Parsons School of Design Divattervező szak Végzett.
Foglalkozás
Ruhatervező
Munkahely
Lavigne Édesanyja divattervező cége. New York-ban öt üzletük üzemel, illetve Párizsban három. Egyedi estélyi, valamint limitált számú exkluzív dizájner ruhák előállításával foglalkoznak.
Hobbi
Éneklés, múzeumok látogatása, modellkedés, jóga, közösségi média uralása, sorozatos rossz döntések meghozatala.
Csoportom:
Üzlet
Jellem
Hideg akár a jég, szeszélyes akár a természet, törékenynek tűnik mégis egy jeges szemű bestia, aki eleganciával palástolja az ellenszenvét. Sosem nyíltan gonosz, ha valaki elveszíti a bizalmát inkább megtartja a maga távolságát felülemelkedve a problémán, teljes mértékig kizárva a zavaró tényezőt. Ridegnek tűnő külseje ellenére szenvedélyes azzal amit igazán szeret és a végletekig menően maximalista. Nem állapodik meg kevesebbel, mint, ami kijár neki és emiatt nehéz is elnyerni a bocsánatát, ha valaki eljátszotta a bizalmát. Nem kérkedő vagy arrogáns, de tudja mennyire tartja saját magát és nem hagyja, hogy az emberek alábecsüljék. Egészséges tartással vértezte fel magát, nem hunyászkodik meg, de elismeri, ha valaki előrébb tart és szívesen tanul az olyanoktól, akikre felnéz. Mégis van egy mások oldala, egy jóval része, ami sérülékeny, így csak kevesekkel osztja meg, főleg a családjával és a legközelebbi barátaival vagy éppen a párjával. Olykor szereti kifújni a levegőt, levetni a páncélzatát és megengedni saját magának, hogy ne kelljen mindig minden helyzetben neki lennie az erősnek. Ez az énje azonban 2 éve megsérült, amikor a megcsalás mély vágást ejtett rajta. Féltve, dédelgetve gyógyította és senkit sem engedett a közelébe hosszú időn át félve, hogy valaki majd újra felnyitja a lassan hegesedő sebet. Mégsem akart megrekedni, örökké sajnálni magát, így vállalva a kockázatot nem mondott le a romantikáról. Még mindig érzékeny, sőt olykor túlgondolva aggódó, bármennyire nem kedveli ezt a fajta gyengeséget.
Avataron:
Dove Cameron.
Múlt
"... veled és érted nőttem fel, az otthonom voltál, a melegség, a könnyedség, a levegő a tüdőmben és a szél a szárnyaim alatt. Az egyetlen akire szükségem volt. Majdnem belehaltam, ahányszor arra gondoltam, hogy mást ölelsz és már nem tudom merre jársz vagy mivel töltöd a napjaid. Melletted álltam, még akkor is amikor láttam, hogy a fájdalom felemészt. Türelmes voltam, hiszen időre volt szükséged, térre és felejtésre, hogy a kínjaid tompuljanak. Vártam rád, nap nap után, hogy újra láthassam a szemeidben megcsillanni a fényt, mint régen amikor rám néztél. Némán tűrtem, hogy tönkreteszed magad és már nem tudtam hogyan nyújthatnék a számodra segítő kezet. Volt egy napunk.. emlékszel? Mintha egy kicsivel jobb lett volna és én reménykedtem, hogy ez lesz majd az első lépésed a gyógyulás irányába, de ez nem volt más csupán egy délibáb.. mint amikor a haldokló néhány órára megkönnyebbül és mindenki fellélegzik körülötte meglátva a pozitív végkifejlet lehetőségét.. mégis a test örök álomra szenderül nem hagyva maga mögött mást, mint fájdalmat. Én a szívemet adtam, te pedig tőrt döftél bele. Semmivel nem bánthattál volna meg jobban, mint azzal, hogy hűtlen voltál. Fuldokoltam, szenvedtem, sírtam és üvöltöttem. Szerettem volna neked elmesélni, hogy mindez más csak a múlt, kedvesem. Már jól vagyok és vannak napok amikor már az eszembe sem jutsz, sőt képzeld... újra szeretek és hagyom, hogy szeressenek... ... szóval most már minden jó... Ölellek, Mandy."
