Olyan jó a másik segge a ruha nélkül, hogy napokon keresztül nagyjából másra sem tud gondolni, mindig, amikor van néhány perc szünete, vagy nem kell semmit kézben tartania, irányítania, megoldania. A munka az ő mentsvára, mielőtt az ideg elviszi a szívét, mert annyira felkúrja még két nappal később is, amit a nő leművelt, hogy nehezen hiszi el.
Ő is lehetett volna jobb a kommunikációban, ezt tudja, de ha belekezd, hogy szerinte Fabiola indította el a lavinát, még jelenetet rendezett volna a VIP-ban, és az, még ha képes is lenne megdögleni a nőért, nem lett volna szerencsés senkinek. Inkább bukjanak le telibe, és gyilkolják meg gyorsan, minthogy ezer kérdésre kelljen vallatás közben válaszolni, mert akkor inkább elharapja a saját nyelvét, és akkor legyen vége.
Apropó vége, Marcello egy pillanatig sem gondolja, hogy ez ennyi lenne, ezért nem is nagyon idegesíti magát rajta. Eddig is volt, hogy a másik jelenlétét akár fél évig is nélkülöznie kellett, bár akkor még nem érintette a farkát, úgyhogy most nehéz helyzetben van, de akármilyen meglepő, nem keres mást, hogy csillapítsa az ölére nehezedő, kibaszott vágyat. Nem akarta a fekete hajút sem megkúrni, csak levezetni a feszkót, mert akkor még azt hitte, Fabi valami más kontextusban van Adrianoval, ami, mivel kurva gyorsan odaért elkapni a pöcsét, nem úgy volt, ahogy gondolta.
Lehet nem is gondolta komolyan úgy, tudja a franc, az ő agya nem arra van kitalálva, hogy meg sem történt szarságokat próbáljon elemezni, hanem arra, hogy munkához lásson vele.
Ezért még aznap este, amint a szállítmány gondját megoldja, ráállítja két emberüket Adrianora, hogy ne csak a clubban, de úgy egyébként szerezzenek róla valami súlyosat. Hűséget esküdött a Pellegriniknek, vagyis inkább csak Fabiolának, ő pedig kemény gerinccel nyomja az üzemet, úgyhogy tartja magát ahhoz, amit ígért, és segíteni fog neki térdre kényszeríteni azt a szarházit.
Két nappal később kapja meg a barna borítékba csúsztatott dossziét az emberétől, és az órájára nézve, bár már tizenegy óra van, elkéredzkedik, hogy elintézzen valamit, és mivel a dolgát letudta, a kocsiba ülve már megy is az üzenet a nőnek, hogy jó cucc van a kezében Adrionoról, és úgy fél óra múlva ott van. Nem kérdez, nem kér engedélyt, megy, mert ez Fabiola érdekét szolgálja, szóval tudja, hogy érdekelni fogja.
Odaérve felcsönget, és ahogy nyílik az ajtó, már megy az ismerős irányba, az alhasába meg furcsa érzés hasít, mert amikor legutóbb itt járt, és így, akkor annak kurva jó vége lett. Ma is lehet még, mert mint látszik, ő nem gondolta, hogy ennyivel vége, rá a női hiszti nincsen hatással szerencsére. Aminek ekkora ereje van a vonzásra, az eltűnni nem képes, szóval vagy beledöglenek, vagy megélik újra, más lehetőség nincsen.
A liftből kilépve, néhány lépés múlva kopog, és ha nyílik az ajtó, ő egy invitálás után lép csak be, kezében a dossziéval, ami tele van képpel a nőről, meg Adrianóról, még akár kompromittálót is lehet köztük találni, nem tudja, nem nézett át mindent. Egy akta segíti majd megismertetni Fabiolát a nő nevével, születési helyével, jelenlegi munkahelyével, és mindennel, amit használni akar majd ellene, a határ a csillagos ég.
Ledobja az első asztalra, ami szembejön vele a dossziét, és ezúttal vigyorgás nélkül, de magával kurva elégedetten szólal meg.
- Ugyan nem kérted, de az egyik emberem figyelte Adrianót az elmúlt két napban, és elég gyorsan infóhoz sikerült jutni. - A bárpulthoz sétál, hogy egy whiskyvel kiszolgálja magát, közben int a fejével a dosszié felé, és figyelmen kívül hagyja, ha Fabiola arra kíváncsi, mi a faszt csinál itt késő este. - Hidd el, tetszeni fog. - És fél seggével felül arra az asztalra, ahová ledobta a dossziét, majd türelmesen vár, hogy a másik a kapottaktól felvillanyozódjon. Közben meg kortyol az italából, és megint végigmustrálja őt, mert nem vitte túlzásba a felöltözést, annak ellenére sem, hogy időben szólt. Egy kurva szava sem lehet, csak így fel fog neki állni tőle.

Ismeri már Fabiolát annyira, hogy már az üdvözlésnél tudja, még mindig haragszik rá; amikor a farka jár a fejében, és mindent megadna azért, hogy meg is kapja, akkor általában Marcellonak szólítja, azonban, amikor a háta közepére sem kívánja - látszólag -, olyankor simán csak Serra. A rangtalan vezetéknév képviselője, aki nem méltó hozzá, és Marco szerint ez is egy hatalomharc a másik részéről, hiszen már kiderült, ilyenkor ők nem egyenlőek. De amikor úgy nyög a farkától, mint senki más, akkor meg igen.
