Önfejű, konok és őszinte. Ez a három jelző illik rá a leginkább, de ha jobban szeretnénk kikerekíteni, megemlíthetnénk még a hirtelen haragját, meggondolatlanságát és bizonyos esetekben a bunkóságra való hajlamosságát is. Holden egy igazán érzelmes fickó, kívülről kemény, mint a dió, belülről meg néha egy fél éves kölyökkutyával vetekszik.
Hosszú évekkel ezelőtt a fentebb említett három jelzővel lehetett leginkább körülírni. Mindig a saját feje után ment, soha de soha nem akart hallgatni azokra, akik jót akartak neki, és ennek utóbb mindig meg is itta a levét. Képtelen volt beismerni, ha másnak volt igaza, ilyenkor inkább mélyen hallgatott és kerülte a társalgást.
Ha felidegesítették, eljárt az ökle, utólag meg persze mardosta a bűntudat, hogy miért is nem tudta kontrollálni az érzéseit. Ez történt akkor is, amikor féltékeny lett, mert az is volt, nem is egyszer a történelem során. Utólag ugyan rájött arra, hogy saját magával akadt gondja, és az önbizalomhiányából fakadtak ezek a negatív érzések, de ott Gruene-ben még meg sem fordult a fejében ilyesmi.
Az akkori énjéhez képest az elmúlt évek alatt meglehetősen sokat változott. A házasságából fakadó kudarc után összekaparta lélekdarabjait, megregulázta magát és elvégzett egy egyetemet. Aztán éjt nappallá téve dolgozott és dolgozott, építette saját magát és a kis cégét, amiből egy napon valóra váltotta az amerikai álmot. Azóta nem csak az anyagiak terén változott meg az élete.
Kitartóbb lett, céltudatosabb, elhagyta a lustaságát, háta mögött hagyta a rossz társaságot, és sokkal jobban megismerte önmagát. Már nem olyan hirtelen haragú, egy kicsit lenyugodott. A konokság viszont még mindig ott motoszkál benne, az a lehető legrosszabb tulajdonsága, ami régen is mindig rossz irányba terelte őt.
Viszont, hogy jót is említsünk, ha valaki jobban megismeri őt, rájön, hogy egész jó társaság, aki képes a maga módján szeretetet adni, segítőkész és néha napján még játékos is. Mint egy nagy, bundás kölyökkutya.
Szereti a country zenét, a régi oldschool slágereket, a fekete-fehér mozit, a hangulatos falusi rendezvényeket, a táncesteket és az állatokat. Van egy kutyája, Jerry a border collie.

Jeff olyan sebességgel kanyarodott be az utcánkba, hogy majdnem telibe kapta a sarkon feszülő kőkerítést. Ebből az egészből mi azonban túl sok mindent nem is érzékeltünk, mert a zene dübörgött és még mindig dúlt szervezetünkben az elfogyasztott alkoholmennyiség, belőlünk meg a feltörő sláger, amit bagzó macskák nyervogásához lehetett volna hasonlítani. Szörnyű volt.
Mindezen már csak a kerekek csikorgása lett úrrá, amint leparkolt a házunk előtt, én meg nagy nehezen kimásztam a böhöm dög Ford hátsó üléséről.
- Aztán kapd el az asszonyt jíhááá - vihogva szólt be az egyik, Jeff még kétszer megnyomta a dudát, s már dübörögtek is tovább a messzibe.
A piától tántorogva egy bárgyú mosoly kúszott az arcomra, ahogy megláttam az ismerős tornácot. Az orrnyergemet masszírozva váltottam szemdörgölésre, ahogy megindultam befelé imbolygó lépteimmel. Magam sem tudom, hogy mit éreztem vagy mit kellett volna éreznem, de egyszerre volt jó és rossz, már-már a szar miatt is kínkeserves vigyor ült az arcomon.
Felérve a nyikorgó gerendákra, megint az eszembe jutott az, hogy Lacey már hetek óta kérlelt, csináljam meg ezt is, meg a kiskaput is, ami még mindig ugyanúgy lógott a múltkori tomboló vihar után. Ezt sem csináltam meg, mint ahogy sok mást is hanyagoltam, amire megkért. Arra viszont nagyon ügyeltem, hogy csöndben menjek be a házba, ha már így tovahaladt a mutató a hajnali egy órán.
Azonban bármennyire is próbáltam csöndben nyitni az ajtót, a kulcscsomót minimum egyszer a földre ejtettem, és vagy három próbálkozásra sikerült beillesztenem a lyukba, így a feltűnésmentes behatolásra való kísérletem dugába dőlt.
Lacey ott állt velem szemben, először lesújtó pillantásával találkozott a tekintetem, után mértem végig a köntösbe bugyolált nejem, aki összefont karokkal, mérgesen fixírozott a félhomályból.
- Holden, már megint részeg vagy és felvertétek az egész utcát a hülye haverjaiddal! - szólt haragosan, ahogy egyre jobban megfeszült, érezhetően ideges volt, látszott rajta. Én meg kurvára fáradt voltam és a legkevésbé sem arra voltam beállva, hogy végig hallgassak egy újabb fejmosást.
- Dehogy vertük, ne drámázd már túl csak egy kicsit iszogattunk a srácokkal - hogy nyomatékosítsam, még mutató-és hüvelykujjammal is igyekeztem mutatni a mértéket. Az más kérdés, hogy az a kicsi nem egy pohárnyi volt, hanem legalább hat, megtoldva néhány korsó sörrel.
