M: mindenlében kanál. Szeretem mindenbe beleütni az orromat, ahogyan azt is szeretem, ha a dolgok az én kezem irányítása alatt zajlanak. Talán ezért is van az, hogy amikor a dolgok kiesnek a kezeim közül, akkor ingerült leszek.
A: akaratos. Talán ez az egyik legrosszabb tulajdonságom, amit itt feltudnék sorolni. A sors hatalmas akaraterővel áldott meg, és ahogyan fentebb írtam, ha a dolgok nem a megszokott mederben folynak tovább, ingerült leszek, illetve akaratosan érem el a célomat, ha másképpen már nem lehet.
G: Gondos. Talán ez a legjellemzőbb rám: gondoskodó vagyok. Szeretem odafigyelni és gondoskodni a szeretteimről és barátaimról, ezt a kapcsolatomban is szeretem kimutatni lassan már közel 10 éve.
G: Gördülékeny. Imádom a munkámat és nagyon szeretem, hogy gördülékenyen mennek odabent a dolgok, néha irigykedem is azokra a pillanatokra amik bent vannak. Bár itthon is minden ilyen simán menne...
I: Igazságos. Bármi gondba is ütköznénk Hugoval, vagy legyen szó bárkiről, bármiről, igyekszem igazságosan és a legjobban dönteni.
E: Eszes. Már a gimiben is kitűntem az agyammal, sőt, én büszke is vagyok arra, hogy okos vagyok, hiszen sosem akartam valami alja munkahelyen dolgozni holmi pénzért.

Kedves naplóm!

Annyi mindent tudnék neked leírni ezekre a lapokra, annyi minden történik velem, még is csak most, 27 évesen folyamodtam oda, hogy vegyek magamnak egy saját naplót, hogy leírhassam a gondolatamat. Nem tudom miért vártam ennyit, de úgy érzem, hogy ha nem beszélhetem ki vagy írhatom ki magamból a gondjaimat akkor megőrülök.

Szerintem kezdjük is a legelején, mivel úgy a későbbiekben legalább átláthatóbb lesz a számomra:
Tipikusan az a kamasz voltam aki imádta a gimnazista éveit. Nem voltam stréber, de jó jegyeim voltak. Igyekeztem jóban lenni mindenkivel és nem szülni konfliktusokat. Szerelmet sem terveztem, nem hittem abban, hogy a gimis szerelmek tovább tartanának, mint 4 év, és megakartam magamat kímélni attól, hogy fájdalmat okozzak magamnak. Fájdalmas dolog tud lenni az első szakítás…

Volt egy srác, egy városban laktunk, egy suliba jártunk és ha ez még nem lenne elég akkor még évfolyamtársak is voltunk, de sosem kezdeményeztem vele beszélgetést. Egészen addig nem beszéltünk egymással amíg egy bárban össze nem futottunk. Meghallotta, hogy az egyik professzoromról panaszkodtam ő pedig beleszólt a beszélgetésünkbe. Először nem is értettem, hogy egyáltalán miért szól olyanba bele, ami nem az ő dolga. A beszélgetésünk során kiderült, hogy ugyanarra a szakra járunk, én akkor még első évesként. Bevallom, felkeltetted az érdeklődésemet így elfogadtam a meghívásodat egy italra, utána pedig végig beszélgettük az estét és kimondottan jól éreztem magam a társaságodban.
Sosem voltam a gyors kapcsolatok híve, mindig is szerettem várni, de te más voltál az életemben, 1 hónap után összejöttünk, és azóta is, immáron 9 éve töretlen a kapcsolatunk. Összeköltöztünk, ami tőlem elég meglepő. Mindig tudom, hogy mit akarok és téged nem terveztelek be a terveim közé. Veled csak sodródok az árral. Az aranyos közös lakásunkba vettél egy még édesebb kutyát, akit Baconnek neveztünk el. Világéletemben kutyás voltam, és habár nem tudtam erről a tervedről, de hamar megtaláltam a közös hangot a kutyussal és kimondottan szeretünk egymás társaságában lenni. Imádom őt babusgatni egy fárasztó nap után. Leülni mellé a földre, ölbe venni és csak simogatni, kizárni a külvilágot.

Egy pillanatra leteszem a tollat a két lap közé és kortyolok egyet a limonádémból amit estére csináltam magamnak. Átolvasom a sorokat és egy halovány mosoly kerül az arcomra ahogyan visszaemlékszek a Hugoval való kapcsolatom kezdetére. Anno annyival egyszerűbb volt minden, de most, hogy közeledünk a kapcsolatunkban a 10. évhez, egyre többet veszekszünk, főleg amiatt, hogy a testvére ideköltözött. Nem szeretem, ha szűkösen lakunk egy helyen azt pedig még inkább nem, hogy nekem erről egyáltalán nem számolt be, hogy hozzánk jön egy időre. Vajon mennyi időre? Nem ápolok vele túl jó kapcsolatot, nem tudom miért, egyszerűen nem tudok vele olyan lenni, mint amilyennek kéne lennem. Kedvesnek.
Ha a testvére nem lenne elég, nagyon zavaró tényező az is, hogy Hugo titkol az apja előtt, pedig jövőre lesz az esküvőnk, és az apja semmit sem tud az egészről, ez az érzés pedig borzasztó...vajon ennyire szégyelne az apja előtt? Bár bele látnék a fejébe, hogy mit-miért csinál...