Ő nem próbálja megérteni már jó ideje a nőket.
- Fabiola. - Köszön ő is, viszont az ő választása arra a névre esik most, amit álmában mindig a másik ajkára nyögött, amikor éppen belécsúszott. Nem zavarja egyébként, akármilyen megnevezéssel is illesse, csak megjegyzi magának, hogy talán nem fogja annyira jól fogadni a talált információkat, mint elsőre gondolta, legalábbis látszólag. Őt ez sem kifejezetten érdekli, mert ha hagyja úszni azt, amit megtudott, és nem akar majd kezdeni vele semmit, lehet maga Marco fog a nő helyett. Ennél jobbat a közeljövőben nehezen fog találni.
Leteszi magát egy huppanással a másik mellé a kanapéra, és kiveszi a telefonját a zakója belső zsebéből, hogy letegye az asztalra. A képernyő felvillan, az óra lassan éjfél felé jár, ő meg ingatni kezdi a fejét arra, amit a másik végül mond úgy, ahogy azt szinte meg tudta volna jósolni. Nem jó jel, hogy már ennyire ismeri a másikat, meg ez a közelség sem kifizetődő, mert a nőből áradó illat, amit szintén elég jól ismer már, megtölti az orrát, neki meg csillogni kezdenek a szemei attól a sok mindentől, amit vele akarna művelni. De most üzletelnek.
- Ennél azért kreatívabbnak gondoltalak. - Mondja vigyorogva, és előredőlve felvesz egy képet az asztalról azok közül, amin Fabiola már átrágta magát. Eléggé egyértelmű a rajta lévő két személy egymásba gabalyodása, meg az, hogy kúrni fognak nem sokkal később, és ez mulattatja, mert valami hasonló lehet rajtuk is mindig, amikor találkoznak. Kivéve, ha játssza a másik a donnát, mint most is.  - Kezdésnek kiplatákolnám ezzel a sok szarral Alvize hálószobáját, és mondjuk ezt raknám a párnájára, hogy biztosan jól aludjon. - Adja át röhögve azt a képet, amin a két gerle elég egyértelműen smárol, de nem követi a szemével, csak nézegeti tovább, amiket szerzett, és kurva jól szórakozik egyébként, amiért sikerült. Alfonso nem véletlenül gondolja őt hatékonynak meg hasznosnak, attól meg csak jobban hízik a mája, hogy mára már neki is egy erre kiosztott ember szerzi be ezeket, és nem neki kell. Nagyot ment az elmúlt öt évben, az biztos.
- Vagy, ha már hivatalos az eljegyzés, egy fontos, nagykutyákkal való üzleti tárgyalás asztalát raknám tele velük. Lehetőleg egy olyanét, amit Adrianoval együtt akarnának megtartani. - És röhög, ahogy elképzeli a sok, magát fontosnak tartó ember fejét, meg Alvize képén a szégyent, hogy az ő lánya vőlegénye félrekúr, mikor még nem is házasok.
- A csajra rámegyek én, ha gondolod. Arra is lenne néhány ötletem. - Hogy ebbe most gondol valamit, vagy sem, nem árulja el, hiszen még mindig nem a nőt nézi, hanem a képeket, és nem lehet így a tekintetéből sem komolyságot, sem pimaszságot kiolvasni. Kurvára nem nyúlna amúgy másik nőhöz, de nem Marco lesz az, aki ezt bizonygatni kezdi, főleg addig nem, amíg sértődött dívában van a másik, és Serrának, meg egyéb szarságnak hívja Marcello helyett. Az amúgy is kurvára tetszett a férfinek, mert annyira ráragadt Alfonso miatt a Marco már, hogy senki más nem szólítja a teljes keresztnevén, évek óta. Ez már Fabioláé, ha akar majd még élni vele valamikor.

Ha Marcello valamit az évek alatt a tökélyére fejlesztett, akkor az az, hogyan rejtse el az érzelmeit egy nagyon unszimpatikus, de rendkívül közömbös faarc mögé. Ezt rántotta be a bárpultnál ülve is, amikor a nő olyat mondott, ami nem tetszett neki, annyi különbséggel, hogy ott a dühe egyértelműen belekeveredett a mixbe, hiszen Fabiola tudja nagyon jól, hogy Adriano nevére úgy ugrik, mintha kötelező lenne.
De most némi döbbenettel az arcán néz oldalasan hátra a másikra, hiszen ő előre dől, a nő meg hátra.
- Tényleg kevés időt töltesz a közegben. - Állapítja meg mindenféle rosszallás, vagy vádlás nélkül, ez csak egy tényszerű kijelentés, hiszen ha eleget figyelné a nőket és a férfiakat saját maga körül, és nem kerülné esetleg a hosszas társalgást a maffiatagokkal, meglehet, ki sem jelentett volna ilyesmit.
Hátradől, hogy ne kicsavart testtel beszéljen a másikkal, és így néz rá oldalra.
