Dave ma sem pontos, mint szinte sosem már automatikusan a bárba jöttem, hogy igyak egy jó rostos üdítőt, ami annyira nem is menő, azt nézve, hogy mások már nap közben a whiskyt szürcsölgetik egy baráti bezsélgetése keretében. Nem arról van szó, hogy nem iszok, mert ha az alkalom megkíván, akkor igenis lecsúszik egy pohár pezsgő vagy whisky, de általánosságban inkább kerülöm ezeket a káros dolgokat, az egyetlen nagy bűnöm az energiaital és a kávéfogyasztás, amit mára már megpróbálok mérsékeltebben fogyazstani. Azért is esik ma narancslére a választásom, tenisz meccs előtt kell egy kis hideg a testemnek és egészséges is. Mindig próbálok egészségesen élni, sokat sportolni, királdnulni, bár arra már évek óta nem volt lehetőségem és társaságom sem, így ez háttérbe szorult.
Elnézem az embereket, ahogyan a pénzük által itt a nap közepén iszogatnak, megbeszélik az élet nagy dolgait, és arra jutok, hogy igazából én is ilyen vagyok. ez a klub nem kevés tagsági díjat követel, minden egyes évbe, ide ténlyeg csak azok tudnak jegyet venni, akiknek van mit a tejbe aprítani. Kemény munka árán szereztem meg magamnak ezt az életet, a szüleim biztosították volna, hiszen a vagyonuk elég lenne a fél városnak is ha nem az egésznek, de sosem akartam rájuk támaszkodni ilyen téren, a végén, ami remélem még nagyon messze van, úgyis én öröklöm majd a vagyont.
A komoly vagy inkább komolytalan elmefuttatásomat egy kéz szakítja félbe, ami a vállamra nehezedik. Hirtelen kapom hátra a fejem és felállok üdvözölni a barátomat.
- Ezer éve! - igazából félévvel ezelőtt találkoztunk utoljára, Dave is hasonló körökben mozog, mint én csak ő Európát vette célba, de mostanában azért elég sok időt tölt itt a városban, de valahogy nem volt időnk találkozni, mindkettőnknek ezer dolga van, úgy nagyjából mindig. A mai és a holnapi napot azonban együtt töltjük, ma teniszezéssel ütjük el az időt, holnapra még nincs tervünk, de szerintem hasonlóan sportolással leszünk elfoglalva, mint általában mi mindig.
- Mondd, hogy nem a szinglik életét erősíted még mindig. - mosolyog rám a cinkos vigyorával. Ő valamivel jobban habzsolja az életet a nők tekintetében, mint én. Még nem állapodott meg, végül is még csak most töltötte be a 30-at van ideje.
- El kell keserítselek, még mindig nem toppant be senki az életemben. - foglalunk helyet, majd kikér mindkettőnknek egy pohár whisky-t. Nekem erős kezdés, de egy régen látott barátnak nem mond nemet az ember, így elfogadom.
- Azt hiszem most szerencséd lesz barátom. - kortyol bele a gyorsan megkapott italába, ami egy kissé aggodalomra ad okot. Nem vagyok oda a kerítésért, tudok én csajozni, ha akarok, de általában nem akarok, mert komolyabb kapcsolatra nem igen lenne időm és ezt pont ő tudhatja a legjobban.
- Már voltam egy vak randin, és el kell keserítselek, egy baráttal lettem csak gazdagabb, de komolyabb ilyen formában sosem fog sikerülni. - vallom be, nincs ellenemre a vak randizás, hiszen csak a barátaim által szervezett randikra megyek el, szám szerint 2 ilyenen voltam. Bennük megbízok annyira, hogy nem dobnak a mélyvízbe és eddig nem csalódtam, de a szikra mindig is hiányzott.
Be kell vallanom magamnak is, hogy Carmen óta nem igazán tudtam megtalálni a helyem a nőkkel kapcsolatban, vele nagyjából minden tökéletes volt, egészen addig, ameddig ő többre nem vágyott. Érthető, fiatal, gyönyörű nő, aki családot szeretett volna, de én akkor nem álltam készen rá, nekem még más terveim voltak.
