New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something that would unknowingly change their whole life

★ üdvözlünk new yorkban
• városhatár átlépése •
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
★ csicseregj csak kedvedre
• szavak sokasága •

★ éppen jelenlévõ lakosaink
• Ismerõs idegenek •
Jelenleg 487 felhasználó van itt :: 10 regisztrált, 0 rejtett és 477 vendég :: 2 Bots
A legtöbb felhasználó (487 fő) Szomb. Nov. 23 2024, 12:17-kor volt itt.
★ frissen íródott történetek
• legújabb bejegyzések •
Benjamin Stanford
tollából
Ma 11:54-kor
Rosemary Sawyer
tollából
Ma 10:21-kor
Nadia Romanov
tollából
Ma 09:01-kor
Deborah Winchester
tollából
Ma 08:01-kor
Mirabella Jimenes
tollából
Tegnap 23:28-kor
Mirabella Jimenes
tollából
Tegnap 23:10-kor
Hadrian Rutherford
tollából
Tegnap 22:42-kor
Killian B. Grimwald
tollából
Tegnap 22:30-kor
Amber Fleming
tollából
Tegnap 21:17-kor
★ csoportjaink képviselõi
• népszámlálás •
Csoport neve
Bûnüldözés
11
25
Diákok
48
37
Egészségügy
26
17
Hivatal
9
13
Média
49
39
Munkások
37
23
Oktatás
18
10
Törvényszegõk
18
42
Üzlet
24
27
Összesen
241
232

Sylvia Juel
TémanyitásSylvia Juel
Sylvia Juel EmptyVas. Jan. 28 2018, 23:02

Sylvia + Juel

"A Föld egyszerre borzasztó és gyönyörűséges hely. Te, mint egyén lehetsz itt boldog, vagy akár boldogtalan is. A lehetőség, a csoda benned van, tőled függ, mit kezdesz az életeddel."


Karakter típusa: keresett
Teljes név: Sylvia Juel
Becenevek: Syl, Doki
Születési hely, idő:Oslo, Norvégia, 1988. 01. 24.
Kor: 30
Lakhely: Manhattan
Szexuális beállítottság: hetero
Családi állapot: házas (még)
Csoport: Egészségügy
Ha végzett vagy még tanul//Egyetem: már végzett
Ha dolgozik//Munkabeosztás: Doki
Ha dolgozik// Munkahely: Emergency Department - Mount Sinai Hospital
Hobbi: lovaglás (saját ló, Emma), festés
Hogy ki vagyok én? Hu erről nehéz beszélnem. Ilyenkor nagyon sok minden eszembe jut... Egyszer elkezdtem kitölteni egy tesztet, amibe kérték, hogy írjak le három negatív és három pozitív tulajdonságot. Hát vagy egy órát ültem felette mire sikerült felsorolnom azt a hat jellemzőt. Bevallom őszintén nem is nagyon emlékszem már, hogy miket írtam, de megpróbálom felidézni.

1. Jól kijövök az emberekkel: Nos orvos vagyok, így mondhatni kö9telező nekem, de szeretek is emberekkel foglalkozni... Külnben bolond lettem volna végig csinálni az orvosit. No de tényleg szeretek velük foglalkozni, meghallgatni a bajaikat, a történetüket. Az idősebbekkel szeretek a legjobban beszélgetni. Olyan sok szép történetet meséltek már el nekem. Tudom ettől túl közel kerülnek hozzám a betegeim és annál fájdalmasabb az elvesztésük,
de mindig azt mondom, hogy megéri. Úgy érzem, hogy ettől ők is jobban érzik magukat és könnyebb a munka is. Persze nem mondom azt, hogy sikerül mindenkit felvidítanom, hisz ez lehetetlenség. Sajnos sokszor csak a hit,
a pozitív gondolkodás nem elg ahhoz, hogy valóban meggyógyuljon.

2. Túl közel engedem magamhoz a betegeket: Bár megvan az előnye is, de nekünk orvosoknak ezt nem lenne szabad. Ez az egyik legfontosabb dolog,
amit megtanítnak nekünk. Nem nem azt kérik, hogy érzéketlen robotok legyünk, csak azért nem lenne szabad, mert akkor hajlamosak vagyunk rossz döntéseket hozni. Nem gondolkozunk tiszta fejjel, mert az érzelmeink nem engedik. Ezért sem szabad ismerősöket, rokonokat kezelni, műteni....

