The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Bár ez nem a hagyomásnyos helyzet, mégis… jobb, mintha tényleg elzártan élnék egy saját villában, mindenkitől távol. Ha kellek Akirának, ide rendel. Sosem tudom meg, hogy miért, csak ha ott vagyok. Magas rangom van, így megszokott, hogy engem szolgálnak ki, és senkinek sem kell fejet hajtanom, Akirán kívül. Nagyon jól tudom, hogy pótolható vagyok a számára. Épp ezért korlátozom minimumra a kapcsolatomat a külvilággal. Ha meghalnék, Shuu biztos kiakadna, Avalon doktornő, ő más tészta, ő csak orvos, és egyszer voltam nála. Semmi több, ellátta a sérülésemet, amiért hálás vagyok neki, de többet ez sem fog előfordulni. Nem akartam a gazdámnak gondot okozni, épp ezért próbáltam megoldani a magam módján. Hűvös az időjárás, így egy melegebb széldzsekibe bújtam bele, nem mondták meg, hogy milyen öltözetet vár el tőlem, így a szokásos fekete nadrág, kényelmes cipő és felső kombinációban jöttem. Minden felesleges kerülő út nélkül a főnököm dolgozó szobájában telepedtem le. Ide jött a felszolgáló is, a teámmal, szerettem az itteni teákat, mert finomak. Az órámat babráltam, nem akartam, hogy rám várjanak, ezért hamarabb érkeztem, és szellemként érkeztem. A hangokból ítélve itt van a családja, nem lenne jó, ha meglátnának. Fellapozok egy könyvet, míg várok rá, a korábbi könyvem, már elkezdtem olvasni egy hasonló várakozás alkalmával. Emlékszem az oldal számra, így nem okoz problémát ugyan onnan folytatni. De legjobban a gyerek könyv lep meg, ami a kanapé alól kandikál ki, és hozzá ér a fekete deszkás cipőn sarkához. Ezt is átlapozom, de leteszem a dohányzó asztalra magam elé. Mintha hozzá sem nyúltam volna ahhoz. Shuunak írok egy sms-t,hogy megbeszélésen vagyok, ez az a fajta megbeszélés, aminél tudja, hogy pár napig nem leszek elérhető. - Szia! –szalad be hozzám egy kisgyerek, én meg megfeszülök. Hang nem jön ki a torkomon. Lever a víz is, ilyen sosem történt még, és nem is lenne szabad találkoznom a gyerekeivel sem! Megköszörülöm a torkomat - Nem tudsz beszélni? Köszöntem. – mire én megint megköszörülöm a torkomat, azt hiszem…ennyi ideig élhettem. Feltehetően Akira gyereke, de a ricsajból ítélve talán születésnapi ünnepség lehet, így remélem, hogy nem a vér szerinti utódai. ~ Francba! A fenébe! Shuu… vigyázz a játékaimra, és játszd őket rongyosra. Örülök, hogy megismerhettelek! ~ Köszönök el gondolatban a legjobb barátomtól. - Áh itt vagy! Tudod,hogy nem lenne szabad ide bejönni. – jelenik meg egy nő is, nekem tuti végem! Végem van! A nő csak biccent, és be is csukja az ajtót én meg nézek magam elé ,és próbálok felkészülni arra, hogy megfognak ölni, amiért olyasvalakivel találkoztam, akivel nem lenne szabad.
