A mai estére a becélzott helyünk a San Miguel volt, Brooklyn-ban. Habár én Bronx-ban élek, a legtöbb ismerősöm és barátom nem. Imádom a laza, könnyed közeget, és azt, amit képviselnek a "Manhattan-hez képest szánalmas" életükben. Az apám sem kifejezetten szereti ezt a részt, így előszeretettel járkáltam át, mivel biztosan nem akadhattunk egymásra. Sem vele, sem pedig valami random, új nőjével.
-Mit álmodozol ott, Will?! Te jössz. -lobogtatja meg a legjobb haverom maga előtt a darts tűket, de a tekintetem továbbra is a pult felé húzódó nőn volt, akit szemmel láthatóan nem akart békén hagyni egy ittas, erőszakosnak tűnő alak. Ismertem a testbeszédet, tudtam, hogy nincsenek együtt, de még csak nem is ismerik egymást.
-Öhm... kiszállok. Mindjárt jövök, srácok. Addig figyeljetek, hátha akad majd hely egy asztalnál. -kiabálom túl a zenét, már amennyire sikerül, és azonnal megindultam az ismeretlen nő irányába.
-Szia!!!! Ezer meg egy éve nem láttalak, hogy vagy?! -állok be közéjük egy széles mosollyal, remélve, hogy a nő vette a lapot.
-Hát te meg ki vagy, haver? -néz rám a srác kissé idegesen, de inkább csak legyintett egyet, és minden várható forgatókönyv közül a legegyszerűbbet választja, és elsétál. Remélem, az est további részében sem tervez megverni, deeeee azért majd nagyon odafigyelek, hogy merre megyek egyedül és merre nem.
-Jól vagy? -nézek le a nőre némi érdeklődéssel, egy barátságos mosoly társaságában.
-Én öhm... Will...iam. De csak... Will. Vagyok. -mármint hogy érted. Hjajj. Tényleg rám fért már ez a lazítós este. Túlságosan sokan magyarázták azt, hogy rám fér, ebből ketten páciensek voltak, szóval csak igaz lehet belőle valami. Nem jó, ha a merevséget, a kipihentség és nyugalom hiányát megérzik a betegeim is.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

Elfogadtam a felém nyújtott két gesztusát, illetve tudomásul vettem a bemutatkozást is. Bölcs dolog volt tőle, hogy nem árulta el a teljes nevét. Előfordulhatna, hogy valaki csupán azért játszotta a hős megmentőt, hogy aztán hasonlóan rányomulhasson. Én nem ilyen típus vagyok, de ezt ő ettől még nyilván nem tudhatja.
-Mindenképp jobban jársz, ha egy kicsit… vársz ezzel. Plusz, ha szeretnéd, akkor majd szívesen kikísérlek a kocsidig, vagy… taxidig. Semmi hátsó szándék, komolyan! –emelem meg a kezeimet megadóan, egy halvány mosollyal. Nem gondolom, hogy az ilyen alakok csak úgy feladják, és habár nem ismerem ezt a nőt, az én lelkem is megnyugodna, ha tudnám, biztonságosan el tudott indulni haza, és nem történt közben semmi sem, aminek nem szabadott volna.
-Jajj, igazán nem szükséges, tényleg!! Nem ezért csináltam. Egyszerűen csak nem bírom az ilyen tahókat. –mondjuk ez kicsit Amerika Kapitányosan hangzott, de… mindegy is.
-Egyébként még sosem láttalak ezen a helyen korábban. Új vagy még, vagy csak ritkán jársz bulizni? –mert simán lehet, hogy pont ellentétesen járunk el szórakozni, emiatt nem tűnt fel itt sosem korábban. Gyanítom, nem ez a faszi lett volna az első, aki átmegy nyomulós zaklatóba miatta.
