Kicsípem magam az estére és az egyik kedvenc ruhámat veszem fel, ami éppen a fenekem alá ér, hiszen tudom, ez Wyatt egyik kedvence is. Nem teszek fel sok sminket, inkább a természetes hatás kedvelője vagyok, sosem voltam az a fajta, aki maszkot húz az arcára, több rétegben is. Hamar összeszedem magam, mert tudom, hogy Wyatt mindjárt itt lesz, de még leosonok a földszintre, hogy magamhoz vegyek némi puffasztott rizst, mert mindjárt éhen veszek. Anyámék már alszanak, természetesen nem kéredzkedtem el itthonról, mert ha megtudják, hogy Wyattel készülök bárhova is, a múltkori eset után, amikor részegen állítottam haza, nem éppen voltak boldogok a látványtól. Az is lehet, hogy majd csak reggel osonok ma haza. Nem tudom, milyen bulit terveztek, de én eléggé partyzós hangulatomban vagyok ma, így benne vagyok minden hülyeségben.
A konyhába érve kezdek kotorászni a szekrényben, villanyt nem is kapcsolva, hogy ne ébresszek fel senkit, de a pultról a nagy ágaskodás közepette sikerül levernem egy poharat, ami csörömpölve ér földet. Összeszorítom a szemem, és magamban elszámolok háromig, imádkozok, hogy mélyen aludjanak már, mert ha most észrevesz bármelyikük is, az nem fog jól elsülni.
Még háromig sem érek, már fel is oltódik a villany, én pedig mosolyogva fordulok meg, a pultnak támaszkodva nézek farkasszemet az apámmal.
- Szia. Nem alszol? – kérdezem, mintha nem settenkednék semmiben, de mindketten tisztában vagyunk vele, hogy most rendesen lebuktam.
- De, próbáltam, csak felébredtem a csörömpölésre. És te nem alszol? Hová készülsz? – érdeklődik, én meg csak kikapom a puffasztott rizst a szekrényből, és ártatlan mosollyal az arcomon lépek el a pulttól.
- Épp indulni készültem az ágyba, csak megéheztem. – Ezt nem fogom tudni kimagyarázni, már jól tudom, hogy nagy bukta az egész.
- Ilyen cuccban? – vonja fel a szemöldökét, én pedig megkörnyékezem, és csak egy puszit nyomok az arcára, felvéve a kislánya kedvenc mosolyát, és már igyekszem is vissza az emeletre.
- Csak felpróbáltam ezt a ruhát, mert azt hittem, hogy már kihíztam. De még jó, úgyhogy megnyugodott a lelkem. Jó éjt. – gyorsan szedem a lábaimat, és reménykedem, hogy Wyatt még nem állt meg a kocsival a ház előtt, mert akkor ebből ma nem lesz részemről semmilyen buli. A telefonomért rohanok, és gyorsan pötyögök egy SMS-t a következő szöveggel: „Várj tizenöt percet, mert épp most futottam össze az apámmal, és biztos, hogy most kis ideig résen lesz. Vagy állj meg a kocsival pár házzal odébb, és gyere az erkély alá, majd itt kimászom. Xx”
Elképesztő, hogy mennyire féltenek a szüleim, és határozottan kezdenek az agyamra menni ezzel. Én megértem, hogy én vagyok az egyetlen lányuk, de azért mégsem kellene túlzásokba esni, mielőtt még tényleg megelégelem ezt a dolgot. Eddig nem sokat jártam szórakozni, mióta azonban Wyatt belépett a képbe, és annyira jól érzem magam vele, állandóan mehetnékem van. A múltkori buliig még apám is bizalommal volt felé, de amikor a bejárati ajtón hangosan röhögve estünk be, és az ajtófélfának dőlve várt minket, az nem volt túl szép. Csak jól éreztük magunkat, de ezt aztán már lehetett magyarázni nekik...
Az ágyamra huppanok, és bekapok egy falatot a száraz ételből, majd a szekrényemre siklik a tekintetem, és kikapok belőle pár régebbi ruhát, hogy összeköthessem őket, jó szorosan. Az erkély nincs annyira magasan, de ugrani azért nem szívesen ugranék, mert amilyen szerencsétlen vagyok, biztos, hogy kitörném még a nyakamat is. Mikor már elég hosszú, kiszaladok az erkélyre, de mindezt baromi halkan, és az egyik korláthoz kötöm a póló végét, majd jól megráncigálom, hogy biztos stabil-e az összeeszkábált „kötelem”. Amíg Wyatt nem csörög, vagy ír, visszamegyek a szobámba, és a gardróbszobából előkotrom az egyik magas sarkúm, de nem veszem fel, csak odakészítem magamnak. Egy utolsó pillantást vetek magamra a tükörben, majd mikor autó közeledését hallom, az ablakra tapadok, és látom, hogy Wyatt közeledik. Felkapom a táskám, és tényleg lábujjhegyen közeledem az erkélyajtó felé, de megvárom, míg leállítja az autót, és elém jön, mert egyedül nem biztos, hogy sikerül majd lemásznom hang nélkül. Addig is az erkély korlátjára támaszkodom, és figyelem, ahogy előtűnik a sötétből, és a gyomrom máris összeugrik, pedig még nincs is túlzottan a közelemben. Fenekestül forgatja fel a világomat...

