Owen mindenáron el akarja kapni Lopezt, de csak így nem lehet besétálni a Brooklyn-i gettóba, hogy „helló, de te meg te kellesz”. A beépülésünk sikertelenül zárult, és egy kollégánk is odaveszett, mert rossz helyen tartózkodott rossz időben. Nem csinálhattuk meg, hogy még egyszer átlépjük a határt, mert azzal több száz ember életét tettük volna kockára. A körzetben lakók szegényebbek voltak, mint Manhattan egész lakosságának a háromnegyede, és már a gyerekeket is befogták dolgozni. A kartell terjeszkedett, és nekünk nem a kis halakat kellett kiszednünk, hanem a nagyokat, ha eredményt akartunk felmutatni a parancsnoknak. A felsőbb utasítások tisztán értendők voltak…több civil nem eshet áldozatul a bandaháborúban. Nekem a két gyermekholttest a múlt héten betett, és örültem volna, ha ez kimarad az életemből, de ugyebár ez már nem választás kérdése volt. Az azonosítás után a szülők összeroppantak, és magukat hibáztatták, hogy két állásban dolgoznak, és nem bírják fenntartani a lakást sem. Borzalmasan éreztem magam én is, ahogyan bárki más az őrsön…az irodában síri csend uralkodott. Tétlenek voltunk, és senki nem szerette, hogy minden próbálkozásunk kudarcra volt ítélve. Még egy beépülést nem kockáztathattunk meg, hacsak nem az elit gárdából megy valaki önként. Owennek nem mondhatták, hogy menjen, mert a jegyese éppenséggel nagyobb projektnek számított…ebbe is csak pár hete vagyok beavatva. Gondoltam, hogy nem az a házasulandó fajta, de pont őt skatulyázzák be egy álfrigybe…életemben nem hittem volna. A kinevezésemen még nem száradt meg a tinta sem, így minket nem küldhettek volna, de nagyon agyaltam rajta, hogy mégis megteszem, ha szükséges. Már három órája csak ülünk, Steve a fegyverével játszik, Salome valami kockázati kimutatást gyárt, Owen meg az irodájában írja össze a szálakat, de egynél mindig elakadunk. Nem tudjuk, hogy ki dolgozik Lopez keze alá…ha meg lenne ő, akkor szinte már ezüsttálcán kínálnák fel a nagyágyút is, akinek a tökeit fogom megszorongatni, ha előkerül. A hajamba túrva állok fel, és sétálok át a legjobb barátom ajtajához. - Valakinek mennie kell…hidd el, hogy nem szívesen áldoznék fel még egy embert Pedro után, de nem várhatunk. Most nyeregben érzik magukat, és addig kell lépnünk, amíg nem számítanak ránk. Én beépülök. Nem feltétlenül okos húzás, de te nem mehetsz Ella miatt, és ezt te is tudod. – fűzöm össze a karjaimat, mire végre felkapja a fejét, és a kékjeink találkoznak. Isten bocsássa meg nekem, de tényleg nyomást kell gyakorolnom rá, hogy engem válasszon a feladatra. - Te sem mehetsz Bennett, mert ha te kinyúlsz…az apád engem pórázon fog fellógatni, vagy az anyád. Az öcséd már így is elég zűrős. – nem kell mondania nekem semmit Wyattről…egy ideje már azt se tudom, hogy hol tölti az estéit. - Ha felismernek, véged van, és hidd el, hogy csúnyán fognak kivégezni. – én is tisztában vagyok vele, de el kell adnom magam, ha be szeretnék kerülni. Csend telepszik közénk, de már sejtem, hogy fejben kiadta a parancsot. - Ne kelljen utánad mennem. – ez nála felér egy igennel is, így bólintok, és egy vigyor kúszik az ajkaimra. - Nem kell, mert én hozom el Lopez fejét, ha addig élek is. – ezzel a paktum megköttetett.
Nem éppen az volt az álmom, hogy egy bárban kössek ki szép táncos lányok között, de a szerepem ezt diktálja. „Eltévedt díler” vagyok, aki most akarja piacra dobni a régi gazdája cuccát, mert ő meghalt, de mindenképpen a nézőközönség elé kell állítani az új terméket. A helyiség mondhatni a kulturáltabb köröket célozza meg, és ha a szimatom nem csal, akkor ma este fel fog tűnni a madárkánk is, de addig valahogyan el kell ütnöm az időt. Rendelek egy Bourbont, és a pultnál foglalok helyet, de a törzsemmel kifelé fordulok, és éppen egy veszekedés kellős közepére csöppennek, természetesen csak nézőként. A barna hajú lány, mintha ideges lenne, de a kidobó fiú, vagy éppen testőre másképpen gondolja. - Vedd be, mit bánom én Lena..de így nem maradhatsz. Ma fontos vendégeket vár Carlos, és formában kell lenned. Nem utasíthatod el őt…világos? – nem vagyok süket, az értesüléseim jók voltak, így a fogás szinte már a kezemben van. Még várok, hátha elfajul a dolog, de már tudom, hogy mivel fogok közbelépni…
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Hangos kopogásra ébredek. Félig nyitott szemmel tudatosul bennem, hogy az én ajtómon kopog valaki. Lustán feltámaszkodva keresem tekintetemmel az ágyam melletti szekrényen ékeskedő órát. Szerencsére digitális, így még nem teljesen tiszta látással is tökéletesen ki tudom venni, hogy két órája feküdtem le aludni. Három napja folyamatosan dolgozom, szükségem van már egy kiadós alvásra. Mindenki tudja, hogy ma szabad vagyok. Figyelmeztettem mindenkit, hogy hagyjanak békén, mert ha fáradtan piszkálnak, akkor morcos leszek, a morcos énemmel pedig senki nem szeretne találkozni. Nyöszörögve dőlök vissza a párnámra, a takarómat pedig a fejemre húzom. Csöndet remélek, de ehelyett ismét hangos kopogást hallok. Ráadásul az a valaki már a nevemet is kiabálja. Nem akarok kikelni az ágyból, így még várok egy kicsit, hátha elmegy az illető. Nagyjából fél perc nyugtom lehet, miután ismét dörömbölni kezd az a bizonyos valaki az ajtómon. Aztán ismét a nevemet kiabálja, csak már káromkodik is. Elég cifrán ráadásul. Kezd komolynak hangzani a dolog, úgyhogy ledobom magamról a takarót. - Megyek már! – válaszolom amilyen hangosan csak tudom. Szerencsére a dörömbölés megszűnik. Nehézkesen feltápászkodom, az ágy szélére ülök és megdörzsölöm az arcomat. Belebújok a papucsomba, majd ráveszem magam, hogy végre ajtót nyissak. Meglepetésemre az egyik nemrég itt lévő sráccal találom szemben magam. - Á, új fiú, nem mondták még el a szabályokat? Három napja folyama... – nem tudom befejezni a mondatot, mert csendre int. Meglepettségemben kikerekednek a szemeim. Most tényleg az új fiú intett csendre? - Kellesz ma este. – veti oda egyszerűen. Kezeit csipőre teszi, tekintetét ellentmondást nem tűrően le sem veszi rólam. - Felejtsd el! – válaszolom nemes egyszerűséggel és becsapom az ajtót. Illetve csak becsapnám, ha hagyná, de még épp időben átlépte a küszöböt, hogy ezt megakadályozza. - Carlos utasítása. – erősködik tovább és olyan közel lép, hogy néhány lépést hátrálnom kell. Fenyegetően próbál hatni. - És ha nemet mondok? Három napja nem alszom szinte, nem hinném, hogy bárki is örömmel venne igénybe ma estére. – mutatok végig magamon, és lássuk be, tényleg borzalmasan nézek ki. Mint akin átment egy úthenger. Vagy aki kicentrifugáztak. Vagy csak szimplán, mint a mosott fos. - Ez nem kívánságműsor. A főnököd azt akarja, hogy dolgozz. Dolgozni fogsz! – sziszegi egész közel hajolva, a karomat erősen megragadva. - Nem dolgozhatok lila foltokkal a karomon. – célzok arra, hogy a kellőnél erősebben szorít. Azonnal elenged. – Még meggondolom. – válaszolom röviden és a ruhásszekrényemhez lépek. Kiveszek pár hétköznapi cuccot, amit ledobok az ágyamra. Az új fiú meglepetten néz. – Mi van, nézni fogsz? – kérdezem széttárt karokkal. A pillanat tört része alatt fordul el. Én meg szinte ugyanilyan gyorsan öltözöm is fel. – Majd szólok, ha döntöttem – veregetem vállon és elindulok a bárhelyiség felé. Sajnos az új fiú – akinek fogalmam sincs, mi a neve, hívjuk csak Jerry-nek – még a lépcsőn utolér. Valószínűleg azért, mert kétszer akkora lábai vannak, mint nekem. Ismét megragad a karomnál, de csak azért, hogy szembe fordítson magával. Szó nélkül egy fehér kis pirulát nyom a tenyerembe. Egyből leesik a tantusz. - Nem veszek be ilyen mocskot! – közlöm vele és a mellkasához nyomom, majd ott hagyom. Jerry barátom megint egészen hamar utolér és elém lép, hogy elállja az utamat. - Kellesz. Ma. Carlosnak. – tagolja a mondatot, mintha valami probléma lenne a felfogóképességemmel. - Ha. Normálisan. Beszélsz. Azt. Is. Megértem. – látszik az arcán, hogy kezd kijönni a sodrából, de kénytelen fékezni magát, mert Carlos nem engedi, hogy bárki bántsa a táncosait. Mi hozzuk a nagy pénzeket, ha kiesünk néhány napra a munkából, az a főnöknek csak rossz. – Nem veszem ezt be. Keressetek mást, biztos van valaki, aki jó erre az egy estére. Muszáj pihennem – magyarázom el, amit már egyszer megpróbáltam, csak csöndre intett drága Jerry barátom. A fejét csóválja. - Tudod, hogy normál esetben nem kérnénk ilyenre – látszik rajta, hogy próbálja lenyugtatni magát, de nem igazán sikerül neki. – De tudod mit? – kérdezi széttárt karokkal. – Ez most más, úgyhogy nem érdekli Carlost. De őszintén szólva engem se. Vedd be, mit bánom én, Lena... de így nem maradhatsz. Ma fontos vendégeket vár Carlos, és formában kell lenned. Nem utasíthatod el őt... világos? – tenyerét felém nyújtva akarja ismét átadni a pirulát. Egy darabig csak a szemébe nézek, de amikor látom, hogy nem hajlandó tágítani, elveszem a kis fehér mocskot. – Vedd be! – úgy látszik, nem sikerült lehiggadnia, ugyanis megfogja a kezemet és a szám felé irányítja, mintha le akarná erőszakolni a torkomon. - Hé, elég! – kiabálok rá, és mielőtt túl késő lenne „véletlen” elejtem a pirulát. Jerry barátom feje egészen látványosan kezd vörösödni...
