Strong enough All of the bad days have good moments

Qadir jól tudja milyenek a kiszámíthatatlan mindennapok és Aryat is ismeri már annyira, hogy tudja, hozzá hasonlóan ő is munkamániás, vagy ha épp nem is akarna munkával foglalkozni, akkor a hivatása megköveteli tőle, hogy akkor is bemenjen, amikor eredetileg nem kellett volna. Egyszerűen az élet felülírja az elképzeléseiket és ebben nem is hasonlíthatnának jobban. Ebből kifolyólag Qadir sosem haragudna rá, ha lemondana találkozásokat, vagy egyszerűen áthelyezné más időpontra.
Rugalmas annyira, hogy egy pillanatra se problémázzon azon, hogy a délutáni borozgatás villámgyorsan egy éjszakai program lett és mint kiderült, nem is tudta volna lekezelni a délután a hirtelen közbejött dolga miatt. Egy viszonylag kellemetlen nap után viszont csenget Arya ajtajánál.
Felszaladnak szemöldökei homlokára és elismerően tekint a nőre, aki olyan lendületesen nyit neki ajtót és szavaiból az érezhető, hogy nem épp a könnyeibe akar belefulladni. Ellenben némi dühöt fedez fel benne, amit egyelőre nem tesz szóvá, mindent a maga idejében. Beljebb megy, megcsapja a meggy és a szódabikarbóna levegőben kavargó aromája, míg leveszi a cipőjét és a nappaliba megy.
- Ezt én már annyira nem tudom magambiztosan kijelenteni - felelei a minőségi borok tapasztalatára, miközben körbenéz az újonnan berendezett nappalin. - A borok kémiája sosem vonzott néhány másik szesszel ellentétben, de a sok rendezvény és, fogalmazzunk úgy, arisztokratikus összejövetel rákényszerített arra, hogy hitelesen tudjam eladni magam. De ha erre a fajtára gondolsz - mutat rá arra a borra, amit ő hozott - ezt egy olasz barátom ajánlotta. - Ha vannak jó kapcsolataid, nem szükséges annyira okosnak lenned. De Qadir is azt vallja, hogy nem lehet mindenhez érteni, ellenben jó azt elhitetni másokkal, mert akkor egyszerűen tartani kezdenek tőle. Nem ül le a kanapéra, ezzel a lehetőséggel most nem él, szemeivel inkább Aryat keresi azt feltételezve, hogy előbb úgyis kibontják a bort.
- Fogd fel úgy az egyedüllétet, hogy végtelen szabadságod van és csak magadnak felelsz, magadhoz kell igazodnod. - Mosoly az arcán elárulja, hogy ő ezt pozitívumként éli meg. Egész életében egyedül volt, nem szó szerint, mert mindig vették ők körül emberek, aligha van magára ideje, mint ahogy, ha nőkkel akart lenni, szintén megtehette. Még azt sem mondhatja, hogy nem volt szerelmes a lánya születése óta, mióta elhagyta a családját. Viszont kifejezetten élvezi, hogy nem házas. Megérti azokat, akik arra vágynak, de Qadir ahhoz túl vad. Együtt élni lehet vele, pórázt tenni a nyakára nem.
- A tiéddel - feleli határozott döntésként, bár nincs különösebb oka a választásának, hisz bármelyik bórt megbonthatták volna elsőre.
- Viszont ahogy hallom, nem sok időd van magadra, vagy a lakásra - utal vissza arra, hogy álltalában dolgozik, úgyhogy az egyedüllét nála is limitált. Ez persze szerény vígasz, de azért meg lehet fogni itt is a dolgot, elvégre annak nincs értelme, hogy a negatív hullámokkal terhelje Aryat. Közben elveszi a bort és a dugóhúzót, majd szép lassan elkezdi kicsavarni a kupakot. A bontás közben viszont megtorpan, mivel meglepődve hallja, amit a nő mesél a barátnőjéről.
- Van pofájuk egyeseknek - akad ki ő is, de azért nem akarja Arya helyett csúsza szavakkal illetni a volt(?) barátnőjét. - És mit mondott? Köszönt, mosolygott és bement a volt közös házatokba, vagy azért mutatott némi bűnbánó jelent? - Csak a miheztartás végett, ha az ő barátja ilyen árulást tenne Qadirral, akkor annak csúnya vége lenne. Ha teljes szívéből dühös egy emberre, sajnos borzalmas emberré tud válni, de nem szeretné, ha ezt az énjét Arya megtapasztalná.
- Beszéltetek azóta valamilyen formában, vagy ez még a jövő zenéje? - Kíváncsi rá, hogy mi lesz az egész kimenetele. Sajnos szereti az ilyen drámákat és élvezi is, jelen esetben persze Arya oldalán állva. Közben megszabadítja a bort a dugójától és tölt mindkettejüknek a konyhapult kikészített boros poharakba, majd az egyiket elsőként átnyújtja a hölgynek.
- Őszintén sajnálom, hogy ezt végig kellett élned - fogalmaz őszintén, hiszen ezt legalább tényleg sajnálja. A válását annyira nem, mert Xavier elég kellemetlen fickó volt az ő szemében. Felemeli a poharat, hogy hozzá tudja koccintani Arya a sajátját. - Akkor hát az új Arya Shirman-re! - Megadja a módján, ebben a korban már meg kell adni egy ilyen eseménynek. Miután koccintanak, belekortyol a borba. Édesebb, mint elsőre hitte, de le fog csúszni. Persze, hogy le fog.
- Remélem nem zavartam bele nagyon a házasságotokba. - Tudja, hogy voltak félreértések, avagy inkább lebukások, noha közöttük lényegi szituáció sosem történt. Történhetett volna, de végül nem lett semmi. Talán ez lehet az oka, hogy Qadir teste egyszerűen szétszakad, ahogy nézi a nőt a borral a kezében.  

