Felesleges a magasságomról mesélni, mert még nőni fogok, remélem legalábbis. Nem nőttem nagyra, nem érek az égig, jelenleg csak 168 centiméter vagyok, 55 kg.
Hajam barnás, szemeim ugyanilyen színnel büszkélkednek. Izmosabb, sportosabb testalkatú vagyok, ám semmi különleges nincs rajtam. Akad pár tetovállásom. Szeretem a kényelmes ruhákat, a farmernadrágokat külön előnyben részesítem.  
Nem születtem kifejezetten menő darabnak, sokszor esem el és állandó jelleggel teli vagyok kék-zöld-lila foltokkal, ragtapaszokkal. Tulajdonképpen a rengeteg sérülést lovakról való leeséskor szerzem, vagy mikor takarítom az istálókat...szoktam disznókat is lovagolni. A csirkék nálunk ölbemadarak, vannak nagyon szelíd példányok köztük. Minden állatunkat feltudom sorolni, hogy milyen neve van...mind külön személyiség. De most azért vagyunk itt, hogy engem jellemezzünk, ugye?
Szeretek beszélni, sokat is teszem, már kortársaimat megszégyenítően komoly témákról is.  
Osztálytársaimhoz fűződő viszonyom vegyes, valakit kedvelek, valakit kevésbé, de ritkán teszek igazán sértő megjegyzést bárkire is. Akire viszont igen, az minden bizonnyal megérdemli és egyetlen gondolatfoszlánnyi megbánást sem szoktam mutatni megjegyzéseim nyomán. De milyen vagyok valójában?
Nagyon kitartó vagyok, legyen szó egy apró, esetleg egy nagyobb cél eléréséről. Nagyon céltudatos vagyok, hisz kétségem sem merült fel soha abban a tekintetben, hogy mit akarok az életemtől. Merek nagyot álmodni, és tenni értük. Hiszek magamban, ennek köszönhetem a magabiztosságomat is, és soha nem hagytam, hogy bárki megingassa ezen hitemet. Nem vagyok híve az erőszaknak, de ha kell persze meg tudom védeni magam, egyáltalán nem vagyok gyáva. Türelmes vagyok eléggé, pozitív, energikus, humoros. Művelt vagyok és önszorgalomból tanultam meg franciául, olaszul (bár a családi rányomás is segített).
Nem vagyok a vad bulik híve, nem cigarettázok, alkoholt nem igazán iszok. Hajnalba nyúlóan képes vagyok eszmét cserélni - nos, szinte bármiről, még akkor is, ha közöm sincs a témához. Tizévesen kezdtem el gitározni, lóra viszont már sokkal korábban ráültettek a szüleim és előbb tanultam meg lovagolni, mint beszélni. Enyhe túlzással, de ez igaz.  Nem okoz gondot a csend kezelése, és ha egyedül vagyok, gyakran indulok hosszabb túrákra, és szeretek gyönyörködni a természetben.
A rodeókat komolyan veszem, itt nem csak a cél lebeg a szemeim előtt, hanem az is, hogy ne sérüljek se én se az állatom.
Hordóversenyek, lovasbemutatók, 8 másodperces vadlómegülés.
2022-ben megjelentem a NHSRA Times-ban is, pontosabban a szeptemberi hónapban.
Junior 19U-t kétszer is megnyertem.
Ifjúságit 14 éves koromban nyertem elösször. Minden nyert csatom és övem, kupám a szobámban van kitéve. Pénzbeli nyereményeim is voltak, nem is egyszer.
2023 évvégén pedig elértem a világbajnoki címet, utána pedig lesérültem, eltörött a karom és pár pordám sérült. Szóval hogy felgyógyuljak visszavonulót fújtam és agyaltam azon, hogy mihez kezdjek a jövőben, hogy melyik egyetemre menjek tovább tanulni. A családom mindenben támogatott akárhogy is döntöttem, bár ők is szerették volna, hogy egy ideig a rodeóról álljak le. Keressek más elfoglaltságot, legyek tinédzser...
Lovam, legjobb barátom: katt - Drie - 4 éves
Kutyám - munka kutya, barát: katt - Mash - 3 év  

A lovak szépséges teremtmények, szilaj vágtájuk egyszerűen lenyűgözi az embereket. Művészeket és költőket ihlettek nagy korszakokon keresztül, hogy emlékeztessenek bennünket a természet csodájára. Ez az érzés a lovak szerelmesét kiegyensúlyozott életre ösztönzi. A lovak a versenyeken megbízható partnereink, túrákon pedig megnyugvást adó társaink. A lovas egy másik lovassal együtt könnyen őszinte baráttá válik. Ez a közös kapocs legyőzi a kulturális és társadalmi különbségeket. A ló az igazi tükör. Az Avatar című filmben Neytiri tanítja Inke-t, hogyan kapcsolódjon az Ikranhoz. Azt tanítja, hogy Jake a gondolataival próbálja irányítani az álltatot. Ez a való életben is így van. Ugyanis ezt az 500 kilós hatalmas, csodálatos lényt addig nem tudjuk megfelelően irányítani, amíg a gondolataink nem nyugodnak le, és nem indítunk el egy harmonikus mozdulat sort, ami megfelelő jelzést ad részére.
