Ben & Lyn


phone conversation



Lehajtom a másik négy cent felest, és fintorogva próbálom meg nem visszaköpni az egészet. Tekintetem a pulton rezgő telefonra siklik, homlokomra értetlenség kúszik. Ki lehet ez?
- Igen? – szólok bele alig hallható hangon a telefonba. Mikor meghallom a hangot, rögtön felismerem. Mosoly kúszik az arcomra.  – Ennek őszintén örülök, én már kevésbé tudom ezt mondani – nevetek fel halkan. – Tudom, hogy te vagy. Honnan hívsz? – érdeklődöm, mert azt tudom, hogy elment valami motorcsónakozós cuccra, de miért nem a sajátjáról csörög?
- Nem, még a kávézóban. Beugrottam, van egy kis dolgom, de kezdek homályosan látni – nevetgélek, majd hirtelen olyan hiányérzet tört rám, hogy most nagyon-nagyon jó lenne, ha itt lenne. – Nálam alszol? Vagy hol vagy amúgy? Mi az este pontos menete?  – húzom el a szám, mert még mindig ritkaszámba megy a találkozás és már nagyon unom. Tudom, hogy mindkettőnknek nehéz, de jó lenne erre valami megoldás.



Ben & Lyn


phone conversation



- Gond? - kérdezek vissza rögtön, mert ez már alapból nem hangzik túl jól, hát még ha Ben szájából hallom. Homlokomra ráncok kúsznak és pakolgatni kezdek a pulton.
- Egyedül. Nem iszogatok, csak két felest leöntöttem a torkomon, mert baromira fáj, kezdek beteg lenni, és gondoltam, hátha ez majd segít. De azt hiszem, kezdek becsípni - kúszik az ajkamra mosoly és ez a hangomon is hallatszik. - Beugrasz? - kérdezek vissza első körben erre.  Nem csak beugrásra vágyom. - Valahogy? - jön a következő, hiszen ez valami akadályt jelenthet.
- Fantasztikus - reagálok a telefonos dologra ennyivel, mert ha ez csak a kisebbik probléma, ahogy mondja, el sem akarom képzelni a másikat. - Na, ne csigázz, mondd, mi a baj?! Remélem csak túlzol és nincs nagy gáz.



Ben & Lyn


phone conversation



- Csak remélem - kuncogok, miközben kitöltök magamnak még egy pohárkával. Ami azt illeti, nem annyira erős, ellenben rohadt finom. Hogy nem fedeztem fel eddig ezt az italt. Hm.
- Most már kezdesz nagyon titokzatossá válni, Benjamin - motyogom, és le is húzom a következő pohárral. - Nem Rosie, te ebből nem kapsz most. Ott a kakaó - szólok a lányomnak, vagyis jobban mondva kihúzom a kezéből az üveget. Nana...
Aztán végre belekezd a sztoriba, én pedig csendben, érdekfeszítő tekintettel meredek magam elé.
- Hm. Ühüm - hümmögök össze-vissza, a felénél a számhoz kapok, majd ahogy befejezi, fél perc néma csendben állok a vonal túlsó végén, aztán nem bírom tovább és hangos röhögésbe kezdek. - Ezt nem... hiszem el - nyögöm ki. - Most... most ugye csak viccelsz? - De nem valószínű, hogy ez áll fent, ugyanis tudom, hogy akkor káromkodik csak így, amikor nagyon ideges.
- Nem hinném, hogy mérges. Szállj be és... vidd el valahova az autót - adok tanácsot, de ezt még én se gondoltam át teljesen. - Vagy kapd el... A kígyók nem olyan gázok...