Credit

Világéletemben jókislány voltam. Komolyan mondom. Ha rám nézel, nem igazán hiszed el, de bulizni sem nagyon jártam, kivéve, amikor az unokabátyámra rásóztam magam – mert ugyebár nélküle nem igazán engedtek el sehova-. Tizennyolc éves koromig szinte ki se léptem a szobámból. Nem mondom, hogy a Ben felügyelete alatt való bulizások nem voltak kellemesek, de nélküle egy tapodtat sem tehettem eddig. Most már ott tartok, hogy nem érdekel, ki mit mond, az meg főleg nem, hogy az apám mit tilt és mit nem. Amúgy is, csak látná, mit művelek, ha kiszabadulok... huh, hát akkor már szinte majdhogynem megértem, hogy miért nem akar engedni olyan könnyen. Pedig én tényleg próbálok józan maradni, isten lássa lelkem, de valahogy mindig jön a következő és a következő kör... Nem lehet ellenállni se a piának, se pedig annak, aki éppen hozza. Na jó, azért van némi kivétel, azt meg kell hagyni, mert volt már olyan, hogy inkább az alkohol sem kellett. Vessetek rám követ, de a külső igenis számít, bármennyire is hajtogatják folyton azt a hülye mondást. Ha az nincs, akkor bukta az egész. Mégis hogy akarsz megismerkedni egy olyan emberrel, akire már ha ránézel, taszít? Most mondhatja bárki, hogy mekkora picsa vagyok, aki csak a külsőségekre alapoz, na de könyörgöm!
Az erkélyre osonok, felkapom a cipőt, és lehajítom a onnan, majd leengedem az összeeszkábált kötelet, és kihajolva lenézek Wyattre. 

- Sötét van? – suttogom hangosabban kicsit, és megpróbálok lesni, hátha látok valami fényt lentről, de inkább Wyatt arcát figyelem, mert én lószart sem látok. Mikor úgy tűnik tiszta a terep, átvetem a lábam a korláton, és lenézek, de ezzel együtt meg is szédülök, így hamar rájövök, hogy ez nagy hiba volt. Fogalmam sincs, hogy induljak neki a lemászásnak. Olyan egyszerűnek tűnt, de most így... pf.
- Basszus. Wyatt, hallod, hogy kell innen egyáltalán elindulni? – Megfogom a tetejét, de hogy én lelépjek a szilárd talajról, az már kicsit neccesebb, sőt, határozottan halálfélelmem támad. Na jó. Mélyen szívom be a levegőt, és aztán megkapaszkodom a lábammal is az anyagokban, és reménykedem, hogy elég erősen összekötöttem őket, mert ha nem, akkor ebből hatalmasnagy zakózás lesz. A miniruha határozottan nem erre a tevékenységre lett kitalálva, és már azon agyalok, hogy holnap a szomszédok közül, melyik lesz az első, aki bekopogtat, és megkérdezi, mégis miért mászkálok én lefelé az erkélyről este későn, felcsúszott ruhában?! Szerintem a szembe szomszéd Martha lesz az, mert olyan kíváncsi a vénlány, hogy nem sok ilyen van több egész New Yorkban.
- Fogj meg!– mondom, mikor már leküzdöttem magam majdnem teljesen, és mikor már majdnem száz százalékig biztos vagyok benne, hogy elkap, elengedem a rongyokat, a nyakába csimpaszkodom és egy gyors csókot nyomok a szájára, mert kertben fény gyullad, én pedig megforgatom a szememet. – Na, akkor most fuss az életedért. – nevetek fel halkan, és villámgyorsan kapom fel a magas sarkúm a földről, mert tudom, ha nem sietünk, akkor apám rajtakap, már így is biztos, hogy lebuktam. Itthon viszont nem maradok, szóval tényleg nincs más hátra, mint futni. Gyorsan szedem a lábaimat a kerítés felé, ahol kicsit megakadok, mert mindent baromi jól elterveztem, de azt, hogy ezt hogy fogom átlépni, vagy bármi hasonló, na azt nem egészen, főleg nem azt, hogy sebtében hogy fog menni. Bassza meg!