- Van egy lány, aki már egy ideje be szeretne cserkészni, egész véletlenül pont összefutottam vele ls a barátnőjével a bejáratnál, és elhívtam őket egy meccsre, utólagos engedelmeddel. - felnevetek hangosan, hogy még ilyenkor sem tud leállni a csajozással, de legyen. Itt már tudom, hogy szükségem lesz arra az italra, hogy legalább tempót tartsak vele, mert lehet, hogy én egy nagy gyerek vagyok, aki állandóan pörög, de azt hiszem ő képes túltenni rajtam olykor és most is egy olyan pillanatba csöppentünk bele, ami nem baj. Szeretem ha aki mellettem van húz maga után és ezzel is jobban dolgoztatja az agyam és a testem. Hiányzik az életemből ez a fajta pörgés, ezért is örültem, amikor közölte, hogy most itt lesz s szabad, én meg szabaddá tettem magam, vannak, akik dolgozzanak helyettem, ha nekem teniszezni van kedvem.
- Sziasztok fiúk! - hallom a búgó hangot a hátunk mögül mire mosolyogva fordulok meg Dave-el együtt, de az a mosoly elég hamar lefagy az arcomról, amikor meglátom ki a barátnője  lánynak, aki éppen vadászni jött ide.

Szentül hiszem, hogy az embernek nincs szüksége arra, hoyg hajkurássza a boldogságot, mert ha annak jönnie kell magától. Az erőltetett érzés, nem feltétlenül hoz olyan hatást, mint amilyet szeretne az ember. Én is pont azért vagyok olyan, amilyen, keresem a boldogságom morzsáit, sportolok, a barátaimmal vagyok és igen eljárok randizni, volt egy két gyors köröm pár lánnyal, de egyikben sem az igazit kerestem, mert róluk pontosan tudtam, hogy mi lesz a vége. Valahogy látszik egy nőn, már az elején, hogy mit akar elérni a végén. Vannak a csacsogós, nagyon nevetős lányok, akik kedvesek, elbeszélgetek velük, de tudom, hogy vagy csak a kinézetem miatt vannak oda értem, vagy a pénzemért, de persze nem rossz, hogy a vagyon és a jó megjelenés is erősen megvan az életemben. Nem lenne nehéz barátnőt szerezni, volt is pár próbálkozásom, de azt hiszem az utóbbi hosszú kapcsolat után nem találtam meg a helyem. Pár hónapon át tartó randizások voltak  maximum, a félévet szetinem egyikkel sem éltem meg. Már az is igen árulkodó, hogy az én életemben fontos, hogy tudjam a dátumokat, de ezeknél a nőknél még ezeket sem jegyeztem meg.
Több barátom is próbált már nekem randit szervezni, csak kettőre mondtam igent, nem sültek el rosszul, de még mindig szingli vagyok, de most jól érzem magam így. Még mindig a munka van a fókuszban az életemben, és nem akarok még egyszer beleesni abba a hibába, hogy valakibe beleszeretek és ő is belém szeret és a merőben eltérő jövőkép okozza a vesztünket. Már egyszer jártam így, házasság, gyerekek, nem tudom, hogy most a rövid vagy a hosszú távú terveimbe bele tudnám e sorolni, de ma már sokkal közelebbb áll hozzám ez az egész, mint akkor, amikor emiatt ért véget egy csodás kapcsolatom.
Dave is igyekszik, megtalálni bennem az a latin macsót, aki évekkel ezelőtt, még habzsolta  a csajokat, vagyis a mostaninál jobban, mert én sosem voltam az a nagy nőcsábász. Nem lepett meg, hogy a tudtomon kívül szervezett be partnereket, ami igazából nem is olyan rossz ötlet. Ismeretségeket szerezni járok ide főleg, nem a tenisz miatt, bár igazán jól kezelem az ütőt.
A pulttól még mosolygós arccal indultam el a hátunk mögött meghallott hang felé, de amikor megláttam Carment és a barátnőt, aki elvileg miattam jött is, gyorsan leolvadt az a széles mosoly. Láttam rajta is, hogy a fejében valami nagyon hasonló dolog fut végig, azóta nem láttam, mióta elköltözött tőlem, hogy olyan életet éljen, amilyet megérdemel. most sokként ért a látványa, a szívem teljesen megbolondult, nem tudom, hogy ijedtség a hirtelen jött szembesítés miatt vagy pedig az aggodalom, vagy teljesen más.
A barátnője keselyűként csap le rám, és mosolyogva teszi a kezét a vállamra, bemutatkozva. Mintha mi sem lenne egyértelműbb helyet foglal, miközben a keze még mindig rajtam pihen.