Ben & Lyn


phone conversation



Rosienak intek, hogy menjen csak vissza megcsinálni a kis házifeladatát, mert különben irgum-burgum lesz. Azért a kérdésén elmosolyodom.
- Hát ezt nem tudom megmondani. Biztos tetszettél neki - nevetek még mindig, mert hát milyen emberrel történik meg az ilyen?! Mint a mesében, hiszen ez aligha olyan sztori, amit ha elmesél bárkinek is, el fogja hinni elsőre.
- És akkor mit akarsz csinálni? Hányra mész a találkozóra? - kérdezem, de még mindig nevetek. Ez biztos, hogy csak vele történhet meg, de tényleg.
- Inkább akkor taxizz be a városba és hagyd ott a kocsit - javaslom a jobbik ötletet, mert Arizonáig azért csak nem kell neki elmennie. - Vagy menjek el érted? - kérdezem, habár ittam, de csak minimálisan csiccsentettem be, ezzel azért még sima ügy a vezetés, ha arról van szó.
- Szerintem mindenképp jobban jársz, ha nem vázolod a helyzetet. Bár akkor talán olyat hívnak, aki hozzá mer nyúlni egy kígyóhoz. Vagy mi lenne, ha hívnál valami állatos hülyeséget? Szervezetet? - Próbálok én is rájönni a dolog nyitjára, mert elhiszem, hogy nem egyszerű az egész. Én nem is tudom, mit csinálnék adott helyzetben, de valószínűleg én is felhívtam volna, hogy mégis ilyenkor mi a teendő.
- És ha úgy nézed, hogy végül is majdnem olyan, mint Julie? - Ez mondjuk elég hülye összehasonlítás volt, hiszen az egyik kaméleon a másik meg kígyó.
- Nincs valami kígyó-rajongó ismerősöd? - kérdezem, mert az még feltehetőleg örülne is a kis akciónak. - Nincs több ötletem, kifogytam, de érted menjek?



Ben & Lyn


phone conversation



Azt hiszem, Ben a szerencsétlenség megtestesítője. Határozottan. Tud alkotni, nem mondom, de hogy ennyire, arra még én sem gondoltam, még ha ez rajta kívülálló okból történt is. A nevetésem egy percig sem hagy alább, és már annyira röhögök, ha nem kapaszkodnék meg a pult szélében, tuti a lábaim is feladnák a szolgálatot.
- Majd azt mondod, hogy ő tette bele biztos, és akkor kénytelen lesz kiszedni – adom az újabb fantasztikus ötletet még mindig nevetgélve.
- Nem vagyok berúgva, csak megittam két felest – vágom rá, mert tényleg képes vagyok vezetni. Azért volt már olyan egyszer, hogy ennél hatszor rosszabb állapotban ültem kocsiba, és még mindig itt vagyok. Kis szerencsével. Na jó, ezzel valóban nem jó viccelni azért.
- Kiszednéd? – vonom fel a szemöldököm, mert ebben azért cseppet sem vagyok biztos, hogy ilyen nagy lenne a szája, ha oda kerülnének, hogy előkerülne az az undormány.
Így, hogy a kaméleonját Julienak hívják, halál viccesen hangzik az egész. Főleg, ha valaki nem tudja, hogy a Julie név alatt a kaméleont értjük.
- Túl nagy falat lennél neki – viccelek még mindig, de azért így belegondolva, én is be lennék rezelve, ha hasonló helyzetben lennék, mint ő. Lehet, hogy még jobban is.
- Ja, persze. Meg. Szerintem ez a dolog maradjon kettőnk között, majd te közlöd vele, ha odaérnek, hogy miről van szó. De igazából teljesen mindegy, úgyis kiderül a safetytől, ha mástól nem – mosolyodom el szélesen a fejemet fogva és folytatnám is amit még mondani akarok, de aztán meghallom a kiáltást a háttérből, miszerint előkerült a kígyó.
- Ha ott van, akkor szedd ki! – mondom neki, hiszen épp az imént mondta, hogy kiszedné, ha látná. – De azért óvatosan. A feje alatt fogd meg, felülről – insturálom, mintha én akkor kígyó-szakértő lennék, pedig nagyon nem, én is csak a dokumentumfilmekben láttam ilyesmit. – És mondd meg neki, hogy nem vagy finom – teszem hozzá halvány mosollyal, és várom, hogy most mégis mi fog történni?!