A jellemem... Amit tudni kell rólam az az, hogy rendkívül empatikus vagyok, odafigyelek másokra, több dologra is tudok összpontosítani. Érzékenységem, birkatürelmem és jószívűségem anyától örököltem. Apától leginkább a gyors észjárást, nem csoda, hiszen katonaként neki az jól jött. A csöppet nyers, kritikus énemet is tőle kaptam.
A döntéseimet mindig nagyon alaposan átgondolom, többszörösen is, néha már betegesen is. Hajlamossá válok a dolgok túlgondolására, mindig öt lépéssel mások előtt járok (vagy csak próbálok...), s már előre keresem az összefüggéseket akár olyan dolgok között is, amik nem is kapcsolódnak egymáshoz. Racionális típus vagyok, inkább az eszemmel mintsem a szívemmel gondolkodom nagyrészt, ám van, mikor utóbbi nyer.
Nem bírom a rendetlenséget, nem tudok semmibe belekezdeni, amíg el nem rendezem a környezetemet. Rendmániám kissé elfajult, állandóan tudok rendezgetni. Ebben igazán maximalista tudok lenni. Borzalmasan ki tudok akadni, ha valami nincs a helyén, tudom, eléggé hülye dolog. Ez van.
Mindig teszek-veszek, nem bírok leállni, kivéve, ha már eléggé kimerült vagyok, és másra sem vagyok képes, csak arra, hogy a kanapén elfeküdjek, nézve valami idióta vígjátékot, amin esetleg be is alszom. Szeretem a rejtvényeket, a puzzle-t (még így felnőttként is), kikapcsolják az amúgy is zavarodott elmét. Bármikor benne vagyok egy rövidebb-hosszabb túrában, vadvízi evezésben, vagy bármiféle, tőlem távol álló hobbiban, ha a partner megfelelő hozzá.

Még mindig nem tudom felfogni. Még mindig nem hiszem el. A kezem remegésbe kezdett, mert az akta, amit tartok kezemben... Az maga a pokol. Nekem... Rájönni, hogy az a csodás apa, aki a hazáját szolgálta, mégsem volt tiszta és hősies, mint azt mindenki tudta?!
Szégyenteljesen érzem magam, az érzelmeim kavarognak, össze vagyok zavarodva. A padlón ülök, magam alá gyűrve azt a puha, gránitszürke szőnyeget, melyet apa vett magának ebbe a külön bejáratú, titkos kis szobába, ahová sosem jöhettünk be, mert itt a katonai cuccai voltak, a következő bevetések akció tervezetei és olyanok, amiket nem akart tudtunkra adni.
Az apám, a nagyszerű Gregory Whittaker egy rohadék volt. Katonai szolgálata alatt gyermekeket rabolt el, francia családok életét tette tönkre többedmagával.
Előttem van két nagy doboz tele iratokkal, aktákkal, feljegyzésekkel. Több gyerek fényképe, adatai... Köztük azé a lányé is, akit hozzánk hozott el, aki velünk élt. Én még pici voltam, nem emlékszem rá, de van vele pár közös fotóm.
Sok-sok kérdés merült fel bennem. Egyáltalán kezdve azzal, mit kezdjek ezekkel az infókkal? Nem vagyok rendőr, nem vagyok szövetségi nyomozó. Egy egyszerű nő vagyok. Voltam...
Próbáltam megkeresni embereket, hátha találok valakit. Sok név közül kiválasztottam párat, majd igyekeztem rájuk lelni valahogyan. Egy személyt megtaláltam, mégpedig nem is akárhol, akinek telefonszámát megtudtam, majd pedig fel is tárcsáztam, de nem volt elérhető, az üzenetrögzítőre beszéltem.
- Jó napot, Mr. Chauvet! Kara Whittaker vagyok. Nem ismerjük egymást, de szeretnék találkozni Önnel, fontos lenne. A nővéréről van szó. Kérem, hívjon vissza. Köszönöm.