3. Kitartó vagyok: Sajnos sok orvos már az első akadály után feladja a küzdelmet és közli a beteggel, hogy gyógyíthatatlan. Nos én nem tartozom közéjük. Mikor egy betegünk meghal a családjával közöljük, hogy mindent megtettünk azért, hogy megmentsük, de nem bírta a szíve… Én ezért valóban mindent megteszek értük. Van, hogy órákig böngészek az interneten megoldást keresve a problémára, mert igen találkoztam már igen egyedi betegségekkel is. Természetesen nem tudok mindent meggyógyítani, megoldani, de tényleg mindent megteszek. Szeretek tanulni, kísérletezni. Ebben a szakmában mindig lehet hová fejlődni, főleg ebben a rohamosan fejlődő világban. Mindig kihoznak valami új csoda eszközt, amivel az orvosok sikeresebbek lehetnek.

4. A problémáimról nem mesélek, inkább álarcot húzok: Sokszor látnak engem mosolyogni a betegeim, kollégáim. Megkaptam már azt, hogy én mindig vidám vagyok és mindig mosolyt varázsolok mások arcára. Nos igen nekem ez a célom, hogy ha tehetem, akkor legalább már ennyivel is tudjak segíteni. Fontosnak tartom, hogy a betegeim még a legrosszabb pillanatba sem adják fel a reményt, még akkor is lássák meg a szépet és legyenek boldogok. Ezért kell nekem is állandóan a jó oldalamat mutatnom nekik. Pedig sokszor ez csak egy álarc. A gondjaimat nem szoktam megosztani a páciensekkel. Magamba tartom, mintha félnék valamitől. Sokszor elbújok és csak akkor adom ki magamból a feszültségek könnyekben, mikor teljesen egyedül vagyok. Úgy vagyok vele, hogy az én gondjaimat magamnak kell megoldanom… De tudom, ha ezen nem változtatok elevenen fog felemészteni.

5. Jól főzök: Már kiskoromba is mindig megdicsérték a főztömet. Sokáig azt hitték, hogy séfnek fogok tanulni. Vagy legalább is a nagyim mindig azt hitte. De a szüleim inkább imádkoztak azért, hogy ne menjek annak, hisz abból szerintük nem lehet megélni. Azt szerették volna, ha valami rendes szakmám lenne. Apám leginkább maga mellett szeretett volna tudni a cégében, mint broker. Anyum meg… Nos nem is tudom mit szeretett volna. Sokat nem beszélgettem vele. Nem igen szeretett velem foglalkozni… De nem miattuk lettem orvos. Én választottam és nem is bántam meg.

6. Nem tudom elhagyni a férjemet…Talán az önbizalom hiányból adódó, vagy csak félelem?


"Amikor az emberek egyfolytában mosolyognak, valamit titkolnak."

A történetem nem a legboldogabb, de nem is a legrosszabb. Van, akinek sokkal rosszabb a helyzete. Igazából még akár hálás is lehetnék, hogy velem „csak” ez történt meg. Igazából mondhatnám, hogy ez kevés ár ahhoz, amiket kaptam az élettől, hiszen sikeres orvos vagyok, pontosabban ortopéd sebész... Nah igen ilyenkor szoktak jönni a meglepett tekintetek. Egy ilyen pici nő, mint ortopéd sebész?... Nos csak annyit tudok erre mondani, hogy kicsi a bors, de erős.
Elértem azt, amit el szerettem volna érni… Kivéve egy dolgot. Mindig is szerettem volna egy családot. Gyerekeket, egy boldog férjet, esetleg kutyát, macskát.  Ez az egy nem adatott meg nekem és nem is tudom, hogy megfog e.
Gazdag családból származom, amit nem mindig tudtam értékelni. Sőt diákkoromban néha még szégyelltem is az egészet. Még baba koromban költöztünk Amerikába. Apámat előre léptették, így költöznünk kellett. Azóta egyszer voltam Norvégiában. Gyönyörű egy hely, de mindig is Amerika volt az otthonom.