Credit

Nem, eddigi életem során kurva kevésszer fordult elő, hogy az erkélyemről kelljen lebumliznom úgy, hogy lehetőleg hangtalan legyek. Bármily hihetetlen is ez... Hajlékony vagyok, sportolok is, de a magasság valahogy nem az én terepem, végül mégis elindulok lefelé, a felső szinttől, hogy aztán Wyatt megragadhasson, és az utolsó lépést így segítsen megtenni. A csókja elég ahhoz, hogy a szervezetem megadja magát, és az endorfin felszabaduljon bennem, a gyomroktól indulva az egész testemen át. Határozottan felforgatta a világomat, egyik napról a másikra én lettem az inkább otthon ülős Cherryből a folyamatos mehetnékkel küzdő lánnyá. Én azt egy szóval sem mondom, hogy eddig nem éltem kicsapongó életet, de mindezt úgy csináltam, hogy ne kerüljek apámmal konfliktusba, és csak lightosan. Most már kezdem érezni, hogy a pengeélen táncolok, főleg így, ha most is rá fog jönni, meglógtam otthonról. Wyatt arcán csillan meg a bentről kiszűrődő fény, amire megforgatom a szemeimet, és a magas sarkút felkapva a földről igyekszem az utca felé, de mivel az a kurva kerítés kovácsoltvas, így nem olyan egyszerű a mutatvány.
- Hát jól van baszki, mit csináljak? – mérgelődöm magam előtt, mikor megszólal, és elmosolyodom, amikor felemeli a szoknyám. Megpróbálok átlendülni, a pasim segít, hogy épen megússzam az esetet, de érzem, ahogy a harisnyámon felszalad a szál. Remek. Mindegy, ez legyen a legkisebb bajom, ilyen melegben anélkül is elvagyok, na meg úgyis lekerül majd... A kezem az övébe csúsztatom és gyors léptekkel indulok meg a két házzal arrébb parkoló kocsi felé, ahol aztán rögtön nekem is esik. Imádom, hogy ennyire mohó, és azt sem bírja kivárni, hogy egyáltalán az autóba üljünk. A csókján érződik az alkohol, tudom, hogy ma már ivott, a szemén is látszik. Kicsit nem hagy azért nyugodni, mert még mindig nem értem, miért kell ilyen állapotban vezetni, de egyszer hoztam fel a témát, akkor is el lettem küldve az anyámba, így inkább nem feszegetem. Az mondjuk igaz, hogy így is jól vezet, a száguldás a vérében van, és én is imádom a gyorsaságot.
Az ujjaim szétterülnek a mellkasán, és a jobb kezem máris lejjebb kezd el kalandozni a hasánál, de aztán észbe kapunk, hogy jobb lenne lépni innen.
-  Hm. Már hogyne sportolnék. A mai edzést mondjuk az éjszakára tartogatom. – húzom az ajkam széles mosolyra, aztán bepattanok a vezető melletti ülésre, ott aztán belebújok a cipőmbe is.
- Ahová szeretnél. Ma rád hagyatkozom. – mondom, aztán a kocsi hangos csikorgással indul el az utcából, én pedig hátra dőlök. Általában arra megyünk, amerre ő szeretne, mert tisztában van az este legjobb helyeivel, a legnagyobb bulikkal. Nekem is van néhányról infom, de azt hiszem, nem igazán rajongana a barátnőm által szervezett házibuliért, és a barátnőm sem lenne oda azért, ha odavinném Wyattet. Valamiért nem szimpatizál vele, pedig még csak hallomásból ismeri, de már az alapján elkönyvelte az „akiket nem kedvelek" listába.
- Merre voltál? – kérdezem, nem számonkérésből, csupán kíváncsiságból. A táskámban megcsörren a telefonom, de ki se kell vennem, mert nagyon jól tudom, hogy az apám lesz az. Nem fogom felvenni, ha hatvanszor hív, akkor sem. Egy kis idő múlva elhallgat -még jó, hogy jó a csengőhangom-, de aztán újra megszólal. Kiveszem, és szemforgatva kinyomom.
- Azt hiszem, ma inkább haza sem megyek. Van hely az ágyadban? – kérdezem mosolyogva, s közben a bal kezemmel a combjába marok. Nem mondom, a vonzalom olyan szintű kettőnk között, hogy nehéz bármelyikünknek türtőztetnie magát, de ha húzzuk a dolgot, akkor annál szebb lesz az est fénypontja.
A telefonom újra felvillan, és a képernyőn feltűnik a tíz nem fogadott hívás és három SMS felirat.
- Én a helyedben már félnék apám szeme elé kerülni, nem igazán tetszik neki, hogy elrabolod az egyetlen lányát. – felnevetek, majd hátra pillantok a hátsó ülésre, mert remélem, fellelek ott valamiféle alkoholt. Nem is csalódom, tudom, hogy Wyattnél mindig van valami, így hátra nyúlok a félig whiskyvel teli üvegért, és nagyot kortyolok belőle. A telefonom kikapcsolom és visszasüllyesztem a táskám mélyére, mert jobb lesz, ha nem is látom, a francnak sem hiányzik ez a ma estémhez.

