Azt mondják rám, hogy mindig mosolygok, mondjuk ez igaz is. Ha azt mondanák viszont, hogy túlságosan sokat beszélek, hát nem! Mihez képest? Lita például alig szól bele valamibe, mindig én vagyok a szóvivő. Habár tény, hogy elég rendesen szurkol ő is amikor mennek a kosármeccsek! Szóval nehogy beszólj már neki?! A legjobb barátnőm, szóval védelmezem, mert olyan kis ártatlan és naiv. Még a hülye koncertjeire is elmegyek, pedig tudnátok, hogy hogy utálom a komolyzenét? Liszt-érzékeny vagyok, hihi! Na, de mindegy, a lényeg, hogy senki se kezdjen Litával, aki nincs lecsekkoltatva velem, mert képes vagyok hisztizni, ha ilyeneket későn tudok meg dolgokat róla. Jaja, igaz szeretek társaságban lenni, meg dumálni, de minden fiatal szeret, szóval az, hogy az átlagnál talán – mondom talán! – kicsit több a rizsa, szerintem nem gáz. A tanárok kifejezetten örülnek neki, ha szépen kifejtem a mondanivalóm. Azért titkokat ne nagyon bízz rám, mert hajlamos vagyok elfelejteni, hogy titok, de ez nem szándékos. Csak úgy kicsúszik és akkor már késő. Szerencsére ez csak ritkán okoz bonyodalmat, mert igyekszem másra terelni a hangsúlyt inkább olyankor, mondjuk úgy, hogy átállítom a fókuszt egy jó mozdulattal, mondattal. Na és, ha tetszenek a pasik, már miért ne tetszenének? Habár jobban vonzódom a fősulisokhoz, de azt mondják, hogy kell lenni pár év különbségnek felfelé a pasik irányába. Vagy csak mert nem néznek ki olyan málészájnak, mint a korombéliek? Ki tudja, nem baj, mivel jók az eredményeim, amúgy is hamarosan csatlakozom hozzájuk. Nem mintha lenne esélyem máshogy tenni, a szüleim ki is dobnának az ablakon, pedig a harmadikról nem jó kiesni, azt olvasták ki az álmoskönyvből. Egyébként meg tök sokat köszönhetek a párbajtőrnek is, például tök egyenes a hátam, jó a reflexem és szerintem egy csomó magabiztosságot is onnan tanultam el. Legalábbis Henry edző mindig ezt mondja. Na, mi van, most miért mentek el? Alig mondtam pár szót, és azt hiszitek ez elég? Mi lenne, ha DÖK elnöknek indulnék? Biztos ti is csak azért jöttetek, mert jó csaj vagyok és így közelebb juthattok a tiltott gyümölcshöz. Nos, igen, nem mindenki ér fel ám erre a szintre, de… azért lehet próbálkozni vele.

