Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Rövid napom volt ma. A délutánom nagy részét egy teljes alkartetoválás tette volna ki, azonban betegség miatt ezt az időpontot cserélni kellett, így nekem jutott egy laza félszabadnap. Legalább végre jutott időm arra, hogy feltöltsem a hűtőmet és kényelmesen hajat mossak anélkül, hogy a lehető leggyorsabban az ágyba akarnék keveredni. Már szépen mackónadrágba bújva szárítom a hajamat miközben egy pohár borral csillapítom felesleges energiáimat amikor pittyen a telefonom. Félrerakom a hajszárítót, hogy gyorsan lecsekkoljam ki és mit akar tőlem. A szavakra hatalmasra kerekednek a szemeim. Nem a tartalma miatt, hanem veszettül pörögni kezd az agyam, hogy mégis mit vehetnék fel. Kb semmi sem játszik azok közül, ami éppen a szekrényemben pihen. Gyorsan hívom Grace-t remélve, hogy nem éppen David alatt mulatja a szalonban az időt.
-Mizu?-veszi fel dúdolva a telefont.
-Kell az a ruhád. Tudod, amit anyádtól kaptál a tesód esküvőjére.-mondom neki gyorsan miközben már pakolom elő a sminkes cuccaimat.
-Át tudom dobni. Minek kell az neked?
-Gondoltam felveszem takarításhoz..-forgatom meg a szemeimet.
-Sürgős?
-Ja!
-10 perc és ott vagyok, úgyis kell az egyik cipőd.-gondolom különben el sem indulna.
-Kösz-kösz.-nyomom ki a hívást. Közben érkezik még egy üzenet, ami pánik helyett egy hatalmas mosolyt csal az arcomra.
"Meggyőztél. Már készül is a kamubarátnőd. Gyere értem különben sosem érek oda." - írok neki vissza és a címet is odabiggyesztem. Folytatom a sminkelés de nem esek túlzásba. Kb csak alapozok, szempillaspirált használok, cicaszemeket húzok és egy halványrózsaszín rúzst kapnak az ajkaim. Gondolom anyukájának kell villantani, úgyhogy igyekszem egy érett fiatal nő képét megidézni a megjelenésemmel. Grace megérkezik és miközben öltözök ő felforgatja a szekrényemet, hogy megtalálja a cipőt, amit akar. Közben persze kifaggat, hogy mihez kell a ruha.
-A tiéd lehet. Soha nem venném fel újra.-valóban nem a mi stílusunk kifejezetten, de így legalább nem kell egész este aggódnom, hogy esetleg bizonyos helyzetekben kárt teszünk benne.
-Megmentettél.-kacsintok rá. Felveszem a cipőt és gyorsan megnézem magam a tükörbe. Grace mellém lép egy gyengéd mosollyal az arcán és megigazítja a hajam.
-Nahát.. mintha lehányt volna egy Barbie baba.-nevet és én vele nevetek.
-Kapd be..-intek neki egyet. El ne felejtsem majd a jó modoromat magamhoz venni mielőtt elindulok. Egy kistáskába bedobom a telefonom meg néhány apróságot, amikor Max megérkezik egy rohadt limuzinnal. Szóval tényleg jó nagy puccparádé lesz. Grace már nem is mond semmit csak megveregeti a vállamat és a ház előtt elbúcsúzunk mielőtt elindul a dolgára.
Ha Max időközben kiszáll közelebb lépek hozzá.
-Szia! Remélem megfelel a ruha. Megdöbbentő lesz.. de sosem voltam ilyen helyen.-nevetem el magam. Nem baj. Egy újabb nem létező bakancslistás tételem kerülhet kipipálásra.       

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Igyekszem úgy készülni fejben, hogy az este első részében mindenképp rajtam fog maradni a ruha. Muszáj leszek infót gyűjteni, illetve át kell beszélnünk néhány fontos kamurészletet. Szinte biztos vagyok benne, hogy az első kérdés amibe bele fogunk szaladni nem más, mint a "hogyan ismerkedtetek meg?" akkor pedig nem állhatunk ott tátogva egymás mellett mielőtt elkezdenénk össze-vissza hablatyolni.
-Mondta a szépfiú az öltönyben.-mosolygok rá és viszonzom a köszönést mielőtt beülök az autóba. Kicsit el kell rendezgetnem a ruhámat, hogy ne gyűrődjön halálra amíg odaérünk. Ő le is veszi az öltönyét, így ha tippelnem kellene valószínűleg nem 2 percig fogunk utazni, így leveszem a cipőmet. Csak addig gyilkolom a lábaimat amíg szükséges.
-Mindenképp!-bólogatok. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy kicsit sem vagyok ideges. Nem egy zsákban nőttem fel, tudok viselkedni, de nagyon meggyőzőnek kell lennie az előadásunknak.
Átveszem a poharat és egy mély sóhaj után meg is iszom a kitöltött mennyiség felét.
-Nincs, mit nagyfiú. Megoldjuk.-mosolygok rá. Egy pillanatig sem a kérésén izgulok. Amilyen rafkós rohadékok vagyunk biztos megoldunk mindent, de szigorú anyukákkal nincs túl sok rutinom.