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Ez a bevetés nekem most az életembe kerülhet, és erre még külön Owen is felhívta a figyelmemet. Nem viselkedhetem túl feltűnően, de nem is bújhatok el, mert akkor nem leszek a közelben, ha megérkezik a nagykutya. A híresztelések alapján a bárnak a tulajdonosa az egyik terjesztője a hírhedt Lopeznek, tehát biztosan a kedvében akar járni. Kívülről egészen normálisnak tűnik a hely, de ez a látszat csak, mert a jó rendőr már kiszúrja az apró jeleket arra, hogy itt nemcsak a szex terjeng a levegőben, hanem a pénz, és a kétes üzletek szaga is. Mindenesetre eleinte leülök a pulthoz, és rendelek magamnak egy pohár italt, annak reményében, hogy lesz valami kapaszkodóm a továbbiakhoz. A közelben van két emberünk is, ha elfajulna a dolog, de nem szeretném kockára tenni még két társam életét, ha nem muszáj. Nyelek egy nagyot, és a vitrinen felsorakoztatott alkoholkészletet veszem szemügyre. - Csak ez a fajta vodka van, más nincs? – füttyentek oda a pult mögött álló férfinak, aki lassan forgatja meg a nyelve hegyével a fogpiszkálót, és megvonja a vállát. - Miért kellene, hogy másmilyen is legyen, talán vannak orosz felmenőid, hogy a puccos fajta köll? – hát komolyan mondom, ha nem civilben lennék, akkor megismertetném a választékkal, ami amúgy is rohadt drága, a környéken muszáj emelni az árakat, ha nagyobb halakat is be akarnak venni az üzletbe. - Nincsenek, csak szeretem a minőségi piát, talán gond? – kérdezek vissza, de ekkor a fülemet egy érdekes beszélgetés szele csapja meg. A pillantásom lassan vándorol oldalra, ahol egy barna lány (kizárásos alapon táncos lehet), és a testőre, vagy az egyik itteni bennfentes az, aki fojtottan vitatkozik. Fél szavakból lejön, hogy a csajszi ellenkezni akar, de a faszi nem úgy néz ki, mint akit érdekelnének a magánjellegű problémák. Megígértem, hogy nem csinálok jelenetet, és nem is kívánok közbeavatkozni, de az a fene nagy megmentési kényszerem nem engedi, hogy végignézzem egy ártatlan megverését, vagy akár súlyosabb bántalmazását, így szépen kiteszem a friss zöld bankót a pultra, és a zsebembe csúsztatva az egyik mancsomat szépen odaandalgok a két ismeretlenhez. Owen ezért ki fog nyírni, ha ezt megtudja, de a forgatókönyv változik egy cseppet. A tettlegesség még nem következett be, de már igazán közel jártunk hozzá, és mikor a kedves úriember kezet is emelne a nőre, akkor szépen fogom magam, és beállok közéjük. - Helló nem ismerjük egymást, de ha csak azzal van a gond, hogy táncoljon ma este, és ne ellenkezzen, akkor én meg tudom ezt oldani. – állom a barna szempárt, a férfi nem túl kedves, de mégsem üt vissza, mert fogalma sincs, hogy ki vagyok. - Te meg ki a faszom vagy? – förmed rám, és a földre ejtett pirulát lesi, és kezdi felingerelni magát. - Öhm…számít az? Egy vendég, egy betévedt megmentő, amit szeretnél. A lány táncolni fog ma este, és ezt akarja a főnököd is, nem? – már látom, hogy venné elő a telefont, hogy tárcsázza, de szépen elkapom a karját, és a csuklóján fonom össze az ujjaimat. - Nem kell zavarni Carlost, hidd el, hogy nem örülne, ha most besétálnál egy ilyen pitiáner üggyel, mikor nagy üzlet előtt álltok. Elintézem én a csajt, te meg tedd a dolgodat, és keress mást, akit pesztrálhatsz. – lököm el a karját, de látom, hogy már nekem jönne, így felvillantom neki az felsőmet, így egyből kiszúrja a fegyvert. - Rossz emberbe akarsz belekötni, és az én főnököm sem örülne, ha erről tudomást szerezne. – azt sugallom felé, hogy Lopez egyik embere vagyok, így már látom az arcán, hogy valami bekattan, és átvált. Az öltönyét simogatja, hogy értésemre adja, nem vagyunk barátok, de nem is fog hozzám érni…esetleg az este egy másik időpontjában elintézzük ezt. - Oké…helló. – intek neki, és ezután a törzsemmel a lány felé fordulok. - Rád férne egy ital, gyere csatlakozz hozzám. – kezdenek gyűlni a korai betévedők, de bőven akad még asztal is, és éppen kiszúrok egyet a sarokban. - Ha már elintéztem ezt… - nyilván más szabályok uralkodnak az alvilágban, de tisztában van vele, hogy engedetlenség miatt már lehet egy pofonnal lenne gazdagabb, és nem egy be nem vett parti droggal.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Farkasszemet nézek a fehér pirulával egészen addig, amíg az a földön végzi, és az élén gurulva messzie áll csak megtőlünk. „Jerry” – a fél karomat rá, hogy egyszer nyugodtam körülmények között megkérdezem a nevét – egyre erősebben szorítja a csuklómat. Pillanatokon múlik csupán, hogy eldurranjon az agya. - Hé, ez fáj! – igyekszem szabad kezemmel lefejteni a csuklómról az ujjait, de bilincsként szorít továbbra is, mintha meg se kottyanna neki. Ami valószínűleg így is van, hiszen legalább kétszer akkora, mint én, ráadásul a tenyere is legalább akkora, mint az én egész fejem. Szerencsémre egy önjelölt igazságosztó lép be kettőnk közé, így kénytelen elengedni engem. Elkerekedett szemekkel nézem a bőrömön a piros foltot: tisztán kivehetőek az ujjai nyomai. Ebből szép kis lila folt lesz, az biztos. Ha Carlos meglátja, nem fogja megköszönni, amit azután kap. Nem is figyelek rájuk, csak akkor kapom fel a fejem, mikor „Jerry” trágár hangnemben förmed rá a férfira. Hátrálok egy lépést. Ha netán tetlegességig fajulna a dolog, nem szeretnék kartávolságban lenni. Óvatosan nézek ki a magát betévedő megmegnőnek nevező férfi háta mögül. Látom, amint „Jerry” telefonálni készülne. Egészen biztos vagyok benne, hogy Carlost akarja hívni, amiből semmi jó nem sülne ki. Szerencsére a férfi, akinek az arcát igazság szerint még nem is láttam, időben elkapja a karját. Csak reménykedni tudok benne, hogy legalább olyan erősen szorítja annak a nyomorultnak a csuklóját, ahogyan ő is tette nekem. Az idegen pont úgy beszél, mint aki tisztában van azzal, Carlosnak miért is olyan fontos a mai este. Ez kicsit gyanús, de az is lehet, hogy ő is részese az üzletnek valamilyen módon. Nem néz ki egy tipikus alvilági fickónak, de ki tudja... A szemem sarkából látom, ahogy Marcos a pult mögött figyeli feszülten az eseményeket. Keze jól kivehetően a pult alatt van. Mikor „Jerry” neki akar menni a férfinak, Marcos kiveszi a fegyvert, de nem csinál semmit. Jelentőségteljes pillantást vetek rá és megcsóválom a fejem. Kis habozás után ugyan, de visszateszi a fegyvert és a pultra támaszkodik. Sosem szerette, ha bunyóközeli állapotok uralkodtak a bárban, mert mindig neki kellett feltakarítania a romokat. És Marcos utál takarítani. Hirtelen az önjelölt megmentőm felé fordítom a fejem. Ezek szerint valóban tud a ma esti üzletről, ráadásul köze is van hozzá. Ép kezemmel óvatosan megtapogatom a csuklómat. Elég érzékeny, ráadásul a piros ujjnyomokban apró, pici vörös pöttyök is látszódni kezdenek. Remek. Kezeimet leengedem magam mellé, amikor a férfi felém fordul. Csak némán bólintok a meghívásra. Mégsem közölhetem vele, hogy bocs, dolgozni fogok, úgyhogy nem iszom. Még a végén hálátlannak és tiszteletlennek tartana. Vagy ki tudja... Ő is lehet ilyen forrófejű, mint Carlos talpnyalói, de az is lehet, hogy még rosszabb. Követem az asztalhoz, ha kiválasztott egyet, majd leülök vele szemben. Kicsit feszült vagyok, feszélyezve érzem magam. Bizalmatlanul mérem végig a férfit. Van benne valami, ami miatt nem tudom egy lapra helyezni a Carlos-féle alakokkal. - Nem kellett volna – közlöm vele távolságtartóan. Hálátlannak tűnhetek, pedig nem ez a szándékom, csak tényleg nem lett volna szükséges közbeavatkoznia. – Mármint... Hálás vagyok és értékelem... Tényleg, csak... – nem is tudom, mit mondhatnék neki. Nem vagyok hozzászokva, hogy kiállnak értem? Hát nem. Nem vagyok hozzászokva, hogy valaki megvéd? Ehhez sem. Mélyet sóhajtok, mire arcvonásaim ellágyulnak. – Köszönöm – nyögöm ki végül halkan. Kezeimet idegesen tördelem az ölemben, szemeimet lesütöm. Kicsit félek tőle, „Jerry” mivel állhat Carlos elé, illetve attól is, hogy a főnököm miként fog reagálni rá. Nem akarom én húzni a rövidebbet. A közeledő léptek zajára emelem fel a fejem csak. Marcos igyekszik az asztalunk felé. Erőtlenül húzom mosolyra ajkaimat, mikor ideér. Hosszúnak tűnő pillanatig figyel engem, mintha meg akarna győződni róla, hogy minden rendben van, majd a férfi felé fordul. Nem kérdezi meg, mit hozhat. Csak áll és várja a rendelést. Általában nem szokott ilyen morcos lenni a vendégekkel, nem értem, mi baja van most. Leszámítva az előző kis jelenetet, persze... Annak lehet, nem örült különösképpen.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Lopez érkezéséig még van elegendő időm, csak éppen azt kellene kitalálnom, hogyan jussak be arra a megbeszélésre. A fejemben már körvonalazódik egy terv, de túl sok a buktató része, és amíg nem találtam ki, hogy mi lenne a legjobb megoldás, addig a seggemen maradok, és kiélvezem a bár választékát. A vodka és a márka hiánya kissé kikezdik az idegrendszeremet, de meg kell őriznem a higgadtságot, és a jó modoromat is, mert Owen kiherél. Az életem a tét ma este, és ha valami balul sül el, akkor arra a sorsra jutok, mint az előző kollégánk. A temetésemet még korai lenne szervezni, és nem is lennék túlzottan boldog, ha a szüleimet megijeszteném, de már nagyfiú vagyok, és emiatt képes is mérlegelni. Az egész családomra jellemző ez a vakmerőség, hiszen az apám már parancsnok a tűzoltóságnál, az anyám diszpécser a mentősöknél, én meg rendőrnek álltam, aztán kiválasztottam a legmozgalmasabb részleget, melynek köszönhetően a szar sűrűjében vagyok. A gondolataim elkalandoznak, és a pohár szélén játszadozom, miközben a háttérben egy elfojtott, ámbár hangosra sikeredő szóváltásnak leszek a szem és a fültanúja. Enyhén oldalasan fordulok a bárszékkel, hogy elkapjam az utolsó mondatokat, de egyből lejön, hogy a lány nem akar táncolni, és droggal akarják rávenni, hogy mégis megtegye a főnöke kérését. A speciális vendégek érkezése szinte már biztos, hogy azt jelenti, hogy ma nagy business lesz, és ha nem vagyok jelen, akkor forró bottal üthetjük a nagykutyánk nyomát. Nem merek még kitelefonálni sem, és nem is tenném…de elszáll az agyam, mikor a kidobó boy, mert jobb szót nem tudok mondani a kopaszra…simán kezet emelne a bár tulajdonára. A szervezetet már felmértük, tudjuk, hogy ki kicsoda, és milyen szabályok szerint folynak a játékok. Felemelkedem a székemről, és odasétálok a végén ruganyos léptekkel lépek be a lány, és a faszi közé, hogy megfékezzem az indulatát. Nem kedvelem az erőszak eme formáját, és lehet most a hős lovag szerepébe bújok, de ha megtehetem, akkor meg fogom akadályozni a tettlegességet. Okosan kell forgatnom a szavakat, hogy ne bukjak le, emiatt egy felettébb érdekes párbeszéd indul el közöttünk a nyomott képűvel. A stílusán még lehetne csiszolni, és nem is bánnám, ha visszavenne magából, de itt most én nekem kell józannak maradjon. Meg is akadályozom, hogy felhívja a nagy mamlaszt, sőt biztosítom róla, hogy a lány mindenképpen fel fog lépni, nem fog ellenkezni sem. A mai kulcsfontosságú figura az események szempontjából a táncos lesz, mert szövetséges nélkül nem megyek semmire, ezért el is hívom egy italra, éreztetve a fölényemet a mai este sikerének fényében. A sarokban, távolabb a rudaktól, és egyéb kellékektől szúrok ki egy asztalt, és mikor igent mond nekem, akkor odakísérem, de észreveszem, hogy a csuklóját fájlalja. Meg lett szorongatva és ha innen nem is látom jól a végeredményt, attól még sejtem, hogy a pasas nem kímélte őt. Az első pillanatokban csak nézzük egymást, én kibújok a kabátomból, és magam felé fektetem le, aztán az asztallapra könyökölök, és úgy fürkészem. A csend jól alkalmazható az idegek stimulálására, és nála beválik, mert a testtartása merev, és a két vállát is előretolja, mintegy megmutatva, hogy készen állna megvédeni magát, ha a sors úgy hozná. Vajon bántalmazzák is, és szex rabszolgaként adogatják körbe? - Ha nem lépek közbe, akkor most a földön feküdnél eszméletlenül, és arra ébrednél, hogy be vagy lőve…nem tudom, hogy melyik a jobb, de nyilván ez, egy italba még nem haltak bele, de egy pofonba már igen. – sejtelmesen mérem végig, sok csúnya esetet láttam, ahol kibelezték az áldozatát, darabokba dobták a sikátorba, és még sorolhatnám, de nem fogom kielemezni neki. Bólogatva hallgatom, de össze-vissza beszél, így csak a végén szólalok meg, mikor már számára is világos, hogy mit akar a tudomásomra hozni. - Nincs mit. – felelek szűkszavúan, de egy percig sem engedem el a tekintetét, szinte fogva tart. A pultos csávó, mint egy szellem úgy jelenik meg, és lepaktál mellettünk, én meg csak lustán felnézek rá. - Egy whiskeyt duplán, és a hölgynek jól jönne egy pohár víz, ha nem nagy kérés egy kis citromot is mellé dobhatsz. – gúnyos félmosolyra ívelődnek az ajkaim, de a faszi sem most kezdte a pályát. - Ez egy bár, itt isznak, vagy öltáncot kérnek. Más opció nincs. – ez amolyan fenyegetés, ha nem akarom igénybe venni a hölgyet, akkor húzhatok is, mert én fogom húzni a rövidebbet. - Ebben az esetben akkor lesz még egy vodka, és ha van VIP részleg, akkor elvonulnék oda a hölggyel. – váratlan fordulat, de nem szoktam meghátrálni.