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Akira számára az időzítés mindennél fontosabb, ugyanakkor az is hogy minden amit csinál, és nem az üzleti élet szerves része, az a háttérben maradjon, a figyelő szemek elől rejtve. Mivel a normális család látszata az életének része, így hát megengedte a nagyobbik lányának hogy születésnapi zsúrt rendezzen a házban, ahová ritkán teheti be a lábát idegen. Már csak azért is, mert nagy tiszteletben tartja a magánélet szabadságát, és nem szereti ha idegenek járnak itt, de Hana vállalta a gyerekek felügyeletét, így ő kivonhatja magát mindenből. Persze, eleve nem ment bele abba hogy ő bármit is csináljon, de engedélyt adott és ez sokkal több mint amit bárki remélhetett volna tőle. Fekete nadrágot visel, egy fehér nyitott inggel. Kényelmes, de mégis lezseren elegáns viselet és egy fekete kis topán szerű papucs egészíti ki. A dolgozószobája felé tart, amerre elkószált kölyköket jelentettek neki, de aztán úgy dönt hogy Hana biztosan megtalálta már őket. Viszont a szoba nem üres mert Shin üldögél a kanapén, szemmel láthatóan falfehéren. A férfi behúzza az ajtót maga mögött és szembefordul az "unokaöccsével". Az egyik legmegbízhatóbb emberével, akit számon tart. Haruki Shinji. Az asztala mögé sétál és elővesz az egyik fiókból egy mappát, úgy áll a fiú elé, és telepszik le vele szemben. - Ez lesz az új ügyed. Holnap kezded - ezek nem kérések, ezek utasítások, és tudja jól hogy a másik nem fog ellenkezni. A legutóbbi munkájának eredménye már a számláján figyel. - Megsebesültél? - méregeti hogy miért olyan fehér a másik, és összehúzza a szemeit. Hozzá hívna orvost. Máshoz nem biztos. - Shinji! - lengeti meg a kezét az elbambult fú előtt hogy visszarántsa a valóságba, mert nem tudja mire vélni ezt a dekoncentráltságot.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Az évek során apa figurából nagybácsivá avanzsált, kénytelen volt azzá válnia, mert ő nem az apám, de a főnököm. Tisztelem őt, és szeretem, és az életemet adnám érte, igen. Ilyen hűséges vagyok iránta, mert ki tudja, hogy honnan mentett meg. Nem gondolkodtam rajta, mert itt jó volt nekem mindig is. Rengeteg volt az elvárás, aminek meg kellett felelnem, de akartam látni a mosolyát. Akartam, hogy elégedett legyen velem, hogy ha tényleg nagyon jól végeztem a munkámat, akkor kaphassak egy új ajándékot, vagy valami finomat, így motivált. Gyanítom, lehet még hozzám hasonló embere, vagy az utódom, mert elég veszélyes munkát végzek ,és tudom, hogy mindenki pótolható. Éppen ezért jött rám a frász, amikor az a gyerek bejött ide. Nem szabadna senkinek sem találkoznia velem, különösen a gyerekeknek. Ezt világosan a tudtomra adták. Biccentek Akirának, amikor megjelenik, de még mindig teljesen ki vagyok, lehet ,hogy nem is az ügyemet kapom meg, hanem engem fog inkább kinyíratni, amiért lehet, hogy a gyerekével találkoztam? Szentséges toori kapu! A lelkem hamarosan átutazik egy ilyenen, egy róka kíséretében. Még nem nyúltam a mappához, noha elém tette, csak őt figyeltem, majd az ajtót ,és a szemeimet forgattam. - Megvagyok…csak az előbb itt járt egy gyerek, és én sosem szoktam itt találkozni senkivel, erre vigyázok mindig. A hátsó bejáraton érkeztem, ahol szoktam. – még akkor is ha vendégek vannak a háznál, ami ritka. Én csak azt használhattam. - Az új ügyem…? – megrázom a fejem, és a hajamba túrok, így próbálom lerázni az iménti inermezzót magamról. - Ne haragudj. – igen, megzavart a gyerek, mert még az ő lányait sem láthattam, tudtam hogy vannak gyerekei. De szigorúan távol kell tőlük maradnom. Megértem. Nem is tudom,hogy mikor vált számomra apa figurából mássá, de elég egyértelmű volt a váltás, és határozott. Vagy, volt egy beszélgetés? Ehhez hasonlóan ültünk le mint most, ebben a szobában, kicsit régebbi bútorokkal, és talán akkor magyarázta el, hogy pontosan ki vagyok, és mire kell figyelnem.