-Te kérsz valamit inni? –nézek le rá kérdőn, majd a választól függően a saját sörömmel együtt kikértem neki is valamit, már ha igényt tartott rá. Nem vagyok egy szociális alkat, fogalmam sincs, mit kellene kérdeznem, vagy… mondanom neki, hogy ne menjen át az egész kínosba.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

-A francba, a kardomat a másik nadrágomban hagytam. -rázom meg a fejemet a lovaggá avanzsálásom kapcsán egy jót vigyorogva ezen. Jó dolog, ha nem élte meg ezt az egészet tragédiaként és úgy, hogy nagyon durván az intim szférájába gázolt valami tirpák tahó. Sokan még józanul sem értik a határokat, nem még ittasan.
-Szerintem az ilyen tahókat minden, kicsit csinosabb nő bevonza. De eskü, amúgy nem sok ilyen járkál erre! -emelem meg a kezeimet megadóan. Tudom, hogy a nők többségének elege van a "nem minden férfi" mentalitásból, de ezt fontosnak tartottam megjegyezni, hátha később is szeretne ide visszatérni, mert amúgy a hely bejött neki, csak valami paraszt elrontotta a végét.
Bólogatva hallgattam azt, ahogy kifejtette, hogy egyébként miért van itt, miért jött New York-ba, hogy amúgy a húga felültette, illetve azt is, hogy nem szereti a részeg embereket. Illetve az alkoholt sem magát, így ő menteset iszik. A hozzátevés nélkül is rájöttem volna, hogy ezek alapján ő az alkoholmentesek táborát erősíti.
-Ugyan, engem nem zavar. -rázom meg a fejem egy mosollyal.
-Viszont alapvetően jó dolog, ha kimozdulsz és beszélgetsz emberekkel. Sokkal könnyebb egy idegen környezet, ha az ember nem csak a testvéreit ismeri az adott helyen. Mondjuk tény, hogy jó, ha nem is egymagának kell ismerkednie, de... néha szerencsés véletlenek is történnek. -pillantok le rá egy halovány, bíztatónak szánt mosollyal.
Figyeltem, nagyokat pislogva, ahogy lehúzta a mentes koktélját, egy hitetlen mosollyal.
-Hát... én meg mondtam, hogy felesleges, de akkor... te fizesd az enyémet, én meg a tiédet, ehhez mit szólsz? -és akkor mindenki megkapta, amit szeretett volna. Az italt is, meg a meghívást is.
-Nem, nem igazán. A munkám miatt általában nem jut időm ilyesmikre, de ma alapvetően haveros este volt tervben, szóval belefért. Néha kell a kikapcsolódás, hogy ne legyen minden olyan monoton és szürke. Plusz amúgy nem Brooklyn-ban, hanem Bronx-ban élek, szóval közel sincs annyira, hogy csak úgy leugorjak akár konkrétan ide. -mivel ugye általános volt a kérdése, de most itt voltunk, így mind a kettőre ki akartam térni.
-Nem vagyok egy túl nagy partyarc. -ez szokott a legtöbb ember problémája lenni velem.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

Az, hogy megköszönte a bókot, csak egy halvány mosolyt váltott ki belőlem. A legtöbben fennakadnának azon, hogy „kicsit is csinos”, vagy épp azon, hogy nem ő van kiemelve konkrétan, de ezek alapján ő nem ilyen, vagy csak most nem volt kedve ezeken fennakadni. Kellemes meglepetésnek könyveltem el.
-Hát akkor ebben egyet tudunk érteni. Nem vagyok a legprofibb az ismerkedésben, és annyira azért nem is sűrűn szoktam ezt csinálni. A bizalom meg… azt ténylegesen ki kell érdemelni, így szerintem az a jó döntés, ha nem adjuk csak úgy oda mindenkinek, aki szembe jön velünk az utcán. –bólintok rá a dologra egyetértőn. Szerintem ezekkel nincs semmi baj, és az már egy hatalmas pozitívum, ha valaki tudja, hogy nem egy túl jó emberismerő, így óvatosan bánik ezekkel a fajta dolgokkal. Nem jó, ha nem tudunk tanulni a múlt hibáiból és folyton folyvást ugyanabba botlunk. Persze nem kell mindenkit ellenségként sem kezelni, de egy egészséges bizalmatlanság, főleg manapság, elengedhetetlen.