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Igaza van. Fájdalmasan igaz szavai szöget ütnek a fejemben és visszhangként csengnek. Nem enged szabadulni a gondolat, hogy tényleg rossz vége lehetett volna a dolognak. Mélyet sóhajtva lazítok a testtartásomon. Kicsit előre görnyedek, az ölemben lévő kezeimet bámulom. Szinte előttem pörög a jelenet, amint „Jerry” a számba nyomja a pirulát, én pedig egyszer csak magamhoz térek, ki tudja mennyi idő múlva. Teljesen magatehetetlen lettem volna. Azt csináltak volna velem, amit akarnak. Úgy, ahogy ők akarják. Libabőrös leszek a gondolat hatására. Élesen beszívom a levegőt, oldalra nézek egy pillanatra, megdörzsölöm karjaimat. Kihúzom magam, majd a férfia pillantok. Hálás vagyok neki. Utoljára talán Carlosnak voltam hálás, amiért munkát adott, de az más volt. A munkára kényszerből jelentkeztem. Muszáj valamiből megélhetést teremtenem magamnak, illetve megalapoznom a jövőmet, hogy tudjak tanulni. Szükségem van erre az állásra. Kértem, adott, hálás vagyok érte. Most viszont ez más. Nem kértem semmit, mégis kaptam. Segítséget. Nem emlékszem, hogy a szüleimen és a testvéremen kívül valaha kiállt-e volna valaki így értem. Úgy érzem, valamit nekem is kéne adnom cserébe, de nem tudom, mit. Nem tudok mit adni... csak magamat. Mélyen a szemébe nézek, egészen addig, amíg meg nem hallom Marcos közelítő lépteit. Nem is tudtam volna tovább a „megmentőm” szemébe nézni. Kényelmetlenül érzem magam. Erőltetetten mosolyogva nézek a kollégámra, aki összevont szemöldökkel fürkészi arcomat, majd a férfi felé fordul. Élesen beszívom a levegőt, mert látom Marcos arcán, hogy álla megfeszül. Csak reménykedem benne, hogy nem rendeznek jelenetet. Abból elég volt mára... - Marcos, kérlek... – próbálom jómodorra bírni a férfit, de hiába, mintha észre sem venne. Villámcsapásként érnek az idegen szavai. Néhány másodpercig visszatartom a lélegzetem. Marcos figyel. Lassan felállok. - Küldd hátra az italát – mondom a pultosnak, aki még egy utolsó pillantást vet a vendégre, majd sarkon fordul és eltűnik a bár irányába. Ideges vagyok. Nem is tudom, mikor voltam már ideges munka miatt. Talán akkor, amikor idekerültem. Eleinte nem voltam biztos magamban, abban, amit csinálok, abban, ahogy csinálom. Nem is értem, miért vagyok ideges. Ugyanolyan munka, mint a többi. Mégis a pulzusom az egekben. Össze kell szednem magam. Már nem szorulok segítségre, dolgoznom kell. Rendezem arcvonásaimat, majd a férfi felé fordulok és a keze után nyúlok. - Gyere – nem mondok többet, csak magam után húzom hátra, a VIP részlegre. A leghátsó ajtóhoz vezetem. Mielőtt kinyitnám az ajtót gyorsan szembe fordulok vele. - Hogy hívnak? – kérdezem, szabad kezemmel pedig már nyúlok a kilincs után. Résnyire nyitom az ajtót, de nem lépek be. Várom a válaszát. Most én tartom fogva a tekintetét. Nem feltétlen a keresztnevére gondolok, az érdekel, hogy szólítsam. Akik rendszeresen járnak ilyen helyekre, sosem mutatkoznak be, de mindig elvárják, hogy úgy hívjuk őket, ahogyan ők szeretnék. Beteges, de így van. Van, aki fantázianevet talál ki magának, van, aki olyan jelzőkkel ruházza fel magát, ami meghozza az önbizalmát. Vannak olyanok, akik szimplán olyan nevet választanak, ami tetszik nekik éppen, az idősebb férfiak szeretik, ha a táncosok apunak hívják őket. Undorító, de mindent a vendégért. Olyannal is volt dolgom, aki teljes csöndet akart, olyannal is, aki csak halk zenét, semmi mást. Ahány ember, annyi mód. Sokféle kívánsággal fordultak már hozzám. Szemem sarkából látom, amint egy felénk tartó női alak rajzolódik ki, tálcával a kezében. Nyilván a férfi italát hozzák. Kinyitom az ajtót, ahol halovány vörös fény borít be mindent. Az egyik oldalon egy hatalmas, vörös és fehér ágy. Szépen megvetett, a vörös szatén takarón egyetlen ránc se látható. A szoba közepén egy hatalmas rúd ékeskedik, egészen a plafonig, a túloldalt pedig egy vörös fotel. Kicsit nagyobb, mint egy átlagos fotel, hiszen arra van kialakítva, hogy táncolni lehessen a vendégek ölében. A szoba ajtó felőli oldalán egy hosszú, keskeny kanapé terpeszkedik, előtte üvegasztal. És ez még csak nem is egy bordély... Beengedem magam előtt a férfit, majd visszalépek a folyosóra. Kolléganőm, Regina, kényelmes tempoóben közelít felénk. Hirtelen kétségbeesett arcot vágok, aminek hatására felgyorsítja lépteit. Még mielőtt elém érne némán tátogok. Öt perc. Kicsit húzza a száját, végül bólint. Fogalmam sincs, mivel foglalja le a vendéget, de két perc alatt akár stan upolhat is neki. De ügyes lány, megoldja. Volt már, hogy hosszabb ideig kellett lefoglalnia valakit, de akkor sem panaszkodtak. A folyosó végén elfordulok, sebes léptekkel közelítek a szemben lévő lépcső felé, ami levezet az alagsorba, ahol a lányok szobái vannak. Egyik kolléganőm, Hannah szeme megakad rajtam. - Vendéged van? – kérdezi csípőre tett kézzel. Hannah idősebb a legtöbb lánynál, idén tölti a harmincnégyet, de eddig mindig meg voltak vele elégedve. Ő fog össze minket itt, ő tartja bennünk a lelket, mert tudja, hogy nem mindenki olyan, mint ő. Ő élvezetből csinálja, amit csinál, de ez az utolsó hónapja itt. Úgy érzi, ideje tovább lépnie ennyi idősen. - Igen – válaszolok gyorsan, majd tovább rohanok. Mikor a szobámhoz érek, látom, ahogy Hannah a nyomomban lohol. Nyitva hagyom az ajtót neki. - Hogy nézel ki? – kérdezi botránkozva végigmérve. - Inkább segíts – válaszolom trillázva. Már dobom le magamról a hétköznapi ruháimat és nyúlok be a szekrénybe az alkalomhoz illő viseletért. Pillanatok alatt magamra kapom azt a kevés ruhadarabot, majd a tükör előtt lévő asztalhoz ülök. Hannah fésűt kap a kezébe, én pedig a sminkpalettámat kotrom elő. Ilyen rövid idő alatt sem varázsoltam magamnak még emberi arcot. Hannah kicsit erősebben tépi a hajam a normálisnál, de most nem vagyok abban a helyzetben, hogy panaszkodjak. Nagyjából kettő perc kemény munkája után hátradőlök. - Szódavízzel elmegy – fintorog Hannah. - Kösz, imádlak. - Tudom – kacsint a tükörbe. – Na fuss! Szó nélkül pattanok fel a székből és indulok vissza a VIP szoba felé. Az ajtó elé érve megigazítom hajam, szatén köntösömet, és próbálom lelassítani a lélegzetemet. Az nyugtat meg a legjobban, hogy még hallom a szobából Regina csilingelő hangját. Pont elég ideig van még bent ahhoz, hogy összeszedjem magam. Mikor kilép, kissé behúzza maga mögött az ajtót, szó nélkül kikerül és elmegy. Hallom, ahogy a szokásos halk zene szűrődik ki a szobából. Egy utolsó mély lélegzetet veszek, majd kinyitom az ajtót és belépek rajta.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Az ismeretlen lány megmentése nem szerepelt a terveim között, és nem is szabadott volna, hogy beleavatkozzam, de se én, se Owen nem tudja figyelmen kívül hagyni, ha valaki veszélybe kerül. A tekintetem többször vezetem rá, amikor helyet foglalhatunk az egyik asztalnál, és végre kettesben maradunk. A hála nem dübörög benne, és a táncos szakmához képest eléggé visszafogott, de nem bánom, ha meglepetésként ér egy-egy személy valódi szépsége. A nevét már megjegyeztem, és el is raktároztam a későbbiekre, de nem szeretnék rámászni, vagy ilyesmi. A beépülés a célom, meg Lopez megszerzése, mert nem is egy emberünk vére tapad a kezéhez. Választhatott volna másik helyszínt a csereüzletre, de nem tette meg. A kékjeim végigfuttatják a kezén ejtett vöröslő csíkot, aztán közlöm vele, hogy rosszabb is érhette volna, ha nem avatkozom közbe. A drágalátos kétajtós szekrény belényomta volna a pirulát, és simán szexre kényszeríti, hogy kielégítsék az ügyfél kívánságait. A bár tulajdonosa, ha jól sejtem, akkor be akar hódolni a nagykutyának, és a legjobbat választja ki az alkalmazottjai közül is. A velem szemben ülő elsápad egy pillanatra, és most fogja fel, hogy rosszabb is történhetett volna vele, mint egy kéztörés. A teljes öntudatlanság gondolatától engem is kiráz a hideg. A beszélgetésünk elakad egy ponton, és ráadásként a nem túl szimpatikus pultos is színre lép, aki valami vakkantás félével érdeklődi meg, hogy mit innék. Nem vagyok tisztában az itteni játékszabályokkal, de hamar kiderül, ha nem iszok, vagy veszem igénybe a szolgáltatásokat, akkor fel is út, meg le is út. A rendelésem leadása után szinte megfagy a bárban a levegő, és most tudatosul a barna lányban, hogy fel akarom bérelni a következő időintervallumra. A Marcos nevezetű pasi már nem is ellenkezik, és a háta mögé tekintek, amint felemelkedik a székről Lena, és a VIP teremhez kéreti az italomat. - Akkor most? – kérdezek rá, de eltűnik, mint a kámfor, de ez csak pár másodpercig tart, és utána a kezem után kapva vezet el a végső ismeretségünk helyszínére. A terem előtt még lefékezünk, és egymás tekintetét fogva tartva érdeklődi meg tőlem, hogy miképpen is becézzen. - Aaron. Ez valami belépő rendszer? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, mert itt rostokolunk, és nem történik az égvilágon semmi. A végén még egy extra lány is feltűnik a semmiből a kért italommal. A hiányos öltözet úgy látszik előírás, azonban nem mindenki készült fel erre. A terem azt sugallja, hogy bármit megtehetek itt, és ha nem láttam volna…de igen láttam a Sötét ötven árnyalatát, akkor azt mondanám, hogy ez pontosan az a szoba. A bevétetlen ágy, és a vörös szín, mint a dominancia fellegvára. Kiszúrom egyből a fotelt, és talán nem lesz túl feltűnő, hogy nem vagyok egy szakavatott ember, aki minden héten hasonló klubokba jár. Az üvegasztal, és az egész berendezés feszélyez, de lazának kell maradnom, nem mutathatom kifelé, hogy rendőr vagyok, és a lebuktatás a célom. Helyet foglalok, és a másik lányra tekintek, aki felváltja Lenát. - Itt az itala uram. Esetleg szolgálhatok még valamivel, amíg nem érkezik meg a táncosa? – hát édesem elkérném előbb a személyidet, de csak egy kényszeredett mosollyal felelek. - Az ital is megteszi, és ha lehet… - kár megszólalnom, mert belém fojtja a szót, és miközben átnyújtja nekem a tálcát, egy érdekes információáradatba csöppenek. - Bármilyen kívánsága is lenne…esetleg kiegészítők terén, akkor most szóljon, és intézkedem a műsor előtt. A legtöbb vendégnek van valami vágya, nem tudom, hogy miben utazik? – megrándul a szám széle, mert sok minden felrejlik a lelki szemeim előtt, mégis magamba zárom a gondolataim menetét. - A teljes csendet élvezem….ez már érthető? – az állam alá csúsztatom a kezemet, és hátradőlök a kanapén. Nem sokszor fordulhat elő, hogy valaki ennyire nyers legyen, de attól függ a mai este eredménye, hogy miképpen alakítom a szerepemet. Öt perc sem kell, és végre nyitódik az ajtó, ami mindkettőnknek fellélegzés. A félhomályban feltűnik a dekoratív sziluett, és a hangszórókból meghallom ezt a gej, és érzékekre ható dallamot. A hátamon is felállna a szőr, de csak Lena az aki visszatér, de egészen más köntösben. A viselete akár kurvás is lehetne, de ehhez képest szolid, a sminkje azonban erős. A ragadozó és a szende keveredik benne, és nem tagadom, hogy tetszik az összhatás. - Átülök oda… - mutatok a fotelra, és átköltözve telepedek át, majd az egyik lábamat a térdemre fektetem, és úgy mérem végig. - Mióta csinálod ezt, hmm? – tudom, hogy a legtöbben csendben maradnak, hogy az élménynek szenteljék az idejüket, de nekem adatok kellenek.