5 éves voltam, amikor apu elhagyott minket egy fiatalabb nőért. A nő, vagy inkább nevezzük lány, alig volt akkor 25 éves, apám pedig már a 40-et súrolta. Nem tudom miként alakulhatott volna az életem, ha ez a nő nem lép be az életünkbe. Magabiztos és határozott ember lehetnék, de ez nem vagyok. Vannak gondjaim és ezekről tudok is, de nem tudok javítani rajtuk, mert vannak dolgok, amikhez ragaszkodok és nem akarom elengedni őket. Hogy járok e ezzel szakemberhez? Egyszerű a válasz, nem, mert akkor be kellene ismernem hangosan, hogy az életem egy olyan ember miatt ment tönkre, aki alig volt az életem része. 5 év és pár hétvége ennyit kaptam belőle, mielőtt meghalt pár évvel ezelőtt. Az alkohol vitte el, anyám szerint a bánat, amiért a sors visszaadta neki, amit ő adott nekünk. Az akkori felesége olyan gyorsan lépett le tőle egy gazdagabb férfiért, ahogyan ő tette velünk. Sajnáltam, de nem tudtam mellette lenni, amikor szüksége volt rám. Akkor én nekem is szükségem volt valakire, aki mellettem van és támogat.
Sosem tudtam igazán olyan kapcsolatot kialakítani, ami egészséges lett volna, mindig idősebb férfiakkal kezdtem és mikor végre találtam volna valakit, akit úgy éreztem hozzám való, csak egyszerűen elhagyott. Sokan mondták, hogy nagyon ragaszkodó vagyok, ebben lehet valami. Az elmúlt 5 évben próbáltam ezen változtatni. Sokáig egyedül éltem, nem volt olyan az életemben, akivel megosztottam volna a életem. Egyedül a barátaim álltak mellettem és ennek elégnek kellett volna lennie, de nem volt.
2 évvel ezelőtt azonban úgy éreztem, hogy megtaláltam, akit egész életemben kerestem. A szerelem olyan fogalom az életemben, amit csak a könyvekből ismerek, ő sem volt számomra több, mint valaki, aki betölti az űrt, amit talán az az ember okozott, akit apának hívtam.
Fél évvel ezelőtt ért véget az önmarcangoló, érzelmileg bántalmazó kapcsolat. Nem én voltam az, aki ezekre rájött, a kapcsolatunk elején naiv voltam és ez a naivitás egészen odáig fajult, hogy elhittem mindent amit mondott, hogy szeret, hogy a csillagokat lehozza az égről csak mert figyelt rám és támogatott, legalábbis úgy tett. Tudtam, hogy vannak más nők is rajtam kívül, de elhitette velem, hogy fontos vagyok, hogy én vagyok a legértékesebb számára. A munkám során több férfi is szemet vetett rám, a bárpult mögött nem válogathattam kit szolgáljak ki, elég volt egy este, amikor meglátott engem dolgozni. örültem, hogy ott van, de amikor hazaértünk, nem szólt hozzám, egyszerűen csak arra eszméltem fel, hogy a falhoz szorít.
A kórházban nem válaszoltam semmire sem, a véraláfutások, a foltok mindent elárultak helyettem én csak hallgattam. Ő elhagyott, ami összetört, még ezek ellenére is, de új életet kellett kezdenem. Új munkahelyem lett, és dolgozok azon, hogy ne függjek senkitől. Sok mindenkit ellöktem magamtól ebben a két évben, aki bizonygatni akarta, hogy az a férfi nem lesz jó nekem és bántani fog, nem hittem nekik. Minden eddig rosszat ki akarok zárni, a szerelemnek hitt érzéseket is, és egyedül szeretnék lenni. Barátokra lelni és ezzel kiteljesedni, mert egy élet nem telhet így el, hogy magamat ostorozom és nem élek. Boldog akarok lenni, és elfelejteni az elmúlt 26 év szenvedéseit, mert utólag már látom miben lehettem volna jobb, mint tehettem volna másként. Kérdés már csak az, hogy ez a jövőben menni fog e, tudok e majd jobb lenni magammal és megtartani azokat, akik tényleg szeretnek és nem csak akarnak engem.