Kopogás. Nem, nem jöhetsz be, még nem vagyok kész. Tony, ne merj még egyszer bekopogni, hogy várnak rám! Tudom, basszus! Remélem a mentális erőm elég lesz ahhoz, hogy az édes testvérem most az egyszer ne tegye be ide a lábát.
- Kisasszony, ne haragudjon, de az édesapja már nem tud tovább várni. Hiszen az ön születésnapi partija… - folytatná Oscar, a főkomornyikunk. Tök furcsa volt először azzal szembesülni, hogy nem mindenkinek van egy ilyen hasznos embere. De aztán rám szakadt a valóság, amikor először bekerültem a suliba és kiderült, hogy alig van valakinek. Még úgy is, hogy magánsuliba jártam Litával. Na, igen, nem volt nehéz, anyáink még most is összejárnak recepteket cserélni, meg eszmét. Igazítok még egy kicsit a szemceruzával, de a rúzzsal is kell még pár perc. Nem szeretek bénán lemenni, ezt Oscar is tudhatná.
- A kerületi ügyész úr talán még tud várni pár percet a hercegnőjére - villantok egy nagyon kedves mosolyt rá, tudom, ő nem tehet semmiről. Egy kicsit talán izzadni kezd a homloka, mert tudja, ha ezzel tér vissza, aput megüti a guta, az ő honoráriumából meg lehet, hogy levonnak. - Mondja meg neki, hogy öt perc és kész vagyok… ha hagynak - dobok egy puszit neki és leteszem a szemceruzámat, miközben ezt a narancsvöröses rúzst veszem elő, amit Litától kaptam még a nyáron. Nem semmi, ahogy ismeri az ízlésemet, de hát nem véletlen az, hogy barátok vagyunk. Gondolom készül ma valami meglepivel és már itt van nyugtatni aput.
- Most már gyere le, te átok - ront rám a kedvenc bátyám, de a hamiskás mosolya nem téveszt meg. Tök jóban vagyunk és örülök, hogy ő a bátyám… aki be tud vinni fősulis bulikba is olykor. Hú, már várom, hogy én is menjek, csak ne oda kéne, ahová Mr. Collins akarja. Még valahogy kitalálom, hogy hogyan bújhatok ki a „hagyományok” alól. Nem lesz könnyű.
- Jól van már Tony, tudod, hogy utálom, ha siettetnek - mordulok rá, talán egy kicsit élesebben, mint kéne. Ő csak felhúzza a szemöldökeit, de mosolya nem halványodik el teljesen. Imádom amúgy, leszámítva azt a két hetet, amikor ki akartam nyírni Litával együtt.
- Ha nem jössz most, leviszlek - fonja karba a kezeit és az ajtófélfához támaszkodik. Van egy stílusa, meg kell hagyni, igazi Collins. - Jól van, megyek - sóhajtok, de azért még egyszer megnézem magam a tükörben. Tökéletes!
- Van ott egy kis hiba az orrod alatt - mondja, ahogy elindulok „ma van a 17. szülinapom” mosollyal felé, de azonnal lesápadok. - Hol? - ugrok vissza a tükör elé, de máris megbánom, mert röhögni kezd. - A szád, ami feszt be nem áll - úgy ugrik el a kis sminktükröm elől, mint aki számított rá. A kis szemét, megölöm, ha leérek… csak előbb be kell mutatnom, hogy a kerületi ügyész lánya tökéletes. De aztán tényleg kinyírom!

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Annyira imádnivaló karaktert hoztál közénk nagyon kis enregikus, különleges, vibráló jellem. Nem túlzás, hogy tökéletesen beillesz a Trinity gimi nem túl visszafogott diákjai közé.
Imádom a humorérzéket, ami az egész lapodat végigkíséri, jókat mosolyogtam egyes részeknél. Az biztos, hogy van öniróniád rendesen
Olyan barát vagy, aki mellett egészen biztosan nem unatkozik az ember, cserfes, életvidám, akit remélhetőleg a családi szigor sem lesz képes megtörni. Nagyon korai ebben a korban olyan életreszóló döntéseket meghozni, hogy mivel szeretnél majd foglalkozni, de semmiképp ne hagyd, hogy a szülői nyomás befolyásolja majd a döntésed. Ők nem tehetnek mást, mint elfogadni a döntésed, mert a te életed csak te élheted A gyerekkori barátságok nagyon ritkán tartanak ki az évek hosszú folyamán, igazán nagy kincs, hogy ti még ott vagytok egymásnak Litával, kjvánom, hogy ez ne is változzon meg a jövőben.
Tovább is engedlek az utadon, repülj csak az ismeretlenbe, fedezd fel az életet, élj, nevess, szeress . Hozz rossz és jó dönéseket, ne félj hibázni, élj a szenvedélyednek.
Színt és rangot az egyik adminunk ad majd neked, de addig is foglald le a szép arcod és vesd be magad a játékba, Lita barátnőd már nagyon vár

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!