- Jól ismerem az öregedet, egész életemben neki dolgoztam. Nem tudom honnan szeded, hogy nem kasztrálná életlen késsel ezért Adrianot, de az előbbivel kurvára mellé lőttél. Látom őket, amikor bejössz a clubba, érted? Mindenki úgy jár körbe, mintha porcelánból lennél, mert ha Alvize megtudja, hogy megrepedtél miattuk valahol, akkor ki lesznek nyírva. - És ezért ekkora kártya az, amit ma szerzett nekik, és ezért hatalom a másik kezében a rengeteg kép, meg a tény, hogy Adrianonak semmilyen komoly szándéka nincsen a házasságot illetően, mindegy, mit adott be a nő apjának. Össze is ugranak a szemöldökei, amiért ez nem esik le a másiknak.
- Mi van veled mostanában? - Kérdezi teljesen őszintén, és érdekli is a válasz, mert az a Fabiola, akit ő ismer, már régen rálépett volna bárki farkára, és tudta is magáról nagyon jól, hogy megteheti. De most semmi lelkesedés, semmi bosszúvágy, semmi nincs a másikon, amit megszokott tőle, és nem érti, mi a fasz lehet a hátterében.
- Az a Fabiola, akit én ismerek mozgó járműben ült az ölembe, hogy dugjam végre be neki. Ugyanez a nő tudom, hogy elvenne bármit, ami kell neki, kérdés, lelkizés, könnyek nélkül. Hogy nem látod a lehetőségeket? - És amúgy egészen felkúrja, mert ha ez neki szól, akkor eltűnik a képből egy életre, mert nem lesz ilyen hatással a nőre, egyáltalán. És Fabiolának most muszáj észnél lennie, különben azon kapja magát, hogy esküvői ruhába csomagolják azt a kibaszott formás seggét, és már mondja a boldogító igent egy olyan alaknak, mint Adriano Vizzini.
Azt mondjuk sosem engedné. Ha utolsó tettével a ravaszt húzza meg azon a fegyveren, ami a másik olasz fejére céloz, akkor úgy lesz.
Nem sóhajt fel hangosan arra, amit ezután hall, de le kell hunynia a szemét, hogy megnyugodjon, a tovább feszülő arcizmai meg arról árulkodnak, a próbálkozása sikertelen volt.
- Nem arra gondoltam, amire te, de ha megint felkúrod magad ezen, akkor mégis mi volt az a múltkor, hogy nem lesz több alkalom? - Persze, hogy ide ér vissza, mert amúgy rohadtul felkúrta magát ezen ő is, csak nem mutatta ki, mert nem szalad nők után, főleg nem akkor, ha hisztiznek neki, mikor egyszerűen csak őszintének kellett volna lenniük. Most is ennyire lenne szükség, hiszen idejött, és ő megtette, mert Fabiola soha nem lett volna rá képes.
- Nem mersz rákérdezni, de én elmondom. Kurvára senki nem kell, amióta megfogtad a farkam, érted? - Morogja feszülten, mert nem hiszi el, hogy ez nem kurvára egyértelmű, és nyilván más szájában sem kötött volna ki, ha a kiéhezett testébe nem robban bele egy kibaszott Adrianos üzenet.

Elmondhatja, hogy nagyjából érti egyébként, hogy Fabiola miért lett megkerülve, már, ami az esküvőjét, meg az arra választott balfaszt jelenti, és úgy érzi, a nő megint nem jó végén fogja meg a dolgokat. Látszólag az borította akkor meg, hogy hülyére veszik, pedig, ha férfi fejjel gondolkozna egy pillanatig, máris látná, hogy mi és miért történik körülötte.
- A legtöbb lányt hamar férjhez adják, Fabiola, és nagyon ritka az, hogy van beleszólásuk. Ezt Alvize addig húzta a kedvedért, hogy lassan úgy gondolják majd, szarik a hagyományokra. Lépnie kell neki is, és ismerve téged, én értem, miért így csinálta. Adriano meg, ha elfelejtem neki, hogy mekkora gyáva szar, amiért szétveretett, a közegben jó partinak számít. - Ezzel természetesen nem adja a lovat az egész alá, mert megígérte kvázi magának, hogy ha kell, akkor meghúzza a ravaszt, de ha rajta múlik, Fabiolának nem kell az igent kimondania. Ettől függetlenül a tényeket nézve - és kivéve azt, hogy kúrnak, vagy kúrtak, ő nem tudja követni mi van -, akkor ez egy teljesen normális folyamat, és nyerészkedhet rajta minden fél. Csak ugye a nő más, máshogy akarta élni mindig az életét, szóval érti mindkét félt, a hűségét meg a nőnek fogadta, úgyhogy most itt van.
- Van időd, bőven. Engedd el, hogy átbasztak, mert hátráltat. Koncentrálj arra, mennyire meg fogják szívni, mert megtették. - Mert az a Fabiola, aki az ő farkára markolt, ezt tenné. De ezt nem mondja megint hozzá, mert ha érzéketlen tuskónak is tűnik, azért nem nullán áll az érzelmi intelligenciája, és nem akarja megint a nő arcába nyomni, hogy térjen már magához. Az infó elég szar, ő sem közölte a legjobb módon, de ha valaha akarta ez a nő, akkor tisztában kellett lennie vele, mekkora kibaszott egy bunkó tud lenni.
Azért simogatta volna a lelkét, ha legalább valamit reagál a nő, és ebbe ő nem látott volna érzelmeket, csak megerősítést, hogy azért ez jelent valamit. Márpedig, ha még mindig felcseszi magát nőkön, meg az említésükön, akkor rohadtul jelent neki valamit, Marco meg nem játszik kamu játékokat általában, úgyhogy sóhajt, mert a lógó szavak a levegőben meg az ő agyát basszák egy ideje. Legyen az egész ami, ami, aztán a többit ő leszarja, de lépkedni ezeken az üvegszilánkokon nem neki való.
