Hiába egyre gyakoribbak a veszekedések Rick és köztem, úgy érzem, hogy képtelen vagyok ezt megszokni, már csak azért sem, mert tudom, hogy nem mindig volt ilyen. Vagy legalábbis nem mutatta ki felém ezt az énjét addig, amig nem egy ellenfelet látott bennem, akinek a foga arra fáj, ami szerinte Őt illetné. Mivel a viselkedése egyre jobban megrémiszt, ahogyan azok a furcsa telefonbeszélgetések is és emberek, akik napi szinten keresik, jobbnak látom, ha csendben hagyom, hogy távozzon, közben pedig magamban átkozom a napot, amikor megismertem. Körbe pillantok, mint akinek földbe gyökerezett a lába és igyekszem tudomást sem venni arról, hogy mindenki engem bámul, mintha csak arra várnának, hogy szaladjak a férjem után és folytassuk azt, amit Ő kegyetlen módon szakított félbe. Sajnos arra is rá jöttem, hogy az emberiség többsége szereti az ehhez hasonló kellemetlen helyzeteket végig nézni, és bár tele van a hely, de egyetlen embernek sem jutott az eszébe, hogy esetleg ha segíteni nem is tud, de legalább hívjon valakit. Vagy ne bámészkodjon úgy, mintha a kirakat egyik tárgya lennék. Nem mintha rá szorulnék bárkire is, de a sajnálkozó tekintetek mégis feldühítenek. Nem akarom én betölteni a megalázott feleség szerepét, mert az, hogy otthon csendben tűrök sok mindent teljesen másabb, mint az, hogy ennyi ember előtt vegyék el a méltóságomat egy pillanat alatt. A könnyeimet vissza folytva, a kemény nő szerepét magamra öltve hajolok le végül, úgy téve, mintha semmi sem történt volna, és nyúlokba  földön heverő táskámért, hogy abba vissza dobigáljam a kihullott dolgaimat. Közben pedig saját magamat igyekszem még inkább erősíteni, és bíztatni, hogy legalább addig bírjam ki, amig ennyi ember között vagyok. Ha valamit igazán gyűlölök az az olyan tekintetek, amelyek szánakozóak, az emberek többségéről pedig most ez olvasható le. Végül óvatosan állok fel, a táskámat magamhoz szorítva, és még a hajamat is megigazítom, mint aki jól végezte dolgát, és próbálom kitalálni, hogy mihez kezdjek magammal. A történtek után képtelen lennék haza menni. Egyrészt félek is attól, hogy mi fogadna odahaza, másrészt pedig nem bírok most úgysem a férjem szemébe nézni. Hihetetlen, hogy a rózsaszín felhők milyen könnyedén tudnak szerte foszlani az ember feje fölül.
Össze rezzenek a hírtelen érintéstől a vállamon, mert egy röpke pillanatra azt gondoltam, hogy Rick gondolta meg magát és jött vissza, hogy tovább folytathatja a kellemetlenséget, amit okozott, de amint sikerül a kellemes, már jól ismert hangot megfordulva egy archoz is kötnöm, szinte megkönnyebbülök. A mosolyommal pedig igyekszem is elrejteni előle a bennem lévő valódi érzelmeimet, mert fogalmam sincs, hogy hogyan került ide Jeremiah, de abban reménykedek, hogy nem nézte végig Ő is a műsort.
- Jeremiah? - értetlenül pillantok előbb rá, majd a kezében lévő papírtáskára, amit felém nyújt. A vállamra akasztom a táskámat, aztán körbe pillantok, hogy meggyőződjek arról, hogy a férjem biztosan nincs már a közelünkben, bár ettől a hemzsegéstől, aligha lehetne bárkit is észre venni. - Az enyém? Mármint egy ajándék? - pislogok nagyokat hol felé, hol pedig a papírtáska irányába, de végül engedve a kíváncsiságomnak veszem azt el a kezéből és pillantok bele. Pontosan az a méregzöld színű blúz van benne, amit az imént olyan szerelmesen nézegettem, mielőtt a férjemmel... Akaratom ellenére ezúttal kibujik egy apró könnycsepp a szememből, de már nem a csalódottságom miatt, hanem sokkal inkább a mehgatottságtól, amit Jeremiah vált ki belőlem. Aztán eszembe jut, hogy legutóbb amikor elszöktünk az esküvő utáni nem túl kellemes bulizásról, mekkora feneket kerített az egészből Rick, hogy milyen agresszívvé vált és, hogy szó szerint megtiltotta, hogy találkozzak még Jeremiah-val, aki szerinte megmérgezi csak az elmém. - Én ezt nem fogadhatom el. - bár mindennél jobban örülök annak, hogy van valaki, akinek talán számítok, de nem tartom helyénvalónak ezt így. Persze nem akarom megsérteni az elutasításommal, de, hogyan magyaráznám ki a férjem előtt?
- Vagyis... nagyon köszönöm, gyönyörű, de... a férjemnek nem tetszene rajtam én meg... nem szabadott volna rém pénzt költened. De talán vissza adják az árát. - lesütöm a szemeimet és igyekszem tartani tőle a távolságot is, még mindig attól tartva, hogy Rick bármikor vissza fordulhat, de közben azért nem is olyan egyszerű elrejtenem azt, hogy mennyire nehezemre esik nem azt tenni, amit a szívem súg. Jeremiah az egyik legjóságosabb ember, akivel az elmúlt időszakban megismerkedtem, viszont nem akarom magammal rántani Őt is a személyre szabott poklomba.  

Az elmúlt napokban Rick mintha kicserélődött volna. Igyekszik időt tölteni velem, közös programokat szervez, és folyamatosan nem lóg a telefonján sem, amikből arra merek következtetni, hogy a szeretője megelégelte a másodhegedűs szerepét, vagy csak rá untak egymásra. Ez persze nem jelenti azt, hogy a férjemnek sikerült volna vissza szereznie a bizalmam, ahhoz már régen nem elég néhány kedves szó, de mindenképp jobban tetszik ez a viselkedése, mint amiket korábban mutatott felém. Még akkor is, ha nem vagyok abban biztos, hogy őszinte a közeledése felém. A vásárlás ötletét én vetettem fel, bár arra nem szémítottam, hogy ilyen könnyen rá is bólint. Általában unalmas számára az ilyesmi program, szereti is hamar le tudni az egészet, én mégis azzal a reménnyel ülök be az anyós ülés felőli oldalra, hogy ezúttal ez is más lesz. Rick tipikusan az a fajta ember, aki szeret irányítani és döntést hozni mások helyett, azt hiszem, hogy éppen ezért is voltam számára én a tökéletes feleség, hiszen amig vakként tengődtem, ki élhette mellettem az uralkodó természetét. Azóta olyan, mintha attól tartana, hogy elveszítheti az irányítását felettem, ami valahol jogos félelem is, mert kezd sok lenni az, hogy még mindig mindenki azt az elveszett nőt látja bennem, aki egyedül sok mindennel nem boldogul. Kicsit mintha ezeket már én is kezdeném elhinni, talán épp ezért is vagyok még mindig ennek a házasságnak az elszenvedője, mert a kezdeti rajongásom az irányába, fokozatosan hűlt ki belőlem, és azt gondolom, hogy már nem is igazán tudna olyat tenni, ami ezen változtatni tudna.
A már-már megszokott mosolyomat magamra erőltetve szállok ki a kocsiból és pillantok a férjem felém nyújtott kezére, amit bár először szeretnék megfogni, de végül fél utnál meggondolva magam kapom vissza a sajátomat és rejtem azt inkább a kabátom zsebébe. Rick ránt egyet a vállán, ezzel jelezve, hogy nem is igazán érdekli, majd mint két idegen, úgy sétálunk be a hatalmas plázába, amiben másnak talán semmi extra nincs, de számomra különleges helyszín.
