Amikor kicsi voltam már akkor tudtam, hogy apám nyomdokaiba akarok lépni és híres, de mindenekelőtt sikeres sportoló leszek. A tipikus jó kisfiú imidz volt rám jellemző, jól tanultam, hogy jó egyetemre vegyenek fel, hogy aztán szponzorokat szerezve majd tovább tudjam vinni a karrierem, mer tudtam, hogy a szüleim mindenben támogattak, de úgy neveltek, hogy képes legyek magamnak is mindent biztosítani és ne kelljen másokra támaszkodnom. Ezzel az elvvel felnőve már kiskoromban amerikai focista akartam lenni, amiből valahogy 10 évesen másfajta szerelem lett. Amikor anyám elvitt egy versenyre és megnézhettem vele életem első nascar versenyét, hála a nagybátyámnak, aki aktív versenyző már évek óta, akkor lettem szerelmes egy teljesen más sportba, amit elképzeltem magamnak. Apám persze jobban örült volna ha én is focista leszek, de sosem szólt bele, hogy mégsem azt csinálom, amit ő nekem szánt. 16 éves koromig ő volt az aki elhordott az összes edzésre és mindketten végigszurkolták az eleinte igencsak bukdácsolva kibontakozó tehetségem. Bár eleinte mindenki azt mondta, a csapatommal és a tréneremmel az élen, hogy lehet teljesen más sportra vagyok én berendezve. Persze nem engedtem belőle, akkor is meg akartam mutatni, hogy én a nagy sportoló Leroux fia vagyok és nem puhány, aki felad valamit, mert többen is azt mondják, hogy lehetetlen, mert nincsen hozzá tehetségem. 18 évesen kiderült, hogy nagyon is van, elég sok energiát fektettem bele, hogy megmutassam a hitetlen edzőmnek, hogy tudok valamit.
New Yorkba költöztünk, mert anyám ide hozta el a divattervező cégének székhelyét és az egész család vele tartott. Csapat váltás és csatlakoztam egy teljesen más világhoz, ami már hagyott kibontakozni. Innentől indultam meg az önbizalom fejlesztés igencsak nagy útján. Mára már kétség sem fér hozzá, hogy jó vagyok abban amit csinálok, nem mondom, hogy nagyon elzüllöttem volna, de határozottan megváltoztam az új városban. Új barátaim lettek az egyetemet is itt kezdtem már meg, jó időpont volt a változáshoz, mert minden változott volna és amúgy is egy new yorki egyetem volt a cél, bár eléggé közrejátszott a költözés gondolata, ami anyám fejében már évek óta felmerült, de apám annyira nem díjjazta.
Amit még említenem kellene az talán a csajokkal való kapcsolatom. Volt egy barátnőm Londonban, olyan felejthető kategória, annak ellenére, hogy 2 évig voltunk együtt és a kapcsolatunknak végül a költözés vetett véget. Nem  hatott me a dolog, nem mondom, hogy nem hiányzik az érzés, hogy mindig van mellettem valaki akivel minden olyat meg tudok tenni, amire szükségem van, de a szükségleteink kielégítésén kívül talán nem is voltunk mások egymásnak. Szerelmes sosem voltam, talán nem is ez a célom mostanában, mert a sport karrierem lebeg a szemem előtt, de ettől függetlenül ha valaki az ölembe hullik, akkor nem mondok nemet, de nem elsődleges célom a szerelmet keresni.
Jelenleg a világbajnoki címre törünk a csapattal, keményen edzek és tanulok, hogy ne csak egy test legyek nulla ésszel, hanem igazi értékeket képviseljek, mert tudom, hogy ebből is ki lehet öregedni és nem akarok egy vén kopasz fószer lenni, aki egész életében csak annyit tett, hogy a testét edzette és az agyát nem. Nekem fontos a harmónia, talán mert abban nőttem fel, és láttam anyám mennyit küzd, hogy befusson és apám mennyit harcol, hogy odáig jusson, ahol most van. Vannak példaképek előttem és szeretnék olyan lenni mint ők, de nem érem be az egyik élet céljával, nekem mindkettő kell, mert az élet minden területén magasra török, aztán meglátjuk, hogy hova jutok.

Anya szerint túlságosan jól fogadtam, hogy 18 év után szakítanak a megszokott közegből, hogy egy másik országba költözzünk, nagyon messze attól, amit Londonban megszoktam.
Apám francia, anyám amerikai, mégis Londonban telepedtek le évekkel ezelőtt annak ellenére, hogy egyikőjük sem volt teljesen boldog ott szerintem, mert évek óta agyaltak azon, hogy valamelyik szülőföldre vissza kellene térnünk. Párizs jó kiindulópont lett volna, hiszen anyám szerint gyönyörű apámnak pedig közel van a szülővárosa és a nagyszüleim is közel lennének hozzám. Anyám divattervező, így nem is lehetett volna ideális a helyszínválasztás a további életünk folytatásához. Már már biztos volt, hogy Franciaország lesz az új otthonom, amikor anyám gondolt egyet és Amerikát vette célba fejben, mert apám két évig nem tudott és nem is akart rábólintani.