Credit

Az utóbbi pár hétben jöttem rá, hogy a partyk világa igazán nekem való, főleg, ha olyan a társaság is, akik a kedvemre valók. Wyatt haverjai jó fejek, bírom őket, viszont volt egy-kettő, aki megpróbált már felszedni, még úgy is, hogy tisztában vannak azzal, az ő nője vagyok. Nem mondom, egy-egy gyenge pillanatomban már majdnem el is csábultam, de aztán Wyatt váratlanul ott termett – mint mindig, baszki, sose lehet tudni, mikor tűnik el vagy éppen kerül elő…- és aztán fél perc sem kellett ahhoz, hogy elfelejtsem a másikat. Eszem ágában sem volt félre nézni, de az alkohol ugyebár eléggé el tudja feledtetni az elhatározásokat vagy éppen felülmúlni az akaratot. Nem tudom, ő megcsalt-e eddig, de mivel sosem mondtuk ki, hogy ez egy kapcsolat, így elméletben nem is lehetne semmiféle elvárásunk a másik felé. Ennek ellenére azért biztos nem nézném jó szemmel, ha meglátnám valami ribanc társaságában.
A telefonom szépen lassan csúsztatom el a táskám mélyére, mert apám feleslegesen hívogat, nem fogom felvenni. Azért remélem, a zsarukat nem fogja utánam küldeni, mert azért úgy nem lennék hálás…
- És amúgy napközben merre jártál? Nem is hívtál, meg semmi… - Nem szemrehányás, csak érdeklődöm a napja felől. Biztos elfoglalt volt, azért nem keresett, mondjuk én sem őt. Ez olyan „várom, hogy a másik hívjon” nap volt, részemről. Aztán végül is dobtam neki egy üzenetet, hogy lesz-e valami este, mert kedvem az nem volt otthon ücsörögni…
- Király. – mosolygok vissza rá, és belesüppedek az autóülésbe a vigyora láttán. Imádom a mosolyát, meg úgy igazából az egész pasit. Talán leszállt a rózsaszín köd is, de ezt nem vallanám be még magamnak sem, nemhogy neki.
- Gondolod, hogy ilyen egyszerű, mi? – felnevetek. – Nem is szereti a sört. – teszem hozzá, de kit érdekel, hogy ki van-e békülve azzal, kivel járok?! Wyatt nem az a típus, aki majd le fog ülni a vasárnapi ebédnél az asztalhoz, és én is egyre többször maradtam el ezekről az összejövetelekről. Sosem voltak a kedvenceim, főleg amikor a nagyanyám is a meghívottak között volt.
Újabbat kortyolok az üvegből, nem is kicsit, mikor aztán megpillantom a távolban, előttünk felvillanó sziréna színeit. Nem tudom, Wyatt mennyire ittas –esetleg más tudatmódosítóval is élt-e-, de jobbnak látom szólni. Apropó, majdnem biztos vagyok benne, hogy drogozik, mert elég fura néha, meg azért én se vagyok hülye, az a pár tűszúrás a karján eleget elárul…
- Csak jelzem, hogy ott villog egy rendőr, Wyatt, szerintem jobb, ha elkerüljük, mielőtt már megint belefutunk a bátyádba. – bökök előre a fejemmel, és már fel is vagyok készülve a gyors irányváltásba, mert szerintem neki sincs kedve újból bármiféle ellenőrzésnek alávetnie magát. Mellesleg nekem sincs kedvem a fogdában kikötni, így reménykedem, hogy megfogadja a tanácsom és sikerül kikerülni őket.

