Clarissa & Yohan

Előbb jobb, majd baloldalra billentettem a fejemet, mintha  azzal ki tudnám űzni a tagjaimból az izmaimban meglapuló feszültséget. Az őszinte igazság közelebb áll ahhoz, hogy ha akarnám sem tudnék megszabadulni ettől a minden porcikámban felgyűlő érzéstől, már évek óta. Svájc óta. Nem éltem mindig abban a tudatban, hogy a családom és a nagybátyám által űzött, gondosak megtervezett üzlet miatt állandó veszélyben vagyok, és Changho halála óta nem is feltétlenül költözött minden alkalommal félelem a szívembe, ha be kellett segítenem a családi üzletbe. Voltak alkalmak, amikor kifejezetten élveztem. Az ujjaim közé simuló hideg fegyvert, vagy azt, ahogyan az öklöm alatt valaki olyannak az orra tört be, aki nem volt eredendően jobb, vagy rosszabb nálam, szimplán csak elhamarkodottan, vagy tudatlanul hozott meg bizonyos döntéseket, amelyekért az én kezem által fizetett. Könnyen meg tudtam volna részegülni az érzéstől, ha nem lettem volna minden alkalommal tisztában a saját emberi mivoltommal és azzal, hogy ha rám irányul a fegyver, ugyanolyan védtelen vagyok, mint bárki más.
A pillantásom összeakadt Asáéval, aki finoman bólintott felém a földszintről, én pedig a szám sarkának felfelé rándulásával utánoztam le a mozdulatát, mielőtt kiléptem volna a túldíszített beugróból, egyenesen a mosdók felé vezető folyosóra. A tény, hogy az 1920-as években épült, egész blokkot elfoglaló United Palace-ben voltunk csak hozzájárult a sikerünkhöz. Vagy épp azért választottuk ezt a napot, mert tisztában voltunk vele milyen könnyű dolgunk lesz az épületben. A több, mint háromezer-háromszáz ember befogadására alkalmas színházban könnyedén el lehetett vegyülni, illetve veszíteni másokat szem elől.
Evan Lesternek nem volt más bűne, pusztán az, hogy keresztbe akart tenni a nagybátyámnak. Ha pedig valaki az ő lábára lép, az olyan, mintha egyben az enyémre is tenné. A műkereskedelemmel foglalkozók - és most nem az utcasarkon, vagy metró aluljárókban áruló svindlerekre gondolok - köre elég szűk volt ahhoz, hogy mindenki tudjon mindent mindenkiről. Pontosabban azok, akik mellette mással is kereskedtek, hiszen voltak, akik teljesen ártatlanul próbáltak meg beszállni a bizniszbe. Ők viszont hamar azzal szembesülhettek, hogy itt néhány ember, vagy üzletember kezében vannak a legfontosabb szálak, amelyeket nem szívesen engednek ki onnan. Hogy hol volt ebben Evan Lester szerepe, aki Asa társaságában nagyjából épp most távozhat az épület hátsóbejáratán? Valaki olyannak a fülébe duruzsolt, akit hónapokba telt megpuhítani annyira, hogy legalább megfontolja a velünk való üzletet, most pedig kétségei támadtak. És hogy hol volt ebben az egészben szerepe annak a fiatal szőkeségnek, akire most éppen Evan Lesternek kellene várnia helyettem? Nos, ő szimplán rosszkor volt rossz helyen.
Helyesebb lett volna Kangjaet kérni arra, hogy foglalja le a lányt és hűtse le az esetlegesen benne feltámadó kíváncsiságot, de közelebb álltam korban Mr. Lesterhez és ahhoz, hogy régi jó barátjának adjam ki magamat, mint a fogadott fiam. Kangjaenek egyébként is az volt most a legfontosabb feladata, hogy Son Da-nit biztonságban tudja Jones Pointban. Ezer szál mozgott éppen egyszerre ebben a hálóban és fél szemmel mindegyikre oda kellett figyelnem. Pont, mint a mosdóból kilépő csinos lányra, akinek valójában csak annyi dolga volt ma, hogy ne tegyen fel túl sok kérdést és engedje, hogy hazavigyem. Miután jó sokáig várunk mindketten Evan visszatérésére... Feleslegesen.
Ahogyan felé fordítottam a fejemet, igyekeztem bizalomkeltő mosolyra húzni az ajkaimat, ugyanazon a helyen álldogálva, ahol a korábbi partnere megígérte neki, hogy megvárja. Ha most találgatásokba bonyolódnék, aggasztónak tartanám, hogy egy harmincas férfi miért kíséri el a randipartnerét a mosdóba, amikor az tökéletesen alkalmasnak tűnik arra, hogy egyedül is megjárja a távolságot az előtér és a helyiség között.
- Clarissa, igaz? - A boros poharamat a bal kezemben egyensúlyozva nyújtottam oda a jobbomat, hogy ha engedi, finoman, már-már óvatosan megszorítsam az ujjait, az övé alá helyezve a saját kezemet, mintha félig megvalósított kézcsóknak minősíthetnénk a mozdulatot. - Jin Do-jun, örvendek. Evan és én egy diákszövetségben laktunk annak idején. - Olyan könnyedén jöttek a számra a hazug szavak a hamis névvel együtt, mintha mindig is ezt csináltam volna. - Evan akkora fajankó, hogy elfelejtett valamit. A brókere hívta - mindentudó pillantással néztem a lányra, próbálva kitapogatni a határt, amit még éppen túlléphetek annak érdekében, hogy bízzon bennem. - Csatlakozhatok hozzád, amíg visszajön? - Őszinte kíváncsisággal vártam a válaszát, a szemeim nem kalandoztak el illetnül, mert újra meg újra emlékeztettem magamat, hogy mennyire fiatal lehet ez a lány. És hogy Evan Lester mekkora perverz állat, amiért neki ez korántsem jelentett problémát. Helyette a szőke lány kék szemeinek pillantását igyekeztem kifürkészni, mintha azokból kiderülne, hogy mennyit tud a világ sötét dolgairól, amibe anélkül keveredett, hogy igazán tisztában lett volna vele.