- De miért kúrod fel magad rajta? - Kérdez vissza direktben, és ad még egy esélyt a másiknak, hogy mondjon valamit, vagy hagyja a témát, és arra fog koncentrálni, hogy segítsen rendbe szedni a másik háta mögött történő szarságokat.
- Anyám mindig azt mondta, hogy éhező vadnak mindig csak annyit adjál enni, amitől nem döglik meg. - Nem, valóban nem tetszik neki, hogy amúgy Adriano meg Alvize szarsága miatt mindkettejük életét és otthonát akarja feltenni az asztalra tétként a másik, de ismerve őt, ha magához tér, menni fog neki. Megszavazza a bizalmat, aztán majd szól, ha messzire ment, ez eddig is működött.
- De legyél kibaszott óvatos. Mindenki életével nem éri meg játszani emiatt. - Mert meg lehet ezt oldani anélkül is, hogy a fél nápolyi maffia New York-i börtönbe kerüljön miatta.

Hümmögve, látszólag azonban szavak nélkül fogadja, ahogy végre Fabiola kimondja, amit egyébként már mind a ketten jól tudnak. Nem szokott mit kezdeni a szavakkal, de amíg kettejük között a némaságot választotta, elkezdtek félremenni a dolgok, meg összezavarni őket, mikor Marco hiszi, hogy nem kell ennek így lennie. Csak mondja ki, hogy lássa, mehet tovább, és akkor.. menjen tovább.
Valahol mondat közben nyúl a másikért, és veszi az ölébe szemből, hogy aztán nyugodtan folytassa csak a gondolatait, ő elfoglalja magát fontosabbnak tűnő dolgokkal egymás között. Először is muszáj belemarkolnia mindkét oldalról a fenekébe, mert napok óta tényleg csak erre tud gondolni, amikor nem foglalja le éppen semmi, szóval ha még egyszer meghallja, hogy nincs több alkalom, ő válik majd hisztis picsává a nő helyett, és abban nem lesz köszönet. Próbára teszi a másik Marcello türelmét, és folyamatosan, szóval az egyensúly érdekében a kúrásra is sort kell keríteni.
- Nem. De te most már simogathatod. - Lehet, hogy durva az érintése, meg a gyönyör, amit okozni tud, de erőszakos soha és senkivel nem lesz. Ha a nő fejében vége volt a párosuknak, akkor nem fogja falhoz vágni, hogy de igenis kúrjanak, ennyire nincsen kétségbeesve az életében szerencsére. Viszont most úgy érzi, zöld utat kapott, és addig ő sem ment volna bele semmibe, amíg nem tisztázzák magukat.
Pont csókot nyom a másik mellének azon részére, amit a felsője nem takar, és belevigyorog a bőrébe, amikor szóba kerül, hogy az életét kockáztatja ezzel, és tessék, nem hazudtolja meg sem a nő szavait, sem saját magát. Felemeli a fejét, és úgy válaszol, mert a racionális részéről tisztában van vele, hogy kurvára nem kellene csinálnia semmit a másikkal, de farka meg már csak az állapotából is azt jelzi, hogy nagyon akar. Ezért válasz előtt mozdul kissé, hogy ezt Fabiola is érezze.
- A saját életemmel azt csinálok, amit akarok. - És ez egyébként többet jelent mögöttes tartalomban, mint bármilyen vallomás, hiszen igen, az életét kockáztatja, mégis itt van, mégis érinti, mégis meg akarja kúrni veszettül, és vállalja vele a kockázatot. De az a saját élete, és az csak egy, Fabiola meg másokét akarja vásárra vinni, csak Marco hisz benne, hogy meg fogja tudni oldani ügyesen anélkül, hogy számukra fontosak fejébe kerülne.
Kibújtatja a másikat a topjából, mert útjában van annak, amit művelni szeretne, és bár tudja, hogy  az előjáték mihez vezet, és miért nem ragaszkodik hozzá Fabiola sem, ő azért szeret játszani is, és most a helyzet úgy adja, hogy miért ne.
- Dehogy. Imádom, hogy nem is tudlak összetörni. - Utal a legutóbbi együttlétre, mert a tudat, hogy ha okozott is fájdalmat, az csak érkezést eredményezett a másiknál, megvadítja teljesen. Mondjuk most még nem vadul, csak a szájába veszi a másik mellét, és a nyelvével körkörös mozdulatokkal akar valamilyen hangot kicsalni belőle. A másikra rámarkol, aztán eltávolodik, mozdítva megint az ölén, húzva ezzel a nőt, meg magát, és még egy halkabb nyögés is elhagyja a száját, ahogy kidurranni érzi saját magát az egésztől.
A fasza kivan amúgy azzal, amit ez a nő művel a fejével.
- Képek nélkül is mindenki tudja, mit akarunk. Csak azt nem, hogy már csináljuk is - És a másik tarkójára fogva húzza közelebb, hogy végre elhallgassanak mindketten, mert nem erre akar most figyelni. A képek nem mennek sehova, ahogy a megoldandó probléma sem, neki meg elege van a várakozásból, meg amúgy is, szétfeszül az öle minden egyes másodperccel, amit ez a nő az ölében tölt.

