Úgy dobták ki a kocsiból a lakása előtt Manhattanben, mintha legalábbis egy zsák szemét lenne, és őszintén, semmivel sem érezte jobban magát abban a pillanatban. Az állkapcsa valószínűleg kiugrott, úgyhogy ártikulálatlan és kibaszott dühös morgáson kívül sok mindent nem tudott közölni Alfonsoval, amikor felhívta, és csodálkozott rajta, hogy a telefonját nem vették el, hátha magában vergődik, vagy hazajut valahogy a lakásába, a készülék hiányában egyedül megoldva azt.
Végül Alfonsot Kira mellől, de sikerült a lakására hívni valahogy, egy, a berkeiken belül dolgozó orvossal, aki visszatette az állkapcsát, adott neki néhány öltést minimális fájdalomcsillapítás mellett, és közölte vele, hogy néhány napon belül lehet kilát majd azon a szemén is, amiből most nem sokat látni a duzzanat miatt.
Aztán, mivel beszélni ugyan már tudott, de csak kibaszott fájdalmasan, Alfonsot volt kénytelen hallgatni azzal kapcsolatban, hogy ő ugyan semmi jónak nem elrontója, de mivel a helyzet az, ami, és Fabiola sosem lesz kisebb, lehet át kellene gondolnia a másik olasznak, mit vállal be érte. Marco lehet, ha tudta volna valahogy, elnyökögte volna, hogy mindegy mostmár, mert, bár a nő még nem tudja, az élete olyan irányt fog hamarosan venni, amiben már teljesen mindegy, hol van Marco a ranglétrán, hiszen szóban sem kerülhet többé köztük semmi.
És nem azért, mert szétverték a fejét a nő miatt. Hanem, mert el fogják venni feleségül.
Végül arra jutottak, hogy a seggén marad addig, amíg helyre nem jön a képe, és örüljön, amiért nem törték el az állkapcsát, mert az hónapokon keresztül gyógyulna, de így két-három héten belül visszatérhet a régi kerékvágásba.
Fabiola még az első héten bejelentkezett, valószínűleg azután, hogy találkozott valahol Alfonsoval, és a másik olasztól megtudta, hogy elutazott Nápolyba. Ebből persze semmi sem volt igaz, mert a lakásában kellett maradnia, senkinek nem is szólt, hogy mi a valós helyzet, úgyhogy két hétig néha élvezhette Alfonso jelenlétét a lakásában, de kibaszottul ennyi volt az egész.
Azután meg, hogy mit kapott az arcába, nem is válaszolt semmire, ami Fabiolától érkezett, pedig a lelkének egy része akarta volna, viszont értelmes férfi, aki pontosan úgy értelmezte Adriano üzenetét, ahogy azt kellett. Nem mondja, hogy ha lehetősége nyílik majd rá, nem tapos ezért a tökére, de az egy olyan ritka alkalom lesz valószínűleg, amit egyrészt érdemes kivárnia, másrészt nem mostanában fog bekövetkezni.
Nem tudja, miért verik odafentről, de már az első estén, hogy visszatérhet a clubba, mert a képe is rendben, és nem is pletykálnak már sem róla, sem Fabioláról, Alvize neve jelenik meg a képernyőjén, aki telefonon arra kéri meg, hozza el valahonnan a lányát, és vigye haza, mert a sofőrjének valami közbe jött.
Olyan káromkodások közepette indul el az egyik SUV-al, hogy ő sem hiszi el; kurvára nem akar újabb bajt a nyakába a nő miatt, márpedig őt ismerve most nagyon durván pikkelhet rá, amiért hagyta kihűlni az éppen kezdődő viszonyukat minden magyarázat nélkül. Azt sem érdemes elfelejtenie viszont, milyen hatással volt rá a másik, és ez nem tűnik csak úgy el, még akkor sem, ha megpróbálják azt kiverni belőle.. ezek után még inkább kúrni akar vele, csak, mert megteheti, és tudja, hogy ez Fabiolával is így van, a nő minden dühén túlmenően is.
Egy ideje már ott parkol, amikor kijön az épületből, ami előtt rá várt, Marco pedig kiugrik a vezetőüléstől, hogy amikor a másik közelebb ér az autóhoz, már a nyitott hátsó ajtóval és üléssel találja magát szembe.
- Fabiola. - Köszönti őt hűvös távolságtartással, és ezzel nem szándékosan akarja tovább idegesíteni a másikat, csak azok után, amit az arcába kapott miatta, és tudván, mi vár rá az életben, muszáj tartania a távolságot tőle, már az első pillanattól kezdve. Persze az már más, hogy régen sem volt ennyire kimért soha, sőt, a szembaszás az első találkozásuk óta fennállt, csak nem olyan intenzíven, mint mondjuk a legutolsó alkalommal. Ott már teljesen szándékos volt.
Amint Fabiola beszáll, ő visszaül a kormány mögé, sebességbe teszi a járó motorú kocsit, és elindul Staten felé. Most már, ha Queensbe kérné magát, az is lehet, hogy elvinné őt oda.
Kurvára nem vinné, szóval ne kérje.
- Statenre? - Kísérti a sorsot, mert az az igazság, hogy minden új és régi páncélja alatt ott vannak az emlékek, ahogy kétszer is megbaszta ez a nő az ujjait, ezeket pedig rohadt nehéz ám elfelejtenie. Mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy a visszapillantót kicsit megigazítva akarja megnézni magának a nőt, meg a ruhát, amit a mai estére választott.

Ennyi év ismeretség után - még ha ez némileg felszínes is - Fabiolának már tudnia kellene, hogy Marco nem vesz túl sok mindent a lelkére, így amikor az autóban ülve inkompetensnek hívja, azon elkezd vigyorogni, és ha a visszapillantóban érdekli a másikat, akkor ezt láthatja is, mert nem rejti sehova. Nagyon jól tudja, hogy ez a nő nem tartja inkompetensnek, sőt, mindennek akarná tartani, csak annak nem, éppen csak sérti őt, amiért hirtelen eltűnt, és valószínűleg azért is, hogy nem dugta meg végül.
Egyfajta kisördög még ott játszik a fejében, és az legszívesebben egy félreeső helyen megállna, hogy a sötétített üvegek takarásában hátramásszon, és olyat adjon a nőnek, amit sohasem felejt majd el. De a racionális része mindig erősebb volt Marcellonak, ami rábírja ismét a távolságtartásra; ki tudja, meddig fog neki menni, de azzal is tisztában van a férfi, hogy Adriano egyszer figyelmeztette, a következőben leleplezi őt, mint Fabiola zaklatója mondjuk, és akkor vége mindennek. A verést megérte a másik, még az állkapcsa ellenére is, amiben érez némi fájdalmat a mai napig, de a jövőképébe, egyszerűen el kell fogadnia, nem lesz ott a nő.
És ezen túl tudja tenni magát, mert továbbra sem a szívével, hanem az eszével gondolkodik. A farkát kell csak kiiktatni a képletből, mert néha átveszi az irányítást felette, ha Fabiola is ott van.
- Ha elégedetlen vagy a szolgáltatással, édesapáddal beszéld meg a dolgot. - Marco azért jött, mert kérték, nem azért, hogy bosszantsa tovább a nőt, az nem az ő stílusa. Kendőzetlenül szokott őszinte lenni, de most nem lehet az, mert a nő elvileg a saját eljegyzéséről sem tud, ha meg kiugatja azt a nagyvilágba, Adriano rögtön tudni fogja, hogy ő volt az, mert ez elvileg hét pecsét alatt őrzött faszság még. Nem csak figyelmeztette, teszteli is, ami egészen okos a másik olasz részéről, ettől viszont nem lesz szimpatikusabb neki. Mégis csak az ő nőjét fogja idővel kúrni, aminek a puszta gondolata is úgy felbassza, hogy megmarkolja kicsit jobban a kormányt.