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Akira kényelmes viseletben sétál végig a dolgozószobájához vezető úton, és nem remél ott senkit, noha Shinnek lassan esedékes lesz jönnie. A gyerekseregtől lassan kialakuló fejfájása elől lépdel ide, ahová senkinek sincs bejárása, és mégis a közelben gyerekhang hallatszik de távolodik és nem is foglalkozik vele, sokkal inkább a vendégével. Sötét pillantása végigszalad a fotelben sápadtan fészkelődő katonáján. Nem jellemző rá az efféle viselkedés, és magában elemezve kalkulál, hogy mi válthatta ki ezt ki. Végül, letelepszik a fiúval szemközt, és egy kis ideig hallgat. A yakuza amerikai helytartója csendes és nyugodt, nem dúl benne sötét vihar és nem készül kitörni egyetlen tüzes vulkán sem. A gyereksereg kicsit megzavarta és eloszlatta a felhőket a feje körül, de egyetlen egy keserű, mérgező tövist semmiféle gyógyszer nem képes enyhíteni és eltüntetni. - Tudom. A kisebbik lányomnak van a születésnapi zsúrja. A kicsik mindig elkószálnak, így lehet hogy találkozott valaki veled is. Nem történt tragédia - nyugtatja meg Shint aki szemmel láthatóan feldúlt emiatt. Nem az ő lánya volt, a sajátjai mindig szem előtt vannak és jajj lesz annak a szerencsétlennek aki udvarolni akar majd nekik. - Igen. Legutóbb szép munkát végeztél, de még nem dőlhetünk hátra. Az üzleti életben van emberem aki intézkedik, de te olyan helyekre is eljutsz könnyedén ahová ő nem. Azt akarom hogy a következő "szakmád" masszőr legyen. Be kell jutnod egy elit helyre és egy ember bizalmát kell megszerezned - foglalja össze hogy mi van az aktában. Pontos személyleírás az emberről, a helyről, és egyéb adatokról amiknek mindnek jelentősége van. - Kezdj el dolgozni rajta, de holnap inkább velem gyere. Egy üzleti ebéd lesz, utána pedig laza klublátogatás. Szeretém ha minden körülménytől függetlenül, nyitott szemmel járnál. Később, elmondod nekem mi a véleményed - javítja ki hirtelen magát hogy ne is kezdje el a munkát, mert előtte van ez a rendezvény. Aztán lélektelen szemeit újra a fiúra emeli, aki veszedelmesebb mint amilyennek látszik. - Szükséged van valamire? - kérdezi, hiszen bármit a rendelkezésére tud bocsátani ami kellhet a munkához, vagy amit csak úgymond fizetségként, avagy kiegészítő juttatásként megkíván. Akira haladó szellemű vezető, nem lélektelen rabszolgaként bánik az embereivel, és emiatt van egy kialakult tekintélye.
The key to abundance is meeting limited circumstances with unlimited thoughts
Ahogy elkezd beszélni, úgy nyugszom meg, egy kissé. - Köszönöm, azt hittem, hogy valamelyik gyermeked, és tudod, hogy mennyire kínosan ügyelek arra, hogy ne sértsem meg a szabályaidat. – hiszen, tudom, hogy mennyire fontosnak tartja azt, hogy a családja tagjai bizonyos emberekkel ne találkozzanak, ez alól én sem vagyok kivétel. Hiszen, tudom, hogy számos mocskos dolog közelében megfordultam, és nem vagyok elég tiszta, hogy akár egy pillanatig is a közelükben tartózkodjak. Kiváltképp, azóta, hogy tudom… hogy nem az apám.De a hálám, és hűségem semmit sem változott iránta. Az új feladatomat hallva érdeklődve pillantok a mappára, ami egyelőre még zárva van, és biccentek. Kitanítottak masszírozni is. Igazából, ha belegondolok, hogy mennyi minden tudok, hála Akirának, és mások fele ennyit sem? Határozottan bólintok, ahogy