Nem kellett a segítségem, ám biztosra vettem csak a makacssága vezeti.
-Ha meggondolod magad, tudod a számom...-elcsendesedtem, sóhajtottam.-Minden rendben lesz Kölyök!-tudtam nem az már rég, s talán nem szíveli. A vonalat bontotta, én meg döbbent aggodalommal álldogáltan. Mibe keveredtél kölyök?!

Mindent hallottam a telefon túlvégéről történteket és hát aggódni kezdtem. Bár szavai után kicsit nyugodtabb lettem. Tényleg ő volt az első gondolatom, Judéknak már tele van a töke velem és hát a bátyám már megígérte, hogy nem fog rohanni legközelebb hogy a segítségemre legyen. Eddig nem is kellett, hiszen hónapok teltek el szarkeverés nélkül. Erre neh, itt van egy.
- Nem. Semmi nem kell Joe, köszönöm... - meg hát kise tudnák fizetni egy ügyvédet, rohadt drágán dolgoznak, így már ez miatt sem akartam, meg hát másképpen akartam megoldani a dolgokat. A hülye makacs fejem ugyebár. Az meg hogy melyik örsre visz a rendőrnéni pusztán csak vállat vontam, erre nem tudtam mit válaszolni, általában egy helyre visznek, ott ismer mindenki aki ott dolgozik. Megkönnyebbülök, hogy nem fog kirúgni, így máris jobb a helyzet ezen része, lényegében ezért aggódtam leginkább. De most hogy tudja, hogy nem megyek be melózni és az okot is, most már mennem kellene a dolgomra...vallomást tenni vagy mi a nyűt?
- Még egyszer kösz Joe és sajnálom... jó munkát. - köszöntem el ennyivel, meg hát szorított az idő is és jó lenne hamar nyomra keríteni a gyilkosunkat is. Persze ha a rendőrnéni valóban segít. Bontottam a vonalat és vissza nyújtottam a készüléket is.

Csendesen hallgattam végig kikerekedett szemekkel, felemelve mutatóujjam, jelezvén a többieknek, hogy ne zavarjanak, s magamra csuktam az iroda ajtaját.
-Hogy keveredtél ilyesmibe?! Jajj Kölyök!! - letartottam telefont lábam mellé, megdörgöltem arcomat, hajamba túrtam, sóhajtva emeltem vissza a készüléket. - Kell ügyvéd? Melyik örsre visznek?
Vékony vonallá préseltem ajkaim, kezem ökölbe szorúlt.
-Nem foglak kirúgni!! -sóhajtottam. - Rendben!...

Visszakérdezése nem segít, mondtam volna valami szexiset, de akkor a néni mellettem lenyakaz, így aztán csak elhúztam a szám. Mégis hogy mondhatnék el bármit is...ami pedig a folytatását illeti, fejet ráztam.
- Bajban vagyok, de ez most kicsit nagyobb, mint ez eddigi ballépéseim általában. - szólaltam meg. - Nézd Joe, a lényeg nem tudok ma bemenni és nem azért mert versenyre készülök. Rám kentek egy gyilkosságot és ezt akarom rendbe hozni...épp a rendőr néni adott egy percet ehhez a híváshoz. De biztos keresnek majd a munka és egyéb miatt. - daráltam le tömören a lényeget, hogy ne akarjon találgatni és ne is gondoljon rosszat rólam. Ismer már annyira, hogy tudja, hogy gyilkos nem vagyok. - Ami pedig a segítséget illeti...jó lenne ha nem rúgnál ki. - flelek még ennyit, aztán a rendőr nénire pillantok.
- Amint tudok valamit majd értesítelek. Jó leszek. - mosolyodtam közben, mintha a bátyámnak mondtam volna, de lassan már annak is tekinthetem a dolgokat közöttünk. Apa vagy báty fogalmam sincs...azt viszont egész jól tudom, hogy amikor a gyilkosság történt, akkor Charlessal és vele voltam, bele voltunk merülve a munkába, nyakig olajosak voltunk.

Felvont szemöldökkel pillantottam a készülékre, s lattolgattam, vajon felvegyem e vagy sem, ám az olajos kezemmel csak nem taperásztam össze. Kéztörlés, majd fogadtam a hívást.
Épp bele akartam szólni, ki is vagyok, mikor ismerős hang csendült a túloldalon.
-Valami izgalmas? - felszaladt a szemöldököm, megkapartam tarkómat, hisz kapásból közölni akartam, hogy a munka nélküli napokért nem fizetek olyan jól, mint mikor itt van, és kicseszettűl kellene a segítsége, s egy pillanatra elgondolkodtam. - Bajba keveredtél? Kell segítség?

Híváshoz kapcsolodó játék

Joe Weaver

A csaj kienged az autóból a parkolást követően, a bilincs is lekerül rólam. Nem teszek semmilyen hirtelen mozdulatot, csupán a felém nyújtott mobilért nyúlok és fejből tárcsázom is a Főnökömet. Kihangosításra teszem és távolabb helyezem a készüléket a fülemtől. Kicsörög, nem veszi fel egyelőre, de türelmesen várok, biztosan dolog van. Végül felveszi a készüléket és megelőzöm őt, hiszen nem a sajátomról hívom őt. Talán ezért is lasabban vette fel.
- Hello Joe. Abraham vagyok. Tudnál kicsit...öhm...ma szabadnapot adni?
Érdeklődöm meg tőle felvont szemöldökkel, hiszen ma időre sem és amúgy sem fogok tudni bemenni, míg ez az egész nem tisztázódik. Igaz, hogy kurva nagy segítség vagyok náluk, de ez most kicsit fontosabb.
- Közbe jött valami izgalmas... - szemet forgatok, hiszen kurvára nem az.