- Jól vagy? - úgy néz rám, mintha valamilyen áldozati bárány lennék, sajnál és nem tud velem mit kezdeni. Tim egy olyan ember, akivel bármi lehetett volna mert ő akarta, rendes volt hozzám, de amikor egy olyan pasi lépett az életembe, aki egyáltalán nem nekem való volt ellöktem magamtól. Nem tudok neki válaszolni, a könnyeim nem állnak el, és lassan kezd tudatosulni bennem, hogy amit eddig éreztem, ami eddig tátongott bennem üresség most nagyobbra tágul és nem tudom mivel tudnám elárasztani. Tim a legjobb barátom évek óta, ő egy olyan srác, akit minden csaj akarna magának, de nekem sosem volt az a srác. Sokkal inkább volt az esetem valaki olyan, mint Jonatha Griws. Sokáig éltem vele, azt hittem vele más lesz, hiába volt a sok megcsalás, amit még csak titkolni sem próbált én megbocsátottam, mert a tenyerén hordozott és azt mondta szeret. Már akkor gyanús lehetett volna részemről az egész, amikor erre nem tudtam mit mondani, csak mosolyogni és beletemetkezni a testi gyönyörbe, hogy ne kérje számon rajtam, amiért nem vagyok képes kimondani ugyanezt. Ma már tudom, hogy nem szeretett sosem szeretett, de akkor még nem éreztem, hogy ennyire nagy lenne a baj. 
- A bizalom nagy érdem Theresia, már akkor nem kellett volna vele maradnod, amikor az első nővel bukott le. - forgatja meg a szemét Tim, és tudom, hogy segíteni akar, de nem tud. A saját magam hibájából kellene tanulnom, de csak addig jutottam el, hogy ezek után nem leszek képes megbízni senkiben. Tim közelsége is megijeszt, de nem zavarom el. A padlón ülve, még a kórházi karszalaggal a kezemen nem tudok észszerűen gondolkodni, csak azt tudom, hogy el kell engednem a régi énemet. Nem hajthatom folyton azt, ami nem lehet az enyém, el kell fogadnom, hogy nem kellettem az apámnak és egy olyan pasi sincs a világon, aki el tudná fogadni azt aki vagyok, a barátaimba kell kapaszkodni és távoltartani magamat a plátói szerelemtől.
- Nem vagyok jól és kurvára nem vagyok kíváncsi a fejmosásra. - szakad ki belőlem egy újabb zokogással együtt. Azt akarom, hogy elmenjen és ne jöjjön vissza, de holnap megbánnám, ő az egyetlen, aki kitartott mellettem bármiben is voltam, még a saját bátyám sem néz felém, amióta elköltöztem és otthagytam anyámat és őt. Talpra álltam akkor is, most is meg tudom tenni és meg is fogom. 
- Queens-be fogsz költözni velem Tessy, nem érdekel, hogy mennyire szereted ezt a helyet van ott egy munkalehetőség neked, amit a minap találtam az interneten. Már megkérdeztem szabad az állás, csak fel kell emelned a feneked és a telefont, hogy tovább haladj. Padlót fogtál, mint annyiszor már, adj időt magadnak és állj talpra, ne engedd, hogy ez az idióta elvegye minden önbizalmad, és az emberekbe vetett hited. - amikor az állam alá nyúl meghátrálok, bár a fal, ami a hátam mögött van megakadályoz a kibújása alól. Nem esik jól az érintése annak aki a fél életembe mellettem volna, mint egy testvér, mint egy támasz.- Sajnálom! - bukik ki belőlem és igyekszem egy mély levegővel kifújni minden bánatomat, és nyomorúságomat de nem illannak el. - Hozzád költözök és új életet kezdek. - bólintok a szavaira és felállok, hogy minél messzebb kerüljek az emberi érintéstől és a beszélgetéstől is. 

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az egyik legnehezebb dolog az életben elfogadni, hogy az egyetlen ember, akinek szeretetére igazán szükságed van, az te magad vagy! Fájdalmas dolgon kellett keresztül menned, mert egészen fiatal korodban.  Annak a tudata, hogy apád számára más valaki sokkal fontosabb volt nem lehett könnyű, nem csoda, hogy egész életedre rányomta a bélyegét. Az azóta eltelt években úgy érzem, hogy már éppen eleget bűnhődtél, itt az ideje annak, hogy elengedd a fájdalmat és új életet kezdj. Fogadj meg a barátod tanácsát és hagyj magad mögött mindet és mindenkit, aki mérgező hatással van rád. Állj fel a padlóról, igazítsd meg a koronád és élj egy olyan életet, amit megérdemelsz.
Színt és rangot admintól kapsz majd, de addig is foglalózz nyugodtan és nyomás játszani.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét jbátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!