Hemingway

Ez a szó megpecsételte az életemet, már azelőtt, hogy megfogantam volna a szüleim képzeletében. Népes család a miénk, temérdek féltestvérrel és unokatestvérrel. Egyes kutatások azt mondják, hogy a család olyan erős alapokkal ruházza fel az embert, hogy azok belénk égnek, mintha a DNS-ünk részei lennének. Ebben nem vagyok teljesen biztos, ugyanakkor az vitathatatlan, hogy egyes tulajdonságaimat az őseimtől örököltem. Vegyük alapul Ernest papát, akiről megannyi legenda szól. A családi történetek már megfakultak, mégis elevenen élnek az emlékezetemben, melyekből született egy kép az öregről. Erős. Határozott. Kalandvágyó. Domináns. A bajnok, aki mindenben jó és állja az ütéseket. Világ életemben olyan akartam lenni, amilyen ő. Ezért is dolgoztam keményen, 110%-ot nyújtva minden helyzetben. Számtalanszor hallottam a szüleimtől, hogy mennyire hasonlítok rá, mikor mindenbe belekötök vagy, amikor türelmetlenségemben kockázatos helyzetekbe ugrok. Mindezek ellenére sose törtem össze, ura voltam a helyzetnek, melyet én magam generáltam. Tudom mire vagyok képes éppen ezért dolgozom olyan keményen.

Kock
A család gazdagabbik fele, aki a felső tízezer tagja, Manhattan királyai a tőzsdemogulok. Mondhatnám, hogy gyűlölöm őket, de a jó nevű iskoláimat nekik köszönhetem. Tökéletesre fejlesztették a 'Nem!' szó használatát, tucatnyi hanglejtéssel képesek kimondani, így én is tökélyre fejleszthettem általuk. Általuk váltam szókimondóvá, állhatatossá. A makacsságom fog a sírba vinni. Sokszor a fejemhez vágták, mégsem érdekelt. Nálam jobban senki se tudja, mi a jó nekem és kész!

Lecompte
Miattuk, azaz miatta van minden. A tökéletesen felépített életem darabjaira hullott. A bennem élő erős nő megingott minimálisra csökkentette igényeit, kényelmét porig rombolta, egyszerűen elhanyagolja régi önmagát, mert egy ennél is fontosabb dolog elveszi mindezt tőle.

~ 2 évvel és 9 hónappal ezelőtt ~

Több órája tart az egész, míg máskor, ha várnom is kell megvan háromnegyed óra alatt. Mégis mi tarthat ilyen sokáig? Nekem erre nincs időm! Fel-alá mászkálok a rendelőben, miközben elintézek egy tucatnyi telefont és e-mailt. Az idő pénz és a rendezvények nem állnak le, hiába enyém a cég szeretek mindent a kezemben tartani. Éppen ezért csak a futkározós munkákat és a kisebb megrendeléseket adom át az alkalmazottaknak. A nővér szól, hogy végre tud fogadni a doktornő, mire jelzek neki, hogy egy utolsó telefon és ott is vagyok.
- Gratulálok Miss Kock, ön három hónapos terhes! - közli velem a nőgyógyászom, mire kinevetem. Valamiért ő nem nevet velem és kezdem azt hinni, hogy nem viccel és nem is egy álomban vagyok.
- Az képtelenség! Minden hónapban megjött és rosszulléteim se voltak - válaszolok egyből - Arról nem is beszélve, hogy egyedül vagyok és egy-egy éjszaka se fér bele az életembe- teszem hozzá, mielőtt arra gondolna, hogy alkalmi szex során lettem az. Nem, az amúgy se illene hozzám. Szívesen felvilágosítanám a nőt, hogy miképpen fogannak a gyerekek és hacsak nem lettem hirtelen Szűz Mária, akkor képtelenség, hogy terhes legyek. Nem, hogy 3 HÓNAPOS! Mielőtt bármit mondhatnék elém tolja a papírokat, melyen egyértelműen az szerepel, hogy állapotos vagyok.
- Tudja mit? Inkább nézzük meg ultrahangon is. A laborban tévedhettek - igen, kizárólag ez lehet a megfelelő magyarázat. Egyből be is rohanok a függöny mögé, hogy lekapva magamról a megfelelő ruhákat felfeküdjek az ágyra a hasi ultrahanghoz. A nő egy hatalmasat sóhajt, de nem mer ellenkezni. Miután rám kente a folyadékot együtt a felvételt nézzük, amiből egyértelműen látszik, hogy.... látom és hallom őt. Erőteljes, apó pici zörejek, melyek a hasamból jönnek, a magzatom szívhangjai. Próbálom visszafolytani a könnyeimet, miközben a következő lépéseket magyarázza. Motorikusan cselekszem, beszélek és intézem a dolgokat egészen estig, amikor egyedül maradva a lakásomban végre gondolkodhatok.