+18 Ha Fabiola azt gondolja, hogy Marcello nem tudatos döntést hozott vele kapcsolatban, akkor bizony téved; a férfinek mindent mérlegelnie kellett, volt rá egyébként öt teljes éve, és nem adta volna meg magát kvázi, ha nem férne bele az élete is ebbe a dologba. Igazságos vagy sem, Marco leszarja ezt a részét, mert éppen eleget kap cserébe, hogy ne kezdjen el faszságon hisztizni. Az amúgy sem ő lenne, és mivel a mérlegelés része volt az is, hogy ő többet kockáztat jóval, ő ezt így vállalta.
Annyira hiányzott neki a másik érintése, hogy bevallani sem merné, magának sem, a másiknak sem, és senkinek, aki ezen a világon él és lélegzik. A finom nyögés, ami elhagyja az ajkait, elárulja egyébként szavak nélkül is, hogy mennyire, amikor Fabiola az ölén mozdul néhányat, mert szinte érzi magát a másikban, még ruhán keresztül is.
- Meg rajtam. - Teszi hozzá, és még fokozhatná, de inkább csendben marad, mert úgy elönti a testét meg az agyát a másik lénye, hogy nem találja tovább a szavakat, legalábbis egy pillanatra azt érzi, sosem volt vér a fejében ebben az életben. Ezer módon ki tudná pedig fejezni, hogy nem csak alatta tud élvezni a másik, de el kell engedje ezt most, mert még egy ilyen gondolat, és neki kibaszottul annyi.
Már, ami az agyát elöntő szar mennyiségét illeti. Egy ideig nem fogja ereszteni a másikat, az biztos.
Arra, hogy bármikor megpróbálhatja összetörni, csak hümmög, vagy valami hasonlót hallat, és mélyen belecsókol a másik nyakába, ahogy a másik oldalról támasztja tarkónál, és ahogy megint imitálva mozdul az öle, ő a másikat megtartja a pozícióban, és nem hagyja hullámzani a saját mozdulatával, hanem találkozásra kényszeríti, de nem durván, most még nem, csak éreztetve, mekkora a benne felgyűlt feszültség, és, hogy ezt kurvára le fogja vezetni a másikon. Lehet, hogy porcelán, még az is lehet, hogy nem törékeny, de kímélni nem fogja.
Ahogy Fabiola sem kíméli őt, de esze ágában sincsen megállítani, mert olyan, mintha a másik a kibaszott gondolataiban olvasna, hiszen az első pillanattól, hogy a szájában volt, oda kívánkozott vissza, és most végre körbeértek egymással.
- Fabiola. - Szakad ki belőle a másik neve, mielőtt bekapná a farkát, aztán az öle görcsösen megfeszül az érzésre, a fejét meg a kanapé támlájára dönti hátra, végigsimítva az arcán. Nyög egyet, ahogy dolgozik rajta a másik, és hozzá teszi, hogy.. - Basszameg. - .. aztán visszaemeli a tekintetét a másikra, mert látni akarja közben. A kocsiban nem volt annyi hely, hogy a tekintetét bassza, miközben ő a farkával teszi ugyanezt, úgyhogy most nem hagyja ki semmi pénzért.
Kérnie sem kell a másikat, mert a tekintetük találkozik, neki meg elnyílnak az ajkai. Jó volt először, hogy kúrtak ész nélkül a fél lakáson át, de ez sincsen ellenére egyáltalán. A másik pontosan tudja, hogyan kell hozzányúlnia, ezt már nem egy erős markolással a tudtára hozta, de azt nem fogja engedni, hogy kivégezze ennyivel.
Amikor legközelebb nyögésre készteti, amit művel vele a másik, lenyúl érte, és a két felkarjánál megragadva rántja fel magához, hogy a két lábával az oldala mellett térdeljen, terpeszben felette. A tekintete mindent elárul arról, hol van az összes vére a másiktól, de most ő fog kicsit játszani, addig, amíg nem követeli tőle a farkát, abban biztos lehet. Vagy, mivel erről a nőről van szó, meg nem szerzi magának.
Egyik kezével lejjebb húzza a bugyiját, ahogy előtte térdel, a másikon az ujjait nyálazza be, és ahogy hozzáér odalent, könnyedén siklik a nő gyenge pontján az érintése, lehet a nyálára szükség sem lett volna. A tekintetét le sem veszi a másikról, ahogy belé csúszik néhány ujja, ha pedig Fabiola erre reagálva mozdítaná a fejét, hát nem tudja, mert a tarkójánál tartja megint, hogy őt nézze, miközben táncot járnak benne az ujjai.

+18 Mára már nem tudja, hogyan tudott enélkül öt éven keresztül létezni, azt pedig nem fogja megosztani Fabiolával, valószínűleg soha, hogy ő már a nápolyi közegben kinézte magának a másikat, egészen fiatalon, de hát a kihívás, ha annak is fogta volna fel, a lehetetlennel volt egyenlő. Nem konkrétan Fabiola miatt akart több és nagyobb lenni annál a senkinél, az ihletet mégis ő adta neki, mert rávezette arra, hogy ha nincs neve, nem érhet el ehhez hasonlót.
