legfelül, de akkor ez volt a legolcsóbb, amit tudtak találni számukra a kívánt méretben és szobaszámmal. Értelemszerű, hogy Magdának például szüksége van egy "műhelyre", ahol dolgozhat és ahol a sok használhatatlan dolgot tárolja a felújításig, még szerencse, hogy van lift a házban, különben biztos nem hordaná ennyire büszkén a különféle vackokat fel.
A liftajtó kinyílik ő pedig kezében tartja a már előkészített lakáskulcsot, majd leguggol, hogy felvegye a már korábban említett mikrót. Jó súlya van, de a lány már rendesen megedződött a munkája során, s konditerembe is rendszeresen ellátogat. Óvatosan egyensúlyozik, hogy megtalálja a kulcslyukat, majd amint sikeresen véghez viszi ezt a kihívást, eltekeri azt a zárban és lenyomja a kilincset.
- Oh, szia! Nem sejtettem, hogy már itthon leszel, megtennéd, hogy becsukod az ajtót, nekem tele van a kezem.