Magasság, alkat: 182 cm, átlagos testfelépítés, endomorph alkat
Testsúly: ~80 kg
Hajszín, szemszín: sötétbarna, hazel
Vércsoport: 0 negatív
Apja neve és foglalkozása: Adam Winthrop Rockefeller (1962), szenátor
Anyja neve és foglalkozása: Cordelia Mellon Rockefeller(1965), a Rockefeller Akadémia igazgatónője
Testvérek száma: 3
- Judah Winthrop Rockefeller (1987)
Az Amerikai Egyesült Államok Tengerészgyalogságának alezredese
- Cain Nelson Rockefeller (1999), N/A
Testi fogyatékosság(ok): 4 lábujj a jobb lábon, mert az egyiket levágta egy fekete mamba (Dendroaspis polylepis) harapása után
Mentális betegség(ek): N/A, titkosított
Allergiák: N/A, titkosított
Függőségek, szenvedélybetegségek: Marihuána, kokain, ópium, nikotin, alkohol, kávé, Nutella
Büntetett előélet: Nincs

** Titkosított akták**:

A pestisdoktor
Már a tökömfüttye se tudja, hány napja is vagyunk ebben az „idilli” brit kisvárosban, de ha a sarki közértben nem lehetne kapni Nutellát, akkor ölnék is, eskü. Minden úgy kezdődött, hogy családi kirándulásra jöttünk erre a nyirkos szigetre. A szokásos napi rutin után lazulni vágytunk, ezért este kiruccantunk és beültünk valami fura nevű pubba a tesóimmal. Iszogattunk, mint minden normális és kevésbé normális srác a környéken, élveztük a szabadságot, meg a részeg brit bulák fenékriszáját. Épp az egyik bugyijába csúsztattam be az amcsi zöld bankómat, mikor arra lettem figyelmes, hogy valami részeg huszadrangú lófaszjóska csapkodja az asztalunkat és pattog, mint kecskeszar a deszkán. Felhúzott szemöldökkel néztem rá, szabályosan vörös volt a feje az idegtől. Állítólag megbámultuk a csaját.
- Nézni még szabad nem? Minek riszálja a seggét, ha nem akarja, hogy utána nézzenek? - tettem fel a logikus kérdést.
- Keressen másik állást akkor, ne a rúdat markolja. - követte a javaslatom, mire már lendítette is az öklét, hogy elhallgattasson. Erre akkorát kapott a szeme alá Judah jóvoltából, hogy tán még egy foga is kiesett. Nem hittem volna, hogy ebből az egy ütésből aztán lesz némi félreértés. Judahnak meg szabadságvesztés. Igaz, nem sokáig tartott, de a bratyótól könnyes búcsút kellett vennünk aznap éjszakára. Égő bagóval a számban csomagoltam össze a bőröndömbe, gondoltam megússza majd egy kis pénzbírsággal, mert még csak nyolc napon túli se volt az a monokli, leszámítva a fogat, ami tulajdonképpen pótolható volt. Majd kap valami gyémánt vagy aranyfogat, mint a fuxos bronxi fekete rapperek. De baszki, nem így történt.
Judah ugyan hazaesik másnap, mert a fater kilobbizta a sittről, de egy pár perces hatásszünet után közli a tényállást, miszerint valami nagyhatalmú bíró fiát sikerült kiütni a buliban és ezért kellett dutyiban töltenie az éjszakát és még fél napot is. És mivel nem tetszett neki a vendéglátás és jogosan jogtalannak tartotta a büntetést is, így lazán a bíró két szeme közé köpte a csulát. Nem is ő lenne egyébként. Széles vigyor terpeszkedik rá az arcomra a mondandóját hallva. A csularöptetés természetesen kiverte a biztosítékot a bíróban és feljebb vitte volna az ügyet, ha drága jó apánk nem avatkozott volna közbe és nem zsírozta volna le a dolgokat. Nem tudom, mivel vette rá hallgatásra a kutyát, de ki akarom deríteni.
- Mi fasz? - esik ki a számon azután, hogy lehervadt a vigyorom.
- Azért mert homlokon csuláztad a bírót? Kajak? Ne baszd már! Egy Rockefellerrel így nem baszakodhatnak! - válaszolom és már meg is fogalmazódik a fejemben a bosszú terve.
