Az első kérdés, amit egy politikusnak szegezne az ember, hogy „korrupt”? A válaszom nem, egyáltalán nem szorulok rá, a családom vagyonos.

Hogy korrumpálok e? Áh, dehogy! Eskü alatt sem vallanék ilyet. Csupán szívességet teszek a barátaimnak, ők pedig ezt viszonozzák valamilyen módon.

Nem az a fajta politikus vagyok, akinek a jelmondata, hogy „szavazz rám és felejts el”. Meghallgatom az átlagemberek véleményét, időt szakítok rájuk, de soha nem ígérek olyat, amit nem tudok betartani.

Kinek az érdekét képviselem? A kormányét, az üzleti világét, a dolgozó népét. Kicsit mindenkinek meg kell felelni, kicsit mindenkinek adni kell, kicsit mindenkinek engedni kell, hogy az ember talpon maradhasson.

Az a fajta ember vagyok, akinek a kapcsolatok jelentenek mindent. Szinte mindenhol van ismerősöm, majdnem mindenhová elér a kezem. Szóval, ha a gyerekedet nem veszik fel a Harvardra, az nekem mindössze egy rövid telefonomba kerül. Apró dolgok ezek, mégis nagy hatással vannak a mindennapokra.

Nem szeretek tartozni senkinek, inkább arra törekszek, hogy nekem tartozzanak…

Nagyon társasági ember vagyok, mindenhol szeretek ott lenni ahol valami esemény, értelmes rendezvény van.

Jótékonykodok e? Természetesen, ez alap, értékelik a választópolgárok…

Apám azt mondta, hogy született politikus vagyok. Mindig diplomatikusan viselkedek, mindenkivel kedves vagyok, persze mindenről és mindenkiről megvan a véleményem, csak ezt a megfelelő módon nyilvánítom ki, vagy megtartom magamnak.

Általában mindenkivel megtalálom a közös nevezőt és szinte bármiről el tudok diskurálni, még az időjárásról is, ha szükséges…


A családom főként üzleti területről ismeretes. Az olajiparban dolgozók ezt mind tanúsíthatják. Az családom olajjal való kapcsolata az 1800-as évek vége felére tehető, amikor egyre nagyobb jelentősége lett a nyersolajnak. Nagyjából négy generációval ezelőtt John Davidson Rockefeller, az ősöm, kevés tőkével és kemény munkával szert tett egy olajfinomítóra. Innentől kezdve felfelé ívelt a karrierje. Rendkívül jó üzleti érzéke volt és ennek hála összegyűjtött annyi tőkét, amiből megalapította a Standard Oil Társaságot. Nem túl jó hírneve volt az üzleti életben, mert rendkívül erőszakos, másokon átgázoló, minden eszközt felhasználó személy volt. Az ármanipulációtól, a tőzsdemanipuláción át, a megvesztegetésig mindent elkövetett a cél érdekben. Igazi könyörtelen üzleti mogulként vált hírhedté. A család vagyona tehát az olajból származik. A családunk két vonalon tevékenykedik. Az egyik az üzlet, olajipar. A Standard Oil ma már Exxon Mobile olaj és gázipari cégként ismert, ami a világ egyik legnagyobb ilyen területen jelen lévő cége. Apám és a testvéreim inkább üzleti érzékkel lettek megáldva, ezért a cég vezetésében és üzleti ügyek intézésében vállaltak kulcsszerepet.

Nagyapám Nelson Rockefeller inkább diplomatikus beállítottságú volt. A republikánus párt színeiben jeleskedett és érdemeit mutatja, hogy 1953-tól 1973-ig New York állam kormányzói tisztségét töltötte be. 1974-től 1977-ig pedig alelnöki pozíciót töltött be Gerald Ford elnök mellett. Mindezen eredményei jól mutatják, hogy igazán sikeres politikus volt. Alig két évvel a születésem után sajnos meghalt, 1979-ben. Apám mindig is mondta, hogy Nelson nagyapámra ütöttem és nem rá. Nagyapám példáját követve jelentkeztem a Yale-re, mert erről az egyetemről volt a legpozitívabb személyes benyomásom. Politikatudományi és jogi diplomát szereztem. Valamennyi diákszervezetben részt vettem és ezekben igyekeztem vezető szerepet játszani, teljes bedobással részt venni. Már akkor is nagyon társasági személy voltam, ezért minden egyetemi rendezvényen jelen voltam és ezek szervezésében is kivettem a részemet. A diplomáim megszerzése után a vállalatunkban kezdtem el jogi gyakorlatomat. Eközben beléptem a republikánus pártba, mivel a család a régmúltra nézve nagy republikánus párt támogató. Jó volt a megérzésem, hogy ha a világhelyzet, hazai helyzet bonyolult és kilátástalan a jövő, akkor a biztos felé kapaszkodnak, olyankor kevésbé demokraták.

A jogi gyakorlatom megszerzése után az erőimet teljes egészében a politikára összpontosítottam. Jogi tanácsadóként helyezkedtem el a New York-i polgármesteri hivatalban. Hamar bekerültem a képviselő testületbe, mivel igyekeztem mindig a maximumot adni, és persze hozzájárult a családom szerteágazó kapcsolati hálózata is. Már önkormányzati képviselőként is igyekeztem meghallgatni az átlagembereket és beszédet tartani nekik, amiben támogatásomról biztosítottam őket. Sokszor sikeresen teljesítettem a kérésüket, sokszor viszont ez nem jött össze, eltérő érdekek miatt.

32 évesen tovább léptem a célom megvalósítása felé. Ekkor pályáztam meg egy állást a kormányzói hivatalban, amit meg is kaptam. Kemény munka árán a karrierem felfelé ívelt. Mindez a magánéletem rovására íródott, így lényegében a munkámnak éltem, mégis jól éreztem magam. 38 évesen kormányzóhelyettesi tisztségre választottak meg. 2017-ben, 40 évesen megvalósítottam az álmomat, ekkor választottak meg New York állam kormányzójának. E pozíció eléréséhez jócskán hozzájárult a családi hátterem és persze a szakmai hozzáértésem, diplomatikus érzékem és fáradtságos, sokszor éjszakába nyúló munkamorálom. Nagyapám biztos büszke lenne rám, hogy sikerült elérnem, amit ő is.

Azt hinné az ember, hogy ekkora pozíció korlátlan hatalmat is ad. Ez nagy tévedés. Egyrészt korlátoz a kormányzatnak való megfelelés, korlátoznak a törvények az alkotmány és elszámolás a választópolgárok irányába. Mind ezek ellenére építem a kapcsolati körömet, bővítem a befolyási területem és játszom a kis politikai játszmáimat, amik az életem mozgatórugói, és amiben módfelett örömömet lelem.