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Nem válaszolok a kérdésére, csak elvezetem a férfit hátra, a privát szobákhoz. A folyosón csak néhány lány lézeng, a legtöbb ajtó csukva van, a küszöb alól pedig halvány vörös fény szűrődik ki. A VIP szobák többsége este délután és folyamatosan foglalt. Magányos férfiak, a házas életükkel elégedetlenek, Carlos fontos vendégei, különféle alvilági figurák. Mindenféle férfi megfordul erre. Mind különböző, mégis abban hasonlóak, hogy valamiért betévednek ide. Örömöt keresnek, itt pedig megkapják. Pénzért ugyan, de megkapják. A szoba elé érve szembe fordulok a férfival. Érdekel, hogy szólíthatom. Illetve... muszáj tudnom. A munkámhoz tartozik. Nem várom el, hogy az igazi nevét árulja el, de nem tűnik olyannak, aki jártas lenne ilyen helyeken. - Aaron – bólintok. – Olyasmi – válaszolom a szemeibe nézve. – Mindenkinek megvan a maga kívánsága... – magyarázom röviden. Remélem, érti, mire gondolok. Ahány vendék, annyi féle kívánság, fantázia. Néha akadnak egészen bizarr esetek, de már meg sem lepődünk rajtuk. Nem lepődhetünk meg rajtunk, nem kritizálhatjuk őket. Csak teljesítjük a kívánságaikat. Szerencsémre egészen hamar feltűnik Regina is az itallal. Arrébb állok, hogy be tudjon lépni a szobába, én pedig villámgyorsan a szobám felé veszem az irányt, ahol Hannah segítségével vállalható kinézetet varázsolunk nekem szinte pillanatok alatt. Amilyen gyorsan csak tudok visszasietek a privát szobához. Még pont van időm kifújni a nagy sietségben bennmaradt levegőt. Regina szó nélkül vonul el a folyosón. Én sem fordulok utána, hiszen van fontosabb dolgom is, mint neki hálálkodni. Én is kisegítettem már párszor, ahogyan ő is. Nem is olyan rég én húztam ki a seggét a szarból, amikor egy erőszakos vendég kezet emelt rá. Azt hiszem, kvittek vagyunk. Lassú léptekkel érkezem a szobába. Tekintetemmel a férfit keresem, aki a kanapén ül. Az ajtót becsukom magam mögött. Megvárom, amíg átül a túloldalt lévő fotelba. Hosszú, könnyed, kecses léptekkel szelem át a kettőnk között lévő távolságot. Látszólag már nem az az ember vagyok, aki néhány perce még segítségre szorult. A smink, a ruha, a mozdulataim arról árulkodnak, hogy az elmúlt pár percben teljesen átalakultam. Útban lévő lábát egy laza mozdulattal lecsúsztatom, hogy az ölébe tudjak ülni. Köntösömet szétnyitom, majd ledobom a földre. Csípőmet az övéhez nyomom. Egy pillanatra megállok, amikor nekem szegezi a kérdést, de végül féloldalasan elmosolyodom. - Miért érdekel? – felelek kérdésre a kérdéssel. Furcsának tartom, nem szoktak kérdezősködni, de igyekszem nem foglalkozni vele. Próbálok a munkámra koncentrálni. - Hogy szeretnéd? – kérdezem a fülébe suttogva. Ha körbenéz a szobában, sok mindent láthat. Rudat, ágyat, de akár itt is maradhatunk. Csak rajta áll.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Lopez lenne a ma esti nagy fogásom, de addig még számtalan módon kell bent maradnom ezen a helyen, mert nem védik a seggemet. A saját felelősségem, hogy idebent mi fog történni, bár azért bízom benne, hogy a közelben cirkál néhány társ, akiket Owen bízott meg, hogy maradjanak a közelben. Ezzel nincs is semmi gond, de azért felvilágosítottam róla, hogy csakis abban az esetben avatkozhat közbe, ha bajom esik. Felnőttek vagyunk, mondhatni már barátok is, és megérti, hogy a halott társunk miatt vagyok jelen. Nem szeretném, ha még több vér folyna, mert akkor elszabadul a pokol Brooklynban. A helyzet még rosszabb is, mint eleinte hittem volna. A bárban még alig van élet, de máris összetűzésbe keveredik az egyik táncos, és mit ad isten, de feléled bennem a védelmező ösztön. Nem szeretem, ha nőket vernek, még akkor sem, ha ebben a lebujban dolgoznak önként és dalolva. Sóhajtok egyet, és elintézem pár másodperc leforgása alatt a testőrt, vagy kit…de aztán újabb fordulat áll be az estébe. Az ital nem engedélyezett egy lány társaságában, csak akkor, ha igénybe veszem a szolgáltatását. Fejben számolok, hogy mennyi van nálam, de bőven futja a VIP-ra is, így rezzenéstelen arccal közlöm a tényeket, hogy fáradjunk hátra. A kezdeti bizonytalanság elszáll a nőből, és a karomat megragadva vezet hátra, mintha az előbb nem is történt volna semmi, és ettől kicsit megrezzenek. Belül érzékelem, hogy fél, és nincs erre felkészülve, de tennie kell a dolgát. Vendég vagyok, és most azt hiszi, hogy azzal kell kiengesztelnie, ha „csókokkal halmoz el”. A terem előtt még rápillantok, és némi hatásszünet után válaszolok a feltett kérdésére. - A kívánságok néha túlmutatnak a normális tartományon. – villan meg a szemem, hiszen én is férfi vagyok, tele álmokkal, meg sötét igényekkel, mégsem az a célom, hogy egy profi által nyerjem el ezeket. Lena nem is kérdez többet, előreenged, és egy másik társát irányítja be az italokkal. Nem is figyelek a női fecsegésre, miért tenném, ha ennyire magas frekvencián nyomja, és magától be nem állja a szája. Az egyik kanapén foglalok helyet, de a tekintetem körülpásztázza a vörös uralta helyiséget. Itt aztán külön történetet lehetne írni, vagy szerepjátékokba bonyolódni, ha lenne rá időm, de azért…emlékeztetem kell magamat, hogy le kell tartóztatnom egy nagykutyát, és ez mindenek előtt áll. A fecsegés végül elhal, és visszatér az igazi balerinám. Lena testfelépítése törékeny, de kecses. Filigrán alkat, a bőre hófehér, és a sminktől csak még inkább azt a képzetet kelti, mintha a másvilágról jött volna. Szótlanul kortyolok bele az italomba, majd ülök át a másik fotelba, ami, ha nem tévedek, akkor a műsor fő attrakciója lesz. A köntös elfedi az idomait, de a darázsderekát nem tudja. Kitűnik a finomsága, az igazi nőiessége. Nyelnem kell egy nagyot, az Ádám-csutkám lefelé mozdul, mikor bezárja az ajtót, és a lábamra csúsztatja a tenyerét. Bizsergés perzseli végig a gerincem vonalát, és ennek a felfokozott hangulat eredményeként vezetem rá a kékjeimet. A köntös lekerül a válláról, és belemászik az ölembe. Ért ahhoz, hogy elcsábítsa az erre betévedő hímneműeket, de én sem most kezdtem a pályát. - Csak kíváncsi természet vagyok. Szeretem felmérni a másik személyiségét. – a karfa szélén pihentetem meg a karomat, és az ujjaimmal dobolgatok egy képzeletbeli dallamra, mely csak az én fülemben hallatszik. A zene már nem is érdekel, lágy, és fülbemászó, de ki foglalkozna vele, ha egy ilyen szépség van előtte? - Hol szeretném? – kerüli a pillantásom, talán zavarban van? Kétlem, így szépen az álla alá csúsztatom a kezemet, és a hüvelyk, illetve a mutatóujjam közé szorítva az arcát, forr össze a két szempár. - Szereted ezt, vagy kényszerből csinálod Lena? – suttogom a közöttünk lévő távolságba, és finoman futtatom a balomat a csípőcsontja hajlatába.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
A szoba előtt állva kérdezem meg csak a nevét. Innentől fontos ez, hiszen tudnom kell, hogy szólítsam. Meglepően őszintének tűnik, nem olyannak, mint akinek bármiféle perverz fantáziája lenne arról, hogy szeretné, ha egy lány szólítaná. Részben egyet kell vele értsek. Túl szoktak mutatni a „normális” tartományon a kívánságok, de nem csak néha. Meglepődne, ha tudná, mennyire gyakran. Abban a reményben hagyom ott, hogy Regina képes abban az öt percben nem halálra untatni a férfit, amíg emberi kinézetet varázsolok magamnak. Hannah segítségével időben sikerül összeszednem magam, hogy aztán visszasiethessek a szobához, ahol már a vendégem vár. Magabiztosan, de lassú léptekkel közelítem meg a férfit, aki a fotelban foglalt helyet. Hallom, ahogy nyel egy nagyot. Ez mosolyt csal az arcomra. Az ölébe ülök, köntösömet lehajítom a földre. - Akkor ezzel már ketten vagyunk – jegyzem meg félrebiccentett fejjel, de nem válaszolok konkrétan a kérdésére. Igyekszem nem is foglalkozni vele, mert csak elvonja a figyelmemet arról, amit csinálok. Ha pedig elvonja a figyelmemet, akkor nem lesz elégedett. Ha pedig egy vendég nem elégedett, akkor Carlos sem az. Azt pedig senki sem szereti, ha Carlos elégedetlen. Miután a fülébe suttogok, állam alá nyúl. Egy pillanatra meglepődöm, amit igyekszem leplezni. Nem értem, miért csinálja ezt. Minden egyes kérdésével, tettével mintha ki akarna zökkenteni szándékosan abból, amit csinálok. Egy darabig csak nézek őrjítően kék szemeibe. Magamon érzem kezének forró érintéseit. Libabőrös leszek, gerincemen kellemes bizsergés fut végig. Mély levegőt veszek. Államat tartó kezét megfogom, lassan végigvezetem a mellkasomon, a hasamon keresztül egészen a csípőmig. Csípőmet az övéhez nyomom, majd fölé magasodom kissé. Mellkasomat kitolom, kezeimet az inge nyakához vezetem. Még mindig nem válaszolok a kérdésére. Tekintetemet átvezetem ingére, ahol a kezeim pihennek. Habozok. Most én nyelek nagyot. Ismét a szemébe nézek. Egy pillanatra elfordítom tekintetemet. Ennyi elég is, hogy összeszedjem magam. - Miért kérdezed? – szegezem neki a kérdést. Túl sokat kérdez. Olyan dolgokat, amiket nem szokás kérdezni. Még azok a vendégek sem kérdeznek ilyeneket, akik először jönnek ilyen helyre, ha tényleg táncot akarnak. De mi van... Mi van, ha... Arcom hirtelen elkomorul. Kezeit lelököm magamról és kiszállok az öléből. Köntösömet felveszem a földről, belebújok és szorosan megkötöm. Összefont karral állok Aaron előtt. - Mit akarsz? – kérdezem keményen. – Igazából – van egy sejtésem a férfit illetően, de remélem, hogy nem igaz. Idegességemben egyik lábamról a másikra helyezem a testsúlyomat. Karomat szorosan magam előtt tartom. Várom a magyarázatát, ami remélem nagyon jó, különben csak egy gombnyomás és itt terem két legalább kétszer akkora fickó, mint ő, akik úgy dobják ki, hogy a lába nem éri a földet.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Nem szoktam zavarba jönni a női társaságtól, jártam már rosszabb helyen is, mint ez, de a mostani mégis más. Ezt a lányt láttam megszégyenülni, egy röpke időre nem a táncost véltem felfedezni benne, hanem a nőt, és neki nagy szüksége lett volna egy segítő kézre, ha engem kérdeznek. Sosem értettem, hogy mi ez a nagy megmentési láz a szervezetemben, vagy éppen a génjeimbe ivódva, mert valljuk be, hogy rendőrlétemre most azzal kellene foglalkoznom, hogy körbeszaglásszak, erre itt ülök egy fotelban a VIP teremben, és egy csodálatos szépség ül az ölemben. Lena nem olyan, mint az a másik eszement, akit beküldtek az itallal. A szája be nem állt, az ember farka fel sem állna rá, de ez a barna hajjal megáldott jelenség most jócskán megdolgoztat, mert észnél kell maradnom, mégis egyetlen szekundumra kihuny az értelem az üstökömben, és az ösztönök uralnak. A lekerült köntös, a tökéletes test látványa, az idomok teltsége, a bőre haloványsága ebben a gyér fényben, az andalító zene a háttérben. Elfeledkezem róla, hogy miért is vagyok itt, és ez nem tetszik. Az agyam még küzdene, de hagyom, hogy az ölembe üljön, törleszkedéssel bírjon rá, hogy kicsit kiengedjem a fáradt gőzt, de valahol még dolgoznak az agysejtjeim, mert beindulnak a motorok, és a kérdéseim mondatokká formálódva csúsznak ki a számon. A tekintetem kerüli, megszakítja a bűvkört, így a csábítás következő szintre lépése előtt, most én csapok le rá, és veszem át az irányítást a helyzetünk felett. Az állát megfogva szépen magam felé fordítom, és megkérdezem, hogy miért csinálja ezt. A puhatolózásom veszélyes, talán időre is mérik a magánszámot, de nem érdekel. Mi lett volna, ha nem állok ott…akkor már bedrogozták volna, hogy Carlosnak eleget tegyen? Lopez szemét, és nem állna egy kis tapinál… úgy megkínozná, hogy arra nem lennének szavak. Lefagy, ezt észre is veszem rajta, türelmesen várakozom, összekapcsolódik a pillantásunk is. Elkapja a karomat, és ahelyett, hogy riposzt érkezne, egyszerűen a mellkasán kezdi el levezetni a karomat, a két dekoltázs között tűnünk el a völgyben. A szemeim szinte felfalják a tenyerem útját, érzem, hogy kiüt a veríték, de nem mozdulok. A légzésem lelassul, azonban a szívverésem őrült ritmusra vált. A hasa puha, és az öle…még bugyin keresztül is érezhető, hogy…nem lehet, hogy ezt megjátssza. Megrándul a szám széle, és érzem, hogy hatással van rám. Izgalomba jövök munka közben, és az én csípőm is előretolom, ahogyan nekem feszül. Nem semmi a csaj, az bizonyos, hogy ért hozzá, de aztán történik valami. Talán a gondolataiba mélyedt? Habozik, és néz, de nem történik semmi, végül ellök, és fel is áll. A köntöse után nyúl egyből, és eltávolodik tőlem. A meleg enyhe fogalom lenne arra, hogy mit érzek most, egyszerre ráz a hideg is szerintem. A kérdésére csak oldalra döntöm a fejemet, de engedélyezek magamnak még néhány percet, mielőtt felállnék. A keménység nem az erénye, de megköszörülöm a torkomat, és kicsit megigazítva a nadrágomat állok a talpamra, és közelítem meg őt. - Válaszokat. Azt mondtad, az van, amit én akarok. Tisztában vagyok vele, hogy a munkád a testiségre épül, de most én fizetlek Lena. A beszélgetés ugyanúgy a szolgáltatás része. – alig pár méter választ el, és ezt le is csökkentve a nyakára vezetem a kezemet. - Megmentettelek, és csak pár választ várok. Újra felteszem. Kényszer, vagy élvezet? – a mellkasom a kebleinek csapódik, és a tarkóján simítok végig a tenyeremmel, de a kékjeim nem engedik el az övét.