She is free in her wildness, she is a wanderess, a drop of free water. She knows nothing of borders and cares nothing for rules or customs. 'Time' for her isn’t something to fight against. Her life flows clean, with passion, like fresh water.

- Kérhetnék egy Flaming Lamborghini-t?
- Te édes, konkrétan bármit kérhetsz tőlem ma este - széles és sokatmondó mosolyt villant felém a pultban álló srác, miközben elkezdi összeállítani nekem a kért koktélt. - Egyedül vagy a szigeten?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy bár valóban egymagam érkeztem, - viszonzom a tekintetét hasonló mosollyal, mint az előbb ő - de nem szándékozom továbbra is társaság nélkül tölteni az időt.
Ugyan alig pár órája szállt le a repülőgép, amivel Ibizára érkeztem, de a hotelszoba elfoglalása után máris belevetettem magam az itteni élet sűrűjébe. Még a ruháimat sem pakoltam ki teljesen, csak gyorsan kiemeltem az arcvonásaimat egy lightos sminkkel, kerestem az időjárásnak megfelelő, elég rövid és testhez tapadó minit, majd rögtön a medence felé vettem az irányt. A felszállás óta egy finom koktélt kívántam és pár perc múlva már az üvegpohárhoz is érinthettem a kirúzsozott ajkaimat.
- A vendégem vagy az italra - kacsint rám, mint időközben kiderült, Dane. - És remélem, hogy a koktélon kívül mással is hozzájárulhatok majd ahhoz ma este, hogy ne érezd magad olyan egyedül.

Ami azt illeti, nem nagyon kellett a továbbiakban a pultos segítsége, bár kedves volt tőle, hogy még a szobakódját is megadta, hogyha nagyon magányos lennék hajnalban, megoszthassa velem az ágyát. Majdnem biztos, hogy máskor éltem volna az ajánlatával, pláne, hogy egész helyes volt a göndör fürtjeivel, amik közé könnyűszerrel akaszthattam volna az ujjaimat a lepedője felett, de az este nemcsak őt szánta társaságnak mellém.
A bárpult másik oldalán helyet foglaló két férfin tisztán látszott, hogy a szigeten élnek. Alessandro arcát ébenfekete, Umberto-ét pedig szőkésbarna tincsek keretezték, mellé olyan, szinte már világító szempárral rendelkeztek mindketten, amikben igen könnyű volt még egy magamfajta lánynak is elveszni. Színes mintás ingeket vettek magukra, világos sorttal, hogy napbarnított bőrük még inkább érvényesüljön a hozzájuk képest sápadtnak ható turisták között, a teljesen kigombolt felsők alatt pedig látványosan körvonalazódott ki izmos alakjuk. Nyilvánvalóan tisztában voltak azzal, hogy egyetlen mosolyuk mit képes művelni bármelyik nővel, aki csak feléjük pillant.
Viszont én soha sem tartottam magam átlagos jellemnek, sőt, és bár szívesen maradtam volna velük hármasban az éjszaka folyamán, mindenképpen a saját játékszabályaim szerint szerettem volna kivitelezni a nyilvánvaló végkifejletet.

- Nincs kedved véletlen egy kis játékhoz? Már a harmadik koktélt ízlelgetve fordulok a lány felé, aki alig pár másodperce ül le mellém, valószínűleg azért, hogy kikérje az italát. Bár számomra még teljesen ismeretlen, pontosan úgy, ahogy én az ő számára, mégis felkínálok neki egy lehetőséget, hogyha esetleg akar egy kis izgalmat vinni az éjszakájába.
Közben félszemmel látom, ahogy a két adonisz végigmér minket és mind a kettőnkön végigvezeti a tekintetét pontosan olyan szemérmetlenül, mintha teljesen meztelenül állnánk előttük. Hogyha a lány még nem válaszolt, esetleg értetlenkedne, az egyik kezemmel lesöpröm a válláról a haját és a fülébe suttogom, kellőképpen játékos hangszínnel. - A választás a tiéd: a kettő közül melyik túlságosan is magabiztos férfit kényszerítenéd a lábaid elé?