- Amy! Örülök. - teszem vissza a mű mosolyom az arcomra, egy kicsit tovább hagyom a tekintetem Carmenen, mint illene, de igyekszem inkább Amy-ra figyelni, akinek a jelenléte most olyan, mintha mégsem lenne itt számomra. Minden idegszálamat ráirényítom, hogy tudjak reagálni a mondataira.
- És mivel érdemeltem ki ezt a nagy kíváncsiságot magam felé? - kérdezem Amytől, aki még mindig vigyorogva rebegteti a pilláit. Kedvesnek tűnik, szép nő, de így hogyan tudnék bármi másra figyelni, ha a múltam szelleme kísért a levegőben.
- Szia Carmen! Jól nézel ki! - nézek vissza rá, miután a barátnője úgy mutatta be nekem, mintha idegenek lennénk. Valószínűleg az új barátnőinek nem mesélt rólam, miért is tette volna, a közelebbi körében már sokan ismertek, hiszen sokat jártunk el közösen. Amy arcán egy kis döbbenet látszik, de próbál nem foglalkozni a halottakkal és minden figyelmét felém irányítja, aminek én annyira nem örülök, de ezt nem mutatom kifelé. Mozdulnék, hogy köszöntsem Carment, de a testem nem indul el, nem tudom, hogyan kellene reagálnom.
Carmen próbál nem teljesen szemkontaktust felvenni velem, az ablakon bámul ki, így az ő érdekében is megpróbálom kizárni az egész régen elfeledett ügyünket és kicsit úgy kezelni, mint egy régi barátot, már ha lehet ilyet tenni, egy olyan nő felé, aki régen a világot jelentette nekem.
- Csak szólok, hogy nagyon jó teniszező vagyok! - mosolygok rá Amy-re.
- Nem viccel, tényleg elég jó a pályán, szóval csak úgy gondold meg miben szeretnél fogadni, hogy majdnem biztos a vereség ellene. - fordul felénk Dave, kicsit hencegve a tudásommal, met tudja, hogy egy csapatban leszünk.
- Mivel Dave ennyire lelkes, mi lenne Amy ha egy csapatban játszanánk az első meccset, rengeteg időnk van, így kipróbálhatunk több felállást, hogy senki nem érezze magát vesztesnek. - célzom a szavaimat Dave-nek. - Mit szólsz hozzá Carmen? - kérdezem tőle egy kicsit félve, mert olyan, mintha a háta közepére sem kívánná ezt az egészet, őszintén én sem.
A pultra nézek, ahol egy üres pohár árválkodik, fel sem tűnt, mikor húztam le az italt, de van egy tippem, hogy amikor nyakon öntött a látványa, és az eszem is kikapcsolt egy percre.
Dave már gondoskodott az utánpótlásról, és azt hiszem élni is fogok ezzel a plusz pohárnyi italla, mert ezen a helyzeten az üdítő nem segít. Egészségesen élek, de ha ilyen helyzetbe hoznak, akkor ez egy olyan alkalom, amikor inni kell.
- Az a Carmen? - súgja a fülembe Dave, és kérdő pillantással néz rám, majd Carmenre. A tekintetem Carmen felé fordítom és úgy bólogatok Dave-nak. Ő tud mindent Carmenről, de nem találkoztak még, amikor együtt voltunk Dave Franciaországban egyengette a karrierjét, és nagyon ritkán járt Amerikában. Szerintem ha tudja, hogy ki ő nem hívja el a barátnőjét, hogy szépen becserkésszen az exem előtt.

Nem gondoltam volna, hogy össze fogunk futni, lehet egy köröben is mozoghattunk régen, de mára már közel sem egy a tárasaági körünk, vagyis azt hittem. A közös barátainkkal sem találkoztunk ezek után együtt van akivel nekem meg is szakadt a kapcsolat, hogy az egész szakítás miatt vagy más miatt azt nem tudom.
Az újra találkozás kemény, mindig az lett volnam, mindegy mikor történik. Talán egy kicsit kellemetlenebb a helyzet, hogy a másik két ember, akik velünk vannak nem tudják a múltunkat. Dave sejt valamit, látom az arcán, de Amy-nek fogalma sincs, különben nem mászna ennyire rám. Ha nem lenne köze Carmenhez még szabad utat is adnék neki, mojduk maximum egy két estére, mert szerintem ő sem az a nő, akit magam mellett látok a jövőben, de mindig jó, ha valaki ennyire oda van az emberért ideig óráig, mert egyszer túl sok tud lenni.