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Egy pillanatra teljesen belefeledkezem az érintésébe. Kezei finoman siklanak végig dekoltázsomon, egészen a csipőmig. Kellemes melegség jár át, közben libabőrös leszek. Nadrágján keresztül érzem, hogy hatással vagyok rá. Apró sóhajtással simulok hozzá. Ujjaimmal az inge szélével babrálok. Néhány pillanatig ködös gondolataimba merülve nézem a felső gombot. Igézően kék szemeire vezetem tekintetem. Hirtelen szemeimet lehunyva kapom oldalra a fejemet. Nem csinálhatok semmi hülyeséget. Másrészről pedig kezdek kételkedni a szándékaiban. Valóban táncot akar? Kezdem úgy érezni magam, mintha egy vallatáson lennénk. A legkíváncsibb vendégek sem ilyen kérdéseket tesznek fel. Sokkal inkább érdekli őket, hogy nem lehetne-e megszabadulni a zavaró ruhadaraboktól és az ágyon folytatni az egészet. Természetesen nem. Ez nem egy kupleráj. Hiába vagyok „csak” egy táncos egy ilyen helyen, nincs a homlokomra tetoválva, hogy hülye vagyok. Komor arccal lököm el magam tőle. Valami nagyon nem stimmel vele, hiába a jólvasalt ing, a megnyerő külső. Érdekel, mik a szándékai. Vagy így, vagy úgy, de meg fogom tudni. Engem nem vesz hülyére. Kérdésemre nem válaszol azonnal. Egy darabig csak ül a fotelban. Tekintetemet egy pillanatra sem veszem le róla. Innentől kezdve minden mozdulatát figyelni fogom. Miután feláll, megigazítja a nadrágját, ami normál esetben mosolyt csalna az arcomra. Szigorú szemekkel nézem, ahogy közelít. Válasza gyomorforgató. Szemeimet erősen összeszorítva fordítom el arcomat. Csak akkor nézek rá, mikor nyakamhoz ér. Kihasználva érzem magam. Érintése most közel sem esik olyan jól, mint korábban. Fojtogató a közelsége. Legszívesebben hátat fordítanék neki is kirohannék innen. A köztünk lévő távolság végül nullára csökken. El akarok távolodni tőle, de mintha földbe gyökereztek volna a lábaim. Mélyen a szemeibe nézek egy darabig. Mély lélegzetet veszek. Érzem kölnie mámorító illatát, ami eddig fel sem tűnt. A korábbi fojtogató érzés azonnal eltűnik. Figyelmem elkalandozik. Pillantásom ajkaira siklik, majd a mellkasára, aztán a nadrágjára. Szívvesérsem felgyorsul, szinte a torkomban érzem a lüktetést. Végül ismét a szemeibe nézek. - Egyik sem – válaszolom szigorú arccal. Őszinte válasz, hiszen se nem kényszerből, se nem élvezetből csinálom, amit csinálok. Inkább szükségből. Muszáj valahogy pénzt szeretnem, ez pedig egy elég jól fizető munka. De senki nem kényszerít rá. Magamtól jelentkeztem rá. Élvezetnek sem mondanám. Pláne nem, amikor olyan idős férfiak előtt kell megjátszanom magam, akik a nagyapáim lehetnének nagyjából. Szándékosan nem mondok többet. Nem vagyok beszélgetős kedvemben ezek után. Megkapta a válaszát, úgyhogy akár leülhetünk a szoba két sarkába és megvárhatjuk, amíg lejár az idő. Aztán menjen. Remélem, nem is látom többet. Még fizetnie se kell, csak menjen.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Fura, amikor megáll az idő, és hirtelen nem is tudod, hogy miért jöttél. A szám kiszárad, a nyálkahártyám nem működik jól, és érzem, hogy serceg a nyelvem alatt a fogaim pereme. Ez a nő hatással van rám, és ez a ritka gyöngyszemek egyike. Lopezen kellene, hogy járjon az elmém, a kis neutronok most azonban egészen más információkat szállítanak. A hormonok most stimulálják az agyamat, és hirtelen az ágyékomba összpontosul a vérkeringésem nagy része. Merevedésem lesz ettől a nézéstől, a keze az ingem szélén pihen. A tenyere érinti egyedül a bőrömet, de mind az alsó végtagjaink csókjának pillanata, éppúgy vizslatom a szemei világát is. Milyen titkokat őrizhet ez a nő? Puszta kíváncsiság olvadozik bennem, és tör felszínre a kérdéseim burkolt védővonalán át. Magamat győzködöm, hogy ez a feladatom része, de ma este csak egyetlen embert kell lekapcsolnom, és az nem ő. A perc és az analógóra mutatója összhangban mozognak, de én látom az arcán lévő vékonyka festékréteget, a szempillái tövén megülő feketeséget. A smink nélkül is meseszép lehet. Megérinteném, de túlságosan a bűvkörében vagyok ahhoz, hogy meg merjem mozdítani a kezemet. A szemkontaktust nem én szakítom meg, hanem ő, és válik el. A miértek úgy száguldanak végig a fejemen, mint egy rendőrautó hasítja szét az éjszakát. Észhez kell térnem, nem kérdés, hogy ennek így kell lennie, így óvatosan nyúlok az oldalamhoz, ahol a fegyver lapul. Nem hiszem el, hogy nem zavarja, hogy bármit tehetnék vele, túl elegánsan, és fennhéjázóan lök el, mint egy dáma. Vajon előkelő felmenői vannak, és a családját akarta a háta mögött hagyni, vagy más is van a történetében? A morcos szemöldökrántás, és az ajkainak összecsiszolása. Magyarázatot vár, de nem avathatom be anélkül, hogy ne buknék le. Megvárom, hogy kellő távolságba kerüljön tőlem, és ha már elég erőt érzek magamban, akkor felállok, és bekerítem mindenfajta hátsó szándék nélkül. Nem szeretném bántani, vagy megijeszteni. Megszűnik a távolság közöttünk, tudja, hogy nem mehet ki, mert az elégedetlen vendég az ő hírnevének sem tesz jót. Az íriszeink ragyogása eggyé olvad, és észreveszem, hogy fixírozza a szirmaimat. Hosszú pillanatok telnek el, mire a kényszer vagy a saját élvezet mellett teszi le a voksát. Nem utazhatok vele az emlékek hullámvasútján, de végül mégis kimondja. Tömör, mégis sokatmondó. - Nocsak, ez új. Egy táncos, aki itt is akar lenni, meg nem is. – döntöm oldalra a fejemet, és tudván, hogy maradt még néhány lopott szekundumunk…talán, hangsúlyozom talán ki is használom ezt. A dacossága példaértékű, jól kitanulta a szakmát, és nem fecseg feleslegesen, ami nálam egy jó pont. Gyümölcsöző kapcsolat alakulhatna ki, veszélyes, de megoldható. Könnyedén marok bele a derekába, hogy magamhoz vonzzam. - Használjuk ki a pillanatot, ha már így alakult. – nem mosolygok, komolyan gondolom, és őrültséget művelek, de ez most nem a színház. Őrjítően meg akarom tudni, hogy milyen ízű a szája. A medencecsontján tapintom ki a tartásához megfelelő pontokat, és vonom a mellkasomhoz. Az ütközés gyengéd, de határozott, mikor még egyszer összeérnek a szivárványhártyáink, és lecsapok a szájára. Finoman puszilom végig a felső részt, és tolulok be, ha végre enged a görcsösségén, és a bizalmatlanságot félreteszi.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Amikor végeztem az előző műszakommal, mindenre gondoltam volna, csak erre nem. Nem gondoltam volna, hogy Carlos valamelyik új embere megtalál egy tablettával, nem gondoltam volna, hogy valaki segíteni fog, ahogyan azt sem gondoltam volna, hogy a nap hőse privát táncot fog kérni, ami valami egészen másba torkollik majd. Csak le akartam feküdni aludni, kicsit megfeledkezni mindenről és pihenni. Napok óta nem pihentem rendesen, ma pedig már igazán szükségem lett volna rá. Valószínűleg most is szépeket álmodnék, ha nem kelt fel „Jerry”. Ehhez képest itt állok egy szinte ismeretlen férfival szemben, aki valami hirtelen ötletnél fogva úgy döntött, beáll a vendégek sorába, mielőtt kidobják a bárból. Le sem tudom venni róla a szemem, hiába erőlködöm. Csupán néhány pillanatig vagyok képes elfordítani arcomat, amikor rossz érzés tör rám. Nem sejtek sok jót. Szeretném elhinni, amit mond, hogy tényleg csupán kíváncsi, de ennél többet sejtek. Kihasznál, én pedig idióta módon hagyom. Tényleg ennyire hülye vagyok? Tényleg ennyire képes megbolondítani ez a hihetetlenül kék szempár, az ing, a kölni... az érintés? Lena, térj már érszhez! Nem tudok... Végül megadom a választ. Ködösen, hiszen nem áll szándékomban elárulni neki, miért dolgozom itt, de mégiscsak válaszolok. Úgy tűnik, megleptem a válaszommal. Nem erre számított. „Egy táncos, aki itt is akar lenni, meg nem is.” - Nem, nem akarok – vágom rá szinte azonnal, mert nem igaz, hogy itt akarok lenni. – De muszáj – muszáj, mert kell a pénz. Muszáj, mert tanulni akarok majd. Muszáj, mert Carlosnak nem lehet csak úgy hátat fordítani. Érzem a kezeit a derekamon, de továbbra sem veszem le róla a tekintetem. Kettős érzések tombolnak bennem: azt akarom, hogy elengedjen, de mégis melegség áraszt el, mikor hozzám ér. Tisztában vagyok vele, hogy csak kihasznál és akar valamit, de ez sem tűnik elég erős indoknak ahhoz, hogy ellökjem magamtól. Talán csak kicsit ki akarom élvezni a pillanatot. Talán teljesen elment az eszem. Vagy mindkettő. Utóbbi a legvalószínűbb. Nagyot nyelek, mikor magához von. El akarok húzódni, el akaro távolodni tőle, nem akarom ilyen közel tudni magamhoz. Ehhez képest meg sem mozdulok. Egy belső hang azt súgja, őrültségre készülök. Tisztában vagyok vele. Végül ajkaink összeérnek. Finoman, óvatosan. Lehunyom a szemeimet, nem reagálok semmit. Nem csókolom vissza. Tűrzőztetem magam. Nem lenne szabad engednem a csábításnak. Egyrészt Carlos miatt sem, másrészt a méltóságom miatt sem. Bár... a méltóságom már akkor odaveszett, amikor pénzért kezdtem vetkőzni hatvanas, ősz, pocakos férfiaknak. Kezeim végigsiklanak a férfi karjain, egészen a nyakáig. Finoman visszacsókolom. Érzem a szándékot, hogy ő ennél többet akar. Ajkai követelőzőek, rajtam viszont úrrá lesz a pánik. Elhúzódom, kibújok szorításából, eltávolodom tőle és hátat is fordítok neki. Mégis mit művelek? Egyik kezemmel az ajtónak támaszkodom. Kétségbeesve túrok a hajamba és nézek magam elé. Kezemet a kilincsen pihentetem meg. Ha most kimegyek, akkor valószínűleg az állásomat is elveszítem. Ha maradok, akkor még nagyobb őrültséget csinálhatok. Tekintetem elhomályosodik, könnycseppek folynak végig arcomon. Néhány mély lélegzetvégtel után felegyenesedem. Elengedem a kilincset és ellököm magam az ajtótól. Carlos tényleg ki fog nyírni. Minden erkölcsöt, normát, elvemet és a maradék, cseppnyi kis méltóságomat kútba vetve fordulok a férfival szembe és indulok meg felé gyors tempóban. Egy pillanat alatt átszelem a kettőnk között lévő távolságot és hozzá simulva csapok le ajkaira, legalább annyira követelőzően, ahogy ő próbálkozott az előbb. Egyik kezem karján siklik fel egészen a válláig, másikkal hajába túrva vonom még közelebb és közelebb magamhoz.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Ennek a napnak arról kellene szólnia, hogy segítek rács mögé juttatni Lopezt, és a nyavalyás bandáját, de eddig ami történt…bekerültem, az álcám is működőképes, de az áldozatokkal nem törődtem. Sokan haltak már meg az alvilági fickó miatt, legutóbb az egyik társunk veszett oda, de Lena…szegény mit sem tud a háttérben zajló eseményekről, és úgy mozgatják, mint egy bábut. Nem tudom, hogy még hányan lehetnek így a lányok közül. A tekintetéből süt az értelem, nem szívesen van itt, mégis a szavai megcáfolják a feltételezésemet. Az akarat és a kényszer nem járnak kéz a kézben, a megélhetési forrás nagy probléma a mostani világban, mégis nehéz tisztességes eszközökkel elérni az álmainkat. A barna hajú lány mondhatni ártatlannak tűnik, ebben a hitben mentettem meg az életét, és léptem közbe, nehogy elveszítse a józan ítélőképességeit. Bele se merek gondolni, hogy ezüsttálcán kínálnák fel annak a vadállatnak, hogy a kénye-kedve szerint kínozza meg. Lopez hírhedt a lányokhoz fűződő viszonyáról, é előszeretettel veti bele magát a játékok világába is, ahol a durva megnyilvánulások sem maradnak el. Például múlt héten találtunk egy nőt, akinek kihúzták az összes fogát…a testén ejtett sebekről már nem is beszélnék, mert elkap a rosszullét. A tekintetem a velem szemben állón időzik, és mérlegelek. Folytathatom a színjátékot, és akkor a végére elérem, hogy megbízzon bennem, vagy hagyom hadd történjenek a dolgok közöttünk, és akkor odaveszünk mindketten. Nem akar itt lenni, mégsem látom, hogy menekülne. Felállt az ölemből, és arrébb ment, de nem hagyta el a VIP termet. Mi járhat vajon a fejében? A kezeimet ott tartom a derekán, és állom a barna íriszei bűvkörét, viszont ha menni akar, nem fogom visszatartani. Nem sokszor fordult elő velem, hogy nem találtam a hangomat, de most mégis ez történik. Lena hatással van rám, és feléled bennem a védelmezőösztön. Az agyamra jótékony köd borul, és ezzel együtt vonom annyira közel magamhoz, hogy meg is érintsem az ajkaimmal az övét. Puhatolózom az elején, de aztán kezdek sürgetővé válni, ő meg az ellenpólusomként nem reagál. Egy ideig még csinálhatja ezt, de aztán megtörik. Nem éppen cica módjára, de hozzám dörgölőzik, és rám érez. Nem tart sokáig ez az egyesülés, mert megszakítja, és az ajtóig hátrál. A keze már rá is fog a kilincsre, de hezitál. - Lena… - szólítom meg, tudom, hogy kihasználtam őt, de nem állt szándékomban. Agyalok, hogy mivel tehetném jóvá, de az eszem azt súgja, a titkomat semmiképpen se fedjem fel előtte. A pillanat megszakad, és úgy fordul felém, hogy abból tudom…mindketten őrült döntést hoztunk. A mellei nekem csapódnak, az érkezése felülír mindent, mert ha az előbb kívántam, akkor mostanra már elveszítettem a képességemet is arra, hogy gondolkodni tudjak. Az ösztönök veszik át felettem az uralmat, és ugyanakkora hévvel viszonzom a kezdeményezését. Az ajkaink összeforrnak, elkapom, és felemelve a földről az ágyig hátrálok vele. A fenekemre érkezek le, miközben már szuszogva bújok a nyakához, és csókokkal hintem be az utat. - Meg fogunk halni.. – nyögöm ki, és a fogammal ragadom meg a bőre felső részét. Finoman súrolom a verőér felett húzódó hámréteget. Aaron a munkára kellene koncentrálnod!