Ibiza szép hely, már nem tudom hanyadjára járunk itt, konferencia címszó alatt, ahol amúgy sosem érdekelt mi történik. Apám annyit csinál, hogy kibérel nekem egy elég fullos hotelszobát, mert szerinte nekem is pihennem kell, mintha én olyan sok mindent csinálnék. Ezek az utazások kizárólag a csapat pihenését szolgálja, apám csapatáét és persze az övét, akik egész évben keményen edzenek és itt kiadják magukból a fáradságot, és nem nem érdekel ez mit jelent.  Sajnos pontosan tudom, hogy a nők és a pia van a középpontban, talán pont ezért is jövök el szórakozni a hoteltől messzebb, de még pont séta távolságra, de ide ők nem jönnek. Nincsen olyan nagy választék nekik, amiből mazsolázni tudnának, mert ha nem akarom is tudom mire megy ki a játék ezen a helyen.
Az idő csodás, a naplementével a levegő sem hűl le annyira, mint máshol. Szeretek itt lenne, de nem mondom, hogy nem haragudtam apámra, amikor már sokadjára is velük kellett jönnöm. Szerinte lassan felnövök, és akkor már nem akarok majd vele lenni, pedig ez nem igaz, de már régen nagyobb vagyok, mint ő azt hiszi, és most is éppen inni készülök, elütve az unalmas órákat, aik ma este várnának rám. Nem szoktam én annyira kicsapongni, mert szeretem ha béke van és nem arról szól a média, hogy én a nagy Boschello edző lánya mit művelek a nyaraláson, könnyen kicsaphatnak az állásomból, ha az egyik modellje botrányba keveredik. Ez a kis bár vagy nevezzük bárhogyan tökéletesnek ígérkezik. Két koktélt is kikérek, de nem maradok bent, nem vonz annyira a hangulat, amiben uralkodik, de a kettő után nem nagyon tudok megállni, pedig itt kellene leállnom, itt van az én határom, de minden hezitálás nélkül megyek be a pulthoz és kérek ki még egy italt, vagyis inkább kérnék, mert megüti egy hang a fülem, ami hozzám szól én meg hirtelen kapom oda a fejem és mérem végig a hang tulajdonosát. Próbálom értelmezni a szavait, amit észre is vehet, mert közelebb hajol hozzám és a fülembe suttog. A érintésétől kiráz a hideg és a tekintete irányába pillantok. Csak egy pillanatig mélázok el, hogy mennyire kellene ebbe bele mennem, de a szobám elég nagy, hogy bármit megtehessek benne és eddig olyan üresen kongott az egész lakosztály, hogy akár fel is dobhantá, és oda nem látnak be kamerák. Talán túl gyorsan húzódik mosolyra az arcom, arra a rám egészen jellemző pimasz mosolyra.
- Jobban szeretek osztozkodni. - nézek vissza  a lányra cinkos mosollyal, miközben a pultos már ki is szolgált és olyan pimaszul méri végig a mellettem álló lányt, mintha már elég alaposan ismerné. Nem csodálom, elég egyedi darab, de ezt a tekintetéből ítélve tudja is magáról, ami tetszik, hogy magabiztos és válogat, mert láthatóan elég sok mindenkit megkaphatna itt és most, de ő nem annyira vágyik az azonalra, sokkal inkább kéreti magát, a saját módján, és én szívesen leszek ebben partner. Egy estém legalább nem unalmasan telik itt.
- De mivel a külsejükhöz képest eléggé beszarinak tűnnek, szerintem meg kellene őket izzasztani egy kicsit, egyik sem éppen a zsánerem, de az este talán megelégszem velük. - jobban szeretem a magas srácokat, akik nem hisznek magukról ennyi mindent mint az a két srác velünk szemben, de néha meg kell elégedni azzal, amit dob a gép főleg ha csak egy kis szórakozásért van szükség rájuk és semmi többre, ami azt illeti a lány valahogy jobban felkeltette az érdeklődésem, de nem vagyok telhetetlen nagyon.  

~ outfit ~   ★

She is free in her wildness, she is a wanderess, a drop of free water. She knows nothing of borders and cares nothing for rules or customs. 'Time' for her isn’t something to fight against. Her life flows clean, with passion, like fresh water.