- Ez milyen gyönyörű... - sóhajtok egy nagyot egy kirakat előtt megállva, ahol szembe nézek egy gyönyörű méregzöld selyem blúzzal, amelyet fekete pitypangok diszítenek, de a lelkesedésem azon nyomban alább is hagy, amint a férjemre nézve egy fintort látok az arcán. Nem tetszik neki, ez egyértelmű.
- Venus... azért mert most neked minden újdonság és emiatt szépnek is gondolod azokat, nem jelenti azt, hogy azok is. Sokkal jobb lenne az a fekete. - bök a fejével a kirakat másik felébe, de én arra sem nézek, csak makacsul rázom meg a fejem, mert hírtelen villannak be a Jeremiah szavai. Igaza volt végülis... képes vagyok én is önálló döntéseket hozni.
- De nekem ez tetszik. - Rick türelmetlenül túr a hajába és fogja meg a karomat, hogy szó szerint egy kicsivel odébb rángathasson, így már az általa mutatott ruhával találva szembe magam. Egy fekete, mély dekoltázsú blúz, amelyet két oldalt valami gyönyök diszítenek. Túl kihívó és giccses, egyáltalán nem olyan, amit szívesen vennék fel. - A másikat szeretném. - makacskodok még mindig, neki pedig csak még magasabbra kerül a szemöldöke, látszólag nem érti, hogy mi ez a hírtelen lázadásom az akaratával szembe.
- Azt hiszem, hogy nem értettél meg. - rá szorít a karomra még erősebben és szembe fordít magával, szinte kényszerítve arra, hogy a szemeibe nézzek. - Az a zöld, nem is állna jól rajtad. Nekem nem tetszik. Mivel az ÉN feleségem vagy, így gondolom az is a célod, hogy NEKEM tetszedjél. Szóval ezt vesszük meg. - bár igyekszik vissza fognia  hangját, de még így is sikerül néhány kívéncsi szempárt magunkra vonzanunk, ezt kihasználva pedig ismét csak megrázom a fejem, mert én ugyan fel nem fogom venni azt, ami szerinte annyira szép.
- Vedd meg a szeretődnek! Én a másikat akarom. - a meglepettség még nagyobb benne, ami az arcára csak jobban kiül a dühével együtt, és talán az egyedüli, ami jelenleg biztonságot nyújt a  számomra az a tudat, hogy nem vagyunk magunkra.
- Valóban? - szűri ki a fogai közül, ezzel egyszerre pedig elengedi a karomat és a vállamon lógó táskát lekapva rólam, veszi ki abból a pénztárcámat, majd az üres táskát elém a földre dobva, megadóan emeli fel a kezét maga előtt. - Akkor szerezd meg magadnak! De nem az én pénzemre! - még egyszer végig mér, aztán magamra hagyva viharzik el. Én meg csak ott állok magam elé meredve, és próbálom értelmezni a szavait. Az Ő pénze? Az, amit az apámtól kap. De legalább beigazolódott, hogy csak pillanatnyi állapot volt a túlzott kedvessége.

Amióta látok, szeretem az emberek arcát figyelni és azokról érzelmeket leolvasni, Jeremiah atya tekintetéből pedig mintha egy aprócska haragot vélnék felfedezni miután kiejtem a szavaimat. Számomra annyira természetessé vált már az, hogy a férjem kedvére tegyek, hogy nem is igazán tudom, hogy mit kéne válaszolonom. Amíg a vakság miatt kiszolgáltatott helyzetben voltam, és sokszor szorultam segítségre, addig Rick igyekezett arra, hogy mindenben a támaszom legyen, sokat köszönhetek neki. Vagy legalábbis ezt gondoltam. Nem tudhattam, hogy csupán egy hasznot lát bennem, meg talán szánalmat is. Egyre biztosabb vagyok abban is, hogy Ő az, aki a legkevésbé sem örül annak, hogy a látásommal esélyem lehetne egy normális élethez, amit egyenlőre csak Ő bonyolít meg.
- Akkor miért teremtett minket az Úr? Én azt hiszem, hogy tartozok Ricknek azzal, hogy boldoggá tegyem. Hisz Ő is mindent megtett a boldogságomért, amíg a sötétség rabja voltam. - igyekszem határozottságot mutatni, ugyanakkor egyáltalán nem vagyok biztos még én sem a saját szavaimban. Azt hiszem, hogy egyetlen nő sem szívesen lenne egy férfi lábtörlője, én legalábbis gyakran vágynék egy kis figyelmességre, apró, szép gesztusokra és az érzésre, hogy nőként vagyok kezelve.
- A mi köreinkben elvárják az eleganciát és ízléses öltözetet. Láthatta a vendég seregen is, hogy mindenki tündököl, mintha a ruha lenne az egyetlen, ami elbűvölővé teheti az embert. A legtöbbjükből azonban hiányzik a lélek, de akkor is az a fontos, hogy mindenki makulátlan kinézetet öltsön magára.  Rick ebben igyekszik segíteni nekem. Nem sok értelme van magamra vennem valamit, ami csak nekem tetszik, a férjem viszont... visszataszítónak találná azt. - igyekszem még mindig megértetni magam vele, mert sokkal könnyebb kimagyarázni ilyesmivel a valóságomat, ami sokkal inkább szól arról, hogy a férjem szemében csak egy eszköz vagyok. Mégis kellemetlen lenne ezt hangosan is kimondani, mert kicsit olyan, mintha nem lenne méltóságom. Épp ezért bízok abban, hogy az atya sem szándékozik ebbe jobban bele folyni, bár valószínűleg akaratom ellenére is bajt hozhatok rá amiatt, mert be ültem a kocsijába egy pár órányi boldogság reményében. Nem tudom, hogy bárkinek is fel tűnhetette már a hiányom, de azt hiszem, hogy nem lesz nehéz rá jönni, hogy kivel lógtam meg. Ricknek nem nagyon tetszett, hogy szóba álltam az atyával, és az, hogy egyikünk sincs már ott, ahol lennünk kéne, talán még beteges elméleteket is kezd majd gyártani. De mindez még mindig nem érdekel. Főleg most nem, hogy kezdek én is egyre több mindent megtudni Jeremiah-ról.
- És most, hogy már ennyi mindent megtapasztalt, hogy látott családokat, szülő-gyerek kapcsolatokat... nem érzi azt, hogy valami hiányzik? Szerintem a férfiak nem képesek betölteni egy anya szerepét. Vagy legalábbis nem úgy. Miután ki került onnan sem jutott eszébe, hogy megpróbálja esetleg felkeresni azt a nőt, akitől az életet kapta? Ne értsen félre, de... talán volt oka annak, amiért akkor úgy döntött.. - a kíváncsiság csak még nagyobb bennem, és abban csak reménykedek, hogy ezt nem fogja rossz néven venni. - Persze nem muszáj válaszolnia. - fűzöm azért hozzá, hogy ne gondolja, hogy tolakodó vagyok. Egyébként szeretek ismerkedni és új kapcsolatokat építeni az által, de tudom, hogy nem mindenki szeret az életéről idegeneknek beszélni. Én sem. A kérdésére csak bólintok, és amint találkozik a tekintetünk, el is fordítom róla a sajátomat és inkább előre, az utat bámulva próbálom elrejteni azt, hogy mennyire jól esik igazából az, hogy van valaki, aki önmagamért akar megismerni. Egy apró mosoly azért mégis megjelenik az ajkamon és az még szélesebbé válik, amint a gyerekkoromról kérdez.
- Minden ellenére azt hiszem, hogy szerettem gyerek lenni. A vakság számomra is annyira természetes volt, hogy igazából soha nem is éreztem magam másnak miatta. Persze voltak nehezebb időszakaim...például a kamszkorom... de mindent össze vetve azt hiszem, hogy boldog voltam. - azt meg már nem fűzöm hozzá, hogy sokkal boldogabb, mint most, hogy látok. Bár már nem vagyok gyerek, de gyakran azért mégis annak érzem magam, leginkább akkor, amikor valamit, amit korábban elképzelni sem tudtam, hosszasan bámulok meg.
