Elégedetlenül kezdi ingatni a fejét, mert nehezen rakja össze akár csak a feltételezést is, hogy Fabiola szerint ő megszegte az ígéretét. Nem szokása ilyesmit tenni, és bár valóban, pontos óra és percet nem beszéltek meg egymással, de az nem is lett volna élhető, hiszen Alvizének vallani néha napokat is eltart; most lehet azért nem feszegette túl sokáig a dolgot, mert tudta, hogy Marcora New York-ban van szükség, és a lehető leghamarabb azoknak a fényében, amire egyébként, mint közeg ők számítanak.
Az állkapcsa még mindig a rá jellemző módon feszül a lenyelt idegnek köszönhetően, de a zöldjei megtalálják a másik szemeit a fények ellenére is.
- Amint látod, jöttem. - Annyi mindent mondhatna, de ő, már csak abból kiindulva, kicsoda, nem fog nekikezdeni semmiféle vagdalózásnak; nem elég, hogy az ígéretét a másik megszegettnek tekintette, de nem is érdekelte annyira az, amihez egyébként ő ragaszkodott, hogy esetleg felhívja, hogy merre van, mert indulnának a használhatatlanokkal egy körre. Ha csak nem azért mellőzte ezt a hívást, hogy elkerülje a másik ellenérveit a nyilvános kimozdulást illetően.
Nehezére esik fenntartani a mérges álcát, amikor végre, elég sok idő után megint bassza őt a szemeivel a másik, és csak azért marad mégis valamennyit düh benne, mert tudja, hogy ennek nagy része az alkohol lehet. Reggel egy merő görcs volt a másik, és nem engedte neki, hogy segítsen neki levezetni azt a sok agyfaszt, most meg olyan könnyedén menne bele, mintha csak hónapokat ugranának vissza a történetükben.
- Nem, mostanában nem. - Jegyzi meg, és amikor ezeket kimondja, elvonja a tekintetét, mert nem akar súlyt helyezni rájuk, nem akar beszélni sem róluk. Néhány pillanattal ezelőttig még azon sakkozott fejben, hogy ha hazaviszi a Pellegrini villába a másikat, akkor még a hajnali kettes felszállást el is érheti, de ahogy arra kéri, ne oda vigye, leolvad egy csomó jég a lelkéről, és már nem feszül a feje annyira, mint eddig.
Odakint feszegetni akarja még a témát, és Fabiola nem gondolhatja komolyan, hogy ennyivel ezt megússza, de aztán el kell kapnia, a nagy pillás pislogások sorozata meg már egészen arra késztetné a férfit, hogy felnevessen. De még nem adja meg magát, nem ennyire könnyedén, úgyhogy a két lábára állítja a másikat, de a testével annyira közel marad hozzá, amennyire az csak lehetséges. Ahogy beszívja az orrán a levegőt, megfordul vele a másik illatától az a kurva világ, mert ő ezt már őszintén nem bírja sokáig.
- Ki a faszt érdekel a gép. - Ingatja a fejét megint, és akármennyire akar közeledni, érinteni a másikat, megállja egyelőre a dolgot, mert nem tartaná helyesnek úgy együtt lenni Fabiolával, hogy tudja, nem volt rá képes reggel, és csak az alkohol miatt lenne este.
- Szállj be. - Mondja még mindig morcosan, és nyitja is a telepjáró ajtaját a másiknak, sőt, a kezét is felajánlja, nehogy kiboruljon a magas fokra való fellépés közben a járműből, mert a végén még orvoshoz is rohangálhatna vele vérző fejjel.

Jó ideje már annak, hogy így látta a másikat, valószínűleg azokban az időkben lehetett még, amikor a klubban találkoztak, és néhány pia után próbálta elérni nála azt a másik, amit ma már a legkisebb gesztussal is azonnal megkapna, ugye. Persze, ha akarná, de most úgy tűnik, nincsenek olyan helyzetben.