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Még sosem csináltam ekkora őrültséget. Még sosem veszítettem el a józan ítélőképességemet egyetlen egy vendég társaságában sem. Még sosem volt egy vendég se ekkora hatással rám. Ha meg is fordult a fejemben hasonló őrültség, mindig egy pillanat alatt észhez tudtam téríteni magam. Megvolt rá a lehetőségem most is, hátat fordíthattam volna az egészenk és kimehettem volna az ajtón, de másképp döntöttem. Ha lesz valami következménye, márpedig valószínűleg lesz, vállalom a felelősséget. Követelőzve csókolom ajkait, amit ő azonnal viszonoz. Egyik kezem a vállán pihen, másikkal a hajába túrok. Lábujjhegyre állok és csípőmet az övéhez nyomom.Gerincemen kellemes bizsergés fut végig, szemeimet lehunyva élvezem a pillanatot. Mikor meglepetésszerűen felkap, apró nyögés hagyja el ajkaimat. Belemosolygok a csókba, de egy pillanatra sem húzódom hátrébb. Kezeim a nyakára siklanak, lábaimmal átkulcsolom a derekát. - Az száz százalék... – szuszogom fejemet hátradöntve, hogy jobban hozzáférhessen a nyakamhoz. Hangos kélyes sóhaj tör fel mellkasomból, mikor fogait a bőrömön érzem. Szinte az egész testem beleremeg. Kezeimet mellkasára teszem, hirtelen eltolom magamtól. Néhány hosszú pillanatig őrjítően kék szemeibe nézek.Egy határozott mozdulattal az ágyra döntöm.Lassú mozdulatokkal fölé hajolok. Óvatosan megcsókolom az ajkait, az állát, a nyakát. Carlos, ha ezt megtudja, egészen biztos repülök innen. Ahogyan nekem is vannak elveim – mint például az, hogy ha tudom, hogy egészen nyilvánvalóan ki akarnak használni, abba nem megyek bele, vagy az, hogy vendégekkel nem csinálok semmi olyat, aminek később súlyos következményei lehetnek, vagy ennek a kettőnek a gombinációja – a főnökömnek is megvannak a saját szabályai. Nem nézné jó szemmel, ha kiderülne, hogy azárt ajtók mögött olyan történik, ami ellenkezik azzal, amit ő engedélyez. Még az a szerencse, hogy nincs bekamerázva a szoba, különben bármelyik pillanatban ránk törhetnék az ajtót. Ettől függetlenül utólag megtudhatja. Carlos utólag mindent megtud. Kezeimmel kitapintom inge nyakát, azon is a legfelső gombot. Kigombolon. Ajkaimat végighúzom a nyakán, egészen a gombig. Aztán a következő gombot is kigombolom, majd az azt követőt is. Minden egyes gomb után egy-egy forró csókot lehelek bőrére.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Minden olyan tökéletes lenne, ha meg tudnám őrizni a higgadtságomat, és kizárólag a feladatra koncentrálnék. Ma este el kell kapnom Lopezt, mert több ilyen lehetőségünk nem lesz, de ahelyett, hogy fejben keresném a megoldásokat, csak simán sodródom az árral, és az sem tűnik fel, hogy mekkora idióta vagyok. Nem a VIP teremben lenne a helyem, ahol a vendégek igénybe veszik a táncosokat, hanem a bárpultnál kellene ülnöm, és hallgatóznom, hogy Carlos és Lopez mikor kötik meg az üzletet. Nem tudom, hogy Lena-e a belépő ehhez, de mindenesetre az tuti, hogy nekem elmentek otthonról. Az előbb már azon a határon voltam, hogy fogom magam, és kisétálok, aztán hagyom az egészet, de most csak az a tuti, hogy elveszi az eszemet, és sóvárgok minden csókja után. Nem tudom, hogy hol kezdődik ő, és hol érek véget én, mert amint visszafordul az ajtóból, és rám támad, akkor nem marad más esélyem, csak falni a mézédes szirmokat, a fülébe suttogni ki nem mondott hazugságokat, és elhitetni vele, hogy az én karjaim között menedékre lelhet. Láttam a tekintetében, amit láttam, és kár lenne tagadni, hogy megfogott vele. Lena nem ebbe a lebujba való, úgy ragyog, mint a szénbánya közepén a csiszolatlan gyémánt. Mélyeket lélegzek, de az önkontroll elveszni látszik, és a testem rabja leszek. A csípőmre ültetem, és úgy mérem be az ágyat. A maradék józan gondolat is kiszáll a fejemből, és csak a percben létezem. Az alhasa nekem feszül, az ágyékom kemény, és ha nem dönthetem le…de aztán megszelídülnek a mozdulataim, és lefektetem az ágyba. A nyelvem lassan zongorázik végig a nyaka peremén, és szívja be a sós permetet, melyet a feromonok adnak ki. Megbolondultam, most jól esne, ha Owen fejbe vágna egy kalapáccsal, vagy simán egy esernyővel is. A kisasszony törleszkedik, és szabad utat enged a finom bőréhez. Megnyalom, és meghalok a kéjes nyögések armadájától. Zene füleimnek a belőle kiszökkenő bizonyíték. Magam alá húzom, és úgy mélyedek bele a szemébe. - Nem szabadna… - tűröm az egyik barna hajtincsét a füle mögé, amikor érdekes dulakodás hangjai jutnak el hozzánk. – Carlos erre… - valaki üvölteni kezd, és kitör a káosz. Azonnal észhez térek, és lehuppanok az ágyról, aztán odasettenkedek az ajtóhoz, és résnyire nyitom. Carlos két embere fogja közre a főnöküket. – Lopez felültetett, már meghalt Micha is… - két másodperc elég, hogy kijózanodjak, és becsukjam a nyílászárót. - Öltözz…nagy gáz van. – intek neki, és kibiztosítom a fegyveremet. Lopez nem fog eljönni, és ajándékba egy kis vérfürdőt küld. Nesze nektek…
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Hiába tudom nagyon jól, hogy őrültséget csinálok, már képtelen vagyok uralkodni magamon. Nem tudok józanul gondolkodni, se cselekedni. Szinte gondolkodás nélkül, csak a vágyaimra hallgatva teszem, amit teszek. Követelőzve, hevesen csókolom, épphogy csak levegőt venni húzódom el. Szemeimet lehunyom, teljesen átadom magam az élvezetnek. Nem foglalkozom a következményekkel. Csak arra gondolok, hogy nekem ez most jó. Önzőségem és saját vágyaim vezérelnek, de most az egyszer olyan jól esik azt tenni, amit a vágyaim diktálnak... Minden egyes érintése, minden egyes csókja egyre jobban megrészegít. Mellkasom ütemesen emelkedik és süllyed, apró nyögések törnek föl belőlem. Szavai szinte egyik fülemen be, a másikon ki. De kénytelen vagyok rájönni, hogy igaza van. Nem szabadna. Én is tisztában vagyok vele, hiszen megüthetem a bokámat, elég csúnyán, ha ez kiderül. - Tudom... – suttogom halkan, végigsimítva kezén. – De... – képtelen vagyok folytatni, hiszen valami felkelti a figyelmét. Valami, ami miatt fogja magát és lemászik az ágyról, egyenesen az ajtó felé veszi az irányt. Lassan felülök. Értetlenül és kicsit... na jó, nagyon csalódottan nézem, ahogy hallgatózik. Csak résnyire nyitja az ajtót, de így is hallani lehet a kiabálást. Érteni nem értem. Nem is figyelek rá. A lábam közötti lüktető érzéssel és a torkomat szorító gombóccal vagyok elfoglalva. Magamba roskadva ülök az ágy szélén. Valahogy nem érdekel, ki és miről ordibál kint. Itt folyamatosan megy a kiabálás. A főnökömnek más biznisze is van, ami miatt gyakoriak az összetűzések. Nem is reagálok hirtelen arra, amit mond. Olyan érzés, mintha minden felgyorsult volna, én viszont pont az ellenkezője. Jelen pilanatban képtelen vagyok lépést tartani a történésekkel. Igyekszem ép ésszel feldolgozni még az elmúlt néhány pillanatot és a koppanásomat, ami akkora volt, hogy lyukat ütött volna a földön, de nagyon nehezen megy. - Mi? – kérdezem halkan. Mi folyik itt? De most komolyan? Mi a fasz történik? Tekintetem a padlóra siklik. Képtelen vagyok felállni, vagy csak egyáltalán megmozdulni. Az agyam teljesen tompa, a végtagjaim elnehezültek. A gyomrom nagyjából borsónyi méretű. A fejemet lassan elönti a forróság. De ez most nem az a jó forróság, ami néhány perccel ezelőtt átjárta az egész testemet. Ez a mostani ez inkább a megalázottság miatt van, amit valószínűleg meg is érdemlek, ha egy vadidegennek képes lettem volna széttenni a lábamat.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
A tetteinknek következménye van, és bármennyire is igyekszem ezt észben tartani, valahogyan kicsúszik az irányítás a kezemből, és azon veszem észre magam, hogy az egyik táncos lányon fekszem, és a csókjaitól felforrósodott bőrömmel érintem a csupasz hámrétegét. Káromkodhatnékom van, nem szeretek kimozdulni a komfortzónámból, és csakis a pillanatban élni, de annyira elvette az eszemet, hogy nem voltam képes nemet mondani neki. A hazugságot én indítottam el, és csak sodródtam az árral, mikor bekerültünk ide a VIP terembe, de arra sosem gondoltam volna, hogy ilyen gyors váltáson esünk át, és összeölelkezve gabalyodunk össze, mikor odakint van az a rosszfiú, akit el kell kapnom, mert a társaim életéért felel. Túl nagy veszélynek tettem ki Lenát, holott csak egy órája ismerem, ha nagyon őszinte akarok lenni. Túlságosan könnyedén esek bele a hálójába, totálisan az ellenkezője egy ilyen múlttal rendelkező lánynak, mint aki normálisan űzi ezt az ipart. Okosabb, és kifinomultabb, talán kényszerből akart itt lenni, de a szavai mást sugalltak. Vezethetne a másik énem is, de a hangzavar nem ígér túl sok jót, és azonnal talpra szökkenek. A tekintetem a résnyire nyitott ajtón időzik kint, és azon morfondírozok, hogy jól hallottam-e, amit hallottam. Lopez nem ültethette fel az itteni tulajdonost, mert ha így van, akkor szimatot fogott, és nagyobb lesz a büntetése, mint előző alkalommal volt. Nem megy bele kétes üzletekbe, ahol rendőrök a beépített emberek. Carlos nem ismer személyesen, de nekem már jó pár infóm van arról, hogy miket is művel a háttérben, és mivel szórakoztatja a jó népet. Felmegy bennem a pumpa, de ha nem lépünk, akkor ma este véget érhet a dal. Halkan csukom be az ajtót, és fojtott hangon szólítom fel a barna szépséget, hogy szedje össze a holmiját, mert le fogunk lépni innen. Már a főnöke is menekül a nagy gerillákkal, én meg nem fogom itt hagyni veszteségnek ezt az ártatlant. Az első pillanatban még idegesebb leszek, de ahogyan találkozik a tekintetünk, észre is veszem rajta az értetlenséget. - Lena…mennünk kell. Nem vicceltem az előbb. Ne kelljen kérnem még egyszer. – keményebben cseng a hangom a kelleténél, némi fenyegetéssel fűszerezve, és ha magától nem ugrik, akkor odamegyek az ágyhoz, és én magam húzom le a felkarjánál megragadva. - Carlos menekül, fel lett ültetve mindenki. Nem tudom, hogy mi a jó büdös helyzet, de nem maradhatsz itt, és velem kell jönnöd. Kérlek, ne most kezdj el ellenkezni, mert kénytelen leszek ártalmatlanná tenni, és hidd el, hogy megteszem. – suttogom neki, de a kékjeim a türelmetlenségről árulkodnak. - Tudsz egy másik kiutat, ami nem visz vissza a bár térségébe? Mindent elleptek Lopez emberei. – tárgyilagosan kell megközelítenem az ügyet.