- Szerintem attól, hogy ezt a hivatást választotta, még nyithat kávézót vagy akár büfét is. Az embereknek mindig vannak újabb álmaik és csakis rajtunk múlik, hogy meg merjük-e élni azokat. Én mindig is arról álmodtam, hogy majd saját zenéket írok, amelyekkel az emberek lelkét gyógyíthatom meg. Most viszont... szeretnék olyan vak gyerekekkel és felnőttekkel foglalkozni, akik feladták a reményt. Szeretnék majd egy könyvet is írni erről. - a lelkesedésem is ki ül az arcomra miközben beszélek, úgy gondolom, hogy addig semmi esetre sem szabad feladni az életet, amig céljaink vannak. Bár egyre gyakrabban ingok meg, de azért még ha halványan is, de bizakodok abban, hogy előbb vagy utóbb minden jóra fordul.
- Játszok hegedűn, zongorán és egy kicsit orgonán is. Énekelni pedig egyszerűen imádok. - mosolyodom el ismét egy röpke pillanatra. - Igen. Az apám cége engem illetne. Bár nem nagyon vonz az üzleti élet, viszont sosem hagynám elveszni azt, amiért az apám annyit dolgozott. Azonban talán nem én vagyok ehhez a legalkalmasabb. A férjem szerint legalábbis. - sóhajtok bele a hűvös levegőbe, de az izgatottságom azért csak egyre nagyobb bennem a hatalmas templomba belépve, amelyet az esküvői szertartás alatt nem is volt lehetőségem ennyire szemügyre venni. Kár, hogy az emberekből kezd ki halni az együtt érzés és segíteni akarás.
- Vedd úgy, hogy el lesz intézve. És az anyagiakkal sem kell foglalkoznod. - mivel úgy nőttem fel, hogy semmiben sem kellett hiányt szenvednem és belém is nevelték valamennyire azt, hogy annak, akinek pénze van, bármit meg is oldhat, egyáltalán nem hinném, hogy gondot okozna meggyőznöm az apámat arról, hogy a támogatásával mindent megtegyen a templomért, ami valahol az emberiség javát is szolgálja. Persze azt semmiképp sem szeretném, ha Jeremiah félre értene, vagy olyannak gondolna, aki el van szállva magától a kifogyhatatlan bankkártyái miatt. A gondolataimat csupán csak az orgona látványa tereli el, amelyet muszáj is megközelítenem, és szerencsére Jeremiah-nak sincs ellenére az, hogy egy kicsit ki éljem rajta a zene utáni sóvárgásomat. Egy hálás mosolyt küldök felé mielőtt helyet foglalnék a széken, és ott máris magával ragad a pillanat, szinte minden másról meg is feledkezek miközben az ujjaim a billyentyűkön táncolnak. Csak akkor nyitom ki a szemeimet, amikor egy újabb szólam is felcsendül, a mellettem ülő férfira nézek, egy röpke pillanatig ki is billenek a ritmusból a meglepettség miatt, de szerencsére sikerül azért nagyon hamar vissza is térnem a saját dallamomra, és ez a meghitt pillanat teljesen el is varázsol. A szavai megmosolyogtatnak, közben pedig elgondolom, hogy mennyire nyugodtabb lehetne minden az életemben, ha sosem megyek férjhez. Talán sokkal jobban tudnám élvezni ezt a szabadságot is, amit ez a gyönyörűen csengő hangszer vált ki belőlem. A tudat, hogy bármikor véget érhet és vissza térhetek az aranykalitkámba, elszomorít.
- Azért te ügyesebb vagy benne. Ritkán volt lehetőségem orgonán játszani. - egy újabb mosollyal igyekszem leplezni a zavaromat, amelyet a dícsérete vált ki belőlem, a férjem szerint például mindenféle hangszeren játszani csak puszta idő pazarlás. Ő képtelen átérezni azt, amit a zene tud ki váltani az emberből. A következő szavait meghallva azonban az ujjaim fogokzatosan lassúlnak le a pillentyűk felett, egészen addig, amíg végül teljesen abba nem hagyom a játszást, és a kezeimet az ölemben megpihentetve nézek Jeremiah felé meglepetten.
- Gondolod, hogy akkor is menne ez, ha azok az üres helyek megtelnének hemzsegő emberekkel? - kicsit bizonytalan vagyok, ugyanakkor lelkes is. Még soha senki nem kínált fel számomra egy ilyen lehetőséget. - Nagyon szívesen el jövök majd. Valamikor... - közben bólintok is és azt azért nem is említem meg, hogy csak akkor, ha túl élem a Rick haragját, amit érezhet amiatt, hogy hűséges feleségként magára hagytam... mellesleg a szeretőjével. Egy hírtelen ötlettől vezérelve ölelem át ezúttal a Jeremiah nyakát is boldogan, mert a társasága annyira jó hatással van rám, hogy ismét vissza tért az élethez való kedvem.
- Köszönöm. Nem csak a lehetőséget. Hanem mindent. Megmutattad, hogy minden nem is annyira szomorú ebben a világban. - amint a mondataim végéhez érek már el is húzódok tőle, mielőtt félre értene.

Bár a kérdésemre nem kapok választ, mégis úgy érzem, hogy feltehetően sokkal több közös van az atyában és bennem, mint gondoltam volna. A bólintásából valahogy azt veszem ki, hogy talán az Ő élete sem annyira zökkenőmentes, mégsem kérdezek többet. Nem szeretném, ha tolakodónak tartana, ahogyan azt sem, hogy esetleg beszéljen valami olyanról, amiről nehezére esne. Ha valaki, én pontosan tudom, hogy mennyire nehéz megnyílni mások előtt, bár engem jelenleg különösen jó érzéssel tölt el az, hogy akad valaki, aki ha rám néz, nem a sajnálat olvasható le a pillantásából, hanem sokkal inkább a csodálat, amit nem nagyon tudok hová tenni, de akkor is  úgy érzem, hogy a legőszintébb tekintet, amivel eddig találkoztam, az az övé. Az értetlenség pedig csak még nagyobb bennem amiatt, hogy ennyire és minden áron segíteni szeretne. Egyedül valóban nehéz feladatnak tűnik az, hogy megbírkózzak mindennel, azzal, hogy hírtelen zúdult minden a vállamra és, hogy a látásom miatt az életem csak egyre nagyobb romokban hever, az pedig aki igazán a támaszom kéne legyen nem más, mint a férjem, de sajnos arra is rá kellett döbbennem, hogy Őt az önzőségén kívül más aligha érdekli. Ezt pedig be is bizonyítja ismét, amikor elűzi mellőlem az egyetlen normális társaságot, és hírtelen érzem magam úgy, mintha csak valami bábú lennék, akit akkor vesznek elő, amikor szükség van rá, de ha meg én érzem úgy, hogy szükségem lenne valakire... mondjuk a társamra, - akiben már nem is tudom, hogy mit látok, ha rá nézek -, akkor ismét rá jövök, hogy egyedül maradtam, és nem csak a szomorúságommal, de az örömeimmel is. Hiszen valóban most kéne a legboldogabbnak lennem, mert végre látok. Épp ezért is tartom jó ötletnek, hogy lelépjek az atyával együtt és még a következmények sem érdekelnek. Az ember valahogy megérzi azt, ha csak egy púp mások hátán.