- Ma délután dolgom lesz. - …mert egy bíró fiát fogom szarrá abálni. Persze a mondat másik felét már csak gondolatban teszem hozzá. Mivel én vagyok az, aki miatt Judah a rácsok mögött töltötte az éjszakát, így az én feladatomnak is érzem a családunkat ért sérelmeket megtorolni, de úgy, hogy többé eszébe se jusson az illetőnek velünk baszakodnia. Nem elég az apja torkát megszorongatni, én többet akarok. Hogy folyjon az a cseszett vér. Nem vagyok egy felpumpált lufi, de gyors és fürge vagyok, az ütéseim pedig pontosak és jól ismerem azokat a pontokat az emberi testen, ahol elég egy nagyobb nyomás és összecsuklasz, mint a colstok. Talán rásegítek majd valami szúrófegyverrel is, bár kinyírni nem lenne szerencsés.
Aznap késő délután egy hátizsákkal a hátamon és a napszemcsis inkognitómban indulok meg valamelyik szupermarketbe, hogy rákészüljek az esti bulira. Kell a nutella. Elnyalok egy üveggel, az nálam energizerként működik. Ám mielőtt megkaparinthatnám az utolsó megmaradt üveget, egy kis taknyos, pisis kölök elcsaklizza előlem. Eltorlaszolom az útját föléje magasodva és épp arra készülök, hogy kicsavarjam a kezéből, ha kell erőszakkal is, mire az anyja és a vele beszélgető biztonsági szúrós szemekkel merednek rám. Sóhajtva utat adok a kis csirigli csipszarnak, majd dühösen távozom. A másik adrenalin forrás a harag nálam. Az befűt rendesen. Még a délután folyamán egy pápaszemes luvnya segítségével(aki bele van csapódva, mint vak ló a gödörbe) kiderítek egy, s mást a bíró fiáról, többek között azt, hogy fél a madaraktól egy gyerekkori rossz élmény miatt. Be is ugrik, hogyan fosathatnám be hashajtó nélkül. Beszerzek egy pestis doktor jelmezt a tipik csőrös maszkkal, cilinderrel és egy csuklyás köpennyel, majd miután már leszállt az éj és épp egyedül vánszorog részegen a csicskahuszár a menőnek tartott kocsijához, hátulról megkocogtatom a kretén vállait és amint megfordul, nem kegyelmezek neki. Soha senkit nem hallottam még olyan szopránban visítani, mint az a nyomorékot.
- Most már legalább tudod, hogy nem tanácsos mindenkivel baszakodnod. Add át üdvözletem apádnak is. - jegyeztem meg dolgom végeztével, miközben a cipő talpát lehúzom a nyakáról. Természetesen nem a saját cipőm van rajtam, hanem a szett része. Én mindenre gondolok, nem kell, hogy bármiből is azonosítani tudjon. Mindezek után fogom a jelmezt és elégetem a közeli erdő mélyén, távol a város zajától. Miközben ég a bizonyíték, lazán elszívok egy cigit az egyik fának döntve a hátam. Másnap reggel, a baconom és a nutellás palacsintám felzabálása közben Cain hangosan felröhög a helyi lapot a kezébe véve. A kezdőlapon a szalagcím eléggé hatásvadászra sikeredett.
- A bíró fiát agyonverte egy madár. Baszki Seth, ez a te műved? - vigyorodik el az öcsém.
- Ja. De eléggé szar a cím. Nem halt bele. És nem madár volt. Pestisdoki szerkó. De szerintem annyira berosált, hogy agyban már mindegy a nyomoréknak. A szanatórium jó hely lesz a számára, még irigylem is egy kicsit, jó lenne egyszer diliházban hesszelni. - felelem, majd folytatom a reggelim és lehúzom a maradék narancslémet.

A Sötét Herceg
Harapható füst leng körbe, mint Csernobilt a sugárzás a robbanás után. Nosztalgikus. Egyedül vagyok az üvegházam magányában. Most jól esik a csend. Ma már két temetésen vagyok túl, utóbbi kicsit érdekes volt, de láttam én már karón embert, szóval az, hogy élve temettük el szerencsétlent és utólag ki kellett ásni már mit számít? A bejárónőm már felszívódott, mint meleg húgy a száraz talajban. Mondjuk nem pofázik sokat, ez az egy nagy szerencséje, csak teszi a dolgát és lép is. Jólesően szívok a bódító tekercsbe, majd felveszem a skicc tollam és elkezdek a noteszembe firkálni. Már kezdek hozzászokni a síri csendhez, mikor valami neszezés rondít bele néma elmélkedésembe. Biztos vagyok, nem a bejárónő az. Talán betörőt kaptam? Vagy egy öngyilkos jelölt esett át a kapun? Kiroppantom a nyakam, majd komótosan felállok a kanapéról és nesztelenül megindulok a zaj forrásának irányába. Olyan vagyok, mint az árnyék. Egy lassú árnyék. Elvégre minek sietni, kapkodni?
