Érzed, hogy minden sínen van az életedben, mert végre a hátad mögött hagyhattál egy nagyon csúnya betegséget, azzal a nővel élsz együtt, akire mindig is vártál és valahogyan a családi kapcsolataid is elkezdtek rendeződni. Jason mostanság néha produkált furcsaságokat, de inkább optimistán álltam a dolgokhoz, mert elfáradtam abban, hogy mindig a rosszat várjam. Maddi tündökölt és részben miatta mosolyogtam többet. A munka már nem szerepelt az első helyen, és ugyan dolgozni kellett, de nem vittem túlzásba. Az eltelt években felhalmoztam némi vagyont és jól is forgattam a meglévőt. Nem tagadom, hogy segítséget is igénybe vettem, mert nem értettem olyan jól a pénzügyekhez, de aki mögöttem állt, ő nagyon is intézkedett helyettem. Az orvosi pálya nem fizet rosszul, de mindenki tudja, ha családot akarsz alapítani mellette, akkor nem a legjobb hivatás. Szerettem másokon segíteni, de elértem a negyvenet és már nem igazán hajtott a mások előtérbe helyezése. Annyiszor éltem már át azt, hogy a második helyre rangsoroltam magamat, hogy most az egyszer fordítottam és azt néztem, hogy nekem mi lenne a jó. A kutyákat a szívügyemnek tekintettem és ha tehettem, akkor elutaztam Alaszkába is, de sok időt töltöttem a szőkeséggel is. A kezdeti hónapokban, amíg a kezelése tartott csak minimális időszakokra mozdultam el mellőle és akkor is itt volt Jared, hogy átvegye a stafétát. Nagyon jól kijöttünk és szinte már úgy tekintettem rá, mint egy rokonra. Maddie-t nem különösebben zavarta, ha áthívtam sörözni vagy elmentünk pecázni. Nem mondanám, hogy új hobbi lesz, de a kutyák baromira élvezték a víz közelségét és nekem is jólesett a természet közelsége. Mondhatnám, hogy felfelé ívelt az életem és az egyensúly megtalálása mellett szinte én is azt éreztem, hogy nem jöhet semmi rossz. Tévedtem abban a minutumban, amikor a randis esténket egy telefonhívás zavarta meg. Az egyik ingatlanomat még mindig az öcsém használta és nem is bántam, mert addig is kihasználtnak volt mondható a ház, de hogy éppen a szomszéd csörögjön rám, mert babasírást hall…ez nem az volt, amire számítottam. Maddie azonnal mondta is, hogy menjek át, hátha gond adódott és Jason nem tud utolérni. Belém ültette a frászt, de tíz percen belül már ott is voltam. A kulcs még el sem fordult a zárban, amikor a sírás felerősödött és a nappalig száműzött. Körülnéztem többször is helyiségekben, de az öcsémnek hűlt helye volt, ellenben az unokahúgom egyedül bömbölt a szőnyegen, körülötte rengeteg játékkal. Még az a szerencse, hogy nem a gyámügyet hívták ki, mert akkor baszhattuk volna…még így sem éreztem azt, hogy higgadt lennék, de Hannah kedvéért el kellett játszanom, hogy minden rendben van. Összeszedtem a törpét és néhány cuccát is, mert arra nem készültem ma este, hogy bébiszittert fogok játszani, de mégsem vihettem magammal, ha nem volt otthon cumisüveg, pelenka és még sorolhattam volna a listát, de perceken