- Nem tudom. Egy feleségnek az a dolga, hogy a férjét boldognak lássa. Rick pedig boldog attól, ha még mindig úgy öltözködök, ahogyan szerinte jó. Ez a ruha például tetszik nekem is. - mutatok végig magamon, és abba inkább nem megyek bele, hogy nem mindig vélekedek így. Rick nagyon szereti azt mutatni a külvilág felé, hogy milyen idomokkal is rendelkezek én, mint a felesége, bár nekem van, hogy túl sok. - Amióta látok még egyedül nem. A férjem szerint még korai arról beszélnem, hogy stílus, meg színek, hisz eddig nem is láttam saját magam. Ő viszont látott, talán jobban rá érez arra, hogy mi az ami jól áll. Bár azt a gyönyörű, kék estélyit azért sajnálom, hogy nem vettük meg. - sóhajtok, és egy kicsit úgy érzem, mintha nem csak az atyának, de saját magamnak is hazudnék. Nem vagyok annyira naív azért, hogy ne lássam a férjem viselkedésének valódi okát, de egyenlőre még nem érzem magam elég erősnek és felkészültnek ahhoz, hogy megtegyem a szükséges lépéseket afelé, hogy megszabadujak tőle. Inkább szeretnék egy elvált nő lenni, mint olyan, akit a férje manipulál. Most még valami ilyesmi történik, de én hiszek abban, hogy ha kellően megismerem a világot, akkor sikerülni fog megváltoztatnom a saját sorsomat. Megmosolyogtat az a látvány ahogyan meghajol az autója előtt, és onnantól már egy percig sem lesz kérdéses, hogy mindenképp szeretnék vele tartani. A templom egyébként sem hiszem, hogy azok a helyek közé tartozna, ahol keresnének majd, és bár tudom, hogy nem rejtőzhetek ott el életem végéig, de egy pár óra is talán elegendő lesz ahhoz, hogy egy kicsit felszabadultabbnak érezzem magam.
- Én semmiképp sem gondolnám, hogy ijesztő lenne. Sőt... azt hiszem, hogy egy templomnál biztonságosabb hely nem is igazán van. - bár nem tartozok azok a hívő emberek közé, akik minden vasárnapjukat arra szentelik, hogy mindenféle prédikációkat végig üljenek, amiknek szerintem fele hazugság, viszont azt nem tagadom, hogy mindig is kíváncsi voltam arra, hogy milyen lehet egy templom akkor, amikor nincs tele zsúfolva emberekkel. Így kicsit izgatottá is válok miközben egyre jobban haladunk a sötét utakon végig.
- Oh...én nagyon sajnálom. - nem csak azt, hogy szülő nélkül, egy árvaházban kellett felnőnie, hanem azt is, hogy beszélnie kellett erről, mert azt gondolom, hogy nem lehetaz olyan túlkönnyű a számára. - Biztosan nagyon nehéz lehetett gyerekként ez az egész. - fűzöm még hozzá, de közben azért a kíváncsi természetem is elgondolkodtat néhány dolgon. Vajon, ha az édesanyja nem hagyja el, akkor milyen útra lépett volna? Bár semmi esetre sem szeretnék egy olyan nőt védeni, aki elhagyja a saját gyerekét, szerintem erre nincsen megfelelő mentség, ugyanakkor meglehet, hogy épp ezzel tette a legjobbat a Jeremiah számára. Végülis hagyhatta volna valami rosszabb helyen is..
- Az sosem fordult meg a fejében, hogy csak mások álmát akarja megvalósítani mindezzel? Végülis azért lett az aki, mert olyan körülmények között nevelkedett. De sosem vonzotta valami más is? - fordítom felé tekintetem érdeklődve, és valóban érdekelne minden. Az is, hogy gyerekként, hogyan bírkózott meg azzal a ténnyel, hogy az a nő, aki szülte képes volt a sorsára hagyni, vagy épp azzal, hogy mit érez akkor, ha róla beszél. Haragszik? Dühös? Vagy már meg is bocsájtotta? Igazából nekem egy olyan embernek tűnik, aki képtelen bárki iránt bármiféle haragot is táplálni.
- Még nem igazán volt lehetőségem dolgozni. Meg szükségem sem volt rá. A vakságom nagy részét a zenének szenteltem. Állítólag, ha egy ember valamelyik érzékszerve gyenge, akkor egy másik kierősödik. Az én világom a hangok és zene körül forgott. Bár most szeretném át venni az apám cégét, aki a korára való tekintettel visszavonulót hírdetett. - a mosolyom bár őszinte, de azért egy kicsit reményvesztett is, hiszen még mindig nem tudom, hogy mit és hogyan kéne megoldanom az életemben, vagy, hogy lesz-e hozzá egyáltalán elég erőm és kitartásom. Szerencsére épp ebben a pillanataban meg is érkezünk, egy megkönnyebbült sóhaj hagyja el ajkamat, mert pontosan úgy érzem magam, mintha valami szökevény lennék, aki sikerrel járt. Nem igazán vagyok hozzá szokva ahhoz, hogy valaki ennyire udvarias legyen hozzám, így meglep a számomra kitárt ajtó, egy óvatos biccentéssel köszönöm meg a Jeremiah figyelmességét mielőtt ki szállnék az autóból. A meleg után egy kicsit még rosszul is esik a hűvős, így össze húzom magam előtt a rám terített kabátot.
- Ha szeretnéd beszélek az apámmal. Neki elég nagy az ismeretsége, talán talál olyan szakembert, akik tökéletes munkát végezne. - ajánlom fel, hisz ha valamire jó az, ha az ember gazdag, akkor az a számos ismeretség, amire szert tud tenni. A templom ajtaja azonban amint kinyílik, az izgatottság is egyre jobban a urrá lesz rajtam miközben be lépek Jeremiah után a hatalmas épületbe. Mintha teljesen más lenne minden, mint ezelőtt pár óval, amikor hemzsegtek az emberek és mindenki figyelmét sokkal jobban lekötötte a menyasszony és vőlegény tökéletes egyesülése. A tekintetem arra emelem, amerre Jeremiah is mutat, igyekszem mindent felfedezni, és  szinte érzem, hogy még a szám is tátva marad a csodálkozástól.
- Ez annyira gyönyörű... - suttogom szinte alig hallhatóan, majd pillantásom megáll az orgonán, amely az oltár felett van. Széles mosolyra húzódik a szám, aztán megközelítve a lépcsőt, amely a hangszerig vezet, lépkedek azokon fel óvatosan, és csak akkor pillantok Jeremiah felé mikor elérem a kijelölt célt. Vajon túl illetlen vagyok a kíváncsiságommal?
- Szabad? - kérdem az engedélyére várva, amit, ha megkapok, akkor lelkesen ülök is le az orgona előtt lévő székre, becsukom a szemeimet, hisz mikor utoljára ilyen hangszeren játszodtam sem láttam semmit, kezeimmel óvatosan tapogatom végig a pillentyűket a fekete és fehér között ki keresve azt, amivel kezdenem kell, a lábam rá teszem a pedálra, amely rásegít arra, hogy a dallam még tökéletesebben és pontosabban szóljon, aztán elkezdem játszani a Mozart "Kis éji zenéjét", ami az egyik kedvencem, és ebben a hatalmas temlomban ahogyan visszhangzik, egyszerűen még csodálatosabbá teszi. A szemem még mindig csukva, miközben ujjaimmal a billentyűkön játszok.

Hosszú hetek óta Jeremiah atya az első olyan ember, akiről teljes őszinteséget és együttérzést olvasok le. Olyan embernek tűnik, aki nem játszik az emberek lelkével, aki őszinte érdeklődést mutat felém, és aki annak ellenére, hogy tisztában van a világ csúfságával, mégis képes annak a szebb oldalát nézni. Vajon valaha én is képes leszek arra? Meglehet, hogy rossz szemszögből közelítem meg a világot és épp emiatt képtelen vagyok örülni annak, hogy végülis nem vagyok már a sötétben. Mindig is vágytam arra, hogy olyan lehessek, mint a többi ember, de valahogy mégis máshogyan képzeltem azt el. Azt gondoltam, hogy majd ha valaha is látni fogok, akkor csakis a szép dolgok lesznek azok, amiket felfedezhetek. Valahogy mégis mindennek az ellenkezője történik körülöttem.