Más volt akkoriban minden, ő ezt belátja, hiszen ő ezt régen fapofával, finoman igyekezett hárítani, de most kevés dolog állja útját a haragjának, és ahogy látszik, Fabiola őrei nem ezek közé tartoznak jelenleg. De a testvérei már nehezebb diók lesznek, akkor is, ha mindkettejük szerint használhatatlanok komolyabb feladatokra. Arra bezzeg volt eszük, hogy tömegbe, nyilvánosság elé rángassák a legkisebb Pellegrinit, mintha nem most jött volna haza három nap agyfasz után.
Néha komolyan azt érzi, Alvize valamit nagyon benézett a gyerekeivel. Egyik sincsen rendben fejben, de az egyiküket kibaszottul szereti, még ennek ellenére is.
Valamennyit lágyít a vonásain, hogy megérzi a másik illatát, amikor puszira emelkedik előtte, de túlságosan merev a teste a dühtől ahhoz, hogy úgy viszonozza, ahogy azt kapta.
- Ki a faszom az a.. - És inkább lenyeli a mondat hátralévő részét, mert kurvára nem érdekli semmi nyikhaj nápolyi elkényeztetett segge, a születésnapja meg végképp nem. Nem az zavarja, amiért ennyi fiú között táncolgat a másik, hanem az, hogy ha most kiugrik egy rakás szicíliai a sarokból, a nőt fogja az összes nyomorult pajzsként használni, aminek a gondolatától még idegesebb lesz, mint eddig.
- Te akartad, hogy elköszönjek, nem? - Legszívesebben hozzámondaná, hogy akkor mi a faszom ez, de nem akar átlibbenni toporzékoló gyerekké a másik előtt, hiszen ennek a férfinak sosem lesz olyan erős szókészlete, hogy főként a dühét képes legyen kifejezni. Ilyenkor ő csak üt, addig, amíg valaki lélegzik, és nem szereti a foga közé szorítani az ideget, pedig most pontosan ezt teszi.
- Ne foglalkozz velük. - Morogja a zenébe, és kurvára nem illik oda a sok ugrándozó fiatal közé, nem csak a kora, de az ábrázatára ülő morcosság miatt sem. Még ő lesz a partigyilkos, mikor valószínűleg inkább az egyetlen jelenlévő, aki használja valamennyire az eszét.
Az alhasa már attól görcsbe rándul teljesen, ahogy ránéz a másik, amit be akar tudni egyszerűen csak az alkohol hatásának, de annyira el van benne nyomva, amire vágyik, hogy most másképpen morran, félreérthetetlenül. Nehezére esik, de valahogy megállja, hogy megragadja a másikat ebből a vágyból, és ingatni kezdi a fejét.
- Hogy tudsz így rám nézni, basszameg? - Mert ennyi elég neki ahhoz, hogy fele annyira legyen ideges, mint eddig volt, és megfogja a másik kezét, hogy kivezesse a tömegből. Útközben találkozik az említett testvérekkel, és mivel nem punci, nem fogja kiszöktetni innen a nőt, hanem szól nekik, hogy mennek, mert dolguk van. Nem magyarázza, őket meg lehet azért nem érdekli ez jobban, mert részegek ők is. Varázslatos, legalább emlékeznének rá, hogy elvitte a testvérüket, kurva élet.
Kint a levegőn még mindig érzi a késztetést arra, hogy baszkodja a kocsi ajtaját dühében, de még nem teszi, hanem mellette állva a másik felé fordul.
- Meg vagy veszve? - Ennyit kérdez csak, mert még mindig az a pillantás játszik benne, és igyekszik visszaterelni az egészet oda, ahonnan indult, az pedig egy kibaszott nagy agyfasz, semmi más.

