Lelki szemeim előtt már azt vizualizálom, ahogy az erkélykorlátra aggatott virágtartók közé, az éjszaka hűs leple alá libbenek ki, amikor benyitok a szobába. A lábaim már a küszöböt átlépve kővé dermednek, ugyanis nem számítottam arra, hogy ezúttal egy betolakodóval kell szembesülnöm. Ha szimplán csak egy bulizó lett volna, talán lenyeltem volna a békát és csalódottan visszakullogtam volna Halstonhoz. De a szobában, a falon lógó festménnyel szemben Chase áll, a Columbia egyetem valaha volt legnagyobb seggfeje.
- Le merem fogadni, hogy Klimt nem tartozik a kedvenceid közé… - jegyezi meg, amint megpillant. Téves.
- Alapjába véve nincs problémám az erotikával, ha nem pusztán a női testtel próbálják szimbolizálni. Judit Holofernész fejével az egyik kedvencem tőle – az utóbbi mondatot kissé összeszűkölt szemekkel jegyzem meg és reménykedve, hogy ismeri a festményt. Önelégült mosolya arra enged következtetni, hogy szorult benne annyi kultúra, de nem bizonyosodom meg róla, elvégre teljesen hidegen hagy. – Mit keresel itt? – úgy szegezem felé kérdésemet, mintha a tulajdon szobámban találtam volna rá.
- Lám-lám, az elvakult feministának van feminin oldala is? – a kérdésfeltevésemet teljességgel ignorálja, helyette jobb kezével, pontosabban a szegélyénél fogott műanyag poharával mutat az alakom alsó tája felé.
- Ó, hát elnézést kérek tőled és a hozzád hasonló társadalom söpredékektől, amiért a hétköznapi ruházatom nem extrán imponáló - egy nüansznyi cinizmussal a hangomban reagálom le az ostoba kérdését. Eddig is valamivel kirívóbb szerelésekben jelentem meg a házibulikban, s nem miatta, vagy bárki más kedvéért. Magam miatt.
- Elnézzük mi, de ha jobban figyelnél rá, akkor nem lennél ennyire magányos – pofátlan módon tovább gúnyolódik. Csettint a nyelvével és ismét végignéz rajtam. Eminens jártassággal kelti bennem azt az érzést, hogy egy darab hús vagyok a hentes kirakatában. És nincs is elég szó a Földön, hogy összefoglaljam, mennyire kiborít, hogy azt hiszi bármit is tud rólam. A folytonos háborúskodás, szócsaták és ellenségeskedés triumvirátusából még negyed annyi információt sem gyűjthetett, hogy azt mondja, ismer.
- Tudod… az a baj veled és azokkal, akik osztják a véleményed, hogy szerintetek az összes nő életében elsődleges a férfi megléte. Nem mondom, hogy a párkapcsolat a kevésbé fontos dolgok között szerepel a ranglistán, viszont bármikor aláírom neked, hogy a hozzád hasonló férfiszerűségek bizony még csak helyet sem kapnak rajta.
A dühödt indulattól csöpögő magyarázásom közben elfogy a köztünk lévő távolság, és már csak parányi centiméterek választanak el minket egymástól. Sosem féltem attól, hogy belemásszak valaki arcába, főleg ha az ok is adatott volt. A nyakamat tenném rá, hogy a személyeskedés pont elengedő indíttatás.
Chase arcáról lefagy a kósza vigyor, én pedig mélyen az íriszeibe fúrom a szilaj hullámokat vető kékjeimet – így nézünk farkasszemet néhány pillanat erejéig. Azt kívánom, bárcsak képes lennék gondolatokat olvasni, hogy értelmezni tudjam a végtelen ónixéit, de ennek hiányában valamiféle rettegés lesz úrrá rajtam, amitől végigfut felhámomon a libabőr. Az eszem azt diktálja, hogy forduljak sarkon és tegyek pontot erre a szánalmas vitára, de inkább belső harcot vívok vele, minthogy fejet hajtsak minden racionális előtt és meghátráljak.
A velem szemben álló meglendíti a szabad kezét, váratlanul, szinte természetellenes gyorsasággal tarkón ragad, és bitorló vehemenciával magához húz, míg ajkai az enyémre nem préselődnek. Brutális sokként ér a csókja, a meglepettség ereje megbénít, de csak addig, amíg ereimben fel nem forr a vérem. A mellkasánál fogva eltolom magamtól, és egy jól bemért öklössel bemosok neki egyet. Bármit megadnék azért, hogy visszapörgethessem az időt és elodázva az indoklást itt hagyjam.