Természetesen magán suliba jártam, ahova csakis a gazdagok kölykei járhattak…. Sokat követeltek a szüleim, amit nem is bánok annyira. Láttam olyan osztálytársamat, aki a szüleit talán hetente egyszer látta, de akkor is csak egy köszönés erejéig. Ő nem foglalkozott a tanulással. Ma már egy drogfüggő és ki tudja meddig él még. Hálás vagyok a szüleimnek, főleg apámnak azért, hogy kemény kézzel bánt velem. Suli után én nem mentem el a haverokkal játszani, szórakozni. Én külön órákra jártam… Zongora, ének, lovaglás és minden más.

Játszani nem játszottam. Nem volt igazi gyerekkorom, de mégsem érzem azt, hogy rosszabb lenne az életem e miatt. Persze, ha saját gyerekem lenne nem tennék vele ilyet. Hagynám, hadd élvezze ki a gyerekkort. Játsszon a társaival, rosszalkodjon, összeoszolja magát és miegymás. Hisz a gyerek ettől lesz gyerek nem igaz?

A különórákat nem utáltam, sőt a lovaglást például nagyon is szerettem. Az mindig kikapcsolt. Szerettem az állatok között lenni, vágtázni a „végtelenbe”.
Sokszor kiabáltak velem, mikor megtaláltak engem a konyhában az alkalmazottak társaságában. Mindig kikaptam, hogy egy ilyen előkelő hölgynek nem szabad az alkalmazottakkal barátkoznia. De rajtuk kívül nem volt más társaságom, kivéve egy személyt.

Az igazi jó barátom a nagymamám volt, aki megértett engem, akinek bármiről mesélhettem. Bár ő is szigorban nevelkedett mégse volt olyan kemény, mint a fia. Mondjuk az ő házassága sem volt leányálom. Nem ő választhatott magának férjet, hanem a szülei választották ki neki. Sosem panaszkodott az élete miatt. Mindig azt mondta, hogy boldog volt. Lehet, hogy az elején nem szerette a férjét, de idővel megtanulta tisztelni, szeretni és mondhatni boldog is volt a házasságuk. Nem veszekedtek túl sokat, a gyereknevelésben mondjuk ő volt az engedékenyebb, ami nem tetszett a férjének, de ebből sem volt sosem nagyobb konfliktusuk. Nehezen nézte végig, ahogy a fia karót nyelt férfivá változott, de mind ennek ellenére büszke volt rá.

Sajnos már három éve annak, hogy nem él velünk. Rák vitte el, de ő szerencsére a szerencsésebbek közé került. Nem szenvedett sokat, csendben ment el. Nehéz volt feldolgozni a halálát.

Ő volt az egyetlen, aki arra bíztatott, hogy azt csináljam, amit szeretnék, hogy kövessem az álmaimat és ne hallgassak senkire. Nos így is tettem.

A gimi után szüleim meglepetésére az orvosira jelentkeztem. Az egyetem sokat változtatott az életemen, hisz kollégiumba kerültem, messze a szülői szigortól. Jó nem kell elképzelni azt, hogy teljesen megvadultam. Nem varrattam tele magam tetoválásokkal, nem lettem alkoholista, de tény élveztem a szabadságot. Nem foglalkoztam állandóan a tanulással. Szabadidőmben igen is próbáltam lazítani, valami olyat csinálni, amit eddig még nem tapasztalhattam meg. Ilyen volt például a mozi. Az előtt sose jártam moziba, hisz nem vittek el engem… Emlékszem, hogy mennyire tetszett az egész. Tele zabáltam magam popcornnal, nagyokat röhögtem jó hangosan a filmen a többi nézővel együtt.

Mivel sok barátom nem volt, így az egyetemen nehezen barátkoztam, hisz mondhatni nem tudtam, hogyan is kell, de örömömre a szobatársammal jól kijöttünk és nagyim mellett ő lett a legjobb barátnőm. Sok programot csináltunk együtt és nagyon sokat segítettünk egymásnak a tanulásban is.
Az egyetemen kezdett el udvarolni az első pasi is. Az elején nem vettem a jeleket. Én úgy beszéltem vele, mint egy átlagos emberrel. Néha furcsálltam is a viselkedését, de ekkor jó barátnőm felvilágosított, hogy bejövök neki. Az első randin is átestem, sőt az első csókon is… De nem jutottunk messzire.