Mindig is sokat számítottak nekem a megérzéseim, pláne, hogyha egy személlyel voltak kapcsolatosak és a lány, aki a másodpercekkel ezelőtt a bárpulthoz tévedt, mellém, olyan kellemes érzést keltett bennem, amit hülyeség lett volna figyelmen kívül hagyni.
Nemcsak, hogy szép volt, de hozzám hasonlóan rögtönöz is egy ilyen hirtelen helyzetben, amikor megszólítom, amivel még inkább elnyeri a tetszésemet. - Pedig azt hinné az ember, hogy egy ilyen lány - valószínűleg nyilvánvaló az ő számára is, hogy pontosan mire gondolok: a vonzó kinézetére - inkább csak elfogadja a sors által adott lehetőséget és szó nélkül visz el mindent, ami felajánlásra kerül neki. A feltételezés abszolút nem akar sértő lenni, pláne, mivel én pont egy ilyen karakter vagyok, inkább egyfajta elismerés lehet a számára, amit - bár erről ő egyelőre semmit sem tud - az én számból elég ritkán hallani. Pláne nem egy majdnem vadidegen részére.
A két férfi közben egymáshoz hajolva kezd el beszélgetni, láthatólag a lányról és rólam, mert igen sokatmondó mosoly jelenik meg mindkettő arcán, amikor a szám majdhogynem érinti a fülét, amikor a cél érdekében belesuttogok.
- Mindenképpen - bólintok mosolyogva, egyetértően a lány felvetésére - Szerintem is megérdemlik, hogy szenvedjenek egy kicsit, mielőtt egyáltalán lehetőséget kapnak arra, hogy bármelyikünk fehérneműjéhez testközelbe kerüljenek. Bár semmi sem garantálja, hogy az este végére már az ágyban fognak kényeztetni minket, pontosan úgy, ahogyan azt mi fogjuk majd akarni, de azért elég nagy naivság lenne nem elővetíteni ezt a fajta jövőképet. - Nekem a sötét haj mindig is egy fétis volt, - és direkt nem kategorizálom, hogy melyik nemre gondolok, hiszen a nők és a férfiak egyaránt megmozgatnak bennem valamit - szóval, ha nem haragszol meg érte, szerintem most is vele fogok élni, mint lehetőség - irányítom a tekintetemet Alessandro-ra - legalábbis, ha a pultban lévő férfi jó nevet adott hozzá. - Persze félúton szívesen cserélek, sőt - megint közelebb hajolok hozzá és végigsimítok a haján - váltani sem leszek rest - és ebben az értelemben nemcsak a szőkére gondolok, hanem rá is, de ezzel szerintem ő is tisztában van.
- Na és mire gondoltál, hogyan vegye kezdetét a ma esti kis játszma? Közben intek az új ismerősnek és kikérek egy egész színsorozatot Ibiza különleges shotjaiból, majd amikor a válasza végére ér és a pultra kerül az üvegmennyiség, kettőt megfogok, az egyiket átnyújtom a lánynak és karomat átfonom az övén, mielőtt a számhoz emelném a poharat. - Amúgy Mabel vagyok - mutatkozom be kicsit megkésve és mielőtt lehúznám az italt, jelzésértékűen futtatom végig a nyelvemet a pohár szélén, először a lánnyal nézve farkasszemet, majd tekintetemet a két férfira vezetem, hogy egy kacsintással nyugtázzam az érdeklődést irántuk.

