Pár hete jelentkeztél pincérnek a Woodhaven bárba, ahol én már sokadik évemen húzom le. Az utóbbi időszakban nagyon fontolóra vettem, hogy munkahelyet váltok, de a jelenléted miatt felerősödtek bennem az érzések, amik maradásra szólítottak fel.
Mikor a kezdőnapodon megláttalak, virított rólad, hogy bajban vagy, legalábbis nekem, mert az én szemem kifejezetten érzékeny az ilyen segélykiáltásokra. Egy nagyon óvatos és visszahúzódó lánynak tűnsz kezdetekben, de ahogy egyre jobban megismersz minket, a pezsdítő közegben kezded megtalálni önmagad. Merthogy te nem ilyen vagy.
Feltűnt, hogy ha erősebb fizimiskájú fiúkhoz, férfiakhoz kellene odamenned a számlával, vagy felvenni a rendelést, halogatod és végül megkérsz engem, hogy intézzem őket inkább én. Ellenben lányokkal egész közvetlenül viselkedsz és bátorkodok rákérdezni, hogy ez miért van. Igen, egy kicsit reménykedek, hogy leszbi vagy, csak mert totál bejössz, de érzem, hogy komolyabb dologról van szó, mint némi homoszexualitás.
Hálás vagyok, amiért közel engedsz magadhoz és megtalálod bennem a lelki támaszt, a kapaszkodót, valószínűleg azért, mert mellettem biztonságban érzed magad, az én határozott, szókimondó és keményebb stílusom miatt úgy érzed, védelmezve vagy. És nem is hagyom, hogy bárki bántson, mert fontos vagy nekem. Úgy sétáltál be az életembe, hogy észre se vettem.
Nem vagy őrült, nincs veled az égvilágon semmi baj, egyszerűen olyan traumán mentél keresztül, ami mélyre rántott. Sok éven át hű maradtál a barátodhoz még akkor is, ha a pszichiátere is megmondta, hogy nagyon súlyos problémákkal küzd. Egy skizofrén személlyel éltél együtt, aki bármelyik pillanatban képes volt agresszívvá válni. Depresszióban küzdött, pánikrohamai voltak és te ott voltál neki, mert nem tudtál volna elszámolni a lelkiismereteddel, ha magára hagyva leléptél volna, pedig az ösztönöd ezt súgta. Az egész rémálomnak akkor lett vége, mikor egyik nap teljesen kikelt magából és rajtad vezette le agresszióját. Állat módjára úgy megvert, hogy éjfélre ő már őrizetben volt, te pedig kórházban. Megrémültél és ez a rémület dolgozik még benned, ezért félsz a férfiaktól, hiába tudod, hogy ők nem őrültek.
Ugyanakkor nem a férfiaktól való félelmed miatt kezdesz rám nem csak barátként gondolni, ezért nem feltétlenül rendít meg téged érzelmileg, hogy vonzódsz hozzám. Vagy már telejen mindegy milyen nemű, csak őszintén szeressen, nemde?

Nem ragaszkodom semmihez igazából, nyitott vagyok mindenféle elképzelésre. Hosszútávon komoly és szoros párkapcsolatot szeretnék nekik, amiben egymás lelki és fizikai társai lehetnek, még akkor is ha hullámhegyek és hullámvölgyek övezik majd a kapcsolatukat. (Tessyt én csak becenévként szántam.)