Strong enough All of the bad days have good moments

Qadir és a bátyja, Milak között sosem volt felhőtlen a viszony, legalábbis felnőttkoruk óta biztosan nem. Megvolt bennük a testvériség egymás iránt, elvileg a család az ő esetükben is szent és sérthetetlen, azonban annyira különböző személyiségek, hogy ritkán gondolkodnak ugyanarról egyféleképpen. Milak volt az idősebb, ő sokkal merevebb életmódot folytat, elővigyázatosabb és mentalitásában sokkal jobban megmutatkozik a szüleiktől örökölt afgán nacionalizmus, míg Qadir, a fiatalabb sokkal kalandvágyóbb, merészebb és szabadszellemű. Mindkettő elítéli a másikat ilyen téren, de mégis, legalább Milak születésnapján összeülnek a bátyja lakásán, hogy egyenek egy jót. Csakhogy a téma - miután kitárgyalták, mi van a perzsa fogásban, mit még anyjuktól tanultak meg elkészíteni - ismét átvált a konfliktus fő forrására: Milak fiára.
- Megfontoltad, amit mondtam Tigerrel kapcsolatban? - Qadir persze egyből tudja, mire gondol a bátyja, le is teszi a kést kezéből és hátradől a székben.
- Nem az én döntésem, így nem is nekem kell ezt megfontolnom.
- Ha támogatnád ebben őt, könnyebb lenne meghoznia a döntést. - Ez a beszélgetést viszont továbbra is céltalan. Tiger bandában maradásának kérdése szempontjából ellentétes oldalon állnak, Milak természetesen kirángatná végre a fiát az alvilágból és erre a házassága és egy érkező gyerek tökéletes alkalom lenne. De vele szemben az asztal túloldalán ott ül az alvilág egyik feje, a fia főnöke, akinek még mindig határozottabb a kisugárzása, mint Milaknak.
- Nyitva a kapu számára, kilökni azonban nem fogom rajta. De Milak… - hajol közelebb hozzá, miután megtörli száját. - Nem lesz nagyobb biztonságban, ha kilép sem, annyi utálója van már. Látom ezt sehogy sem tudod felfogni. - Tényleg nem tudja, nem érti, de minimum kettejük között lehet az igazság.
- Miért, akkor már nem védenéd meg az unokaöcsédet?
- Nem tudom ígérni, hogy mindig résen tudok lenni, bármennyire is szeretnék. Nincs nekem sem természetfeletti erőm és végtelen figyelmem. -  Ezt sokan elfelejtik. Ekkor villan fel céges telefonján Arya neve egy üzenettel, amit feloldva a zárat el is olvas, tekintve, hogy nem hosszú sorokról van szó. Látja szeme sarkából, hogy a behűtött bort emlegető irományt Milak is olvassa, aminek még örül is, legalább testvére is tudja, hogy amint lehet, Qadir le fog lépni. Visszapillant a bátyjára és ezúttal Milak az, aki hátradőlve fúj egyet, míg karját az asztalon pihenteti. Ezt a banda kiszállásos kört már lefutották és Qadir reméli, hogy még egyszer nem fog kelleni.
- Nézd, Tiger nem kölyök már. Ha úgy dönt, kilép, akkor ki is fog, nincs ennek akadálya. De ne hidd, hogy nem látja át ő maga is a helyzetet ennyi tapasztalattal a háta mögött. - Szerinte ezen a ponton már mindketten tudják, ha mást nem, sejtik, hogy Tiger nem fog kilépni, mégpedig azért, mert nem akar még család mellett sem. Ha pedig így van, Milak fejre is állhat, nem fog tudni mit kezdeni a fiával, mint ahogy soha életében nem tudott. És most Qadirral sem ment semmire, falnak ütközött és ez a keserű érzés elveszi az étvágyát. Egy újabb falat helyet a nyálát nyeli le. Qadir látja az arcán, hogy végre léphetnek másik témára.
- Inkább várd az esküvőt. Mindjárt itt van - mondja, miközben Qadir tovább folytatja az evést bátyjával ellentétben. Közben újra felvillan telefonjának kijelzője, Arya üzenetét rágás közben végig is futja szemével. Oké, ezek szerint mégsem fog olyan sietősen elmenni, noha lehet kihasználja majd a nőt indokként, hogy evés után lelépjen.
- Igen, reméljük jó nap lesz és semmi sem rontja el - újabb odaszúrás Qadir részére, de ezúttal hangjában már gúny is van és ezt utálja Qadir. Megveti őt Milak azért, mert a drogkereskedelmet virágoztatja és ebből marhára gazdag lett, noha időnként Qadir úgy érzi, Milak pont annyira féltékeny az összegyűjtött vagyonára, mint amennyire félti a fiát, végsősoron persze mindenért Qadirt hibáztatja. Persze ezt már megszokta, s bár fáj neki, lepergeti a gúnyt.
- Ebben biztos lehetsz - feleli haloványan húzósó mosollyal az arcán.
- És egyedül mész? - Az üzenet után teljesen jogos és aktuális kérdés, Qadir mégis nehezen tudja feldolgozni a hallott szavakat. A válasz komplikált lehetne, habár jelenleg határozottan „igen” választ kellene adnia, ahogy egészen eddig meg sem fordult ennek ellentétje a fejében, pedig Arya válása nem tegnap derült ki számára sem. Most mégis annyira realisztikussá válik ez a kérdés fejében, hogy végül hosszú csend után kinyitja a száját.
- Nem tudom. - Majd bekapja a szája előtt másodperceken keresztül levegőben parkoltatott falatot.