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Képtelen vagyok felfogni, mi folyik itt. Kintről hangos kiabálás szűrődik be, közben a fejemben kavargó gondolatok foglalnak le teljesen. Tekintetem egy pillanatra az ajtónál hallgatózó férfira siklik, aztán a földre. Nem tudok megmozdulni. Nem is akarok elmenni innen. Legszívesebben bebújnék az ágyba, magamra húznám a takarót és reggelig ki sem mozdulnék. Nem értem, miért kéne sietnem, ha nagy gáz van. Megesik, hogy balhé van a klubban, de az a lányokat nem szokta érinteni. Értetlen arccal nézek Aaron felé. Az ágy szélére csúszom. - Nem úgy tűnik, mintha kérnéd – vetem oda hirtelen, gondolkodás nélkül. Dühös vagyok rá, ezek után pedig pont nincs kedvem azt csinálni, amit ő mond nekem. Ki ő, hogy azt higgye, úgy pattogok, ahogy ő csettint? Ha ő is benne van a szarban, ami miatt annyira menni akar, menjen, nem érdekel. Tiltakozásom eredményeként karomnál fogva rángat fel az ágyról. Amint tudom, kiszabadítom magam a tartásából. Kifejezéstelen arccal hallgatom, amint azt ecseteli, kénytelen lesz ártalmatlanná tenni. Mégsem olyan kedves, amilyennek mutatta magát. De ha ő így, hát én is így. - Tudok – felelem röviden. Közelebb lépek hozzá, kezeimet a vállára helyezem. – Viszlát, seggfej! – közlöm vele mosolyogva, majd lendületből ágyékon térdelem, amilyen erősen csak tudom. Ellököm magamtól, majd a szoba túlsó felébe rohanok. A falon csüngő kép oldalán húzom végig a kezem. Hamar megtalálom a kis pöcköt, amit meghúzva a falat padlótól plafonig díszító bőrmodulok egyike kipattan a helyéről résnyire. Az ajtó mögött kicsi, keskeny lépcső vezet a hálószobák felé. A túloldalon már nagy a hangzavar, ezt tisztán lehet hallani. Pánikolnak a lányok. A szobákhoz érve óriási káosz fogad. - Lena, mi történik? – ragadja meg hirtelen Hannah a karomat. - Fogalmam sincs, de mindenki tűnjön el a hátsó kijáraton. - Micsoda? - Csak vigyél ki mindenkit – válaszolom gyorsan, aztán a szobám felé indulok. A szekrényem elé érve sietősen kikapok egy felsőt és egy farmert és belebújok egy cipőbe. Az éjjeli szekrényből kikapom a telefonomat és egy borítékot, amiben némi spórolt pénz van. Mindkettőt a hátsó zsebembe mélyesztem. Más most nem fontos. Az ajtómat kitárva látom, ahogy a lányok már mindannyian a hátsó kijárat felé sietnek. Nagy a tömegnyomor, mert szűk a folyosó és sokan vagyunk. Megvárom, amíg mindenki elhalad előttem. Végül Hannah mellé lépek a sor végére. - Mindenkit összeszedtél? - Mindenkit, de mi a franc folyik itt? Már Carlost se találtam. - Nem is fogod, ő is lelépett – válaszolom a fejemet csóválva.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Lena szép lány, és mellé még okos is. Nem feltétlenül az a kategória, akit hülyére lehet venni, de most külön örülnék neki, ha nem kellene magyarázkodnom, mikor arra kérem, hogy öltözzön fel, és tűnjünk el innen, mert nem lesz kiút. Lopez emberei könyörtelenül, válogatás nélküli mészárlást fognak végezni, és nem hagynak egyetlen szemtanút sem. Carlos át lett ejtve, és bizony, nem a „lányai” életét fogja menteni először, hanem a sajátját. A tekintetem elvezetem az ajtóról a barnaságra, és türelmetlenül ecsetelem el neki, hogy nincs időm prédikálni. Megunom, hogy az ágyon téblábol, és még mindig nem mozdul. A fegyveremen kellene már, hogy járjon a kezem, de most nem túl finoman rántom fel őt az ágyról, hogy vegye a lapot, ez már nem kérés, hanem parancs. - Nem is kértem. – az ujjaimat a csuklója köré fonom, és elhúzom a fekvőhely közeléből, de aztán megint következik a bizalmatlankodás, de most már elég durva üzemmódba kapcsol. Rángatózik, és valahogyan kiszabadul, pedig csak jót akarok neki, és nem akarok az életére törni, bár ez kívülről aligha hihető el. Törékeny ujjai a vállamon pihennek meg, és lök rajtam egyet, aminek az lesz eredménye, hogy szépen ágyékon térdel. Feljajdulok, és négykézlábra ereszkedem, a legértékesebb szervemet védve. Még a könnyeim is kicsordulnak ettől, de még annyit látok, hogy a szoba másik végére rohan. - Lena várj… - tartom fel fehér zászlóként a karomat, de elmozdít valamit, és feltárul egy titkos ajtó. - Ó, hogy a… - káromkodom el magam hangosan, de vajmi kevés esélyem van, hogy utolérjem őt. A lépcső felfelé vezet, így az jut eszembe, hogy talán a hálók felé menekül, de nem lehet annyi esze, hogy belesétáljon a koszfészekbe. Némi halk szenvedés után tápászkodom fel a földről, és elbotorkálok az ágyig. Most valóban az anyám szavai rémlenek fel, miszerint ne kezdj ki egy olyan lánnyal, aki okos is, mert így járhatsz. Gyönyörű, hogy nem bírtam itt tartani, és az egész játék az ő védelme miatt ment le közöttünk. A folyosón egyre hangosabb a párbeszéd. Mire rájövök, hogy mi történik, már rám is törik az ajtót. - A kurva… - vetődöm az ágy mellé, és lövök is vaktában, de nem sok mindent látok. A seggre esés még jobban arra sarkall, hogy húzzak el innen, és értesítem Owenéket is, hogy baj van. Az egyik tagot eltalálom, de a másik elől már nem menekülhetek. Az oldalamat súrolja a lövedék, mikor rávetődöm a képre, és a pöcöknek hála feltárul előttem is a lépcsősor. Kettesével szedem a fokokat, és török be a privátszférába. A tekintetem gyorsan hordozom körbe, és már megyek is tovább, de egyre nehezebben megy. A folyosó másik végén megtekintek két alakot, és az egyikük Lena. - Várj… - szorítom a gyomromat, miközben lecsúszok. – Lena….rendőr vagyok. Az istenit…nem akarlak titeket bántani. – kiáltok utána, de már a földön is vérfoltokat hagyok.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Egy pillanatra megtorpanok, mielőtt elindulnék a lépcsőn. Vállam fölött hátra pillantok a földön térdelő férfira. Kis habozás után viszont megindulok a hálószobák felé. Hallom a túloldalt a lányok jajveszékelését, a privát szoba felől pedig fegyverek hangos dördülése szűrődik be. Hirtelen megállok, mindkét kezemmel erősen a lépcső mellett végigfutó korlátot markolva. Mintha óriási gombóc lenne a torkomban. Kiráz a hideg, de közben érzem, ahogy egy izzadtságcsepp gördül végig a halántékomon. A légzésem szaporább, az agyam pedig lüktet. Ha Aaron megsérül, vagy... vagy még rosszabb, az az én hibám. A gondolat megrémiszt. Annyira, hogy képtelen vagyok továbbmenni. De muszáj lesz. Nem mehetek már vissza. Nyelek egy nagyot, veszek egy mély levegőt és a velem szemben lévő ajtó felé közeledek. A túloldalt már nagy a pánik; a lányok össze-vissza rohangálnak, ki jobbra, ki balra. Hannah tűnik a leghiggadtabbnak, pedig az ő szemeiben is látszik a pánik. Amíg ő kifelé tereli a lányokat, én addig a saját szobámban igyekszem összeszedni magam; felhúzok egy nadrágot, egy pólót, megamhoz veszem a telefonomat és a pénzemet. A cipőmbe bújva megfogalmazódik bennem a kérdés: Vajon Aaron rendben van? Ismét az az érzés kerít hatalmába, ami a lépcsőn is. Félek, hogy történt vele valami, valami rossz. Azon kapom magam, hogy remegő kezeimmel próbálom betűrni a cipőfűzőmet, de nem megy. Szörnyű bűntudatom van, ami miatt otthagytam Aaron-t a VIP szobában. Egy pillanatra lehunyom a szemeimet. Mély levegőt veszek, igyekszem összeszedni magamat. Remegésem szép lassan alább hagy. A folyosóról érkező tömeg zaja rángat vissza gondolataimból a való világba. A szobám ajtaja felé indulva gyorsan a zsebeimhez kapok, hogy valóban nálam van-e a telefonom és a pénzem. A kezem a kilincsen pihen már, mikor visszafordulok körbenézni még egyszer. Nagy sóhajtás után végül kinyitom az ajtót. Látom, ahogy a lányok egymást lökdösve szaladnak a hátsó kijárat felé. Egyesével tűnnek el a folyosó végén, fordulnak balra, hogy épségben és minél gyorsabban elhagyhassák a helyet. A sor végén Hannah mellé lépek. Nem érti a helyzetet, de az igazat megvallva én sem. Fogalmam sincs, mi folyik itt, de tényleg hatalmas gáz van. Carlos is lelépett, valószínűleg egy fekete SUV-ben tapossák éppen tövig a gázt, hogy minél messzebbre vigyék innen a főnököt. - Hova vigyük a lányokat? – kérdezi Hannah, hangjában pedig tisztán hallható a kétségbeesés. - Fogalmam sincs – válaszolom elcsukló hangon. – Talán Madison... - Madison már hónapok óta nem dolgozik itt, ráadásul utál minket. - Van jobb ötleted? – szegezem neki a kérdést, karjaimat széttárva. - Nincs – csóválja fejét. – Akkor Madison – bólogat Hannah. A hátam mögül hangos ajtócsapódásra leszek figyelmes, valaki pedig a nevemen szólít. Szinte egyszerre fordulunk hátra a kolléganőmmel. - Aaron... – gondolkodás nélkül fordítok hátat a biztonságot garantáló menekülési útnak és indulok meg a férfi felé. - Lena, teljesen elment az eszed? – kiabálja utánam Hannah. Azonnal kiszúrja a szememet a férfi ingén ékeskedő vérfolt. Ismét az az érzés fog el, ami a lépcsőn is. A torkomban, mintha óriási gombóc lenne. Tekintetem elhomályosodik a kicsorduló könnyektől. Az én hibám, hogy megsérült. Hannah érintése térít észhez. - Ismered ezt a fazont? Egy rendőrt? Gyere már, mennünk kell – próbál elrángatni a kijárat felé. - Nem hagyom itt. - Mi van, megőrültél? - Nem hagyom itt! – förmedek rá a kelleténél talán kicsit vehemensebben Hannah-ra. – Ha nem akarsz segíteni, akkor állj félre – mintha farkasszemet néznénk, egyikünk sem kapja el a tekintetét a másikról. Hannah sóhajt. - Egyedül úgysem tudnád kitámogatni – válaszolja szemeit forgatva. A következő pillanatban mindketten próbáljuk erőnket megfeszítve Aaron-t támogatni a kijárat felé. A szűk folyosó végén balra fordulva látjuk, hogy a lányok már mind kijutottak. Már csak nekünk kéne minél hamarabb elhúzni innen a csíkot..
