Ha pusztán a külsejét figyelembe véve ítélnék meg, Jonatan biztosan instant bekerülne azon emberek halmazába, akik első ránézésre bunkónak, érdektelennek, már-már kötekedőnek tűnhetnek. A megjelenése alapján az emberek többsége rögtön demokrata szimpatizánsnak tartaná - ami egyébként nincs túl messze az igazságtól -, aki agresszívan kampányol a környezetvédelem, vagy épp vegán életmód mellett. Az igazság az, hogy hiába követi nyomon a politikát, nem jár el szavazni, mégis hisz a demonstrációk erejében, ami  számára nem pusztán az utcára vonulást jelenti, hanem a művészeteken keresztül való vélemény nyilvánítást is. Előbb lesz politikai töltetű egy festménye, mintsem hogy a saját életére reflektáljon vele. Nem tartja magát annyira érdekes embernek, hogy mások foglalkozzanak vele mit élt át, amikor megmondták neki, hogy örökbe lett fogadva, vagy amikor elég felnőtt lett hozzá, hogy ennek az okait kezdje kutatni. Valójában nem sokat foglalkozik más emberek véleményével, amíg az nem korlátozza őt a saját életében. Megengedő, elnéző és kifejezetten szabad lélek. Sokkal érzelmesebb, mint amilyennek tűnik. Társadalmileg érzékeny, könnyedén megtartja mások titkait, szeret emberek között lenni és egyenesen energikusabbnak érzi magát, miután társaságban töltötte az idejét. Feltölti a többi emberrel való kapcsolat, nyitott az újra és ismeretlenre. Az élet apró dolgai okoznak neki valódi örömet. A művészethez fűződő viszonya ellenére két lábbal áll a földön, nem akar mindenki kedvében járni, elfogadja a nézeteltéréseket, van hogy a humorával generál is ilyeneket. Harciasan független, a stabilitás és biztonság helyett sokkal inkább vonzza a kreativitás és a szabadság.


- A ruhatárát simán lehetne kaotikusnak nevezni. Az esetek többségében a kényelem híve, de bármit megvesz, ami kicsit is tetszik neki, vagy amitől úgy érzi, hogy kitűnik a szürke tömegből. Többek között ezért található mondjuk rózsaszín farmer, vagy a hasáig érő között mellény a szekrényében.
- Gyerekkorában sosem zavarta, hogy nagyon egyértelműen nem a saját apja fia - a barnább bőrszíne és keleties arcvonásai valójában csak a felnőtteknek tűnt fel. Apja született New York-i médiamogul, akinek sokkal kevesebb elvárása van a fiát illetően, mint amennyit Jonatan beképzel magának.
- Inkább optimista, mint pesszimista beállítódású. Szerinte az élet ügyes bajos dolgai nem jelentik a világ végét és nem fekszik éjszakánként ébren azért, mert valaki előtt lejáratta magát, vagy olyasmit mondott, amit utólag visszaszívott volna.

Amint valaki tisztában van azzal, hogy valójában Jonatan mennyire érzelmes típus és hogy rajong a művészetekért, a következő feltételezés róla valószínűleg az lehet, hogy ez a gyengesége is és hogy ő valójában egy crybaby. A Natan korabeli férfiak többsége szerint az, aki kapcsolatban van a saját érzelmeivel előbb válik köcsög homokossá, mint "igazi" férfivá. Lehet, hogy nem őrült rajongója a sportoknak, nem érti hogyan lehet valaki elvakult rajongója kifejezetten egy kosárcsapatnak, amikor minden évben különböző játékosok bizonyítják a tehetségüket. Ő inkább egy adott sport szépségének a híve, mintsem az egy-egy játékosban rejlő nyers erőé. A dolgok megértésének és mögöttes tartalmának a híve, minden mögött a mélyebb értelmet kutatja, még ha nem is görcsösen teszi azt. A társaságszeretete mellett elfogadja az egyedüllétet is, a megfelelő emberrel a csend sem okoz neki kellemetlenséget. Hangulatember. Ha ahhoz van kedve, elbeszélget veled az élet értelméről, ha meg nincs kedve megszólalni - függetlenül attól, hogy megvolt-e a reggeli cigi+kávé kombója -, akkor figyelmen kívül fog hagyni. Nem érzi fontosnak, hogy mindig megmagyarázza, mit miért tesz éppen. Szerinte aki eléggé ismeri, nem tesz fel neki ilyen kérdéseket. Jobban szereti az egyenes, mint a hátsószándékkal dicsérő szavakat. Úgy gondolja, hogy nem léteznek tökéletes dolgok, de mindenben van valami szépség, legyen szó művészetről, emberekről. Az intuícióira hallgat, szeret segíteni másokon, ezért néha szorult helyzetbe keveredik, mert a számára fontos embereknek képtelen nemet mondani.


- Könnyen alkalmazkodik, nincsenek túl nagy igényei. Ő mindig az a gyerek volt, aki sokkal jobban szerette összekoszolni magát, mintsem hogy kiállítási darabként kezelje az új homokozólapátját. Az iskolai kempingezésekkor ő panaszkodott legkevésbé a szállás minőségére. Manapság ez abban köszön vissza, hogy nem zavarja, ha nem száz százalékosan tiszta és rendezett a lakása. Inkább látszódjon, hogy ott él és használja a teret, mintsem hogy steril környezetben töltse a mindennapjait.
- Ha nem is feltétlenül lehet közlékenynek, vagy pletykásnak nevezni, azért azokkal az emberekkel, akikkel igazán közel állnak egymással, megosztja a nehézségeket, amelyeket tapasztal és cserébe elvárja a másik féltől is, hogy így tegyen. Szerinte az emberi kapcsolatokban az egyik legfontosabb a kommunikáció, még ha mindenki küzd is vele valamelyest.
- Jó a humora, lehet vele viccelődni, nem sértődik meg, ha valaki piszkálódik vele, sőt kifejezetten szereti ha kizökkenthet másokat a monotonitásból, vagy a szervezett és komoly keretek közül. Azzal szemben tisztelettudó, aki visszaadja neki is ezt és nem az a fajta, aki félne megvédeni magát.

- Van még negyed órátok. Aki nem tudja ma befejezni, ne keseredjen el, senkit nem fogok megbuktatni. A lényeg a haladásban van, nem a kapkodásban.
Az órát tartó nő hangja elhalkul amikor mögém ér, én pedig azelőtt tudom, hogy mit fog mondani, hogy levegőt venne hozzá.
- Jonatan... - A hangja ezúttal halkabb, mégis érzékelem, hogy a mellettem ülők a munkám felé pillantanak, csak hogy az érintetlen vászonnal találkozzon a pillantásuk. - Ez már a második alkalom. A többiek nem azért jönnek be, mert itt is fűtenek rájuk.
A megjegyzésére vigyor költözik az arcomra, lassan fordítom felé a fejemet, hogy a szemébe tudjak nézni. Hiába magasabb, mint az átlagos nők, nem kell kitörnöm a nyakamat, hogy felpillantsak rá. - Most mondtad, hogy nem fogsz megbuktatni, ha nincs még kész. Ez... - ezen a ponton nemes egyszerűséggel a vászon felé bökök a kezemben tartott ecsettel. - Még folyamatban van.
- A viselkedésed arra enged következtetni, hogy nem veszed elég komolyan az órát.
- Az ihletet nem lehet megerőszakolni azzal, hogy időre kelljen dolgozni vele. - Olyan könnyedén válaszolok, mintha a legjobb barátommal elmélkednénk épp arról, hogy miért boldogabbak a skandináv emberek nálunk, nem pedig mintha épp egy tanárommal feleselnék. Phd hallgató, de akkor is ő tartja az órát, nem én.
- Már csak a jövőheted maradt, hogy elkészíts valamit. Nem csinálhatod meg otthon.
- Megoldom - felelem, visszafordulva a vászon felé. Az ecsetem továbbra sem mozdul, de nem vagyok hajlandó tudomást venni róla többet. Hiába a megkezdetlen mű előttem, a körmeim alatt így is apró festékfoltok éktelenkednek. Valójában az egész délelőttöm azzal telt, hogy valaki másnak festettem, ami miatt valójában tiszta a lelkiismeretem. Ha ezzel az apám kevésbé érzi úgy, hogy élete legrosszabb döntése volt engem örökbefogadnia, akkor nekem rendben van.



- ...csak azt mondom, hogy segíts neki. Te értesz ehhez.
- Fessek Melissa helyett?
- Nem, nem ezt mondtam... - A bizonytalanságát hosszú sóhajjal leplezi. Ha valamit az apám javára lehet írni, az biztosan a meggyőző képessége. Aki kicsit is ismeri őt, tisztában van ezzel. Az egész életét a média világában élte le, már akkor tudta, hogy milyen birodalmat fog örökölni, amikor megtanult járni. Ha a nagyszüleimet sikeresnek lehet nevezni, nem tudom milyen szóval lehetne leírni apámat. Nem ítélem el azért, amit elért, kemény munka és hosszú évek tapasztalatgyűjtése van mögötte. Csak azért mert mások azt gondolják, hogy aki beleszületik a pénzbe, valójában kisujját sem mozdítja, amikor megörökli azt a vagyont, el van tévedve. Átvenni egy olajozottan működő gépezetet pont olyan nehéz, mintha menet közben akarna valaki helyet cserélni egy Forma1-es pilótával. Nem vagyok a sport kedvelője, de még laikusként is azt gondolom, hogy lehetetlen megtenni. - Azt kérem, hogy támogasd kicsit a saját tudásoddal. Mindketten... nagyon büszkék vagyunk rád, Jonatan. Melissa csak érdeklődik az iránt, amit te is csinálsz. Nap, mint nap.
Mintha attól, hogy valamit napi szinten csinálok, könnyebb lenne. Festeni nem olyan, mint lélegezni. Az ember nem azért csinálja, mert így éli túl, mert beleivódott a génjeibe a légzés folyamata, mert tanítani sem kell és a testünk cselekszik helyettünk. Épp ezért azt gondolom, hogy átadni sem lehet. Aki igazán tehetséges, tud másokat terelgetni, de átadni valakinek azt a tudást, amivel más megszületik... Lehetetlen.
- Nem tudom... - Nem találom a szavakat. Tartok tőle, hogy ha túl egyenesen fogalmazok, apám pedig szóról szóra visszaadja a reakciómat a párjának, megbántva érzi majd magát, holott semmi más nem volt velem, mióta megismertük egymást, csak kedves. Tényleg egy intelligens nőről van szó, sokkal jobb választás, mint akikkel apám az évek során randizgatott már. Melissát tényleg kedvelem én is. - Végül is át tudok jönni néha.