Az egyetemen ismertem meg a férjemet is. Olyan igazi romantikus történet volt. Megismerkedtünk, randiztunk, egymásba szerettünk. Aztán természetesen jött a lánykérés, az esküvő… Eleinte úgy tűnt, hogy minden rendben van. Gyerekkel is próbálkoztunk, de nem jött össze. Kiderült, hogy az én méhem igen válogatós. De természetesen nem adtuk fel a dolgot, vagy legalább is azt hittem, hogy nem és, hogy ez nem fog kettőnk közé állni, hisz olyan sok megoldás van és még nem próbáltunk ki mindent. Nah meg, ha a közös gyerek nem jön össze, arra is van megoldás. Persze rossz, hogy nem élhetem át azt, amit egy terhes nő, de tudom, hogy egy örökbe fogadott gyereket is tudnék úgy szeretni, mint egy sajátot.

Egyre kevesebbet kezdett el velem beszélni. Ha meg mégis volt rá ideje a végén mindig a gyerekre terelődött a téma, amitől mindig feszült lett és elviharzott.

Egyik este részegen jött haza, részegen és mérgesen. Nem mondott semmit, csak üvöltözni kezdett velem. Aztán elcsattant egy pofon és elnémult, majd hátat fordított nekem és eltűnt. Azóta teljesen megváltozott, ahogyan a kapcsolatunk is. Alig jár haza…

mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
TémanyitásRe: Sylvia Juel
Sylvia Juel EmptyHétf. Jan. 29 2018, 14:14

Gratulálok, üdv nálunk!

Kedves Sylvia!

Szeretném megjegyezni, hogy nem csak a választott pb alanyod tetszik nagyon, hanem ahogyan a jellemed leírását is megoldottad. Sylvia Juel 2624752903 Egy olyan munkát végzel, ahol a cél, hogy másokon segíts, megbirkózva mindennek a pozitív és negatív oldalával egyaránt. Ezért is voltam kíváncsi, hogy ez milyen kihatással van a te életedre, hogyan formálja a személyiségedet. A leírtak szerint egy igazán törődő, másokkal a közös hangot könnyen megtaláló nő vagy, aki különös esetekben inkább az érzelmeire hagyatkozik, mintsem az előírtakra. Szinte lehetetlenség nem kötődni valakihez, aki már egy ideje az életed része, így valahol érthető ez a fajta hozzáállásod, bármennyire is nem helyeslik a munkádon belül. Mégis úgy veszem észre, hogy a segítségnyújtásod ellenére te inkább magadban őrlődsz, és nem fogadsz el külsős beavatkozást. Gondolom ehhez a felfogáshoz nagy mértékben a szüleid is hozzájárultak a nevelésükkel, ami bármennyire is pozitívan hatott a későbbiekben, a köztes időszakban a távolságtartás jellemezte. Kár, hogy ezt a fajta érzelmet a házasságod alatt is meg kell tapasztalnod egy olyan ember oldalán, akinek a tettei mély nyomot hagytak benned, és olyan csapdába tartanak, ami semmi boldogságot nem visz az életedbe. Remélem, hogy te is ráébredsz, hogy nem csak adni, de kapni sem feltétlenül rossz, legfőképp akkor nem, ha az életedet befolyásoló segítségről van szó. Te is annyira megérdemled a jót, mint mások! Sylvia Juel 4146035580
Mivel már így is eleget várakoztál, így arra kérlek, hogy foglalózz egyet, aztán irány játszani! Jó szórakozást.  Sylvia Juel 560292900



mind álarcot viselünk
Anonymous
Vendég
ranggal rendelkezem
 
Sylvia Juel
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Sylvia & Ben
» Sylvia Harper
» Damian & Sylvia
» Drake & Sylvia
» Ryan & Sylvia

Engedélyek ebben a fórumban:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Eltemetett múlt :: Archívum :: Elõtörténetek-
Ugrás: