Fejben dől el fiam. Idővel talán majd úgy gondolja, hogy hozzánk is tartozik. Sokáig nem volt igazi családja. Én megértem. És téged is fiam. Nézd, én szeretném, ha a közelünkben lenne, és segíthetnénk neki amiben csak tudunk... de erre magától kell rájönnie. Bizalmatlan. Talán attól tart hogy nem bírná kezelni a dolgot... vagy túlságosan rámásznánk........Remélem fog változni a véleménye, és nem akar mindent hős amazon módjára intézni.

De nem fogok a nyakára járni David...

Ne foglalkozz az időeltolódással! Bármikor hívhatsz! A repülés meg... majd megoldom. Eddig is megoldottam. Most is megoldom....

Szóval inkább vele töltöd az időt. Megértem. Én is azt tenném!....Várj csak....

*a vonal túlsó végén hallatszik, hogy CB rádión beszél, időjárási adatokat kap, szélerősséggel.* Figyelj Dave... Komolyan mondtam! Bármikor hívhatsz! Ha baj van, akkor is! Rendben?

Nem veletek van gondja. Legalább is elvileg. Mindig azt mondja, hogy az én családom az övé is, de még is úgy érzem, hogy megtartja a távolságot.

És tudom, hogy nem erőltethetem rá, csak nem értem, mi a franc tartja itt? Három órányira van Norfolk New Yorktól, nem azon fog múlni, hogy mennyi időt vagyunk együtt, el meg nem magyarázza. Rohadtul bele fáradtam, hogy gondolatot kellene olvasnom lassan, mert semminek nincs oka, egyszerűen csak befeszül, hogy ő azt nem akarja. Szerettem volna, hogy ott legyen vele valaki a szülésnél, mert én nem fogok tudni elmenni vele. Szeretném, mert anya miatt is tudom, hogy az egy másik lelki és elmei állapot. A nagy részére anya se emlékszik... Azt akarom, hogy csak a szülésre koncentráljon és a döntéseket hagyja másra. Akkor lennék nyugodt, ha tudnám, hogy nem erőltetnek rá semmit. Biztonságban akarom tudni, de neki erre is csak az volt a válasza, hogy ő nem akar senki mást ott, mert megnyugtatni úgy is csak én tudnám. Szóval most az a fantasztikus terve, hogy amikor megindul a szülés, majd egyedül végig csinálja.

Repülés közben azért ne telefonálj, nem egészséges. Bár az időeltolódás miatt ami nekem nappal, az nektek éjszaka lesz. Úgy hogy hacsak nem repülsz éjszaka, tudunk beszélni majd. Hétfő hajnalban indulunk, de már vasárnap vissza kell menni, hogy ne kelljen vadászni az embereket és ne kelljen senkire se várni.

.......

Nem erőltetheted rá David. Előbb bíznia kell. Elfogadnia, hogy számíthat ránk. Nem lesz baja!

Hívj! Bármikor! Mindig felveszem….Bármi van. Mikor indultok? Találkozhatunk előtte?

*A vonal túlsó végéről halk sóhaj hallatszik. Illetve öngyújtó kattanása.*

Köszönöm. Sokat jelent nekem, hogy figyeltek rá, még ha őt talán idegesíti is. Nem akar vissza költözni New Yorkba. Egyszerűen nem tudom rávenni. Illetve vissza fog, de csak az utolsó pillanatban... *újabb mély sóhajtás*

Vigyázok oda kint. Majd hívlak téged is, vagy anyát, épp akit elérek.

.......

Értem. Nem örülök, de a parancs az parancs.... Odafigyelünk majd rá, és ígérem, nem fogunk az idegeire menni.

Viszont nem fogok elbúcsúzni fiam.....Letelik a fél év, és találkozunk....a búcsú nem jelent jót.....,..Dave....csak egy dolgot kérek fiam! Nagyon vigyázz magadra! Éles a helyzet arrafelé...

Köszi!

Nem, nincs, csak...

Fél évre most besoroztak Ukrajnába a mentőcsapatokhoz. Illetve MINIMUM fél évre... Shayjel már sikerült összevesznem emiatt. Tudom, hogy megáll a lábán, de azért fél szemmel figyeltek rá? Nem akarom, hogy bajba kerüljön, vagy rosszul legyen és ne legyen vele, vagy mellette senki. Sokszor került már predátorok célkeresztjébe és a terhesség is új neki. De kérlek, ne szólj neki, mert a végén levágja a fejemet egy kanállal!

Szia! Te sosem zavarsz!

Remélem nincs baj!!

Hívhatsz igen! Csak később indulok!

Szia apa. Nem zavarok?

Igazából fontos lenne most beszélnünk.

Felhívhatlak?