18 évvel a születésem után mégis felpakoltuk a cuccainkat és mindent hátra hagyva adtuk el a házunkat, ahol felnőttem és a barátaimat, akik egész életemben velem voltak. Nem volt nehéz, mindig is tudtam, hogy nekem nem Anglia az otthonom, annak ellenére, hogy máshol előtte sosem éltem hosszú távon.
Amerikában volt egy ismeretlen érzésem, már majdnem lemondtam az álmaimról a vágyaimról, a terveimről, hogy egyszer olyan leszek, mint Kyrian bácsikám, aki anyu bátya és a nascar egyik sikeres versenyzője, aki miatt mindent képes voltam feladni és új terveken gondolkozni 10 éves koromban. Nem volt könnyű utam, mindig azt hittem, hogy Londonban van elég terem, hogy kibontakozzak, de rá kellett jönnöm, hogy a költözés és a váltás volt a legjobb, ami történhetett velem. Otthagyni a barátokat, és abarátnőmet sem volt annyira nehéz, mint amennyire annak kellett volna lennie. Szar embernek éreztem magam amiatt, hogy nem hiányoztak a régi értékek. Talán mert mindig is tudtam, hogy a sport az ami engem éltet és nem a magánéleti dolgok. Sosem függtem senkitől, a szüleim támogatása ellenére is képes voltam magamnak szponzorokat szerezni, mert a nagy szám volt az, ami igazán előrébb vitt ebben.
Mindenki egy elég szerény és önzetlen fickónak tart, pedig egyáltalán nem vagyok az. Kifejezetten önző vagyok mert tudom mit akarok elérni és tudom hogyan, de emiatt képes vagyok olykor felégetni magam körül minden baráti kört. Na ez amerikában igen nagyban megfordult, a barátaim lettek azok, akik mellett igazán azzá tudtam válni aki ma vagyok, itt mindenki annyira más, máshogy állnak hozzám, talán én is máshogy állok az emberi kapcsolatokhoz és a sport mellett ők is fontosak lettek. Bár anyámmal a kapcsolatom talán megromlott, ami csak annyiban mutatkozik meg, hogy a sok munka mellett szinte alig beszélünk, 1 éve nem élek velük, apámmal elég sokat beszélek, vele minden olyan,mint eddig volt.
Hogy mi az amire most fókuszálok? Jobbnak lenni abban, amit csinálok és tanulni, hogy egyszer ha már nem leszek képes arra fizikailag, ami éltet akkor találjak egy olyan agyi elfoglaltságot, ami boldoggá tesz.
Talán bennem van egy hiány, amit mindig is éreztem, de sosem voltam olyan érzelmes ember, hogy kifelé is tolmácsoljam ezt, az pedig egy olyan társat, aki mellett magam lehetek és nem egy olyan ember, akinek csak a kirakat miatt van szüksége barátnőre, mert a gimiben ezt éreztem és egész londoni életem alatt így éltem és ezen szeretnék változtatni. Tudom, hogy fejben kell megtennem, de ahogy a baráti körömet is sikerült olyanná csiszolni, akik között igazán önmagam lehetek, bízom benne, hogy az élet minden területén kiteljesedek lassan. Fiatal vagyok, tudom, hogy az élet előttem van, nem sietek sehova, és mindent meg akarok tapasztalni, mert az élet ebben a világban szép, és az újrakezdés nálam valami egészen jót hozott.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem unalmas az életed, folyamatosan változik körülötted valami, vagy ha nem is a környezeted, akkor a te elképzeléseid változnak a jövőddel kapcsolatban. Mondhatni nem unatkozol, az biztos.  
Egy híres sportoló fiaként felnőni nem lehetett egyszerű, és nem csoda, ha apád szerette volna, ha a nyomdokaiba lépsz. Azt hiszem, minden szülőnek a fejében van valami elképzelése, mit szán vagy tervez a gyerekének, szóval nem lehet őt hibáztatni érte. De szerencsére a jelek szerint nem akadályoz meg téged abban, hogy azt csináld, amit igazán szeretsz és amiben jó vagy. Viszont tényleg fontos, hogy ne csak erre a tudásra és tehetségre támaszkodj, mert a jövőben egyszer eljön az a pont, amikor a tested nem fog tudni lépést tartani azokkal az elvárásokkal, amikkel most még gond nélkül elbír. Még bőven van időd kiélvezni az életet, és nem kell már most ezen aggódnod, de valóban nem árt valami olyan tudást is magadra szedni, aminek később hasznát leled. A költözésetek ilyen szempontból jól is jött, ha egyébként is amerikai egyetemben gondolkodtál.
Fiatal vagy, és ezt használd is ki, de próbáld meg észszerű keretek között ezt tenni. És ha már vannak olyan barátaid, akik igazán fontosak lettek, nem pedig csak felszínes kapcsolatot ápolsz velük, akkor ezt is érdemes értékelni és kihozni belőle a maximumot.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!