Dicséretére talán elpirulok egy kicsit miközben a gondolataimat egészen más mederbe tereli. Kicsit megrázom a fejem, hogy visszazökkenjek, pedig egy limuzinos menet nem lenne rossz... és lehet a stressz szintünknek is jót tenni. Nem. Nyugi. Koncentrálok.
-Max.. ha ilyen leszel a csodaruha nem éli túl még az utat sem.-jelzem neki egy halk nevetéssel.
-Egy rohadt mázlista vagy. Rövid napom volt, úgyhogy valószínűleg így vagy úgy, de alattad kötöttem volna ki.. vagy fölötted..-vonom meg a vállamat.
-Ráérek. De szólhattál volna korábban, akkor hoztam volna váltóruhát.. de mindegy majd hercegnőset játszok holnap is.-vagy valamit kitalálunk. Igazából azt sem tudom hova megyünk. Azon kívül, hogy ezek szerint ez egy kastély és jótékonysági est lesz.
-Én erre születtem szépfiú. Egyébként nem. Tökre nem állok erre készen, de megdöbbentően bájos tudok lenni ha akarok, nem mellesleg pedig van egy olyan érzésem, hogy ha ügyes leszek hálából elintézed, hogy holnap járni se tudjak. Szóval megéri.-mondom megemelve a poharamat és lehúzom a maradék pezsgőt majd lerakom a poharat és visszahelyezkedek. Átdobom keresztbe a lábaimat a combján.
-Na viszont kezdjünk bele egy ötletbörzébe.. anyukád tudhatja, hogy tetoválok vagy kamuzzuk, hogy mit tudom én... óvónő vagyok? Meg gondolom kell nekünk egy undorítóan cuki történet, hogy hogyan is jöttünk össze.-előbb meghallgatnám az ő ötletét, mert nem tudom, hogy mit venne be a fiáról. Aztán az is lehet, hogy már tényleg annyira szeretné az oltárnál látni a fiát, hogy már az sem érdekelné, ha tényleg egyszerűen egy buliban ismerte volna meg Max a "barátnőjét".
Kiveszem a kezéből a pezsgős üveget és iszok belőle még néhány kortyot mielőtt visszaadom neki. Amennyi testnedvét ismerem már nem félek inni utána.      

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Nem mondom, hogy nem izgulok. Van bennem egy egészséges gyomorgörcs, de közel sem vagyok kiakadva. Azt nem tudom garantálni, hogy ez így is marad, de amíg nem érzem, hogy szorulna körülöttem a hurok addig nem fogom elveszíteni a józan eszemet.
-De még mennyire...-siklik rajta végig a szemem. Szinte érzem ahogyan árasztja magából a feszengést. Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyen állapotban fogom látni, de van egy olyan érzésem, hogy a családi drámán kívül kevés dolog tudja ennyire megszorongatni.
Nem vagyok hozzászokva, hogy ennyire húzzon valaki és mégis várnom kelljen. De jó kislány leszek. Ez neki fontos. Úgyhogy hiába kacsint rám és hiába esnék neki ott helyben próbálok nyugodt maradni. Csak megrázom a fejemet, hogy valahogy megszabaduljak a gondolatoktól.. már amennyire ez egyáltalán lehetséges a közelében. Veszek egy mély lélegzetet és csak lassan fújom ki.
-Az igen. Magas élet, apukám.-nevetem el magam. Hát igen, így nem is olyan nehéz boldogulni a hétköznapokban. Egy telefonhívás és minden el van intézve. Ennek ellenére a dögös, szexisten, pofátlan kocka fiú verzió jobban megremegteti a térdeimet.
Felvont szemöldökökkel figyelem miközben egyre jobban próbálja összerakni a dolgot. A nagyja marad, ez megkönnyebbülés így igazából nem is kell kifejezetten hazudnunk csupán néhány részről mélységesen hallgatnunk. Mire a végére ér már mosoly pihen az arcomon.
-Jó ötlet.-bólintok, hogy tartsuk meg a valós részleteket.
-Oké, akkor én meg elvittelek téged a Central Parkba állatkertezni.-azt a helyet úgyis szeretem.
-Megfelel?-pillázok rá.
Kár lenne túlságosan megtekerni a történteket, mert ha mi sem hisszük el akkor hogyan is hitethetnénk el másokkal? Létfontosságú, hogy meggyőzőek legyünk, hiszen ha lebukunk akkor rosszabb helyzetbe kerül mintha egyedül jelent volna meg.
Kissé meglepetten pislogok rá amikor azt mondja, hogy tökéletes vagyok.
Kérdésére csak nyelek egy nagyot mielőtt közelebb hajolok hozzá és a tarkójára simul a kezem, hogy közelebb húzzam magamhoz. A hajába túrok miközben megcsókolom az ajkait. Valahogy muszáj vagyok megnyugtatni egy kicsit őt is és magamat is. Lassan engedem el.
-Max, minden rendben lesz. Ha úgy érzed, hogy csak belegabalyodsz a dolgokba akkor csak hagyd majd rám a beszédet.-mosolygok rá. Nyomás alatt úgyis jobban feltalálom magam. Csak reménykedni tudok, hogy nem becsülöm túl a képességeimet, de nem kell, hogy a tudtára adjam a kételyeimet. Így is nagy teher ez neki.
Visszadőlök az ülésbe és halkan kuncogva benyúlok a szoknyám alá, hogy levegyem fekete tangámat és a nadrágja zsebébe tömöm. Eligazgatom a szoknyámat.
