Darius & Nikita

Bár nehezen sikerült rá vennem anyát arra, hogy el engedjen a Moira szülinapjára, de végül mégis sikerült célt érnem nála, persze rengeteg ígéretet kellett tennem. Pédául nincs alkohol, éjfélre haza érek, akárcsak Hamupipőke, rendesen viselkedek és ha bármi baj van telefonálok, hogy vagy ők jöjjenek értem, vagy pedig utánam küldhesse Matet. Csak, hogy megnyugtassam mindenre a szavamat atam, de egyáltalán nem áll szándékomban bármit is betartani ezekből. Végre ki szabadulhattam és hülye lennék ezt nem kihasználni. Még mindig nem fogadtam el a házasságát, a gondolatot is egyre jobban utálom, hogy Mat és én testvérek kell, hogy legyünk, ahogyan az is kikészít, hogy az a hülye barátnője egyre jobban rá van kattanva. Mintha nem lenne más férfi lény ezen a földön, neki épp az én mostohatestvéremtőlnedves a bugyija mindig. Egy sóhaj kíséretében emelek le az asztalról egy poharat, amiben valami átlátszó folyadék van, és bár fogalmam sincs, hogy mi lehet az, de bele kortyolok. Egészen kellemes az íze, és biztos vagyok abban is, hogy nem üditő az. Mindegy is mondjuk. Én ma nagyon jól akarom érezni magam. Még akkor is, ha nem ismerem a társaságot, sőt még a szülinapost sem igazán, de jelenleg erről a környékről Moira az egyedüli lány, akivel úgy ahogy sikerült össze barátkoznom. Valószínűleg csak azért, mert amúgy pasija van, és tudom, hogy neki nem áll szándékában rá másznia Matre. Nem mintha nekem is nemlenne ott Nick, de vele még mindig nem igazán szögeztük le azt, hogy mi is van köztünk. Jól érezzük magunkat egymás társaságában és ennyi. Még mindig reménykedek abban, hogy előbb vagy utóbb hasznomra lesz, és segít majd elfelejtenem Matteot, akire kurvára nem szabadna úgy gondolnom, ahogy szoktam. Persze az sem nagyon segít rá mindenre, hogy a szüleink folyamatosan rá bíznak, mintha valójában a kishúga lennék, akire vigyázni kell. Még szerencse, hogy ide el engedtek nélküle. Persze. Hiszen a mostohaapám ismeri a szülinapost és még annak a felmenőit is. Megnyugtatta anyát, hogy biztonságos helyen leszek. Ettől persze még nem kedveltem őt meg jobban, sőt még mindig úgy gondolom, hogy nem akarom, hogy az apám legyen. Az ilyen szívességeire sincs szükségem.
- Te vagy Niki a Matteo húga igaz? Én Peggy vagyok. - gondolataimból egy ismeretlen hang ébreszt fel, és legszívesebben a képébe röhögnék. Milyen húgról beszél? Nem leszek soha az! Csak bólintok, és fogalmam sincs, hogy honnan tudja, hogy épp én vagyok az a szerencsés, aki minden akar lenni, csak épp a Matteo húga nem. - Mondd meg neki, hogy üdvözlöm.És majd hívjon fel. - felvonom a szemöldökömet és végig nézem. Egyáltalán nemtűnik úgy, hogy csak beszélgetni lenne kedve. Bólintok, bár eszem ágában sincs átadni ezt az üzenetet. Nem vagyok hülye. A lehető legbarátságosabb mosolyt erőltetem magamra, végül pedig csak magamban fortyogva fordítok neki hátat és hagyom magára, mert már ezzel az üzenetével elvágta annak az esélyét, hogy barátkozni akarjak vele. Sietősen megyek a kijárat felé, hogy egy kis frisslevegőt szívhassak, de ebben a pillanatban ütközök neki valakinek. A kezemben lévő pia pedig egyenesen rá ömlik.
- Basszus.Én angyon sajnálom. Figyelmetlen voltam. - bocsánatkérően nézek rá, miközben végig mérem. Igazán helyes pasi, és csakbízok abban, hogy barátságos is. Mert semmi kedvem többször bocsánatot kérni. - Ki tisztíttatom az inged. Meg bármit, ami miattam bűzlik most az alkoholtól. - még jó, hogy az új családomnak köszönhetően talán simán még újat is vehetnék neki. Utálom az ilyen puccos helyeket amúgy és sznob embereket is. Talán nem is volt olyan jó ötlet ide jönnöm. Még a piámat sem tudtam rendesen meginni.