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Minden energiámmal arra kellene fókuszálnom, hogy elkapjam Lopezt, de a kis trónbitorló mást küldött maga helyett, ezzel kockára téve az itt dolgozók testi épségét, és nem számít, hogy mennyi veszteség lesz, neki fölénye származik belőle, és így már nemcsak a környéken, de a kerületben is ő lesz a góré. A drog úgy burjánzik szét, hogy mire észrevenné az ember, már ő is részese lesz annak. Az utcákon kiskorú gyermekek árulják a szereket, nem érdekel senkit, hogy ezzel a nyomorba döntik magukat, és a sorsukat pecsételik meg. A jövő generációja pusztulásra van ítélve, és ekkor jut eszembe az öcsém is, aki mostanában kapott rá a keményebb cuccokra. Nem tagadja az otthoniak előtt sem, hogy be van tépve, vagy, hogy napokra kimarad. Owen az új főnököm, és egyben a barátom is, még szoknom kell a helyzetet, mert előtte társak voltunk. Itt ez a küldetés, ere kellene koncentrálnom, de amikor Lena kilép az ajtón, és magamra hagy, akkor kicsit elveszek. Nem szokásom ebből bajt kreálni, de nincs segítség, Owen a jelemre vár, de azt hogyan adjam le, ha itt vagyok ebben a kicseszett VIP teremben? Az álcám nem fog számítani, simán le fognak puffantani, ha nem vagyok gyorsabb, és a fejemben cikázó gondolatok hamarabb érnek utol, mint gyaníthattam volna. Az ajtó kitárul, és sortüzet adnak le felém, de még időben kapok észhez, hogy elvetődjek, de még így sem járok sikerrel. Az egyik golyó súrol, vagy elhalad mellettem, de most nincs időm ellenőrizni a sérülésemet. Az agyam üresjárat, és lövök amerre látok. Némi harc árán, de leterítem a tagot, és még van remény, hogy élve megússza ezt a kalandot. A festmény mellé botorkálok, és keresem a kiutat, mint az előbb Lena, és meg is lelem a kis kapaszkodót. Az út kitárul előttem, de a lépcsősor hosszú, és kezdek gyengülni. Az előbb még nem szédültem, de most jól látszik, hogy nemcsak súrolt az a golyó, hanem el is talált. A hasamon átüt a vér, és félek, ha nem érem el a szobát, nekem befellegzett. A vártnál jobban bírom a kiképzést, és feljutok a kis semleges hálótérbe. Minden fel van bolygatva, a szekrényből ki van pakolva, az ágynemű gyűrött, de sehol senki. A pillanat elsuhan, és hallom a mögöttem lévő párbeszédet, ezért tovább kell mennem. A folyosóra kiérve egy kisebb hangzavar fogad, de már alig bírok talpon maradni. A falnak vetem a hátamat, és meglelem az eltűnt nőszemélyt is. Lena a társaival együtt menekül, a lányokat terelgeti. Már nem sok időm van, hogy utána szóljak, de megteszem, és ekkor találkozik a pillantásunk. Összegörnyedek, és a kezemmel fogom fel a sérülésemet, mikor lecsúszom a padlóra. Az igazság egy részét el is regélem neki, hátha ezzel tiszta vizet önthetek a pohárba, és segít nekem. A hezitálást nem tudom figyelemmel kísérni, mert előrebicsaklik a fejem, de még hallom, hogy mi a vita tárgya. Nem akarom meggyőzni őket, de valóban megérdemelném, hogy kijussak, és ekkor megérzem a két kéz támogatását az oldalamon. - Lányok…ki kell jutnunk. – nyögöm ki, és a fegyverem majdnem leesik. - Lena…fogd meg, ha jönnek utánunk, akkor lőj…és ne gondolkodj. – utasítom egyre gyengébb hangon, és bízom benne, hogy nem fordul ellenem. - Ez nem lesz olyan könnyű Lena. – a mellette álló lány, aki a másik oldalról támogat még jobban a hónom alá nyúl, és elkezd vonszolni, így egy kisebb várcsíkot húzok a padlón. - Ezért…tartozol nekem. Hova vigyük? – mormolja, de nekem már összefolynak a beszélgetés részei, mire megérzem a friss levegőt. - Ha…lenne…egy kreolbőrű pasi….raszta hajjal….meneküljetek… - nyögöm ki, és vért köpök magam elé. – Lopez mindenkit ki fog végezni, aki bent maradt, és nem kegyelmez. – ha elengednek, akkor a fal mellett keresek menedéket, hogy meg tudjam tartani a testsúlyomat a jobbommal.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
- Biztos, hogy Madisonnál biztonságban leszünk? – kérdezi Hannah aggodalmaskodva. Néhány pillanatig csak szó nélkül nézek rá. Az agyam folyamatosan kattog: hol Aaron jár az eszemben, hol pedig az, hogy csak élve kijussunk innen. - Fogalmam sincs, Hannah – förmedek rá hirtelen, minden előzmény nélkül. – Fogalmam sincs. Talán igen, talán nem. Nem tudom. Annyi a biztos, hogy Carlos rohadtul lelépett, a VIP szobáknál meg már lövöldöznek. Ez mind kurvára biztos. Sőt, az is biztos, hogy otthagytam egy fickót, aki valószínűleg már a saját vérében fürdik – fejezem be fennhangon. Csak akkor veszem észre az arcomon végigcsorduló könnycseppeket, mikor már az államhoz értek. Gyorsan megtörlöm az arcomat. – Nem tudom, Hannah – csóválom meg a fejemet már sokkal nyugodtabban. – Nem tudom... Én... Nem tudom... - Oké, nyugi, nyugi – magyaráz a szemembe nézve, közben kezeit a vállamra teszi. – Minden rendben lesz – mikor észreveszi, hogy kerülöm a tekintetét, egyik kezével az állam alá nyúl. – Minden rendben lesz – hangja nyugtatóan hat rám, már közel sem vagyok olyan ideges és ingerült, mint egy-két perccel ezelőtt. Veszek egy mély levegőt. - Menjünk – bólintok és a biztonságot jelentő kijárat felé indulunk. Nem sokkal később hallom meg a hátam mögül, hogy valaki a nevemen szólít. Ismét elhomályosodik a tekintetem, könnycseppek záporoznak végig arcomon. Hamar a férfi mellé érek. Leguggolok, hogy alaposan szemügyre vehessem az ingén ékeskedő foltot. Vér. Az ő vére, az én hibám. Mintha hatalmas gombóc nőne a torkomban, ahogy végignézek a férfin. Miattam került ebbe a helyzetbe, miattam sérült meg, miattam fog itt elvérezni, ha nem visszük ki innen nagyon gyorsan és hívunk egy mentőt. Miután meggyőzőm Hannah-t, hogy nem hagyom itt, ketten támogatjuk fel Aaron-t. - Ezzel nem mondtál újat – egyet értünk abban, hogy ki kell jutnunk. Ez tény. Viszont az is tény, hogy nagyon nehéz a fickó, még így kettőnknek is. A sérvműtétemet ő állja, feltéve ha élve megússzuk ezt. - Mi? – nézek elkerekedett szemmel a fegyverre. A szívem olyan hevesen dobog, hogy majd kiszakítja a mellkasomat. Sosem gondoltam volna, hogy olyan helyzetbe kerülök, amikor nekem kell fegyvert fognom valakire. Erre eléggé alkalmatlan vagyok. Még egy légynek sem tudnék ártani. Szó szerint. Kicsi koromban, amikor egy pók volt a szobámban, sikítozva rohantam a szüleimhez, hogy HATALMAS pók van a szobámban, amit nekik kell eltaposni (hatalmas = nagyjából három centis, de esetenként volt az négy is). De ez most teljesen más. Itt nem egy póknak kell most ártanom, hanem az életünk múlik rajta. Remegő kezekkel fogom meg a fegyvert és az ujjamat óvatosan a ravaszra helyezem, miközben igyekszem folyamatosan Aaron-t támogatni. - Csak lábon ne lődd magad – jegyzi meg csipkelődve Hannah. Ha lenne szabad kezem, az arcába nyomnám a középső ujjamat, de jelenleg eléggé elfoglalt vagyok. Tisztában vagyok vele, hogy tartozom ezért neki. Ő szíve szerint otthagyta volna a férfit a folyosón. Hannah kedves lány, de ha a saját bőréről van szó, akkor gondolkodás nélkül képes átgázolni a többi emberen. Nyilvánvaló, hogy ezt a kivételes alkalmat, meg kell majd hálálnom neki valahogy. - Ki innen – közlöm vele a nyilvánvalót. – Ki kell vinni majd a sikátorból is az utcára. A tömegben azért nagyobb biztonságban leszünk – zihálom gyorsan. Mikor az ajtóhoz érünk, ütemes lépteket és hangos kiabálást hallok a folyosó túlsó végéről. Ösztönösen igyekszem gyorsabban szedni a lábaimat. Kirúgom a nehéz vasajtót, amin oldalazva támogatjuk ki Aaron-t. Közben két fickó jelenik meg a folyosó végén. - Basszus – sziszegem a fogaim között. Tekintetem a fegyverre siklik. A kezem remeg. Az egyik fickó pont úgy néz ki, ahogy Aaron leírta: fekete bőrű és raszta. Az ajtó ugyan csukódik, de a folyton kisebbedő résen látom, amint mindkettő a magasba emeli a pisztolyát. Nekem is pontosan ezt kéne tennem, de képtelen vagyok. Hannah csapja be előttem az ajtót, a golyók pedig hangos csapódással érintkeznek a tömör fémmel. A következő pillantban már a vállamat rázza a nő. - Térj már magadhoz és segíts! – a katalmas szemetest akarja az ajtó elé tolni. Egy mély lélegzettel térítem magam észhez, hogy Hannah segítségére tudjak sietni. A pisztolyt a nadrágom hátuljába tűröm. Erőlködve ugyan, de végül sikerül a szemétgyűjtőt az ajtó elé tolni. Ezután már csak dörömbölés hallatszik bentről. - Ez feltartja őket egy darabig – sóhajt a nő csípőre tett kézzel. Bólintok. Még mindig le vagyok lassulva. Nem tudom, mi van velem. Legszívesebben befeküdnék egy puha ágyba, magamra húznék egy takarót és sírnék, amíg el nem alszom. Gondolataimból a dörömbölés rángat vissza a valóságba. - Aaron – suttogom halkan. Amint észbe kapok, a férfi mellett termek. – Mentőt kell hívnunk – már nyúlok is a zsebembe a telefonom után. Hiába próbálom feloldani, természetesen le van merülve. Dühösen súllyesztem vissza a készüléket a hátsó zsebembe. – Add a telefonod és gyere közben. Itt nem maradhatunk – ha hagyja, akkor hóna alá nyúlva próbálok segíteni neki a haladásban. - Mit csinálsz, Lena? – kérdezi Hannah széttárt karokkal. - Vidd a lányokat Madisonhoz. - Micsoda? Azt akarod mondani... - Csak csináld, majd megyek! – förmedek a nőre, aki végül hátat fordít nekünk.
astra; bb — it was great at the very start, hands on each other, couldn't stand to be far apart, closer the better. now we're picking fights and slamming doors, magnifying all our flaws and I wonder why, wonder what for why we keep coming back for more.
• you are my sunshine, my only sunshine, you make me happy when skies are grey. you'll never know, dear how much i love you, please don't take my sunshine away ☆
Nem így terveztem ezt a mentőalakulatot, hogy közben én sérülök meg, és azon aggódom, hogy ép bőrrel kijussak erről a nyamvadt helyről. Lena elcsavarta a fejemet, és még annyi időm sem volt, hogy felfogjam, hogy mire készül. A VIP teremben már kiiktattam egy tagot, de eltalált, és azóta csak azon kattogok, hogy felérjek az emeletre, és onnan el a kijárathoz. A kis hálóban a személyes holmikon kívül már nem sok mindent találok. Úgy döntök, hogy ideje elhúzni, de ekkor tudatosul bennem, hogy a golyó nem súrolt, hanem eltalált, és úgy tűnik, hogy a vérem amolyan irányadó is lesz, ha nem sietek. A köztes folyosóra érve még elkapom a menekülő csapat egy részét, és közöttük azt a lányt, akivel még egy órája majdnem lefeküdtem. Erőtlenül suttogom a nevét, és árulom el a titkomat, hogy rendőr vagyok. Bizony, ez már nem gyerekjáték, és szükségem van egy segítő kézre. A gondolataim lelassulnak, és megfáradva dőlök neki a falnak. A lábaim nem bírják, és muszáj lepihennem, de azt is tudom, ha most megadom magam a gyengeségnek, akkor nekem lőttek. Nem számítok rá, hogy visszajön, és leguggol mellém. A szerepcsere nem a legjobb, de bízom benne, hogy Lenának van valami terve a kijutásra, mert nekem nem sok. A felállításom is időigényes művelet, de a lányok küzdenek. Még magamnál vagyok valamennyire, de az tuti, hogy ezután csak úgy nem engedhetem el Lenát, mert túl sokat hallott, és céltáblát csinálhatok belőle ezzel a kis bakival. Owen ki fog nyírni, ha mások nem teszik meg, de erre még gondolni sem szeretnék. Veszek egy mély levegőt, és eldarálom neki, hogy használnia kell a fegyveremet, ha lövésre kerülne sor. A többiek már régen elmenekültek, és ki tudja, hogy merre jár Carlos is. Megfigyelés alatt kellett volna tartanunk, de tuti valami hülye okkal be fogom vinni az őrsre, és kihallgatom őt is. Ízekre szedem ezt a társaságot, csak maradjak életben. - Muszáj lesz, ha úgy alakul. Remélem nem félsz. – lihegem, és spórolok a levegővel is. A másik csaj humoránál van, és adnék neki egy piros pontot, hogy ilyen jól kezeli a helyzetet, de azért látom Lenán, hogy neki ez idegen, és nem igazán akarna kárt tenni másban. - Az életünk a tét. – hangsúlyozom ki, hogy megértse, nem viccelek. Az ajtónál aggodalom suhan végig a kékjeimen, mert túl erős a nyílászáró, és még engem is tartaniuk kell, de ekkor még egy utolsó rúgás, és kint vagyunk. A friss oxigéntől megkönnyebbülök, és el is mosolyodnék, de a folyosó végén feltűnnek a kétes alakok. - Ne gondolkodj, lő. – köpök egy adag vért a földre, de ekkor elkezdenek arról csevegni, hogy a kukát tolják eléjük. Nekem édes mindegy, de ne essen bántódásuk. Megküzdök a démonjaimmal, és még ébren tartom magam, de érzem, hogy a sötétség sokkal csábítóbb. - Nem fogja feltartani őket annyira. – pillantok rá, de már hideg veríték folyik végig a hátamon, és félek, hogy kifutunk az időből. - Nem kell mentő… - utasítanám el, de látom, hogy már a telefonjáért nyúl. Nem sikerül neki tárcsáznia, mert remeg a keze, és meg tudom érteni, hogy ez így elsőre sokk. - Nem hívhatsz fel senkit…értettél? – komolyan merülök el a szeme világában, amikor a hónom alá nyúl, és lépésekre késztet. A két lány párbeszéde gyorsan lezajlik, én meg megpróbálom a testsúlyomat áthelyezni a másik lábamra. - Van egy…hely a közelben. Ott van egy doki…rendben? Két sarok délre. Elég, ha a Bennettet mondod. – nyögöm ki, és ha tetszik, ha nem, de muszáj elindulnunk. Az ajtó már nem tart sokáig. A sikátorból alig érünk ki, már hallom is, hogy megadja magát. Körülnézek, hogy merre mehetnénk, és megakad a tekintetem egy templomon. - Oda…most. – mutatok előre, és ha szerencsénk van, akkor időben érünk el oda, mielőtt kikanyarodnának a sikátorból. - Uram… - megragadom a kezét Lénának, és a nagy tölgyfaajtón rántom be éppen egy esküvő közepére. A szertartás éppen annál a résznél tart, mikor fel lehet szólalni a nász ellen. - Öhm…bocsi…mi nem… - nyögöm ki már gyöngyöző homlokkal, és a hátsó padsorba húzom le magam mellé. A fejemet előredöntöm, és hiperventillálok.
{ All you do is let me down you pick me up
and drag me around like a rag doll I sew myself together again
But for some reason I can't help myself no I just can't help myself }
★ lakhely ★ :
Brooklyn
★ :
★ idézet ★ :
Oh brother, we'll go deeper than the ink Beneath the skin of our tattoos Though we share the same blood You're my brother and I love you that's the truth..
Kezdőlap
• 711 • 