-Kis figyelemelterelés ha esetleg készülnél összeomlani.-kacsintok rá. Melltartó úgysincs rajtam, mert ehhez a ruhához semmi szükség rá, így legalább van rá esély, hogy a gondolatai egy része le lesz kötve.       

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Mondanám, hogy tudom mit művelek, de őszintén bevallva fogalmam sincs. Egyszerűen egy baráti szívesség a dolog, de általában nem vágyok rá veszettül, hogy a barátaimat magamban érezzem. Mindegy. Igazából részemről nem jelent gondot egy kis színjáték. Végülis fel lehetne ezt fogni szerepjátéknak is.
-Legalább láttál példát, hogy hogyan nem szeretnél élni.-nem ismerem a világát. Illetve nem is az övét, hanem a családjáét. Én sosem mozogtam ilyen körökben még csak a közelemben sem voltak kifejezetten ilyen emberek. Ők nem keverednek az olyanokkal, mint én. Max viszont legalább nem úgy gondolkozik, mint ők. Nem baj az, ha az embernek sok pénze van.. amíg nem megy az embersége rovására.
Döbbenten pillantok rá.
-Az állatkertből?... kitiltottak az állatkertből?.. Ezt a történetet mindenképp szeretném hallani..-pillantok rá kíváncsian.
-Jó. Coney Island is megteszi.-ott mondjuk elég rég voltam, de nem baj.. gondolom az elit sem ott mulatja az idejét, így nem baj ha homályos marad 1-2 részlet.
Lassan érzem ahogyan felenged miközben az ajkait csókolom. Helyes pontosan ezt szerettem volna elérni, hogy az agya ellazuljon és valami más megkeményedjen.
-Hééé...-csak azért is tovább pumpálja az agyát.. gyengéden végigsimítok az arcán.
-Tudod a nők egyik szuperereje, hogy hosszú percekig tudunk úgy válaszolni egy kérdésre, hogy közben semmi konkrét infót nem adunk ki mégis a másik fél úgy érzi, hogy mindent megkapott.-csak határozottnak kell maradni. Persze nem becsülöm alá a helyzetet. Cápákkal fogok úszni egy nagyon kicsi medencében, de az semmiképp sem segít rajtunk, ha mindketten pánikolunk.
-A beszélgetés utáni rész viszont tetszik..-mosolygok rá. Vagy az idegessége vagy a megkönnyebbülése miatt ma egészen biztosan jól fogok járni.
Megszabadulok a bugyimtól, mert nem akarom, hogy tovább kattogjon az agya. Mást szerintem nem kell megbeszélnünk. Ideje elterelnem teljesen a gondolatait.
Viszonzom a csókját, amikor nekem esik. Pontosan ezt akartam. Kár előre befeszülni. Így vagy úgy, de meg fogjuk oldani. Amint a keze elindul fölfelé a combjaim között én úgy nyitom szét őket neki. A tüll ruha csodái. Azt gyűrheti az ember, csak drámaibb kinézetet kap.
Halkan nyögök a csókunkba miközben egyre hevesebben dobog a kis szívem és úgy érzem mintha felforrósodna az egész testem.
Úgy is össze tudnám gyűrni ha nem vetkőztetem le így igyekszem kezeimmel nem belékapaszkodni akármennyire is szeretnék.
-Baszd meg, Max..-bukik hátra egy kicsit a fejem. De jó is lenne. Próbálok figyelni a hangerőre, hogy a sofőr ne hallgassa végig az egészet de szavai hallatán már elvesztem a kontrollt. Hangosan nyögök fel és jobb híján a hajamba túrok. Nem veszem le róla a szemeimet. Látni akarom az arcát amikor majd elélvezek.
Újabb és újabb nyögések szakadnak fel belőlem miközben a keze kíméletlenül dolgozik rajtam.
-Max..-a nyakába kapaszkodok. Kérni akarom, hogy ne hagyja abba, hogy folytassa, de csak a nevét ejtem ki a számon. Már meg-meg remegnek a lábaim.        

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Én azért értékelem benne, hogy a családja és a lehetőségei ellenére még megveti azokat, akik az emberség teljes hiányában szenvednek. Sok korábbi partnere valószínűleg szívesen ellentmondana nekem, ha azt állítanám, hogy Max egyébként egy kifejezetten jó ember csakhogy ez az én véleményemen kicsit sem változtatna. Mindenki tudja mire vállalkozik, amikor hajlandó egy este után valakinek szétteni a lábait.. akkor utólag kár sírni azon, hogy annyit kapnak, amennyi meg lett ígérve. Én mindenesetre becsülöm benne azokat amiket most hallottam. Talán ezért is gerjedek egyre jobban rá. Nem mintha eddig teljesen nyugodt és kiegyensúlyozott lettem volna ebből a szempontból.
-Úgy érted, hogy ennél is hibbantabbnak?-kérdezek vissza miközben vele nevetek. Nem gondolom, hogy ez lenne az az este, amikor annyira leiszom magam, hogy egy is történet csak úgy kiessen, de nem veszem el az utolsó reménysugarát, hogy megússza dolgot. Mondjuk más dolgokkal még el tudja terelni a figyelmemet...