Hosszú órákat töltött végül Alvize dolgozójában, ahol valójában A-tól Z-ig átvettek minden lehetőséget, végkimenetelt, megbeszélték New York helyzetét, és azt is, milyen szerepet fognak betölteni Alfonsoval a következőkben. Annak a lehetősége is felmerült, hogy csaliként fogják használni a klubbot, úgyhogy a VIP rész üzemeltetését fű alatt szüneteltetni fogják, de nem verik hírét, nehogy a szicíliai kutyák fülébe jusson. Egyszerű embereket betudnak majd áldozatoknak, de a közeg tagjaival nem játszadoznak. Még két órát legalább azzal tölt ezután, hogy Alfonsoval beszél telefonon valamikor a délutáni órákban, hogy neki is emberi időben lehessen ez odahaza, és egy következő agyfaszként éri az, hogy a barátja nője bogyókat szed, és ezért vigyázni kell majd rá. A VIP ideiglenes zárlata mondjuk ennek kedvez, de maga Marco nem gondolja, hogy a jelenlegi helyzetben ez lenne a legfontosabb feladat. De persze a barátjáért mindent.
Ennek az eredménye az, hogy gyorsan, hajigálva pakol, amit nem szeret, aztán alszik végre úgy hat órát, és így este kilenc körül tér magához. Villámgyorsan full feketébe vágja magát, mert nem fog akárhogyan elköszönni a nőjétől, akkor sem, ha éppen úgy tűnik, mindegy, hogy igyekszik a külsejével, komolyabb gátjuk akadt egymást között. Reméli egyébként, hogy pillanatnyi dolgokról van szó, és ha végre lesz egy lélegzetvételnyi idejük egymásra figyelni, minden a régi lesz. Legalábbis az agya képtelen elképzelni, hogy az a vad vonzás hirtelen ennyi lesz, csak azért, mert már nincsen tiltva kettejük között a dolog.
Arra nem számít, hogy néhány percen belül dühöngeni fog, és olyan szar önti el megint az agyát, amire egyáltalán nem számít; hiába van szabad bejárása már a másik szobájába, ha az eltűnt, és csak egy üzenetet hagyott neki azzal, hogy ő elment inni, és jó utazást. Ez valószínűleg akkor is övön alul találná el, ha Fabiola nem maga kérte volna, hogy ne merjen köszönés nélkül elmenni, és igazából néhány percébe telik, hogy az őrei közül egyet felkenjen a kibaszott falra, és addig fojtogassa, amíg kipréseli magából, hova vitte a nőt a többi.
A gépet már le fogja valószínűleg késni, de nem ezzel törődik, hanem azzal, hogy visszavigye a biztonságot nyújtó villába a másikat; az agyfasz egy része annak szól, hogy Fabiola mégis hogyan gondolta bulizni menni, amikor néhány napja még úgy kullogott vissza, étlen-szomjan a villába, éppen csak megúszva a legdurvább elképzelhetőt.
A szórakozóhelyen undorító izzadtságszag terjeng, a piát ránézésre megmondja, hogy vizezik, a zene meg a gyomrát forgatja; meglehet amúgy mindez az ideg miatt zavarja, és nem telik bele sok időbe, hogy leverjen egyet-egyet Fabiola őreinek, amiért idehozták, aztán megtalálja őt a tömegben, nem épp a legjózanabb állapotban.
Idegből akar hozzáérni, de ez nem sikerül, mert ő olyat ilyen formában nem tud kivitelezni. Mégis ránt rajta egy finomat, hogy a nagy jókedv közepette rá figyeljen, és odahúzza magához az emberek tömegében.
- Mi a faszt csinálsz itt? - Vagy azért kiabál, mert dühös, vagy azért, hogy ezt a szar DJ-t lenyomja a hangjával, és eljusson a másikhoz, amit éppen közölni szeretne.
- Azonnal havaviszlek. - Ő, a másikkal ellentétben nem szokott ellentmondást nem tűrően beszélni vele, de most megengedi magának, hogy egyértelműen a hangjába ivódjon. Olyan kurva ideges, hogy ég a torka, és átkoz kurvára sok mindent, mert a gépet újra kell szervezni, a nőjét valahogy kordában kellene tartani, és bár ő mindennek a megoldója általában, Fabiola ez alól sokszor kivételt jelent. Az már biztos, hogyha a nő nem jön magától, akkor segítséggel hagyja majd el ezt a fertőt.