felfogom az utasítását. Már majdnem felkelnék, hogy akkor indulok is, hogy otthon, ahol senki sem zavarhat, nekilássak az ügynek, de megakadok, amikor rápillantok, és folytatja a mondandóját. Akkor, még nem indulok. - Milyen öltözetet vársz tőlem? – voltam már testőr is, de csak külföldön, itt Amerikában, inkább asszisztens féle, ha fordítással volt kapcsolatos. Akira, olykor szerette, ha japánul beszél csak, ez előnyhöz juttatta őt sokszor. Mert értette az üzleti partnerét, és azt is ,ha szidja őt a másik, mert ilyenre is volt példa. Ritkán kértem tőle valamit, de mindig elgondolkodtam rajta. A feladataim előtt időben leadtam neki a rendelésemet a szükséges eszközöket tekintve. Kerámia fegyverek, amik lenyomozhatatlanok, ha reptéri utazással jár a feladatom. Azokból is mindig a legjobbakat kapom. Persze, a távcsöves puskákra érzékeny vagyok, így azt típusra pontosan leírom, és golyót tekintve is. Ezenkívül, hetente egyszer legalább kipróbálom őket, amihez szintén biztosít helyet Akira. Így nem kell aggódnom,hogy nem ismerem az eszközeimet, amiket megkapok. Igen, van a lakásomon egy mini páncélterem, ami tele van fegyverekkel. Onnan is tudok válogatni, mert nem mindtől szabadulok meg. - A legújabb Kawasaki Z H2 igazán tetszik. Grafit-zöld színben. – tudom, hogy nem dobták még piacra… hivatalosan. – Lesz majd egy k-pop koncert is, hamarosan, két vip jegyet szeretnék kérni rá. Ha el tudnék menni Shuuseiiel, nagyon örülnék, de megértem, ha elfoglaltságom lesz akkor. – jártunk már így, hogy megkaptam a jegyet, de dolgom volt. Így nem tudtam elmenni Shuuval együtt megnézni, de boldog voltam, hogy legalább ő jólérzi magát, még ha nem is vagyok vele, mert tudtam ,hogy legközelebb úgyis elmesél mindent, töviről hegyire. - A feladathoz, ha bármi kell, időben fogok szólni, ahogy eddig is. – mindig abban reménykedtem, hogy nem vagyok mohó, mert sokszor volt, hogy a pénz ellenére semmi más egyebet nem kértem, ami járt volna még extrába az elvégzett feladatomért. Ha pedig túl sokat kértem volna, Akira úgysem teljesítette volna, vagy megmondta volna, hogy most nem lehetséges az óhajom. Bár…erre kevésszer volt példa. - Ha mást nem szeretnél velem megosztani, hazamennék, hogy elkészüljek a holnapi napra, és legalább átnézzem a leendő feladatomat. – hiába mondta, hogy előbb ő rá kell vigyáznom, mégis szerettem felkészült lenni a rám osztott feladatokból. Ha nem volt szüksége rám a továbbiakban, elköszöntem tőle, és ott távoztam, ahol bejöttem, és másnap a megbeszélt helyen, és öltözetben jelentem meg, vagy léptem ki a lakásom recepciójának halljából, az utcára, hogy beszálljak a kocsijába. A látszattal ellentétben, voltak nálam fegyverek. A méretre készített öltönyöm jól elrejtette ezeket. De mindig fel vagyok készülve, minden eshetőségre. Ezenkívül van nálam jó néhány tőr is, a bokáimra erősítve, és dobótőrök, az alkarjaimra, amiket egy mozdulattal elő tudok hívni. De nem estem túlzásban sosem. Még Akira sem tudná megmondani, hogy hol vannak a fegyvereim, ha nem ismerne már egy ideje. A hajam színe kivételesen a visszafogottab vöröses színbe hajlik, de nekem még ez is jól áll. Én vagyok Akira mosolygós, de határozott, és egyáltalán nem megalázkodó fordító asszisztense.
But sometimes the world doesn't need another hero, sometimes what it needs is a monster.