Olyan üres az agyam, miközben az akváriumban úszkáló halakat figyelem, mintha lefutottam volna egy maratont rögtön azután, hogy megmásztam egy legalább hatezer méter magas hegyet. Lehet, hogy vannak, akik szerint a művészek pusztán naplopók, és minden nap arra játszanak, hogy ne kelljen komoly munkát végezniük. Én azt gondolom, hogy egy építkezésen dolgozó kőműves ugyanolyan hasznos munkát végez, mint én, vagy bármelyik másik ember, akivel egy szakon osztozom az egyetemen. A francba, még diploma sem kell hozzá, hogy valaki művésznek érezze magát. Az ilyesmi nem egy, vagy két, vagy akár ezer papíron múlik. Csiszolni lehet, meghamisítani nem.
- Nem gondolkoztál még rajta, hogy sziámi harcoshalat vegyél?
Kis híján megijedek az akvárium másik oldalán felbukkanó arc láttán, de a valódi hibás ebben a helyzetben egyedül én vagyok. Pat nagy valószínűséggel nem a semmiből keveredett oda - nyilván én engedtem be az ajtón -, jobban kellett volna figyelnem, amikor megközelített engem és az akváriumot.
- Nem bírják egymást a guppikkal. - Úgy dőlök hátra a kanapén, hogy közben a kezemet a magasba emelem, majd a tarkómra simítom őket, babrálva egy ideig a rövidre nyírt, rózsaszínben pompázó hajammal.
- Pedig sokkal szebbek náluk.
- Ezt ne akkor mondd, amikor ők is hallják. - Vádlón nézek rá, közben az emlegetett halak felé intek az egyik kezemmel.
- Szerinted a halak tényleg hallanak minket? - Olyan szemekkel néz rám, hogy elgondolkozom vajon milyen állat lenne, ha nem embernek születik. Biztosan egy aranyos kiskutya.
- Persze. - Olyan magabiztossággal mondom ezt, mintha én előző életemben történetesen hal lettem volna. - Különben miért úsznának oda a közeledbe amikor megkocogtatod az üveget?
- Oké, ennek így van értelme. - Egyetértőn bólogatva huppan le mellém. - Amúgy... - Rám pillant, megfontolja mit mond, mielőtt hozzá kezdene, de végül mégis kimondja. - Elég szarul nézel ki. Megint a nevelőanyád helyett festettél?
Pár másodpercig csendben vagyok, hátra billentem a fejem és a plafont bámulom.
- Nem helyette festek. - Akkor is kimondom, ha utána hirtelen rossz ízt érzek a számban. Ha a szavak nem is tűnnek igaznak. - Csak kiegészítem a festményeit.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy gondolat ütött szöget a fejemben miközben olvastalak. A jellemleírásod tökéletesen visszaadja azt az érzést, hogy a férfiak mennyire el vannak nyomja érzelmileg ebben a modern társadalomban. Egy érzelmes férfi már-már megbélyegzéseket kap, jelzőket aggatnak rá, pedig az erősebb nem képviselőinek is ugyanolyan joga van az érzelem kimutatásának és megélésének, mint nekünk nőknek. Nem tudom, hogy mikor és miként alakult ki ez a teljesen "macsó" stílus a pasiknak, talán a társadalom, vagy a szülői nevelés sulkolja bele már a fiatal fiúkba, hogy: "a fiúk nem sírnak." Arra nevelve őket, hogy eltemessék az érzéseiket. Nagyon tetszik, és örülök annak, hogy Jonatan egy ennyire érzelmes, már-már kirobbanó személyiséggel rendelkezik. Azt hiszem, hogy mint a családja, mint a barátai életének egy igazán üde fénypontja Nem csak a váltakozó hajszíne miatt, bár az is kifejezetten menő
Talán azt érzed, hogy hálásnak kell lenned az apádnak, amiért annak idején örökbe fogadtak és ezért nem mondasz nemet arra, hogy a mostohaanyád helyett festegess, de hidd el, nem ezen fog múlni a szeretete. Biztos vagyok abban, hogy mindenáron, minden feltételek között szeret téged és ezen nem változtat az sem, hogy biológiailag nem ő nemzett.
Nincs más hátra, mint a foglalókat intézni, színt és rangot egyik admin ad majd, addig is menj és személyiségeddel színesítsd tovább a várost.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!