Alapinformációk:
≽ Származás: thai felmenőkkel rendelkezik
≽ Horoszkóp: rák
≽ Magasság: 155 centi
≽ Súly: 40 kiló
≽ Vércsoport: A
≽ Anyja: Kalya Phrompan, kozmetikus
≽ Apja: Khaotung Sayakul, építész
≽ Testvér(ek): egy nővére van (Darika Sayakul)
≽ Egyéb: van egy Tündérke nevű birman macskájuk

≽ Pozitív tulajdonságok: mosolygós, együttérző, hűséges, nem elrontója a szórakozásnak, felelősségteljes, kíváncsi, megbízható, szorgalmas, mókás, nem dicsekvő, bátor, könnyen megbékél, de képes kiállni magáért, szeret másoknak adni, másokkal minőségi időt eltölteni
≽ Negatív tulajdonságok: hajlamos naivan állni ismeretlen helyzetekhez, kissé kupis, lusta, ha házimunkáról van szó, olykor bizalmatlan tud lenni, stresszhelyzetben szorong, impulzív, ha belemélyül valamibe, képtelen több dologra egyszerre figyelni, könnyen megüti magát

---

Összefoglaló:
Eleven kislány volt, csupa mosoly és kacagás. Édesapja őt év nővérét rendszeresen vitte el magával kedvenc horgászhelyeire, ahol Panadda nővérével ellentétben farmer overállba öltözve követte apjukat és igyekezett megtanulni a horgászat minden rejtelmét. Nem félt megfogni a nyálkás halakat és a bőrét beborító felduzzadt szúnyogcsípések sem zavarták túlzottan - de még az az eset sem, amikor a könyvét olvasgatva egy sikló csúszott át a lábán. Kedveli a természettudományokat és jelenleg az az álma, hogy tengerbiológus legyen. Jó tanuló és szorgalmas diák, mindig az a típus volt, aki várta, hogy újra elkezdődjön az iskola ősszel.
A korai nyíltsága mára valamelyest szelídült, nem borítja rá minden aprósággal kapcsolatban a véleményét másokra, egy-egy helyzetben még szégyenlősnek is mondható. Ettől függetlenül kedveli az embereket és a társaságot, inkább tekinthető extrovertáltnak. Szívesen van a szeretteivel, ezért ha közös programot szervez velük, azt mindig halálosan komolyan veszi és mindenképpen talál velük alkalmas időpontot.
Szereti a spontán dolgokat, nem fél rögtön dönteni teljesen ismeretlen dolgokkal kapcsolatban, ha épp nincs ideje részletesen körül járni azt. Ez van, hogy egyenesen visszaüt rá, mert olyan helyzetekbe keveredik, amelyekben egyedül nem sikerül igazán ügyesen elnavigálnia. Nem a végtelenségig makacs, sőt ha van ideje és lehetősége, szereti kikérni mások véleményét - nem utolsó sorban hallgat is ezekre a javaslatokra. Rendszeresen kér stílussal és szerelemmel kapcsolatos tanácsokat és véleményeket a nővérétől. Szüksége van olyan emberekre, akik adott esetben meg tudják őt védeni, vagy épp a biztonság érzetét tudják neki nyújtani, akár csak azzal, hogy meghallgatják. Nem az extrémitások híve, az átlagos de szórakoztató dolgok éltetik igazán.
Van, hogy meglepi az embereket azzal, hogy bizonyos dolgokkal kapcsolatban másképp viselkedik, mint korábban. Kicsi korában például nem ette meg sem a halat, vagy a gombát, mára már azonban nincs baja azokkal az ételekkel, amelyek ezeket tartalmazzák. Ezek a változások inkább a szokásaiban való változást jelentik, mintsem a jellemében bekövetkezett átalakulást.
Nem az a típus, aki mindig konfrontálódik másokkal, nem szeret veszekedni, ugyanakkor az éles kritikát sem fogadja jól. Egészen más, amikor a családjával, vagy a barátaival incselkedik, még ilyenkor sem bántó, amiket mond. Jó hallgatóság, könnyen beszél az érzéseiről és általánosságban is igaz rá, hogy mindent az érzelmek szemüvegén keresztül néz.