- Na és ha hetek és hónapok múlva sem lesz semmi jobb, csak ennél rosszabb? Érezte már valaha azt, hogy mindenki maga körül csak a vesztét akarja? - szegezek felé egy újabb kérdést, mert annak ellenére is, hogy nem igazán ismerem, jelenleg mégis az egyedüli mentsváram. Milyen különös is az, hogy sokkal könnyebben meg tudok bízni egy ismeretlen emberben, mint azokban, akik évek óta körül vesznek, és akik a maguk módján, de mind támogattak addig, amíg a vakságom rabja voltam. Legalábbis azt hittem. De egyre jobban az a gyanúm, hogy a férjem csak érdekből vett el feleségül, és ezen nem is tudom, hogy miért lepődök meg. Hiszen ki szerethet bele egy olyan nőbe, aki nem lát? A következő kérdésén el kell, hogy gondolkozzak egy rövid ideig, mert nehéz lenne megmondani, hogy mi az a jó, amit tapasztalhattam azóta, hogy látok. Az emberekben sajnos csalódtam, és a bizalmam is nagyon megingott mindenki irányába.
- Hm... talán az, hogy felfedezhettem, hogy mennyire hasonlítok az édesanyámra. És nem a jellemünkre gondolok csak... de az a rengeteg közös vonásunk is... még a mosolyunk is ugyanolyan. És a járásunk. - meg is jelenik az ajkamon egy apró mosoly, ahogyan elképzelem magam előtt azt a nőt, aki nem csak életet adott nekem, de rengeteg támogatást is, és azt hiszem, hogy mióta Jeremiah atyával beszélgetek, most a legőszintébb ez a mosoly rajtam. A szavaival viszont újra meg újra sikerül meglepnie és nem tudom eldönteni még mindig, hogy őszinte-e mindennel, amit mond, vagy csak a szánalom és sajnálkozás, amit kiváltok belőle mondatja mindezt vele.
- Csodás hölgy? Ugyan kérem... - és méggúnyósan el is nevetem magam, holott egyáltalán nem tűnik úgy, mintha viccnek szánta volna a megjegyzését. De sajnos az van, hogy én semmi csodálatosat nem látok magamban, nem vagyok más, mint egy átvert nő, akit egészen eddig az orránál fogva vezettek. Szeretném persze a saját útamat járni, és kitörni ebből az életből, én magam akarom irányítani mindazt, amit az apám épített fel a hosszú évek folyamán, viszont egyenlőre fogalmam sincs még, hogy mit kéne tennem. - Mégis miért akarna rajtam segíteni? - értetlenkedek még mindig, bár nem sok ideig, mert Rick a felbukkanásával sikeresen tönkre teszi azt, hogy nyugodtan tudjak beszélni az egyetlen olyan emberrel, akinek látszólag őszinték a szándékai az irányomba. Nem hinném, hogy át akarna verni, azt sem, hogy a hasznot látná bennem és pontosan arra lenne most a legnagyobb szükségem, hogy legyen egy ilyen ember mellettem. Persze a szüleim is támogatnának, de nekik nem beszélhetek ezekről a dolgokról...ők fiúkként szeretik a férjemet is, akitől bár nehezen, de végül mégis sikerül megszabadulnom, hogy az elmenni készülő atyához siessek, mert tartozok neki a férjem helyett egy bocsánatkéréssel. Legalábbis ezt találom magamnak kifogásnak, de a valóság az, hogy jelenleg sokkal jobban vágyom az Ő társaságára, mint az itt lévőkére.
- Biztosan szívesebben töltötte volna az idejét máshol, mint itt...Én is. - bár kezdetben volt bennem egy kis izgatottság, hiszen mégis csak ez életem első esküvője, amit végig nézhettem, de sajnos az itt jelenlévő emberek viselkedése semmiben sem különböznek egy átlagos napétól. Tisztelet a kivétel persze. Már azt sem tudom, hogy a férjem viselkedése miatt haragot érezzek-e vagy inkább szánalmat az az olcsó nőcske iránt, aki tudja, hogy itt vagyok én is, mint a Rick törvényes felesége és mégis képes flörtölni a a férjemmel. Persze ezzel nem is lenne olyan nagy baj, ha legalább el válnánk. Bár még nem említettem ezt Ricknek, nem volt hozzá bátorságom, de azt hiszem, hogy nem is igazán lenne elragadtatva ettől a gondolattól. Valamiért azt hiszi, hogy a tulajdona vagyok én is csak azért, mert pár évvel ezelőtt alá írtuk azt a papírt. Mégis úgy szedem a lábaimat kifelé a teremből, mintha valami bűnt készülnék épp elkövetni. Pedig csak egy kicsi nyugodtságra vágyom.
- Köszönöm. Igazából a férjem még a mai napig az, aki elő készíti a ruháimat, amit magamra vegyek. Biztosan a megszokás még mindig... - pontosan tudom, hogy ez sokkal inkább szól a birtoklási vágyáról, mint a segíteni akarásáról, de nem szeretném azért mégsem, ha az atya is olyan rossz embernek látná a férjemet, mint amilyennek én is. Fogalmam sincs, hogy mi változott azóta, hogy vissza nyertem a látásomat. Vagy talán mindig is ilyen volt minden, csak túlságosan rá voltam kényszerülve az emberek segítségére és nem tűnt fel. Azt azonban a lehető legkomolyabban gondolom, hogy szeretném itt hagyni ezt az egész helyet.
- Nem tudom. Majd valahogyan kimagyarázom. - vonok egyet a vállamon is, mert jelenleg csak haza jutni szeretnék, a többit meg majd lesz időm ki gondolni reggelig, amíg a férjem valószínűleg sült részegen haza nem keveredik. A kocsihoz érve azonban elmosolyodok, mert épp azzal, hogy kitűnik a többi közül gondolom azt, hogy sokkal csodálatosabb, mint a körülötte parkolók. Igaz, hogy nem értek túl sokat az autókhoz, még nem is igazán tudok külömbséget tenni sokszor egy egy jármű között, de arra rá jöttem, hogy a legtöbb köreinkben mozgó ember arra megy, hogy minél menőbbnek tűnjön az autója által. Én utálom a csillogást.
- Nekem nagyon tetszik. Illik magához. - mosolygok rá, és valóban nem tudnám Őt elképzelni egy valami flancos Cabrioban üldögélni. Megérezve a hűvös szellőt, ölelem át saját magam, védekezve a hideg ellen, és kicsit bánom, hogy nem vettem el magammal semmit. A kabátom, a táskám, a telefonom... igazából mindenem odabent maradt. De mégis jobb így, mint odabent rekedni. Meglepődök a Jeremiah figyelmességén, ezt talán a tekintetemből is leolvashatja, így egy kicsit zavartan ugyan, de végül a hátamra terített kabátot össze húzom magam előtt. Így sokkal jobb valóban.
- Nagyon köszönöm. De nem szeretném, ha miattam megfázna. - még egyszer vissza pillantok, hogy bárki is esetleg kereshetne-e, de mivel látszólag még senkinek nem tűnt fel a távollétem, így csak bólintok az atya kérdésére és be ülök az autóba. Csak akkor érzem magam igazán nyugodtnak, amik elindulunk, még megkönnyebülten fel is sóhajtok. Nem tudom, hogy lesz-e ennek bármiféle következménye, de egyenlőre most nem is akarok azon rágódni.
- Ugyan... nem kell szépíteni. Azok az emberek többsége mindennek nevezhetőek, de kedvesnek semmiképp. - józanon talán azok, de a márkás italok hamar megbolondítsák az elméjüket, olyanok is akadnak köztük, akik komolyabb szereket is használnak a hangulat kedvéért. Fel sem tűnt, hogy meg sem kérdezte, hogy hová vigyen, talán épp azért, mert annyira meg akartam szabadulni ettől a helytől és mindenki mástól, hogy igazából mindegy is, hogy hol kötünk ki. Bárhol jobb, mint az a hely, ahonnan meglógtunk.