Ahogy közeledek a behajtó felé, két sziluett rajzolódik ki előttem. Két hús-vér alak kering a kerti medence körül. Az egyik remeg, tuti szorong, szinte a számban érzem félelmének ízét. Hmmm...A másik elszánt és kíváncsi. De mindkettő hamvas és fiatal fruska, az tuti. Egyszer csak kilépek az árnyak közül.
- Kopp, kopp. Ki kopog? Itt senki. A csengőt azért ismeritek? - érdeklődöm meg felvont szemöldökkel a két csibére sandítva. Bár a kókadt virág csak annyira tűnik élőnek, mint én, amúgy nagyon gótikus a szerelése. A másik viszont olyan, mintha egy pasztel reklámból fingták volna ki. Még az illata is émelyítően édes. Viszont, ahogy meglát, kiszökik a vér az arcából, ami örömmel tölt el. Kérdésemre a vattacukor lány rámutat Hófehérkére, aki viszont ledermed és csak bámul engem pislogás nélkül. Farkasszemet nézünk egymással, de a ki pislog hamarabb versenyt úgyis én nyerem meg, mert szemezésben is jó vagyok.
- Ő az Molly, ő az! Álmaim férfija, a Sötét Herceg! - rebegi maga elé, miközben szemeiben csodálat gyúl felém. Utoljára a tavalyi comic conon láttam hasonlót, de az a történet sem végződött happy enddel, azóta is eltűnt személyként tartják számon az ürgét. Nem tetszett, hogy rám akart nyomulni, na. A jobb szemem sarkából csak annyit látok, hogy a pasztellány vadul kalimpálni kezd, majd pechjére belezúg a medencébe. Egyik szemöldököm feltolom a homlokom közepére. Miféle Sötét Hercegről karattyol a monokróm bula? A szöszi csibe csak nem fullad bele a medencébe, kimászik magától. Kár. De legalább a fehér ruhája átlátszóan rátapad formás alakjára merészen megmutatva a meredező bimbiket. Így már mindjárt jobban tetszik. Nyilvánvaló, hogy rólam dumálnak, de mintha ott se lennék.
- Az én fejem felett most bazira repkednek a kérdőjelek. Szerintem házszámot tévesztettetek, nem itt lakik a Sötét Herceg, hanem a következő utcában. - bökök a fejemmel a távoli utca felé. Pofámra derűs vigyor költözik eztán, közben beleszívok a magammal hozott jointba.
- Szóval, kiraboltok vagy csak álltok ott megszeppenve, mint két gülüszemű szobor? - érdeklődöm meg és valamiféle magyarázatra várok, mielőtt eldönteném, mit kezdek velük. Ketyeg az óra!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Mint mindig, most is le vagyok döbbenve azon, hogy mennyire átkozottul jól fogalmazol és egyszerűen nem tudok betelni veled. Imádtam olvasni a karakterlapod minden egyes sorát, sőt azt kívántam bárcsak ne lenne még vége. Seth szerintem egy nagyon ijesztő, de igazán jó és izgalmas karakter lett, akivel bár nem szívesen futnék össze -meg szerintem senki sem- de azért biztosan akad majd néhány őrült, aki mégis fog.
Aztán ott az a rész ahol bacont eszel nutellás palacsintával. Már nagyon készen álltam pár piros pontot adni az úrnak a nutella rajongás miatt, de azért a lómicsodának is van ám vége! Reménykedjünk benne, hogy valaki megtanítja majd az urat arra, hogy mi a jó, bár a csodákban nem hiszek. Seth nem éppen egy olyan karakternek tűnik akit bárki is a helyes útra tudna terelgetni, legyen szó bármiről. Őszintén szólva én imádom a karaktert, a stílusát, amit képvisel, ahonnan minden indult, érdekes egy férfit alkottál és nagyon kíváncsi leszek, hogy hogyan fogja az úr megállni a helyét a városban. Ám abban is biztos vagyok, hogy a lakosok már kevésbé fogják őt imádni és ezúttal az oldalon lévő többi karakternek kívánok sok szerencsét, nem neked (bocsi ). A közös meccsünket meg már alig várom, szóval nem is szaporítom itt tovább a szót, menj foglald be a nagy almát, ne gyilkolj le senkit és sok-sok baconmentes nutellát kívánok neked.  

Színt és rangot majd valamelyik csodás admin ad neked, addig is nyugodtan foglalózz és irány a játéktér!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!