Belevaló lánynak nevelt apám, aki előtt sosem lehet akadály, és nem ijedhet meg a hirtelen helyzetektől. Gondolom nem ilyen szituációkra szólta nevelésem, de most hasznosak, sőt még az is, amikor párszor hallottam, hogyan cserkészett be az egyik csapattársa egy csajt. Már elég sok mindent hallottam, ami által könnyen ki tudtam ismerni a pasikat, pedig ezeket a beszélgetéseket nem az én fülemnek szánták, de a nyáron az ablak nyitva volt és a nyaralónkban a szobám a terasz fölött van, én meg szerettem hallgatózni.
- Hidd el mindenem megvan amire szükségem lehet, a pasikat meg jobban szeretem nem kisajátítani, még a végén azt hiszik, hogy hozzájuk tartozok és azt a pontot igyekszem kerülni. - talán ezért is jobb ha nem egy pasit vonzok a lábam elé, nem kell, hogy belém szeressen, már sírtak a lakásom előtt, hogy szeretnek egy egész éjszaka után és egy vacsi után, semmi több nem volt benne. A pasik fárasztóak tudnak lenni, de most unatkozok és képes vagyok most igazából bármit megtenni, ami egy kicsit is megmozgat és a csajszi és a pasik látványa eléggé megmozgat.
A srácok felé nézek, akik ezt olyan büszkeséggel statuálják, mintha ezzel már le is tudtak volna minket vetkőztetni, pedig nem, fogalmuk sincs, hogy kit szemeltek ki, vagyis ki szemelte ki őket.
- Biztos vagy benne,hogy eddig fogjuk engedni őket? - kérdezem olyan huncut mosollyal, hogy ha a tükörben látnám magam, akkor lehet megijednék az ördögi énemen, ami olyan szépen akar játszadozni a két idegennel, mintha az erény lenne.
- Ha ezt akarod, szépségem, a tied. - vonom meg a vállam, mert igazság szerint egyik sem túl rossz, de egyik sem az igazi, szóval minden a teljesítményükön és a kitartásukon fog múlni, na meg persze rajtunk.
A váltásra felcsillan a szemem, és felhúzom a szemöldököm a szavain. - Szerintem szívesen néznék végig. - minden pasit vonz a látvány, amikor két csajt látnak valamilyen pozícióban az ágyban, bár lehet nekik nem adnám meg ezt az élményt.
Elgondolkodok, hogy mivel kellene kezdenünk, nem így terveztem a mai estém, de határozottan felfokoz a hangulat, ami az ötlete ad.
- Tánccal, veled. - mutatok rá, miközben a kezembe nyom egy poharat és a megfelelő mozdulattal be is mutatkozik. Én lehúzom az italt keresztbe tett kezeinkkel, majd amikor a pulton van az üres pohár, akkor mondom meg az én nevem neki.
- Cassi. - mosolygok rá, majd a tekintetét követve megint a srácokra nézek. Az állánál fogva húzom vissza magam felé a tekintetét. - Tudod mi fokozza igazán a pasik hangulatát? Ha valamit nem kaphatnak meg amit nagyon akarnak, vagyis azt hiszik, akkor jobban fognak igyekezni. - adok egy szájra puszit neki és elhúzom a tánctérre. Nem nézek vissza a pasikra, de tudom, hogy megindulnak felénk, minden normális kanos hímnemű ezt tenné. A kezemben az övével megyek a táncparkettre, és közelebb simulva hozzá végigvezetem a kezem a testén és a zene ritmusára kezdek táncolni vele, miközben már érzem a szúrós tekintetüket a srácoknak. Annyira kiismerhető ez a nem.

~ outfit ~   ★

She is free in her wildness, she is a wanderess, a drop of free water. She knows nothing of borders and cares nothing for rules or customs. 'Time' for her isn’t something to fight against. Her life flows clean, with passion, like fresh water.