Figyeli a nő mozdulatait, és amikor elteszi a rúzsát már, akkor szándékosan megcsúsztatja a lábát a kuplungon, hogy a kocsi rémi rángást követően induljon el a kereszteződésben, és vigyorogva csap a kormányra, de nem erőből, csak úgy, mint aki rájátszik az egészre.
- Most nézd meg, még az elindulás sem megy megfelelően. - És ingatja a fejét, meg vigyorog hozzá, bár az lenne a legjobb, ha nem provokálná a nőt, mégis, akarja. Nem látja semminek sem a végét, de kell legyen valamilyen, úgyhogy elindítja az úton a lavinát, aztán majd kiderül, kit temet be. Addig is kurva jól szórakozik saját magán is, meg a másik sértettségén is.
Eszébe sem jut, hogy történt valami, és, hogy Marco sosem ghostingolta volna azok után, ami történt. Valószínűleg ezért szórakozik, mert bár nem bántja, de megjegyzi.
- Milyen szerencse, hogy a rúzst még időben felkented, most képzeld el, ha elölről kell kezdeni a sminkelést. Még Daniel kinézett volna a rúzsfoltod miatt. - Nevet fel halkan, és ha ezt fogják csinálni a következő fél órában, akkor legyen. Hiányzott neki a nő, de nem csak a puncija, hanem az évődésük is, meg, hogy húzzák egymás agyát, ezért ha ennyit tud kihozni mostantól csak kettejükből, lehet meg fogja tenni. Rettenetes ez a kettős érzés magában, mert minden vissza kéne tartsa a másiktól, de ugyanígy minden húzza is felé.

Ami azt illeti, Marcellonak sem jutott volna soha eszébe, hogy ne keresse a nőt, sőt, ha a dolgaik másként alakulnak, már régen annyira a rabjává tette volna a másikat, amennyire rab ő is ebben a helyzetben. De nem számított sem verésre, sem egy jövendőbeli vőlegényre, egyedül pedig annyi vigasztalja most, hogy van már akkora szinten, hogy Adriano nem éles fegyvert tartott a halántékához, hogy meghúzva a ravaszt tegyen pontot a kis kalandjuk végére.
Mondjuk ha nem lenne a közelgő eljegyzés, ez az eset még pozitívan is végbe mehetett volna; Marco egyszerűen odaállt volna Alvize elé, hogy burkoltan elmondja, mi a helyzet, és mit gondol erről, hiszen Adriano óvatossága arra engedi következtetni, hogy Alvizétől tartva nem végzett vele azonnal. Mindenesetre sokkal jobb a helyzete, mint valaha gondolni merte volna, még sem jelent semmit, mert a kocsijában ülő dög apjának más tervei vannak.
Ha egyszer eljut oda, megbeszéli azért az öreggel, hogy elég lett volna megemlíteni számára a terveket, és odébb áll, ha képes rá. Kurvára semmi szükség nem volt arra, hogy szarrá verjék a képét, amin, ha valaki egészen közelről megvizsgálja, még láthatóak nyomok az esetről, mert még ő is látja, hogy nem egészen önmaga, amikor tükörbe néz.
Érzi amúgy a másikon, akkor is, ha nem tud és nem is akar foglalkozni vele, hogy jobban megsértődött rá az egész miatt, mint kellett volna, és még Marco sem annyira érzelmi nyomorult, hogy ha nem az lenne a helyzet, ami, akkor bocsánatot kérve valahogy jóvá ne akarja tenni a dolgaikat. Talán így lesz a legjobb, aztán majd Fabiola belefeledkezik a menyasszonyi ruhákon át a virágokon keresztül a torta ízébe, és  a férfi, ha szerencséje van, szép emlék marad.
Mondjuk ismeri már őt Fabiola annyira, hogy tudja, milyen gombokat kell nyomogatni, ha kurvára fel akarja őt kúrni; ilyen például ennek az ismeretlen Danielnek a farka, úgyhogy szorít még egy kicsit a kormányon, és ingatni kezdi a fejét, mint mindig, amikor nem ért egyet a másikkal. Aztán kifújja a levegőt, elszámol háromig, ami rohadtul semmit nem ér, és olyat talál mondani, amit biztos, hogy nem kéne.
- Nem hiszem, hogy ilyen gyorsan farkat váltottál volna, szóval nem kell a szöveg. - Jegyzi meg, ahogy tekerni kezdi a kormányt az egyik kereszteződésnél, amikor jobbra kanyarodik. Tiszteletlen, amit mond, de valahogy nincsen most annyi türelme a másikhoz, mint eredendően gondolta; ha eljátszottak volna egy kicsit, ennél valahogy könnyedebben, ahogy régen is, azt még viszi a hátán, de az állkapcsában lévő fájdalom, ahogy minden arcizma belefeszül a helyzetbe arról árulkodik, hogy végesek azok a tartalékok, amiktől ő annyira jól visel mindent a környezetében. Arról nem is beszélve, hogy Marco kifejezetten társasági lény, és az első estén, amikor végre visszatölthette volna a bezártságból maradt elmebajának okát, összezárva kell lennie a másikkal, távolságot tartva tőle úgy, hogy amúgy kurvára benne akar lenni.
Ettől lassan előjön belőle a zabos olasz, azt meg nem kellene.
- Ahogy óhajtod. - Mondja hűvösen, és megigazítja a másik kérésére úgy a visszapillantót, hogy már csak a lábát láthassa, de az arcát nem, hiszen így rajzolódik ki az útszakasz azon része tisztán, amit éppen maguk mögött hagynak. Mondjuk így is baromi nehéz a zöldjeit levennie arról a látványról, amit ez a szög még egyébként kínál, de megerőlteti magát.
Aztán a némaságba, ami kettejükre telepszik belezavar a telefonja csörgése, ami megtölti az egész autót, mert össze van kötve az itteni rendszerrel a készüléke, szóval minden hívást automatikusan a kocsival tud felvenni, ami a vezetés szempontjából így biztonságos.
Abból a szempontból már nincsen előnyére, hogy Fiorentina neve jelenik meg a kocsi kijelzőjén, és mivel tudja, hogy azt akarja éppen számon kérni rajta Alfonso húga, miért nincsen a clubban, ezért hagyja csörögni egy darabig, amíg a vonal nem bontódik magától. Soha és semmi nem volt közte, meg a legjobb barátja testvére között, de mivel a népek folyamatosan kell, hogy beszéljenek valamiről, a közegben az ő nevük is összekerült már nem egyszer, hiszen amikor a másik húga viharként söpör végig a városon, az általában az ő felelőssége is, és vigyáznia kell rá, nehogy hülyeséget csináljon.
Nem kommentálja a dolgot, lehet Fabiola jobban el van magával foglalva hátul, mint érdekelné, hogy egyáltalán hívták, és ő nem vette fel, szóval nem tulajdonít neki különösebb jelentőséget.
Eleve amúgy azt hitte, hogy a szemét is ki fogja kaparni a ghostingolásért, szóval bassza eléggé az agyát az, ahogy a másik viselkedik, nem kell plusz feszültség.
- Még úgy húsz perc. - Szólal meg végül, hogy ha szeretné, akkor tudja ennek a Danielnek jelezni, hogy az inkompetens kollégának mennyi idejébe telik még esetleg odaérni a helyszínre, ahol nem akarja tudni, mi fog történni.

Érdekesnek tartja, hogy amíg Fabiola az összes jobbik pillanatában egyenlőségről, meg arról papolt, mennyire magasról tesz a rangokra, addig egy olyan helyzetben például, mint a mostani, ahol a nőt benne megsértették, azonnal figyelmezteti arra Marcellot, hol is van a helye pontosan. Ettől vigyorogni kezd, hiszen csöpög belőle az irónia, és tudja, hogy a nő itt húzta meg a határokat, de ha egyszer megtehette, hogy kiprovokálta belőle az ujjbaszást, akkor Marco sem áll meg itt és ennyinél.
Valahogy és valami lesz itt még ma este, mert az olasz vérszemet kap ettől a rengeteg faszságtól, főleg, hogy az ő arcát rendezték át, mégis ő a rosszfiú a nő szemében.
- Értem. Szóval az ő ujját is megbasztad? - Kérdezi szórakozottan, és természetesen nem gondolja komolyan, amit mond a másik, egyetlen szavával sem tette. Tudja nagyon jól, hogy meg van sértődve, amiért eltűnt, tehát nem ostoba, de ha eddig a nő szemében egyenlőek voltak, ne csak addig legyenek, amíg megkaphatja az ujját meg a farkát, hanem tartsa magát hozzá, ahogy a becsületük azt diktálná egyébként.
- Kurva nehéz ám követni nálad, hogy hol ér véget a fene nagy egyenlőséged, és hol kezdődik a hatalmad, szóval ezt nem lenne rossz tisztázni. - Mostanra már némi feszültség kihallatszik a hangjából, de még nem érte el az olaszos agyfaszt, ismerve azonban a másikkal a kapcsolatát, mindjárt olyan kontrázást kap a másiktól, hogy a kormányba lenne kedve harapni. Pontosan ezért imádta ezt az egészet, de káoszban ő nem mozog túl kényelmesen vagy otthonosan, az inkább egy másik olasz sajátja.
Arra mondjuk nem számít, hogy a telefonja kijelzőjéről jön majd rá a másik, ki is hívja éppen, és amikor a telefonja a mellette levő ülésre vágódik, megint sóhajt, mert közel jár ahhoz, hogy elöntse a szar az agyát. Óvodást még nem furikázott, és bár mindig és mindennek van egy első alkalma, most valahogy másként bassza az agyát ez a sértődött Fabiola, mikor baszhatná az említett ujjakat is.
Mennyivel jobb lenne, ha üvöltöznének, ahogy a vérük csak diktálja, aztán egymásnak esnek a kocsiban, ahogy azt már annyiszor elképzelte, és ehhez nem kellett volna sok igazán, csak annyi, hogy Fabiolának eszébe jut, hogy Marco, ha rajta múlik, sosem alázta volna meg így.
- Veletek nőkkel csak a kibaszott baj van. - Morogja mostmár olaszul az orra alatt, és, mivel aggódik Alfonso húgáért is, röviden visszahívja őt, ha még nem tépték le az arcát hátulról, hogy megbizonyosodjon róla, nem össze kell szedni valahonnan, csak mondjuk unatkozik. Ezt a készülékről teszi meg, nem hangosítja ki, de a szavaiból egyértelműen kivehető, hogy egy részeg Fiorentinát kell szórakoztatnia néhány percig, és semmi más nem bújik meg a hívás mögött.
- Remélem elégedett vagy. - Veti oda, és most ő dobja az ülésre a telefont, miután bontja a vonalat, és lassan ő is azt kívánja, érjenek oda, mert nem sok kell neki, hogy félreálljon az út szélén valahol.

Igen, Fabiola pontosan tudja, milyen gombokat kell nyomogatni, jót is egyébként, de különösen a rosszat, az pedig instant kúrja fel az agyát, amikor a farka, meg annak a helye kerül szóba. Marcello pontosan tudja, hogy az ő farkának a helye ebben a nőben van, de hogyan hugyozzon mégis széllel szemben minden egyes pillanatban anélkül, hogy mindene olyan lenne? A másik egyenlő a lehetetlennel, és ehhez képest még egészen jól tartja magát a férfi, hiszen még csak meg sincsen sértődve, hogy miatta átrendezték az arcát. Pontosan tudta, hogy előbb, vagy utóbb bekövetkezik, csak úgy tervezte, hogy miután megdugta történik meg, mert azt kihagyni egyelőre fizikai fájdalmat okoz az olasznak.
Aztán lehunyja a szemét, nem is egészen arra reagálva, ahogy szólítja őt a nő, hanem azért, mert végre kiböki, hogy az eltűnése miatt játssza a sértődött dívát, amit egyébként tökéletesen megért, és talán itt jut eszébe először, hogy elmondja a másiknak, kihez is fogja hamarosan kötni az életét. Nem azért, hogy odamarjon, azt ő a kezével akarja megejteni a nő combján, meg ahol egyébként éri, a szavaival nem szokott úgy bánni, ahogy kénytelen néha a másik közelében. De itt farkakról röpködnek kijelentések, le akarja dominálni ahelyett, hogy kérdezné őt, úgyhogy a káosz kihozza a legparasztabb oldalát, aminek meg is van az eredménye, pillanatokon belül.
- Olyan kibaszott okos vagy Fabiola, kezdjél már el gondolkozni, mi miért lehet. - Nem bántja, de talán sérti, amiért azt gondolja róla a másik, hogy ennyire egyszerűen dobta volna. Marco, ha elkezd valamit, azt kurvára be szokta fejezni, mindegy, milyen szarvihar van körülötte, és, hogy ő szó nélkül lépjen le bárhova nyomós indokot mellőzve, az nagyon nem ez az olasz. Most már rettentően kezdi dühíteni, hogy ez amúgy fel sem ötlik a csinos kis fejében a másiknak, és rávág a kormányra megint, de ezúttal indulatból, hogy elkezdene telefonálni.
Fiorentina megtalálta egyébként a legjobb pillanatot arra, hogy még tovább csessze az agyát, úgyhogy a két nő nyugodtan kezet foghat abban, hány ősz hajszála lesz ennek az egész kalandnak a végére, amiről még most is úgy gondolja, nem ennyi, és nem csak így. Ledobja a telefont az ülésre és felhorkant, hogy ki akar szállni a másik, mintha ez lehetőség lenne, és komolyan kezdi azt gondolni, hogy óvodába viszi éppen a másikat, vagy onnan haza, mert annyi értelme van ennek a veszekedésnek, ahelyett, hogy tényleg dugnának a feszültség levezetése érdekében.
A mondat eljut az agyához, de megakadályozni azt, amire Fabiola készül, már nem tudja, csak érzi, ahogy a hirtelen, teljesen meg nem álló, de remegve, dübörögve és rázkódva, gyorsan lassuló járműtől a bekötött öve a mellkasába szánt, neki viszont a forgalmat kell felmérnie, hogy Fabiolának semmiképp se essen baja.
Másodpercei vannak dönteni, mert a mögöttük haladó autó, bár nem a seggükben jött, az az egy autónyi követési távolság nem fogja megakadályozni, hogy ha így állnak meg, akkor ne egyenesen a nőbe szaladjon, úgyhogy ebben a néhány másodpercben visszaengedi a kéziféket, ezzel párhuzamosan tekerni kezdi a kormányt, és amikor a kézifék enged, némi lendület után beletapos a fékbe, és várja a csodát, mert többre nincsen ideje.
Ez azt eredményezi, hogy egy félkört leírva az úton a kocsi hátulja kifordul a mögöttük haladók elől, elég helyet adva nekik a fékezésre, és keresztbe állnak meg némileg az úton, megúszva azt is, hogy azon az oldalon - tehát a kocsi elején, ahol ő van - valakinek nekimenjenek, mert arra a részre egyáltalán nem figyelt, csak a nő épségére koncentrált, hiszen ez a feladata, és a vágya is, és ezt tudnia kellett a másiknak, különben sosem húzta volna be a kéziféket egy most szerencsére kevésbé forgalmas, Manhattan-i út kellős közepén, pusztán dühből.
Szaporán veszi a levegőt, mert a necces helyzettől rendesen megijedt azért, és a körülöttük állók dudálására tér vissza a valóságba, meg azokéra, akik haladnának tovább, csak keresztben az útjukat állják.
Kikormányozza magukat egyenesbe, miután visszanyeli azt a mérhetetlen mérget, ami a torkában felgyűlik, és még nem üvölt, mert ahhoz félre kell állnia az út szélére. Amikor a forgalom ismét elindul, akkor vág rá mindkét kezével a kormányra, és olaszul kezd bele egy olyan dührohamba, amiről épp a napokban gondolta, mennyire ritkán és nehezen előhozható belőle, de ennek a nőnek még ez is sikerült.
- Meg akarsz ölni minket basszameg? Mi a büdös franc volt ez? Tényleg elment a kibaszott eszed? - A hangjától reng az autó tere, ezért hirtelen kivágja az ajtót a saját oldalán, és kiszáll a belőle, de nem hagyja abba az ehhez hasonló, bóknak kevésbé nevezhető mondatok egymás után morgását, és úgy érzi, most bárkinek a pofáját szét lenne képes verni, a sajátjához hasonlóan.
Megvárja, amíg Fabiola is kiszáll az autóból, ekkor lendülettel odalép hozzá, de a két kezét két oldalt a magasba vágja, hogy lássa, nem fog hozzáérni, mert nem lehet, a homlokát mégis idegesen a nőének dönti, és úgy préseli ki a szavakat egymás után.
- Engem a kibaszott Adrianód miatt nem fogsz megölni, érted? Kérdezd őt, miért nem válaszoltam, ha már gondolkozni képtelen vagy, Fabiola. - Aztán, ahogy ezeket kimondja, megsimítja az ajkait az egyik tenyerével, és idegesen sétál odébb néhány lépést, hogy rögtön vissza is forduljon.
- Vállaltam volna érted, hogy mindent elveszítek, hát ez hogy nem jut el a tudatodig? - Mutogat a saját halántékára, utalva ezzel a nőére, és még csak el sem várja tőle, hogy végre kapcsoljon, mert az arcát úgy sem látja elég ideig ebben a felhevült állapotában, és amúgy sem azért tör fel belőle mindez, mert értelme volna, ha Fabiola tud a verésről. Semmin sem változtatna, mert akkor is férjhez fog menni, Alvizét ismerve ebben úgy sincsen apelláta. Azt a részét is el akarja mondani egyébként, mert ha így folytatják, vagy a közeg, vagy ez a nő veszi az életét, akkor már nem teljesen mindegy?

Ő egyébként megmondta, hogy ennek rossz vége lesz, így amikor lökdösni kezdi őt a másik, merthogy szólnia kellett volna, az idegtől feltör belőle egy nevetés, és arrébb sétál néhány lépést.
Még, hogy ő az idióta..
Mutogathatna ő is, főleg erre a nőre, ha nagyon akarna, de ő nem teszi meg; pedig teljesen jogos lenne, hiszen évekig nem hagyott neki nyugtot, aztán az ölébe ült bugyi nélkül a kocsijában, miközben Adrianoval hozta ki teljesen a sodrából, később a nő csalogatta be Alvize dolgozószobájába, nyúlt a nadrágjába, most ezt tényleg sorolnia kell? Még sem nyílik az arca még egy beszólásra, csak nevet ott az út szélén, amíg Fabiola arra gyanakszik, az apja már tudja is, ami egyrészt biztosan így van, másrészről még nem ölték meg miatta, szóval ennyire nem számít már senkinek, hiszen ami el van döntve, az úgy lesz.
Lehet úgy van vele az öreg, jár még a lányának egy utolsó kaland.. illetve járt, mert hamar elébe mentek a kiskutyájával, aki majd el fogja venni ezt a nőt. Hogy a picsába ne röhögne ezen az egész szaron? Ezen csak röhögni lehet.
Aztán sóhajt egyet, mert már csak a torkában ég a düh, amiért majdnem kicsinálta őket a másik, és ingatni kezdi a fejét, mert most szenteli fel a kibaszott fakeresztet arra a kupac földre, amit talán egy erdő elhagyatott két fája közé odahánynak neki, miután végeznek vele, amiért kinyitja a pofáját.
De ha valamit elért nála két ujjazás, meg több évnyi ismeretség és szembaszás, az az, hogy kockáztasson ezért a nőért. Nem kúrásért, nem azért, hogy tovább folytassák, de Fabiolának joga van tudni, az pedig, hogy hallgasson róla, egyszerűen kizárt dolog. A becsülete többet ér, és az nem az a fajta maffiabecsület feltétlenül, amivel a szarházi megpróbálta megmutatni neki, meg az állkapcsának, hogy hogyan játsszák ezt, hanem amivel megadja a lehetőségét annak, hogy a nő kezdjen valamit a saját életével, és ezúttal ő menjen a másik kettő elébe, ha kell, Marcoval, vagy éppen nélküle, már nem érdekli.
Mondjuk közölhetné anélkül is, hogy a sértettsége kiérződne belőle, mert amúgy kurva szar helyen szúrták meg ezzel az információval, főleg azok után, hogy Fabiola épp azzal az olasszal ugrasztotta őt ki a bokorból, és most miatta kell a farkát a helyén tartania. Ezt nem tudja jól kezelni, és nem is akarja.
- Szinte biztos, hogy apád tudja, de nem számít, és tudod miért nem, Pellegrini? - Ha ő csak Serra, és nem Marcello a továbbiakban, akkor lehet a nő is csak Pellegrini, úgyis le akarta dominálni az előbb a hatalmi szarságaival, akkor megadja neki a maximális tiszteletet, az pedig a nevét övezi leginkább. Egyébként a lelketlen gödrének az alján egészen megmozdult attól valami, amikor a teljes nevén szólította a másik, és nem csak a farka, mert szinte soha és senki nem hívja a teljes nevén, hiszen ő csak Marco.
- Mert kurvára hozzá fog adni Adrianohoz. - És megint nevet, mert sok mindenre gondolt, hogy majd keresztezni fogja az útjukat, legyen ebből bármi, de hát kurvára nem lehet semmi, mert hozzámegy valakihez, és az nem az lesz, akinek a farkától úgy megőrül, ahogy az övétől. Ha ennél jobban csöpögne ebből a szarból az irónia, elcsúsznának rajta mindketten.
- Mondd csak, te leszel Vizzini, vagy az a szarházi veszi fel a Pellegrini nevet? - Már nem nevet konkrétan, de a szavaiban ott csilingel az a nevetés, ami az előbb tört fel belőle az ideg miatt, és számít rá, hogy nekiesik a másik megint, de jöjjön csak, imádja a szarságait, szóval tolja még nyugodtan, amíg van lehetősége, mert nem sokáig lesz már.
- Nem megmondtam egyébként, hogy kibaszottul semmi esélyünk? - És már nem csilingel semmi a hangjában, csak odaül a megvetés meg a csalódottság egy elfojtott formája, mert ez van, kurvára sajnálja, hogy így alakult, hiszen hiába egy állat, azt senki nem hozta még így ki belőle, és ez nem azért van, mert a nő tiltott a számára. Ahogy az előbb berántotta a kéziféket az egy olyan momentum volt, amitől szinte biztos lett benne, hogy jó így, ha véget ér, mert a végén még érezni kezd pont ő, aki nem is képes semmi hasonlóra.

Hiába mondja azt a nő, hogy ez kurvára nem vicces, Marco nevet még egy darabig, mert szerinte meg rohadtul az. Ez nem a másik kárára szól, hanem a helyzetnek, amibe kerültek, és amiből egyértelműen ki akarta vonni magát már akkor, mikor még értelmesen beszélve se tudott kommunikálni, úgy szétverték a fejét. Tudja, hogy veszélyes a nő, azt is tudja, hogy nem fogja fel a dolgok súlyát, így neki kellett megtenni azt, ami miatt olyan paprikás lett rá végül.
De hát teljesen elvette az eszét, és ez az egész szituáció, amibe ma este kerültek ennek a legjobb magyarázója, ha esetleg valaki nem értené, mi a fasz folyik kettejük között. És az egész vicces, mert most már az, ki milyen rangon van, kurvára nem számít semmit, mert mindegy, ki és kinek szopja le a farkát, már nem megoldható, amibe belekerültek.
- De igen, kibaszott vicces. - Sírni nem fog rajta, az agya már így is eléggé elszállt, szóval marad a nevetés. Reméli, hogy idővel azért lesz lehetősége visszaadni Adrianonak a remek gesztust, és biztos addig fogja gyepálni a képét, amíg még éppen felismerhető, de nem a lakásánál fogja kidobni a SUV-ból, hanem egy kibaszott erdő mellett, hogy ha kell, állatok kaparják össze, nem úgy, mint Marcot, mert ő magát szedte össze nagy nehezen a betonról.
Visszafordul a másikhoz, amikor már abbahagyta a nevetést, és olyan megvetéssel beszél a hangjában, ami talán még neki is új, pedig semmi új keletű nincsen az érzésben, Marco sokakat lenéz a közegben, rangtól függetlenül. Kevés a gerinc itt, neki meg az jelent mindent, szóval ez nem nehéz feladat a számára.
- Ezzel dicsekedett, miután az emberei átrendezték az arcomat. - Préseli ki magából a szavakat, mert nyilván, sérült a büszkesége, de mégsem azért, amiért bárki gondolná; készült erre, az első perctől kezdve még évekkel ezelőttről, hogy megbaszta a szemeivel a nőt, szóval itt inkább csak az adott személy kúrja szét a fejét teljesen, mert bárki elvehetné idővel Fabiolát, de, hogy Adriano? Azt a napot még mindannyiuknak meg kell élni, és ha Marcellon múlik, a háromból biztosan csak kettő marad addigra.
- Ami azt illeti, nagyon élvezem. - Nem akarja ezzel bántani a másikat egyébként, de valahogy neki is fel kell dolgoznia azt is, ami történt vele, meg az egész kibaszott szart, amibe kerültek. Ki akar lépni belőle, hagyni akarja a gerléknek, hogy turbékoljanak csak nyugodtan, valami mégis visszatartja, és az csak a nő lehet..
.. aki leveszi a cipőjét, kipakol a SUV-ból, és megy valamerre.
Egy pillanatig döbbenten nézi, ahogy az a nő, aki éveken át hajtotta, mintha valami vad lenne, most menekül vagy előle, vagy az elől, amit mondott, teljesen mindegy. Aztán az agyát, ha ez lehetséges, tovább rántja ezzel az egésszel, és utána kiabál, ahogy már indul is meg utána.
- Hova a faszba mész mégis? - És még csak nem is arról van szó, hogy Alvize kérését maximálisan teljesítenie kell; nem, ez a nő nem fog menekülni semerre, hanem szembenéz a szarviharral, és ő is ott lesz, csak kérje meg rá, és biztos segít. De menekülni sem most, sem máskor nem fogja hagyni, ahogy a nő sem hagyta meglógni Marcot. Ez a legutóbbi eset pedig nem Fabiolán múlt, úgyhogy azt elengedi neki.
- Nem mész te sehova. - Mondja, amikor beéri, és elé állva hirtelen mozdul, hogy fenék alatt megemelje, és a vállára téve induljon el vele visszafelé az összes cuccával együtt, amiket reméli, hogy erősen fog, mert vissza nem megy semmi szarért, amit elszór. Ha közben csapkodja meg rikácsol, hát tegye, néhány lépés csak, és lehuppantja a SUV hátsó ülésére, és úgy néz rá.
- Mehetünk? - Kérdezi még mindig kissé dühösen, egyik szemöldökét megemelve, de azért érdeklődve is, mintha nem lenne teljesen szívtelen, és érdekelné, mi jár most a másik fejében. Egyébként ez maximálisan így van, csak jól kifejezni képtelen, meg nem is tudhatja, hogy egyáltalán akar-e még valamit tőle a másik.

Még mindig nem a nőn nevet, mert az ő helyzetében egyébként nem találna vicceset, sőt, némileg talán sajnálja is, amiért átmossák ugyanazokon a szűrőkön, ahogy azt a legtöbb maffiacsalád lánygyermekével teszik egy idő után. Sokszor csodálkozott rajta, mennyire szabadon fogja az egyik vezér éppen a lányát, de nem okozott végül Alvize csalódást senkinek, úgy néz ki.
Sajnálkozni azonban nem fog, mindegy, mit gondol a helyzetről, csak megadja az esélyt a nőnek, hogy még időben lépve valahogy visszavágjon, hiszen tudja róla, hogy képes rá, sőt. Sokkal nagyobbat fog szólni, ha összeszedve magát megnyalatja a kibaszott cipőjének a talpát mindkettővel, mint az, hogy titokban szervezgetik egy ideje, hogy férjhez fogják adni Adrianohoz. Az a senkiházi amúgy sem méltó a nőhöz, és ezzel nem arra gondol, hogy ő viszont igen, mindenesetre biztosan lenne sokkal kevésbé megalázó jelölt, mint az az alak, mert Marco, ha valakit, akkor őt tényleg alig nézi valamibe. Nem Fabiola miatt, nem azért, mert megverette, bár utóbbi lehet valamennyire benne van, mert ha már bántani akarta, tette volna a két puszta kezével, egyenlő harcban, de nem. Ketten fogták, miután többször a hátába térdeltek, hogy térdre rogyjon, és úgy kezdték el ütlegelni.
Ki a faszom tudná tisztelni azt az embert ezek után?
- Egyértelmű figyelmeztetést kaptam, úgyhogy az életemmel játszom, hogy elmondtam neked. Megint rossz végén fogod meg a dolgokat. - Beszélnie sem kellene a másikkal, nem, hogy őszintén elmondani neki bármit. Marco kapcsolt, amikor megverték, sőt, azt is tudja, hogy valószínűleg Adriano teszteli őt, mert ha Fabiola kivágja a balhét, egyértelmű, kitől érkezett az információ. De az ő hűsége a helyzetre való tekintettel a nőnél van, szóval örüljön, hogy elmondta, még ha két hét késéssel is. Így is bőven van ideje tenni valamit, bármit, mert még akár egy év is lehet az esküvőig, ha nem több.
Nem válaszol, mert Fabiola jól érezte, hogy sántikálnak valamiben, és biztos benne, hogy idővel rájött volna, még mielőtt az arcába tolják a dolgot. A kezdeti sokk után úgy is tudja, hogy fel fogja szívni magát, és ha ez bekövetkezik, már csak az apját meg Adrianot lesz érdemes sajnálni, mert ő tudja, mire képes ez a nő, ha felpaprikázzák. Sokkal többre is, mint egy kibaszott kézifék.
- Hallgass már el, basszameg. - Morogja, mert elég egyértelmű, hogy nem fogja letenni a nőt, maximum a kocsi ülésére legközelebb, szóval feleslegesen bassza tovább az agyát bármilyen rikácsolással, és nem is gondolhatta komolyan, hogy engedi elsétálni egyedül bárhová, amikor rá van bízva, és amikor egyáltalán nem is akarja.
Leteszi végül az ülésre, és bár nem tudatosan, de közel van a másikhoz, sőt, egyre közeledik, majd a fekete ingén érzi a másik kezét, és semmivel sem akadályozza meg, hogy még közelebb rántsa magához. Nem így akarta felkúrni, és kiprovokálni belőle, hogy akarja, de attól még nem döfi magát tökön azzal, hogy elutasítja. Ez nem bátorság a részéről, ez már a nem érdekli, mik lesznek a következmények rész, mert átfordult valami az agyában, és neki ez a nő kell.
Egyik kezével megtámaszkodik az ülésen, hogy ne dőljenek hátra teljesen, a másikkal a nő állának vonalán simít végig, az ujjai eltűnnek a hajában, és picit meg is szorítja a tincseket, ahogy az ajkai követelnek mindent most már tőle. A teste azonnal reagál, még így, kibaszott dühösen is, mert nagyobb erővel bír felette a nő, mint bármilyen másik érzés valaha.
Szikrát szór mindkét zöldje, amikor elrántja az ajkait, és úgy fújja ki a levegőt, mintha világ életében magában tartotta volna. Minden porcikája itt és most akarja a másikat, de Statenig talán kibírja, ha nagyon muszáj
- Végre rád lehet ismerni. - Vigyorogja bele a nő ajkaiba, aztán eltávolodik, hiszen ha nem teszi, sosem érnek haza, ezért becsukja az ajtót, ha Fabiola elrendezi magát a hátsó ülésen, és előre sétálva beszáll a kormány mögé. Beköti magát, és szépen elindul ismét az úton, bízva abban, hogy több kézifékes mutatvány ma már nem lesz.

Egy percig sem akarja egyébként, hogy sajnálják, és nem is azért hozza fel megint a verés témát, ő ezen már túltette magát. Nem az első alkalom volt, hogy elkapták a grabancát, valószínűleg - főleg annak fényében, amire készülnek - nem is az utolsó, két hét alatt meg bőven volt ideje nyalogatni a sebeit, meg a sérült büszkeségét, szóval ő nem fogja felemlegetni többet.
Azért beszélt róla megint, hogy a nő megértse, miért kapta, amit a pofájába, és mit jelent ez arra az információra nézve, amit megosztott vele. Teszi mindezt azért, mert Fabiola két héten van kiakadva, Marco meg pont tesz arra a két hétre egyébként. Pontosan azért, mert a saját fejét kínálja tálcán a közegük vezetőjének, meg a nő leendő férjének, de mégis őt helyezi előtérbe azzal, hogy.. mindennel basszameg.
És ő is tudja, hogy a kialakult helyzet és kapocs minden, csak éppen nem az, amire törekedniük kellett volna, de már láncolja a nőhöz az egész ügy, hiába próbált menekülni, hiába nem üzent, hiába az egész szar, de nem hibáztatja a másikat miatta. Ha ennek most így kellett történnie, akkor lássák meg a végét egyszer, ő már nem lesz okosabb, sok minden miatt sem.
Úgy lesz okos, hogy teljesen odaengedi magához a másikat, és hisz benne, hogy képes kivitelezni. Mondjuk ha feltűnően felkíséri majd a lakására Fiabolát, az nem lesz okos, de kezd egy kicsit elege lenni, többek között a folyamatosan álló farkából is.
Ami még mindig ágaskodik, amikor a nő hirtelen megint rámarkol, ő meg nekifeszül egy pillanatra az ülésnek, hallgatva a másik okoskodását, és vigyorogni kezd féloldalasan, mert nem gondolta, hogy ilyen vége lesz egyszer. De inkább ez, minthogy fejbe lövik esetleg váratlanul, ez sokkal szebb vég annál.
Nem akkor nyög, amikor rámarkol a másik, hanem, amikor elengedi, mert az most nagyon rosszul érinti, és igazából már nem csak Fabiolának nincs fogalma arról, mit fog kihozni belőle hamarosan, hanem Marconak sincs.
- A farkamon akarlak, nem távol tartani. Csak az előbb ki tudtál volna nyírni a szemeddel, gondoltam jobb a békesség. - Mondja, ahogy már képes elindulni, nem, mintha lankadni tudna, de megoldja a hazajutást így is, nem ez az első, hogy megesett hasonló a másikkal a kocsijában.
Aztán hallgat, mert telefonálni kezd, és valahol hízik a mája, amiért miatta lemond valami fontosat. Erre a Fabiolára vágyott, amikor beült a SUV-ba, de nem ostoba, tudta jól, hogy át kell törni rajta, meg a sértettségén az elmúlt két hét miatt. Nem is áttörni akart ő, csak felvilágosítani arról, mi és miért történt, és bár megveszik érte, talán egy kicsi része remélte, hogy nem sikerül áttörni a nő büszkeségén, mert úgy lett volna a legbiztonságosabb mindenki számára.
Közben meg tudta, hogy baszhatja az egész távolságtartását az első pillanattól kezdve.
A zöldjeit a visszapillantóra vezeti, amikor szabadkozni kezd a másik, és Marco igazából itt érzi meg a kapocs jelenlétét igazán; Fabiola semmilyen magyarázattal nem tartozik ennek a férfinek, de megtette, hogy nem húzza az agyát feleslegesen, Marco meg kibaszott hálás ezért, szóval öröm az ürömben, talán.
- Ha nem beszélsz a farkáról, én jó vagyok. - Jegyzi meg, mert természetesen képtelen rá, hogy ezt megfogalmazza, nem is akarja talán, mert fogalma sincsen, merre tartanak, és nem akar semmit megkavarni, ha nem muszáj. Egyelőre azt tudja, hogy minden porcikája Fabioláért üvölt, ezen pedig meg kell próbálni valamennyit csillapítani, és akkor tisztábban látnak majd mindent mind a ketten.
Kicsit az is meglepi, hogy a nő simul, és megköszöni a hűségét, mert ez nem elvárás Marco részéről, mégis, jobban esik neki, mint számítani mert volna rá.
- Bármikor. - És ezzel kvázi neki fogad hűséget, ami nem meglepő, mert a nőt mindig úgy érezte, mintha az ő körük jobban vonzotta volna. Az évek alatt kereste nem csak Marco, de Alfonso társaságát is, amikor tehette, megjelent náluk, ezzel az itteni közegben is helyezkedve, meg megmutatva, merre húz igazán, szóval olyan az egész, mintha a helyére kerülnének a dolgok, és így annyira még sem meglepő, amit a férfi mondott.
Úgy tíz percébe telik megállni a másik lakásának épülete előtt, ahol szó nélkül kiszáll a kormány mögül, odasétál a másikhoz, kitárja neki az ajtót, és megvárja, amíg kiszáll.
- Akarod még? - A farkam, kérdezhetné, de nem teszi hozzá, mert elég egyértelmű, miről beszél. El tudja képzelni, hogy a nő dühében engedett a vágyainak az előbb, és úgy tört ki belőle, hogy dugja meg végre, de azóta eltelt tizenöt perc, és kitisztulhatott a feje annyira, hogy okosabb döntést hozzon, mint Marco tenné. Őt most nem fogja megállítani semmi, ha közel engedik, a legközelebb lesz ezúttal, ami fizikailag lehetséges.

Öntelten kezd vigyorogni, aztán vállat von, mielőtt megszólalna, valószínűleg a témát érintően utoljára. Ha elindulnak felfelé, már semmi nem lesz itt, nem, hogy józan ész, a vére már így sem ott tengődik, ahol kellene neki.
- Gondoltam, hátha neked több eszed van. - Annak örül a legjobban, hogy egyébként egyiküknek sincsen most, mert ha a másik elutasította volna, meglehet Marco is rendezett volna egy földindulást, mint ahogy a nő is tette a kocsijában, mielőtt a kézifék behúzásra került. Biztos, hogy csapkodna, káromkodna, bebaszná maga mögött a SUV ajtaját, és úgy hajtana el, hogy a gumi is füstöljön utána, hogy aztán felszedjen valami nulla csajt a clubban, és odaképzelje Fabiolát a helyére. Utóbbiban nem annyira biztos egyébként, mert a hűsége nem múlik ilyen egyszerűen, és bár nekik kapcsolatuk nincsen, és nem is lesz, ez ennél a macsónál nem ennyire fekete és fehér történet.
Szavak nélkül követi a nőt, mintha valóban mágnes lenne, Marco azonban nem az a mindent halálra elemző fajta, ő érinteni és érezni szeret, azokat meg sosem kell túlmagyaráznia. Tudja, miért akarja a másikat, ezt azonnal érezheti rajta, ahogy nem meglepő módon már rá is nyomul, amint a zárt liftajtók eltakarják őket a nem kívánatos tekintetektől.
Imádja, hogy állandóan rámarkol a másik, mert ez nagyon sokat elárul neki a lehetséges szexuális habitusáról Fabiolának, és ha igaza lesz, akkor durva éjszaka elé néznek, az egészen biztos.
- Rád évek óta kész vagyok. - Mondja ő is csendesen a másik ajkaira, ahogy a kezei a nő fenekére csúsznak, és beléjük markol úgy, ahogy az autóban tette, és csak a másik keze állja az útját, hogy test a testhez simulva tudja megmutatni, mennyire is van készen.
Ki fog durranni, ha sokáig húzza őt így a másik, de Marco nem sietős fajta egyáltalán, hisz ha az lenne, már évek óta egymás ágyában lennének, mert valahogy azt nem tudja elképzelni, hogy egyetlen alkalommal le tudja csillapítani magát, és ne akarná rendszeresen azt, amit már annyiszor verbálisan, néhány hete meg fizikailag is felajánlj neki ez a nő.
Belépve a lakásba nem különösebben néz körbe, mert nem érdekli, ami azt illeti; biztosan nagyon sokat elárul a lakótere a nőről egyébként, lehet majd később, amikor nem csak őt látja már a szemeivel, hanem képes egészében vizsgálni a képet, akkor belemélyed, de most úgy tapad rá mindkét zöldje, mintha vad lenne, pedig kettejük között nagyon nehéz eldönteni, ki az igazi vadász a helyzetben.
- Whisky. - Válaszolja röviden, ahogy besétál, aztán egy ponton megáll, és úgy méri fel tetőtől talpig a nőt, hogy az már szinte pofátlanság, de tudja, hogy Fabiola nem fogja tőle annak venni. Nem biztos, hogy annyira biztonságos az a dinamika, amit együtt produkálni képesek, de mivel Marco nem egy lelkis valaki, nem aggódik ő semmin. Kúrni fognak, ahogy Fabiola fogalmazott, ezt pedig nem kell túlgondolni, még a hűsége esküjének ellenére sem.
Egyébként úgy dugná meg a habok között, hogy a nevét sikítja, szóval nem lenne ellenére.
- Rendben vagy egyébként? - Hogy álló fasszal, hogy képes Marco érzelmeknek utat engedni, és gondolva a másikra megkérdezni, hogy is van, az felér egy csodával, de még most sem veszi észre, mit tud pontosan kihozni belőle ez a nő, és, hogy ez mennyire veszélyes egyébként. Nem a közeg, vagy a titkok miatt, hanem kettejükre nézve.

+18 Már csak hümmögni tud arra, ami a liftben elhangzik, és, hogy érdemben választ is kapjon a másik, lök egy finomat az ölén, annak érdekében, hogy ne kapjon meg mindent azonnal, de érezze, mennyit is ért neki a várakozás, ha esetleg nem lenne egyértelmű.
Nem zavarja, hogy hirtelen visszavesznek a tempóból, valahogy amúgy sem volt a tervei között, hogy az ajtó záródását követően rögtön nekicsapja valaminek a másikat; olyan, mintha olvasna már valamennyire a nőben, és képes a hangulatingadozásait követni, némileg talán lemásolni is. Az autóban magabiztos volt, amíg a sértettség nem uralkodott el teljesen a nőn, mert akkor ő is előhúzta ezt a kártyát, és egészen magára vette, hogy Fabiola nem gondolkozik el a miérteken. Amikor elszállt Fabiola agya, akkor már Marcellóé sem volt sehol, és amikor a döbbenet miatt visszavett, akkor ez a férfi is képes volt rá.
De attól még, hogy a keze nem fedez fel, a szemei megtehetik, és pimasz a vigyora, amikor az italt átnyújtva ezt megemlíti a másik, jószerével fel is rója neki a mustrálást.
- Benned semmi egyszerű nincsen. - Ő erre iszik, amikor az üvegek összekoccannak, és lehajtja egyben az italt, mert ahogy az előbb a lassulást, úgy most is érzékeli, hogy hamarosan hirtelen váltás lesz, de egyelőre valahogy előjön belőle a másik lelkének ápolására valamiféle inger, amit nem igazán akar leküzdeni, mert együtt vannak ebben a szarban, függetlenül attól, hogyan alakulnak majd. Mintha ez minden, meg semmi lenne egyszerre, ami olyan fogalom, amivel Marco nem tudna a fene nagy racionalitása miatt mit kezdeni alaphangon, de amennyire nem egyszerű ez a nő, végül is annyira mégis. Ennek csak így van értelme, és ezt el tudja fogadni.
- Tudom, hogy úgy fogod. És hidd el, hogy nem magunkat, hanem őket sajnálom, de kurvára. - Ez egy olyan kijelentés, ami vigyorgást vonna maga után bármilyen esetben a férfi részéről, de most halálosan komolyan beszél, és ezt nem akarja elbagatellizálni, attól függetlenül sem, hogy egy pimasz vigyornak itt ugyanúgy van helye, mint bárhol máshol, ha ő azt úgy akarja, vagy gondolja. Megérti, hogy egymás hátára figyelnek majd mostantól, és ez kifejezetten tetszik neki, hiszen ez a nő hátulról legalább annyira felállítja a farkát, mint elölről. És ezt most kurvára ki fogja használni.
Néhány pillanatig a bárpultnak dőlve figyeli, ahogy Fabiola, most már csak falatnyi fehérneműben előtte kezd el sétálni, aztán hangosan koccan a saját pohara a pult felületén, ahogy megindul utána, tartva ezt a néhány lépés távolságot. Úgyis kell, hogy mutassa az utat, hiszen erre Marco egyelőre nem jártas, és, mivel munkából jött, rajta vannak még feleslegesen rétegek, amiktől lépésről-lépésre szabadul meg.
A zakóját a kanapéra fekteti, ami mellett elsétálnak, a fekete ingén a gombokat pedig elkezdi kigombolni, amikor a másik befordul a fürdőszobába, és ahogy ő is átlépi a küszöböt, az agya átkattan, és már nyúl is Fabiola után, akinek ennyi távot adott a menekülésre, azonban ahogy most beéri, az már nem létező fogalom többé.
Egy kezével nyúl a derekáért, annak segítségével fordítja maga felé, hogy már a szétgombolt ing alatt a felsőtestének minden kis porcikája látszódjon, és kibaszott izgatott lesz a gondolattól, hogy teljesen egészében még se nem érintette, se nem látta a másik testét. Amikor a másik keze csatlakozik, már kérdés vagy habozás nélkül csatolja ki néhány mozdulattal a másik melltartóját a hátán, és ha már mindkét karja kvázi öleli őt, kurvára magához rántja, hogy amíg követelőzik, mint egy türelmetlen kisgyerek az ajkaival, megszabadítsa az utolsó előtti ruhadarabtól.
Pedig végtelenül türelmes, annak ellenére is, hogy nem felfedező fajta, mert nem szokták annyira megfogni a nők, hogy ürítésen kívül másként kezelje őket, vagy gondoljon rájuk. Most kellene pofán vágnia a tudatnak, hogy Fabiola mennyire más, de csak sodródik az árral, mert most mindkettőjüknek erre van szüksége.
Aztán elszakadnak az ajkai, és ekkor már a falnak nyomja a másikat valahol a fürdőben.
- Sikítani fogsz. - Mondja elfojtott hangon, és ahogy ezt kijelenti, kapkodóvá nem, de gyorsabbá vállnak a mozdulatai. Fabiola zuhanyozást említett, úgyhogy részben meg fogja kapni, amire annyira vágyik, hogy egy másikban meg azzal ostorozza, amire ő.