---

Önértékelés:

Kezdettől fogva mondtam, hogy ez egy kifejezetten rossz ötlet. Nem csak azért, mert végzetes következményekkel járhat az egész, hanem azért is, mert itt nem csak egy valakinek eshet baja. Az alapvető konfliktussal mindenki tisztában volt és mégis vakon ignorálták a rossz előjeleket.
Kár volt apára bízni a macskát.
Nem azért, mert olyan ember lenne, aki képes lenne ártani az állatnak. Nem, apa kifejezetten ennek az ellentéte, még a kifogott halakat is mindig visszaengedi a vízbe, amikor horgászik. De egy vízi gerinces állat és egy kisebb termetű, szőrös ragadozó között kifejezetten nagy a különbség. Utóbbi például biztosan nagyon szívesen elfogyasztaná az előbbit, ha megadná neki valaki a lehetőséget. Mélyen az emlékezetembe véstem, hogy még véletlenül se hagyjam apának, hogy valaha elvigye magával horgászni a macskát, mert annak végzetes következményei lennének. Nem mintha számoltam volna hasonló helyzettel, tekintve, hogy apa alapból nem akarta, hogy hazavigyük Tündérkét.
Türelmetlenségemben olyan hevesen ráztam a lábamat a busz ülésén ülve, hogy a mellettem helyet foglaló néninek is feltűnt, s szinte láttam ahogy levegőt vesz, hogy aztán valami olyasmivel álljon elő, hogy "a kisasszony viselkedése elfogadhatatlan", vagy "ezek a mai fiatalok". Már épp készültem nagyon rosszallóan visszapislogni rá, amiért nem hagyja, hogy az apa vs. Tündérke meccs miatt aggódjak, amikor megszólalt és egyben meg is lepett engem, mert köze sem volt ahhoz a szavainak, amit én az előbb hittem.
-  Máris hiányzik a kis barátja, igaz? - Ő ugyan elég mindentudó pillantást vet rám, az én szemeimben azonban nem tükröződhet túl sok minden értetlenségen kívül.
- Tessék?
- A fiú, akivel a buszmegállóban elváltak. Láttam, hogy pislogott magácska után.
- Utánam? - Immár tudtam miről van szó, inkább csak a hölgy szavainak igazságtartalmában kételkedtem.
- Szép dolog is a szerelem! Emlékszem, amikor én és a férjem - Isten nyugosztalja - először találkoztunk. Még az 50-es évek végén. El sem tudná képzelni, hiszen olyan fiatal még...
Úgy húsz percen át hallgattam a történetét a férjével, ami egy könyv lapjain talán elvarázsolt volna, most mégsem voltam vevő rá, mert a gondolataimban már körvonalazódott, ahogyan Tündérke szétkarmolta apát, aki ezért elfelejtett neki enni adni, a macska pedig talán azóta már a függönyöket is lerángatta, ami miatt anya szomorú lesz majd...
- Elnézést. Nekem itt le kell szállnom. De örülök a találkozásnak. - Amikor felálltam, odafordultam még egy mosollyal az idős hölgyhöz, majd a hátsóajtó felé siettem, hogy le tudjak ugrani a buszról. Két megállóra voltam még a megszokott helytől, ahol egyébként fel és le szoktam szállni a járműről és bár hallgathattam volna még, ahogyan a néni arról mesél milyen leveleket írt a férjének, amikor az a katonaságban szolgált, de nem bírtam az engem szétvetni készülő türelmetlenséggel.
Sóhajtva kapaszkodtam bele a hátizsákom pántjaiba, majd indultam neki gyalog a hazafelé vezető útnak. Nagy szerencse, hogy reggel a kényelmesebb cipőim mellett döntöttem, mert nem vágytam rá, hogy még a lábaimra is hólyagok nőjenek. Akkor ezt már hivatalosan is rossz napnak lehetne nyilvánítani. Talán épp a kényelmes cipők miatt döntöttem úgy az utcánkba befordulva, hogy a maradék párszáz métert futva teszem meg.
Annyira siettem befelé a házba, hogy még a kulcsomat is kint felejtettem a zárban. Félig rángattam le magamról az egyik cipőmet, amin majdnem át is estem, ahogyan próbáltam elhagyni az előszobát.
- Apa! - Fogalmam sem volt hol kellene keresnem először. Az ugyan jó jelnek volt tekinthető, hogy az előszobában nem voltak sem vérnyomok, sem kupacokban kitépett macskaszőr, de nem tudtam mi van a házunk többi pontján. - Apaa! - Ezúttal hangosabban kiáltottam fel, hátha az emeleten van az emlegetett férfi és szimplán csak nem hallotta, hogy megérkezem.
Kifulladva léptem be a nappaliba, hogy aztán egyenesen lefagyjak a látványtól. A függönyök a helyükön voltak a díszpárnákkal együtt. Semmit nem borítottak vérfoltok és még csak háborús helyzet sem alakult ki.
Apa a kanapén aludt. Az ölében a macskával.