Meglehet, hogy a lányokkal soha sem ápoltam jó kapcsolatot, az erősebbik nemmel valahogy mindig egyszerűbb volt bármilyen viszonyt kialakítani - pláne miután már a testiségbe is áthajlott a dolog -, viszont a mellettem feltűnő barna nemcsak hogy röpke másodpercek alatt kelti fel a figyelmemet, de ugyanolyan hamar elnyeri a szimpátiámat is. - Mintha csak magamat hallanám - nevetek fel könnyedén, amint meghallom a szavait, amikben az elköteleződés kerülését említi. - Mennyivel jobb is minden pillanatot úgy megélni, ahogyan azt te szeretnéd és nem kötni meg magad semmilyen téren sem. Lényegében eszerint az elv szerint élek és bár eddig nem nagyon találtam partnert magam mellé - nem mintha egyáltalán kerestem volna -, aki ugyanígy gondolkodott, a lánnyal kapcsolatos megérzésem tényleg nem csalt. Kicsit olyan érzésem is támad, miközben a tekintetemet végigjáratom rajta, mintha egy nem teljesen ugyanolyan, de rendkívül hasonló tükörkép elevenedve meg előttem. Kell ennél tökéletesebb kezdet egy barátsághoz? Nem hiszem.
- Hát, mindenképpen szórakozni akarok ma este, - és nyilván érti ő a kétértelmű jelentést is a szavak mögött, nem feltétlen kell kifejtenem neki, hogy szinte forr a vérem és a legszívesebben már most egy franciaágyban hemperegnék valakivel - vagy bárhol máshol - szóval, ha nem talál rám senki más a játszma végéig, akkor kénytelen leszek azt a két alfahímet igénybe venni - tekintetemet pedig megint a férfiakra vezetem, továbbra is fenntartva az érdeklődésüket mindkettőnk iránt. - De természetesen csak veled együtt - a haján át egészen az arccsontjáig simítok fel. Kicsit sem zavartatom magam vele kapcsolatban, a szavak és az érintések szinte maguktól találnak utat hozzá, de egyelőre nem úgy tűnik, mintha a hirtelen érkezett társaságot zavarná a nyitottságom, sőt. - Milyen könnyen lehet veled konszenzusra jutni - elégedett félmosoly az arcomon, miközben érezhetővé válik a számára is, hogy magára a szituációra is értem a megjegyzést, hiszen elég volt idegenként csupán pár szót elejtenem neki és ahelyett, hogy felháborodva távozott volna mielőbb, még mindig mellettem tervezi velem együtt az este kissé speciális programját. - Örülök, hogy pont ezt a bárt választottad és ezáltal megismerhettelek - még ha csak pár perce érkezett is, mégis úgy érzem, mintha régebb óta ismerném és a lassan, de biztosan körvonalazódó éjszakai mulatság sem kevésbé hivatott tovább fokozni ezt a fajta ismertséget. - Ó, abban biztos vagyok, de gondolj csak bele, akkor milyen idegesek lennének, hogyha csak és kizárólag nézhetnék azt a bizonyos cserét. Se egy csók, se egy érintés, semmi - húzom félmosolyra a számat és a fejemben máris egyre több részlet jelenik meg az eddig még csak homályosan lefestett képpel kapcsolatban. De azt hiszem, hogy már nem túlságosan sokáig kell várnom azzal, hogy minden, ami a két szempárban egyszerre csillan meg, megvalósulhasson.
Bólintva fejezem ki az egyetértésemet, amikor a tánc, mint opció, merül fel az este folytatására, majd a lánnyal együtt iszom meg az első felespohárnyi italt. A kicsit édeskés, de egyszerre savanyú ízvilág kellemesen bizsergeti végig a torkomat. - Szóval Cassi - pillantok vissza a mellettem ülőre és elégedett mosollyal hagyom, hogy az állam alá nyúlva az arcomat maga felé irányítsa. Nyilván tisztában vagyok vele, hogy amit mond, az pontosan így van, hiszen a férfiak nagy része igazából elég egyszerű személyiség és nem is nehéz kezelni őket - pláne akkor, hogyha két olyan lánnyal találkoznak, akik értenek hozzá, hogy hogyan viselkedjenek velük. Cassi és én pedig pont ilyen személyek vagyunk. Ezért is egészítjük ki ennyire egymást - a lány gondolatai, mintha csak az enyémek lennének, hiszen, ha ő nem csókolt volna meg, akkor valószínűleg én érintettem volna az ajkaimat az övéihez. Viszont az önállóságával megint egy lépéssel közelebb kerül hozzám.
A pultos meghökkent tekintetét a bárnál hagyva követem a tánctérre a lányt és amint a zene ritmusára végigsimít ujjaival a testemen, hasonlóan teszek én is. Karjaimat átvetem a nyakán és mindösszesen pár milliméternyi távolságot hagyok kettőnk között, hogy jobban hozzá tudjak férni a testéhez. Egyik kézfejemmel a hajába túrok a tarkóján keresztül - de mielőtt bármi mást tudnék kivitelezni, az egyik férfi megjelenik mögöttem és szorosan a fenekemhez simul, a társa pedig Cassi mögött teszi ugyanezt. Jelentőségteljes mosolyt küldök a lány felé és őrjítően kezdem el mozgatni a csípőmet, hogy alig pár másodperc alatt elérjem a kellő hatást a mögöttem álló félnél.
A probléma csak az, hogy elég hamar meg is unom a játék ezen szakaszát. - Azt hiszem eljött az ideje a következő lépésnek - súgom szinte Cassi ajkai közé, miközben fejemmel a tőlünk alig pár méterre táncoló szintén férfipáros felé bökök. A kellőképpen felhúzott férfiak valószínűleg kevésbé viselik jól, hogyha hirtelen más társaságra lesznek leváltva. A balhé ugyanakkor garantált, én pedig kiváltképp szeretem, hogyha nem telik unalmasan egy pillanat sem. Megfogom Cassi kezét és szó nélkül húzom magammal a másik két áldozat felé, hogy másodperceken belül már velük kezdjünk el táncolni, hátainkkal egymáshoz simulva. Félig lehunyt szemekkel látom az értetlenség és az idegesség egyvelegét eddigi partnereinken, de tudom, hogy még kell nekik egy löket ahhoz, hogy akcióba lépjenek és a kis játszma továbbfolytatódjon. Éppen ezért kérdés nélkül nyomom számat a velem szemben álló férfiéhoz, majd gyengéden, de kellő határozottsággal húzom magamhoz Cassi-t is, hogy immár mindhármunk ajka összeérjen.