-A francba, lebuktam. –rázom meg a fejemet egy ártatlan mosollyal, de végül aztán komolyabbra vettem a figurát.
-Egyébként nem vagyunk összenőve, és előfordul, hogy egy-egy haver elkószál, szóval most én vagyok a tekergő a csapatban. De tudnak róla, hogy ide jöttem, hozzád. Ha úgy döntöttél volna, már itt sem lennék, de szívesen beszélgetek, illetve „vigyázok rád”, ha már egyszer kinevezett testőr lettem a távozásodig. De akár oda is jöhetsz velem a többiekhez. Épp nagy darts meccsben voltunk. –pillantok a srácok felé, aztán vissza Mira-ra, kérdőn vonva fel a szemöldökömet. A tömegben egyébként is jobban elveszne a tömegben, és nehezebb lenne kiszúrnia valami újabb idiótának, aki nem bír magával, amint meglát egy nőt olyan ruhában, amiből kilátszik legalább a válla.
-Öhm… persze, nem titok. Törvényszéki és klinikai pszichológus vagyok. –és általában ilyenkor szoktak vagy elmenekülni tőlem, vagy még bizalmatlanabbá válni, vagy orvost látnak bennem innentől, stb. Persze akad, akit érdekel ez az egész, de alapvetően ez mindenkiben képez egy kisebb-nagyobb gátat az irányomba.
-Szóval tényleg nem sűrűn jut időm másra, elvégre ez egy elég… kötetlen munkaidős dolog. –vakarom meg a tarkóm egy zavart mosollyal, belekortyolva a sörömbe.
-Na és te találtál már magadnak munkát, vagy még kereső fázisban vagy? –elviekben nemrég érkezett, szóval nem törvényszerű, hogy már azonnal talált is magának valami állást.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

-Biztosíthatlak róla, hogy senki sem fog megenni téged, még véletlenül sem, nem hogy szándékosan. A srácok jófejek, és szívesen megtanítunk játszani. Nem egy nagy cucc, és nem fogunk kiröhögni, ha nem jó a dobási technikád. Ez csak szórakozás, plusz nem pénzben játszunk, hogy komoly tétje legyen a dolognak. –emelem vissza rá a tekintetemet a többiekről. Nem kell mindenkinek mindenhez értenie, plusz amúgy jó közösségkovácsoló tud lenni az, ha valakitől megtanulsz valamit. Biztosan akad, aki szívesen megtanítja neki ezeket a dolgokat. Én annyira nem vagyok oda a darts-ért, de ilyen alkalmakkor belemegyek a dologba.
Rezzenéstelen arccal, de érdeklődve figyeltem a reakcióit arra, amikor elmondtam neki, hogy pszichológusként dolgozom. Bizonyára volt már rossz élménye egy hozzám hasonlóval, amit nem is kétlek, hisz mint minden, ez a szakma is rendkívül felhígult és sokan nem veszik komolyan a betegeik problémáját. Nem csupán a munkánk, de a hivatásunk ez, legalábbis én így gondolom.
-Ugyan már, emiatt nem kell aggódnod. Nem foglak diliházba küldeni pár poénért, vagy épp bemondásos alapon, ez azért nem így működik egy ideális világban. –húzom egy barátságos mosolyra a szám, ahogy figyelem az erőltetett mosolyát.
-Sajnálom, nem akartam kellemetlen érzéseket okozni. –húzom el a szám egy apró sóhajjal, egészen halkan jegyezve meg ezt az egészet. Biztosan nem lehetett túl kellemes élménye az „agyturkászokkal”, ha így reagált rám. Szörnyű, hogy mekkora traumákat tud okozni valakinek épp az az ágazat és szakirány, ami ennek kezelésére lett kitalálva.