- Igazából... szívesen megnézném a templomot. A szertartás alatt annyira nem volt rá lehetőségem. - bólintok mosolyogva, majd megpróbálok az útra figyelni. Olyan csodálatos a táj még így is, hogy sötétség van odakint, csak annyit látni, amennyit a kocsi lámpájának fénye megvilágít. - Miért választotta ezt a hivatást? - kérdezem végül kíváncsian, mert az valóban mindig érdekelt, hogy egy ember miért dönt úgy, hogy egy templomnak és isteneknek szenteli az életét. Én személy szerint nem vagyok olyan túl nagy hívő. Főleg azóta nem, hogy ekkora csalódás lett számomra az emberiség.
-  Ha nincs ellenére...talán tegeződhetnénk is. Úgy sokkal könnyebb. - pillantok ismét rá, bár azt nem tudom, hogy mi könnyebb úgy. A beszélgetés az mindenképp.

Tetszik az atya hozzáállása az élet felé, ha jobban bele gondolok, akkor valóban igaza is van, de én mégis úgy érzem, hogy sokkal boldogabb voltam addig, amíg egy olyan életet éltem, ami az én képzeletbeli, saját világom volt. Azt hittem, hogy boldog vagyok és mindenem megvan, most meg rá kellett ébrednem arra, hogy igazából minden, ami körülvesz csak hazugság. Így elgondolkodok azon, hogy vajon létezik-e egyáltalán az a felhőtlen boldogság amilyennek szentül hittem magam? A házasságom okozta talán a legnagyobb csalódást, mert rá kellett jönnöm, hogy a férjem nem engem szeret, hanem a velem járó fényűzést és azt a hatalmat, amiért az apám olyan sokat küzdött azért, hogy Ő most azt gondolja, hogy joga van ahhoz, hogy azt a magáénak tulajdonítsa.
- De jobb. Csak fájdalmasabb. Mindenre felkészítettek, de arra nem, hogy hogyan kell szembe nézni a keserű valósággal. - nem mondták, hogy mit kell tennem akkor, ha azt fogom látni,  hogy a férjem hűtlen, mert biza a szemem előtt történik most már minden, és valamiért úgy is érzem, mintha nem lenne jogom bele szólni. Végtére is tartozok Ricknek. Úgy vett feleségül, hogy tudta, hogy vak vagyok, gondosokodott rólam, és mindig úgy éreztem, hogy szeret. Vajon mi változott meg? Olyan, mintha azáltal, hogy az utolsó műtétem után végre látok, az Ő számításait is keresztbe húztam volna. Velem együtt kellett volna örüljön, de helyette csak megvetést kapok.
- Na és az is csoda, hogy láthatom az emberek igazi arcát? Vagy a sajátomat, ha tükörbe nézek. Tudja korábban mindig gyönyörűnek képzeltem el magam. Nem volt bennem ennyi keserűség és tudtam örvendeni az olyan apróságoknak, mint elképzelni egy apró kisgyereket. De most ha látom magam már nem azt érzem, hogy gyönyörű lennék, hanem azt, hogy gyönge, aki ott rekedt a saját sötétségében, és bármennyire is szeretnék onnan kitörni, nem megy. Az lenne a legnagyobb csoda, ha az életem is olyan maradt volna, mint amilyennek hittem. Mert boldog voltam. - tényleg az lettem volna? Annak éreztem magam, bár mostanra már elég nehéz eldöntenem, hogy mi is az, ami bennem van. Fárasztó életben lenni, és néha haragszom saját magamra azért, mert olyasmik fordulnak meg a fejemben, hogy el kéne menekülnöm mindenki elől. Zavar a hírtelen rám zúduló mindenség és nem igazán tudom megfelelően kezelni azt, hogy ennyi mindennel szembesülhetek egyszerre. Egy kisgyerek például apránként barátkozik meg a világga. Lassan kezdi megtanulni a színeket, a formákat, vagy épp azt, hogy mi a külömbség egy nő és férfi között. Nekem meg egyszerre tárult minden a szemeim elé, és igen, ez valóban egy hatalmas csoda, mert még én magam sem hittem abban, hogy valaha megtapasztalhatom mindezt, viszont fárasztó is. Olykor hiányzik az, amikor sötétben voltam. Most látok és mégis olyan, mintha ott rekedtem volna valahol a sötéség és világosság között.
- A viharral hogyan lehet megküzdeni? Csak várjak arra, hogy ki süssön az a nap? De meddig? - tárom szét egy kicsit kezeimet, és annak ellenére, hogy Jeremiah atya csak egy idegen számomra, mégis valamiért ahogy rá nézek, valami olyan őszinteséget látok a szemeiben, hogy tőle várom azt hírtelen, hogy elűzze belőlem a lelkemben dúló zavarokat. Annyira nehéz megmaradnom olyannak, amilen voltam úgy, hogy körülöttem közben senki sem igazi. Talán egyedül csak a velem szemben lévő atya tűnik annak. Őszintének látom az érdeklődéseit és valamiért azt is érzem, hogy valóban érdekli is, nem csak azért fecseg, hogy mondjon valamit. Bólintok, mert látom rajta, hogy meglepődik azon, hogy az első ember, akivel tudok beszélni arról, hogy hogyan éltem meg azt, hogy a sötétből világosságra ébredek, és az a legérdekesebb, hogy nem is tűnik úgy, hogy untatnám a szavaimmal. Megszoktam már, hogy a legtöbbször ha valaki kérdez valamit, akkor az nem is kíváncsi a válaszra. Mindenki el van a saját önzőségével és igazából mi emberek vagyunk a legveszélyesebbek egymásra. Valahogy mintha hiányozna a tisztelet, amit egymás felé kéne mutatnunk.
- Tényleg? - meglepnek a szavai és próbálok rá jönni arra, hogy csak azért mondja-e azt, amit, hogy ne érezzem magam kellemetlenül, amiért fény mellett alszok, de aztán rájövök, hogy Ő mégis csak egy pap...vagyis hazudni bűn számukra, nem? - Egy aprócska fény néha nagyon megnyugtató tud lenni. Főleg ha az ember sokáig volt sötétben. - mosolygok rá, majd a csillagok felé pillantok. A világban a legőszíntébbnek az égbolton ragyogó, apró csillagok tűnnek a legigazibbnak. Rick persze épp most kell felbukkanjon, a barátságtalan viselkedése miatt pedig egyszerűen én szégyellem meg magam helyette. Bár semmi kedvem ma tovább játszani az oldalán a boldog feleség szerepét, de figyelmbe véve azt, hogy nem kevés alkohol van már benne, úgy döntök, hogy megpróbálom, de egyre nehezebben megy. Fogalmam sincs, hogy mikor vált belőle ilyen emberré. Vagy lehet, hogy mindig is ilyen volt, csak könnyebb volt át vernie addig, amíg nem láttam? Egyre kellemetlenebbül érzem magam az asztalunknál, nem veszem ki a részem a beszélgetésekből, nem nevetek a buta vicceken, amiket elsütnek, csak magam elé merengve várom, hogy elteljen az idő és végre magunk mögött hagyhassuk ezt a helyet. Az atyát megpillantva azonban - aki úgy tűnik, hogy távozni készül -, úgy érzem, hogy nem engedhetem el menni addig, amíg nem búcsuzok el tőle és nem kérek bocsánatot azért, ahogy a férjem beszélt vele. Ezért is kérek bocsánatot a Rick nevében, amint egészen közel érek hozzá.
- Én is örülök. Bár annak nem, hogy épp egy ilyen helyen. - mosolygok rá ismét, majd sóhajtok. Igazából nem is a hellyel van a baj, mert az gyönyörű. Sokkal inkább a benne lévő rengeteg gazdag, de mégis üres emberrel, akik közül egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány olyan van, aki valóban önmagát adja. Feltűnik az, hogy az atya valamit nagyon figyel a hátamban, így megfordulok, és valahogy még csak meg sem lep az, amit látok. A férjem mellé vissza tért a korábbi partnere. Gyorsan el is fordítom róluk a tekintetem és ismét megpróbálok úgy tenni, mint aki nem lát. Hiszen mindenki ezt hiszi rólam. Hogy még mindig vak vagyok. Néha azt kívánom, bárcsak az lennék.