-Pontosan.. sőt elárulom neked, hogy azt is tudjuk, hogy mikor figyeltek.. egy kis hümmögéssel és bólogatással nem lehet mindenkit átverni. Volt egy srác, akinek elkezdtem a semmiből mesélni a palacsinta receptjét közvetlenül azután, hogy megkérdezte mi a munkám... a válasza az volt, hogy "hmm.. ez igazán érdekes.."..-gondolom említenem sem kell, hogy nem lett szerencsés befutó. Maxet talán pont azért kedvelem, mert értelmes, rohadt jól néz ki és az ágyban is kifogástalan és valljuk be ez igencsak ritka kombináció. Annak ellenére, hogy nem szeretnék senkinek sem a barátnője lenni kifejezetten tetszik amit mi művelünk. Pont az ilyen beszélgetések miatt nem érzem azt hogy csak egy rongy vagyok neki. Alapvetően csak szexről beszélgettünk, de így az érdeklődésem mindenképp tartósabb lesz.
Csak sikerül addig húznom az agyát, hogy alig fél óra után a keze már a lábaim között van és rohadtul élvezem, hogy ilyen hatással vagyok rá, így nem is kell szégyellnem, hogy mire hozzámér már nedves vagyok csupán a közelségétől.
Időm sincs elgondolkozni, hogy hogyan rángassam bele egy gyors menetbe, mert az ujjai belémcsúsznak és nem marad kapacitásom azzal foglalkozni, hogy ugyanezt mással is tehetné. Nem mellesleg ez egy plusz kör nekem.
Egyszerre dolgozik bennem és a csiklómon is, így tudom, hogy nem fogom túl sokáig tartani magam, de ez nem is baj. Tudom, hogy legalább annyira szüksége van erre, mint nekem. Minden mozdulatával közelebb táncoltat a peremhez. Nem bírok válaszolni neki, szinte el sem jutnak hozzám a szavai, mert a testem átbillen, a hangom nyögés helyett felskálázik, a fejem hátrabillen és a szemeimet összeszorítom. Talán csak a feszültség, talán a helyzet, talán azért mert mostanra már tudja mit élvezek a legjobban nem tudom, de úgy érzem, hogy életem egyik legerősebb orgazmusát élem át.
Lassan engednek el az izmaim és kell néhány másodperc mire meg bírom tölteni a tüdőmet oxigénnel. Egy rövid ideig még nem mozdulok. Rendeznem kell a légzésem és a pulzusomnak is csillapodnia kell. A tekintetébe kapaszkodok miközben lassan visszaegyenesedek és lopok még egy csókot tőle.
-Mit kérdeztél az előbb?-kérdezem nevetve miközben megpróbálom látatlanul kicsit megigazítani a hajamat.        

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Muszáj néha odaszúrnom egy kicsit az önérzetének még a végén azt gondolná, hogy tényleg kedves vagyok. Persze csak húzom az agyát, nincs semmi bajom azzal, ha valaki nagykanállal eszi az életet, hiszen én is ezt teszem.
-Hogy mi van?-kerekednek el a szemeim.
-Ezt sürgősen orvosolni fogom.-mi hétvégente mindig palacsintát reggeliztünk. Én a konyhában ültem az asztalnál, anyám pedig teljes átéléssel énekelte a slágereket, amik éppen a rádióban szóltak miközben ipari mennyiségben sütötte nekünk. Apám pedig lelkesen drukkolt neki, mert akármihez hozzányúlt a konyhában az vagy felgyulladt vagy eltört, úgyhogy csak mellettem ülve várhatta, hogy elkészüljön. El sem tudnám képzelni a gyerekkoromat enélkül, szóval rendesen odavan egy kicsit a lelkem amikor édesen rámnéz.
Kicsit sajnálom, hogy kettőnk közül csak én élvezek el, de hálás vagyok a gyors stressz levezetésért.
Még jócskán próbálom összeszedni magam, amikor ő már visszadől az ülésbe. Baszki.. nehéz eldönteni, hogy most tényleg jobban vagyok vagy csak jobban felhúzta az agyamat a folytatásra. Amikor megcsókol nehéz megállnom, hogy ne essek neki a folytatásért, de úgy érzem lassan tényleg ideje lehiggadnom és összeszednem a kis gondolataimat.
-Eddig szuper.-bólintok vigyorogva.
Amikor meghallom a kopogást visszaránt a valóság. Jelenésünk van. Veszek egy mély lélegzetet és megpróbálom rendbe szedni magamat, hogy ne úgy nézzek ki... mint mondjuk akit éppen megujjaztak a hátsó ülésen.
-Rendben..-a hangom már közel sem olyan határozott, mint eddig.
-Köszönöm.. Maxim.-mosolygok rá. Ehhez még hozzá kell szoknom.. sok becenevet használtam már rá, de gondolom ebből a szempontból neki sem lesz könnyű dolga.
Szóval 5 perc. Gyorsan előkapom a telefonom és elküldöm, hogy milyen ruhákra lesz szükségem a méretekkel együtt. Semmi extrát nem kérek, hiszen nincs rá szükségem és nem is fogok visszaélni a helyzettel. A telefonomat lenémítom és visszadobom a kistáskába majd felveszem a cipőmet.
Kérdésére kínomban elnevetem magam. Évek óta nem nevezett így senki és nem is hiányzott.