-Ez nem semmi, tök jól hangzik! Nem vagyok otthon a divat világában, és hidegen is hagy, de amúgy alapvetően szerintem tök király, ha valakinek van ezekhez érzéke. Bár azt aztán végképp nem tudom, mit csinál egy divat influenszer. –sosem hallottam róla, hogy van ilyen. Mármint tudom mi az az influenszer, de hogy ennek ennyi ágazata és megnevezése legyen…
-Ugh, isten őrizz. Utálom, ha fotóznak. Jobban szeretek képeket készíteni, mint azokon szerepelni. Nem vagyok egy túl… feltűnősködő alak. –de szerintem erre mindenki rájön, aki két percet beszélget velem.
-Na gyere, tartsuk meg azt a „bevezetés a darts alapjaiba" órát. –nézek le rá egy várakozó mosollyal, miközben odaintettem a legjobb haveromnak, jelezve, hogy lesz még egy játékosunk.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

-Az öltözködés az egyik legjobb önkifejezési módszer, és a leglátványosabb is. Az írásaidat a rajzaidat megtarthatod magadnak, de ha önazonos akarsz lenni, akkor az öltözékeid az utcán is épp olyanok, mint otthon. –tényleg nem véletlenül van az a mondás, hogy mindenki hordja azt, amiben jól érzi magát, és ami a neki megfelelő. Persze az extrém stílusúakat mindig megnézik, vagy kinézik majd, de ettől még én támogatom az önkifejezést az öltözködés által. Ha azt viselheted, ami jól áll, és amit szeretsz is, akkor azonnal jobban fogod érezni magad a bőrödben. Mindig feltűnő, hogy ki farmer-pólós és ki öltönyös alkat.
-Az mindig klassz, ha a munkád a hobbid is lehet! Nagyon kevesen mondhatják el ezt magukról! Nem semmi, gratulálok hozzá. –húzom egy mosolyra az ajkaimat, mivel ez tényleg nagy szó. Az influenszer világot sokan nem tartják túl sokra, de ha valaki értelmesen csinálja, abban is rengeteg idő és pénz van, amit az adott illető belefektetett, mielőtt befutott volna. Főleg, ha valaki tényleg csak hobbiból kezdte és nem kapott a bemutatott ruhákért, szépségápolási cuccokért meg mit tudom én, még micsodákért egy vasat sem.
-Ez már sokkal jobban hangzik. –viszonzom a vigyorát egy visszafogott mosollyal, bevárva őt is, hogy elindulhassunk a többiek felé. A megjegyzésén csak jót mosolyogtam, aztán mielőtt még megszólalhattam volna, Mira meg is előzött a bemutatkozással. Nagy szemekkel pislogtam rá, ahogy egy ideig a többiek is, aztán a legjobb haverom mindenféle illemet mellőzve a kezét nyújtotta neki.
-Riley vagyok, és hidd el, itt sok idiótának fogalma sincs, hogy kell játszani. Őszintén… szerintem a legtöbben csak dobálgatnak, amíg valaki nem nyer. –húzza egy idióta, de azért végtelenül kedves mosolyra az ajkait, amitől máris megkönnyebbülve húztam meg a sörömet és nem kell tovább azon aggódnom, hogy a többiek mit fognak szólni hozzá, hogy egy idegent hoztam a köreinkbe.
-Szóval akkor miattad hagyott itt minket Will… nem mondom, mondjuk meg is értem. Jobb társaságnak tűnt, mint mi így összesen. –egy idegesítő vigyort kapok tőle, Mira pedig továbbra is a kedves verziót. Hát így állunk…
-Mhm, nem is jöttem volna vissza, ha ő nem lett volna olyan figyelmes, hogy nem akar elrabolni tőletek hosszabb távon. Szóval… lement már a kör, vagy még várnunk kell, hogy beszállhassunk?
