Pedig azonnal ott akarna lenni a másik mellett, hiszen a közelsége eddig mindig megnyugtatta; azonban az első nem, amit mond, miután az ő ajkait elhagyta Kira neve elég bizonyságot ad mindarra, ami még ezután rá vár a másiktól. Sok minden történt köztük már rövid idő alatt is, viszont teljes elutasítással talán még nem találta magát szemben, mindegy, milyen szar volt a helyzet.
Úgyhogy tisztes távolságban megáll, amiről úgy gondolja, megfelelő lehet a másiknak, és őt nézve hallgat. Alfonsonak mindig és mindenre remek válasza van, és lehet, hogy a közegből mindenki előtt tud lépésekkel előbb járni, de Kirával ezt nagyon ritkán sikerül. Eddig minden hasonló mozzanatának ő itta meg a levét igazából, és bár tudja, hogy nem volt más út, ezt most hiába magyarázná, a lány nem tudná elfogadni tőle, ennyire már jól ismeri.
Amikor viszont rátör a hányinger Kirára, azonnal mozdulni akarna, de a feltartott kéz, amire még ebben a helyzetben is oda tud figyelni a másik, hogy egyértelmű jelzéseket adjon a férfi számára, megállítja bármilyen törekvésében. Lehunyt szemmel hallgatja végig, nem azért, mert ne akarná látni ilyen helyzetben, hanem mert csak így tudja megőrizni most a hidegvérét, különben üvöltésbe kezd, az pedig semmin nem fog segíteni most.
Talán majd az idő. De nem áltatja magát ezúttal napokkal. Sokkal több időről van most szó.
- Azért jöttük ide, mert itt vagy biztonságban. - Mondja viszonylag szárazon, mert az érzelmesség nem javítja meg a helyzetet, azt pedig már nem kell bizonyítania, mennyire szereti a másikat. Ha ide jutnak ma este, akkor valahol baj van a körülményeken túl is, amit egyiküknek sem lesz ereje keresgélni a közeljövőben, ebben egészen biztos.
- Szeretnél a helyén lenni? - Eddig mindkét kezét a nadrágjának zsebében tartotta, mert ez is visszafogta attól, hogy érinteni akarja őt, de most az egyiket kiveszi onnan, és végigvezeti azt a föld mentén, jelezve, hol lesz Francesco hamarosan.
- Mert ez egy vagy-vagy kérdés volt Kira. - Aztán sóhajt, mert végül csak oda jut, hogy magyarázni akarja, mit és miért csinál, amikor neki és a környezetének teljesen egyértelmű. A lány utolsó mondata az agyára ég, ugyanúgy, ahogyan nem is olyan régen még egészen más dolgok tették ugyanezt, és csak remélni tudja, hogy nem fogja hasonlóan, közben meg teljesen máshogy kínozni őt ez a jövőben, mert azt nem viselné jól.
Ezt sem viseli, de ha tombolni kezd, csak ront a helyzeten.
- Mit változtat ez bármin is? Tudod, hogy megtettem volna, ha lehetséges. Sőt, rohantam volna, hogy a két kezemmel szedjem szét azt a szarházit. - Morogja már viszonylag ingerülten, de Kira tudja jól, hogy ez még semmi ahhoz képest, amilyen őrjöngésre képes, ha rossz gombot nyomogatnak nála. Ölt már embert, elégtételből leginkább, sokszor maffiabosszú áldozata került a kezébe, de megtette. A férfiak intézik a piszkos munkát ebben a közegben, és ezt a másik vagy megszokja a férfi kedvéért, vagy tudja, mi a másik opció.
- Szükséged van valamire? - Kérdezi végül úgy, hogy nem a másikat nézi, hanem valami pontot talál magának, ami nem így néz rá, nem így érez iránta, és nincsen rosszul attól, milyen emberbe is szeretett bele valójában. Sosem érezte még ezt, ami most átjárja a csontjait, és ha ez nem is azt jelenti, hogy bárcsak ne lenne tagja ennek a közegnek, de a lány kívülállóssága most arcon csapja rendesen.

Ő nem süti le a szemét a másik költői kérdésére, sőt, állja a pillantását, csak a bikaként, orrán kifújt levegőből lehet érezni, hogy nem tudja már ő sem a kérdésre a valós választ. Lehet, hogy a biztonságos szót elcsépelve, meggondolatlanul használta, ezért javít rajta, nem mintha volna bármi értelme azt követően, ami történt az imént, és amilyen hatással az lesz kettejükre a következő időszakban.
- Itt tudtalak tőle elég messze. - És elég ember között, hogy ostobaság lett volna bármit is lépnie az unokatestvérének, hiszen nem azon a hétvégén próbálja majd meg eltenni láb alól Alfonso nőjét, amikor az egész közeg őket figyeli, ráadásul árgus szemekkel. Arra viszont valószínűleg nem számított, hogy ha ő nem lép ezen a hétvégén, akkor Alfonso fog, Alvize segítségével ráadásul.
Nevetni akarna, de nem teszi meg, mert nem akarja, hogy ez a borzalmas helyzet még annál is rosszabb irányt vegyen. A másik megjegyzését azonban nem érzi igazságosnak, és mint mindig, az ilyen dolgokkal szemben nem tartja magában a véleményét. Illetve, a tényeket, mert ez nem szubjektív, és nem csak az övé.
- Te mondtad, hogy nem akarsz belekeveredni jobban. - És tette ezt Kira akkor, amikor a harmadik megjegyzés és utalás után Alfonso konkrétan rákérdezett, hogy a lány szándékosan kerüli a témát, vagy egyszerűen csak nem akarja tudni. Felkészíthette volna, hogy a gyilkossági kísérletre gyilkossággal fog válaszolni, de ezt is milliószor mondta már a másiknak, és még Marco is ezzel indított nála, amikor megpróbálták kirángatni a szarból néhány hete.
A közeg egy dolog, de ha Kira kizárja a tényeket, arról ő nem tehet. Lehet, hogy tényleg az arcába kellett volna mondania egyértelműen, de próbált tekintettel lenni az állapotára, mind a fizikaira, mind a mentálisra, amikor rákérdezett, akarja-e tudni, mi fog történni.
Érzi a csontjaiban, hogy innentől nincsen több szó, és ezúttal nem is próbál többet beleerőltetni a helyzetbe, mint az szükséges lenne; mindene, de leginkább a szíve szakad bele abba, hogy hagynia kell elsétálni a másikat most innen, és csak egy hajszál választja el attól, hogy mikor a lány keze finoman érinti az övét próbálja megfogni azt, és így megállítani. Azon a hajszálon végül az dönt a lány akaratának javára, hogy látta, mennyire rosszul van tőle, ő pedig képtelen fizikailag ráerőltetni magát bárkire, főleg nem arra, akit annyira szeret, mint őt.
A veszekedés pedig nem tudná kikerülni a témát, szóval lehet jobb is, ha nem erőlteti tovább azt, hogy egy hullámhosszra tudjanak ma kerülni a történteket illetően. Ad magának néhány percet, amíg rendezi a vonásait annyira, ami rájuk vonatkozik, és visszamegy a káosz kellős kibaszott közepére, hogy valamennyi rendet tegyen a családjával, már, ha ez egyáltalán bármilyen formában lehetséges a mai estén.