- Jó fogás volnék ennek nem tudom örüljek e vagy sem. - nézek rá nevetve, mert ez jelenthet több dolgot is részéről, de általában a pénzhetz van köze, amit sejtettem és a külsőhöz. Hiába én még mindig hiszek abban, hogy a belső értékek igen is sokat számítanak, de úgy látom Amy ezt nem tartja olyan fontosnak, mázli, hogy a szüleim nem egy bukót neveltek és nem vagyok aza tipikusan átverős férfi, aki csak arra megy, hogy minél több nőt fektessen meg.
Carmen nagyon távolságtartó, próbálok én sem rá fókuszálni, de a látványa beindítja a fantáziám és a múltat is előcsalogatja a fejemben, a régi érzéseket is fel akarnak törni, az élmények, amiket pont együtt töltöttünk egy tenszpályán, ahogyan együtt ütögettük a labdát hasonló helyeken, amikor még minden rendben volt.
Még szép, hogy tudom kit kell kihívnom magam ellen, rajta kívül nem lenne méltó ellenfelem, tudom mire képes ha ütő kerül a kezébe, hiszen rengeteg dolgot tőlem tanult, ahogyan én is tőle sok mindent. Ezért is furcsa, hogy pont iss futottunk össze, pont ebben a felállásban és szituációban.
- Tudod Dave, ilyen csinos nők mellett nem biztos, hogy a te nyögéseidet akarom hallgatni a pályán. - nézek rá nevetve, miközben félve, fél szemmel Carmenre pillantok.
A lány megjegyzésére elmosolyodok.
- Hát persze, hogy sosem veszítesz. - jegyzem meg egy kicsit nyersen, még tőlem is meglepő módon, tudom, hogy nagyrészt én voltam a szakításunk oka, én voltam a bűnös. A tüskék a mai napig benne vannak ezek szerint, nekem marad a megbánás, de tudom, hogy valószínűleg akkor az volt a legjobb döntés mindkettőnknek, legalábbis ezt szeretném hinni, hogy neki is ez volt a legjobb.
- Higgyünk a megérzéseidnek. - kacsintását nem viszonzom, a kezei ismét rajtam pihennek. Érzem, hogy szinte mindent megtesz, hogy felkeltse az érdeklődésem, fel is keltené, ha nem érdekelne jobban a barátnője, amit próbálok eltitkolni előle. Nem akarok újabb reményt adni se Carmennek, sem nekem, hogy olyan érzéseket engedek fel, amiket régen leküzdöttem. Hazudnék ha azt mondanám nem hiányzott nekem, mert most, hogy látom jobban hiányzott, mint bármi más eddig az életemben. Ránézek, majd a kezére és látom virítani a gyűrűt a kezén, elmosolyodok miközben vizsgálom az ujján lévő kis karikát. Szóval ő megállapodott, pontosan ezt szerettem volna, neki, hogy révbe érjen, de akkor miért érzem rosszul magam?
- Akkor ideje megvillantanod Andy azokat a kockákat ia a lányok arra vágynak. - boxol óvatosan hasba Dave, miközben húzogatja a szemöldökét és vigyorog ezerrel Amyre, mintha neki kellene a csaj. Igazából vigye, miért ne, nekem csak egyszerűbb dolgom lenne.
- Már megérte edzeni a héten. - kacsint ismét rám Amy, én kelletlen mosollyal nyugtázom a szavait és lehúzom a második kört is, és egyben az utolsót, azt hiszem.
Carmen a két kört követően is kér még egyet, szuper azt hiszem teljesen megzavartam a kellemes kis életét a megjelenésemmel. Legszívesebben most felállnék és elsétálnék, mint akkor a kapcsolatunkból, hogy megkönnyítsem az életét, de nem teszem. Most mégsem vagyok ennyire biztos abban, hogy ez lenne a jó lépés.
- Tudod mit Amy? - fordulok felé, teljes testemmel, minden figyelmemet rá fordítva, mégis a szememmel Carment figyelve. - Dave és én elhívunk Titeket este vacsorára, egy baráti vacsora, mert látom Carmen már nem keres magának randipartnert.  - intek a fejemmel a keze felé. Tudatni szeretném vele, hogy örülök neki, hogy boldog, vagy remélem boldog, de azt is el akarom neki mondani, hogy hiányzott, bocsánatot kérnék tőle, de azzal mindent borítanék, és azt hiszem sosem fogom ezeket megtenni, de a fejemben már megtettem nagyon sokszor.