-Erre születtem...-válaszolom nem túl őszintén és veszek még egy mély levegőt az autó biztonságában. Hiába kamu az egész mégis úgy érzem mintha vérre menne a dolog.
Az arcomra varázsolok egy elbűvölő mosolyt.
-Csodásak leszünk.-kacsintok rá.
Kiszáll és közelebb csúszok az ajtóhoz, de várok amíg felém nyújtja a kezét. Belékapaszkodom miközben kiszállok én is.
-A kezedet fogjam, karoljak beléd vagy hozzád se érjek?-kérdezem halkan ugyanazzal a bájos mosollyal, amit az autóban kerestem az arcomra. Ugyan eddig is tisztában voltam vele, de most újból rá kell jönnöm, hogy fogalmam sincs az etikettről meg az ilyen puccos marhaságokról. Valami lenyűgöző helyen vagyunk a tekintetem mégis belé kapaszkodik.         

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Megrázom a fejemet.
-Tetszik a neved. Csak szokatlan, szépfiú.-nevetek egy rövidet. Ez az utolsó. Amíg nem csökken a létszám egészen kettőig, addig nem hívom így. Utoljára talán a szórakozóhelyen hallottam a szájából a nevemet. Azóta a tőle kapott becenevemet használja, amit egyébként kifejezetten kedvelek.
Mély levegő, lassan fúj ki. Összekulcsolja az ujjainkat. Ha ezért nem kapok tőle világbajnok testi kártérítést valószínűleg belefojtom majd a palacsintatésztába.
Bólintok és elindulunk. Akármennyire is növekszik a pulzusom a tartásom egyenes marad. Az államat felemelem. Nem fogom meghúzni magam ezek között az emberek között. Csak pénzesek, de semmivel sem többek nálam.
A terembe lépve gyorsan fut egy kört a tekintetem és észre sem veszem, de egy kicsit erősebben szorítom a kezét, mint amikor elhagytuk a kocsit. Jótékonyságnak nevezik, de már maga a hely egy vagyon lehet, hiába a letisztult díszítés.
Amikor köszön azonnal a célszemélyre emelem a tekintetem. Hát akkor műsorra fel.
Elengedem a kezét. Nem mintha mást tehetnék, de nem rezdül meg egyetlen arcizmom sem, csak megtartom a mosolyt az arcomon.
Tekintetem csak egy pillanatra engedi el az édesanyját, amikor Max bemutatja nekem.
-Igazán örvendek, asszonyom. Már vártam, hogy megismerhessem önöket.-mosolygok rá. Ekkor azonban az apja is megjelenik a képbe. Tényleg ő lesz a jófej a csapatban.
-Lumienne, uram. Lumienne Earshaw vagyok.-a Juliettet már bele sem teszem. Azt egyébként is csak a rokonok miatt kaptam, akik képtelenek voltak megjegyezni azt, hogy Lumienne.
Amikor mellém lép kicsit végre leengedek főleg amikor át is karol. Így valahogy nem érzem magam olyan védtelennek ennyi idegen ember között. Max azért kínálgatja az íveket a szüleinek. Szóval én leszek a jó kislány, ő pedig szemtelenkedik egész este.
Halkan nevetek egyet, amikor az anyja ránevel egyet. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen helyzetben fogom látni.
Az anyja, mintha minden rezdülésünket méregetné hibákat keresve, de nem hagyom, hogy ez kizökkentsen. Nem gondolom, hogy kevésbé izgulnék ha tényleg a barátnője lennék... sőt.. akkor tényleg lenne tétje a dolognak.
Lehet, hogy most még annak is jobban örülnének, ha egyedül érkezett volna.
Még jó, hogy tényleg nem gyűrtem össze a kocsiban. Már most van egy olyan sejtésem, hogy nem leszek a anyuci kedvence.          

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Mosolyogva tűröm az egészet. Mi mást tehetnék. De ez még úgyis csak a bemelegítés, a ringbe csak később kell majd beszállnom. Apukája úgy ölel magához, mintha ezer éves nagy cimborák lennénk vagy mintha én magam lennék a megtestesült fény az alagút végén. Még esküszöm meg is könnyebbülök tőle, hogy legalább már egy ember van Maxon kívül, akivel nem kell majd hidegháborút játszanom.  Hálásan mosolygok rá... de még milyen közel kerültem hozzá...
-Köszönöm.-kicsit hátrébb lépek tőle és még pont látom félszemmel ahogyan Max a mosolyát próbálja leplezni. Most vagy az ölelésen mulat ilyen jót vagy ugyanaz jutott eszünkbe az előbb apja szavaira. Mielőtt azonban menekülhetnénk még félre hívja az anyja. Addig az apja kitartóan őrt áll mellettem és bezsebelek tőle néhány bíztató szót miszerint csak az első ilyen rendezvény nehéz, utána már könnyebb lesz.
Kicsit meglágyul a mosolyom amikor látom, hogy homlokon csókolja az anyukáját. Édesem.. minden ellenére Max tényleg jó fiú.
-Később folytatjuk.-pillantok még egyszer az apjára és futólag az anyukájára miközben elindulunk valami ihatót szerezni. Az első kört túléltem. Eddig nem vészes.
Amikor a fülembe súg halkan nevetek egyet.