Credit

Néha egy kibaszott nagy kérdőjel nekem az egész pasi, aki éppen mellettem ül. Egyszer úgy érzem, ismerem, másszor meg komolyan elgondolkodom azon, hogy ki is ő valójában. Nem egyszerű szóra bírni, főleg nem elérni azt, hogy tök őszintén mondjon nekem dolgokat, de a természetemből adódik, hogy nem hagyom annyiban, én kérdezősködöm tovább. Amíg nem robban. Mert egyszer úgyis elege lesz belőle, és jól helyre tesz, de igazából kettő perc elég ahhoz, hogy újra az ujjam köré csavarjam és kiengeszteljem. Most is itt tartunk, nem akar válaszolni, így kérdőn tekintek rá, de megcsóválom a fejem.
- Esküszöm, néha nem értem, mit töröm én itt magam. A kérdéssel nem számon akartalak kérni, csak érdeklődtem. De mindegy, nem kell válaszolni – vonok vállat, és kibámulok az ablakon, hogy aztán újabbat kortyoljak az üvegből.
- Próbálkozni lehet végül is – válaszolok neki, de a napnál is világosabb, hogy az apám a büdös életben nem fogja kedvelni Bennettéket –legalábbis Wyattet biztos, hogy nem az életvitele miatt-. Nem érdekel a dolog, egészen addig, amíg ezzel nem okoz nekem kellemetlenséget, mert kezdem úgy érezni, hogy korlátoz a szabadságomban, és ez nem lesz így jó. Nem akarom, hogy választanom kelljen.
A piros-kék fények villódzása nem sok jót sejtet, de nem is mi lennénk, ha nem futnánk bele a zsarukba. Oldalra sandítok rá, és mikor vigyorog már az én szám is mosolyra húzódik, mert tudom mi következik.
- Mekkora hülye vagy, Wyatt! – nevetek fel hangosan, mikor kiordít a zsaruknak, azok pedig persze pillanatok alatt iramodnak utánunk. Kurva veszélyes, de adrenalin szökik a testem minden porcikájába, viszont az már kevésbé tetszik, hogy a whisky egy része az ölemben landol. A nagy kanyarok közepette igyekszem visszacsavarni rá a kupakot, hogy a maradék ne boruljon rám. Hátravetem a fejem, lehúzom az ablakot, és élvezem, ahogy a sebességgel együtt létezem. Imádom. A következő mondata azonban egy pillanatra kizökkent az érzésből.
- Mi van? Nem érdekel a bátyád. És egy szóval sem mondtam, hogy kell más. Mi az, talán féltékeny vagy? – kúszik az arcomra egy pimasz mosoly, és a jobb kezem az ajtó kapaszkodójához csúszik, mert félő, hogy bedőlök az ölébe, akkorákat kanyarodik. Szeretem, ahogy vezet, de azért ha jobban belegondolok, hogy ittasan teszi azt, az azért elég merész. Mindegy.
Mikor megáll, a whiskys üveggel karöltve szállok ki és utána megyek. Fogalmam sincs, hova jöttünk, itt még nem jártam, de elég csendes ahhoz, hogy valami buli legyen. Nem kérdezek, csak megyek utána a lépcsőházba, ahol már tudom, hogy itt nem lesz semmiféle buli, hanem valami egészen másra készül. A lépcsőfordulóban a falnak nyom és halk sóhajjal mutatom ki vágyaimat, az ajkába marok, de aztán felfelé igyekszünk, mielőtt még teljesen átadnánk magunkat az élvezeteknek. Az ötödikre felérve nyitja az ajtót, én pedig belépek a kis lakásba, ami berendezésileg és rendetlenségileg tipikusan rá vall.
- Te Wyatt, nem úgy volt, hogy bulizni megyünk? – Csak érdeklődöm. – Mi ez, legénylakás? – nevetek fel halkan, miközben beljebb indulok és körülmustrálom a helyet. Az „érezd magad otthon” felszólításra pedig rögtön úgy is teszek és a szoknyám aljához nyúlok, hogy felhúzva ledobhassam magamról , mert nem annyira esik jól a whiskyvel áztatott ruhában létezni. A szék támlájára dobom, aztán Wyatt már oda is jön mosolyogva, és… ahj. Az a mosoly. Elolvadok nyomban.
- Ha te tudnád, mennyire imádom ezt a vigyort, Wyatt Bennett. – húzom a szám széles vigyorra, aztán szorosan húzódom közel hozzá. Ha a kocsiban nem húztam volna meg párszor a whiskysüveget, akkor nagy valószínűséggel semmi ilyesmi nem csúszik ki a számon, de ha már így jött ki, mindegy, nem bánom.
- Mik a terveid? – kérdezem, mielőtt még csókba húz, de aztán elég nyilvánvalóvá válik számomra, hogy szexre éhezik. Jobb kezem a pólója alá csusszan, hogy ujjaim bebarangolhassák felsőtestének minden egyes centiméterét. A gyomrom öklömnyire ugrik össze, és pillangóhadsereg szabadul fel, ami az egész testem bejárja. Euforikus érzés, mellesleg még az alkohol is kezd a fejembe szállni, és ez határozottan veszélyes párosítás tud lenni. Megmarkolom a pólójának anyagát, és hátrálásra kényszerítem egészen az ágyig, ahol ha sikerül az ágyra löknöm, szemben ülök az ölébe és úgy csókolom tovább olyan hevesen, hogy már-már úgy tűnhet, megálljt nem is ismerek. És valamelyest tényleg így van.

