A fiúk még most sem unták meg a célozgatást. Szó szerint. Nem zavar, majd megunják, addig is kreatívan dolgozhatok ki megjegyzéseket, személyre szabottan. Én aztán képtelen vagyok beleunni. - Nem nyert, egyes! - Újabb zuhatag, a kuka mellé. Marha mázli, hogy lábnál fedett, így nem a nadrágom kapja meg a zödfűszeres mártásos spagettit. Éjjel megint műszakom lesz máshol, így előtte teljesen ki akarom verni magamból a gőzt. Még délelőtt ráküldtem Aminára egy üzenetet, van-e kedve püfölgetni. Nincs kedvem kijönni a formából, ezért váltogatva járok másfajta edzésekre. Unalmas lenne, ha mindig ugyanarra járnék, azt az agyam nem bírja elviselni. Lepakolom magam az öltözőbe, majd át is vedlek, felkészülve a testmozgásra. Még egy pillantás az időre, bőven van időm mindenre, még egy kis alvás is bele fog férni a következő műszak előtt, hacsak nem kapok hívást idő előtt. Az edzőteremben nem csak mi leszünk, kóstolgatjuk is egymást szavakkal, nem vagyok rest válaszolni, miért ne? A farokméregetés annyira nem megy, van, amihez úgysem fognak felérni, én meg szerény vagyok, mint az ibolya. Bemelegítek, eddig még megúsztam sérülések nélkül, nem most szeretném elkezdeni. Ha meglátom Amenát, megvárom, míg odaér hozzám, úgyis tovább kell menni az edző részhez. - Szevasz! Mire fáj a legjobban a fogad? Nekem most tényleg mindegy, csak legyen nagyon kimerítő és minden porcikámat megmozgató edzés.
Ki kell eresztenem a gőzt. Tehát mikor Greg küld egy üzenetet, azonnal sietek is átöltözni. Nem is sejti, hogy ma rajta fogom levezetni a feszültséget, amit az őrmester meg rám uszított. Titokban nyomoztam megint az öcsém ügyét illetően, így igen, kaptam fejmosást bőven. Szóval elszököm az íróasztalom mellől - mivel oda osztott be büntetésből az őrmester - és lemegyek a kapitányság edzőtermébe. Gyorsan át öltözőm, és mikor belépek a terembe, pár extrán barom kolléga utánam fütyül. Sosem unják meg? -Csinos fenék Barnes. - kiállt utánam Johns. -Nekem legalább van fenekem, nem úgy, mint a feleségednek. Ezért érdekel ennyire az enyém hm?- szólok be neki. Persze mindenki nagyot nevet rajta, ő pedig legyint és végre visszatér a bokszzsákhoz, nem mintha attól jobb lenne a technikája. Odamegyek Greghez és megölelem. -Szia Greg. Hogy vagy? - mosolygok rá. - Tudnak viselkedni? - teszem fel a költői kérdést a majomszabású kollégákra utalva, de felesleges, mert tudom a választ. -Ah, ne is kérdezd, kiakasztottam a főnököt, megint, tehát, csak a szokásos. - vonok vállat azért, nem akarok neki panaszkodni. -Mit szólnál egy kis bunyóhoz? Csak te meg én. - kacsintok rá, és nekilátunk. Támadok, majd ő is, kivédve egymás ütéseit. -Hallom új nyomozónak akarják adni az öcsém ügyét. - térek a lényegre. Persze értem én, miért nem kaphatom meg, érintett vagyok, na meg szemtanú. - Nem tudod kinek? - kérdeztem, és nem akarok bajt hozni a fejére. Neki sem fogják adni, mivel a legjobb barátom, ezt mindenki tudja. Remélem végre valami rendes nyomozó kapja meg, nem egy balfasz, bár kétlem, hogy az őrsön lenne Gregen kívül egy is, aki a farkánál tovább lát. Greg támad, én kivédem, majd a földre dobom, egy mozdulattal a karjánál fogva, de ő meg kigáncsol, és mellé esek. Lihegve törlöm meg a homlokom, majd a mellettem fekvő Gregre nézek. -Remélem nem Johns kapja meg. - forgatom a szemeim, és utána felpattanok. -De elég belőlem. Neked milyen a napod? - kérdezem és ismét beviszek egy támadást Greg ellen. Ez a mi módszerünk, levezessük a munkahelyi feszültséget, és jót beszélgetünk közben. Nem mondanám normálisnak, de már megszokott rutin.
Vigyorgok, ahogy beszól Amina. Ez az, amit meg aztán végképp nem értek. Szerintem valahol elnyomódott pár gombom, amikor születtem. Külön műfaj volt nekem megtanulni, de annyira hamar beleuntam, hogy inkább hagyom a francba. Átölelem, derekasan. - Nem olyan pihenten, mint Johns. És te? Olyan vagy, mint aki mérgezett egeret rágott - félig cukkolom, félig komolyan mondom. Látni rajta, hogy kicsit kivan. - Osztogattam ma pár egyest - felelem somolyogva. A céltábla mééég mindig kell. Engem nem zavar, nem jó lóra fogadtak. - Sok szokásod van - vonom fel egy pillantra a jobb szemöldökömet. - Bunyó? Jöhet! Pusztakezes, így inkább másféle védekezésre és támadásra készülök fel. Mázli, hogy jó pár éve már aikidozok. Elhajolok, és ütök, egész simán kivédi. - Ja - itt sok minden nyílt titok. Ezt annyira nem is bánom. Azt igen, hogy titok. Az ellen mindig viszket a tenyerem. Értem én, miért, de senki sem hülye, hogy ne tudja meg. - Ha jól láttam, Peterson kapta meg. Ezt amúgy is tudni fogja, mert ívben el fogja majd kerülni. Aranyszabály, vagy mi. Nabasszus, megint a vakfolt bénaságomnál kap el. Elterülök, mint a levelibéka, de egyből fel is használom a lendületet, mellőzve, hogy hallottam ám, ahogy a sörhasú társaság elkezd röhögni és ollózással gáncsolom is Aminát. - Vagy Johns? - teszem fel magamnak a kérdést hangosan is, miután a nyekkenésből kapok levegőt is. - S az S végül is. Johns. Ja-ja. Peterson a Lombardi ügyet kapta meg. Végiggurlva a hátamon, s ollózva a lábammal, talpra szökkenek. - Megint gyilkosságit kaptam meg - még mindig nem szoktam meg a hullák látványát. Ez máshol is kísért. Egyszerűen ez olyan nekem, mint másnak tű. Meglátja és szevasz. A támadását fogadom, majd a csuklójánál megcsarva körbefogom vele a saját nyakát. - Na meg persze, egy rakat iktatnivalót. És már megint a földön kötök ki! A lendületet megint felhasználom, és ezúttal az ollózás a derekánál kapja el és úgy rántom a földre. - Persze, az iktatási rendszer meg Kőkorszaki szaki. Komolyan, mintha a múlt században élnénk! A gépek is onnan jöttek, esküszöm.
Kezdőlap
A fiúk még most sem unták meg a célozgatást. Szó szerint. Nem zavar, majd megunják, addig is kreatívan dolgozhatok ki megjegyzéseket, személyre szabottan. Én aztán képtelen vagyok beleunni.