- Szóval hasonlítunk? - kérdezem tőle még mindig azzal a huncut mosollyal, amit már akkor felvettem, amikor nekem tetsző ötlettel támadott le. Igen a srácokat mi fogjuk letámadni bár elég egyedi módon és nekik fel sem fog tűnni hogyan játszunk velük. Kicsit szeretek másbürben lenni, főleg, amikor már eléggé szétuntam magam itt, pedig itt nehéz, nagyon nehéz. Megmentésemre mondjuk mázli, hogy egy dögös csajszi szalad, de nem vártam mondjuk erre, mégis amikor szembe jött olyan örömmel fogadtam, szinte pezsegteti amúgy sem éppen nyugodt vérem.
Tényleg megérti a nem éppen romantikus lelkem, nem tehetek róla, még fiatal vagyok elköteleződni és nem szeretném bekötni a fejem, ha tudom, hogy úgysem tudnék hűséges lenni, mármint nem egy bizonyos sráchoz hanem magamhoz sem. Világ életemben kalandos lélek voltam, mindig mentem amerre a vérem vitt na meg apám, és ő nem mindig volt az a nagy apa természetű, mert simán ittam vele először vodkát, vagy tequilát, bár figyelt rám, mégis csak az egyszem lánya vagyok, simán elvitt bulizni a barátaival, amikor nagyobb lettem, és szeretem ezt. És ez a lány előttem pont azt a szabadság érzését sugározza magából, amire most nagyon nagy szükségem van jelen helyzetben és erre most ébredek rá.
- Akkor szórakozni fogunk. - bólintok neki, direkt töbesszámban kifejezve az egyetértésem, mert eszem ágában sincs elengedni őt az este, ha már feltüzelt kellőképpen minden téren. Ő sem tervez nélkülem, alig pár perc alatt megvolt az a szikra, aminek ilyenkor meg kell lenni, cikázik a tekintete köztem és a srácok között, ahogy megérint a kezeibe simul az arcom és libabőrös leszek, ahogy hozzám ér. Ilyenkor érzem, hogy a melltartó hiánya mennyire hátrányos, hiszen minden érzékem kimutatkozik egy ilyen pillanatnál.
- Meglepő? Talán csak pont jókor és jó emerre akadtál. - kacsintok rá, most nem is foglalkozva a nézelődő két férfira a túloldalon. Had tüzeljük csak fel az érdeklődésüket úgy, hogy közben egymással kacérkodunk. Fogalmuk sincs mi a téma, de szerintem mindenféle fantázia kép megjelenik a fejükben, és ez is a célunk.
- Maradjunk annyiban, hogy nem maradtam volna itt ha nem szólítasz le. - nincsen bajom a hellyel, nem nekem való, de most pont elegendőnek mutatkozott legalább megvenni itt a mai esti programhoz az italt és egyedül lerészegedni. Milyen kellemesen tűzte keresztbe nekem és nagyon hálás vagyok érte.
- Nem egy feltüzelt férfi az aki a legjobban teljesít abban, amire használjuk őket? - teszem fel a kérdésem felhúzott szemöldökkel, mert tudom, minél jobban hiszi azt a férfi, hogy nem kaphat meg valamit annál jobban fogja akarni, és ha nem engedünk nekik majd elveszik, de csak úgy és akkor amikor és ahogyan mi akarjuk.
A gyors bemutatkozás, szinte formaiság, hiszen holnap vagy nem fogunk emlékezni egymásra ha felkel a nap, vagy mégis de akkor többet is megtudhatunk a másikról.  