Credit

- Hát felőlem lehetsz, de ezúttal ez felesleges időpocsékolás lenne – vonok vállat a felvetésre, hisz nincs egyáltalán mire féltékenynek lennie. Nem tettem semmit az ég egy adta világon, még csak annyit sem kottyantottam, hogy a bátyja jól nézne ki, pedig meg kell hagyni, ő sem rossz.
- Milyen változtatásokat? – húzom össze a szemöldököm és ráemelem a tekintetem. Nem igazán értem most mi a tökömről beszél, meg egyáltalán hogy jutottunk idáig a beszélgetésben, és ha most nem éppen a zsaruk elől menekülnénk és lennék azon, hogy ne boruljak fel az ülésen, akkor biztosan jobban beleásnék a témába. Ez az egy mázlija van, hogy most nem tudok erre koncentrálni. Komolyan nem vágom, most miről zagyvál… Egy ártalmatlan kérdést tettem fel, erre úgy csinál, mint egy sértődött kisgyerek. Még a maga módján cuki is, ha jobban megnézem a duzzogó fejét. A rendőröket sikeresen lerázzuk, és határozottan megkönnyebbülök ennek tudtán. Kifújom a benntartott levegőt, mikor leparkolunk, és mosolyogva pattanok ki a whiskys üveggel a kezemben, aztán követem felfelé a lépcsőházban itt-ott megtorpanva egy hevesebb csókra.  Beérve a lakásba azonnal le is dobom a ruhát, mert rám tapad a whisky áztatta anyag, mellesleg jó lesz, ha megszárad, mire továbbállunk innen.
- Ja, egy percig sem paráztam, csak érdeklődtem – bizonygatom miközben macska módjára közelítem meg és csókolom, elvéve ezzel az utolsó csepp whisky ízét is tőle. A nyelvünk összegabalyodik, a kezem pedig automatikusan indul el a pólója alatt, hogy az ujjaim bejárhassanak minden egyes pontot. Már közel sem vagyok józan, de ez nem befolyásol semmiben, sőt a vonzalmam ilyenkor megsokszorozódik Wyatt irányába, pedig alaphangon sem kicsit, szóval el lehet képzelni, mit érezhetek most. A pólójától hamar meg is szabadítom és aztán az ágyra lököm, hogy támadásba lendülhessek ellene a csókjaimmal.
- Szeretek a társaságodban ruha nélkül lenni, szóval én nem bánom, ha a maradéktól is megszabadítasz – mosolygok huncutul mikor elszakadok tőle, és halk sóhajok törnek fel a torkomból, amikor az ajkait a bőrömön érzem. A levegő hőmérséklete mintha hirtelen a duplájára nőtt volna, nem tudom, ez az alkohol vagy éppen a vágyam hatása, de azt hiszem, a kettő keveréke lesz a hunyó. Az ujjaim vakon nyúlnak az övcsatjáért, és az hangos csörgéssel oldódik ki, hogy aztán pillanatokon belül csúsztassam be a kezem a boxer anyaga alá. Elégedett mosoly terül szét az arcomon, mikor érzem, hogy sikerült rendesen beindítanom, pedig nem is tettem olyan sok dolgot érte. Hát, ezt teszi, ha két ember egymásra van állva teljesen… Jobb kezem a farkára markol és fokozza a szorítást, miközben fel-le mozog. A testem minden porcikája vágyik az érintése után, és ahogy az ujjai végigzongoráznak a bőrömön, libabőr fut végig rajtam tetőtől talpig ezzel bizonyítva, hogy mindennél jobban kívánom őt. Akarom. Most azonnal, ellenállást nem tűrve.

