Itt megeshet, hogy zöldfülűnek számítok, de a vendéglátásban hosszú évek után már nem vagyok az. Tudtam, hogy egy hétvégi estén mire számítsak nem lepett meg, amikor több alapozni vágyó banda tért be hozzánk, nem vettem magamra, amikor kaján vigyorral mászott a közelembe egy csávó, én csak hátráltam. Még nem esik jól a férfiak közeledése, egyenesen irtózom tőlük, de ezt itt próbálom nem kimutatni, nehéz, de megoldható. Van egy nagyon biztos pont itt és az a pult, ami köztem és az enyhén iszákós vendégek között van. Persze mosolygok, mindenkinek mosolygok és a legjobb pultosnak mutatom magam, akivel az este összeakadhatnak, hogy ne akarjanak továbbállni. A felső nem ennek a miértje miatt van rajtam, de még mindenben nem tudtam magamtól eltávolodni, vagyis a régi énemtől, pedig tudom, hogy a kihívó öltözködésem az egyik, ami miatt megtörténhetett, ami megtörtént velem.
Megrázom a  fejem és elkezdem a  poharakat törölgetni, mert egy fél pillanatra mintha egy kicsit enyhült volna a tömeg, ami itt annak számít, és egy pultos elbír velük, ameddig én feltöltöm a pultot poharakkal, hogy újra meg tudjuk tölteni azokat.
A nevemet hallva rezzenek össze és majdnem kiejtem a kezemből a poharat, azt hittem itt senki nem ismer, elmenekültem a régi életem elől, hogy én is elfelejtsem és az is elfelejtsen engem, de úgy néz ki hezé, ha az ember annyi mindenkit gyűjtött maga mellé, különböző státuszokban, mint én. A hang felé fordulok inkább lerakom a poharat.
- Will? - csillan fel a szemem, de megtartva a távolságot és magunk között a pultot lépek közelebb hozzá. Ő is annak az életnek a része, amit már nem akarok magamnak, de valahogy mégsem érzem olyan rossznak azt, hogy megjelent itt, sőt egészen örülök neki.
Ő egyike volt azoknak akik tudtak arról, hogy itt kezdtem új életet, talán Tim mondhatta el neki hol dolgozok, de nem baj, őt még örömmel látom, bár ki tudja mikor futottunk össze utoljára.
- Tudod be kell szoknom még az új bandába, mondanám, hogy sok időm megy el vele, de nem, szimplán már nem nagyon járok abba  a közegbe, mint régen. - sajnos túlságosan is sokan tudják mennyire szar kapcsolatba keveredtem régen.
- Ti mit kerestek pont itt? Csak nem miattam jöttél ide? - pislogok rá kérdőn, és felnevetek.

~ outfit~ ★ ~

Valahol mélyen éreztem, hogy egy városrésszel odébb költözni nem lesz a legjobb megoldás, hiszen a barátaim így is megtalálnak, már azok akik igazán annak mondják magukat és én is annak érzem őket, akik nem akarnak nem fognak megtalálni. Eddig egészen sikerrel jártam, bár ez a magam kudarca, hogy senki fel sem keresett, egészen máig, és nem is telt bele sok időbe, csak két hete dolgozok itt, és 1 hónapja élek Queens-ben, nem nagyon adtam magamról életjelet, nem lehetett könnyű rám találni, mivel kértem Tiet is, hogy ne beszéljen erről senkinek ha egy mód van rá.
Willt eleinte egy kicsit talán ridegen fogadom, de a mosolyomat nem tudom nem elrejteni, ami talán csak neki szól, de belül azt hiszem nekem is jól eisk a jelenléte, ha még egyelőre csak messzebbről vizslatom őt, a pult biztonságos közege mögött, holott tudom, hogy soha nem árott ő nekem, sőt mindig mellettem volt, amikor kellett és akkor is amikor nem és most is itt van, aminek végtéren, őt bámulva egy ideje azt hiszem őszintén tudok örülni.
- Igazán kedves tőled, hogy utánam jöttél, de nem lett volna muszáj, én voltam olyan bunkó, hogy felszívódtam szó nélkül. - sütöm le a szemem egy pillanatra, de igyekszem nem magam alá temetettni magam a depresszióval, ami már múlóban van hála ennek a helynek.
Rákérdezek miért van itt, és amikor Tim nevét kimondja felnevetek, na ennyit arról, hogy a  nők pletykások, amikor biztos vagyok benne, hogy alig telt el pár nap és pár üzenetváltás közte és Will között és szinte azonnal el is mondta hol talál engem. Nem adná ki bárkinek a helyzetemet, de tudta, hogy Will az az ember, akire talán nagy szükségem volt, csak még ezt fel kell ismernem nekem is.
- Gondoltam, hogy benne van a keze, rajta kívül csak az itt dolgozók tudják, hogy itt vagyok. - nevetek fel, ma először igazán magamtól és nem erőltetve azt.  - Hát nem tudom, neked hiába mondanám, hogy jól, úgysem hinnéd el, szóval maradjunk annyiban, hogy elvagyok. Szokom az új élethelyzetem és igyekszem minden olyan helyzetet elkerülni, ami régebben simán bajba kevert. Mondhatni igazából, hogy pocsékul, de a munka kikapcsol. - felelem neki, miközben jelzek a munkatársamnak, hogy kimegyek egy kis szünetre, és kisétálok a pult elé, egy kicsit felbátorodva Will mellé, és leülök a bárszékre. - Köszönöm, hogy jöttél! - nézek rá hálásan, de még mindig tartva azt a távolságot, ami régen olyan természetesen tűnt el az távolság egy öleléssel, most még vele sem megy, de azért a kezem az övére teszem. Ő tudja, hogy min mentem keresztül, nem kellett elmondanom neki, hogy egy férfi, akit azt hittem szeretek a kórházig jutatott az örökös birtoklási vágyával.
- Azt hiszem megtaláltam a helyem, két hete vagyok itt, de imádom, az emberek kedvesek, a vendégek kibírhatóak, de most az a baj, hogy bárki közeledik felém, látod, hogy nagyon rosszul tudom lereaglni, de legalább ez egy terápia, amivel remélem hamar régi önmagam leszek. - vele könnyedén kezdek beszélgetni, és jönnek vissza a régi emlékek, amikor mindez természetes volt és nem erőltetett részemről.