Minden szava bejön, ahogy a csaj is, sosem voltam prűd, nem most fogom elkezdeni de most ő lenne az első csaj, aki jobban levesz a lábamról, mint az a két macsó a túloldalon, pedig azok is elég szép alomból származnak. De nem hagyhatom, hogy szórakozás nélkül maradjon, egy kis játékra invitálom magunkat és a srácokat is, nem véletlenül közeledek hozzá, sőt. nem érdekel ki mit gondol bele abba a bizonyos csók szerűségbe, mert van bennem ennél több is, és valószínűleg sok mindenki nyálcsorgatva nézné, de most nem nekik akarok műsort.
A tánc hevében nem félek, hogy egymásnak simulunk, máért nem mentem volna bele ebbe az egészbe ha nem akartam volna még közelebb vonzani magamhoz. A zene ritmusa magával ragad, és én élvezem, már belefeledkeznék pillanatok alatt, amikor megérzek egy idegen kezet a derekamon és mind valami fájdalmas tapasz vonz el Mabeltől. A srác felé fordulok, hiszen ez volt a cél és a játáék hamarabb a cége felé megy, mint hittem, mert ez csak az előjáték lenne de az ajkai olyan erőszakosan siklanak a nyakamra, hogy érzem abbana pillanatban lombozódok le teljesen. A tekintetem megint Mabelen időzik, amikor közel hajol hozzám és elmosolyodok és vele tartok, minden ellenkezés nélkül A srác nem engedne de az alkohol benne is dolgozik, de már látom a füstöt az orrukból távozni szinte.
Egyre gondolunk, amikor a srácra néz és ő egyenesen oda sétál a harmadik áldozathoz, aki olyan vigyorral fogad minket, mintha erre várt volna egész este. Érzem, hogy a testem kezd jobban ellazulni, az alkohol és a meleg testek teljesen ügyesen elindították az alkohol hatását a testemben.
Mintha olvasott volna a fejemben, úgy fűzi tovább a már majdnem unalmasnak ígért játékunkat, amit a tudatunkban beszéltünk meg. A csókjukat nézve az ajkamba harapok és amikor odavon behunyom a szemem és megfogom a derekát, hogy közelebb legyen hozzám, a másik kezemmel a férfi mellkasát tartom,  és laza mozdulattal veszem ki az egyenletből, hogy csak Mabel és az én játszmám folytatódjon, ki tudja még a végén ötösben.
A vállamon érzek egy kis nyomát és a derekamon húzást, mire hátrafordulok és intek a fejemmel, de nem mozdulok, nem teszem, amit a korábbi pasi kér, nem megyek, mert neki ahhoz van kedve.
- Egyszerű mesét szerettél volna estére, de a legbonyolultabba sétáltál bele. - súgom a fülébe és már totálisan kezdem érezni, hogy szükségem van a privát térre, szükségem van valakire bennem - Hozz nekünk inni édes, és itt megvárunk. - kacsintok rá és elküldöm a pulthoz, rábízom mit hoz, de szükségem van italra.
Mabel felé fordulok és végigsimítom a testét, mielőtt közelebb hajolok hozzá. - Fürdőzni van kedvem. - mutatok elég határozottan a part felém, ami alig pár percre van innen, de szemmel tökéletesen lehet látni. Itt jó idő van, fürdőruhám ugyan nincs, de a mi programunkhoz nincs is rá szükség.