- Túldrámázom? Szerinted az hol normális, hogy hajnali egykor esel haza részegen mostanában minden nap? Már nem agglegény vagy, hogy éjszakázz a haverjaiddal! - ismét idegesen csattant, én meg értetlenül tártam szét a karjaimat.
- Mit kell ezen fennakadni? Azért, mert nincsenek barátnőid, attól nekem még vannak haverjaim! És nem kell aggódnod, nem csaltalak meg - dörgöltem oda a szavakat, ahogy elhaladtam mellette, s próbáltam lerángatni a csizmámat a falnak dőlve.
- Megcsalni? Ugyan kérlek, fel sem állna, olyan részeg vagy mint egy szamár…- sóhajtott, miközben csóválta a fejét. - Nem érted meg, hogy érted aggódom? - kérdezte enyhült hangon, de nekem valamiért csak az ragadt meg az agyamban, hogy szerinte a férfiasságom nem működik úgy, ahogyan annak rendje módja szerint kellene.
- Nem? Komolyan? Akkor ezért találkozgatsz Devenporttal? Ki is kúr félre? - vágtam vissza, miközben fél csizmát sikerült lerángatnom a lábamról, s dühösen fúrtam tekintetem Lacey-ébe.
- Micsoda??? Na ne, nehogy megint elkezd! Hányszor mondjam el, hogy Devenporttal kollegiális viszonyunk van és semmi több? Miért kell neked állandóan féltékenykedned mindenkire?? Édes istenem, megőrülök - a fejéhez kapott, ahogy hátat fordított, megint csak a fejét rázta, én meg közben sikeresen megszabadultam a másik csizmámtól is és újra két lábbal álltam a talajon.
-  Nem kell megőrülnöd, elég , ha bevallod, hogy lefekszel vele. Tök egyszerű, valld csak be - elé lépve széttártam a karjaim és idegesítő vigyort húztam fel, ahogy tekintetébe fúrtam a pillantásom. Hallani akartam, hogy végre kinyögi, de leginkább csak azt láttam rajta, hogy eltátja a száját, majd a hajába túr és elpattan.
- Te beteg vagy! Nem, én ezt nem bírom tovább Holden! Amióta elvesztettük és…és az a rohadt baleseted volt, azóta teljesen kifordultál önmagadból. Már rád sem ismerek! És tudod mit? Azt hiszem, hogy soha nem is ismertelek! Egy ostoba, szerencsétlen és szánalmas alkoholista vagy, aki semmire nem képes! Soha semmire nem fogod vinni, hallod Holden? - erővel bökött egyet a mellkasomon, úgy kiabálta szavait az arcomba - Soha senki nem lesz belőled, és nekem már elegem van ebből! Nem azért mentem hozzád, hogy a gardedamod legyek! Nekem…elég volt! - azzal sarkon fordult, és felviharzott az emeletre.
Mosolyogtam.
Kínomban.
De legbelül éreztem, hogy igaza van, egy szardarabnak éreztem magam.
Másnap, józanodva szembesültem azzal, hogy Lacey mindent komolyan gondolt. Összeszedte a holmiját és ott hagyott. Elment, hogy maga mögött hagyja a múltunkat és megvalósítsa az álmait New Yorkban. Azokat az álmokat, amik miatt régebben még engem választott.


→ Holden átlagos családba született, apja mezőgazdász, anyja tanítónő volt
→ Van egy nővére, aki fiatalon férjhez ment és nagycsaládos lett (három lány, két fiú)
→ Holdennek mindig jó érzéke volt a művészetekhez, különösen a rajzhoz
→ sokáig rodeózott, esélye volt megnyerni a megyei bajnokságot, de a címmérkőzésen a bika levetette a hátáról, ő pedig súlyosan megsérült. Ugyan helyrejött, ezzel dugába dőlt a rodeós karrierje.
→ Lacey gyermeket várt, de a sok idegeskedés miatt elvetélt
→ A nő sosem csalta meg Holdent
→ Lacey New Yorkba utazott, hogy végre beteljesítse az álmait, amire Gruene-ban nem volt lehetősége
→ Holden megkapta a válási papírokat, de nem írta alá azokat
→ Elvégezte az egyetemet és formatervező mérnökként megkezdte saját kis vállalkozását.
→ Kitalált egy saját fejlesztésű lóápoló eszközt, ami egyedülállónak számított a piacon, ezzel sikert ért el, és hamarosan a tömeggyártásnak köszönhetően több millió dolláros vagyonra tett szert, azóta a vagyonból vett egy Ranchot, itt állatokat tart, emellett különböző vállalkozásokba fektette a vagyonát, emiatt érkezik New Yorkba.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Az, hogy a feleséged fogta magát és elhagyott, bármilyen drasztikusan is hangzik, a lehető legjobb dolog ami történt veled, hiszen ennek hatására újra talpra tudtál állni és végre olyan életet élsz, ami igazán méltó hozzád. Mindenki másképp dolgozza fel a vesztéseget, az, hogy a sérülésed miatt fel kellett hagynod a rodeózással és még a meg sem született gyereketeket is elvesztettétek mindkettőtök életére rányomta a bélyeget. Nem könnyű együttélni a tudattal, hogy az álmaid egy igen jelentős része elveszett. Az azóta eltelt években bizonyítottad, hogy kitartó vagy és képes arra, hogy a földről is felállj, egyedül, bármennyire is összetört az élet. Biztos vagyok abban, hogyha újra az utadba sodorja az élet a feleséged, ő is büszke lesz rád és mindarra amit elértél
Nincs is más hátra, mint a foglalók kitöltése, színt és rangot admintól kapsz majd. Jó játékot kívánok.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!