A kalandot sokak számára a lovaglás jelenti, köztük nekem is, és ez nem véletlen, hiszen amint felpattanunk a nyeregbe, azonnal magával ragad a korlátlan szabadság érzés, amelyet csak lóháton lehet átélni. Mikor festői táj vesz körül, ahol testestül-lelkestül átadhatom magam a végtelen horizontnak. Ha már gyakorlott vagy, a tereplovagláson bátran nekieresztheted paripádat, és ügethet, vágtázhat kedvére, ameddig a szem ellát. Minden lépésben az összhangról, a dinamikáról és a szabadságról szól.

És elérkezett ez a nap is. Egy újabb verseny. Az én versenyem. Borjúlasszózás, vadlómegülés és hordókerülés. Az utóbbiban akadt ellenfelem, aki 5 másodperccel volt gyorsabb mint jómagam. Nem hisztiztem miatta, gratuláltam a kör nyertesének, végül megvártuk mindenki eredményét.
Az arénában csend honolt, a jelzés elstartolt és a borjút is kiengedték. Három másodpercnyi előnyt adtam neki, majd a lóval egységben indultunk meg utána, majd 4 másodperc után a nyakára hajítottam a lasszóm és ezzel megállásra késztettem. Taps riadt fel az arénában, hiszen az első olyan fiatalember vagyok, 18 év alatti, aki képes volt 10 mp alatt ilyet véghez vinni. A gratulációkat fogadtam, de nem szálltam el, hiszen nem az az ember voltam, aki csillogtatja a tudását. A következő kör forgott az agyam minden zugában, ez veszélyesebb, ez több adrenalint fog pumpálni. Csend. Nem lesz maszatolás! Nem lesz fellélegzés. Naponta lépünk egyet előre! Az arénában, az számít menőnek, aki nagyobbat rúg az ellenfélbe, mindegy hogy. Egy fekete lovat kaptam, a hátára ültem, az adtai alapján alig múlt egy éves csödört kaptam, nagyjából 3 hónapja részese az arénának és ennek az örületnek, szóval nehéz dolgom lesz. Apára pillantok, aki aggódva figyel, hiszen mindketten láttuk már ezt az állatot akcióban, így aztán megigazítva a sisakomat és a megszokott mód megragadom a nyerget, intek. Nagy levegő és már nyitják is az ajtót, mire a ló kivágtat onnan és 4 másodperc után lefékez, hog ugrálni kezdjen. Próbálok rajta maradni, próbálom megtartani magam legalább 10 másodpercig, hogy legalább a második helyen maradhassak, ám a tervem már akkor befucsol, mikor a ló hanyatvágja magát, majd felpattan újra és nekilódul. Ezzel az eséssel tönkre tett, a karom szilánkosra törött és pár bordám törött. Alig tudtak leszedni róla, szóval arra még emlékszem, hogy lepuffanok róla és felpillantok a kijelzőre... 9 másodperc...
Csalódtam magamban és az orvosaimban is, hiszen eltiltottak legalább egy évre a lovaglástól. Szóval elkellett gondolkodnom hogy mihez kezdjek az életemmel. Táncolni akartam, abban jó voltam, ám ez az egész történés kicsit a mélybe taszított. Még volt pár napom jelentkezni a juliardba, ám nem mozdítottam az ujjamat sem. Hanyagoltam az otthoni teendőimet is és a lovamat is kerültem. Apa levele fogadott egy nap az asztalomon.

"Drága Fiam, Jeffrey!