belül a kocsiban ültünk. Most azért is hálát adtam, hogy a gyerekülés mindig bent van a kocsiban, mert még az hiányzott volna, hogy vásárolnom kelljen egyet ebben az állapotban. A hazafelé tartó út nem volt több még a megnövekedett forgalomban sen, mint egy fél óra. Maddie meg volt lepődve, hogy nem egyedül érkeztem, arra meg végképp nem számított, hogy estére marad is a kis társaságunk. Megbeszéltem vele, hogy itt hagyom Hannah-t, mert meg kell találnom a testvéremet. A legjobb az lesz, ha úgy készülünk, hogy nálunk is alszik, mert bármilyen körülmény is legyen a kifogása Jason-nek ma biztosan nem adom vissza neki a lányát. Túlságosan is fel vagyok húzva és Maddie biztosan el tudja látni a kicsit. Jól állnak neki a gyerekek és nem volt idegen tőlünk az a terv sem, hogy a jövőben sajátot gyártsunk. A babatémán már átestünk és mind a ketten úgy gondolkodtunk, ha összejönne, akkor nem lenne ellenünk. A házasság csak formalitás, de a kapcsolatunk már régen eljutott arra a szintre, hogy jövőt tervezzek vele. Hannah-t még egy picit fogtam, hogy megnyugodjon és csak utána adtam át a szöszinek, meg gondoskodtam róla, hogy a kedvenc plüss is a kezében maradjon. A zaklatottsága kikészített és imádkoztam azért, hogy a testvéremnek valóban jó indoka legyen arra, hogy miért tette ezt vele. A telefonommal együtt indultam neki a városnak, már legalább hatszor hívtam, de minden alkalommal hangpostára kapcsolt ez a nagyon jó szolgáltató. Érezhetően emelkedett bennem a pumpa, és nem sok híja volt, hogy ne menjek neki valakinek, vagy provokáljak ki valami verekedést. Észnél kellett maradnom és kitaláltam, hogy az elmúlt pár helyen, ahol néha sikerült beazonosítani őt, ott fogom keresni első körben. Nem is kellett sokat lézengenem a városban, mert az első bárba belépve szinte kiszúrom a pultnál. Felszívom magam és másodpercek alatt teszem meg azt a néhány métert, ami elválaszt tőle és kicsit erélyesebben csapok rá a sima felületre, hogy felfigyeljen rám. Az alkoholt nem érzem rajta, de ez nem jelenti azt, hogy nem drogozott vagy használt valami mást, amitől ne legyen a tudatánál.
- Jól van-e? – támaszkodom meg mellette, és megvárom, hogy mondjon még valamit, de eddig vérszegény a kérdéssorozat is.
- Pár percre egyedül hagyod? – nagyon nem vagyok vicces kedvemben és meg is lököm a vállánál, hogy maradjon ülve, mert egyetlen szavát sem hiszem el.
- Nem hívtál…egy kibaszott üzenetet nem hagytál…ne próbáld még nem fejeztem be. – a két vállára helyezem a kezemet és most farkasszemet nézek vele.
- Hogy gondoltad ezt? A szomszéd felhívott, hogy gyereksírást hall. Elment az eszed Jason? Hannah még kicsi… - kissé halkabbra fogom a hangomat.
- Mi lett volna, ha kimegy a gyámügy? Felelőtlen vagy. Maddie vigyáz rá, de meg sem érdemled, hogy tudd. – lépek el tőle, hogy a csaposra nézzek futólag.
- Megint elkezdtél terjeszteni? Megtaláltak? – szegezem neki a kérdéseimet.