-Pont most nyertem, szóval akár kezdhetünk is egy újat. Mit gondolsz új lány, szeretnél kezdeni? –köszönjük Riley, ezzel az „új lánnyal” igazán jófejnek tűnsz.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William

-Akkor, ha előbb lenullázod a pontjaidat, mint a többiek. 501 pontot kell elérni ahhoz, hogy nyerj. És három körösen szoktuk tolni, szóval az nyer, aki 3-ból 2-szer legalább viszi a köröket. -kezd bele a magyarázásba Riley nagy lelkesen, én meg csak csendben iszogattam a sörömet tovább, figyelve az eseményeket és azt, ahogy a többi, nagyjából 2-3 srác, akikkel összejöttünk ma, szintén Mira-ra vezették a tekintetüket, és a neki magyarázó haverunkra. Amint enyém volt a lány tekintete, letettem az üveget, hogy bólinthassak.
-Öhm... persze, nekem ez is tökéletesen megfelel. Úgy is azt mondtam, hogy valaki majd szívesen megtanít játszani. -mondjuk nem magamra gondoltam, mert én sem vagyok egy túl nagy tehetség ebben, és a "csak céltalanul dobál" kategóriát erősítem, de ettől még szívesen megmutatom neki, hogyan is kell ezt csinálni.
Már épp beálltam volna a vonal mögé, hogy tettekkel és szóban is beavathassam őt, hogyan is kell elképzelni ezt az egészet, de aztán a figyelmemet az vonta el, hogy kivételesen ma nem csak egy részeg hülye tévedt ide, hanem volt több is. Általában ez egy nyugodt, normális hely, ezért is szeretem. Nem balhés, de néha-néha elkerülhetetlen, hogy előbukkanjon valami hülye, aki úgy érzi, övé a világ, ezzel pedig tönkre teszi mások, jelen esetben a mi szórakozásunkat.
Figyeltem a ledőlő italokat, aztán a ma megismert lányt, hogy minden rendben-e vele, végül pedig következett a csattanás, és a srác, aki meg sem moccant. A katasztrófaturistákkal ellentétben én nem videózás vagy valami hasonló miatt kaptam elő a telefonomat, hanem értesítettem a mentőket, miután megpróbáltam ébresztgetni a lezakózott illetőt, sikertelenül. Egy asztal tetejéről való leesés egy ilyen padlóra nem életbiztosítás, akkor sem, ha mondjuk még jól is esik az ember. A San Miguel bár padlója ugyanis kőből, illetve régi fajta, kemény fából van, ahova akár halálosan is lehet érkezni. Ez a férfi pedig arccal lefelé esett, ami magában hordozott számtalan rossz forgatókönyvet. Eltörhette az orrát, az így lemorzsolódó szilánkok pedig beágyazódhattak olyan helyekre, amik maradandó károsodást okozhattak. Jobb esetben egy súlyosabb agyrázkódással megússza a dolgot, rosszabb esetben viszont úgy leesett, hogy összetörte a koponyáját, ami halálos bevérzést is okozhat. De én nem vagyok orvos, nem olyan értelemben, hogy ezen tudjak segíteni, a legtöbb, amit tehettem, az illetékesek értesítése volt.
Azt elértem, hogy más se nyúljon hozzá, és én sem akartam megmozdítani, mert nem lehet tudni. Ebben a pozícióban elvileg nem tudja lenyelni a vérét, nem okozhat neki nagyobb problémát a dolog, de azt sem látni, hogy az orra, a füle, vagy épp a szája vérzik-e.
A kiérkező mentőket még megvártam, elmondtam nekik, hogy én voltam a telefonáló, de nem vagyok kontakt személy, nem ismerem az "áldozatot", így próbálják meg elérni a szüleit, vagy az első embert a mobiljában. Végül a többiek felé fordultam, hogy kissé bizonytalanul nézhessek rájuk.
-Ne haragudjatok, de nekem... mennem kell. Késő is van, és azt hiszem, ennyi izgalom bőven elég volt mára. Örülök, hogy összefutottunk Mira, de sajnálom, hogy ilyen véget ért az este. Nektek további jó szórakozást. -nézek rájuk bocsánatkérőn, majd a legjobb haveromhoz fordultam és megkértem, hogy tegye taxiba Mira-t, valamint vigyázzon arra, hogy senki se tartson vele, akit nem ismer vagy ő, vagy mi.

“Whatever you do in life will be insignificant, but it's very important that you do it”

Mirabella&William