- De...szívesen. Kezd egyre nyomasztóbb lenni idebent minden. - bólintok, és valóban úgy érzem magam, mintha nem kapnék levegőt. Még az sem zavar, hogy a felsőmet a székemen hagytam, és vissza sem mehetek érte. Ismét vissza pillantok, de nem azért, mert kíváncsi vagyok arra, hogy mennyire tart a férjem és szeretője közötti kapcsolat, hanem inkább amiatt, hogy meggyőződjek arról, hogy Rick már nem figyel. - Azt hiszem, most mindenki túlságosan elfoglalt ahhoz, hogy bajt csináljon. - jegyzem meg és nem csak sétálni lenne kedvem, hanem le is lépni innen. A helyemen épp egy idegen nő ücsörög és olyan látványosan simogatja a férjemet, minth ez tisztességes viselkedés lenne. Senkinek még csak fel sem tűnik, hogy nem a felesége ül ott. Mintha mindenki, aki ebben a teremben van tudná azt, hogy a férjem megcsal... a jó ég tudja mennyi ideje. Végül csak lehajtott fejjel, az atya oldalán lépek ki ismét a levegőre, odakint pedig egy üres asztalra támaszkodva, csukom be egy pillanatra a szemeimet, mélyeket lélegzek, aztán megpróbálok magamra erőltetni egy újabb mosolyt, mintha odabent semmi nem történt volna.
- Öhm... autóval jött? Ha nem túl nagy kérés, haza vinne engem is? - a tekintetemből pontosan láthatja, hogy annyira elszánt vagyok, hogy ha vissza utasít is amiatt, mert esetleg nem merné megkockáztatni azt, hogy a férjem később számon kérje ez miatt, akkor képes leszek gyalog is elindulni, mert semmi kedvem tovább itt maradni. Olyan feleslegesnek érzem magam.

Kicsit olyan, mintha a látásom ára az lett volna, hogy elveszítsem vele a valódi jellememet is, ami egyértelműen eltért a mostanitól. Sokkal boldogabb és kiegyensúlyozottabbnak tűnt az életem addig, amíg nem láttam, hogy a világ valójában nem is olyan szép, mint amilyennek elképzeltem. Amíg nem láttam gondoskodtak rólam, szerettek és mindenki azon volt, hogy boldog legyek. Most viszont mintha mindennek az ellenkezője történne. Nem örülnek annak, hogy véget ért számomra a sötétség, nem kérdezik meg, hogy hogy vagyok és mindenki úgy tesz, mintha még mindig sötétben lennék, mintha elvárnák tőlem, hogy vak maradjak. Én meg igyekszem is úgy tenni, mint aki még mindig nem lát, sőt nem is hall, szinte láthatatlan vagyok. A barátaim mindegyike itt van, akikről azt gondoltam, hogy őszinték, de egy egy szánakozó pillantáson kívül nem sokat kaptam. A férjem pedig helyettem, egy másik nővel táncol, amivel talán nem is lenne akkora baj, ha ne olyan látványosan simulnának össze. Így nem is meglepő, hogy a Jeremiah atya jelenléte meglepetésszerűen hat rám. Miért épp az én társaságomra vágyik, mikor odabent mindenki olyan jól mulat?
- Az emberi kapcsolatoknál hazugabb nincs is. Mindenkit mindenkihez csupán valami érdek fűz. Sokkal könnyebb valakikhez úgy tartozni, hogy közben nem látjuk azt, hogy mi is történik körülöttünk. - mikor az utolsó műtétem után le vették rólam azt, amivel le volt kötve a szemem és megláttam a fejem felett lévő lámpának a fényét, majd homályosan az orvos arcát, én is csodának gondoltam azt, ami történik, talán azon a napon mindenki velem is örült egyszerre, de aztán rá kellett jönnöm, hogy a látásommal mekkora árat kell fizetnem. Mintha korábban egy hazug világban éltem volna, hiszen mindenki körülöttem egyszerre változott meg. Kivéve a szüleim, egyedül rajtuk éreztem azt, hogy megkönnyebbültek, ugyanakkor az is feltűnt, hogy talán egész életemben csak egy nyűg lehettem a nyakukon, és a látásom megnyerésével, felszabadultak.
- Mit ért pontosan a csoda alatt? - igazán tetszik az atya lelkesedése, az pedig még inkább, hogy ahhoz képest, hogy két idegen vagyunk egymásnak, Ő az első olyan ember, aki valóban a jót látja abban, hogy végre látok. Bár az elgondolkodtat, hogy csak lelket akar-e önteni belém, vagy valóban el is hiszi azt, amiről beszél. - Nem az élet ilyen. Az emberek teszik ilyenné. Miért kell egyáltalán ott lennie folyton annak a viharnak? Miért nem süthet mindig a nap? - ismét a kezemben lévő pohárra nézek és még egy kicsit meg is mozgatom azt, mintha meg akarnám keverni a benne lévő italt. Néha haragszom magamra amiért ennyire negatívan közelítem meg a világot, de az a baj, hogy amióta látok, még semmi szépet nem tapasztaltam. Vagyis látszólag igen, hiszen minden annyira tökéletesnek mutatkozik. De a szépségek mögött szinte mindenben fel lehet fedezni a csúnyát is. Leginkább az emberekben. Bár meglehet, hogy csak rosszul közelítek meg mindent.
- Ön az első, aki ezt megkérdezi. - pillantok ismét az atyára és elmosolyodom, de ezúttal őszintén. - Zavarodott voltam, és nem igazán értettem, hogy mi történik. Ugyanakkor boldog is. Talán akkor voltam életemben a legboldogabb. Még mindig nem szeretem az estéket egyébként. Mármint addig igen, amíg nem kell lefeküdnöm. Mindig ott van bennem az a félelem, hogy reggel mire ki nyílnak a szemeim ismét a sötétség vár majd rám. Van az éjjeli szekrényemen egy kis lámpám... azt mindig égve hagyom. - a férjem morrog is amiatt rendszerint, de számomra megnyugvást jelent. Beszélgetni is jól esik most valakivel, akit látszólag valóban érdekel mindaz, amiken át mentem.
- A csillagok. Édesnayám gyerekkorom óta úgy próbálta elérni, hogy el tudjak képzelni egy adott dolgot, hogy az ujjamat mindig egy üres papíron végig vezette. Csillagokat pedig mindennap rajzoltunk. Így... - és szabad kezemmel a levegőben megrajzolom azt a csillag formát, amit az anyám tanított. - Ehhez képest csak olyan, mintha pöttyöket látnék. Mégis gyönyörűek. - csak egy rövid ideig van időm lelkesen a csillagos ég felé bámulni, mert a férjem hangja könnyedén vissza is rángat a valóságomba.
- Rick... - szólalok meg a nem túl barátságos megjelenése miatt, és bocsánatkérő pillantást vetek Jeremiah felé, aki valószínűleg jobbnak látta, ha magunkra hagy. A férjem a derekamat átkarolva ad egy puszit az arcomra, amitől végig fut a hideg a hátamon, és szinte még a gyomrom is felfordul a belőle áradó bűz miatt. Az persze nem volt probléma, hogy Ő milyen intim helyzetben táncolt egy másik nővel. - Részeg vagy. - fűzöm hozzá, mire ő úgy kezd nevetni, mintha lenne bármi vicces is a szavaimban. Egy darabig még hallgatom a hülyeségeit, és azt is, hogy, mint a férjem elvárja, hogy ne cseverésszek idegen férfiakkal, végül pedig megragadva a karomat veszi ki a másik kezemből a poharat és teszi le az egyik üres asztalra, aztán szinte vonszolva vezet vissza a tömegbe és kezd velem táncolni, ami nem csak azért nehéz most nekem, mert zavar a láncként rajtam lévő keze, hanem a részegsége miatt sem tetszik. Megkönnyebbülök, amint le jár a zene és szerencsére épp akkor lép közelebb hozzánk az egyik barátja, így lehetőségem van vissza ülni a helyemre és türelmesen várni azt, hogy mikor is ér véget ez az ünnepség. Rick csak akkor csatlakozik hozzám ismét, amikor a vacsorát kezdik tálalni, közben átkarol, mintha valami boldog házaspár lennénk, és bár az elénk le pakolt étel igazán jól néz ki, de sajnos egy falat sem csúszik le a torkomon. Csak szeretnék innen végre haza jutni. Magam elé meredve erőltetek magamra egy mosolyt, hogy én is a többiekhez hasonlóan meg játszam a boldogságot, de közben egyáltalán nem is hallom még azt sem, hogy miről beszélgetnek. Megpillantva azonban az atyát, köszörülöm meg a torkomat, és állok fel. Rick felvonja a szemöldökét, én pedig megnyugtatóan teszem jobbomat a vállára.