Az életem kezdett egyenesbe jönni a műtét és a kezelések megléte óta és mióta láttam, hogy Maddie jobban van, valahogyan én is jobban éreztem magamat. Nem mondanám, hogy megkönnyebbültem, de már nem szorította a mellkasomat a kétség és ez is felért egy második eséllyel. Jól alakultak közöttünk a dolgok és ugyan nem mertem volna elszólni, de már kijelenthettem azt, hogy Dr. Lester nem egyedülálló, hanem komoly párkapcsolatban létezik. A social media platformokon nem állítottam át a családi állapotomat és nem is kérkedtem vele, hogy összeköltöztünk, de aki közelebb állt hozzám, az már tudta, hogy Maddie a csajom/barátnőm. Az öcsémmel is találkozott már több ízben és itt érünk el ahhoz a ponthoz, amiről beszélnem kell. Amennyiben a magánéleted rendbe jön, akkor van az életnek másik területe, ahol felborulnak az események. A testvérem kezdett egyenesbe jönni és már volt munkája, egy barátnője is (akit nem értettem, hogy volt vele) és egy nagyszerű kislánya. Hannah sokat fejlődött az elmúlt hónapokban és úgy ment előre, mint egy tank. A bölcsőde jót tett neki, mert vele egykorúakkal játszhatott és Jason is elcsíphetett egy normális állást. A házamat átengedtem nekik, hogy lakjanak ott, mert Hannah megszokta azt a környezetet és nem szerettem volna kirántani a kis stabilitásából. Én azt hittem, hogy az öcsém jól van és a kapcsolatunk is az őszinteségen alapul, de rá kellett jönnöm, hogy elsiklottam a tények felett. Jason egyáltalán nem volt rendben és egyre vészjóslóbb jelek mutattak arra, hogy megint visszaesett. Abban nem lehettem biztos, hogy drogozik-e, de a bajt kereste és nem is egy kézzel. A bőség zavara állt fent, amikor pár ismerősöm képet küldött különböző bárokból, ahol az öcsém verekedett. Nem tudom, hogy mi vette rá erre a pálfordulásra, de bíztam benne, hogy észhez fog térni. Tévedtem.
Maddie-vel ma amolyan randiestet tartottunk volna, egy kis mozizással és főzéssel egybekötve. Régen volt már alkalom, hogy bezárkózzunk és egymásra figyeljünk. A munka sajnos nem állt meg és lassacskán ő is ragaszkodott hozzá, hogy legalább online felvegye a kapcsolatot a pácienseivel, amit nem bántam, de csak annyit engedélyeztem neki, amitől még nem fáradt el. Az otthonlét csábított és egyre kevesebb esetet vállaltam el a kórházban is. A szerződés kötött, ha nem akartam bajba kerülni, de osztályt már nem vezettem és csak hetente kétszer rendeltem és egyetlen ügyeletet vállaltam. A mai estére bevásároltunk és a szőkeség volt annyira gonosz, hogy meglengesse előttem, hogy vásárolt egy új fehérneműt. Mondanom se kell, hogy fejben már nem a filmnél jártam, de mindent átírt az a telefonhívás, amit fél órával ezelőtt kaptam. A régi házam szomszédja keresett, mert az öcsémet nem látta egy ideje és a sírás nem halkult. Pánikba estem volna…nem borzasztóan pipa voltam. Azonnal autóba pattantam és a kresz szabályaival ellentétben most meghaladtam a normális sebességet is, hogy hamarabb odaérjek. A pótkulccsal könnyedén bejutottam, de ami ott várt…az öcsém nem volt sehol és Hannah a földön ülve zokogott ki tudja, hogy már mióta. Első körben felszedtem az unokahúgomat és összepakoltam neki néhány dolgot, aztán átvittem magunkhoz. Nem ez volt a terv estére, de Maddie ellesz a kislánnyal, én meg addig felkutatom az öcsémet is, mert ez nem ússza meg ennyivel. Az isten tudja, hogy mi történhetett volna, ha nem hívnak fel. Hannah immár biztonságban van, de engem megöl az idegesség és ma este úgy érzem, hogy simán szétverném a fejét is Jason-nek. A kormányon dobolgatok és a századik sikertelen hívásomat indítom felé, de megint hangpostára kapcsol ez a szar. Hátra is dobom az ülésre és az egyik ismert bár előtt parkolok le. Mindegy, hogy hány óra van, mert ha részeg, akkor nem lesz mentsége. A slusszkulcsot és a pénztárcámat a zsebembe süllyesztem és kiszállok az autóból, de előtte körülnézek a környéken. A Modern Summer nevezetű hely nem éppen az a bár, ahova szívesen jönnék, de mostanság itt látták többször őt. Lemegyek a lépcsőn és körülnézek a helyiségben. A bokszokban nem ül senki, de sokat nem is kell várnom, hogy kiszúrjam a pult melletti székek egyikén. Sietős léptekkel szelem át a köztünk lévő távolságot és ragadom meg a vállát.
- Mi az isten nyilát keresel itt Jason? – förmedek rá első körben.