Amy arca egy kicsit megkomolyodik és látok egy ki szomorúságot benne, de végülis veheti randinak.
- A férjed a városban van Carmen? - pislog rá Amy a barátnőjére. A szemem egyszerre kerekedik ki, érzem hova akar kilyukadni, valahogy nem lenne gyomrom a férjével együtt vacsorázni, de önző lennék ha nemet mondanék, így kellemetlen mosolyom még mindig az arcomon ül, de tudom, hogy Carmen is tudja mi jár a fejemben. - Lehetne tripla randi, már ha Dave is szerez magának valakit. - kacsint a barátomra is. Ez a lány egyszerre két pasit akar magának, vagy csak belement valami a szemébe, már nehéz eldönteni.
- Benne vagyok! - vágja rá egyből Dave, és leöblíti a mondatát egy pohár whisky-vel, én meg alig kapok hirtelen levegőt. Nem tudom mit fog reagálni erre Carmen, de remélem nem lesz olyan nagy a bosszúvágy benne felé, hogy ebbe belemenjen. Az lenne csak az igazi késdöfés, a saját hibáim miatt, amit igazából meg is érdemelnék.

- Ebben az esetben örülök, de ne legyél azért ebben ennyire biztos, az exeim biztosan mást mondanának. - pillantok gyorsan Carmenre, de csak egy másodperc erejéig, majd mosolyogva fordulok vissza Amy felé. Biztosan nem tud rólunk, mert akkor nem hajtana ennyire, szóval ez kezd egyre kellemetlenebb lenni és nem tudom meddig tudjuk még fokozni. A helyes döntés az lenne részemről ha nem erőltetné és megmondanám neki, hogy ez így nem igazán járja, mivel nekem a barátnője volt az egyetlen nő a világon évekig. De nem fogok ebbe beleavatkozni, mert Carmen sem tette, így valószínűleg nem akarja, hogy a barátnője tudja.
Amikor azonban a bókomon csak Amy kuncog egyet egy kicsit összerázom magam, szó szerint, mintha valamit le akarnék rázni magamról. Ez a fajta megfelelési kényszer a nők felől nekem nem jön be, amikor minden nevet és mindenért kacsint és mindenre úgy reagál, ahogyan azt szerinte a pasi elvárná. Nekem csak az a reakció jön be, amit Carmentől kapok, vagyis talán abban túl sok a megvetés, de ha nem lenne az tudna imponálni, nem a túlzott jókedv.
Tisztában vagyok a helyzetemmel, a luda én vagyok, voltam és az ő szemében örökre az maradok, de látom révbe ért az élete, legalábbis a látszat azt mutatja. Jól néz ki, talán még jobban, mint bármikor, ezt teszi az emberrel a boldogság? Nem fogok feszegetni olyan határokat, amire én vágyok, de egészen biztos, hogy más nem. A testem már jelzi, hogy valami nem okés legbelül, egy kicsit melegebbnek is érzem a levegőt, mint korábban, és szaporábban veszem a levegőt, próbálok Amy-ra figyelni, hogy elvegye a figyelmem, de nehéz.
A vacsora ötlet nincs ellenemre, így bevetem a dupla nem randi ötletét, mert a belső hang a fejemben, nem akarja egy tenisz meccsel lezárni a mai találkozót Carmennel, meg persze csodás barátnőjével. Dave-el amúgy is együtt vacsoráztunk volna, ha plusz két ilyen csodás nő csatlakozik az csak feldobja az esténket. Látom, hogy Carmen ellenkezne, de nem tud, csak mosolygok ezen a helyzeten és mint aki nagyon büszke magára veregetem meg a vállam a fejemben, hogy így alakítottam a napomat. Önző vagyok, de ha ennél tovább nem megyek, akkor nem csinálok semmi rosszat sem.