-El is várom.-pillantok rá egy kihívó mosollyal. Nem mintha lett volna különösebb választása a limuzin után...
-Apukád tényleg jó arc.. anyukád meg.. hát vagy imádni fog az este végére, vagy a következő meghívót szigorúan egy főre kapod.-mondom neki csendesen amikor odaérünk a pulthoz. Nem tudom, hogy Max melyikkel járna jobban.
Nem merek töményezni. Észnél kell maradnom és valahogy úgy érzem, hogy még ez is a gyengeség jele lenne, amit ebben a közösségben biztosan nem kockáztatok. Jobb híján maradok én is a pezsgőnél, ami nem sokat fog segíteni, de legalább nem lesz üres a kezem.
-Innentől mi a haditerv?-érdeklődök, hogy legalább nagyjából tudjam, hogy mi lesz a menetrend az este folyamán.           

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Nem erről volt szó, amikor az ágyban megbeszéltük a mi kis dolgainkat, de ez nem azt jelenti, hogy fejvesztve fogok menekülni. Legalább nem hagy unatkozni és nem esik nehezemre kisegíteni őt ebben a helyzetben. Ki tudja? Lehet a következő alkalommal nekem kell megkérnem valami hasonlóra, bár az én szüleim nem sürgetik ezt a témát, anyám minden adandó lehetőséget kihasznál, hogy jelezze a méhem most a legtermékenyebb és apám is néha szinte sóvárogva meséli, hogy 1-2 barátja már nagypapa és nem csak apa. Szóval lehet ők is megkönnyebbülnének, ha legalább egy párkapcsolatot tudnék villantani.
-Oh, édesem.. megmondtam.. amikor csak kellek.-mosolygok rá. Bár nem ebben a kontextusban mondtam neki, ettől függetlenül segíteni fogok, ha szüksége van rá. Van egy olyan érzésem, hogy a mai menetet sokáig fogom emlegetni, amit ezért hálából kapok.
Amikor hozzánk lép a pultoslány rendesen összefut a nyál a számban. Egy szórakozott mosollyal figyelem ahogyan flörtöl a lánnyal és le sem veszem a csajról a szemem.
Kérdésére rápillantok majd ismét a lányra kissé elgondolkozva. Közelebb húz magához és szavaitól egyből libabőrös leszek.
-Biztos vagy benne, hogy ez jó közösség a vadászatra?-kérdezem halkan kicsit elgondolkozva.
-Ha rossz ajtón kopogtatunk annak lehet visszhangja..-pillantok körbe. Úgy tűnik a lány is érdeklődő, de nehéz lenne eldöntenem, hogy mindketten érdekeljük vagy csak Max, vagy csak én.
-Mondjuk biztos meseszép ruha nélkül.-pillantok még egyszer pultoslányra mielőtt átveszem a poharat és iszok is egy kortyot.
Kissé megkésve lépek utána majd belékarolok amikor felém fordul. Éhes vagyok. Mielőtt írt még pont nem jutottam el a hűtőig csak igyekeztem rendbe szedni magamat, utána meg jött a ruha pánik szóval meg is feledkeztem róla, hogy talán ehetnék néhány falatot.
Az asztalnál azonban valaki megszólítja, így szinte egyszerre fordulunk a hang irányába annak ellenére, hogy csak őt szólították meg.
Nem hozzám beszél, mégis rajtam pihen a tekintete az idegennek.
Az irányomba tett megjegyzésére csak megforgatom a szemeimet miközben beleiszok a pezsgőbe. Már megszoktam, hogy bizonyos férfiak ettől a stílustól érzik magukat lehengerlőnek. Max felcsattanására azonban kicsit sem számítok. Mire kettőt pislogok már Max odébb is áll.
-Kösz, haver. Most intézted el nekem életem legjobb menetét.-előveszek egy pofátlan mosolyt majd faképnél hagyom és követem a partneremet.
Kezem a hátára siklik és néhányszor végigsimítok rajta.
-Nem kell bocsánatot kérned.-mosolygok rá gyengéden.
-Nem először találkozok faszfejekkel.-ezt már halkabban mondom, hogy ne hallja mindenki, hogy milyen stílusban beszélek.
-Szükségtelen volt, hogy pont miattam elvágj egy kapcsolatot, de köszönöm.-pillantok rá hálásan. Tényleg jól esett, hogy kiállt értem, úgyhogy mostmár nekem is lesz miért hálálkodni az ágyban neki. Jelenleg a barátnőjeként vagyok jelen, szóval az ő becsülete is bent volt a játszmában, de nem érzem úgy, hogy emiatt vette volna fel a boxkesztyűt. Adok egy puszit az arcára és én is eszek egy kicsit, hogy bírjam majd az estét. Hamar úgy érzem, hogy tele lesz a hasam, így marad a pezsgő.
-Hozok még egy kört.-mosolygok rá, hogy nyugodtan tudjon még enni egy kicsit.
A pulthoz érek és a csodalányka egyből jön, hogy mit kérek. Hirtelen simul egy kéz a lapockáim közé. Már jelezném Maxnak, hogy egyedül is elbírok két poharat, de amikor hátranézek nem az ő szemeivel találom szemben magamat.
-Lumie?-na baszd meg.
-James?-kár kérdeznem. Emlékszem a nevére. Az utolsó fiú volt, aki 3 éve összetörte a szívemet és miatta vágtam el magam teljesen a párkapcsolatoktól.