Sötét pillantása végigsiklik mindenen, semmi nem kerüli el a figyelmét, ő maga is volt fiatal és Shinhez hasonlóak, harcolt ő is kyodai-ként az akkori parancsnok alatt. Bár évek óta nincs szüksége arra hogy maga inézzen el személyesen dolgokat, előfordul hogy felhorgad a jéghideg düh a bensőjében, és olyan örvénylő jégsákányként tölti ki Akira testét, és minden lövése, szúrása vagy vágása egyfajta elégtétel vétel. Az ésszerű határokon belül, rezzenéstelen tekintettel képes ölni vagy vallatni. Olyankor nem létezik számára semmi, csak a jeges űr, amit kétségbeesetten igyekszik kitölteni bármivel amit talál, és elér. Halállal, vérrel, kínnal. - A háziszabály szerint nem is, de ez változni fog. Tervezek egy két változtatást is, egyik másik talán radikálisnak fog hangzani. Szükségem van a legjobb embereimre magam körül, és ebbe beletartozol te is. Nem vagy eltiltva a családomtól, Shin. Bízom benne, hogy tudsz viselkedni Hana és a lányaim közelében - emeli komoly szemeit a fiatalabb férfire. Mert már az, nem lehet rá azt mondani hogy fiú. Bár nagyon megtévesztően, fiatalos az arca, a szemei viszont mást mutatnak. Nem ártatlanok, de nem is olyan feneketlen mélyek mint másoké, és Akira néha eltűnődik hogy Shin emberségének van-e valami köze furcsán színes barátjához. Nem helyesli, és nem tiltja a kapcsolatot, mert lehet hogy ez előnyére van a fiatalabb férfinek hogy ne fásuljon be teljesen. - Kényelmeset. Az asszisztensem leszel, aki mindig mindennel képben van. Elegánsat viselj, de ne akadályozzon meg ha szükség lenne rád - hagyja meg hiszen nem jellemző, hogy bárki is egy fogadáson támadná meg, de nem bízhatja a véletlenre, és Shinnél jobban senkire nem bízná rá az esti védelmét. Presztizs kérdés hogy ott legyen ezen az estén, és nem mutatkozhat az igazi valójában. A kérdést mindig felteszi. Megfizeti Shint, és nem csak pénzzel, hanem ha valami olyasmit kér ami teljesíthető, akkor ő meg is adja neki. Közelebb kerül hozzá ilyenkor az egyén és valahol mélyen.... tényleg egy unokaöccs képe dereng fel neki, noha soha nem volt igazi családja, és a szüleire sem emlékszik. Nem is kell, haszontalan emlékek. Amikor egyedül volt sem segített neki senki, aztán sem volt rá szüksége. Harumi volt az egyetlen aki fel tudta olvasztani a jeget és miatta törött ezermillió apró üvegszilánkra. Néha ugyan megcsillan a fény a szilánkokon, de már nem lehet összeilleszteni őket. A kérésre ami a feladatokon túli extrákat jelenti elmosolyodik halványan. Az utóbbi időben elég apróságokat kért, így a motor az első nagyobb volumenű dolog részéről. Fel írja a szériaszámot és a színt egy jegyzettömb felső lapjára. - Írd meg hogy mikor lesz a koncert és hol. Meglesznek a jegyeid rá - ez biztos. Elég befolyással rendelkezik hogy ne legyen gond elintézni ezt azt, és mindig akad olyan, aki a kedvében akar járni egy jó üzlet reményében és van amikor csurran cseppen is. - Rendben - kommentálja, és megcsóválja a fejét. - Nincs más, elmehetsz. Használhatod a főajtót ezentúl - teszi hozzá ahogy Shin már a hátát mutatja neki, és másnapig némaságba burkolózik. Az este pedig magánsofőrrel érkezik Shin háza/lakása elé, és megvárja amíg beszáll mellé, és már meg sem lepődik a kaméleonságán. Ezt el is várja tőle. - Jövő hétfőn szállítják le a motort a címemre. Gyere majd el érte - szólal meg egy pár perc hallgatás után, ahogy odafordul hozzá. A kocsi nem limuzin, de kényelmes és tágas az utastere. A sofőr szigetelve van. - Azt akarom hogy alaposan nézz meg mindent. Nem kifejezetten dolgokat keress, általánosságban figyelj, elemezz. Következtess. Kinek van, illetve lehet rejtegetnivalója, ki az aki furcsán viselkedik... Azt akarom hogy tisztán, friss szemmel írd le nekem az estét holnap. Én már túl sokszor fordultam meg köztük, nem biztos hogy észrevennék mindent de neked még friss lesz a szemed - teszi hozzá az esti menetrendre célozva. Ő maga elegáns, háromrészes Armani öltönyben van és természetesen maga sem fegyvertelen a ruha alatt. Ezt a luxust, nem engedheti meg magának.
Kezdőlap