---

- Hé, Pandi. Kapd el! - A fiú hangja jókedvűen, örömmel telve töri meg a folyosó egyébként monoton zaját, a többi diák beszélgetésének moraját. Néhány fej felénk fordul, én pedig rögtön becsukom a szemeimet, amikor meglátom, hogy valami egyenesen felém repül. A kezeimet magam elé emelem - hogy azzal a céllal, hogy védekezni tudjak, vagy hogy tényleg elkapjam azt a valamit, én magam sem tudom. Csak akkor fújom ki a levegőt, amikor végül valami az ujjaim között landol és sokkal könnyebbnek tűnik, mint amire számítottam. A kék anyagra pislogva immár tágra nyílt szemekkel, értetlenség költözik a tekintetembe.
- Ez meg mi?
- Minek tűnik? - Nevetésétől bukfencezik egyet a gyomrom és érzem, ahogyan pirosra festi az arcomat a zavar. Ő kicsit sem zavartatja magát, amikor közelebb lép és ugyanolyan jókedvűen folytatja. - Szükségem lesz rá a meccs után. Megőriznéd nekem?
Úgy pislogtam rá, mintha a következő pillanatban arcon nevetne és közölné, hogy reménytelen eset vagyok, amiért egyáltalán megfogalmazódik bennem, hogy komolyan gondolta a dolgot. A cselekedetei mégis képtelenségnek tűnnek a szememben, mert mi ketten nem vagyunk egy szinten. Ő sportolókkal lóg és jó is mindenféle sportban, amiben eddig láttam, amikor elkalandozott a pillantásom a fiúk felé tesi órákon, hallottam róla, hogy mennyit verekszik másokkal és tudom, hogy cigizett is már az iskola területén belül. Sokkal menőbb nálam, és sokkal szebb a barátnője. Épp ezért nem értem a kérését.
- Miért nem Aviának adtad ezt? - Megemelem a kezemben szorongatott kék törölközőt és kissé felé is nyújtom, ő azonban úgy hajol el előle, mintha épp fogócskát játszanánk és meg akarna menekülni előlem.
- Mert én neked szerettem volna adni. Ma te vagy a...
- Sage! Jössz már?
Egyszerre fordulunk az évfolyamtársunk irányába, aki kocogva közeledik felénk, ugyanolyan szerelésben, mint amilyenben Sage is van, amit csak most van időm jobban szemügyre venni.
Már a nyelvem hegyén van a kérdés, érdekel, hogy pontosan mije vagyok én ma a fiúnak, de nincs lehetőségem feltenni, mert ő már indul is a barátja irányába.
- A meccs után találkozunk! - Rám mutat még, mintha ezzel egyezséget kötnénk, majd úgy kacsint oda, mintha én lennék a korábban emlegetett barátnője.
Sóhajtva nézek a kezemben maradt törölközőre, ami mostanra már tényleg az én felelősségemmé vált. Korántsem a feladat az, ami zavar, valójában nem nagy dolog megőriznem amíg nincs vége a fiúk meccsének, amit egyébként is végig kellene néznem a tesi óránk keretén belül. Inkább az egész gesztus mögötti üzenet, vagy a helyzet jelentősége az, ami zavar.
