James & Elayna

Mondtam a menedzseremnek, hogy vegyünk vissza a tempóból, hiszen szükségem van némi időre ahhoz, hogy helyretegyem a dolgaimat, s átgondoljam, mégis merre akarok tartani az életemben. Ő azt mondta, hogy hagyjam ki az év végi partit, de mivel ez volt az első teljes évem az ügynökségnél, s mert a tavalyin csak a legújabb kis porszem voltam, így érthető, hogy mindenképpen el akartam jönni. El akartam jönni, hogy mindenkinek beszámoljak a sikereimről, tanácsokat adhassak az újaknak, s hogy találkozhassak a lányokkal, akikkel egy időben indultunk el azon a bizonyos létrán. Örülök a sok ismerős arcnak, itt van szinte mindenki, akivel volt szerencsém együtt dolgozni az elmúlt egy évben. Láttam a programban az ismerős nevet, de nem tudtam hova rakni, igazából arra sem emlékeztem, hogy ismernék stand-upos srácot csak a név baromira ismerősnek tűnt. Arra várnom sokáig nem kell, hogy rájöjjek, kiről is van szó, mert minden az ígért időrendben zajlik, s a fél órás műsort adó srác pontban este fél kilenckor a színpadon áll. Oh, szóval ő az, jól rémlik, hogy Párizsban találkoztunk? Vagy Monte Carlo lehetett? Európa kissé ködösen rémlik, de az azért megvan, hogy elég szépen egymásba gabalyodtunk és nem panaszkodhattam emiatt. Sajnálatos módon a műsorára nem tudok most se teljes aggyal koncentrálni, mert már eddig is iszogattam pár pohár bort, meg most is, de amit hallok és érzékelek belőle, az tetszik. Vajon az afterpartyra is itt marad? Legalább meglenne a tökéletes partner ma estére... Hmm...
A program az ő előadása után is időrendre pontosan zajlik egészen este tízig, bennem meg addigra már van egy szép mennyiségű adag bor, de kutyabajom eddig, mert hozzá vagyok én már ehhez szokva, meg tudom ám a legnagyobb trükköt: nem szabad keverni a piákat. Kezdődik is az afterparty a program végeztével, én pedig a csajokkal szinte rögtön birtokba veszem a táncparkettet, ahol túl sok a fiúkat kedvelő személy, de azért jól elvagyunk így is. Nem tudom mennyi idő telik el, az időérzékem már a nullán van, főleg, hogy időközben cigizni is kijártunk a teraszra, itt meg senki sem szív laza cuccot. A csajokkal nagyban énekeljük Ed Shereen Galway Girl-jét, mikor is egy ismerős figura bukkan fel a tömegből. - Akár többre is - karolok vigyorogva James nyakába örömömben, talán túl lelkesen is, de hát ilyen állapotban ezt ne csodálja senki. - Reméltem, hogy itt maradsz, kevés ám itt az olyan srác mint te. Mármint az olyan, aki a lányokat szereti -súgom az utóbbi mondatot a fülébe, mert egyébként nincs nekem bajom a melegekkel, sőt imádom őket, de mégiscsak más egy hetero sráccal táncolni, akitől többet is remélhetsz az este végére a táncnál...

James & Elayna

Itt már senki sincs olyan állapotban, hogy az érdekelje, én mit is csinálok, inkább azon van mindenki, hogy minél jobban érezze magát. Mi is ezt csináltuk, amíg James meg nem jelent és én csak örülni tudok annak, hogy itt maradt, mert így meg is van a partnerem az est hátralévő részére. Na nem mintha ki akarnám magamnak sajátítani, vagy valami, mert felőlem lekoptathat, ha valamelyik csaj itt jobban bejönne neki, köztünk úgyse volt komoly ez a valami Párizsban sem. Asszem Párizs volt ja...
Józan fejjel biztos nem engedtem volna ki ilyen megjegyzést a számon a melegekről, a gond csak az, hogy most sem vagyok józan, akárcsak a legtöbb estémen. Egyáltalán James látott engem úgy, hogy mindentől tiszta voltam? Fogalmam sincs, hiszen ködösek azok az emlékek, így nem is zavartatom magam azon, hogy most is ilyen állapotban vagyok. Ha ködösek az emlékek, akkor biztos az elmém is ködös volt akkor, tehát már úgy ismertük meg egymást, hogy ő legalább nem akadhat ki a jelenlegi állapotomon. Ahogy elnézem most sem zavarja, hiszen a táncparkettre invitál, én meg közben integetve puszit küldve köszönök el az ismerőseimtől, akikkel eddig ráztuk meg járogattunk ki a teraszra cigizni. Vajon James még van annyira öntudatánál, hogy céltudatosan húzott a parkett szélére? Mert biztos vagyok benne, hogy ő is tudja, hogy ugyanoda fog vezetni ez az este mint Európában, a kérdés csak az lesz, hogy hol és mennyi idő múlva? Én szeretnék még egy kis ideig bulizni, kivételesen jó DJ-t sikerült leszerződtetni a bulira, így egymást követik az ismert, pörgős számok, mi pedig egyre jobban simulunk egymáshoz tánc közben. Már ha ez az egész valami táncnak nevezhető, az biztos, hogy a régi énem most szégyenében kirohanna a világból, a mostanit viszont nem érdekli ez, ahogy az sem, hogy én smárolom le Jamest és nem fordítva. Olyan mindegy már ez, nem? Úgyis ismerjük már a másik testét tetőtől talpig...
- Nem szívunk el egy cigit? Kezd idebent túl fülledt lenni a levegő - kérdezem pár centire elhajolva az arcától. Nem is emlékeztem rá, hogy kék szemei vannak, wow de szexi! Kérdésemmel pedig semmi jó elrontója nem akarok lenni, pont ellenkezőleg, hiszen tudom, hogy a teraszon úgyis bedobunk valami piát a cigi mellé, így a jobb hangulat csak garantált. Meg amúgy is ennyi ember mellett tényleg kezd kicsit nehéz lenni a levegő. S hogy mi meddig bírjuk majd még itt azután az már kettőnkön múlik.