Ő sem tudja miért válaszolt így, mivel az utcára érve már lerendezte ezt a kérdést magában. Nincsenek olyan viszonyban, hogy Arya a társaként jelenjen meg az unokaöccse esküvőjén és bár ma este átmegy hozzá, bolondság lenne többet belelátni az alkalomba, mint egy segítő barát, aki a nehéz időszakon magát átküzdő nőhöz siet. És ami azt illet, kivételesen annak is örül, hogy a nő ugyanannyira munkamániás, mint ő, merthogy az utcafontra érve már csörög is a „nem céges” telefonja.

Este fél tizenegy körül szabadul csak, ami azt jelenti, hogy már biztosan nagyon jó hűvös az a bor. Utál késni, de átírták a napirendjét, ahogy lényegében egy olyan napja sincs, hogy minden úgy alakult volna, ahogy eltervezte. Mielőtt kopog annak a lakásnak az ajtaján, amit ő maga ajánlott fel Aryanak a válása hírére, megpillantja a nő teljes nevét a postaládára ragasztva, az eredeti vezetéknevével, erről pedig eszébe jut, hogy az apjával is beszélnie kellene lassan már. De most nem a férfi a lényeg. Hármat kopog.
- Miss Shirman jobban hangzik - üdvözli Aryat, ahogy nyílik az ajtó.
- Bár kétlem, hogy ez vigasztalna most téged - néz rá úgy, mint aki osztozik a fájdalomban, bár így is van, hiszen végig élte Aryaval az elmúlt nehéz időszakot, emiatt pedig ott motoszkál benne is a bűntudat, hogy mi van, ha ő is katalizátora volt a válásának. A férjét ismerte, aki tudta is róluk, hogy barátok, technikailag sosem voltak többek, egy necces szituációtól eltekintve. Ettől függetlenül a féltékenység még közrejátszhatott a kapcsolat romlásában és most, így, hogy vége a válásnak egy kicsit magába is száll. De csak egy kicsit, míg együtt érez Arya fájdalmával.
- Azért készültem arra az esetre, ha nem lenne elég az általad behűtött bor - adja át az általa hozott igazán jó minőségű száraz vörösbort, amit az egyik üzletember társa hozott neki Európából. Egyértelmű, hogy nem jön üreskézzel, ezek olyan úriemberes dolgok, amiket akkor sem mellőz, ha épp nem célja gentlemant játszani. Márpedig most nem fog úgy tenni, mintha gazdag üzlettársaival együtt kortyolgatna el sokszáz dollárt egy bársonyhuzatos kastélyszállóban. Bármennyire is élete részévé váltak azok az alkalmak, ő nem olyan. Szíve mélyén nem, ezért sem sajnálta sosem arra az idejét, hogy olyasvalakivel töltsön időt, aki pár éve megmentette az életét egy balul elsült helikopterleszállást követően.
- Hogy érzed magad? Így túl a nehezén… - A kérdést olyan hangsúllyal teszi fel, amiből Arya is érezheti, hogy nem azon tűnődik, hogy jól vagy rosszul, mert feltételezi, hogy nem boldog, hanem épp csak azzal kapcsolatban érdeklődik, hogy milyen gondolatok és emlékek cikáznak fejében.