A neve már kezdi beérni a jogot, hogy így érjen a farkához a másik, és minden pillanatban, amikor magát a nő kezében érzi valahogy megmagyarázza tudat alatt, hogy ez mindent megér, holott ha tudna ép ésszel gondolkozni ezekben a pillanatokban, vagy kívülről vizsgálni magukat, lehet rájönne, a feje jobb, ha a nyakán marad, ezt pedig mellőzi.
A hangok az ajkából felszökve nem arról árulkodnak azonban, hogy ő ezt mellőzni kívánná, sőt, akar végre egy estét, amikor senki nem nyithat és találhat rájuk, Marcello pedig azt tehet a másik testével, amit csak akar. Nem veszi el azonban ennek ellenére sem az irányítást a másiktól, mert már észrevette, hogy ha Fabiola elveszi az ő eszét, akkor ő ennél sokkal rosszabbat tesz a másikkal. Azt akarja, hogy használja ki, vegye el tőle, ami csak gyönyört képes ebből a férfiből okozni, és egyébként még nem találta meg az okát annak, hogy ezt ő egyáltalán miért hagyja.
De aztán rájön, mert Fabiola hirtelen a farkába ül, ezzel együtt meg is érkezik rajta, neki meg megmegy a maradék agya is abban, amit vele művel.
Hangosan nyög, és valamilyen csoda folytán ő még nem érkezik, viszont olyan vérbőséget érez a nőtől, hogy valószínűleg tényleg szét fog lassan durranni. A fenekét két oldalról fogva szorítja a nő ölét a sajátjához, amikor megrázza a testét az orgazmus, és nyög vele együtt, mert néha mintha a nő gyönyörét jobban akarná meg élvezné a sajátjánál.
Na ilyet sem érzett még soha, bassza meg.
A szex közbeni beszéd sem jellemző rá, mégis eszébe jut megannyi jelző meg káromkodás, amivel illetni akarná, mennyire élvezte, amit érzett és látott, ehelyett csak folytatja, mintha megint legalább háromra menne ma, de nem azért, hogy növelje az amúgy is egekben táncoló egoját, hanem mert kurvára látni meg érezni akarja ezt megint a farka körül.
Először most ő választ lassabb mozdulatokat, amikkel az ölét a másik mozdulatainak feszíti, aztán gyorsan magához tér ebből az áhítatból, és néhány erősebb, mélyebb és gyorsabb lökés után morog egyet, és megmozdul.
A kanapéra fektetve a másikat, benne maradva emeli fel Fabiola lábait, hogy a vállára támassza őket, ő meg behajoljon, hogy finoman a másik nyakára fogva tapasztalja ki, mennyire is van megmenve fejben ez a nő, és úgy gondolja, eléggé ahhoz, hogy nem nagyon, de kissé rászítson a nyakára, miközben ostromolni kezdi őt a farkával.

+18 Nem tudja honnan ered a másik érkezését követő néhány, lassabb mozdulat, mert ő nem az a fajta, aki türelmesen kivárná a lecsillapodást, sőt, ilyenkor szokott keményebben nekifogni, hogy egy perc pihenés se érje a másikat. Mégis, valami azt diktálja benne, hogy fokozatosan mozduljon, mintha a dinamika most ez lenne kettejük között, pedig erre másodperceken belül rácáfol, ahogy a vére hajtja egy másik pózba, másik dinamikába.
Tudta jól, a zsigereiben érezte, hogy Fabiolát nem fogja zavarni, ha a nyakára szorít, de attól szabályosan eláll a lélegzete, hogy tovább szorítja a kezét a sajátjával, és a nyitott ajkain keresztül, ahogy a csípője ritmusosan, mégis erősen találkozik a másikkal folyamatosan, kitör egy nyögés, ami nem is annyira a saját élvezetének, hanem a nőnek szól, amiért ennyire tökéletes. Persze ezt nem tudná megfogalmazni, nem is törődik vele különösebben, mert a saját gyönyörét is hajtja ezzel, úgyhogy levetkőzi a kibaszott áhítatot, és örül magának, amiért végre engedett neki.
Még mindig fogja a nyakát, amikor az ajkaik vad csókban érnek össze, és rá kifejezetten jellemző, hogy követelőző legyen, mert minden porcikája ezt csinálja a nővel, amióta csak végre a két keze közé került a másik. Hajtja saját magát, ezzel hajtja a nőt is, és ezért lesz ennyire állatias minden pillanat meg alkalom, mert sosem elég, minden pillanatban több kell belőle, amitől a vére felforr, az agyából az ész megszűnik létezni, és a hangját sem fogja vissza, hogy a másik tökéletesen tisztában legyen mindennel.
A másik lábai közben, ahogy a vállait mozdítja lekerülnek onnan, mert így tud eleget tenni az egyértelmű irányításnak, ő pedig örömmel engedi el Fabiola nyakát, hogy a kezével finoman marjon abba a mellébe, amit aztán bekapva, a mozdulatain semmit sem lassítva jut eszébe az, hogy tényleg nem érti, hogyan nem töri össze ezt az apró nőt azzal, amit csinál, de fel is nyög, amiért ez eszébe jut, mert mindennél jobban imádja ezt a tényt. A hátát görbíti annyira, hogy a tempó ne szenvedjen hiányt ettől, és ha valami változik, az a mélység, amitől, ha nem kontrollálná magát, azonnal szét tudna durranni.