~ 2 évvel 11 hónappal ezelőtt ~
Mindig is élveztem az élet nyújtotta lehetőségeket, így egy nagyszabású parti levezénylése után úgy döntöttem, hogy megérdemlem a kikapcsolódást. Hamar a tömeg középpontjába kerültem, ahol találkoztam vele. A legújabb fogásommal, akinek a számláját megfejhetem cserébe azért, hogy a feleségének szervezek egy gyönyörű partit, mert őt eszi a bűntudat kettőnk miatt. A terv egyszerű volt, elcsábítom, elhitetem vele, hogy egy felejthetetlen éjszakát élt át velem, majd rávilágítok, hogy a drága neje nagyon hamar rájöhet erre és a legjobb lesz, ha meglepi egy rendezvénnyel, melyet jutányos áron megcsinálok. A terv jól haladt, eléggé jól éreztem magam, amikor megjelentél te. Mr. Lecompte A tömegen furakodtad át magad, hogy leszedj a pasiról, mint valami féltékeny barát. Abban a pillanatban olyan nagyon tetszett a határozottságod, hogy az üzleti lehetőséget hátra hagyva veled tartottam a taxiba, lakásodba, majd az ágyadba. Ó, édesem azaz éjszaka eléggé felejthetetlennek bizonyult. Másnap reggel a hajnallal ébredtem és egyetlen szó, üzenet nélkül hagytalak magadra. Egyszeri véletlen, hiba voltál számomra, melyet soha többet nem akartam megismételni. Hiába izzott fel a szikra, mely olyan lángolónak bizonyult, hogy mindent porig égetett. Emlékszem a heves csókjaidra, melyek tökéletes ellenpólusai voltak a fiatalkori évődéseinknek. Tizenhat évesen imponáló volt a vagyonod és a sármod, mert valljuk be kizárólag ebből állsz. Szerencséd, hogy gazdagnak születtél, mert az értelmi képességeid ahhoz képest sokkalta lejjebb vannak. Valami ilyesmit vágtam hozzád egyik alkalommal gyenge kifogásként arra, hogy mi a bajom a kapcsolatunkkal. Az intellektuális diszkurzusokat messziről kerültük. Aztán az összhang lassanként megbomlott és már nem akartam minden percemet veled tölteni. Jobbnak tűnt, ha a bátyámmal és az egyetemista barátaival lógok a hamptonsi nyaralónkban, míg neked egy sms-t se dobtam. Pedig megérdemelted volna, ha másért nem az igyekezetedért. Tökéletes barát akartál lenni a magad elcseszett módján és a fél éves fordulónkra még egy csillaggal is megleptél. Impozáns ajándék azt meg kell hagyni. Mégsem tudta egybe tartani a kapcsolatunkat és ahogy a fényévekre lévő gázgolyó, úgy mi is kihültünk. A szakításunk túlságosan egyszerű volt. Én nem kerestem a társaságod, míg neked a hiányom se tűnt fel. Mégis a múlt és a jelen összeforrt azon az éjjelen, mely gyökeresen megváltoztatta a jövőnket.