-Te itt?-mosolyog én pedig szeretném betörni az orrát, de csak elmosolyodok annak ellenére, hogy rettenetesen kicsinek érzem magam a múlt sebei miatt.
-Itt. Mármint igen. Én.. itt vagyok. Maxim.-hirtelen nem is tudom hogyan rakjam össze a mondatot, így csak megköszörülöm a torkomat. Már rég nem érzek iránta semmit a mérhetetlen haragon kívül. Már annyiszor elképzeltem, hogy elküldöm a francba, ha még valaha látom, de nem akarok jelenetet rendezni.
-Maxim Wooddal járok.-jelentem ki sokkal határozottabban és az említett személy irányába pillantok kissé kétségbeesetten.           

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Elgondolkozva nézem még egy kicsit lányt. Tényleg nem lenne rossz fogás és ha Max szerint nincs para, akkor fel is dobhatjuk az esténket egy kicsit erősebben.
-Ezt észben tartom.-mosolygok rá. Fogalmam sincs, hogy milyen messze mehetünk el ebben a környezetben, de hiszek neki főleg, hogy szinte látom a lelki szemeimmel, hogy milyen jól mutatna velünk az ágyban. Egyelőre azonban ráérünk ezen gondolkozni, főleg, hogy még közel sem láttunk mindenkit, szóval nem muszáj fejest ugranunk az első adandó lehetőségbe.
Az első ember, aki leszólítja rövid karriert fut be a beszélgetéssel, így hamar tovább is állunk. Nem is tudom eldönteni, hogy ezek az emberek között tényleg van-e barátság vagy leginkább csak a pénz tartja össze őket, de az utóbbira tippelnék.
-Akkor jó.-nevetek egyet halkan látva, hogy még mindig félig tele van a szája. Ebben a társaságban még kicsit sem bírok ellazulni, így csak annyit eszek amennyit nagyon muszáj mielőtt elindulok a pezsgőért. Van egy olyan érzésem, hogy jobb lenne ha pultnál maradnánk. Biztos vagyok benne, hogy nem tudok kikérni egy egész üveget, de így egész este forgolódhatunk majd a pulthoz.
Kissé elbambulva figyelem a lányt miközben tölt és már kérném is el a számát, amikor valaki megérint. Nem ijedek meg, mert eszembe sem jut, hogy Maxon kívül bárki hozzámérne.
Amikor azonban felismerem az arc tulajdonosát már lépek is egyet hátrébb, hogy lecsússzon rólam a keze. Ez egy egoista barom. Amikor jártunk még egyetemista volt és nem kifejezetten cipelt engem haza a szüleihez, így eszembe sem jutott, hogy itt összefuthatunk. De persze az én szerencsémmel miért is úsztam volna meg ezt a találkozást.
Követi a tekintetem amikor Maxre nézek, de az az utálatos mosoly még mindig ott pihen a képén.
-Jól nézel ki.-néz rajtam végig és csak megforgatom a szemem. Max most elég elfoglalt nem tudom észreveszi-e, hogy baj van.
-Ja.. kösz.-nyúlok a poharamért és szeretnék is távozni.
-Szóval te és Maxim.-csak nem engedi, hogy ez ilyen könnyen menjen. Az én szépfiúm azonban megérkezik, így végre úgy érzem, hogy kapok levegőt. Amíg összeölelkeznek lehúzom a pezsgőt és csak szavak nélkül jelzem a lánynak, hogy töltsön még egyet, mire kapok egy megértő mosolyt és egy újratöltést.
-Szóval nem vicceltél.-néz rám, amikor Max is megerősíti a kamu szerepemet.
-Hát nem.-szükülnek egyet a szemeim és a kelleténél talán élesebben jönnek ki belőlem a szavak.
-Úgy látom Maxim hasonló az ízlésünk. A kisasszony nem is olyan rég még az én barátnőm volt.-nevet egyet én pedig tényleg elgondolkozom, hogy lekeverek egy pofont, de egyelőre uralkodok az indulataimon.
-3 éve. Az már nem tartozik a "nem olyan rég" kategóriába James.-billentem oldalra a fejemet.
-Még köszönnöm kell néhány embernek, de később még találkozunk.-vigyorog egyet.
-Ne fáradj.-morgok egyet halkan amikor végre tovább indul.
-Ezt a címeres barmot..-rázom meg a fejemet és Max felé fordulok.
-Még nem tudunk elvonulni egy kicsit ugye?-kérdezem kicsit reménykedve, hogy legalább egy gyors menetre eltünhetünk valahova, hogy levezessem rajta a feszülséget. Mondtam neki, hogy így tudom levezetni a feszültséget. Az pedig nagyon jól jönne.          

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Csak lopva pillantok Maxre.
-Sajnos..-mondom csendesebben. Ha egyetlen dolgot eltörölhetnék az életemből az valószínűleg az előttem álló férfi lenne. Nem akarok nekimenni Jamesnek. Nem tudom milyen szerepet tölt be a társaságban, így igyekszem észben tartani, hogy miért is vagyok itt, ami valljuk be egyre nehezebben megy. Szerencsére rövidre fogja a dolgot, de lehet, hogy nem fogom tudni ennyivel megúszni a dolgot.