Újabban megcsillan a tenyérbe mászó, önelégült mosolya.
- Undorító féreg vagy – prüszkölöm összeszorított fogakkal, amint látványosan letörlöm alkarom segítségével az ajkaimat, majd száznyolcvan fokos fordulatot teszek és még azelőtt becsapom magam mögött az ajtót, hogy bármit is reagálhatna. Kettesével szedem a lépcsőfokokat, közben előhalászom a hátizsákom rejtett zsebéből a mobilom, hogy ubert rendeljek. Eddig is szükségem volt friss levegőre, most azonban úgy érzem, majd megfulladok a visszafojtott sírástól.
...
Ez idáig fel sem tűnt, hogy mekkora erővel sújtottam le Chase járomcsontjára, de ahogy az autóajtó kilincséhez nyúlok, belém hasít a fájdalom. Eszembe jut a tettlegességig fajult atrocitás, ami minden elvemmel konfrontálódik és amivel a végletekig meghazudtoltam önmagam. Jobban szemügyre veszem a sajgó területet, és mérget vennék rá, hogy a lilulásnak indult kézfejem egy ideig még emlékeztetni fog a kéretlen csókra.
...
- Chaset félholtan találták az egyik vendégszobában, Karol. Úgy látszik, valaki csúnyán ellátta a baját – törik meg végül a hangja – Nem tudom, hogy mit csináljak. A szüleim ki fognak nyírni. – folytatja bőgve és kétségbeesetten. A híre lavinaként temet maga alá, így másodpercekig csak némán ülök a fülemhez tapasztott mobilommal. – Ott vagy, Karo? – egy pillanatig visszatartja a hangos zokogást.
- Igen, én csak… teljesen le vagyok sújtva – magyarázom zavarodottan, elveszve a közelmúlt megelevenedt képei között. Hogyan fogom elmondani Halstonnak, vagy bárki másnak, hogy egy vagyok az utolsók között, akik Chase-zel beszéltek, mielőtt félholtra verték? Arról nem is beszélve, hogy pár perccel ezelőtt én is bemostam neki egyet. Nem mintha az életért harcolt volna utána...
- Megérkezett a rendőrség, Kar. Később beszélünk – tájékoztat, majd kurtán megszívja az orrát.

// Ennyi részlet található a karakterről az előtörténetemben, aminek az olvasása nem kötelező, de segíthet megismerni Karo személyiségét. És hogy a fentieket kicsit kiegészítsem, Chase és Karol négy éve találkoztak először, közös ismerősök által, egy házibuliban. Meglehet, hogy már elsőre is megakadt egymáson a tekintetük, de ezen kívül még csak tudomást sem vettek egymásról. Az összejöveteleken, amikre általában hivatalosak, mindig annyi vendég szokott lenni, hogy nem nagy kunszt elkerülni a meghívottak nagy részével való érintkezést.
Azonban, a hatalmas tömeg ellenére is hamar felszínre törtek a kettőjük közti monumentalitás különbségek, a domináns egyéniségeik, ezek egybevéve pedig ideális táptalajt adtak a végeérhetetlen háborúskodásuknak, szócsatáiknak és ellenségeskedésüknek - elvégre két dudás nem fér meg egy csárdába.
Hogy mi történt Chase-zel, ki és miért látta el a baját, az alkotóra van bízva, de elképzelhetőnek tartom, hogy rengeteg ellensége van, nem pusztán azért, mert irritálóan nagyképű és bonyolult, hanem azért is, mert befolyásos családból származik.
Miután félholtra vert állapotban találtak rá Greg vendégszobájában, a Presbyterian sürgősségéjére, az Upper East side egyik legjobb kórházába szállították, ahol mellesleg Karol is dolgozik, hogy teljesítse az orvosképzése utolsó éves követelményeit. Gondolom, mondanom sem kell, hogy ez szinte lehetetlenné teszi az újratalálkozás megelőzését.
Szabad kezet szeretnék adni minden mással kapcsolatban a leírtakon kívül, úgy alakíthatod a karaktert, a családi hátterét, a kapcsolatait, és tanulmányait, ahogy szeretnéd. Rengeteg ötletem van, nagyon szívesen segítek felépíteni Chaset, ha szükséged van rá, sokféle verziót el tudok képzelni a karakterek múltbeli és jövő kapcsolatára, de rugalmas vagyok és teljesen nyitott bárminemű javaslatra, módosításra, szóval érkezz meg és írj rám, egyeztetünk és ötletelünk.