A férje invitálása természetesen nem volt a terveim között, így ez a diadalittas mosoly hamar leolvad az arcomról és kikerekedik a szemem, és ő ezt tökéletesen érzékeli és használja ki. Ismer, hogyne ismerne, minden mozdulatomat ismeri, ha nem évekkel ezelőtt mentünk volna szét, szerintem azt is meg tudná mondani mi jár a fejemben, de ezt jó, hogy most nem tudja, mert lehet erősen kiakadna rajta, hogy ilyen önző módon próbálom a mai napon magam mellett tartani. A mondata olyan kétértelmű, mert úgy érzem ő sem tartja jó ötletnek ezt a tripla randi dolgot, de mégis mintha belemenne egy kis mértékben, de lehet, csak az én reakcióm miatt. Ő ismer engem, de ugyanakkor én is ismerem őt, nekem ő volt álmaim nője, akivel azt hittem életem végéig együtt maradunk, de semmi jó nem tart örökké sajnos.
Felpattan és mindenki követni kezdi, hszen játszani jöttünk ide, én lassan kelek fel a székról, mert tudom, hogy ez a két pohár ital nem tett jót az agyamnak, máskülönben nem álltam volna elő a vacsora ötlettel sem. Fel sem tűnt, hogy az elmúlt pár percben mennyie ignoráltam Amy-t, minden gondolatom Carmen körül forgott. A lány hirtelen lép mellém és szorosan hozzám simulva karol bele a kezembe és halad velem együtt, egészen addig ameddig Carmen n munkát nem ad neki.
Amíg Amy a képeket készíti dave mellém lép, a korábbi lelkesedése egy kicsit alábbhagy, mintha érezné, amit én érzek, feszültséget.
- Azt hiszem nem ez volt életem legjobb kerítése. - üti meg viccesen a vállam, majd felnevet. - Viszont a kiscsaj elég dögös, mármint az exed is, de miért hagynál ki egy ilyen lehetőséget Andy? - néz rám, mint aki rám akarja beszélni a dolgot. Valóban kellene egy kis levezetés ezután a nap után, de ennyire vajon kicseszhetek Carmennel.
- Igazad van Dave. - bólintok, miközben a lányok felé pillantok, Amy már elindult vissza mellém, Carmen pedig a pálya ügyében jár el. - Meglátjuk mit hoz az este. - vonom meg a vállam, mire megint a társaságukba csapódik a szeleburdi lányka.
- Igazán csábító ajánlat, de több szakemberrel dolgozunk együtt… - nem tudom befejezni a mondandóm, mert Dave közbeszól.
- De lehet másfajta munkát szívesen talál neked. - kacsint a lányra, majd pimasz mosollyal néz rám, mire megforgatom a szemem. Még jó, hogy ezt a barátnője nem hallotta, azt nem nyelném le ennyire egyszerű reakcióval.
- Megnézem, hogy áll a pálya. - szabadulok ki Amy szorításából és hagyom őket egy kicsit kettesben, amíg odalépek Carmen mellé, hogy végre legalább két egyszerű szót szólhassunk egymásnak, színjáték nélkül.
- Sajnálom, hogy ilyen a viszontlátás. - állok mellé és a pályák felé meredve szólítom meg. Minden pálya tele van ahogy látom, talán 5 percet kell majd várnunk, hogy felszabaduljon egy. - Gratulálok a házasságodhoz. - mutatok a kezére, bár a mosolyom most sem őszinte.

Régen minden olyan természetes volt, természetes vot, hogy mellettem van, hogy majdnem minden izgalmas dolgotegyütt csináltunk, hogy veszekedtünk, hogy beszélgettünk, most pedig minden olyan idegen. Mennyit tudunk változni, a felfogásunk, minden ha valami annyira félresiklik, mint a mi életünk, a közös életünk. Nem tudom, visszacsinálnám e, abban biztos vagyok, hogy a fájdalmát elvenném, amit akkor okoztam neki, sosem volt célom összetörni. Tudom, hogy kemény nő és mindenen túl tud lendülni. A mi kapcsolatunk pontosan olyan, volt, amit minden szülő akar a gyerekének, anyám imádta, apám is, ők is pedzegették már olykor a gyerek témát és a házasságot, de sosem erőltették, cak vágytak egy unokára. Azt szerették volna, ha Carmen lesz a menyük, így nem meglepő, hogy nagyon csalódottak voltak, amikor egyedül állítottam be hozzájuk egy szokásos Casado ebédre, és elmeséltem nekik, hogy sajnos már nem vagyunk együtt.