- Ki kell mennem a mosdóba. Mindjárt jövök. - magyarázom, mire bólint és így magukra is hagyva őket indulok meg Jeremiah felé. Érzem magamon a férjem tekintetét, de még az sem tart vissza attól, hogy ne közelítsem meg az atyát.
- Nagyon sajnálom a férjem viselkedését. Ő nem ilyen... csak tudja az ital... - magyarázkodok, hogy jó színben tűntessem fel előtte Ricket, bár józanon is pont ilyen egyébként. Közben idegesen pillantok vissza az asztalunk irányába, ahol ismét találkozik a tekintetem a férjemével, így hamar le is kapom azt róla és fordulok vissza Jeremiah felé. - Jobb, ha megyek. - teszem hozzá, de nem mozdulok, mintha arra várnék, hogy valaki végre ki mentsen erről a helyről, sőt a férjem karmai közül is.  

Kecses léptekkel haladok végig templomon, átkarolva a férjemet, aki több mellettünk elhaladó párral is barátságosan fog kezet, egészen addig amíg el nem foglaljuk  a helyünket. Számomra azért is különleges ez a nap, mert először veszek részt úgy egy esküvőn, hogy közben látom is, ami történik. Talán a legtöbb itt lévő embernek nincs ebben semmi különös, hiszen valószínűleg már számtalanszor jártak templomba, ismerik a fényeket és tudják azt is, hogy mi hol helyezkedik el. De számomra ez valami sokkal több. Egy csoda. Épp ezért, mint valami kisgyerek forgatom a fejem, szélesen mosolygok, és elkönyvelem magamban, hogy mennyire gyönyörű minden. Rick végül csak szorít egyet óvatosan a karomon, mire rá pillantok és bólintok. Pontosan tudom, hogy mi az amit mondani akarna. Illetlenség a bámészkodás. Valahányszor erre figyelmeztet, megfordul a fejemben, hogy vajon a hűtlensége illetlenség lenne? Az, hogy más nőkkel szórakozik, miközben én egyedül élem meg azt a  csodát, hogy végre láthatok, elfogadható? Még nincs itt az ideje annak, hogy bármit is lépjek, nem vagyok hozzá elég erős, de bízok abban, ez majd változni fog. Nem bírok egy olyan ember felesége lenni, aki nem tisztel és aki bármikor megszabadulna tőlem csak azért, hogy megkaphassa azt, amiért az apám annyit kűzdött az életében. Szerencsére elkezdődik a szertartás, így nem csak a férjem tekintete, de az enyém is az új párra szegeződk, és bár gyönyörűek együtt, de azért megfordul a fejemben, hogy létezik-e olyan házasság, ami nem csak a látszatra tökéletes, hanem valóban is az. Vidámnak tűnnek, miközben ki mondják a boldogító igent, sőt ahogy ismét körbe pillantok és több boldog párra nézek, elgondolkodok azon, hogy vajon hányan vannak igazából egy boldogtalan kapcsolatban ragadva, ahogyan én is? Egyáltalán nem nehéz a külvilág felé mást mutatni, mint ami a valóság, egy idő után az ember ezt annyira megszokja, hogy természetessé válik.
Az ünnepség egy vidéki házban folytatódik, ahová szintén a férjemet átkoarolva lépek be, miután a sofőrünk elhajt a kocsinkkal, hogy azt leparkolja és a további időben, amíg szórakozunk majd ott megvárhasson minket. Próbálok kevésbé feltűnően bámészkodni, bár teljesen magával ragad az elénk tárulkozó látvány. Minden annyira ízlésesen van berendezve, annyira csoádlatosan meg van szervezve, hogy talán ha nem lennék kiábrándulva teljesen a házasságból, akkor ismét kedvem támadna férjhez menni. Váltunk néhány szót az ajtóban álló ifjú párral, akik máris egy egy pohár pezsgőt nyomnak a kezünkbe, gratulálunk nekik, majd az asztalunkhoz megyünk, én annak reményében, hogy talán sikerül jól éreznünk magunkat. Mégis minél jobban telik az idő, annál inkább érzem magam egyedül, pedig rengeteg ember van körülöttünk. A férjem pedig, ahelyett, hogy engem kérne fel táncolni, mintha ott sem lennék áll fel, és megy oda egy számomra ismeretlen nőhöz, akivel úgy kezd táncolni, mintha én nem is látnám, hogy mi történik. Bár nem szeretem az alkoholt, egészen eddig hozzá sem nyúltam a pezsgőmhöz, amit csak udvariasságból fogadtam el, de mégis egy nagyobb kortyot iszok most belőle. Dühös vagyok-e? Nem. Inkább csalódott, hiszen a látásom visszanyerésével kellett volna, hogy teljesüljön a boldogságom, de számomra csak pokol lett minden egyes nap azóta. Magamra veszem a blézerem, felállok és a pezsgőmmel együtt hagyom magam mögött a szórakozó embereket. Levegőre vágyok, és csendre. A terasznál megállok, és egy rövid ideig szabad kezemmel a torkomhoz kapok levegő után kapkodva, majd végül megrázva a fejem és igyekszem össze szedni magam. Az egyetlen vígaszom jelenleg az, hogy csodálatos látvány van előttem, és legszívesebben addig mennék a sötétben előre, amíg csak a lábam bírja. Úgysem hiányzok senkinek. Nem veszik észre, hogy nem vagyok ott. Gondolataimból azonban egy már számomra elég ismerős hang ébreszt fel, hiszen már a szertartás alatt is hallottam. Felé fordulok és bólintok. A lelkész az első olyan ember ma, aki a társaságomra vágyik. Nincs az egyáltalán ellenemre, viszont a szavaival kicsit mégis meglep.
- Csodás világ? - pillantok rá, és még keserűen el is nevetem magam. Nem akarom megbántani, igazán jó az, ha az embernek van hite, de valóban úgy festek, mint aki boldog ebben a világban? - Szerintem a világ minden csak nem csodás. Nézzen körbe. - kezemmel a először a sötétség fele mutatok, majd a ház irányába, ahol mindenki olyan jól mulat. - Ez a fényűzés, a nevető emberek, minden csak látszat. Mindenki azt mutat magából, amit akar, és olyan könnyedén megy a szerepek játszása. De semmi sem az, aminek látszik. Így azt gondolom, hogy a sötétség talán jobb, mint a világosság. - vissza fordulok végül a táj felé, hogy ismét elvesszek a látványban. Miért foglalkozik velem egyáltalán? Hiszen senki sem teszi. Ő miért van itt? Mégis, annak ellenére, hogy egyedüllétre vágyok, azért örülök a társaságnak.
- A templomban mondott beszéde igazán szép volt. - el is mosolyodok, de nem nézek rá. Bár valóban tetszett minden, amit mondott, de inkább ezt most csak azért jegyzem meg, hogy maradjon még egy kicsit. A folyamatos egyedüllét kezd egyre ijesztőbb lenni.