-Kicsim! Indulhatunk?-Christopher hangja valahonnan a lakás másik feléből érkezik, én pedig még egyet kortyolok a vörösboromból mielőtt felállok és a papírt a kandalló lángja közé vetem. Ezeket a leveleket sosem azért írtam, hogy valaha elküldjem őket, csupán segítettek feldolgozni a történteket és ugyan sosem ismerném be senkinek, de erre még két év után is szükségem van. -Mehetünk.-a hangom megelőz hiába sétálok már végig a márványlapokkal burkolt folyosón az ajtó irányába, miközben a tűsarkúm ütemesen kopog. Chris éppen a fogasról akasztja le a kabátomat és maga elé tartva várja hogy felsegíthesse rám, de mielőtt a közelebb léphetnék tesz egy gyors lépést hátra, nekem pedig meglepetten emelkednek fel a szemöldökeim miközben megtorpanok. -Gyönyörű vagy. Fordulj egyet!-vigyorog rám én pedig a kérésének eleget téve halkan nevetve megmutatom magam neki elől, hátul. -Te tervezted?-kérdezi végül miközben belebújok a kabátomba, ami alól édesen még a hajamat is kihalássza. -Nem, ez anyu munkája.-mosolygok rá, miközben a táskám pántját a vállamra akasztom majd a kilincsért nyúlok, amin végül elidőznek az ujjaim, anélkül, hogy lenyomnám. -Semmi baj nem lesz.-a keze a vállamra simul egy pillanatra biztatóan megszorítva. Édesapám halálának az első évfordulója. Én örültem volna egy csendes megemlékezésnek, de a család miatt nem aprózhattuk el a dolgot, így anya egy egész jótékonysági gálaestet szervezett, hogy a nevünkhöz méltó köntösbe csomagoljuk a veszteséget. -Tudom.-mondom végül kifújva a levegőt és kilépve a lakásomból, ahol Chris egyre több éjszakát tölt, mégsem állt még rá a szám a kérdésre, hogy szeretne-e beköltözni. Nem éreztem magamat késznek egy ilyen lépésre, mert minden kedvessége és gondoskodása ellenére azon kapom magam, hogy szinte várom a hátbatámadást tőle. Nem siettet. Ezért pedig hálás vagyok. A húgom szerint ilyen egy egészséges párkapcsolat én mégis olyan bizonytalanul mozgok benne. Majd jobb lesz... csak idő kell... de mégis mennyi?
A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.
Nos hát itt ez a gyönyörű, jeges tekintetű, sikeres, magabiztos, erős nő, olyan élettel, amire nagyon sokan csak vágyhatnak, és látszólag minden tökéletes. Látszólag egészséges kapcsolatban él egy gondoskodó, támogató, türelmes férfival, aki nem fél attól, hogy Mandy szépsége és tehetsége túlragyogja. Senki sem gondolná, hogy a felszín alatt Mandy milyen törékeny tud lenni, mennyi bizonytalanság gyötri, hogy két éve igyekszik összeforrasztani a szívét, amit egy másik férfi összetört. Talán már azt hiszi... elhiszi magának, hogy továbblépett, de sajnos egyértelmű, hogy nem. Szinte féltem, hogy az elegánsan felhelyezett magabiztosságának álcája milyen könnyen megrepedezhet, ha a régi szerelem kegyetlenül visszafurakszik az életébe. Ami, úgy sejtem, hamar meg is fog történni. Csak vigyázz a koronádra, királynő, hogy mindig egyenesen álljon!
Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék! Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran! Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!