Credit

Nem értem a féltékenységének okát, de azért valamilyen szinten jó érzéssel tölt el, hogy érdeklik ezek a dolgok. Növeli az ember önbizalmát néha, de ezzel ellentétben egy idő után baromi idegesítő tud lenni, főleg, ha túlzásba viszik. Wyatt hála az égnek még csak a peremén táncol ennek a dolognak és nagyon remélem, nem is fog túllépni ezen, jóllehet, oka nincs is rá.
Wyatt merőben ignorálja a beszélgetéskezdeményezéseimet, de a hangulat gondoskodik arról, hogy ezen most ne lovagoljak annyira. A levegő izzik közöttünk és minden egyes porcikám zsizsegni kezd, ahogy hozzám ér, főleg ha azt kicsit határozottabban teszi. Wyatt pedig több, mint határozott, sokkal inkább követelőző és én ezt nagyon is szeretem. Imádom, amikor érzem, hogy mindennél jobban akar, és ez most egy ilyen alkalom.
Nem igazán tudom magam én sem türtőztetni, de nem is akarom, így hamar ki is oldom az övét és kényeztetni kezdem őt. Hol a kezemmel, hol a számmal kényeztetve lököm egyre közelebb az orgazmus felé, de aztán hamar kezd el ő is ingerelni engem, és így egyre nehezebb a koncentrálás. Az alkohol csak hozzájárul ahhoz, hogy némi koordinációs problémáim legyenek, de a puszta jelenléte is megrészegít, így tényleg nem egyszerű koncentrálni. Halk nyögésekkel jelzem tetszésem, és mivel már nagyon rá vagyok kattanva, nekem sem kell sok ahhoz, hogy a csúcsra jussak először, persze figyelek arra –legalábbis nagyon igyekszem-, hogy nagyjából egyszerre jussunk az orgazmus közelébe. Elégedetten vigyorodom el, mikor sikerül a tervem, aztán halkan felsikkantva heveredek az ágyra engedve, hogy Wyatt fölém tornyosuljon. A hajába túrok és a lábaimat a csípője köré fonom, azzal húzom magamhoz olyan közel, amennyire csak tudom, és türelmetlenül billegtetem a csípőmet alatta. Közben a karnyújtásnyira lévő whiskysüveg felé nyúlok, és a könyökömre támaszkodva arrébb lököm kicsit Wyattet, hogy aztán egy kisebb adagot löttyinthessek a hasamra. Lerakom, aztán a mutatóujjam belemártom az alkoholba, hogy aztán végig húzhassam az ajkán és közelebb hajolva hozzá onnan csókolhassam le az édes nedűt.
- A legjobb kombó – húzódik a szám széles vigyorra mikor elszakadok tőle, és azzal együtt kapom el a pillantását. A még mindig whiskys ujjam végig vezetem a melleim között, aztán visszatérek a hasamhoz és ott egy kört leírva várom, hogy a nyelvével kövesse az útvonalat. Az izgalom egyre inkább a tetőfokára hág és már nem igazán bírok magammal, de azért jólesik őt és magamat is még ennél is feljebb húzni kicsit, de most már igazából nem akarok mást, csak őt. Bennem.

Credit