Végtelenül kíváncsi, rendkívül kitartó és meglehetősen makacs. Minden érdekli, ami egy kicsit is eltér a hétköznapitól. Szeret mindent kipróbálni, folyamatosan más kelti fel a figyelmét. Az álmaiért foggal körömmel küzd, bármit megtesz azért, hogy elérje a céljait. Nehéz eltántorítani attól, amit kitalál.  
A naivitás sem áll messze tőle, de ezen próbál változtatni. Korábban sokkal inkább befolyásolható volt, aminek nem mindig lett jó a vége. Mondjuk úgy, hogy eddigi élete egyik legnagyobb hibáját is ennek tulajdonítja,
Nehezen lehet felbosszantani, de ha valakinek mégis sikerül, abban nem lesz köszönet. Inkább szavakkal támad, mint tettekkel. Viszont könnyen tovább tud lépni, nem haragtartó.
Odeya olyan, mint a tavaszi szellő, mindenkihez van egy kedves szava. Közvetlen és szeret barátkozni. Ugyanakkor igazán közel senkit sem enged magához. Egyszer megsebezték, bár a legnagyobb sebet, ő saját maga ejtette saját magán, de nem akar többet sérülni.

Hallom, ahogy a kulcs fordul a zárban és az ajtó kinyílik. Felkelek az ágyról és az előszoba felé veszem az irányt. Hajnali fél négy van. Cameron mostanában képes reggelig kimaradni. Amit egyébként annyira nem bánok. Már magam sem tudom, hogy mit is keresek mellette. A kapcsolatunk kezdete óta már ezerszer megbántam, hogy egyáltalán belementem és nem csak azért, mert semmi érzelmet nem vált ki belőlem, hanem mert így lemondtam a valódi boldogságomról is. Arról az emberről, aki képes volt értem megváltozni és akivel valóban boldog voltam, csak nekem ez nem volt elég. Vagyis nagyon is elég lett volna, ha nem hagyom, hogy a családom és a barátnőim végül telebeszéljék a fejem. Cameront is csak azért voltak hajlandóak elfogadni, mert eggyel jobb anyagi körülmények közül jön és nincs annyi kósza pletyka róla.  
-Te jó ég! Hogy nézel ki? Mi történt? - kapom a szám elé a kezem és óvatosan Cameron felé lépdelek. Csak egy kislámpa világít, így a félhomályban nem tudom pontosan kivenni, hogy mi az, amivel a ruhája át lehet itatva.
-Csak egy kis baleset – feleli, olyan nyugodtan, mintha csak az időjárásról beszélne. Pedig az öltözete nem erről árulkodik. Ahogy egyre közelebb lépdelek hozzá, már nem csak a látvány, de a szag is egyre iszonyatosabbá válik.  
-Azt hiszem ezt ki kellene mosni. Megoldod? - kérdezi még mindig higgadtan, miközben elkezdi levenni magáról a ruháit és a földre dobálja, amíg nem marad rajta más csak a zoknija és az alsója.  
-Ne... nem, amíg el nem mondod mi történt? - tudni akarom, hogyha belekeveredett valamibe.  
-Jobb, ha nem tudod – emeli rám végre a tekintetét. Egyből látszik, hogy még mindig valamilyen szer hatása alatt áll. Én mindig mondtam neki, hogy a drog nem old meg semmit, hogy jobban tenné, ha leállna vele, de sosem hallgat rám. Most pedig itt az eredménye. De mi is pontosan?
-Cameron! - csattanok fel, határozottnak akarok tűnni, de közben kezdek egyre inkább kétségbeesni. Egyértelműen történt valami, de hiába pásztázom folyamatosan a párom testét, rajta semmilyen sérült sem vélek felfedezni. A ruháját viszont vér borítja... ez csak azt jelentheti, hogy bántott valakit.
-Azt mondtam menj és tűntesd el azokat a ruhákat! - förmed rám ellenkezést nem tűrő hangon. Amit nem tudok hova tenni, még sosem beszélt így velem és nem is vártam volna tőle, hogy egyszer megteszi.  
