You can't fix crazy. All you can do is document it.  

ZOE & MADELAINE

Ha a saját dolgaimról van szó, nos köztudottan allergiás tudok lenni, hogyha valaki más hozzájuk ér, így elég nehezemre esett másra bíznom a kutyámat, mégis muszáj volt ezt meglépnem. Hiába hívtam fel egyik embert a másik után, mindenki elfoglaltságra vagy otthonától távollétre hivatkozott, így nem maradt más választásom, mint egy egészen más segítséget kérnem. Ez viszont kevésbé nyugtatta meg a gondolataimat, mert Jesse mondjuk úgy a mindenem, és hiába magyarázta Evan, hogy addig pörgetem magamat, amíg nekem lesz egy-két beszélgetésre szükségem, nem feltétlenül hallgattam rá. Mindenesetre belementem, így csak bíznom kellett abban, hogy Zoe rendes körülmények között eteti majd meg a kutyámat vagy betartja azt a listát, amit direkt kiraktam a hűtő elejére. Igen, elég hosszú volt az a lista, de a bonyolultsága mondjuk úgy elenyésző, így azt nem lehet állítani, hogy ne lehetne megtenni egyik pontját sem. Soha nem voltam egyszerű teremtés, ha a kutyámról volt szó, és lehet, hogy most tettem magamat őrültté Zoe előtt, de rettentően tudok ragaszkodni a már berögzült szokásaimhoz.
Evan a telefonon keresztül magyarázza a fülembe, hogy ne tegyek hirtelen mozdulatokat, esetleg váljak valami mesebeli gonosztevővé, mert a végén mindenkit elüldözök magamtól. Mondanám, hogy segít a rögtönzött nyugtató a részéről, de akkor hazugság lenne. Így is a karomon hintázó táskámmal verekedem át magamat az utcán nyüzsgő tömeg között, és valahol belső rosszakaróim azt sugallják, hogy pont ez a sietség okozza a vesztemet majd. Ezért is szökik ki megkönnyebbült sóhaj ajkaim közül ahogyan a lakáskulcsokkal babrálva állok meg lakásom ajtaja előtt, és egy ösztönös mozdulat után nyitok be kényelmem otthonába.
- Megjöttem. - rakom le táskámat a helyére, válasz azonban nem érkezik. Gyanakvásom egyből kiélesedik, és ahogyan a konyhába érek, egyből oka lesz eddig még alaptalan aggodalmamnak.
- Zoe, mit művelsz? Jesse..nem szabad. - hajolok le a kutyámhoz, hogy a kapott ételről minél előbb leszoktassam, majd újra a bűnösnek magyarázok, aki mint kiderült, semmit nem hallott az egészből. Egy mozdulattal emelem le a fejhallgatót róla, és csak ezután folytatom. - Most, hogy figyelsz rám végre, ezt.. - veszem el tőle a kutyámnak szánt ételt. - Nem eheti. - kikerülve őt sétálok a hűtőhöz, és leemelem a rajta lévő listát, amit jelzésértékűen lengetek meg. - Itt van minden, amit leírtam. Figyeltél rám reggel egyáltalán? - vágom most már csípőre egyik kezemet, miközben érdeklődően kutatom a lány íriszeit válaszokért.

382;    

You can't fix crazy. All you can do is document it.  

ZOE & MADELAINE

Elég nehéz összeszedettnek vagy leginkább elviselhetőnek lenni, hogyha a nap indulásától kezdve semmi sem úgy jön össze, ahogyan az a kialakult kép és terv szerint volt előírva. Általában jól alkalmazkodom az ilyen helyzetekhez, és türelmesen kezelem, ha valami nem úgy alakul, ahogyan azt kellene, de megesik, hogy magam is türelmetlenné, sőt mi több rossz emberré válok. Ilyenkor ajánlatos elkerülni, nem hozzám szólni meg ehhez hasonló jó tanácsokat elfogadni, mert megeshet, hogy sértődés lesz a vége. Evan már tapasztalta ezt az oldalamat, a pácienseimnek pedig marad az összeszedett, problémamentes énem. Ugyan jómagam sem vagyok több egy csődtömegnél, de kétlem, hogy szerencsés lenne a saját szenvedéseimet kiteregetni egy ilyen kezelésen és figyelmen kívül hagyni azt, aki segítségért érkezett. A mai nap viszont közel sem volt nevezhető könnyednek vagy olyannak, ami mosolygásra késztetné az embereket, így teljesen mindegy, hogy ki jött velem szembe, állt velem szóba, akkor is megkapta a jutalmát. Ebből a körből Zoe sem maradhatott ki, akit az előírtak ellenére cselekedve kaptam rajta, és habár vigyázott a kutyámra, amiért hálával tartozom neki, mégsem tudtam az ajtómon kívül hagyni undok viselkedésemet. Ezért is esett meg az, hogy magamból kikelve hoztam tudtára a hűtőn lévő listát, mely Jesse napirendjét foglalta össze nagy vonalakban, és amelyet a tapasztaltak szerint egyáltalán nem volt hajlandó betartani. Ennek pedig örömmel adok hangot, fel sem mérve annak lehetőségét, hogy esetleg túlreagálom mindezt. Apró, egyben gondterhelt szusszanással reagálok, mely után szavainak hatására változik arckifejezésem meglepetté, végül enyhén felháborodottá. Sértődötten szegem fel államat, és habár szavaiban érzek némi igazságot, a büszkeségem könnyedén elhessegeti mindezt. - Nem is tartom úgy. - vágok vissza védve becsületemet, ezen fellelkesülésemet viszont kénytelen vagyok visszafojtani, míg véleményét fejti ki az irányomba.
- Jesse-nek megvannak a maga szokásai. Az, hogy milyen tápot szokott enni, hogy ezt mikor szokta megkapni és képzeld, nem hanyagolom el őt. Mindig van, aki vigyáz rá, ha én nem tudok itt lenni. - magyarázkodok, habár fogalmam sincsen miért. - Jutalomfalatot is szokott kapni, de ezt is ugyanúgy felírtam. Jól nevelem őt! - védem meg magamat lezárva ennyivel, mert már felháborodásom kezd túlmutatni rajtam. - Nem szoktam neki ilyeneket adni..de most már teljesen mindegy. Legalább jól viselkedett? - török utat ujjaimmal szőke tincseim közé lehiggadásom érdekében.