Nem szokott beszélni, de most elhagyja némi olasz káromkodás az ajkait, ami szokatlan tőle, mert senki nem játszik a testével úgy, mint a másik, és ezt el kell ismernie. Azért akarja ennyire, mert bárhová menne, már csak csalódottság érné, ebben egészen biztos, ettől pedig megvadul a feje, ha lehet még jobban, mint eddig. Az irányítást átvéve emelkedik fel a felsőteste a másikról, hogy csak egy pillanatra kikerülve belőle meg tudja fordítani, mert ez a segg a mindene, és most látnia kell, mert az ő érkezése sincsen már messze. Rányomja először a vállánál megmarkolva a másikat teljesen a kanapéra, hogy utána a fejével tegye ugyanezt, és hátulról a legmélyebbre döfve akarja látszólag belefojtani Fabiolát a kanapéba, még annak ellenére is, hogy az arcát nem nyomja az anyagba, hanem az oldalasan nyomódik neki.

+18 A hátába maró ujjak, és az azt követő érkezés majdnem teljesen elintézi ezt az olaszt is, és egy erősebb nyögéssel csatlakozik Fabiolához, de ő még bírja, mert még valamit csinálni akar, és ahhoz ez kell. Viszont kiélvezi és imádja, ahogy a hátán valószínűleg nyomokat hagy a másik, és ennyire élvezi a farkát, és nem hiszi, hogy valaki és valaha ennyire odalett volna érte.
Talán ez hajtja oda, hogy a teljesen elborult agyával ne is engedje rendesen megremegni a nőt, hanem szinte még az orgazmusa közepén fordítson rajta, és döfjön belé ismét. Nincsen ezzel különösebb célja, csak mivel most nála van az irányítás, fokozni akarja a dolgokat, úgy egyébként, ahogy Fabiola is képes teljesen kiakasztani az agyát, hogy elszálljon a picsába, és ne is tudjon semmilyen racionális döntést hozni az adott pillanatban. Ezért vannak most itt, ezért csinálhatják egymással, amit csak akarnak, mert Marcello kibaszta a józan eszét a kukába ezért a nőért, és nem vár cserébe egyebet, minthogy tartsa fent a másik ezt az állapotot, márpedig akinek ilyen segge van, sokat nem kellene tennie a férfiért.
Addig bírja tartani magát, amíg Fabiola megint érkezik, és ezt most azzal a sikítással teszi, amit Marcello ígért neki a múltkor. Nem tetszik neki kevésbé csak azért, mert megkésve kapta szinte, hiszen még néhány mélyebb és szaporább sóhaj még, és megfeszül a teste, még egy utolsót döfve keményen a másikba, hogy már szinte neki fáj minden mozdulat, amíg meg nem nyugszik a teste. Végignyalja a másik gerince mentét az utolsó néhány remegése közepette, hogy aztán a vállának vonalába marjon az ajkaival, és néhány lassú, levezető lökést után kapcsoljon, és kicsúszva a másikból levesse magát a kanapéra ülve a nő mellett.
El tudta volna cirógatni a testét akár még órákon keresztül is, ami nem tudja, honnan a faszból jött most, de megtette volna. Viszont mivel tudja, hogy Fabiola mit meg hogy akar, ő nem fogja bonyolítani a dolgokat semmivel. Egyelőre az lenne fontos - gondolja, ahogy már nem csak segget lát a szemei előtt, és tisztulni kezd a feje -, hogy a nő összeszedje magát, és ha ehhez neki kell még párszor helyre dugnia, megteszi. Ez igazán nem nagy áldozat azért, hogy elérjék a céljaikat.
- Jobb már? - Kérdezi, ahogy még mindig nagy levegőket véve hátradönti a fejét a kanapénak, mert mintha még mindig érezné a saját érkezését, és nem akar múlni a vágya sem látszólag. Ez a nő szétbassza mindenét, és ebbe az agya is beletartozik, a hatás pedig mintha már nem egészen lenne egészséges, de nem érdekli semmi. A kérdése arra irányult, hogy Fabiola képes-e a célja koncentrálni most már, vagy kell-e még iránymutatás ilyen módon.
Közben, hogy maradjanak a megszokottaknál, felveszi az alsóját a földről, és felállva a kanapéról felveszi magára.

Vigyorogva fogadja, hogy lehetne jobb is, de nem teszi szóvá, mert a sikítás számára mindent elárult, és már felismeri nagyjából, mikor ferdít Fabiola, és mikor teljesen őszinte. Ez is csak azért lehetséges valószínűleg, mert volt egy-két nagyon őszinte megnyilvánulása a rövid együtt töltött idő alatt az olasszal szemben, és ez most nem az volt, úgyhogy még magára sem veszi. Amúgy sem szokott szinte semmit, maximum azt, amikor a nő mások farkáról beszél. Az is inkább csak idegbeteget varázsol belőle, mintsem, hogy bántaná esetleg.
Már a nadrágját húzza fel, amikor szinte rászólnak emiatt, és tovább vigyorog, mert aki megpróbálna komolyabban eligazodni ennek a nőnek a gondolatai között, nos, komoly kihívás elé néz. Az is lehet, hogy ez most Marco kívánalma saját magától, ő akar koccolni, és most előfordulhat, hogy ez a nő sem fogja tudni visszatartani. Alfonso rendesen taccsra lett rakva valamitől a napokban, és ha kettőt találhatna, hogy ki az okozója, akkor azt mondaná, az új csaja, akinek a létezését sem tudja felfogni, de nem szólhatott bele időben, most meg takarítja a barátja után a szart, úgyhogy legalább erre tudja fogni, hogy lépnie kell.