Amikor Max lepacsizik vele csak az ajkamba harapva inkább elfordulok a pezsgőhöz. Semmi jogom beleszólni a kapcsolatukba, de ez nem azt jelenti, hogy szívesen nézem végig. Ahogy kivettem a néhány szóból amit egymással váltottak valószínűleg már egy ideje ismerik egymást. Ez az ő dolguk. Én egyébként is csak kelléknek jöttem. Lehúzom a poharamból a pezsgőt és Maxre pillantok amikor mellettem megtámaszkodik a pulton. Legalább ő sincs róla jó véleménnyel, de megteszi, amit a kötelesség megkövetel tőle.
-Megértem.-bólintok egyet bár nem tartozott nekem semmilyen jellegű magyarázattal. Lenyelem a dühömet és elteszem későbbre inkább. Nem omolhat össze a kártyavár a lelkemben. Nem teszek ekkora szívességet Jamesnek.
Elintézi az üveg peszgőt és mire a pultra kerül már könnyebbnek érzem magam egy kicsivel, de jót tenne egy kis levezetés a hangulatomnak. Hálásan pillantok a lányra majd amikor Max kézenfog követem az isten tudja hova.
Amikor végre kettesben vagyunk sóhajtok egy nagyot és máris vagy 100 kilóval könnyebbnek érzem magam, mint a másik teremnek. Összerezzenek a pukkanástól, de csak azért mert nem figyeltem, hogy máris nekiállt kinyitni az üveget.
-Kösz.-mosolygok rá és már öntöm is magamba az alkoholt. Nem gondoltam, hogy ennyire nehéz dolgom lesz majd, mondjuk sokat rontott a helyzeten az ismerős arc. Most haragszom egy kicsit az univerzumra, hogy pont belé kellett botlanom ennyi idő után.
Visszaadom Maxnek az üveget és csak kicsit tanácstalanul toporgok, hogy csak inni vonultunk el vagy más tervei is vannak.
Szavaira elmosolyodok végre őszintén és átkarolom a nyakát. Azonnal visszacsókolom miközben közelebb húzom magamhoz.
A kezem lejjebb vándorol, hiszen nincs vesztegetni való időnk. Csak egy gyors levezetésre van szükségem semmi másra, a nagy buli majd úgyis a szobában lesz, most csak magamban akarom érezni a lehető leghamarabb. Kigombolom a nadrágját és a hasán lecsúsztatom a kezemet egyenesen az alsónadrágjába, hogy ráfogjak a férfiasságára. Gondolom mostmár összegyűrhetem egy kicsit, hogy az anyja látta, hogy szépen fel volt öltözve amikor megérkezett. A nyelvem a szájában, az egyik kezem a hajában a másik pedig a nadrágjában. Végre tényleg kezd jól alakulni az este.          

Max & Lumie

'What did Cinderella say when she got to the ball? Ggrlghgluh.'

Iszok. Gyorsan és jelentős mennyiséget, hogy legyen valami hatása. Az agyam kellemesen kezd oldódni a pezsgőben. A buborék csodái. Olyan gyorsan esik nekem, hogy kívánni sem tudnék jobbat. A raktár félhomálya kellemes rejtekhely lesz egy gyors feszültségoldásra, de mivel innen is hallani az átszűrődő beszélgetést így figyelnem kell majd a hangerőre akármit is csinál majd velem. A férfiassága gyorsan keményedik a kezemben és ugyan a kint zajló rendezvénytől szárazabb voltam, mint a Szahara elég volt megcsókolnia és azonnal reagált rá a testem, főleg, hogy egyszer már megjáratott a kocsiban. A táskám landol mellettem a földön.
Elég néhányszor végigsimítania és máris készen állok rá, így nem is húzza az időt. Gyorsan fordít meg és tolja terpeszbe a lábaimat még mielőtt magamtól megtehetném. Kicsit előrébb hajolok hátratolva a fenekem, hogy könnyebben hozzámférjen. Gumi nélkül könnyen csúszik belém és azonnal megremeg a térdem egy kicsit ahogyan a teljes hosszát magamban érzem. Elválasztó réteg nélkül még intenzívebben érzem őt magamban, így egyből kijön belőlem egy elfojtott sóhaj. Nem nyöghetek, marad az intenzív levegőkapkodás.
Amikor előrenyúl rajtam már most tudom, hogy bajban leszek amikor elélvezek, így a számra tapasztom az egyik kezem, míg a másik az alkarjába kapaszkodik. Legalább meg tud kicsit tartani az erejével szemben. A tenyeremmel fékezem a nyögést, ami köjönne, amikor a keze is elkezd dolgozni rajtam.
A hangjára megborzongok. Nem hittem, hogy valaha lesz olyan férfi az életemben, aki ennyire jól bánik majd a testemmel és a sokadik próbálkozásra is ugyanazt az örömöt tudja okozni, ha nem jobbat, mint amikor még benne van az újdonság ereje.
-Megbocsátok.-válaszolok neki halkan éppen csak egy pillanatra elengedve a számat. Minden korábbi feszültségem elpárolog belőlem, amikor a keze és a teste jó ütemet talál. Megfeszül minden izmom és erősebben szorítok a számra, hogy néhány nehezebb lélegzetvételen kívül ne hagyja el más a testemet miközben elélvezek. Ma már másodjára.