363;    

You can't fix crazy. All you can do is document it.  

ZOE & MADELAINE

Nem tudom megállapítani mire számíthatok, amikor beesek lakásom ajtaján, de a kezdeti teljes kiakadásom lassan alakul át higgadtabb viselkedési formává, hiszen mégiscsak vigyázott Jessere, és úgy tűnik a kutyám sem tűnik boldogtalannak vagy bármi egyébnek, aminek aggasztania kellene a továbbiakban. Olykor megesik, hogy hirtelen és ösztönből véleményezem a körülöttem történő dolgokat, és csak később fogom fel súlyát a kimondott szavaknak. Szőke tincseim közé fúrom ujjaimat, és apró, ugyanakkor gondterhelt levegő kifújásával nyugtázom túlreagáltságomat.
- A menedzsere? - kérdezek vissza, és csak a fejemet csóválom erre a megfogalmazására, hiszen így sem jellemeztek még. Tényleg ilyen lennék? - Muszáj egy rendszer szerint tartanom őt, de ettől függetlenül nem jelenti azt, hogy bármiben is hiányt szenvedne. - vétózom meg az ellenem felhozott vádakat, mielőtt hirtelen kikiáltanának az év legrosszabb gazdája címre vagy valami ehhez hasonlóra. Tény, a munkám lefoglalja időm jó nagy részét, ennek ellenére az itthon eltöltött órákat vele töltöm, és megpróbálok nem borzalmas szülője lenni, mint amennyire most be lettem állítva. Jesse a legfontosabb része az életemnek, és költözésem óta ő az egyetlen lakótársam, aki teljes hűséggel és szeretettel fordul hozzám, így eszem ágában sincs nem viszonozni azt. Zoe is csak azokból az ismeretekből tud következtetést levonni, melyek alapján ő neveli a kutyáját, és az mint kiderült, közel sem hasonló az én elképzeléseimhez.
- Nem ehhez szokott..szoktam hozzá, de tudod mit? Nem történt semmi gond. Felfoghatjuk ezt is jutalomfalatként. - engedek meg magamnak egy egyszerű mosolyt levetkőzve a házisárkány szerepet, és abban a pillanatban, hogy hogyléte felől érdeklődésemre válaszként olyat kapok, amire titkon szerettem volna számítani, egyből megkönnyebbülés lesz úrrá rajtam. A lényeg, hogy jól viselkedett a vigyázójának, melyben nem is igazán kételkedtem, ami azt illeti.
- Értelmesebb, mint a gazdája. - forgatom meg a szemeimet egy pillanatra, majd odalépek a kutyámhoz, hogy most már a megfelelő módon üdvözöljem őt. Az úszást már nem is véleményezem, hiszen ahogyan percek előtt magamnak megígértem, nem viselkedek banyaként. Alapjáraton nem tolerálom a felesleges kiakadást, és jómagam sem alkalmazom, hogyha nem érzem szükségét, de amikor minden egyszerre jön közbe, akkor mondjuk úgy, nem sok kedvem van nekem lenni a jófejnek a történetben. Kérdése kapcsán tekintetemet felfuttatom a lányra, és egy grimasszal összegzem eleinte szavak nélküli válaszomat.
- Az asszisztensem megint összeszedett magának valami új barátnőt és rajtam vagy az irodám berendezésén gyakorolja a csaj hóbortjait. Néha az őrületbe kerget vele. - fejtem ki a napomat lényegében összerakva, és egy pillanatra körültekintek a lakásomon, mely csak melléktevékenységként tudható be eredeti érdeklődésem témája mellett.
- Nem vagy éhes? Mostanában a hawaii gyrosra kaptam rá és úgy érzem eltudnék most viselni egyet. - mosolyodok el egy pillanatra, miközben a telefonomat kutatom elő táskám mélyéről. - Csatlakozol hozzám? - érdeklődök felpillantva rá tevékenységemből, mielőtt előhalászhatnám a készüléket remélhetőleg még a mai nap folyamán.

454;