~ outfit~ ★ ~

Minden kezdet nehéz és nekem egyszerre többel is szembe kellett volna néznem, azzal a mai napig vitatkozhatnék sok mindenkivel, hogy ment volna egyedül is, mert senki nem adja ugyanezt a véleményt, pedig erős embernek tartom magam és az eset után egyedül akartam lenni. Talán nem vallanám be soha,  hogy mennyire sokat jelent nekem, hogy látom Willt, mert akkor az ellen mennék, hogy nekem megy egyedül, mert a francokat megy. A megkönnyebbülés és a félelem egyszerre fut rajtam végig, amikor megpillantom és perceken belül a félelem egyre jobban enyhülni látszik, ami szuper érzés és meglepő, mert nem erre számítottam, amikor az életem olyan részében megismert ember toppan ismét bele, akit kedveltem, de rossz időszakban tettem ezt, most mégis oda vagyok a jelenlétéért.
- Azoktól akarok megszabadulni, amik oda juttattak. - nyelek egy napot de nem fejezem be, mert itt nem sokan tudnak a múltamról, ami nem véletlen. nem vagyok büszke arra, hogy évekig képes voltam olyanba belemenni, ami nekem ennyire káros volt. - A barátaimra kell fókuszálni és újakat is találni, akik nem azt a lányt látják bennem, aki olyan védtelen, mint amilyen én voltam egyszer. - érzem, hogy ökölbe szorul a kezem, de közben igyekszem az arcomon lévő mosolyt megtartani, de Will ismer már olyan régóta, hogy tudja mi zajlik bennem néha. Túlságosan kiismerhető vagyok és ezért is tudnak olyan sokan kihasználni, mert hagyom.
Kisétálok mellé, mert tudom, hogy ha nem indulok meg elbukom, hogy újra érezzem, hogy ő is van nekem, mert ő a barátom és nem dobhatom el egy hülye eset miatt, amihez még köze sincsen.
Próbálok nyitott lenni, mint régen, mert jó kapcsolatot ápoltunk túl jót ahhoz, hogy a pult két oldalán beszélgessünk, ölelés helyett azonban csak a kezemet nyújtom az övérem és ő rögtön reagál is, és meglepő, hogy nem rántom el azonnal reflex szerűen, mint Tim első mozdulatra, amikor próbált közeledni a kórház után. A mosolyom már szinte érzem, hogy nem kamu, kis előrelépés, mégis óriásinak hat.
- Imádom, hogy a hivatásod az életed, de rajtam nem nagyon használnak ezek a lelki susmusok, amik másokon igen, tudod mennyire el vagyok rontva az élet terén, nem vagyok olyan, mint a többiek. - csuklik el a hangom, de a tekintetem az övébe fúródva marad teljesen változatlan. Pontosan tudom, hogy van baj a lelki világommal, már gyerekkorom óta, de nem vagyok hajlandó máshoz fordulni, mert ezt az én gyengeségemnek tekintem és félek, hogy bárki mögé látna és kiderülne, hogy évek óta megjavultam volna, ha képes vagyok elindulni valami másik úton, ami számomra járhatatlannak tűnt eddig.
- Will mesélj inkább magadról valamit, kérlek, annyira régen beszéltünk és annyira kíváncsi vagyok, hogy végre elrabolta e valami normális csaj azt a nagyon rendes szíved. - bökök a mellkasára, igyekezve terelni magamról a figyelmet, mert pontosan tudom miben kellene változnom, mi az ameddig elmehetek , e valahogy mindig másfelé jár az eszem.

~ outfit~ ★ ~