Lerántja magáról az inget, benyúl mindkét kezével a nő feneke alá, és úgy ülteti a derekára, meg az álló farkára ruhán keresztül, mintha semmi súlya nem lenne a másiknak. A kabinba belépve először a csempének nyomja a testét, de csak addig, hogy a mellén a bőrébe csókoljon, közben már ereszti is a lábaira, hogy meg tudja engedi a vizet magukra, le sem szarva, kin és mennyi ruha van még, majd útközben azt megoldja.
És mivel képtelen kiverni a fejéből a másik seggét, ahogy szavak nélkül, neki háttal ideinvitálva a testével őt valószínűleg álmainak a nője, hirtelen megfordítja őt, két tenyerével benyúl a bugyija pántjai alá, és lerántja annyira róla az anyagot, hogy mögé térdelve képes legyen odacsókolni, ahová még eddig nem tette. A keze már elengedte közben a fehérnemű anyagát, és hol a fenekét, hol a combját marja finoman, miközben a nyelvével egyetlen percre sem hagyja nyugodni a másikat.

+18 Érti ő nagyon is jól, mire van Fabiolának szüksége, és meg is fogja adni neki, sőt, nem tudja hirtelen garantálni, hogy az évek alatt elnyomott vágyakozásban nem diktál majd egy olyan tempót, ami fájdalmat okoz. Nem lesz szándékos ez, a sikítást sem ezzel akarja elérni, de ha valaki, különösen ez a nő az arcába mondja ezerszer, hogy kőkeményen essen már neki, akkor nem gondolja, hogy óvatoskodnia kellene.
Nem tervezett ő sem előjátékot, meg érzéki simogatást, vagy órákig tartó csókolózást, egyszerűen csak a kibaszott agyára égett ez a segg, úgyhogy a saját szórakoztatására ezzel a néhány pillanattal elnyújtja azt, amire legalább annyira vágyik, mint a másik, ha nem jobban. Ő sem bírná szavak nélkül most már, ha Fabiola tenne ugyanígy, és a farkával akarna még játszani kicsit, mielőtt belekezdenek a lényegbe, és lehet ennek a tudata szórakoztatja még őt egy kicsit, mielőtt még egyszer rá nem markol a másik bőrére, és végigszántja őt belülről a nyelvével, mert ekkor Fabiola már fordul, és felhúzva őt egyértelmű jelzéseket ad arra, hogy elég.
Ő pedig úgy dönt, neki is. Pedig semminél sem szórakoztatná jobban, tekintve, hogy türelmes szerető, ha órákig húzhatná a másik agyát, akár az őrület hátárára is, megvonva tőle a farkát, hogy már önkívületi állapotban adja meg neki végül azt, amit annyira szeretne, elvéve az eszét teljesen. Ez ráér későbbre, mert Marcello tudja, hogy ez nem egyetlen alkalom lesz. és ha már ez eszébe jutott, akkor mindenképpen megejti valamikor a nővel.
Egy vágyakozó sóhaj keretében segít a másiknak a maradék ruháitól is megszabadítani saját magát, ő viszont nem ennyire finom, nincs is kedve már bármit lehúzni a másikról, ezért egy határozott mozdulattal tépi le a csipkés, fekete-bordó anyagot róla, mert a bugyija útban van, és így, mivel cafatokban marad a kezében, kénytelen lesz a másik Marcellonak adni, hiszen nem tud már majd mit kezdeni vele. Így pedig elmondhatja, hogy háromból három bugyit begyűjtött a másiktól, és nem tudja, abba fogja-e tudni hagyni ezt a rossz szokását.
Mikor odavezeti a férfiasságát magához, még csók közben néhányszor végigdörgöli azt a másik sikamlós bőrén odalent, aztán hirtelen a semmiből döf a nőbe mélyen, még a mondata közepén, hogy valahol a "meg" szónál felejtsen el végre beszélni, annak ellenére is, hogy kezdi nagyon imádni, ahogy bassza az agyát a sok szarsággal, amit néha összehord mérgében.
Ő nem az elmés visszaszólásairól híres szex közben, hanem arról, amit a teste produkálni képes, úgyhogy néhány döfést követően felrántja a derekára megint a másikat, nekitapasztja a hátát a vizes csempének, az egyik kezével támasztja a feneke alatt, a másikkal ő is a csempének támaszkodik, és így kezdi tempósan kúrni, ahogy azt Fabiola már annyiszor megfogalmazta kettejük között. Mert ezt másnak nem lehetne hívni. Minden lökéssel úgy érzi, szét fog durranni, de szerencsére az állóképessége nagyon jó, így ki tud minden pillanatot élvezni, amit a másikban tölthet, durván és mélyen. Az ajkairól leszakadnak szinte a nyögések, rá a másikéra ebben a közelségben, és még arra is jut ideje, hogy vizsgálja, mekkora méretet képes ölteni Fabiola élvezete, mert ha már ennyit baszták az agyát, látni akarja, hogyan ér a csúcsra.
Azt meg senki nem mondta, hogy ha ez megtörténik, ő meg fog állni, hogy a nő nyugodtan ki tudja pihegni magát az érkezését követően.

+18 Eddig azt gondolta, simán meglenne a másik nélkül, meg a tudat hiányában, hogy érezze őt a farka körül, most azonban, ahogy a csempének döntve, a levegőben ül rajta a nő, és így lovagolja őt, azt már tudja, hogy ezt soha nem fogja tudni kiverni a fejéből. Ezért kell majd neki újra és újra, mert Fabiola más, jelentsen ez bármit, és nem gondolja, hogy ezt képes lenne egyhamar megunni.
Annyira tökéletesen illeszkedik a másikba, hogy teljesen elönti az agyát a szar tőle, pedig Marco irányítani szeret, ahhoz pedig általában arra van szükség, hogy eszénél legyen, és úgy élvezze ki a pillanatokat. Most kissé összemosódnak a dolgok, és a gerince mentén olyan libabőr fut végig a testén, amikor a másik ráfeszülve a farkára elér a csúcsra, hogy egy pillanatra összeszorítja a szemeit, és úgy tartja meg őt.
- Bazdmeg. - Sóhajtja, vagy nyögi a másik ajkaira, amikor ő leteszi a lábát, és magához rántja egy csókra, amibe Marco beleviszi az előző élmény minden borzongását, és jobban követel, mint eddig tette. A vágyai gőzerővel hajtják előre, és próbálna szaladni utánuk, miközben tudja, hogy csak ki kellene élveznie mindent, hiszen ki tudja, hogy az indíttatásai ellenére ez meddig fog kettejük között tartani. De most nem megy az, ami mindig, ezt most hajtja legalább annyira, mint őt a másik, ez most állatias, sokkal inkább, mint szokott lenni, és ha belegondol, teljesen logikus, hogy így kúrjanak ennyi év után, elsőre.
Érzi a vizet a bőrén, meg a másikén, ahogy csók közben mindkét oldalt a fenekébe markol, közel húzva magához a másikat, hogy érezze, nincsen vége, és egy ideig még nem is lesz. Aztán Fabiola fordul, és ha eddig azt hitte, elöntötte az agyát a szar, akkor tévedett, mert habozás nélkül csúszik belé megint és mélyen, ettől pedig hallat valamilyen hangot, maga sem tudja, de jelez bőven a másiknak, hogy elveszi a kibaszott eszét a segge. Mondjuk nem csak az.
Mivel Fabiola így némileg álló pozícióban van, úgy kezd el mozogni benne, hogy a felsőteste a másik hátához simul, a két kezét a falon elnyújtja a csempének nyomja a sajátjaival, az ajkával meg tökéletesen éri a nyakának vonalát, amibe finoman harapva csókol bele, miközben az öle türelmetlen, heves tempót diktál, hiszen sikítást ígért, de azt nem mondta, hogy azonnal lesz.