-Mondd már el, hogy mi történt... segíthetek - nem tudom, hogy hova szokott eltűnni éjszakánként, de lehetett egy ártatlan kocsmai verekedés is, ahol csak rossz helyen állt, de nem is tett semmit. Próbálom magam nyugtatni, pedig a lelkem mélyén tudom, hogy másról van szó.  
-Akadj már le rólam, Deya, mert a végén még olyat teszek, amit megbánok - nem akarok hinni a fülemnek, sosem volt még ennyire erőszakos. Most mégis sugárzik róla, hogy igazat mondd, én pedig nem akarom tovább hergelni. Felveszem a ruhákat és indulnék vele a fürdő felé, amikor megragadja a karomat.
-Tudod mit? Ne is mosd ki, inkább csak tűntesd el, égesd el vagy csinálj vele, amit akarsz, de ne lehessen megtalálni - olyan erővel szorít, hogy már kezdem elhinni, hogy az előbb valóban bántott volna. Majd, amikor végre elenged a háló felé indul kezében a telefonjával, amin éppen hívni készül valakit. Tudnom kell, hogy mi történt az éjjel, hogy miért ilyen véresen jött haza. Ezért a konyhába sietek, hogy a ruhákat egy szemeteszsákba gyűrjem és legyen időm elcsípni a telefonbeszélgetést.
-Megtettem. Végre eltűntettem, nem lesz már több bajunk vele – ennyi is elég, nem akarok többet hallani. Szemeteszsákkal a kezemben elindulok a garázsba. Valahol mélyen, legbelül már éreztem, hogy ez lesz a vége, de mégis nehezen tudom csak feldolgozni, hogy a barátom az éjjel megölt valakit. Egész eddig az volt a fejemben, hogy szeretője van, mert már rég nem adom meg neki, amit akar. Azt hittem oda járkál el, de ezek után már semmiben sem lehetek biztos. Arra viszont álmomban sem gondoltam volna, hogy képes lenne valakinek ártani, vagy ami még rosszabb ölni is.
A zsákot elrejtem az egyik szekrényben. Összerogyok és a kezembe temetem az arcom. Fel akarok ébredni ebből a rémálomból. Nem akarok én is belekeveredni, de nem tudom, hogy lesz ebből kiút és azt sem, hogy most mit tehetnék. Senkihez nem fordulhatok, ezt senki sem értené meg. De ha nem akarok bajt, akkor segítenem kell Cameronnak kikeveredni ebből. Most még úgy tűnik fel sem fogja, mit művelt, de később, ha kijózanodik, bánni fogja. Nekem pedig mellette kellene lennem, még akkor is, ha nem akarja. Hiszen, ha a rendőrök kutatni kezdenek és hozzánk is eljutnak engem is kikérdeznek. Mit mondjak majd nekik? Vagy mit tegyek? Nem akarok ebbe részt venni. Ha belekeveredek az egész életem romba dől. Muszáj lesz valakitől segítséget kérnem. De mégis ki az, aki segítene? Ki az, aki nem ítélne el? Ki az, akire számíthatnék?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szörnyű érzés ráeszmélni arra, hogy akivel egy fedél alatt élsz szinte már idegen a számodra. Ilyenkor csapdában érezheted magad, hisz ami még hozzáköt, az nehezíti meg a legjobban a dolgodat. És bár már eddig is megingott benne a bizalmad, de abból ítélve amit a történetedben olvastam a helyzet még rosszabb, mint a képzeletedben. Ez nem csak egy kihágás amire létezhet megoldás vagy egy harmadik fél jelenléte, aki kettőtök között áll. Ez annál sokkal súlyosabb és a legrosszabb, hogy ő maga tudatában sincs azzal mit művelt, miközben téged is magával húzott ebbe. A félelmeid teljesen érthetőek, melyeket csak fokoznak a megválaszolatlan kérdések, hisz fogalmad sincsen ezek után hogyan tovább.
Jól sikerült ezt a felismerést érzékeltetned és kívánom neked, hogy rálelj arra a segítségre aki megment ebből a szituációból mielőtt a te életed is tönkre megy más tettei miatt.  
Kíváncsian várom a folytatást és örülök, hogy olvashattam a történeted!    


Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!