~ 2 évvel ezelőtt ~

A gyász öt szakaszból áll. 1, tagadás és izoláció. Egészen jól alakult minden, persze a drága anyám őrültnek titulált, amiért megtartom őt és egyedül akarok róla gondoskodni. Hiszen éppen csak most alakult meg a cégem a drága Koch család támogatásával. Márpedig én tudom mi a legjobb nekem és ha egy gyereket akarok nevelni, akkor azt fogok. Az apa kilétét szándékosan titkolta el mindenki elől. Nem kell nekem semmi a nagy Lecompte családtól, főleg nem tőle. Erős, független nő vagyok, akit semmi se riaszt meg. Ha ömleni kezd belőlem a vér mi sem egyszerűbb fogni egy taxit és a legközelebbi kórházba menni. Ez csak egy kis komplikáció semmi több. Mégis üresnek érzem magam, a testem bénult. Kizárólag a motorikus funkciók működnek. A szavak értelmetlenné váltak, ahogy egy-egy rendezvény is. A néma könnyek új dekorációvá válnak az arcomon.
2, harag. Elbocsájtottam minden alkalmazottat, nincs rájuk szükségem, semmirekellő az összes. Keményen beolvasok bárkinek, ha beszélni mer a történtekről. A lakásban sötétség honol, egy takaróba burkolózva bámulom a Tvt napok óta. A cégem semmivé foszlott, a család kitagadott, amiért adósságba vertem őket. Egy Koch kizárólag pénzt csinál, nem veszít. Még most is hallom apám lesajnáló hanglejtését magam előtt látom megvető tekintét. Az én hibám az egész, túl hajtottam magam. Az a sok vér. Fekete árkok húzódnak a szemem alatt, három nap alatt egy szendvicset ettem.
3, alkudozás. Ha nem dolgozom álló nap, még itt lenne. Ha rendesen eszem és nem kávéval tömöm most a karomban tarthatnám. Ha jobb anya lettem volna most nem lennénk itt.  Túl sok ha, ami mind egy másik forgatókönyvet vetít előre, ami jobbnak tűnik.
4, depresszió. Hallom, ahogy ver a kis szíve, mintha most történne meg először. Látom magam előtt az ultrahang felvételeket. Minden rendben lesz kicsikém... Könnyek újra utat törnek maguknak. 5, elfogadás. A szanatórium kapuján kilépve még egyszer beolvasok az eddig rám vigyázóknak, hogy milyen kiszolgálást nyújtottak a 4 hónap alatt. A drága család utolsó lehetőségnek azt látta, ha elrejt a világ elől egy gyászfeldolgozást elősegítő otthonba. Tudom, hogy elment a kisbabám, tudom nem lesz belőlem anya és nem kell az életem neki szentelnem. Mindezek ellenére fáj, de az élet megy tovább és erősnek kell maradnom. Soha többé nem gyengülhetek el ennyire. Köszönöm, de nincs szükségem azokra, akik kitagadtak, elvették a munkám és még otthonba is dugtak. Én tudom mi a jó nekem.

~ Napjainkban ~

- Hale! Itthon vagyok és hoztam kaját! A szerkesztőségben buli volt az új magazin bemutató miatt - magyarázom hangosan miközben ledobom a cipőm és beljebb lépkedek a kis otthonunkba. Életem egyik legjobb döntése volt beiratkozni az egyetem irodalom szakjára. Ott ismertem meg a legjobb barátnőmet, aki a támaszom jóban, rosszban és egy ideje már a lakótársam is. Ő az én új családom első tagja, akiért bármire képes vagyok.
- Tuti látni akarod a legújabb képeim és biztos vagyok benne, hogy rögtön szerelembe fogsz esni - teszem hozzá nevetve, miközben a konyhában veszek elő magunknak tányérokat a vacsorához. Tökéletesebb nem is lehetne az életem. Van munkám, barátaim akik szeretnek és azt tehetem, amit csak szeretnék.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Hát nem is tudom hol kezdjem ennek az elfogadónak az  írását.    
Kimondottan tetszik, hogy a felmenőid között ott található a mi drága Hemingway-ünk, aki nélkül az irodalmunk kevesebb lenne. Nagyon tetszett ahogyan hozzá hasonlítottad magad és ahogyan a lapodat olvasva egyre jobban kirajzolódtak Maya személyiségének minden apró és részletes jellemzői.  
Olyan tragédia történt az életedben, amit nagyon nehéz elfogadni és még ennél is nehezebb feldolgozni. Ne hibáztasd magad azért, ami törtent, nem a te hibád, biztos vagyok abban, hogy tökéletes anyukája lettél volna a picinek, de sajnos a sors néha kegyetlen játékokat játszik. El sem tudom képzelni azt a mérhetetlen fájdalmat és ürességet, ami azóta is az életed része. Talán soha nem leszel képes teljesen túllépni a veszteséget, mindig eszedbe fog jutni ahogyan telnek az évek, de ha erőt veszel magadon és továbblépsz még sok fantasztikus dolog vár rád az életben. A családunkat nem válogathatjuk meg, nem tehetsz arról, hogy olyan közegbe születtél, akik ennyire könnyen lemondanak rólad, de a barátaidat megválogathatod és ahogyan te is írtad, lehet egy új családod.   A sötét múlton lépj túl, hogy egy fényes jövő várhasson rád.  
Hidd el, van még napfény és lesz még csillogás az életedben. Talán amikor már nem is számítasz rá, akkor fog egy új élet megjelenni a hétköznapjaid részévé válni.
Őszintén remélem, hogy a benned lakozó makacsság és kitartás segít majd abban, hogy újra felépítsd az életed.
Színt és rangot admintól kapsz, addig is foglalózz nyugodtan és vesd be magad a játékba

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!