Ugy van, kedves Jeff: nehezedre esik a tovább jutás, - ahogy édesanyád mondja. Még mindig nem azzal az előbbi eltökélt szándékkal és derült arccal mégy tovább, ahogy szeretnénk. Még mindig kedvetlen vagy. Pedig gondold csak el: milyen nyomoruságos, hitvány lebzselés lenne a napod, ha nem járnál iskolába! Egy hét leforgása alatt összetett kézzel könyörögnél, hogy eresszelek egyetemre, mert megölne az unalom, a szégyen és megundorodnál a szobád négy sarkától, sőt magától az életedtől is. Mindenki tanul manapság, Jeffrey. Gondolj a munkásokra, akik este mennek az iskolába, miután már egész nap dolgoztak; gondolj a szegény munkásasszonyokra és leányokra, akik a vasárnapi iskolába mennek, miután átdolgozták az egész hetet; a katonákra, akik akkor ülnek le tanulni, mikor halálra fáradtan jönnek haza a gyakorlótérről; gondolj a süketnémákra, akik szintén tanulnak és a rabokra, akik szintén tanulnak irni-olvasni. Gondolj csak arra, hogy reggel, mikor hazulról elindulsz, ugyanabban a pillanatban csak itt, a te szülővárosodban, ezer meg ezer más gyerek is fölkerekedik és siet az iskolába, ahol öt órán keresztül, éppen ugy, mint te: be van zárva egy szobába és tanul. De mit mondok?!... Gondolj arra a sok-sok millió gyerekre, aki körülbelül mind ugyanabban az órában siet az iskolába a világ minden országában; lásd meg őket képzeletedben, ahogy mennek-mendegélnek a falvak csöndes utcáin, a városok zajos utjain, a tengerek és tavak partján, hol a perzselő napon, hol a hideg ködben, vasuton a környékből, hajón a folyók mentén, kocsiban vagy szánkón a pusztákról, hegyen-völgyön és erdőn-mezőn át, magányos utakon, sziklákon, vizmosásokon és patakokon keresztül, - egyedül vagy párosan, csoportokban és hosszu sorokban, hátukon vagy hónuk alatt a könyvük, ezer meg ezerféle ruhában, száz meg százféle nyelven beszélgetve, - Szibiria legészakibb iskoláitól, melyeket örökös hó és jég borit, le egészen Arábia legdélibb oázisáig, ahol pálmák árnyékában áll az iskola: és ez a millió és millió gyermek száz meg száz formában mind ugyanazt a dolgot tanulja. Képzeld el azt a száz meg százféle népből összeverődő gyerek-hangyabolyt, amelynek nyüzsgésében neked is részed van és gondold el ezt: Ha megszünnék ez a nyüzsgés, az emberiség visszazuhanna a barbárságba; ez a nyüzsgés a haladás, a világ reménye és dicsősége. Bátorság hát: kicsiny katonája ennek a roppant hadseregnek. A te könyveid a fegyverek, a te osztályod a század, a harcmező az egész föld és a győzelem az emberi civilizáció. Ne légy gyáva katona, Jeffrey fiam!
Édesapád. "
A sorokat olvasva, szégyen vagy sem, de elsírtam magam, mert tudtam, hogy igaza van... ám azt nem tudtam eldönteni, hogy személyesen adjam be a dokumentumaimat, vagy egyszerűbb módokat kerítsek előtérbe, így aztán levágtattam apához és megköszöntem hogy újra hitet és erőt adott nekem a soraival. Átbeszéltük, hogy hol akarok tovább tanulni és hogy ki jöhet számításba, mint segítség. Sophie volt az első gondolatom, hiszen New Yorkban él...bár talán egy hónapja is van, hogy nem beszéltünk. A balesetemet nem mertem neki elmondani, bár azt is remélem, hogy nem nézte a TV-t 8 nappal ezelőtt, vagy hogy anyuék nem beszéltek vele. De itt az idő telefont ragadni és megbeszélni a dolgokat...
Fejet felemel, koronát igazít és menjünk tovább. Úgy érzem, ez újabb lökést adott, hogy igenis meg tudom csinálni a következő mérföldkövet is. Mert van célom, van hitem, van utam Collins vagyok!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Te aztán igazán tudod hogyan kell megragadni az emberek figyelmét. Már a hobbijaid felsorolásánál is nagyot ugrott a szemöldököm, elvégre New Yorkban nem sok ember mászkál - igazából nem csináltam erről felmérést, szóval lehet, hogy valójában mindenkinek ez a kedvenc elfoglaltsága -, aki birka és tehén tereléssel foglalkozna. Ez az apró (vagy kevésbé apró?) részlet pedig megadta a felütést egy igazán különleges karakterhez. Nem mintha nem lenne New Yorkban mindenki különleges a maga módján, de Te az én szememben most még inkább az vagy.
Különleges sportág a tiéd, ami azt illeti, mert bár minden sportoló életében igaz, hogy a külső körülmények legalább annyira alakítják a verseny eredményét, mint az, hogy adott ember mennyire készült fel rá, talán épp a rodeó az, ami sokkal sokkal kiszámíthatatlanabb, mint bármi más. Nem lehet előre megjósolni, hogy milyen eredményt fogsz elérni, vagy hogy ez az eredmény milyen hatással lesz rád lelkileg. Ráadásul a kitartó embereknek megvan az az "átka", hogy nehezen viselik a vereséget is, mert tisztában vannak a befektetett energia minden fáradtságos percével. Mégis, édesapád sorai igazán megragadták a lényeget és a sorai kézzel foghatóvá váltottak olyan gondolatokat, amelyek talán már benned is megfogalmazódtak. Azt hiszem veled együtt kíváncsian várom, hogy mit fog számodra nyújtani New York, ami az eddigi életedhez és környezetedhez képest valamit teljesen más.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!