~ outfit ~   ★

She is free in her wildness, she is a wanderess, a drop of free water. She knows nothing of borders and cares nothing for rules or customs. 'Time' for her isn’t something to fight against. Her life flows clean, with passion, like fresh water.

- Igen. Talán túlságosan is - jegyzem meg kaján félmosollyal, ami egyaránt hízelgés, ugyanakkor a veszélyt is jelzi kicsit, ami a kettőnk párosával társul. Nyilván egyelőre csak a lány kinézete, illetve a hirtelen elejtett szavak alapján tudom megítélni a hasonlóságot, ami közöttünk rejlik, mégis nekem bőven elég ahhoz, hogy biztos legyek benne, hogy a lehető legjobb embert választottam ki magam mellé ma estére, szórakozás céljából.
A játék pedig már akkor elindul, amikor a lány elfogadja az általam felkínált lehetőséget és azzal együtt lényegében engem is. Ha nem néztem volna ki már jó fél órával ezelőtt azt a két alfahímet az éjszakára, akkor csak és kizárólag a hirtelen érkezett társasággal foglalkoznék, hiszen nekem aztán teljesen mindegy, hogy nő vagy férfi sétál velem szembe az utcán, ha megtetszik, szó szerint bárkire képes vagyok kivetni a hálómat. Viszont az édesnégyes gondolata is elég csalogató ahhoz, hogy ne feladjam a lehetőségét és csak a lánnyal számoljak. Talán majd máskor...
- Már alig várom - reagálok a szórakozás gondolatára és mosolyogva nyugtázom, hogy nem kell csalódnom az első pillantás ígéretében - a lány ugyanis pontosan olyan személyiség, mint amilyennek elkönyveltem. Talán tényleg egész jó emberismerő vagyok. - Nos, ebben teljes mértékben biztos vagyok - elismerő pillantással jutalmazom, miközben csak tovább erősítem benne, hogy valóban jó embert választottam magam mellé társaságként - de erről szerintem nemcsak én, de ő is hasonlóképpen vélekedik. Ha nem így lenne, akkor tényleg nem maradt volna mellettem, sem pedig a bárpultnál, ahogy azt meg is említi. - Azért remélem semmilyen fontos esti programodat nem húztam keresztbe. De ha mégis, megígérem, hogy kárpótolni foglak - kacsintok ígéretképpen és a számba harapva sugallom neki, hogy milyen gondolatképek villannak fel a fejemben az utolsó mondatra.
Nem mintha eddig ne lett volna nyilvánvaló a ma éjszaka célja a négyes bármelyik személyének is - a lányon kívül még a két napbarnított adonisz is jócskán érzi már, hogy merre is halad az este vége tovább. - Dehogynem. Hát még akkor mekkora benne a teljesítménykényszer, ha azt is be kell bizonyítania, hogy megéri vele is foglalkozni, nemcsak egy csodaszép lánnyal - billentem kicsit oldalra a fejemet. Nyilvánvaló, hogy kire és pontosan mire gondolok a szavaimmal, felesleges lenne ragozni - a részletek úgyis később derülnek majd ki és kerülnek a felszínre. A gyakorlat amúgy is ezerszer izgalmasabb, mint a száraz elmélet, ugyebár.
Nem is pazarlok a kifejtésre több időt, a gyors csók, amit kapok Cassi-től, teljesen el is veszi a figyelmemet és valami sokkal fontosabb, értékesebb dologra fordítja, amit aztán pár perc múlva már a táncparkett közepén vonok újra magamhoz. Test a testhez simul, Cassi és én egymáshoz, majd a két férfi hozzánk - és bármennyire is igyekszem tovább fokozni a mögöttem lévő élvezetét, a lányra nyilvánvalóan sokkal több figyelmet fordítok, amit sokatmondó pillantások és véget nem érő érintések formájában jelzek felé.
Viszont ahogy a két helybeli kezdi kicsit átvenni kettőnk fölött az uralmat, egészen hamar megunom a játékot és úgy érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy pozíciót változtassak, ehhez pedig Cassi-re is szükségem van - nem mintha nagyon ellenkezne, a felderült arca teljesen másról árulkodik ugyanis. Elégedett mosollyal fordulok újra felé, mialatt már egy teljesen másik páros között vonaglik a testem a zene ritmusára. Az általam megkezdett hármas csók létszáma elég hamar kezd lecsökkenni, de egyáltalán nem bánom, ugyanis Cassi ajkai sokkal édesebbek és jobban is élvezem a nyelvével való játékot, mint a ma este folyamán bármi mást.
Kissé homályos tekintettel, még mindig mosolyogva nézem és hallgatom Cassi-t, aki olyan határozottan kezeli a korábbi partnerét, mintha minden egyes nap ezt gyakorolná - amit azért el is tudok képzelni róla. - Talán segíthetnél a barátodnak, kétlem, hogy egy kör ital elég lenne mindannyiónknak - teszem még hozzá az éppen csatlakozó másik félnek is, aki még nyom azért egy apró, de annál határozottabb csókot a nyakamra, mielőtt a bár felé indulna.
- Akkor fürdeni fogunk, ez nem kérdés - viszonzom Cassi érintését, majd megfogom a kezét és a jelzett partszakasz felé indulok vele. Gyanítom, a két férfi elég könnyen megtalál majd minket az italokkal, addig pedig az édeskettes is jócskán kiszolgál mind a kettőnket majd. - Gondolom te sem hoztál magaddal semmit sem, amiben vízbe lehetne menni. Mert én aztán nem, ami a somolygásból kiderül a számára is, amint a homokos rész felé kezdek sétálni vele. - Nem mintha bánnám, bár egyre kevésbé hiszem azt, hogy lesz idő visszajutni bármelyikünk hotelszobájába is.
Amint a partra érek, már le is rúgom magamról a cipőt, a ruhát pedig szintén lehámozom magamról - vagyis csak szeretném, de nyilván hátul a cipzár a derekam környékén megakad és nem csúszik lejjebb. - Segítenél esetleg? Cassi-re vetek egy gyors pillantást, de még a válasza előtt a kezéért nyúlok és magamhoz húzom. - Aztán akár viszonozhatom is a segítségedet.