A közös jövő letargikus gondolata most a fejemben, a rajtam lógó, engem bálványozó barátnője, nem éppen okoz kellemes pillanatokat. Nem célom egyikőjüket sem megbántani, de bármit teszek valakit mégis meg fogok. Amy-val kedved vagyok, mert igaza van Dav-nek, adnom kellene egy esélyt, legalább egy jó estére, ha nem ő lenne Carmen barátnője. Mert így megbántom őt, de ha ellenkezek a szeleburdi rajongóm fogja bánni, de belül pontosan tudom ki a fontosabb kettejük közül, csak egyenlőre nem tudom felszínre hozni.
Úgy érzem oda kell mennem hozzá, dav tökéletesen el tudja terelni addig Amy figyelmét, amíg odamegyek Carmenhez. Próbálok barátságon közeledni, de csak ellenszenvet kapok tőle.
- Igazából nem hittem, hogy lesz viszontlátás. - vagyis reménykedtem benne, hogy lesz, de nem így, és egyszerűbb ha azt hiszi, hogy nem akartam ezt, hiszen ez a mostani helyzet valóban nem az én művem. Amikor a szemembe néz eszembe jut egy két régi emlék, de megrázom a fejem, és kizökkent a szintén nem túl kedves visszajelzés amit kapok tőle.
- Komolyan örülök neki, hogy valaki megadta neked, amit én nem tudtam. - sütöm le a szemem egy kicsit, mert megadni meg tudtam volna, csak  nem volt hozzá elég merszem és más terveim voltak.
Kelletlenül, de már egy mosolyt elejtve veszem el tőle a telefont és fordítom felé a kamerát. Tudom, hogy nekem szól a műsor, pontosan tudom, hogy mire megy ki a játék és pontosan olyan jól játszik velem, mint évekkel ezelőtt. Tudja mivel tud levenni a lábamról, csak most nem lesz semmi ami megtartja, amikor a lábam elengedi a talajt, hiszen ő nem lesz mellettem és én hopon maradok.
Utasítására már hangosan felnevetek, de engedelmesen guggolok le, mire még jobban kezdi el dolgoztatni az agyam. Azt hiszem ennek nem lesz jó vége, és komolyan el kell majd gondolkodnom, hogy Amy lesz ennek az egészek az áldozata. Gyengém ez a nő, a teste, a mozdulatai és ahogyan villantja nekem a domborulatait, egyre jobban kezd elborulni az agyam. Épp időben érkezik a lány, akitől elvileg el kellene dobnom magam az exem helyett, de cseppet sem kelti fel az érdeklődésem és ennek Carmen az oka.
Úgy vesz vissza maga mellé Amy, mintha mindig hozzá tartoztam volna, egy mű mosoly kíséretében nyújtom vissza a telefont és válaszolok neki.
- Csak lefárasztom, mielőtt belekezdenénk a meccsbe. - nézek Carmen felé, aki már Dave-el kokettál.
- Tud ő nyerni drágám, ha velem van. - kacsintok rá és belemegyek a játékba, odanyújtom amy-nak a karom, hogy belekaroljon és úgy indulunk el a pálya felé, ami a kis kettős játékunk közben már megüresedett. Lehet túl sok volt az ital, mert ennyire nem szoktam incselkedni senkivel, de most megteszem, ha Carmen így játszik, hát én is.
- Nehogy sírj nekem ha elverlek. -súgom oda neki, amikor elmegyünk mellette a pálya másik felére és egy gonosz mosollyal egybekötve nézek rá egy pillanatig.
Amy megfogja az ütőt, majd mint egy kislány szalad oda hozzám és egy puszit nyom az arcomra. Meglepődök? Persze, de nem mutatom ki csak önelégült mosollyal nézek át az ellenfelünk felé, mire Dave egy hüvelyk ujj felmutatással jelzi, hogy jó pozícióban vagyok.
- Ha már a vacsorát nem kettesben ejtjük meg esetleg utána mutathatnál egy-két trükköt még. - kaxaint megint, ami már szinte a védjegye lett. Én csak felnevetek hangosan és átkiabálok.
- Na mi lesz szépségem! Engeditek, hogy megverjünk titeket, vagy még nézzük egymást? - néha előjön a pimasz énem, ő tudja ezt a legjobban, mert nagyrészt csak akkor tudtam előcsalni, amikor vele voltam vagy ittam. Most mindkettő teljesült, így azt hiszem teljesen lesz a káosz.