Romkocsmák. A legtöbb ember azt sem tudja, hogy ezek mennyire jó helyek és osztják az észt, hogy ott mégis mik mennek, közben meg még soha életükben nem tették be egybe se a lábukat. Szerencsére én nem ebbe a táborba tartozom, hanem azokéba, akik megismerkedtek már ezekkel a csodás "alvilági" helyekkel és hetente akár többször is eljárnak kiengedni a gőzt. Egy romkocsmának hangulata van, egy különleges feelingje és mindegyiknek más, de egy dolog közös bennük: jó zene szól.
Facebookon követem a kedvenc helyeimet, s így értesültem a ma esti buliról is, mely David Bowie tiszteletére kerül megrendezésre. Már vártam egy ilyen estre, ahol megadjuk a neki kijáró tiszteletet és megállás nélkül csakis az ő számait nyomatjuk. Nem volt kérdés, hogy mit veszek fel, hiszen a kedvenc vintage butikjaim egyik előnye, hogy mindig vannak régi pólók zenekarosak meg színészesek, s így akadtam rá egyszer egy Bowie-s darabra is. Fekete cicanacival és az új kedvenc Dr. Martens bakimmal veszem fel, s hogy ne fázzak megfejelem még az egészet egy meleg bundával, amit bent úgyis ledobok majd valahova.
Ahogy megérkezek a kocsmába, már is kikérek rövidet, ezzel adva meg az alapot a jó hangulatnak, majd befurakodom a táncparkettre, ahol "másokat megszégyenítően jól" táncolok átadva magam a Bowie érzésnek. Nem szokásom ilyenkor arra figyelni, hogy kivel táncolom, ha érzem, hogy egy hullámhosszon vagyunk, akkor belevetem magam a dologba, s ez alól a ma este sem kivétel, mikor is egy nálam pár évvel vélhetően idősebb sráccal nyomom. A baj csak az, hogy ő nem tudja, hol kéne abbahagyni és olyan helyekre nyúlkál, ahova nem szeretném. Persze, gondoltam rá, hogy összeszedek ma estére valakit, de ő mégsem illik bele a képbe, főleg azért nem, mert nem tudja, mi az a nem. Ahányszor elhessegetem a fenekemről a kezét, annyiszor teszi vissza egy perverz vigyorral a képén, ahányszor kerülöm ki, hogy lesmároljon, annyiszor jön ismét az az idegesítő vigyor.
- Nekem kell egy ital - s remélem, hogy ezzel sikerül leráznom és rákattan másra, de ehelyett inkább jön velem és másról sem pofáz csak arról, hogy mennyire bejönnek neki a színes hajú lányok. Hát kösz, van belőlük mostanra már jópár nem csak én, szóval keress magadnak másikat... - Egy tequilát kérnék - szólok a pultos lánynak, s kétségbeesetten pillantok körbe, hogy mégis kit vehetnék rá errefelé némi kamuzásra azért, hogy lerázzam a fickót.

Nem vágom, hogy egyesek miért ennyire értetlenek. Olyan nehéz szó a nem? Olyan nehéz dolog érzékelni, hogy folyamatosan eltolom a kezét a seggemről meg nem hagyom neki, hogy lesmároljon? Alapvetően szívesen ismerkedek és gyorsan megtalálom másokkal a közös hangot, de az ilyen nyomulós pasik mintha csak a rémálmaimból szabadultak volna. Komolyan nem veszi észre magát?!
Enyhe célzásnak szántam az italos megjegyzésemet, hátha érti a dolgot, de vélhetően mogyorónyi agya lehet, mert még mindig a nyakamba liheg meg a derekam köré fonja a karjait. Jézusom, valaki menten már meg! Segítségkérőn nézek körbe miután kérek egy italt, s sikerül elkapnom egy barna hajú lány tekintetét. Még a szám is egy néma plízt formál felé, s biccentését látva úgy érzem sikerülhet végre megmenekülnöm a tapikirálytól. Közelít, én meg egyre boldogabb vagyok, hogy új társaságom lesz és fél szemmel végig figyelem, persze Casanova ebből semmit sem érzékel, mert... Mert túlságosan lefoglalja az, hogy taperol meg a nyakamat puszilgatja. Undorító, mégis hogy sikerült kifognom nekem egy ilyen gyereket?
Mosolyogva kapom fejem a hang irányába, mert ez "minden bizonnyal ugyebár nekem szól", s ösztönösen viszonzom is rögtön a csókot, hogy minél hitelesebbnek tűnjünk. Mekkora mázlim van egyébként, hogy egy ilyen menő csaj sietett a segítségemre. Nem sokan jöttek volna ide így, hogy rögtön le is smárolnak azért, hogy megmentsenek, s a csók közben érzem, hogy a kezek visszahúzódnak mögém, vélhetően Mr. Taperonc erre nem számított. - Tequilát - válaszolom lelkesen, miközben a pultosnak intek, hogy egy helyett kettőt töltsön. - Bocsi, hogy eltűntem, de tudod, hogy imádom Bowiet és pont a kedvenc számom jött, szóval maradtam még, aztán már nem találtalak. De most úgy örülök neked - fogom meg a kezét, közben meg fél szemmel követem a pasast, s amint látom, hogy eltűnt a tömegben vissza is húzom a mancsomat és hálásan nézek a lányra. - Nagyon köszönöm, ha te nem jössz, akkor fogalmam sincs, hogyan rázom le magamról. Szóval ezért cserébe, most meghívlak egy körre - fizetem közben ki a két tequilát.