Én nem tudtam megfejteni Sage szándékát, Rika pedig annyit mondott a fiú viselkedésére, hogy szerinte ha már bepasizok, akkor nem egy éretlen gimissel kellene megtennem. Hiába hangsúlyoztam neki, hogy a fiúnak barátnője van, és én egyébként sem próbálok bepasizni, ő kitartott a véleménye mellett. Csak akkor engedtem el ezt az engem folyamatosan foglalkoztató rejtélyt, amikor én magam is kiértem a focipálya szélére és csatlakoztam a barátnőmhöz. A törölközővel kapcsolatos kérdésére csak megrántottam a vállamat. Elvégre nem volt rá különösebb magyarázatom.
Mint ahogyan arra sem találtunk soha otthon, hogy miért tudunk apával ketten pontosan úgy belelkesedni egy sportesemény nézése közben, mintha ultra rajongói lennénk az adott csapatnak. Kipirosodott arccal és kiabálva szurkoltam a csapatnak, amelyikben Sage is játszott és úgy ugráltam, amikor pontot szereztek, mintha épp a nemzeti csapatunk játszana az olimpiai aranyért. Amikor megszerezték a győztes pontot, még a törölközőt is a magasba lendítettem a karjaimmal együtt és úgy kiáltottam fel, mintha én is a csapat tagja lettem volna. Csak akkor ragadt bennem a levegő, amikor megéreztem egy másik testet, ahogyan az enyémnek ütközik, aztán a lábaim már a levegőben is voltak. Lefelé pillantottam, és másodpercekbe telt csak, hogy Sage vállaiba kapaszkodjak, aki boldogan emelt a levegőbe.
- Ez teljesen biztonságos így? - kérdeztem tőle.
- Semmi sem teljesen biztonságos.
- Ez nagyon megnyugtató.
A karjai szorítása engedett a derekam körül, így szinte egy magasságba kerültünk, az arcunk olyan közel volt egymáshoz, hogy szinte éreztem a bőrömön a leheletét. A gyomrom újabbat bukfencezett és be sem fejezte, amikor a fiú elmosolyodott.
- Akkor örülök.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nagyon kellemes, könnyed olvasmányt írtál nekünk. Nagyon jó volt olvasni, egy tinilány mindennapos problémáiról, vágyairól és gondolatairól. A korához képest Panda ( engedd meg ezt a becenevet nekem is) igazán érett és felelősségteljes lány, akire mint a barátai, mint pedig a családja számíthat. Igazán jól esett olvasni a korosztály jellemzőit elbújtatva a sorokban, mégis teljesen egyedi köntösbe öltöztetve őt.  Kifejezetten jót szórakoztam apa és a cicus képzelt csatáján, de azért örülök, hogy egyiküknek sem esett komolyabb baja, azt hiszem mindketten bizonyították, hogy kettesben lehet őket hagyni. Aaz első szerelmet mindne korosztályban megélni igazán csodálatos, remélem, hogy a néninek a buszon igaza van, és látott olyasmit, amit esetleg még nem vettél észre
Nem akarom tovább szaporítani a szót, nagyon kedves, energikus, csodaszép lányt ismerhettem meg a történetből, aki előtt még egészen biztosan hatalmas kalandok állnak.
Színt és rangot admintól kapsz majd, addig is foglalózz és mehetsz is játszani

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!