El tudom képzelni, mennyire lehetett ez mellbevágó, vagy lehetséges az is, hogy kamunak fogja hinni, de reménykedem, eléggé hihetőnek tűnt a hangom, próbáltam összeszedni magam.
Kimentem a teraszra, friss levegőt szívni. Igyekszem a gondolataimat fél percre elűzni, izgatottan várni a telefonhívást vagy egy üzenetet az imént megkeresett személytől. Nem tudok megfelelően viselkedni, ugrabugrál a pulzusom is, hiába veszek mély levegőt, az sem segít. Az adrenalin fellökdöste magát szépen az egekbe...
Először meg sem hallom, hogy valaki hozzám szól, majd az üvöltő köszöntése a szomszéd vénasszonynak igazán felébreszt az elmélkedésemből. Gyűlölöm azt a nőt, mindig van valami baja, a világtól kezdve a virágokig. Mindennel.
- Ezek a mai fiatalok, pff, nem hallják meg meg azt se, hogy beszélnek hozzájuk. Magácskára is ez vonatkozik - puffog a banya, de közben én csak legyintek felé, hogy egyáltalán nem érdekel.
Visszatérve a gondolatmenethez... Timothée Léon Chauvet. Elég komolyan érintett ebben az ügyben. A testvére az egyik eltűnt gyermek, aki ha él, akkor mára már felnőtt nő valahol az Egyesült Államokban.
Uramisten... Belegondolva abba, hogy miket élhettek át azok a gyermekek, mikor elszakították őket a családjuktól? Mennyi aggódás, félelem társult a szülőkbe, testvérekbe? Egyáltalán a tudat, hogy hol lehet az eltűnt, megölhették-e vagy valami borzalmas emberkereskedő markába kerülhettek? Beleremegek az egészbe.
A telefonom kijelzőjét bámulom. Ostorozom magam, lehet azt hiszi, hogy csak őrült vagyok, s jót vihog rajtam Timothée. Közben viszont látom, hogy készülődnöm kellene, mert este lesz egy céges vacsora, amihez nincs kedvem voltaképpen, de illik ott lennem, meg a főnököm, Hugh szeretné, hogy ott legyek, ha már ingyen lesz pia meg kaja... Hogyne, ott leszek este hétre, de villámgyorsan el is jövök majd. Gyors jópofizás, aztán jövök haza. Egy üzenet érkezett:  Fél 7-re ott leszek érted, Üdv: Hugh. Egy okét küldtem vissza emojik nélkül, majd pedig némi sóhajtás után indultam készülődni.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szembesülni azzal, hogy általunk annyira imádott, már-már bálványozott apánk nem annyira tisztességes, mint aminek beállítja magát az sosem könnyű. Mindegy, hogy hány évesen és milyen körülmények között döbbenünk rá a mocskos titokra, egyszerűen nem lehet jól kezelni a helyzetet. Ez egy harc, amit meg kell vívnod saját magaddal, hiszen hiába tudod, hogy nagyon rossz az amit csinált, ő mégiscsak az apád. Az a férfi aki kislány korodban a térdén lovagoltatott, akire mindig felnéztél. Szembesülni a valósággal nem könnyű és szerintem egész hátralévő életed megpecsételi majd az igaszság tudata.
Te mégis azt gondolom, hogy a lehető legjobban cselekedtél azzal. hogy felkerested az egyik eltűnt lány családját. Az apád bűneit nem tudod semmissé tenni, de megpróbálhatod valamennyire tompítani a fájdalmat és a káoszt amit okozott. :/
Azt gondolom, hogy egy nagyon talpraesett és empatikus lány vagy, aki még nagyon sokra viheti az életben, csak előbb az apád által okozott szemét közepéből valahogy ki kell keveredned. Szurkolok neked, hogy valamennyire sikerüljön jóvátenni a bűneit és te ne érezd magad hibásnak, hiszen te is csak egy kislány voltál, egy áldozat, akit egész életében átvertek.
Színt és rangot az egyik admin ad majd, addig is foglalózz és mehetsz is játszani

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!