- Alfonso meg van borulva napok óta. De legalább előkerült. - Kínjában elkezd halkan nevetni, mert az elmúlt napokban azt sem tudta, hogy hol van pontosan, úgyhogy a nyakába fog hamarosan szakadni a club, ha nem tud rá hatni valahogyan. Nem érzi az erőt most magában még erre is, elég neki ez a tornádó nő itt előtte a kanapén, de a legjobb barátjáról van szó, úgyhogy neki tényleg bármikor és bármit el fog intézni.
- Muszáj lépnem. Csak be akartam ugrani amúgy is az infókkal. - Von vállat, mintha nem számítana, ami az imént történt, de hát hogy a picsába ne számítana amúgy? Meglehet ilyen az, mikor két, az érzéseik iránt gyáva ember összekerül, aztán mennek, mielőtt belegabalyodnának valamibe, amit nem tudnak utána kicsomózni rendesen. Nem érzi amúgy, hogy félne bármitől, csak tudja, mit akar Fabiola, és semmilyen helyzetet nem akar teremteni, amitől ő mondjuk többet akarna.
- Még mindig nem az, amire gondoltál. - Huppan vissza egy lengén felkapott inggel magán a kanapéra, amit még nem gombolt össze, és úgy fordítja a fejét a másik felé. - Néhány mondat szerintem, és Adriano akkor látta utoljára. Lehet ez információ átadás, fenyegetés, el is rabolhatjuk, ha szükséges. - Tényleg nem lelkis, úgyhogy ha valakire, akkor rá lehet bízni egy félelmében hisztérikusan zokogó nőt, mert őszintén nem érdekli senki nyomora.
- Azt kellene kideríteni, mennyire tud, vagy nem tud Adriano enélkül a punci nélkül élni. - Nevet fel halkan, mert rögtön eszébe jut, hogy ő tudna-e enélkül a punci nélkül élni, és a válasz annyira egyértelmű, hogy fel is áll a kanapéról, mert ez gabalyodás már, és elkezdi a másik felé fordulva összegombolni az ingét magán.

Nyilvánvaló, hogy nem csak az információk átadása érdekében érkezett, legalábbis Marconak ez teljesen világos. A teste szomjazza azt, hogy állandóan Fabiolában lehessen, de ennek valahol és valamikor gátat kell szabni, mert Alfonso megborulása, ha valóban a nője miatt van, tökéletes ellenpélda lesz hamarosan Marco számára. Az érzelmekkel nem tud és nem is akar jól bánni, arról nem is beszélve, hogy érzelmeket táplálni egy Fabiola kaliberű nő iránt kész öngyilkosság. A helyzetüktől függetlenül is.
Kiérzi a másik szavaiból a nem tetszést, amitől rögtön valami arra készteti, hogy maradjon, és játszadozzanak egymással egész éjszaka. Viszont, ha előbb inkább kifogásként hozta fel a clubban lévő helyzetet, az nem egészen csak az, hanem egy megoldandó probléma, amit akkor fog tudni megoldani, ha ő is jelen van. Csodás volt munkaidőn belül Fabiolával tölteni az időt, de sértettség ide vagy oda, mindketten akkor járnak a legjobban, ha most nem marad hosszas kéjelgésre, akkor sem, ha minden vágya ez lenne.
- Eszköz. Annak pedig kurva jó. - Pöccint rá finoman a képre, amit a nő a kezében tart, teszi mindezt úgy, hogy az nem esik ki Fabiola ujjai közül, és mivel érzi, hogy a következő néhány pillanatban megmutatják neki, merre az ajtó, befejezi a ingének gombolását, betűri azt a helyére, és felrántja magára az éj fekete zakót is. És ekkor elhangzik az utasítás, ami vigyorgásra készteti, valahol meg amúgy szarnak gondolja az egész helyzetet, mert ő is maradni akarna, Fabiola is azt akarja, hogy maradjon, szóval ennek nem kellene ennyire bonyolultnak lennie.
De ugyanúgy tudják mindketten mivel jár az, ha valaki Alvize Pellegrini lánya. Fabiola különösen.
- Mindig öröm beugrani. - Mondja még pimaszul, amiről tudja, hogy az ég világon semmi szükség nincsen, de neki ez az eszköze azokban a helyzetekben, amiket amúgy nem tudna normálisan kezelni. Ettől úgy tűnik, mintha ő irányítana, pedig ez már egy ideje nincsen így, ezért sem enged a színjátékból szinte semmit. Nem fog gyengének, érzelmesnek, szerelmesnek, semmi szarnak látszódni, mert tudja, hova vezet, és már a saját két szemével látja a barátján, mire képes ez az egész.
Annyit még megtesz, jelzésértékűen, hogy lehajolva az asztalhoz felemeli a kitöltött italt, és lehúzza, majd visszahelyezi az üres poharat oda, ahonnan elvette. Közben pedig le sem veszi a szemét a másikról.
- Aludj jól, Fabiola. - Biccent felé, aztán, mint aki már tényleg jól tudja, hol van az a bizonyos ajtó, kitalál magától, és szükségtelen lenne bármiféle kísérgetés, hiszen megoldja, és még csak meg sem sértődik semmin.